Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
6 kMIoo 1982. JÜLITS 24., SZOMBAT Számítógép Hem titokzatos A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Kutató Intézetében ötödik alkalommal rendezik általános és középiskolás diákok részére a számítástechnikai nyári tábort. Az intézet célja az, hogy a fiatalok minél korábban megismerkedjenek a számítástechnikával és nem utolsósorban az utánpótlás nevelése. Akasszák fel vagy lőjék le... Vallomások egy tárgyaláson Radics Zsigmond 52 éves domonyi férfi bűnügyét, a napokban tárgyalta a Pest megyei Bíróságon dr. Kárpáti Piroska tanácsa. Az egész család a férfi ellen vallott; Radics: — A családommal nem vagyok jó viszonyban, mert mindig megvertek. Ha valamit szóltam, a gyerekeim, a feleségem is rám kiabáltak, és ha ezért is szóltam, jött á verés. Azt szerettem volna, hegy ne úgy éljünk, mint a cigányság régen. Ne járjanak szórakozni, ne keveredjenek semmibe. Szép házat építettem, segítettek a gyerekek is... Előfordult, hogy kicsit többet ittam a kelleténél. Soha nem bántottam családom tagjait. A feleségem megvert engem, akármilyen szégyen is, így történt. Sándor meghalt Radicsné: — Á vádlottal 1951-ben kötöttünk házasságot. Hat gyerek született, most már csak öten vannak, mert Sándor fiam meghalt. A férjem, a vádlott rossz ember volt, mindig ivott, ilyenkor csúnyán megvert, a gyerekeket is üldözte. A házat a férjemmel és gyerekeimmel közösen építettük. Sándor fiam kőműves volt, sokat segített Nagyon jó fiú volt, soha necn ivott...[ A vádlott is ott élt velünk, de külön szobában, külön koszton. Nem adta haza a keresetét sem. Radics: — Ez év március 2Ö-án, szombaton reggel elmentem alkalmi munkásokat keresni. Bementem az italboltba, felhajtottam két féldecit és 3—4 korsó sört. Délelőtt 11 óra felé mentem haza, lefeküdtem aludni. Délután 3-kor ébredtem arra, hogy az unokáim bekapcsolták a tévét. Megszúrta a fiamat Radicsné: — Március 20-án J. Gizelláért, Sándor fiam menyaszonyáért mentem el Vácra. Húsvétikor lett volna az esküvőjük. Amikor hazaérkeztünk, a vádlott ittas volt, csúnyán beszélt Éva lányommal, majd velem. Erre a veszekedésre lépett be az ajtón Sándor fiam ... A vádlott bement a szobájába, de folytatta a kiabálást. A fiam utána ment, hegy lecsendesítse. En is bementem és láttam, hogy a vádlott megszúrta a fiamat. Radics: — A sértett berontott a szobába és rámugrott. Én a földre kerültem, az asztal is feldőlt, ö a bal kezével elkapta a torkomat, annyira szorította, hogy a nyelvem már kilógott, majdnem megfulladtam. Ekkor a bal kezemmel kicsit távolabb nyomtam magamtól, és a kezembe került a kés. Nem ölési szándékkal a sértett hasába szúrtam. Ahogy beleszúrtam, ő leesett rólam. Én felálltam, kiugrottam az ablakon, elmentem az unokatestvéremhez, de ők nem voltak otthon. Az udvarukban leültem. Arra jött egy szomszéd, szóltam neki, hogy értesítse a rendőrséget, itt megvárom őket. Erzsébet, a vádlott legidősebb! lánya: — Megölte az öcsémet. Nem volt neki elég, hogy magsántította, de az életével is végzett. Mikor kicsi gyermek volt, nem is egyszer kidobta éjszaka a lépcsőre. Ez kérem, nem ember, hanem állat. Nekem, meg a húgomnak a takarékban volt nyolcezer fo rintunk, még akkor nem volt új házunk. Ö akkor sem adta haza a fizetését, mindig a kocsmába járt. Kivetette velünk a pénzt, abból csináltatta meg az alapot a házhoz. Szegény kőműves bátyám na gyón sokat dolgozott a házzal, de még mi is, gyerekek. Radics: — Jobb kezemmel szúrtam meg a fiamat, és a bal kezemmel körülbelül 50— 60 centire toltam el magamtól. li nem hagytuk Tragikus zuhanás A szoba ablaka nyitva volt A nyár a veszélyék forrása, mondogatják a munkavé- delmisek is. Ilyenkor a szabadság, az iskola-szünet sok veszélyt rejteget. A szülők aggódva gondolnak gyermekeikre. Hogy is érzi, magát a rokonoknál, nagyszülőknél? Csak ne essen baja! így lehettek ezzel N. Istvän szülei is, akik Bonyhádiról bocsátották útjukra gyermekeiket,' a két fiút, az ikerpárt. Gondos anyai kezek csomagolták nekik az útravalót, s még az utolsó pillanatban is elhangzott egy-egy figyelmeztetés. Feleslegesnek is tűnhetett akkor minden intő szó, hiszen a huszonegy kisiskolást, a Cserhát tábor részvevőit tanárok kísérték. Így azután június 25-én, pénteken hajnalban a Bonyhádról induló gyermekek között vidáman kelt útra a két N. testvér Is. A második emeleten Az úticél első állomása Vác volt. Negyed tizenkettőkor érkeztek meg a városba, s azonnal elfoglalták helyüket a 204, 82. Kilián György Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában. Rövid pihenő után városnézésre indultak a gyerekek tanáraik kíséretében, később pedig strandra mentek. Este hét óra körül érkeztek vissza a kollégiumba. A fiúk vacsora után még az udvaron fociztak, de hamarosan fürödni mentek, s kilenc óra körül már mindenki ágyban volt. A gyerekeket a második emeleten helyezték el. öt egymás melletti szobában. Kilenc körül a tanárok végigjárták a szobákat. Boda István csapatvezető tanár így emlékezik: — Huszonegy órakor kollégámmal végigjártam a szobákat, a gyerekek már lefeküdtek. Fél tízkor lementünk az első emeleten levő tanári szobába. tévét nézni. A gverekek szobáiból halk beszélgetés hallatszott. Tíz órakor, a mérkőzés szünetében végigmentünk a folyosón, s a szobákban csend honolt. Visszamentünk tévézni. A mérkőzés befejezés után tizenegy körül mentek fel a tanárok a második emeletre. Szembe jött velük egyik kolléganőjük, Oláh Annamária, aki így idézi vissza a történteket: Fehér pont a földön — Tíz óra volt, amikor búcsút vettem a gyerekektől. Olyan is akadt, akinek fájt a gyomra, vagy lesült, elláttam őket, jó éjszakát kívántam, a villanyt is eloltottam. Néhány perc múlva a nyolcadikos lányok, a mosdóba mentek, felismertem a hangjukat. Ügy negyed tizenegy tájban zajra figyeltem fel. Mivel az emeletes ágyak létrái többször kiakadtak, azt hittem, akkor másztak vissza a lányok. Csend lett.,Háromnegyed tizenegy körül a nyolcadikos lányok ébresztettek fel, hogy nyögést hallanak az udvarról. Felkeltem, kinéztem, s egy fehér pontot láttam a sötétben. Végigszaladtam a szobákon, villanyt gyújtottam, s egy tanulóm, N. István hiányzott. Sehol sem találtam, ezért gondoltam, hogy ő lehet ott lent. Ezután gyorsan peregtek az események. A, mentő pár perc alatt megérkezett, s elvitték N. Istvánt. De erről inkább szóljon ismét Boda István tanár: — Szembe jöttek, s azt mondták, valaki kiesett az ablakon. Az ajtó zárva volt. A felügyelő tanár azonnal hozta a kulcsot, s rohanva megkerültük az épületet, s hamarosan megtaláltuk a kiesett tanulót. Rávilágítottam, mégis* mertem N. Istvánt. Hátán feküdt, feje kicsit oldalra fordítva, bal oldalon a füle és környéke véres volt. A mentő gyorsan érkezett, én kísértem be a kórházba ... A tanárok abban a szobában, ahonnan a kisfiú (hatodikos volt) kiesett, alvó gyerekeket találtak. A tanárnő arról is beszélt, hogy ikertestvérét ő rázta fel. Mit sem tudtak az esetről. Valamennyien aludtak. A szomszéd szoba lakói figyeltek fel a zajra, s ők szóltak a tanároknak. — Az ablak ötven centiméteres résnyire volt csak nyitva, a párkány széles — idézi a tanárnő, így érthetetlen, hogy felmászott. Az ablak előtt ugyanis mellmagasságban a ruhaszárító kötél tele volt ruhával. Ha át is mászott a ruhák alatt, ha csak kihajol, nem tud kiesni. Elég bonyolult cselekvésláncolatot kellett végrehajtania. így az egész érthetetlen. A váci kórházban — ahová a sérült kisfiút szállították — nem tudtak már sokat tenni. Másnap hajnalban — még egy nap sem telt el elindulásuk óta! — ,N. István bonyhádi kisfiú meghalt. Szomorú tanulság Végezetül még egy idézet a jegyzőkönyvekből: „A helyszínen megállapítást nyerti hogy az emeleti szobák ablakain védőrács van, de az»k az ablakszárnyakkal együtt nyílnak. A melegre való tekintettel a szoba ablaka nyitva volt.” Eddig az emberéletet követelő történet. Tanulsága mesz- sziire mutat! Szalai Mária Erzsébet: — Nagyon haragudott ránk, mert amikor nekiesett anyámnak, mi nem hagytuk,- rámentünk mind, és kivettük őt a keze alól. Volt, áruikor nem tudtunk mind menekülni előle. Szegény, sánta öcsém nem’ bírt elszaladni. De sokat kapott hiába. Engem is megsüketített a pofonokkal, nem hallok rende sen. Mi, kérem, olyan lányok voltunk, . hogy nem moziba jártunk, hanem dolgoztunk. Akkor is azt kiabálta ránk, hogy nem fogunk embert kapni... Nagyon sok verésen mentem keresztül, még most is visszaálmodom, nem tudom elfelejteni, föl is ijedezem éj szaka, öt éve, hogy külön la kom a családtól, szép házam van, és jó férjem, két gyermekem. Radics: — A családom tagjai összebeszélnek ellenem. Látszik ez abból is, hogy szóról szóra egyezik a vallomásuk. Erzsébet: — A gyilkos úgy tud beszélni, hogy tíz ügyvédéi is kitesz! Sírni is tud, ha kell, tudja magát sajnáltatni-. Én a halálát akarom. Akasz szák fel vagy lőjék le. Még enni sem mertünk előtte, mint más gyerek az apja előtt. Kidobálta a lábasokat, az étellel együtt, mikor már ő jóllakott, hogy mi ne együnk. Radics: — önvédelemből tettem, amit. tettem, nem gon doltam, hogy a fiam meghal, és a kés is kicsi volt. Hctcentfs kés Radics Sándor 23 éves domonyi fiatalember március 20-án meghalt. Életében először lázadt fel, menyasszonya jelenlétében az apai brutalitás ellen. Bement a> szobájába ... A kés alig volt hosszabb 7 centinél, közönséges konyha- eszköznek számít. De: szíven találta. A bíróság Radics Zsigmon- dot emberölés bűntette miatt 12 évi börtönre ítélte és 10 évre eltiltotta a közügyektőil. Az ítélet nem jogerős. Paládi József Hónapokig szárított fából Szövőszékreneszánsz Egy ősi mesterség fölvirágzását hozhatia a Gyönki Vegvesipari Szövetkezet vállalkozása: bükkből. gyertyánból készítenek háziivori munkákhoz szövőszékeket. A soro- zatgvái;tást Mözsi- Szabó István festőművésznek. a szekszárdi művelődési központ szakköre vezetőjének a tervei alapján kezdték meg. \ másfél miter magas szerkezet elemeit előbb kiszabják. maid fél évig szárítják a fát. és csak akkor dolgozzák fel, ha nem találnak rajta semmilyen repedést. vetemedést. Ilyen előkészítés után facsapokkal állítják össze a szövőszéket. amely azután több évtizedig használható. Az újdonság iránt elsősorban a közművelődési intézmények szakkörei érdeklődnek, de egyéni megrendeléseknek is eleget tudnak tenni a gyártók. Az első sorozatban száz szövőszéket készítettek kétféle változatban, ötven és hetvenöt centiméteres szélességben, de mivel inkább az utóbbit keresik, a következő ötven darabot már a nagyobb méretben készítik. Ezen csaknem három méter hosszú szőnyeget vagy szőttest lehet megszőni. Az egyszerű szövőszékekből — amelyeken akár otthdn is meg lehet tanulni a szövés alapjait — húszat a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal kérésére Hollókőre, a népi építészet becses emlékeit, a hagyománvokat őrző műemlék faluba is szállítottak. együtt AZ UTAKON Az elmúlt hét végén Igazán nem volt okuk panaszra a kirándulóknak, talán az év legmelegebb napjait jegyezhették fel a meteorológusok. Vagy ez a hét vége még forróbb lesz? Reméljük, sem az időjárás, sem a forgalmi viszonyok nem okoznak különösebb gondot. AZ UTINFORM JELENTI Karády László: — Nyári, nagy forgalom várható, s reméljük, mindehhez jó idő is társul. A Dunakanyarba készülők útján, a 11. számún és a 2. számún zavartalan lesz a forgalom. Korlátozás ^n^vanis sehol sincs. Az Ipolyságba Szobon át haladók készüljenek útszűkületre, Szobon közművesítenek. A Balaton felé az M7-es autópálya Jól járható, a tó körül a főutakon sincs korlátozás. A hét végén is aszfaltoznak az 5-ös főúton, Kiskunfélegyháza, valamint Kistelek térségében. A szokásos korlátozás; félpályás lezárás és forgalomirányítás lassítja a haladást. Javában aratnak. Egyre több főúton — a mezőgazdasági munkák elősegítése érdekében — feloldották ideiglenesen a lassú járművek közlekedési tilalmát. Széles gépek, lassan döcögő, több pótkocsis vontatók jelenlétére számítva vezessenek, ne feledjék, hogy a sebességkülönbség igen nagy, s ezért megnő az utoléréses, ráfutásos balesetek veszélye. A RÓMAIAK IS ISMERTÉK Lapunkban beszámoltunk arról, hogy nemrégiben új utat nyitottak meg Pilisszentlászló és Visegrád—Lepence között a túlzsúfolt 11-es számú fő közlekedési út tehermentesítésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy máris sokan megkedvelték, és egyre több autós keresi e festői tájat. Kevesen tudják viszont, hogy ez az újnak nevezett útvonal már ősidők óta biztosította az összeköttetést a Dunakanyar két régi települése, Visegrád és Pilisszentlászló között. Ismert volt a római korban is. A XIV. századbeli pálos kolostorból Gentile pápai követ talán ezen az úton járt le a visegrádi királyi várba Róbert Károlyhoz. Itt járhattak a királyi uradalom vadászvendégei is a visegrádi vadászkastélyból a királykunyhói vadászházhoz, amelyet a hagyomány szerint ma is Erzsébet királyné féltve őrzött lúcfenyői öveznek. Századunk húszas éveiben már makadámút épült ezen a vonalon, amelyet a Pilisi Parkerdőgazdaság a hatvanas évek végén felújított, mivel felismerte, hogy az út nemcsak erdő- gazdasági szállítópályaként jelentős, hanem munkásszállító útvonalként is. Ez a legrövidebb az erdőgazdaság legfontosabb munkabázisa — Pilisszentlászló és a Visegrád környéki erdészeti munkahelyek között. Ma már minden autósnak rendelkezésére áll ez a szép út, s úgy látjuk, egyre többen használják is, s nem csupán a hétvégeken. tűltöltés Az utóbbi években többszörösen emelték ugyan a benzin árát, ám úgy látszik, ez még mindig nem elég ahhoz, hogy mindenkit takarékosságra ösztönözzön. Nem egy személygépkocsi oldalán látni ugyanis, hogy a tankból — túltöltés következtében — kilötyögött az üzemanyag, s csúnya, sötét foltot hagyott a karosszérián. Persze, az esztétikai szempont ez esetben a legutolsó. Sokkal érdekesebb és zsebbevá- góbb az anyagi. Nyilvánvaló pazarlás ugyanis fél literrel, egy literrel többet tölteni a tankba, mint amennyi kilötyögés nélkül elférne benne. A kutasok hajlamosak a túlköltésre, részint azért, mert sietségükben nem tudnak centizni, másrészt pedig azért, mert a forgalom növelése is érdekükben áll. Harmadik, legfőbb okként talán az említhető, hogy sem a gépkocsivezetők, sem a kutasok nem tudják, valójában mennyi fér a tankba? Ezt nehéz is, úgyszólván lehetetlen kiszámítani a legtöbb gépkocsitípusnál. Mivel az autós érdeke, hogy kevesebbet fizessen, neki kell figyelemmel kísérnie a tankolást, s inkább kevesebbet töltessen, mintsem az aszfaltra csurogjon a drága üzemanyag. Még akkor is, ha hosszú útra indul; inkább tankoljunk többször. A túltöltésnek ugyanis megvan az a veszélye is, hogy a szellőzőnyíláson, a tanksapkán át a fölös benzingőz nem tud eltávozni. A túltöltéssel nemcsak az üzemanyagot pazaroljuk, hanem veszélyhelyzetet is teremthetünk. VISSZA A KERÉKPÁRHOZ Az országutakon és a településeken egyaránt mind több kerékpárost láthatunk. Becslések szerint az országban most körülbelül 4 millió kerékpár lehet, és számuk a jövőben csak növekedni fog. A téma tehát egyre időszerűbb lesz. Pest megye lakótelepein, községeiben is megfigyelhetjük, hogy egyre többen vásárolnak kerékpárt. Sokan, akik korábban az ABC-ig se tudtak kocsi nélkül elmenni, most inkább biciklire ülnek. Ennek, kettős a haszna: részint takarékoskodnak az üzemanyaggal, másrészt a napi testedzést is letudják. A biciklizés nagyon egészséges, mivel a legtöbb izmot megmozgatja. Nem csoda, hogy egyre több a híve. Igenám, de hogyan kerékpározzunk az országúton, a gépjárművek áradata közepette? Kevés a kerékpárút, ezért a biciklisek jól teszik, ha — ahol erre mód van —, lehúzódnak az útpadkára, de legalábbis az út szélére. Gondoskodjanak a kerékpár kifogástalan műszaki állapotáról, lámpáról, fényvisz- szaverő prizmáról stb. Az autósok dolga ezután már csak any- nyi, hogy vigyázzanak a kerékpárosokra! Tudvalevő, hogy autópályán, autóúton tilos a kerékpározás. (Ezt ma már a biciklisták többsége is tudja, noha közlekedési ismereteik nem túl alaposak.) Örömmel láttuk, hogy a Budapestről a Balaton irányába kivezető Budaörsi úton kirakták a zöld közlekedési jelzőtáblát, amely eligazítást nyújt bármely kerékpárosnak. Eszerint: bár az M7-esen nem biciklizhetnek, a 70-es számú fő közlekedési úton nyugodtan tekerhetik a pedált, egészen a Balatonig. MILYENEK A SZOVJET KOCSIK? Figyelemre méltó cikket közölt nemrégiben a Szoclallsztlcseszkaja Indusztrija cfmíl szovjet lap. Az elemzés a Magyar Távirati Iroda .révén jutott el hozzánk. A Szovjetunióban Jelenleg nyolcmilliónál több gépkocsi van magántulajdonban. A szovjet gépkocsitulajdonosok gondjairól, az autóvásárlással és -fenntartással kapcsolatos problémákról rendezett kerek- asztal-beszélgetést a lap. Az erről szóló cikk megállapítja: a kereslet még jóval felülmúlja a kínálatot, s ezért a gépkocsik többségét nem a szabadkereskedelemben értékesítik, hanem az arra érdemes dolgozók munkahelyük javaslata alapján vásárolhatják meg. A vásárlási lehetőség megadása tehát a Jutalmazás egyik formája. A gépkocsi ma már nemcsak örömet, hanem igen sok gondot, bosszúságot is szerez tulajdonosának — állapítja meg a szovjet lap. A Zsigulikat, Moszkvicsokat, illetve a Zaporozseceket gyártó három nagy szovjet személygépkoesigyámak a beszélgetésben részt vevő képviselői is elismerték: a hazai piacon értékesített személygépkocsik egy része gyári hibával hagyja el az üzemeket. A Zsigulik esetében a reklamációk aránya mintegy 10 százalék, a másik két gvár termékeinél ennél több. A Zaporozseceket gyártó üzem egyik vezetője a szerelési hibákat a szerelőszalagon és az ellenőrzésben dolgozók nem megfelelő szakképzettségével Indokolta. Sok gondot okoz a vásárlóknak maga a gépkocsikereskedelem is, mivel szétaprózott, a kereskedelmi hálózat sok hdvütt hiányos műszaki feiszereltségű, és nem képes biztosítani az ilyen bonyolult termék megfelel« színvonalú értékesítését, eladásra való felkészítését A szervizhálózat fetlctlenségc miatt a fenntartás. Javíttatás ma még Igen sok időbe, utánjárásba kerül a génkocsifulaidonosoknak. Komoly fennakadásokat okoz sok fontos alkatrész hiánva is. aminek a szervizhálózat Vezetői szerint az az oka. hncv a génkocsigyárak salát belátásuk szerint határozzák meg a gyártandó nótalka'réezek faitáiát és mennyiségét. Van. amiből szükségtelenül sokat, másokból viszont alig valamit gyártanak, figyelmen kívül hagyva a reális keresletet. Balesetmentes közlekedést, jó utat kívánunk. P. J.