Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

RANGKÜLÖNBSÉG NÉLKÜL M indazt a gazdagságot, ami a ráckevei Aranykalász Termelőszö­vetkezetben látható, az elődök, az öregek alapozták •meg. Nélkülük, az ő keser­ves küszködésük nélkül itt semmi sem lenne. Ezért ragaszkodunk hozzájuk, ezért kívánjuk szinte önzőn is, hogy ne szakadjanak el tőlünk — mondotta Répási István, a tsz pártbizottsá­gának titkára Kádár János elvtársnak, minapi látoga­tásakor. Mondotta azt is, hogy évente a járandósá­gon felül a tsz 2200 forin­tot fizet egy-egy öregjé­nek, s ez sem lebecsülendő, de. a nyugdíjasok közérzetét — úgy hiszem — mégis­csak a szívből fakadó tisz­telet, ragaszkodás határoz­za meg. Az, hogy a gazda­ságban úgy értékelik: ah­hoz, hogy ma egy-egy fia­tal felelősségére másfél­két millió forint értékű gé­pet rá lehet bízni, az az elődök érdeme is. A beláthatatlan búzatáb­lákon félelmetes méretű és teljesítményű kombájnokon a tegnapi alapozók fiai ül­nek. Másképp dolgoznak, mint apáik, talán nem is mindenben értik egymás szavát; a rohanó időben, a technika félelmetes forra­dalmában, a technológiai folyamatok napi változásá­ban már nagyobb tudás, gyorsabb alkalmazkodás szükséges, semhogy meg­kívánhatnánk: a nyugdíja­sok ezekben is igazodjanak el. Kombájn, hektáronkénti 40—60 mázsa gabona, ezré­vel számolt jószág, szövet­kezeti erőből épült hűtő­ház, külföldi utazások, nya­ralások saját üdülőben ... mi köze lehet mindehhez annak, amiről Répási Ist­ván beszélt? Hiszen az ala­pozók valaha filléres gon­dokkal küszködtek. A ne­hezen alakuló fegyelemmel, meg azzal: honnan teremt­sék elő az állatoknak a takarmányt. Azzal is, hogy legalább egy magasan kép­zett szakemberük legyen, aki nemcsak néhány hold­ban, hanem több ezer hek­tárban tudna gondolkodni. S ha volt ilyen szakember, akkor értsék is meg sza­vát a tagok, akadjanak olyanok, akik követik. Az elődök alapozták meg a munkás-paraszt szövetsé­get. Erről Kádár János Pest megye néhány terme­lőszövetkezet elnöke előtt emlékezett: a tsz-átszerve- zések idején a munkások panaszkodtak, hogy kevés a hús, az élelem. Nem győztük biztatni őket, ne sajnálják a fáradságot — mondotta Kádár János — a falu megsegítésére. Adja­nak gépet, áldozatkész, fa­lura küldhető munkást: álljanak ebben is a munká­sok az élre... Segítettek, s meglett az eredménye. A városban ma van elég éle­lem, a falu pedig mára alig különböztethető meg a várostól. T ermészetesen a segít­ségre ma is szükség van. Ezt fejezte ki dr. No- vák Béla vezérigazgató: a Csepel Autógyárban har­mincféle, mezőgazdaságban használható autót gyárta­nak. Az alkatrészellátásból is kiveszik a részüket. S ha szükség van rá, a termelő- szövetkezetek visszasegíte­nek. Elképzelhetetlen a tsz-ek nélkül a községek szépítése, építése. Óvodák, iskolai tantermek, parkok, játszóterek létesítése. A megyei pártbizottság első titkára, Cservenka Fe- rencné mindezt számada­tokba foglalta: idén a me­zőgazdaság tíz százalékkal növeli termelését, az ipar 2,5 százalékkal... Sok mil­lió forintot ér egy eszten­dőben a társadalmi össze­fogás. Az országos ver- senyoen kilenc Pest megyei termelőszövetkezet ért el első helyezést. Húsz nagy­üzemi gazdaság kiemelkedő eredményeket mutat fel. Nagy a középmezőny és alig hét-nyolc a gyengéb­ben gazdálkodó szövetke­zet. A legtöbb gazdaságban százon felül van az egye­temét, főiskolát végzettek száma... Tréfának szánta a meg­jegyzést Kádár János, de a szavak mögött tények húzódtak meg, amikor azt mondta: sok arc ismerős a tsz-elnökök között. Egyi- kük-másikuk gyakran lát­ható a televízió képernyő­jén: ezt vagy azt a külföldi vendéget kalauzolják a gazdaságban. Ilyenkor fel­vetődik az emberben, gaz- daságvezetők-e vagy az idegenforgalom segítői? Jó dolog ez, hangsúlyozta a párt Központi Bizottságá­nak első titkára, mert túl­nő az ország határán a mi nagyüzemeink híre, s nemzeti dicsőséget szerez­nek nekünk. Dr. Tresser Pál fel is idézte Francois Mitterrand látogatását, aki a dunavarsányi Petőfi Tsz- ben szerzett tapasztalatai alapján értette meg iga­zán, hogyan is ötvöződik egybe a közös és a háztáji gazdaság. B eláthatatlan az a fejlő­dés, amit negyedszázad alatt elértünk gazdálkodá­sunkban, életmódunk vál­tozásában. Pillanatnyi időnk sincs azonban arra, hogy megpihenve vessünk számot, . nincs lehetőség megnyugvásra, szusszanás- nyi merengésre sem, sike­reink felett. Sok az elvége- zetlen feladat. Maga Kádár János hang­súlyozta: a mezőgazdaság­ban is óriási a fejlődés, de a fejlesztésre fordított fo­rintok mögött még számos kihasználatlan lehetőség van, a tartalékok adta lehe­tőséggel élni kell. Élni kell az iparban, a népgazdaság minden ágazatában egy­aránt. Rangkülönbség nél­kül, hangzott el az elmúlt csütörtökön többször is; mindenki eszére, szorgal­mára egyaránt szükség van. Szigorúinak tűnt az a megállapítás, amely a Cse­pel Autógyárban hangzott el: szépek az eredmények, a korábbi években jól ka­paszkodott meg a gyár kollektívája. Jól oldották meg a termékszerkezet­váltást, még a nehéz pia­con is el tudják adni ter­mékeiket Nyugaton és Ke­leten egyaránt. Az ütemet azonban gyorsítani kelll Lassú a tempó. , Nemcsak a Csepel Autógyárban — hangoztat­ta a párt Központi Bizott­ságának első titkára —, ha­nem az egész országban. Nem arról van szó, hogy nyolc óra helyett tizen­négy órát kell ezentúl dol­gozni. Arra van szükség, hogy senki ne a tudásával, szorgalmával takarékos­kodjon, azt bőségesen osz­togassa a közösség haszná­ra. De sehol ne engedjék szétforgácsolni az időt, függővé tenni a termelést a szervezetlen anyagellá­tástól, ne zsugorodjék négy napra az ötnapos munka­hét, a munkaidő ne a Kö­zértben vagy a kocsmában kezdődjön vagy a reggeli­zőasztal mellett. Ki tagadná, ma még sem az idővel, sem az emberi erővel, sem az energiával, sem eszközeinkkel nem úgv gazdálkodunk, ahogy tehet­nénk, ahogy kellene, ahogy jelenlegi körülményeink diktálják. J ólétet, biztos mát te­remtettünk az ország­ban, elégedettséget. Pest me­gyében mindig határidőre teljesítjük terveinket, végre­hajtjuk a határozatokat. Sőt, sikerrel mozgósítunk arra: mit tehetünk hozzá önerőből? Meg kell azon­ban tanulnunk még szigo­rúbban, még fegyelmezet­tebben dolgozni, élni. Ne­héz feladat ez, de köteles­ségünk a holnapért. Azt jelenti, hogy mindenkinek meg kell értenie: a mi tár­sadalmunk nem jóléti tár­sadalom, hanem a munka társadalma. Ha az utókor megbecsülését ki akarjuk érdemelni — mint ahogy mi tisztelhetjük elődeink munkáját; ugyanúgy meg kell naponta küzdeni érte, mint ahogy ők tették. Sági Agnes PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, ECYESÜUETEK! AZ MSZMP PEST MEGYE!'BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM Ara: 1,40 forint 1982. JŰLIUS 25., VASÁRNAP Már új búzabéi siSSt a kenyér Dolgos hét vége a határban r .... ...... ~................................•—...... : * "1 már az új búzából őrölt a l isztből sütött kenyeret, ^ ... miközben a keleti országrész al katrészek átadásával Befeje­t:,\ ’ '....... .<»' _:':,SiáÍl ző szakaszába jutott az aratás Békésben, Győr-Sopron me- Tariószéii pihenő gyében, Somogybán, Tolnában A csapadékosabbra fordult időjárás sok helyütt lassította vagy hátráltatta a mezőgazda- sági munkákat szombaton, de így is sokezer hektárról sike­rült betakarítani a gabonát. Jó néhány gazdaságban szombaton is dolgoztak a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok zöldségeseiben. Több nagygazdaság végzett az aratással és befejezéséhez közeledik a másodvetés. A leg­nagyobb búzatermelő szövetke­zetekben, így Nádudvaron, Ká­bán, Hajdúszoboszlón és Deb­recenben nincs már lábon ál­ló búza. Ezek a gazdaságok se­gítik a többieket és szombaton sok vendégkombájn dolgozott a szomszédos határban. A nyíregyházi kenyérgyár tegnap A Pest megyei tejgyűrűből Zöldúton a szállítás A kánikulában a kereske­delem napi 6—8 ezer literrel több tejet rendel, mint a nor­mál nyári időben, s ennek megfelelően a Budapesti Tej­ipari Vállalat naponta mint­egy 630 ezer liter tejet s emellett megközelítően 150 ezer liter tejből készült termé­ket szállít az üzletekbe. A nagy melegben különös gondot fordítanak a minő­ség megőrzésére, hiszen az előírtnál magasabb hőmérsékleten emelkedik a tej savfoka, romlik értéke. Ennek megőrzésére igen fontos a gyors szállítás, hogy a frissen fejt tej mielőbb a feldolgozó­ba kerüljön. A tej mintegy 50 százaléka vasúti tartálykocsi­kon érkezik a Pest megyei tejgyűrűből a fővárosba, s a MÁV a 121 tejes vagon szá­mára külön menetrendet dol­gozott ki, mindenütt zöldutat biztosítva a kocsiknak. A feldolgozás során most a szokásosnál is nagyobb mér­tékben hűtik a tejet, öt-hat fokos helyett 1—2 Celsius fok­ra. Ez többletenergiát igényel, ám szükség van a fokozott hűtésre, mert így a kiszállított, az üz­letek előtt nyitásra várakozó tej, tejtermék nem melegszik fel, megmarad a jó minősége. A biztonság fokozására a 200 teherautót, amely Budapest négyezer boltjába naponta szállítja a tejterméket, a ká­nikulai időben később indít­ják, hogy ezzel is csökkentsék az áru állásidejét. Pályaépítők a maglódi vonalon Villanyfényes műszak Ä nagy melegben éjszaka dolgoznak a vasútvonalakat felújító, karbantartó MÁV- munkabrigádok. A gépláncok csak este láthatnak hozzá a pálya hibáinak kijavításához a Budapest—Maglód kö­zötti vasúti fővonalon, A villanyfényes műszak oka, hogy a korszerű, hegesztett vasúti sínek egymástól való távolságának és szintbeli helyzetének szabályozása csak pontosan meghatározott leve­gőhőmérsékleten történhet. Az előírás sínfajtáktól függően 20—25 Celsius-fok közötti hő­mérsékletet engedélyez, az et­től való eltérés a vágánykive- tődés veszélyét rejti magában. A dolgozók a nyári idényben a folyamatos éjszakai mun­káért munkabérük harminc százalékát kapják pótlékként. A Budapest—Maglód vonal­ról a munka befejezése után a gépláncok Budapest—Szob közötti vasúti pályára vonulnak. Budapesten, a Ferencvárosi rendezőpályaudvaron fordít­ják meg a Dunántúl és a Ti­szántúl vasúti forgalmának mintegy kilencven százalékát. A két gurítódomb naponta át­lagosan négyezernyolcszáz ko­csit rendez. Ennek a munká­nak egyik fontos, de egyben legveszélyesebb része a saru­soké. A pályaudvaron a mun­kaerőhiány pótlására kísérlet­képpen négy vágányon (a ké­pen) angol gyártmányú hidraulikus kocsifékező berendezést helyeztek üzembe, amelyhez nem kell 1 kezelőszemélyzet, minimális ‘karbantartást igé­nyel, csökkenti az árukárt és ami a fő: balesetmentes. Még kevesen ismerik Csendes panoráma Sok látnivalót ígér az autós turistáknak a nemrégen át­adott, tizenhat kilométer hosz- szúságú, panoráma-autóút, amely Szentendrétől Visegrá- dig vezeti a Pilisen keresztül a kirándulókat. Am a forgalom és Pest megyében is. a várttól még elmarad. Ma: 2. oldal: 6. oldal: A hét világpolitikai Postabontás kérdései 7. oldal: 3. oldal: Muzikális labdarúgók Nem adomány 8. oldal: 4. oldal: Fészekrakás Az óriáskígyó — társulásban nem mérges Ötvenmillió kötet Klímaberendezéssel Nyár Kerepestarcsán Az ipari termelés szempont­jából tökéletesen mindegy, milyen évszakot mutat a nap­tár. Anélkül, hogy kétségbe kellene vonni a fenti állítás jogosságát azért hozzá kell tenni, hogy teljesen figyelmen kívül sem hagyható az évsza­kok változása. Ha nyár, akkor a kánikulával, a szabadságok­kal kell számolniuk a termelést irányító szakembereknek, még­pedig jó előre. A menetközbe- ni kapkodásnak több a kára, mint a haszna. Ez a felismerés munkál a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kerepestarcsai gyárában is már évek óta. Itt ugyanis, gondosan jó előre felkészülnek a nyári szezonra. Laczonyi László fő­mérnök arról adott tájékozta­tást, hogy az operatív tervben mintegy 15—20 százalékkal csökkentették az alapfeladato­kat. A rendeléseket is ehhez a megváltozott termeléshez iga­zították, hogy partnereiknek se okozzon gondot ez a kiesés. A nyári szezon előtti és utáni időszakban azonban sokszorozott tempóban dol­goznak, hogy összességében a rájuk váró feladatokat megoldják, és a végső elszámolásnál ne le­gyen gond a nyári csökkentett termelés miatt. A könnyűipari üzemekben a nyári hónapokban a nagy hő­ség miatt különösen kellemet­len a műszak. A kerepestarcsai gyárban a klímaberendezésnek hála a kulcsfontosságú üze­mekben még a 30 fokot sem éri el a hőmérséklet. Ilyen panasz legfeljebb az irodákból érkez­het, ahol bizony a hőmérő higanyszála gátlástalanul ro­hanhat felfelé, s klímaberen­dezés sem enyhíti a forróságot. Öregedő népesség Vilúgérfekezlet Hétfőn, nyílik meg a bécsi Burgban az ENSZ öregedési világértekezlete: több mint 140 ország és a nagy nemzetközi szervezetek képviselői tár­gyaljak meg az öregek helyze­tének és a világnépesség elöre­gedésének problémáit, és ké­szítik elő az ENSZ ezzel kap­csolatos akciótervét. Magyar- országot a világértekezleten Szentágothai János, az MTA elnöke vezetésével delegáció képviseli. Közélet Enrique Bcrnalcs szenátor­nak, a párt főtitkárának veze­tésével a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghí­vására július 21—24. között Magyarországon tartózkodott a Perui Forradalmi Szocialista Párt küldöttsége. Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes vezetésével magyar delegáció utazott Me­xikóba, az UNESCO II. kul­túrpolitikai világkonferenciá­jára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom