Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

1983. JŰLFCS 34., SZOMBAT xJímav Takarmányban is Gyógyít az U Kidolgozták az U-vitamin mesterséges előállításinak módját a Reanal Finomvegy­szergyárban. Ezzel lehetővé Vált a káposztafélékben elő­forduló U-vitamin nagy tö­megű gyártása mesterséges alapanyagokból és felhaszná­lása a tömegtakarmányozás­ban. A takarmányba kevert új hatóanyaggal megelőzik a ser téseknél a gyomorfekély kiala­kulását. Az intenzív állattar­tás körülményei között ugyan­is a sertések fokozottan hajla­mosak erre a megbetegedésre. Az U-vitamin ilyen irányú felhasználásával — az emberi szervezetben keletkezett gyo­morfekélyekre gyakorolt ked­vező hatása alapján — az Ál­latorvostudományi Egyetem takarmányozásiam tanszéké­nek kutatói kezdtek el foglal­kozni. Eredményeik alapján dolgozták ki az U-vitamin szintézisét a Reanal Finom- vegyszergjirban, majd törzs­könyveztették az új takar­mányadalékot. Az eddigi felmérések szerint évente mintegy 100 tonna U- vitamint hasznosíthatnának az állattartó telepek. Nagyüzemi gyártásának technológiáját a Reanal Finomvegyszergyár és az Egyesült Gyógyszer- és Táp- szerg>‘ár közös vállalata, az EGAL Vegyipari Közös Vál­lalat dolgozza ki. ... ■ ■ ■ __ # _ A Folyamszabályozó és Kavicskotró Kavicskatrok Vállalat dolgozói úszó munkagépek- kel szombaton es vasarnap is ter­melik a Duna mélyéről a folyami kavicsot. Szállítják a meg­rendelők részére az építkezésekhez oly nélkülözhetetlen alap­anyagot. Exportfejlesztő beruházás Interag és Aranykalász A hazai külkereskedelmi vállalatok az első félévben mintegy 90 millió forinttal járultak hozzá hazai iparvál­lalatok exportfejlesztő beru­házásainak finanszírozásához. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat társasági szerződés keretében 10 millió forintot Közérdekű magánerők ••• ftrős idegzet, szép sum- ma, jó kapcsolatok, és tengernyi türelem.. Az a magánépítő, aki a fölso­roltak közül akárcsak egyiknek is híján van, lé­lekromboló kanosszát jár­hat. Gondoljunk csak a te­lekszerzés hivatali útvesz­tőire, vagy a hitel utáni szaladgálókra. Említhetném azoknak a kisgépeknek a hiányát is, amelyek miatt a magánerő csak átvitt ér­telmű.' A magára maradó sajátház-építő okkal érez­heti magát kiszolgáltatott­nak. Ma már azért korántsem olyan mostoha az építke­zők sorsa, mint öt-hat év­vel ezelőtt. Nem is lehet az, hiszen a VI. ötéves terv során 250—270 ezer magánlakásnak kell elké­szülnie. Legalább annyi állami támogatás szükséges ehhez, mint a lakótelepek építéséhez. A házépítők se­gítségének közös gondja éppen a közelmúltban ül­tette egy asztal köré az Alföld hat megyéjének érintett hatóságait, vállala­tainak képviselőit. Több­szintes. telepszerű, paneles családiház-építés korszerű módjairól beszéltek a szak­emberek a találkozón — ám ahhoz, hogy mindezek országosan elterjedjenek, nem árt csokorba szedni a tennivalókat. Kezdjük az elején, az üres teleknél. Legtöbb te­lepülésünkön elfogytak a szabad belső területek. A tulajdont sok helyütt fel­váltó tartós használat pe­dig csöppet sem olyan népszerű, mint arra kezdet­ben számítani lehetett. Van ebben bizonyos ragaszko­dás a saját földhöz, de a legfőbb aggály, hogy a tar­tós használatba adott tel­kek még mindig drágák. Az alföldi megyékben úgyszólván egységesen je­lentkező panasz, hogy ke­vés a beépítésre alkalmas föld. Ám nem egyszerűen indokolt a sirám. Jó né­hány helyen idejétmúlt építési tilalmak vannak ma is életben, • vagy a hibás övezeti besorolás szab ha­tárt az otthonteremtőknek. Néhol meghökkentő anak­ronizmussal találkozni. Szabolcsban még ma is lé­teznek Mária Terézia-kora- béli úrbéres telkek, ezért jó néhány falu főutcáján sem ritka az egy magyar hold méretű kis birtok. Mi­vel ezeken a földeken vete- ménvezésen kívül más me­zőgazdájáéi munkára nincs is lehetőséé, a telkek hát­só — nagyobbik — fertá­lyát sokszor belepi a gaz. A tervrajzok készítésekor gondot okoz, hogy alig- alig található olyan ma­gántervező, aki korszerű családi házat tudna tervez­ni. Ezért a magántervezői névjegyzékek alapos felül­vizsgálatra szorulnak. Ez­zel szemben tavaly frontát­törés történt az ajánlott tervek felhasználásában. Ma már 150 féle tervből válogathatnak az építkezők. Ha végre megvan a te­lek, elkészült a terv, kez­dődhet az igazi munka. Ilyenkor, nyáron a magán­építkezők közül sokan minden szabad percükben a leendő családi fészek kö­rül sürgölődnek. A valóban korszerű és több generáció számára épülő házakat sok helyütt kalákában építi rokon és barát, de azért el- kél hozzá az alapos szak- irányítás. Ez az, amiben — a kisgépek jutányos köl­csönzése mellett — az épí­tőipari vállalatok a legtöb­bet tehetik. Abban, hogy egy-egy ház építése ne tartson az idők végezetéig, sokat segíthet a félkész házak gyártása. Az is igaz viszont, hogy az előregyártott házak egyelő­re nagyon drágák szerte az országban. Vállalkozásról, verseny- szellemről beszélhetünk, de az építtetők piacáról még nem. Néhány figyelemre méltó kezdeményezés mégis van már. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat például — az állami szer­vek támogatásával — fő- vállalkozásban (a terepren­dezéstől a lakás kulcsra kész eladásáig) mindent maga intéz. Mi ebből a hasznuk a magánépítők­nek? Elsősorban az, hogy közösen dolgoznak egy profi szakvállalattal. Más­részt, ilyen szervezéssel ol­csóbban épülhetnek a csa­ládi házak. Az otthonteremtők tehát ** már nincsenek szá­nandó helyzetben. A segít­ségnyújtás konkrét formáit példák sora igazolja. Sok azonban még a tennivaló, az ügyintézés gyorsításától az anyagellátás javításáig. Nem lehetünk elégedettek a fejlődés ütemével. Aki építkezik, az szeretné, ha minél gyorsabban fedél ke­rülne a család feje fölé. Ezért gyűjt, szervez, dolgo­zik ereje megfeszítésével — nem ritkán évekig. Ehhez minden lehető támogatást meg kell adni a magán­építők több százezres tábo­rának. Gazsó L. Ferenc ad a Fémmunkás Szövetkezet gyártmányfejlesztéséhez, az Interag ugyancsak 10 millió forintot bocsátott a ráckevei Aranykalász Termelőszövetke­zet rendelkezésére, amely a mélyhűtött zöldségek és gyü­mölcsfélék termelését kívánja növelni. A hazai külkereskedelmi vállalatok közül három év so­rán a Terimpex mintegy 120 millió forintot fordított első­sorban a húsexport növelésé­re, a Monimpex döntő több­ségében a termelőszövetkeze­tek, illetve az állami gazda­ságok borászatfejlesztési tö­rekvéseit támogatva közel 230 millió forintot fordított szőlőtelepítésre, a borászati ágazat minőségfejlesztésére. A Technoimpex döntően a szer­számgépgyártásba 53 millió fo­rintot fektetett be 1978 és 1980 között. A Terimpex kihelye­zései voltak a legsikeresebbek, a tervezett hatmillió dollár többletexporttal szemben a teljesítés elérte a 11 milliót. A Monimpex befektetései meglehetősen hosszú távon — 10—15 év után — térülnek meg, csak az újonnan telepí­tett szőlők termőre fordulása után várható a többletexport. A Technoimpex befektetései esetében ez ideig a vártnál csak kisebb mértékben növel­ték a kivitelt, ami elsősorban a konjunkturális viszonyok romlásával, a nehezedő kül­gazdasági feltételekkel ma­gyarázható. Építőtábor - Szigefszentmiklóson Ha dicsérnek, többre is futja — Nincs ugyan egy nyu­godt éjszakám sem, amíg itt vagyok, de ha hívnak, jövök így van ez már hat éve. Képzelheti hát, hogy nem muszájból csinálom — nyújt­ja a kezét a meghökkentően fiatalnak ható táborvezető, a Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalat központi szakmai építőtáborában. — Simon István Piliscsabán tanít. Történelem és ének- zene szakos tanár. Azt hiszem, azért jön szívesen, mert itt elmélet helyett, a gyakorlat kellős közepében élhet két hónapig — mutatja be dr. Kaponya Endre, a PÁÉV sze­mélyzeti és oktatási osztályá­nak vezetője. Nincsen kiskapu Az első- és másodéves szakmunkástanulók nemcsak Pest megyéből jöttek idén sem. Kőművesek és lakato­sok, de sok köztük a villany- szerelő, az ács, az asztalos, a csőszerelő is. A tábor termé­szetesen most, dologidőben ki­halt és csöndes. Csak három fiú teljesít őrszolgálatot a kapunál. — Irány Szigetszentmiklós! — adja ki a jelszót a tábor­vezető. — Ott dolgoznak e percben a legtöbben. Nem véletlenül. Az idén megjelent új határozat ugyan­is — az Állami Ifjúsági Bi­zottság élt jogával — semmi kiskaput nem hagy: az épí­tőipari . szakmai táborok részt­vevőit csak lakásépítkezése­ken foglalkoztathatják; illetve iskolák, óvodák és bölcsődék építésében segédkezhetnek. — Turnusonként mi több mint 200 gyerek fogadását terveztük, ám — s ez szintén új rendelkezés — egy-egy csoportban csak százan lehet­nek — egészíti ki a gondolat­sort az osztályvezető. — így is jól jár a vállalat, meg a tá- borozók is. Tavaly dolgoztunk ki egy új jutalmazási rend­szert, s bár nem munkabért, de kapnak pénzt a fiúk. A teljesítményük alapján — az ellátásukra levonunk egy meghatározott összeget — 300 —400—500 forintot oszthatnak szét fejenként — maguk kö­zött. Mert, hogy kinek, meny­nyi jut, azt a brigádok dönt­hetik el. Egyre szépül-bővül a szi- getszentmiklósi lakótelep. A vállalat idén 150 lakás épí­tését ütemezte be: szeptem­berben 60 és az év vége felé még 30 átadása van hátra. Megkezdődik természetesen újabb épületek szerkezetsze­relése is: a terv 90 lakás. Mindezt Horváth János épí­tés- és Horváth Gyula mű­vezetőtől tudjuk meg, akik azonnal egy kis terepszemlére invitálnak bennünket. Csak­hogy most nem hozzájuk jöt­tünk, sajnálkozunk. Meglepően ügyesek Alig indulunk, el azonban — az épülő házak között, Is­merőssel találkozunk. — Erre a két hétre első­éves tanulókat kaptunk, de meglepően ügyesek, használ­hatók — jelenti ki Baji György, a villanyszerelők bri­gádvezetője. — Valóban na­gyon sokat segítenek nekünk — 27-en vannak —, a teljes alapvezetékszerelést rájuk bízhatjuk. Azzal, hogy most a tervezettnél előbbre jutunk a munkában, később járunk jól. Mert, akkor már, könnyen be tudjuk tartani a kívánatos technológiai sorrendet, nem kerül egymás mellé, egymást föltartva, több szakma képvi­selője. A jövő villanyszerelői közül kilencen Vácról, a 204-es Szakmunkásképző Intézetből érkeztek. Szakoktatójuk Matu- la József, büszke a fiaira. — Most először kísértem el diákokat ilyen szakmai tábor­ba, de mondhatom, jobb, mint gondoltam. Itt tényleg kell a gyerekek munkája, és érezte­tik is velük. Nem ám holmi trógerolásra, vagy tedd ide — tedd oda dologra használják őket — mondja egy szuszra. És miért büszke? Nem ácsorognak Győri Zolit, a legügyesebb fiút inti hozzánk. — Már befejeztük a két hétre kiadott munkát, és most pluszt Is vállalunk — feleli öntudatosan. — Igaz, nem élvezet a tűző napon a földkábelárok-ásás és kábel- fektetés, de ha dicsérnek, erőnkből többre is futja. A munkaidőnk heti 33 óra, s az­után jól szérvezett, érdekes programokon szórakozunk. Tegnap este például a Bel­ügyminisztériumból jöttek hozzánk a táborba és nem­csak kutyabemutatót tartottak nekünk, hanem néhányunkat Nyelvészektől várnak segítséget még el is vittek őrjáratba. Kocsival. Nagyon érdekes volt. Eddig egyetlen délután és es­te sem unatkoztunk még. Tábori trikó feszül néhány tíz méterrel arrébb dolgozó, több fiún is. Fura testhelyzet­ben csinálnak valamit. Kide­rül: ácsok. Tizennégyen van­nak. Tatabányáról jöttek, s közülük csak kettő Pest me­gyei. Magas, nyúlánk fiú Bér­ezi József. Kézfogása is erős, férfias. — Piliscsabai vagyok, kö­zel lakom a sulihoz —, mesé­li. — Én bizony nemigen tudtam szakmát választani, hát összeült a család: mi le­gyek? Bár a szívem az autó- szereléshez vonzott még leg­inkább, meggyőztek, legyek ács. Az első év elteltével úgy érzem, hogy szerencsém van. Milyen itt az építkezésen? Jó. Nem hajtanak agyon bennün­ket, megkérdik: ezt, meg ezt, meg tudjátok-e csinálni? S mutatják, hogyan kell. Most éppen alapzsaluzunk. Sokan közülünk még nem is láttak ilyenfajta technológiát, tehát van mit tanulni. Egy biztos: szívesebben dolgozunk, mint­hogy ácsorogjunk. Azt nem bírjuk, ha valami miatt, áll­nunk kell. Kicsi, de erős — A koszt, az lehetne töbSl — kottyant közbe egy fiú, de gyorsan vissza is húzódik. — Ja, az ellátásunk jó-e? Én nem finnyáskodom — foly­tatja Bárczi Jóska. — S a tá­bor sem unalmas. Holnap pél­dául futóverseny lesz. Még lányokat is hívtak! Most kitör az igazi, őszinte kamasznevetés valamennyiük­ből. Ketten, aprócska fiút irá­nyítanak elém, nem nézem többnek, hatodikosnál. Sze­rencsére, nem sértődik meg. — Itt is Picurnak becéznek a fiúk, de engem nem zavar, hogy csak ekkorára nőttem — húzza ki magát. — Kicsi, de erős! Nem ma­rad le közöttünk a melóból — kottyantanak többen is közbe. — Parkettás akartam lenni — folytatja zavartalanul Ha- tejer Miska —, mert a nővé­rem egy parkettagyárban dol­gozik. Aztán valahogy, más­hová került a jelentkezési la­pom. Nem bántam meg, hogy így történt. Elhallgat, tűnődés látszik az arcán, mondja-e. Aztán csak kiböki. — Néhány sráccal voltunk a héten a Vidám Parkban, Pesten. Remekül szórakoz­tunk! Én egyébként is olyan jól érzem magam a táborban — talán, mert Tatabányán is kollégista vagyok —, hogy jövőre is szeretnék jönni. Ha lehet. Bizonyosan lehet majd, hi­szen láthattuk; hasznos a jö­vő szakembereinek és a vál­lalatnak egyaránt. Dodó Györgyi Tiszavirágok Az Igazi kánikula, illetve a víz hirtelen felmelegedé­sének hatására életre kel­tek iszapotthonukban a ké­részek a Tisza alsó szaka­szán. Esténként milliószám­ra rajzanak a folyó fölött a nagy, szitakötőhöz hasonló vízilepkék, hogy aztán rö­vid nászrepülés — tisza­virágélet — után vissza­hulljanak a folyóba, ahol a harcsák, a süllők és az egyéb ragadozó halak fo­gyasztják cl őket. Az érde­kes természeti jelenség — a Tisza virágzása — egyre ritkább lesz. Az elmúlt év­tizedben ugyanis a Tisza több szakaszán nagyszabá­sú árvízvédelmi, folyósza­bályozási, motlcrbMosítási munkákat végeztek. He­lyenként több kilométernyi hosszúságban termésköve­ket ágyaztak be a folyó oartiába. óz ilyen helyek­ről kiszorultak az iszanla- Uó kérészek, az ilyen be- ’y-ken már nem virágzik a Tisza. Az élettársi kapcsolatból származó gyerekek szóhaszná­latával nincs gond. Nekik az apu és az anyu természetesen ugyanúgy édesapa és édes­anya, mintha azok meges­küdtek volna. Ám, mit mond­jon az előző házasságból származó kisfiú, kislány? Ha felhívjuk Gálékat és történetesen a Gál papától származó Pistike veszi föl a kagylót, akkor ezt halljuk: Csókolom, küldöm apukát, Ha azonban a Térjék papának a Józsikája jön a telefonhoz, ak­kor a szöveg: Pillanat, kül­döm a Gyurit. Mondani is fö­lösleges : apuka és Gyuri egy­azon személy, de Józsika csak nem hivataloskodhat így a telefonba: Küldöm a nevelő szülőmet. ják gyermekük élete párjára hogy menyem, vejem. A fiata­lok persze bátran papázzák mamázzák őket. Az is a tár­sadalom nyelvfejlesztő készsé­gére és a nyelvészek bölcs segítségére vár, hogy kialakít­sák a rokonsági elnevezése­ket a nem vérrokon, de együtt nevelt gyerekek esetében Hogy aztán milyen rokonom nekem a nővérem élettársá­nak unokahúga, erre nemcsat' rokon-értelmű szót, de mér rokonértelműt sem tudhatunk pillanatnyilag ajánlani. Csorna Béla Nyelvünk gazdag a tisztá­zatlan családi kapcsolatokra vonatkozó kifejezésekben, ezek azonban általában bántó élűek. rokoni kapcsolatok ki­fejezésére nem alkalmasak. Ki nevezné családi kapcsola­tát vadházasságnak, ki mond­ja magáról, hogy ő zabigye- rek?! Az élettársi együttélés által a rokonságban keletkező családi vonatkozásokra pedig végleg nincsenek elnevezé­seink. Az élettársak szülei például a gyakorlatban apósok, anyó­sok, de közül "k kevesen mond­nagynénik, a szülők szülei nagypapák, nagyanyák. Nem vitás az sem, hogy kik a só­gorok, sógornők, kiket nevez­zenek unokahúgoknak, vagy éppen dédinek, dédanyónak. ma az érdekeltek is rendszerint azt mondják, hogy Péter, vagy Zsanett az élettársam, de növekszik azok száma, akik csak hivatali vonatkozásban, például beadványban, kér­vényben használják. Társal­gáskor szívesebben beszélnek így: Bemutatom o páromat, mert szívesebben azt monda­nák, hogy a férjemet, felesé­gemet. Ha Kovács János házassá­got kötött Kiss Máriával, ak­kor a családi kapcsolatok szempontjából minden vilá­gos. A kis Kovácsok számára egyikük apu, a másikuk anyu, a szülők testvérei nagybácsik, Terjedőben az élettársi fo Nem könnyű azonban a tá­volabbi rokonok megnevezése, például a gyermekünk anyó­sát, apósát nászasszonynak, nászuramnak nevezhetjük, de ez népies íze miatt különösen városban élő családoknak nem hangzik elég természetesnek, s a mesterkéltség látszatát kerülendő inkább Pistámnak, Ilonkámnak szólítjuk őket. Még több a nehézség, ha a család nem mindenben felel meg a társadalmi normáknak olyan formában, ahogy az az anyakönyvben meg van Írva. Márpedig világjelenség a klasszikus házastársi kapcso­lat mellett az élettársi forma terjedése, s mind több az olyan családi kötelékben élő gyermek, akinek csak az apa, vagy az anya az édesszülője, a másikhoz egy előző válás után került. Az élettársi kapcsolatot az Értelmező szótár így határoz­za meg: Élettárs = valakivel házaságkötés nélkül életkö­zösségben élő személy. Ez az elnevezés általánosan használt. Ki nekem a Gyuri? Nevenincs családi kapcsolatok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom