Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
"xJ&iiap 1982. JÜLIIJS 3., SZOMBAT Színházt t pvpt ár van, nyár A szokásos zápor- f próbákat is megtartva, bezártak a 1 kőszínházak — és [megnyíltak a sza- ' badtéri színházak, melyekben a zápor alkalmanként nem próba, hanem kellemetlen valóság. S ha a nyár időjárása olyan szeszélyes marad, mint eddig volt, bizony tartani kell attól, hogy az előadások megkezdéséről esténként nem a színházi, hanem az égi ügyelők döntenek. Színházat játszani, mindig bizonyos kockázatokat is jelent (régen rossz, ha a színház azon igyekszik, hogy eleve ki óhajt zárni minden kockázatot), — a nyári színház azonban még több kockázattal jár. Es nemcsak a bizonytalan időjárás kockázatával, hiszen végtére is az előreláthatóan beiktatott úgynevezett esőnapok segítségével nemigen kell elmaradnia egyetlen előadásnak sem. Ami az igazi kockázat, az a fogadtatás. Fogadtatás a nézők, s fogadtatás a kritika részéről. Míg ugyanis a kőszínházi idényben az éves műsorterv módot nyújthat az esetleges gyöngébb produkciók ellensúlyozására azzal, hogy az évadra tervezett hat-nyolc-tíz bemutató soron következő darabjai jobban sikerülnek, s így feledtetik a halványabb teljesítményt és javítják az osztályátlagot, addig a nyári színházak többségében ilyen korrigálásra nincs lehetőség, mivel legfeljebb két produkciót játszanak, s azokból is elég kevés (pyolc-tíz, legfeljebb tizenöt-húsz) előadást tartanak. E tényből következik, hogy a nyári színházaknak ajánlatos biztosra menni, ha sikert akarnak elérni (márpedig nyilván arra vágynak, mind anyagi, mind művészi téren). A »iker érdekében viszont nem ajánlatos különösebben kísérletezni sem a műsortervvel, a darabválasztással, sem az előadások stílusával. Mi több. vannak olyan nyári játszási helyek, amelyek eleve nem alkalmasok másra, mint a biztonsági játékra. Igen ám, de manapság már annyi helyen dolgoznak nyári színházak, s annyiféle körülmény (játszási hely) létezik, hogy a nyári színházi szezonba is belefér a kísérletező kedv, a merészebb darabválasztás, az izgalmasabb rendezői és szcenikai megoldás. S hogy ez nem csak jámbor óhaj. arra az elmúlt néhány szabadtéri szezon igen jó példákkal is szolgált Más szóval: az ország kő- színházainak számával vetekedő nyári színházakban éppolyan színes sokrétű, változatos lehet a színjátszás, mint a főszezon állandó színházaiban. Aki figyelemmel kíséri a nyári programokat, észlelheti, hogy a tervek roppant széles skálát mutatnak. Ne a múlt szezonokat emlegessük, maradjunk az idei kínálatnál, és a prózai vagy zenés daraboknál. Megtekinthetünk néhány ritkán látott művet: Euripidész Bacchánsnők című drámáját az óbudai Zichy-kastély kitűnően alkalmassá tett színpadán (az idén kiesett Margitszigeti Szabadtéri Színpad eme remélhetőleg nemcsak alkalmi helyettesítőjén), a francia klasszikus drámairodalom nagyjának, Racine-nak Cinna című tragédiáját Pécsett, Machiavelli Mandragora című komédiáját az idén először működő szolnoki nyári színházban. Goldoni A kávéház című vígjátékát az egervári várkastély udvarán az Euripidész és Goethe Iphigeneia-drámái alapján színpadra alkalmazott drámát Egerben, ugyanitt a nálunk még sosem játszott Zuck- mayer darabot, A köpenicki kapitányt. Egervárott (magvar- országi bemutatóként) Paul Foster Tom Paine című drámáját és még sok mást. A budavári Hilton szálló dominikánus udvarában már játsszák Heltai Jenő A néma levente című lírai komédiáját; a Városligetben js bemutatták már Kazimir Károly Körszínházában az idei soros nagy show-t, G. B. Shaw Vissza Matuzsáínni. H lemhez című darabját, Gyulán két magyar ősbemutató várható: az erdélyi drámaíró, Székely János Vak Béla király című történelmi drámája, és a tavasszal váratlanul elhunyt Jékely Zoltán posztumusz játéka, az Oroszlánok Aquincumban. Szentendrén most Schubert Három a kislány című művét adják. S ezzel még korántsem merítettük ki a nagyon változatos kínálatot: a szegedi és gyulai Koddíp-előadásokról, a Hilton- udvar operaelőadásairól, a Városmajorban idén is műsoron tartott Irma, te édesről, az újonnan létrejött (vagy inkább: most már hivatalosan is polgárjogot nyert) Rockszínház előadásairól, s egy sereg más produkcióról is illik említést tenni. a azt vesszük, hogy a nyári szezon csak körülbelül két és fél hónapra terjed, akkor ennyi idő alatt ekkora kínálat, ennyi izgalmasnak ígérkező előadás igazán nem lekicsinylendő (és nem lekicsinyelhető). S egy ilyen széles skálájú programba minden bizonnyal beleférnek majd a kísérletezőbb kedvű előadások is. Azaz: egyáltalán nem kötelező, hogy nyáron kizárólag a legkönnyebb múzsának hódoljon a színház. Es az sem kötelező, hogy ha neki hódol is, ezt igénytelenül, olcsó eszközökkel, nemtörődöm módon, nyáron így is jó lesz mentalitással tegye. Régi igazság hogy a nyári színház szó- összetételben is a színház tagon van a hangsúly. Ez a nyári évad azonban, már jó előre, szinte az első előadás kezdése előtt, néhány tanulsággal is szolgál. Csak kettőt említek. Az egyik: Szentendrén csöndben (vagy tán nem is olyan csöndben) megszűnt a Nosztalgia kávéház udvarán tavaly oly sikeres Miniatűr Színház. Idén, jelenlegi ismereteink szerint, nem lesznek ott előadások, s ezzel egy sajátos színfolt tűnik el a nyári műsorok, nyári színházak palettájáról. Az okok, a körülmények taglalása most nem ide tartozik; csak a tényt szögezhetjük le: sajnáljuk, hogy ez a sajátos kezdeményezés csak egynyári virág lett. A másik: tudtunkkal nem lesznek idén előadások Tác—Gor- siumban sem. S ez megint csak sajnálatos, mert igaz ugyan, hogy az ottani játszási hely tárgyi körülményei nem voltak mindenben kifogástalanok, és a műsorterv, meg az előadások megvalósítása is sok kívánnivalót hagyott, maga Gorsium mégis olyan helyszín, ahol érdemes lenne oda alkalmas műveket megfelelő körülmények között játszani. ég azt sem feledve. hogy tavaly valóban túlságosan elszaporodtak a nyári játszási helyek, s ezeket sem pénzzel, sem művészi erővel nem mindig lehetett megfelelően bírni, tehát a játszási helyek számának csökkentése indokolt volt. Nyár van, nyár. A színház kedvelőinek új élményeket ígér az idei szabadtéri évad is; majd elválik, mi, mennyi, s milyen minőségben valósul meg ezekből az ígéretekből. Takács István lenyeic kozo M Béla bácsi szakköre A zsengézés után hazavihető Ha nem látnám, magam sem hinném, mi minden férhet el egy hat-nyolc négyzetméteres helyiségben. Tá- piószentmártonban csodájára lehet járni a kerámiaszakkör alkotóműhelyének: két formázókorong, középen asztal, telepakolva félig és teljesen kész müvekkel, oldalt a falaknál szekrények, polcok, azokban szerszámok, minták, plakettek, nyersanyagok, festékek, és ki győzné felsorolni, mi minden még. Ám semmi rendetlenség, kuszaság: szemmel láthatóan mindennek helye van, és szinte fogni lehet a tisztaságot. Az asztal fölött kifüggesztett házirend — korántsem személytelen, hivatalos, sőt, nagyon is emberi szavakkal, de szigorúan — elő is írja a glédát és a higiéniát. Kislányok esi gyermekei hazalátogattak, . J ő akkor sem bír otthon mail korongnál radni. Ahogy a szakköri órabeosztás, a technológia, a kemencékbe tett kerámia égetési ideje megkívánta, bejött és tette a dolgát, mint máskor. — Ólomtartalmú mázzal Is dolgozunk, muszáj mindig alaposan kezet mosni utána — magyarázza egy 12 év körüli kislány, miközben agyagot formáz a korongon. — Régóta jársz ide a műhelybe? — kérdezem, vizsgálva az ügyes kis kezek pontos mozdulatait, az ujjak nyomása alatt alakuló, forgó, képlékeny agyagot. — Tavaly ősszel hívtak az osztálytársaim, de azóta már én is ide csábítottam a barátnőmet — biccent a mellette ülő, inkább még csak küszködő, kísérletezgető szöszke lány felé. — Tápiószeléről járunk át busszal, minden kedden és pénteken délután kettőtől ötig itt dolgozgatunk. — Készítettetek már önállóan is valamit? — Hogyne, egy csomó plakettet, ajándéktárgyat, fali- díszt — büszkélkedik, és már mutatja is, csak előbb odamegy a csaphoz és kezet mos. Nem csupán a szabály miatt — saját műveit sem akarja bepiszkítani; ez talán már a vérében van. És a barátnője is követi. Öreg ember nem vén... Miközben a kis és nagyobb munkákat bámulom, robogó fordul be a község művelődési házának udvarára, ahová a műhely ajtaja is nyílik. — Megjött Béla bácsi — mondják a gyerekek, és máris lázas igyekezettel teszik újra a dolgukat. Béla bácsi, azaz Várallyay Béla, a kerámia- szakkör vezetője hetvenhét esztendős. Amikor az imént kerestem őt, a könyvtárban egy ugyancsak idős néni — a felesége — igazított útba: — Biztosan hazaszaladt valamiért, ott kell lennie, ha nincs a műhelyben. Csak nem jár már ilyenkor asszonyok után! Ebben a korban... — mondta nevetgélve. Ahogy leszáll a motorról, ahogy, fogad, ahogy a munkájáról, a szenvedélyéről beszél, ahogy közben a gyerekekkel foglalkozik — senki nem mondaná, hogy csaknem annyi idős, mint ez a zaklatott, sok vihart megért, embert próbáló huszadik század. — Innen mentem nyugdíjba, a művelődési ház igazgatójaként, éppen hét éve — meséli. — Ám számomra egyáltalán nem a hét szűk esztendő következett. Sőt. azóta talán többet vagyok itt, mint azelőtt. Hogy ez korántsem túlzás, azt a művelődési otthon mostani vezetője is igazolta. El; mondta, hogy amikor Béla bá A Budavári Vigasságok programja a Hilton dominikánus udvarán. A képen: Jelenet Heltai Jenő: A néma levente című verses színművéből. Középen, zilla szerepében. Bánsági Ildiké. Kudarcokból sikerek — Az agyag, a cserép gondos munkát kíván, és tapasztalataink, igényeink is arra késztetnek, hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljünk. És autodidakta módon, magam tanultam a kerámiával való bánást, szinte mindent nekem kellett kikísérleteznem az alapanyagtól a mázazásig. Munkanaplót vezettem napról napra, pontosan leírtam az észrevételeimet. Nézze — mutatja a polcról levett, vastag, nagy alakú, spirálos füzeteket. — Ezek mind tele vannak szakmai megfigyelésekkel. problémákkal, tapasztalatokkal. Ezt a tudásanyagot szeretném én átadni ezeknek a gyerekeknek, meg persze a felnőtteknek is, már a kudarcba fúlt kísérletezések, a hiábavaló próbálkozások terhei, néha keserű élményei nélkül. Engem ugyan a balsiker is mindig tovább ösztökélt, amíg meg nem találtam a legjobb megoldást, de igaz am^igaz: más kárán tanul az okos! Az a csaknem nyolcszáz felnőtt és gyerek, aki ennek a szakkörnek a tagja volt a megnyitása óta eltelt tucatnyi év alatt, valóban ritka és becsülendő sikerélménnyel gazdagodhatott. Nemcsak Tápió- szentmárton, hanem a környék házaiban, hivatali helyiségeiben. épületeiben is gyakran lehet találkozni a Béla bácsi vezette műhelyben készült falidíszekkel, plakettekkel. korsókkal, mázas cserépedényekkel, ajándéktárgyakkal, zománcozott agyag kisplasztikákkal. A házirend azt is előírja, hogy a zsengézés időszaka után készült, már kiforrottabb, érettebb alkotásokból, amelyekkel már — úgymond — elő lehet állni, ha legalább három egyformát készít valaki, egyet hazavihet. Csak ingyen dolgoznak — Van egy alapszabályunk — mutatja Várallyay Béla a házirendet —, eladásra nem dolgozunk. Csak pályázatokra, kiállításokra, alkalmi rendezvényekre készítünk dísztárgyakat; pedig hívtak már kirakodóvásárra. rendeltek volna tőlünk komoly pénzért is kerámiát. Igaz, ez elég költséges hobby: az alapanyag, a mázak, a felszerelés, az áram- fogyasztás, az eszközök mindegyike jelentős összegekbe kerül. Hanem a helyi gazdasági és politikai szervek támogatnak minket társadalmi munkával és anyagiakkal is. Cserébe bármikor készen állunk, ha azt kérik, hogy egy-egy küldöttség megajándékozására társadalmi ünnepek vagy más események emlékezetesebbé tételére készítsünk dísztárgyakat. Júliusban például egy nemzetközi pedagógus esz- perantista csoportot várunk de ellátogatnak ide a tápió- menti népi együttes külföldi vendégei is. a mi táncosaink meg viszik a határon túlra a kerámiáinkat, s velük talán a jó hírünket is. Talán? Bizonyosan! Béla bácsi tanítványai — a felnőt tek közt van esztergályos, villanyszerelő, népművelő. pedagógus. adminisztrátor — az alkotás élményével gazdagít hatják önmagukat és művészi dísztárgyakkal környezetüket. A gyerekek sikerrel szerepelnek szinte minden pályázaton; most is öten nyaralnak közülük jutalomból a zánkai szaktáborban. Tanúsítja ügyességüket a művelődési ház kamarakiállítása is. Méhészet és Történelem Várallyay Béla munkabíró ember. Másnak egy ilyen kedvtelés egész életre elegendő elfoglaltságot adna. Hát még hetvenhét éves korban! Ö emellett még amatőr méhész és a tájegység szakavatott helytörténésze is. Évente készít tanulmányokat, pályázatokon indul, feldolgozza a környék történelmi hagyományait. A méhészkedést is saját erőből, önképzéssel tanulta, s évtizedekig járta az országot, gyűjtötte és továbbadta a tudást. Vérbeli népművelő, minden ízében, porcikájában az. Azt mondják, hogy mindenkinek az élete regény. Az övé még nem kész. Nyitott könyv, amely íródik tovább. Várkonyi Ferenc Ballada Kossurhról Délszláv népköltés Magyar nyelvre fordították azt a 2300 sornyi délszláv folklórszöveget, amelyet egy Nicola Tordinac nevű boszniai pap gyűjtött a múlt század második felében Pécsett és környékén. A dalok, elbeszélések zöme balkáni eredetű, de akad közöttük magyar vonatkozású és újabb keletű darab is, például egy Pécshez kapcsolódó hősi ének és egy Kos- suthról szóló ballada. A Zágrábi Néprajzi Intézetben őrzött kézirat fotókópiáját megszerezte Sárosáét György mohácsi múzeumigazgató, a magyarországi délszláv folklór ismert kutatója, s magyar nyelvre ültette át a száz éve lejegyzett horvát népköltési szöveget. Nicola Tordinac egy levelében azzal indokolta baranyai folklórgyűjtésének szükségességét, hogy néhány évtized múlva már senki sem fog emlékezni a régi dalokra, az ősi szokásokra. Ezt igazolta a mohácsi kutató érdekes kísérlete: a Tordinac-gyűjteményben levő szövegekből felolvasott azokban a délszláv falvakban, ahol annak idején gyűjtőjük megfordult, de már az idős emberek sem ismerték a dalokat, elbeszéléseket. A Kodály-centenárium jegyében Dunakanyar nyári egyetem Tizenöt országból várják a hallgatókat Esztergomba a július 16-án nyíló Dunakanyar művészeti nyári egyetemre. Az idei stúdiumnak különleges vonzerőt ad a Kodály-centenárium. Az egyetem ugyanis megalakulásától kezdve a Ko- dály-módszert adja át hallgatóinak, a zenetanároknak és a jövendő zenepedagógusoknak. Témája a gyerekek zenei írás-, olvasás- és halláskészségének a fejlesztése. Az idén a hagyományos programon kívül bemutatják Kodályt, a zeneszerzőt, a népzenekutatót és a pedagógust is. Mindhárom előadást a mester egykori közvetlen munkatársa, Szőnyi Erzsébet Erkel-díjas zeneszerző, a Zeneművészeti Főiskola tanára, a nyári egyetem vezetője tartja. A kéthetes tanfolyamot a legkiválóbb magyar szakemberek vezetik angol, francia, német, olasz és spanyol nyelven. Tv-figyelo Kényszerzubbony. Hazájában népszerű próza- és forgatókönyvírónak, filmrendezőnek mondja a műsorújság előzetese a lengyel Scibor-Ryls- kit, akinek Kényszerzubbony című történetét csütörtökön este láthatta a magyar néző. Az a magyar néző, aki, miután az állítólagosán nagy író özvegyének meg a kis levéltárnoknak a kérdezz-felelekje véget ért, egyrészt maga is megérthette, hogy miért lehet az illető népszerű — mert nyilván efféle könnyen emészthető kommerszeket ír —, másrészt meg sokműfajúságá- nak magyarázatára találhatott indokokat: ily nagy rutinnal ebbe is, abba is bátran bele lehet fogni. S ezzel röviden el is mondtuk, milyennek tetszett ez a mai mese, ez a hogy is volt, mint is volt játék. Tehát kom- mersznek, tehát rutinnal ki- agyaltnak. Már hogyne mutatkozott volna ilyennek, amikor a világ lektűrtermése tele van elhalálozott művésznagyságok hátrahagyott — természetesen nőnemű — élettársaival, akik, miközben volt párjuk utóéletének sikerét igyekeznek felvirágoztatni, alkalomadtán ki-kiöntik a lelkűket, jelezvén, hogy azért ők is teszegettek valamit a Nagy Mű megszületéséért. (Hogy egy igen szomorú és igen közeli példát említsünk: szegény Petőfinek özvegye, a jobb sorsra érdemes Szendrey Júlia is fel-fel- tűnt ilyesféle pozitúrában; ha az emlékezet nem csal, még egy régi-régi filmen is.) Nos, a Szegedi Erika játszotta asszonyszemély pontosan beleillik ezen hölgyek sorába, hiszen néki sem adatott más dramaturgiai feladat minthogy nagy ivó és nagyra hivatottságában nagyot bukö urának biográfiáját egy-egv jól időzített kalandocskávai kiszínezze, az életút fonalára itt-ott újabb bogokat kössön A levéltárnokocska pedig Hát ez is legény ám a talpán' Azaz, hogy magában hordozza mindazt a nyomozási tudományt, amit egy szépirodalmi Maigret-nek hordoznia kell, s ugyancsak olyanképpen következtet, ahogyan az egy mikrofilológiai Colombóhoz illik. A maga műfajában: superman. Ily tökéllyel kiagyalt páros mellett tulajdonképpen fölösleges is az, akiről a Kényszerzubbonyban elejétől végig szó van. Vagyis, az a tollfor- gató, akit szerető hitvese előbb a címben szereplő ruhadarabba kényszerítve elszállíttat, majd pedig szépen kitessékel az árnyékvilágból. Az ő jellemzésére már tényleg csak anny; jutott, hogy örökösen vodkásüveget szorongat, s hogy alkalmasint katonanótákat dudorász. (Szegény Sinko- vits, mit össze kellett szenvednie, hogy ebből a deklarált roncsból egy negyedig félig elevennek tűnő valakit si- kerítsen.) Azt, hogy egy varsói vagy krakkói levéltárosnak tényleg van-e joga ily hatósági személyként — pláne rejtett magnóval a szivarzsebében — fellépnie, már meg sem kérdezzük. S ugyanígy azt sem érdemes firtatni, hogy a Gaál Albert rendezte tévéjátékban a mentőautó feliratán kívül, miért csak a szeszes flaskák tudatták, miszerint ami a képernyőn zajlik, az amúgy egészében polski. Merthogy a tárgyi háttér mindenestől olyan, de olyan pesti volt, amilyen csak lehet. (Az a katedrálüve- ges szekrénysor majd' minden bútorboltban ott kínáltatja magát. Legalább az ablakára nyomtak volna rá valami jó lengyel plakátot. Ezeket itt árulják néhány forintért a budapesti Lengyel Kultúrában.) A vétkek vétke: a szovjet- belga foci meccs már régen látszódott a kettes csatornán, amikor Benkő Péter még mindig csak feszegetett, feszegetett, lévén a VB-közvetítás kezdésének ideje 20 50, míg a Kényszerzubbonyt csak 21.10-kor keverték le. Ne csinálják ezt velünk, nézőkkel! Akácz László
