Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

Jegyzet Friss ürömök Az már anekdotaszámba megy, hogy az ember min­denütt találkozik váci em­berrel, de legalább olyan­nal, aki a város közelében fekyő településen lakó is­merős. Akár az ország ke­leti, akár a nyugati csücs­kébe utazom, de még kül­földön is előfordul, hogy valaki rámköszön: — Hogy vagyunk, kedves honfi­társ? Ilyen furcsa véletlen az is, ha valamelyik bu­dapesti intézményben akad dolgom, s ott az ügy kap­csán meg kell adnom a la­káscímemet is. A tárgyaló- partner mosolyog és azt mondja: — Hát akkor föl­diek vagyunk. Gyakran még az is kiderül, hogy néhány ház választ el ben­nünket idehaza, csak eddig éppen nem tudtunk róla. Pedig jó lenne tudni, mert a szellemi erő elkel itthon akkor is, ha konzultálni kell a közös dolgainkról, meg akkor is, ha azokat meg kell oldani, s nem le­het másként, csak a már jól kialakult gyakorlat sze­rint, társadalmi összefogás­sal. Persze, nem mindenki kötődik úgy a városához, ahogy kellene. Azt, hogy ez az elidege­nedés mikor és miért kö­vetkezett be, jó lenne vala­hogy kikutatni és érdemes is. Az idetartozás érzését nemcsak tudomásul kell vennünk, ha van az embe­rekben, hanem ébresztget- ni, erősíteni is kell, újabb­nál újabb impulzusokkal. Különösen azokét, akik ugyan a haza, a nemzet ja­vára, dicsőségére érnek el eredményeket, de azok gyökere, csirája valahogy mégis itt kereshető vissza, valahol a gyermekkorban, a családban, mely a nem­zet, a társadalom alapja is. Mint ahogy haza sincs szűkebb haza és közösség, közös örömök és bánatok nélkül. No meg a közös ügy miatt zajló hadakozá­sok, .konfliktusok nélkül sem. No de túl sok már a szál, ami megfeszül a téma kapcsán, akarva akaratlan tolira kívánkozik, mint közvetlen, vagy közvetett összefüggése a mondandó­nak, pedig csak néhány friss örömünk fölötti gon­dolataimat akartam papír­ra vetni. Azt bizonygatva megint, amiért már sokszor mosolyognak rajtam. Pe­dig tény, ami tény. Mi ugyan gyakran borongunk azon, hogy csöndes kisvá­ros ez a mienk, s nagyon sok embernek ilyen is a szemlélete. Az iskolane­gyed épületkolosszusai né­mán bámulnak a tágas te­rekre, az esti órák kihalt utcái nem árulnak el abból semmit, mi történik a bolt­íves kapuk mögött, ki hajol bonyolult képletek vagy kották fölé, ki gondol kel­lemes izgalommal egy vi­lágversenyre, ahová nem­sokára elutazik. Mert itt valóban nem a nyilvános­ság előtt, néha tényleg na­gyon is csendben készülőd­nek komoly tettekre az emberek, s majdnem vélet­len, ha megtudjuk. Szabadi Kálmán csak a Ságvári klubban mutatta még be új konstrukcióját a vitorlás dunai kishajót. Énekka­raink hol itt, hol ott sze­repelnek Európa városai­ban, s nem ritka a rangos vendég nálunk sem, akár az idei, akár a többi^nyarat említsem, aki tanul, s hasznosítja odahaza a ta­pasztalatait. Nemrég egy világversenyen első lett egy fiatalember a fizika tudományában szerzett is­mereteivel, s mint hallom, majdnem a szomszédom. Váci gyerekek rúgták a legtöbb gólt a spanyolor­szági Mundialitón is, nem­zeti serdülő válogatottunk tagjaiként. Van kosaras vá­logatott szomszédom is. Va­laki egy személyben tőlünk képviselte a hazát és hato­dik lett egy világversenyen. Az egyesület vezetői mégis tiltakoztak, amikor róla akartunk írni, Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1982. JÜLIUS 24., SZOMBAT A tudomány virágos műhelye A természeti törvények kutatói Kapcsolni nemzetközi szervezetekkel Az MTA Botanikai Kutató­intézete,, amelynek botanikus­kertje országszerte ismert, az idén ünnepli 30 éves fennállá­sát. Nemrég az intézmény múltjáról, történetéről beszél­gettünk dr. Bérezik Árpáddal, az MTA levelező tagjával, ku­tatóintézeti igazgatóval. — A Magyar Tudományos Akadémia az '50-es évek ele­jén építette ki kutatóhálóza­tát, ennek keretében hívták életre kutatóintézetünket, a korszerű botanika művelésére. Az intézményt azért helyezték el Vácrátóton, mert a Vigyá­zó család a jó száz éve létesí­tett kastélyparkot épületeivel együtt az Akadémiára hagyo­mányozta. Környezeti hatásokkal — Milyen feladatai vannak az intézetnek? — A kutatásokat már kez­dettől fogva környezettani szemlélettel folytattuk, ami azt jelenti, hogy a növényeket, a növényzetet sohasem önmagá­ban, hanem mindig a környe­zeti hatásokkal, talajjal, ég­hajlattal és így tovább össze­függésben vizsgáltuk. Vagyis nemcsak azt néztük, hogy hol milyen növény él, hanem azt is, hogy miért élhet meg azon a helyen, vagy miért marad távol onnan. Az okok, az ösz- szefüggések kutatása teszi le­hetővé, hogy az ember, a tár­sadalom számára fontos kérdé­seket tisztázzunk. Feladatunk ennek megfelelően például ter­mészetvédelmi területek kuta­tása, hogy megállapíthassuk hogyan kell megvédenünk ter­mészeti kincseinket a jövő nemzedéke számára. Számos kutatásunk irányul annak megállapítására, hogy a nagy­városi környezet milyen mó­don hat a növényzetre a vá­rosi kőrengetegben és a város tágabb vonzáskörzetében. Bu­dapest esetében például a Du­nakanyarban vagy a Pilisi Parkerdőgazdaság területén. Sokoldalú munka — Ez utóbbi igen érdekes témában milyen gyakorlati eredmények várhatók? — Már eddig is tettünk ja­vaslatot a speciális városklí­mát — port, füstöt, utak só­zását — jobban tűrő fa- és cserjefajok telepítésére, de emellett megállapítottuk a kü­lönböző jellegű ipari üzemek eltérő növényzetkárosító hatá­sát is. Á városon kívüli agglo­merációs területen pedig ki­dolgozzuk az optimális terület- használat mutatóit, megkeres­sük, hogy az egyes területré­szeket milyen mértékben sza­bad az idegenforgalomnak, egyéb emberi használatnak terhelnie ahhoz, hogy még hosszú időn át az emberek fel­üdülését szolgálhassa. Más fel­adataink is vannak azonban. Egyik kutatócsoportunk a gye­pek növényzetének összetételét vizsgálja. Talán kevesen gon­dolnák, hogy a legeltetésen kí­vül e területek más szem­pontból is jelentősek: sok olyan növény él itt, amelyek öröklődő jó tulajdonságaira a növénynemesités későbbi munkájában nélkülözhetetle­nül szükségünk van. Okszerű legelőgazdálkodással kell eze­ket megóvnunk. Egy másik ku­tatócsoportunk a növényekben található, gyógyszeriparban hasznosítható anyagokat vizs­gálja, e téren is értékes tar­talékokat tárhatunk még fel hazánkban. Segítik a járást — A gyönyörű botanikus­kert hogyan kapcsolódik e sokrétű kutatómunkához? — Kertünk mintegy 12 ezer növényfajjal nemcsak az or­szág legnagyobb élőnövény gyűjteménye, hanem kutatá­sainknak szinte második labo­ratóriuma is. A szabadban folytatott megfigyeléseinket, kísérleteinket az évi mintegy 130 ezer látogató által észre sem vehető módon jelöljük, a látogatók számára meg nem nyitott üvegházainkban is szorgos munka folyik, nem kü­lönben a kerthez csatlakozó kisparcellás kísérleti területen. De otthont ad kertünk egyre több olyan hazai növénynek is, amelyet sajnálatosan pusztuló tájakról kellett megmente­nünk. — A vázlatosan ismertetett kutatómunka mennyire kap­csolódik más intézmények te­vékenységéhez? — Igen kiterjedt belföldi és nemzetközi kapcsolataink van­nak, több nemzeti és nemzet­közi kutatási programban mű­ködünk együtt, például a KGST és az UNESCO kereté­ben. Itt említem meg, hogy trópusi területeken — elsősor­ban Kubában és Tanzániában — rendszeresen vállalnak fel­adatot vezető kutatóink. — Utolsó kérdésünk: mi­lyen munkakapcsolatban áll­nak a váci járás üzemeivel, intézményeivel? —1 Az intézet munkássága járási problémák megoldására is kiterjed néhány vonatkozás­ban. Ez főleg a környezet- és természetvédelmi gondok meg­oldása, valamint a Duna-kuta- tás, az üdülési és vízellátási problémák feltárása és a meg­oldások érdekében folytatott vizsgálatok terén tapasztalha­tó. Dénes János Fót idegenforgalma Hőforrást találtak Főt agglomerációs övezet­be tartozik, s ez meghatározza az idegenforgalom helyzetét. Az útikalauz felidézi a gazdag múltat: Vörösmarty, Berda Jó­zsef, Fáy-présház, Ybl-temp- lom. — Mi van ma? — teszem fel a kérdést Pektor Józsefnek, a gazdasági bizottság elnöké­nek. — Az üdülőterületen 500 hét­végi ltáz található, egy-egy hét­végén községünkbe 5 ezer ki­ránduló jön el. Sokan tekintik meg nevezetességeinket: az Ybl-templomot, a Gyermekvá­rost, a gazdag Somlyó-hegy nö­vény- és állatvilágát. — Fóti tó? — Vizét ma már csak a kút segítségével, mesterséges úton tudjuk cserélni. Hétvégeken körülbelül 2 ezer ember tölti el pihenőjét a strandon, de télen a befagyott vize sporto­lásra is alkalmas. — Gondok? — Jelenleg kevés a büfé, nincs megfelelő színvonalú öltöző. Javítani kell az ellá­tást. A téli időben melegedő­helyiség kellene. A fóti tó 200X100 méteres területen fekszik, jó lehetőségeit to­vábbra is ki kell aknázni. A domboldalon pihenőpark ki­alakítása, padok, hinták fel­szerelése szükséges. A gazda­Úszómester sincs Kánikula zuhany nélkül A Duna nagymarosi szaka­szán több helyen is tábla hir­deti: fürödni tilos! Hogy ezt naponként hány üdülővendég és helybeli lakos szegi meg, tapasztalhatja az, aki éppen a hajóállomás környékén jár. Mert a révtől 100 méterre za­vartalanul lubickolnak az em­berek. No nem a vízben, in­kább az iszapban, a vízállástól függően. — Hol lehet fürödni? —kér­deztem Fekete Lászlót, a nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottságának titkárát. — A strandon — válaszolta szűkszavúan. — Most onnan jövök, de nem láttam kijelölt helyet. — Hát pedig táblával jelez­tük ... — Hol az úszómester és a bója? — Úszómester az nincs, a bójákat kiraktuk a Dunába. — Egy fa tövében kettőt lát­tam, de a vízben egyet sem. Egyébként valakinek felelős­séget kell vállalnia, ha kite­szik. Ki az?. Ügy tudom, a Duna erősen szennyezett errefelé, ön fü- rödne benne? Nem. — Ezek szerint csak napoz­na és zuhanyozna? — Igen, hiszen a KÖJÁL is kérte a zuhanyozó felállítását, mert aki esetleg fürdik, az iszap miatt ajánlatos zuha­nyoznia. A beszélgetés után lementem a Spartacus SE vízisportte­lep stégjére, ahol kellemetlen illat csapott meg. Kiderült, hogy válahonnét vékony erecs- kében szennyvíz csordogál a folyó medre felé. N. P. J. sági bizottság tervben foglal­ja össze, ütemezi a feladato­kat. — A Somlyó és környéke? — A 75 hektáron elhelyez­kedő természetvédelmi terület szépségei vonzzák a kirándu­lókat. Itt található meg a Fáy-présház, a szabadtéri színpad, amely lehetőséget ad a kulturális rendezvényekre. Gondolni kell arra, hogy a hegy lankáit télen a sízők, szánkózók veszik birtokukba, de a körülmények ma még mostohák. A Fáy-p résháznál levő szabadtéri színpad prog­ramját bővíteni kell. — Ez évben az idegenfor­galmi hivatal jelezte, hogy négy orgonahangverseny ren­dezésében nyújt segítséget az Ybl Miklós tervezte műemlék templomban. — Tervezzük Németh Kál­mán szobrászművész emlék­házának kiállítását. A Fóti őszt 14. alkalommal rendezzük meg. Az idén készül el a sportpályánk. A talajvizsgá­latok azt mutatják, hogy hő­forrás is található területün­kön. Ennek a kiaknázása nö­velné az idegenforgalmun­kat. Nem elég az üdülő-, nya­ralóterület növelése, hanem a jelentkező igények kulturál­tabb kielégítése is fontos. Számolnunk kell az ötnapos munkahéttel. A tanács végre­hajtó bizottságának határo­zatában szerepel, hogy meg­vizsgáljuk: lehet-e egy állan­dó jellegű olvasótábort létesí­teni. Fót idegenforgalma nőni fog, ennek' a tudatában igyek­szünk mindent megtenni a feltételek megteremtése érde­kében. Solymosi László Ügyelet Július 25-én az alábbi állat­orvosok tartanak ügyeletet. Északi rész: dr. Haracsi Sán­dor (Vác, 11—929). Déli rész: dr. Jordán Kamill (Dunakeszi, 41—573-as telefonszámon hív­ható). Az ügyelet időpontja szombat reggel 8 órától hétfőn reggel 8 óráig tart. Az ügyeletes állatorvos csak elsősegélynyújtás esetén hív­ható. Anyakönyvi Hírek Vácott születtek: Balázs Mi­hály és Nemecz Zsuzsanna: Péter, Békési Mihály és Tóth Ágnes: Mihály, Kiss Károly és Kálmán Katalin: Gabriella, Kovács László és Csüllög Eri­ka: Attila, Mihályi Ferenc és Veres Gyöngyi: Péter, Stecnli Ferenc és Papp Mária: Tamás, Takács Pál és Kulcsár Erzsé­bet: Pál, Vezér Pál és Ganyicz Rozália: Mariann, Pauló And­rás és Izsai Erzsébet: Aliz, Pi­ri György és Krizsán Zsuzsan­na: Nikoletta, Rúzsai Mihály és Halász Irén: Mihály, Szabó János és Plachi Erika: Tamás. Treszkony Rudolf és Jakubecz Olga: Anikó, Honfi József és Zelinka Mária: Nóra, Krasznai László és Papp Klára: Linda, Pintér Bertalan és Drenkó Magdolna: Bea, Serbán Lő- rincz és Czuczi Ilona: Ilona, Szentes József és Volentics Margit: Éva, Fehérvári And­rás és Bozsó Marianna: Ákos, Fonódi József és Hricsovinyi Júlia: József, Homonnai Lajos és Selmeci Marianna: Ger­gely, Huszár Károly és Németh Zsuzsanna: Károly, Rácz Gá­bor és Bucsányi Erzsébet: Zsa­nett, Vasi Sándor és Benedek Magdolna: Lívia, Németh György és Horváth Valéria: Attila, Gimpl Imre és Benecz Otília: Nóra, Klokocs József és Balázs Éva: Éva, Kondér Ti­bor és Holdas Ildikó: Tibor, Kosár János és Melich Erzsé­bet: Péter, Simák Zoltán és Szoboszlai Margit: Zoltán, Ur- bán Lajos és Kozák Mária: Mi­hály, Csankó József és Kurdi Katalin: Tamás, Jórász István és Honti Zsuzsanna: Csaba, Koczó Imre és Marcsek Judit: Andrea nevű gyermeke. Házasságot kötöttek: Ungi Attila Száraz Ildikóval, And­rási György Bene Máriával, Mátyás Gejza Jónás Gizellá­val, Kis András Balassi Eri­kával, Bálint László Schiffer Mártával, Kovács Sándor Med- gyesi Etelkával, Galambos Zsolt Árendás Ildikóval. Vácott hunyt el: Matus Má­ria (Visegrád, Mogyoróhegy 10.), Kiss József (Vác, Árpád út 37.), Andri György (Fót, Rá­kóczi u. 10.), Pánczél Lajos (Fót, Sallai u. 70.), Havasi Mi- hályné született Gregus Zsu­zsanna (Ácsa, Falujárók útja 12.), Müller Jánosné született Szinovszki Ilona (Vác, Bur­gundia u. 3.), Vancsik Mária (Vác, Vak Bottyán tér 1.), Ju­hász Józsefné született Ko­vács Erzsébet (Göd, Kodály u. 10.), Túri Józsefné született Pázmándi Róza (Dunakeszi, Sallai u. 7.), Mocsár József (Dunakeszi, József u. 11.), Alt- sách János (Szendehely, Jó­kai u. 10.)', Kovácsné Kristóffy Hedvig (Nagymaros, Kisfalu­dy u. 16.), Lakatos János (Vác, Arany J. u. 8.), Nagy József (Göd, Petőfi u. 37.), Katona Já­nosné született Berkes Teréz (Nagymaros, Ady E. u. 18.), László József (Dunakeszi, Szent István u. 4.), Futó Fe- rencné született Somodi Erzsé­bet (Budapest XIII. kér. Ró­bert krt, 38.), Nack Béla (Vác, Lenin u. 18.), Balázs Mihály (Püspökszilágy, Felszabadulás u. 38.), Varga Gyuláné született Hajcsucs Magdolna (Vác, Büki sor 8.), Nagy Zsigmondné szü­letett Juhász Terézia (Szamos- újlak, Petőfi u. 62.), Szokol Ilona (Vác, Dózsa Gy. u. 17.). „Elvadult tájon gázolok" A szakad sajté nyomdásza Igen gázolok, nem sétálok, •* nem is megyek, mert job­bára csak botladozni lehet itt, a deákvári szanálásra ítélt te­metőben. A temető gondolko­zásra, netán elmélkedésre, fi­lozofálásra készteti az embert. Az elmúlás tényének elfogadá­sa nem is olyan egyszerű ahogy azt hinnénk. Materialis­ta lévén, nem hiszek a túlvi­lágban. Tudom azt, hogy nincs más számomra, mint a földi lét. Itt kell élnem, itt kell cse­lekednem erőm szerint. A te­metőben mégis mindig valami furcsa érzés fog el. Nem tu­dom, ki nyugszik az elhanya­golt, esetleg szépen gondozott domb alatt. Lehetett zseni, fa­lu bolondja, de a legvalószí­nűbb, hogy egyszerű dolgos emberként élte le életét. Itt járok a deákvári temetőben. Gaz, dudva nőtte be a síro­kat és környékét. Még az akác is szárad. Pedig ez bírja, szí­vós alföldi növény. A sírem­lékek tartósabbak, mint az em­ber. A porrá és hamuvá váló test fölött evilági hivalkodá­sainkról vallanak. De nem c-j- pán hivalkodnak, hanem ki­fejeznek egyfajta kegyeletet is. A deákvái temetőben számta­lan síremlék található. Leg­többjük olyan ember porhüve­lye fölött emelkedik, akiről nem sokat tud a város közvé­leménye. L7an azonban itt egy sír, ' melyhez kitaposott gya­logösvény vezet. Nem azért, mert zarándokok keresik fel, hanem mert erre felé haladva könnyebben feljuthatunk a la­kótelephez, nem kell az aszfalt melegén gyalogolnunk. A kita­posott gyalogösvény mellett nagyszerű ember alussza örök álmát. Länderer Lajos nyom­dász és könyvkiadó van ide eltemetve, mindenkitől elfeled­ve. Länderer. Utcát is neveztek el róla Deákváron. Joggal! A magyar könyvkiadás és könyv­nyomtatás eme jeles képvise­lőjének neve egybeforrott a szabad sajtóval, hiszen 1848, március 15-én a Nemzeti dal és a 12 pont az ő nyomdájá­ban látott napvilágot. Lände­rer és Heckenast — így tanul­ják az általános iskolások, így emlékezik a történetírás a Nemzeti dal kinyomtatásáról. Sírja fölött gaz nő. A temető­ben minden, csak éppen a ke­gyeletre emlékeztető jel nem találhatg. Vajon miért? Nincs gazdája ennek a temetőnek? Tudjuk, hogy egyszer megszűn­tetik. De addig is! Maradhat így elgyomosodva, vadvirágot és gyomot teremve? Azt hiszem, ideje lenne ezen elgonddlkoz- *ni. Egy 1975-ben megjelent könyv — a Panoráma gondo­zásában látott napvilágot — a következőket írja: „Az épüle­ten túl — a Siketnémák Orszá­gos Intézetéről van szó — a szanálásra ítélt középvárosi te­metőt találjuk — ezen a terü­leten halad majd át a tervezett nagykörút — a sírok líözött ke­vés az említésre méltó. Egye­dül Länderer Lajos síremlékét tartja számon az utókor. A töténelmi becsű síremlék a te­mető felső részén található, a bejárattól kitaposott gyalog­ösvény mutatja az irányt a Iá- tonatók számára.’’ TTgyan kik látogatják? Tu­^ risták bizonyára nem. És mi sem becsülnénk Länderer sírját? Sütő András csodálato­san szép szavai jutnak az eszembe: „... aki menet köz­ben. mint fölösleges terhet, el­dobálja halottéit: a rossz lel­kiismeret terhét cipeli tovább, hacsak nem olyan erős ez a lelkiismeret, hogy mindent ki­bírjon.” A mi lelkiismeretűnk nem lehet ilyen erős. Dóra Zoltán , ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom