Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

Biológustábor Érden Az óriáskígyó nem mérges g Uborkaszezon, hétköznap reggel 9 óra. Az érdi művelődési ^ központban mégsincs csend. Gyerekek gyülekeznek, azután az ^ egyik terem foteljeibe fészkelik be magukat, kezdődik a prog- S ram. Gergelits László, a művelődési központ természcttudo- S mányi klubjainak vezetője felskicceli a táblára, hogyan is kell S berendezni a terráriumot. Közben magyaráz: sokféle állatot § lehet tartani otthon — neki például van csigája, hala, teknős- g békája is —, csak az a gond, hogy vigyázni kell, nehogy a vé- S dett mocsári teknős vagy éticsiga legyen a zsákmány. Hiszen S a hazánkban őshonos, de veszélyeztetett állatok eszmei értéke S nem csekély: a teknősé 50-0 forint, de egy földikutya már 50 S ezerbe kerül. Citera, gitera, nyissz-nyassz Helybe megy a ház .Tapir nem volt Hogy mi az a földikutya? Nem kutya, életmódját, alakját tekintve inkább a vakondokra hasonlít, csak nagyobb a túrá­sa, és főleg növényt eszik, míg • vakondok rovarokat. Persze akad kibúvó: az óriáskígyó pél­dául Magyarországon nem vé­dett állat. Jó félévig koplal, a táplálékául szolgáló állatot nem méreggel ejti el, összeroppant- ja... A gyerekek csodálkoznak, Dómján Melinda, a rózsa­kerti általános iskola hatodi­kosa: — Azért jelentkeztem tá­borba, hogy ne unatkozzam. Szeretem az állatokat. Tegnap voltunk a veszprémi állatkert­ben, érdekesek voltak a hüllők, láttam egy kis tarajos sült is, Csak tapir nem volt, pedig az olvan jópofa állat. Virág János idén járta ki a második osztályt: — Van ott­hon mindenféle állatunk, ka­csa. nyúl, galamb, két ló. Jó a táborban. A Balatonon fogtam egv siklót, de elengedtem, mert féltem, hogv a kezemre teke- redik. Az állatkertben meg egy majom dobált kenyérrel... Csepregi Mónika negyedikes lesz ősztől, az érdi 2. számú iskolában: — Olyasmiről is hallottam itt, amiről az isko­lában még nem. Például azt, hogy a teknősbéka szeret ha­lat, és gilisztát enni. Messziről már láttam teknőst, itt meg is foghattam. Egy kicsit a^irt tartottam tőle. Zolcer Zoltán, a 4. számú ál­talános iskola hatodikosa: — Nálunk nincs biológia szakkör az, iskolában. Otthon — a la­kótelepi házban — nincsen ál­latom. nem is lehetne. Legin­kább a lovak tetszenek, de min­den élőlény érdekel. Ötösöm van élővilágból. És szeretném, ha majd lehetne lovam... Közel a természet Milyen is a tábor? Megtud­hatjuk Nyitrai Attilától, a Húsipari Hizlaló Vállalat mun­kaügyi előadójától. — Nevét tekintve biológiai- környezetvédelmi olvasótábor ez. de a személyes tapasztalat- szerzés itt fontosabb, mint az olvasás. A városiasodó tele­püléseken. a városokban is egyre távolabb kerülnek az emberek, a gyerekek a termé­szettől. Az iskolában ugyan megtanulhatják az elméletet, de ez aligha jelent élményt a számukra. Nekem pe­dig ez a hobbym. Állattenyész­tő mezőgazdászként végeztem technikumot Keszthelyen, a munkám mellett biológiai szak­kört vezetek az érdi 3. számú iskolában. A szabadságomat töltöm a táborban ... — Megéri? — A gyerekek zöme itt szo­rosabb kapcsolatba kerülhet az élő környezettel. Látja, hallja, tapintja az állatokat, megfigyelheti a viselkedésüket, megtanulja azt, is — ha az is­kolában nem értette meg, amit sok felnőtt sem tud — mi a különbség a tölgy és a bükk, avagy a komondor, a kuvasz és a puli között. — Hogyan telnek a napok? — Bejáró tábor lévén a gye­rekek otthon alszanak. A prog­ramot igyekeztünk minél vál­tozatosabbra formálni. Diaké­pekről ismerhették fel a házi­állatokat és a leggyakoribb nö­vényeket, a gyomolMt is, ame­lyeket úton, útfélerr láthatnak. Elsétáltunk az ófalui szigetre, rovarokat, növényeket gyűj­tögettünk, határoztunk. Vol­tunk kirándulni Veszprémben. Az ottani állatkert arról neve­zetes, hogy természetes környe­zetükben láthatók az élőlények. Azután fürödtünk a Balaton­ban. Hínárt szedtek a gyere­kek, siklót' fogtak. Ma béka­hüllő napunk van. Holnap be­szélek a gyerekeknek a kutya­tartásról. Tervezünk mada­rásznapot, a zárónapra pedig rajzversenyt és búcsútábortü­zet, ahová a szülőket is meg­hívjuk. Erősítik egymást — A biológustábor csak egy a sorból — mondja Ur bán László, az érdi művelődési köz­pont igazgatója. — Idén volt már hatnapos helytörténeti, tíznapos népművészeti olvasó­táborunk, a mostanit az alkotó­játszótábor követi, öt éve min­I den nyáron öt-hat olvasótábort szervezünk. Fél évtized alatt 700 gyerek töltött nálunk emlé­kezetes napokat. — A nyáron mennyiben tá­maszkodnak a művelődési szak­emberek tapasztalatára? — Hagyomány nálunk: a tá­borok a művelődési központ kiscsoportjaira épülnek. Ennek kettős a haszna: eljönnek a téma iránt érdeklődő gyerekek, s azok is, akik a szünidőben csak unatkoznának, lézengené­nek. Az érdeklődésüket itt kelthetjük fel. Tehát a szakkö­rök és a nyári olvasótáborok kölcsönösen erősítik egymást. Jól szolgálják a közös célt: irányt szabnak a gyerekek ál­talános kíváncsiságának, teret adnak a tehetségüknek, s rá­adásul mindezt kellemes idő­töltésként, jó szórakozásként teszik. Vasvári G. Pál A fenti címet írhatnák új kezdeményezésük zászlajára a gödöllői művelődési központ­ban, ahol nyáron ugyancsak gondot okoz a programok szer­vezése. Hiszen mint általában, ezeket a meleg hónapokat, aki csak teheti, Gödöllőn is igyek­szik a szabadban, a termé­szetben tölteni. A legkiseb­bektől a legidősebbekig min­denki nyaralni utazik, a vá­ros környéki üdülőterületnél ilyentájt aligha mondhatnánk népszerűbb szabadidős szín­helyet. Igaz viszont, hogy a ház­ban berendezett ifjúsági klub­övezet is sok fiatalt vonzott, sikeres volt a nyári filmmú­zeum; előadásait augusztus­ban folytatják. Most kéthetes szünetet tartanak, de a hét végén sem maradt el a lakó­telepi program, amelynek be­vezetőnk a cégére. Családias jelleg A város negyedik nagy la­kótelepe lett ezúttal a hely­szín. Az első, bemutatkozónak szánt délutánt és estét a Stromfeld-sétányon elmosta az eső, a másodikat a János utcai lakótelepen megtartot­ták, akárcsak legutóbb a Sza­badság téren, az Erkel Ferenc iskolában. Az ötlet tulajdonképpen ké­zenfekvő. Ha már egyszer nyár van s a szabadban meg­rendezhető programokkal nem vetélkedhetnek a négy fal kö­zöttiek, nosza kerekedjen fel a művelődési ház és vigye helybe a kínálatot. Amilyen egyszerű az elképzelés, olyan nehéz a megvalósítás. Főként, mert legalábbis itt Gödöllőn leszámítva a gyermeknapokat, nem volt még előzménye. A Horváth Péterné vezette nép­művelő különítmény a január óta havonta megtartott és si­keres családi hétvégek tapasz­talataiból indult ki s azon voltak, hogy a lakótelepi prog­ramoknak is családi jelleget kölcsönözzenek. Próba szerencse Azon nem is lehetett vita, hogy elsősorban a vakációzó gyereket kell csalogatni. Erre kiválónak mutatkozott a ván­dorjátszó, amelynek vezetésé­re megnyerték Vidák István, Magy Mari és Herényi Kati ifjú népművészeket. A szövés, fonás, nemezkészítés nem is kíván külön népszerűsítést a gyerekek körében. Mint ahogy a ház munkatársa, Hintalan László is nagyon ért ahhoz, hogy a közös játékba, táncba sorakoztassa a kicsiket. A Szabadság téren kipró­bálták a családi sportvetélke­dőt, egyelőre kevés sikerrel. Azt pedig igazán sajnálhatják a szervezők, hogy mégse mer­ték elsőre meghirdetni az ut­cabálokat. Ügy gondolták, ezt alaposan elő kell készíteni s tartottak attól Is, hogy nem mindenkinek nyeri el a tet­szését az esti lakótelepi han­goskodás. Ám, ahhoz, hogy meggyőződjenek félelmeik jo­gosságáról, vagy arról, hogy feleslegesen aggódnak, valahol csak ki kell próbálni. A fiatal népművelőket min­denképpen csak dicsérni és bíztatni lehet, hiszen a kísér­let egészében véve sikerült Alkalmazkodó kezdés Azt már a jövőre nézve ál­lapították meg, hogy délután négy órai kezdés korai, ha strandidő van, a legtöbben még csak útban vannak ha­zafelé Hatvanból. Veresegy­házról, hiszen Gödöllőn sajnos, nincs fürdő. Most a hét vé­gén az Agrártudományi Egye­tem lakótelepén már rugal­masabban kezdtek, mégpedig ismét egy gyerekeknek szóló műsorral, a Horváth—Benedek duó Citera-gitera, nyissz- nyassz-nyussz cimű előadásá­val. Az idén minden lakótelepre egy-egy hétvége jutott, s a lá­togatottsággal tulajdonképpen elégedettek a népművelők. Jö­vőre szeretnék sűríteni és gaz­dagítani a programot. Addig­ra talán jobban elterjed, ha kell, helybe is megy a műve­lődési ház. A ZENE TITKAI. Szabó Helga gyerekeknek készíti műsorát, sőt gyerekek a sze­replői is. Ám csaknem lehe­tetlen, hogy ne gondoljunk arra: ez a zenei ismeretter­jesztés nekünk, felnőtteknek is szól. Nekünk, mindazoknak, akik már elfeledtük iskolás zenei képzettségünket, vagy a zene éppen valami hiány a műveltségünkben. A legutóbbi alkalommal a klarinét volt a műsor főszereplője. Izgalmas dolgokat tudtunk meg erről a fúvóshangszerről, valóban ér­dekfeszítő volt hallani, miként alakult, formálódott e fasíp új és új nyílásokkal, billentyűk­kel, s hogyan vált a hallgató és a zeneszerző kedvenc cso­daterem tőjévé. Különös kölcsönhatást bizo­nyított az adás, a hangszerek technikai lehetőségeinek gaz­dagodása és e zenei eszköz di­vatossá válása között. A XVIII. század első évtizedei­től sorra születtek a ma már klasszikussá vált művek, s születtek játékok. Ez a hang­szer azért igazán érdekes, mert képes a programzene minden kifejezési formájára: eljátszhatja a kakukkot, a ka­csát, mintázhat kapatos bor­ivót és reménytelen szerel­mest. Még a zeneileg igazán tájé­kozottak számára’ is kellemes játék volt Szabó Helga ötlete: megszólalt a zene, s a szerep­lő gyerekekkel együtt' mi, rá­dióhallgatók is találgathattuk, hogy éppen mit formáz. Ez a fajta ismeretterjesztés attól rangos, hogy miközben lexiká­lis tudásunk gyarapszik, való­ságos esztétikai élményeket élünk át. Az állatok farsang­ját, Prokofjev Péter és a far­kas kalandját, aztán Ko­dály Zoltán gyermekkori él­ményeit újra élve a Galántai táncok keltenek jókedvet. ZORD FOLYÓ. A véletlen hozta úgy. hogy figyelőnk ez­úttal két sorozatot figyelt. Mert sorozat ugyebár V. J. Siskov klasszikus regényének rádiós változata is. Sorozat, csaik egv kicsivel hosszabb a kelleténél. Az elmúlt hét vé­gén hallhattuk a harmadik részt, és jövő héten hétfőn délután három órakor a Kos- snth-adón lesz a már valószí- nű’eg befejező adás. Félelmetes, bűnös, vérfertő­zésektől átitatott szerelmi dráma jelenti a felszíni moz­gást. de minden hallgató tud- 1a, hogv többről van szó. A kisnolgár Gromov család már- már traeikomikus története az orosz kanitalízmns születésének időszakát tárja elénk, a társa­dalmilag új kialakulásának Szecesszió A nosztalgiahullám egyik állomásaként nyugaton ismét divatba jöttek a díszes kerá­miakályhák. A szecessziós de­korációid kerámialapok azon­ban nagy hatásfokú modern kazánokat takarnak. Morvay Zsuzsa keramikusművész több ilyen kályhát készít exportra. A díszes kerámiatestek kicsi­nyített másai műtermében lát­hatók. mindig törvényszerű áldoza­taival együtt. Nagyszerű vál­lalkozása a rádió drámai osz­tályának ez a feldolgozás. Azt is mondhatnánk: hiányt pótol. Hiszen ez a másfél évtizeden keresztül írott regény alapos késéssel, csak 1955-ben jelent meg magyarul, s akkor sem túl nagy példányszámban. Történelmi tapasztalatot igazol vissza Gromov Prohor és Ignatova Amfiszta, vala­mint a fiú pénzéhes apjának szerelmi háromszöge. Kortü­net az igazságkereső ügyész igyekvése és ugyanígy a bíró korruptsága, s az is, hogy abban a társadalomban jogi­lag büntetni csak az Ibrahi- mokat, a kiskirályokat elvte­lenül is kiszolgáló kisembere­ket volt szabad. A Siskov re­gényét átdolgozó Gál István — ő a rendező is — úgy formál­ta meg az adást, hogy bele­építette a mának szóló üzene­tet is. Mindehhez kitűnő stá­bot hozott össze. Jobbnál jobb rádiós alakításoknak örülhe­tünk Tordi Géza, Moór Ma­riann, Sólyom Ildikó, Mády Szabó Gábor és többek között Fülöp Zsigmond megformálá­sában. Alapbenyomásunk le­het, hogy kitűnően szolgálja a koncepciót minden zenei be­tét. Mégis néha úgy érezzük, Zala Zsuzsa dramaturg nem fordított elég gondot a hely­színváltozások, a dramatur­giai fordulópontok exponálá­sára. S ettől néha összemo- sódónak érzünk néhány jele­netet. Nem illik lelőni ennek az akár őskriminek nevezhető történetnek a poénját. Hétfőn halló tanúi lehetünk. Kr. Gy. Amatőr filmesek • • Ot stábban Salgótarjánban rendezik meg július 26. és augusztus 4. között az amatőr filmesek al­kotó- és továbbképző táborát A résztvevők a tíz pap alatt elsősorban a dokumentumfil­mezés elméletével, hivatásos és amatőr filmek elemzésével, valamint dokumentumfilmek készítésével foglalkoznak. A hallgatók az elméleti munka mellett öt stábot alakítva fil­met forgatnak a Nógrádi Szénbányák, a Salgótarjáni Öblösüveggyár és a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek, vala­mint a tábornak otthont adó város életéről, építészetéről. A kész alkotásokat először ez év decemberében, a budapesti amatőrfilm-szemlén mutatják be. Gyönyörű hobbi A Debrecenben élő fiatalasszony, Kozárné Szabó Erzsébet műsorszervező nem mindennapos időtöltést választott. A por- cclánfestészet megismerésére vállalkozott — autodidakta mó­don. Munkái a kávéskészletek, a vázák és más egyedi darabok, a klasszikus porcelánfestészet hagyományait őrzik. Ismerkedés szomszédainkkal A régi és az új világa A kolozsvári Dácia Könyvkiadó gon­dozásában jelent meg Sütő András elő­szavával, Szépréti Lilla könyve, amely romániai — elsősorban erdélyi — vára­kat, várkastélyokat mutat be: ismerte­ti történetüket, hogyan gondozzák azo­kat, s miként illeszkednek be a mába. Érdekes és értékes feladatra vállalko­zott a szerző ezzel a munkájával, mert — mint írja — szeretné, ha művével sike­rülne felkeltenie jó néhány ember ér­deklődését és megbecsülését a múltnak eme értékei iránt. Szépréti Lilláról tudni kell, hogy az Üj Elet című, magyar nyelvű képeslap munkatársa. írásai elsőként ebben az újságban jelentek meg. A könyvben most együtt olvashatjuk őket, és ezzel teljesebb képet kaphatunk a szomszéd ország területén lévő, történelmi múltú épületegységekről. S itt elsősorban nem az épületek a fontosak, bár azokat is meg kell becsülni, mert műemlékek, ha­nem múltjuk, a nevükhöz, környezetük­höz kapcsolódó emberi történetek. Szá­munkra különösen fontosak, hiszen a magyar történelemnek egy-egy darabját jelentik. Ahogyan Sütő András írja: ez a könyv Szépréti Lilla kitartó barangolásainak krónikája, ami a múltbeli örökség mo­hás kőfalai, tornyai felé mutat, nem azért, hogy a jövendő felé fordított ar­cunkat visszafordítsa, hanem éppenség­gel a jövőnek a jobb megtervezése vé­gett. Történelmi műemlékről van szó, s aki nem ismeri a múltat, az nem érti meg a jelent sem, amely a jövő hordo­zója. Elkalauzol bennünket Árva Bethlen Kata egykori, olthévízi otthonába. A kastély ma is áll, teljesen ép. A szögle­tes, sarokbástyás szárnyépület festői lát­vány, amint előtűnik a domb oldalán. Itt élt, itt írta munkáit, amelyek azért érté­kesek az utókor számára, mert abban az időben — 1740 körül, a nemesi irodalmi körökben a latin járta — nagy dolog volt tehát magyarul írni, mégpedig olyan szépen, ahogyan Árva Bethlen Kata tette, az anyanyelv csodálatos ízei­vel, árnyalataival. így örökítve meg az akkori időket. Itt készítette ma is re­mek asztalterítőit, keszkenőit. A kötet lapjairól megismerkedhetünk Brassó nevezetes épületeivel, a felleg­várral, a tanácsházzal, a Hirscher-házzal, valamint történetükkel. Több mint ötven helységet, illetve v*irat, kastélyt, műem- lékjellegű épületet látogatott meg a szerző és rajzolta meg múltját, jelenét, nem kendőzve el a gondokat sem. S míg körüljárja az épületeket, bevezet bennünket a szobákba, termekbe, ad­dig elmondja, hogy mi hozta őt oda, mi­lyen emlékek találhatók bennük, mit csinált egykori tulajdonosuk vagy la­kójuk. Irodalmi szempontból Is érdemes két epizódot megemlíteni a kötetből. Az egyik a költői kastély sorsa. Mint tud­juk. itt töltötte mézesheteit Petőfi Szendrey Júliával. A kastély a Telekieké volt még a harmincas években is. Teleki Jankó, az utolsó tulajdonos 1935- ben adta el a kastélyt a falunak. Ma az épületben kultúrház van, s a falu mo­zija. A park most is szép. A mocsári ciprus ága egy kis ösvényre mutat, ez visz a somfához, amelyről Petőfi is írt. Elaggott már a fa, és mégis virul. A másik zarándokhely a marosvécsi kastély, amelynek nagyon gazdag a múltja. A két háború között otthont adott az erdélyi íróknak, s tulajdonosi­val, Kemény János íróval egy asztal­nál ült az Űj Élet szerkesztőségében a szerző, Szépréti Lilla. A kötetből megismerhetjük a moldo- vitai kolostort is, amely a román nép múltjában játszott jelentős szerepet, és a putnai kolostort, ahol Stefan vajda síremléke áll. Itt találkozott a múlt szá­zad végén Eminescu, Slavaci és Ciprián Porobescu, hogy megemlékezzenek a kolostor fennállásának négyszázadik évfordulójáról. A szerző elvezet ben­nünket a sucevitai kolostorhoz is, amely ugyancsak jelentős román történelmi emlékeket őriz. A könyvet különösen azoknak ajánl­juk, akik mint turisták szívesen kere­kednek fel, hogy a szomszédos országok múltjával, jelenével megismerkedjenek. Szépréti Lilla is elsősorban nekik szán­ta művét. Gáli Sándor Gáti Zoltán ■ Radio fi gye lom

Next

/
Oldalképek
Tartalom