Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

6 kMIoo 1982. JÜLITS 24., SZOMBAT Számítógép Hem titokzatos A Magyar Tudományos Aka­démia Számítástechnikai Ku­tató Intézetében ötödik alka­lommal rendezik általános és középiskolás diákok részére a számítástechnikai nyári tábort. Az intézet célja az, hogy a fia­talok minél korábban megis­merkedjenek a számítástech­nikával és nem utolsósor­ban az utánpótlás nevelése. Akasszák fel vagy lőjék le... Vallomások egy tárgyaláson Radics Zsigmond 52 éves domonyi férfi bűnügyét, a na­pokban tárgyalta a Pest me­gyei Bíróságon dr. Kárpáti Pi­roska tanácsa. Az egész csa­lád a férfi ellen vallott; Radics: — A családommal nem vagyok jó viszonyban, mert mindig megvertek. Ha valamit szóltam, a gyerekeim, a feleségem is rám kiabáltak, és ha ezért is szóltam, jött á verés. Azt szerettem volna, hegy ne úgy éljünk, mint a cigányság régen. Ne járjanak szórakozni, ne keveredjenek semmibe. Szép házat építet­tem, segítettek a gyerekek is... Előfordult, hogy kicsit többet ittam a kelleténél. Soha nem bántottam családom tagjait. A feleségem megvert engem, akármilyen szégyen is, így történt. Sándor meghalt Radicsné: — Á vádlottal 1951-ben kötöttünk házassá­got. Hat gyerek született, most már csak öten vannak, mert Sándor fiam meghalt. A fér­jem, a vádlott rossz ember volt, mindig ivott, ilyenkor csúnyán megvert, a gyereke­ket is üldözte. A házat a fér­jemmel és gyerekeimmel kö­zösen építettük. Sándor fiam kőműves volt, sokat segített Nagyon jó fiú volt, soha necn ivott...[ A vádlott is ott élt velünk, de külön szobában, külön koszton. Nem adta haza a keresetét sem. Radics: — Ez év március 2Ö-án, szombaton reggel el­mentem alkalmi munkásokat keresni. Bementem az italbolt­ba, felhajtottam két féldecit és 3—4 korsó sört. Délelőtt 11 óra felé mentem haza, lefe­küdtem aludni. Délután 3-kor ébredtem arra, hogy az uno­káim bekapcsolták a tévét. Megszúrta a fiamat Radicsné: — Március 20-án J. Gizelláért, Sándor fiam menyaszonyáért mentem el Vácra. Húsvétikor lett volna az esküvőjük. Amikor haza­érkeztünk, a vádlott ittas volt, csúnyán beszélt Éva lányom­mal, majd velem. Erre a ve­szekedésre lépett be az ajtón Sándor fiam ... A vádlott be­ment a szobájába, de folytat­ta a kiabálást. A fiam utána ment, hegy lecsendesítse. En is bementem és láttam, hogy a vádlott megszúrta a fiamat. Radics: — A sértett beron­tott a szobába és rámugrott. Én a földre kerültem, az asz­tal is feldőlt, ö a bal kezével elkapta a torkomat, annyira szorította, hogy a nyelvem már kilógott, majdnem meg­fulladtam. Ekkor a bal ke­zemmel kicsit távolabb nyom­tam magamtól, és a kezembe került a kés. Nem ölési szán­dékkal a sértett hasába szúr­tam. Ahogy beleszúrtam, ő le­esett rólam. Én felálltam, ki­ugrottam az ablakon, elmen­tem az unokatestvéremhez, de ők nem voltak otthon. Az ud­varukban leültem. Arra jött egy szomszéd, szóltam neki, hogy értesítse a rendőrséget, itt megvárom őket. Erzsébet, a vádlott legidő­sebb! lánya: — Megölte az öcsémet. Nem volt neki elég, hogy magsántította, de az éle­tével is végzett. Mikor kicsi gyermek volt, nem is egyszer kidobta éjszaka a lépcsőre. Ez kérem, nem ember, hanem ál­lat. Nekem, meg a húgomnak a takarékban volt nyolcezer fo rintunk, még akkor nem volt új házunk. Ö akkor sem adta haza a fizetését, mindig a kocsmába járt. Kivetette ve­lünk a pénzt, abból csináltat­ta meg az alapot a házhoz. Szegény kőműves bátyám na gyón sokat dolgozott a házzal, de még mi is, gyerekek. Radics: — Jobb kezemmel szúrtam meg a fiamat, és a bal kezemmel körülbelül 50— 60 centire toltam el magam­tól. li nem hagytuk Tragikus zuhanás A szoba ablaka nyitva volt A nyár a veszélyék forrá­sa, mondogatják a munkavé- delmisek is. Ilyenkor a sza­badság, az iskola-szünet sok veszélyt rejteget. A szülők aggódva gondolnak gyerme­keikre. Hogy is érzi, magát a rokonoknál, nagyszülőknél? Csak ne essen baja! így lehettek ezzel N. Istvän szülei is, akik Bonyhádiról bo­csátották útjukra gyermekei­ket,' a két fiút, az ikerpárt. Gondos anyai kezek csoma­golták nekik az útravalót, s még az utolsó pillanatban is elhangzott egy-egy figyelmez­tetés. Feleslegesnek is tűnhetett akkor minden intő szó, hi­szen a huszonegy kisiskolást, a Cserhát tábor részvevőit ta­nárok kísérték. Így azután jú­nius 25-én, pénteken hajnal­ban a Bonyhádról induló gyermekek között vidáman kelt útra a két N. testvér Is. A második emeleten Az úticél első állomása Vác volt. Negyed tizenkettőkor ér­keztek meg a városba, s azon­nal elfoglalták helyüket a 204, 82. Kilián György Ipari Szak­munkásképző Intézet kollé­giumában. Rövid pihenő után városnézésre indultak a gye­rekek tanáraik kíséretében, később pedig strandra men­tek. Este hét óra körül érkez­tek vissza a kollégiumba. A fiúk vacsora után még az udvaron fociztak, de hamaro­san fürödni mentek, s kilenc óra körül már mindenki ágy­ban volt. A gyerekeket a má­sodik emeleten helyezték el. öt egymás melletti szobában. Ki­lenc körül a tanárok végigjár­ták a szobákat. Boda István csapatvezető ta­nár így emlékezik: — Huszonegy órakor kollé­gámmal végigjártam a szobá­kat, a gyerekek már lefeküd­tek. Fél tízkor lementünk az első emeleten levő tanári szo­bába. tévét nézni. A gverekek szobáiból halk beszélgetés hal­latszott. Tíz órakor, a mérkő­zés szünetében végigmentünk a folyosón, s a szobákban csend honolt. Visszamentünk tévézni. A mérkőzés befejezés után tizenegy körül mentek fel a tanárok a második emeletre. Szembe jött velük egyik kol­léganőjük, Oláh Annamária, aki így idézi vissza a történ­teket: Fehér pont a földön — Tíz óra volt, amikor bú­csút vettem a gyerekektől. Olyan is akadt, akinek fájt a gyomra, vagy lesült, elláttam őket, jó éjszakát kívántam, a villanyt is eloltottam. Néhány perc múlva a nyolcadikos lá­nyok, a mosdóba mentek, fel­ismertem a hangjukat. Ügy negyed tizenegy tájban zajra figyeltem fel. Mivel az eme­letes ágyak létrái többször ki­akadtak, azt hittem, akkor másztak vissza a lányok. Csend lett.,Háromnegyed tizen­egy körül a nyolcadikos lá­nyok ébresztettek fel, hogy nyögést hallanak az udvarról. Felkeltem, kinéztem, s egy fe­hér pontot láttam a sötétben. Végigszaladtam a szobákon, villanyt gyújtottam, s egy ta­nulóm, N. István hiányzott. Sehol sem találtam, ezért gon­doltam, hogy ő lehet ott lent. Ezután gyorsan peregtek az események. A, mentő pár perc alatt megérkezett, s elvitték N. Istvánt. De erről inkább szóljon ismét Boda István ta­nár: — Szembe jöttek, s azt mondták, valaki kiesett az ab­lakon. Az ajtó zárva volt. A felügyelő tanár azonnal hozta a kulcsot, s rohanva megke­rültük az épületet, s hamaro­san megtaláltuk a kiesett ta­nulót. Rávilágítottam, mégis* mertem N. Istvánt. Hátán fe­küdt, feje kicsit oldalra for­dítva, bal oldalon a füle és környéke véres volt. A men­tő gyorsan érkezett, én kísér­tem be a kórházba ... A tanárok abban a szobá­ban, ahonnan a kisfiú (hato­dikos volt) kiesett, alvó gyere­keket találtak. A tanárnő ar­ról is beszélt, hogy ikertest­vérét ő rázta fel. Mit sem tud­tak az esetről. Valamennyien aludtak. A szomszéd szoba la­kói figyeltek fel a zajra, s ők szóltak a tanároknak. — Az ablak ötven centimé­teres résnyire volt csak nyit­va, a párkány széles — idézi a tanárnő, így érthetetlen, hogy felmászott. Az ablak előtt ugyanis mellmagasság­ban a ruhaszárító kötél tele volt ruhával. Ha át is má­szott a ruhák alatt, ha csak kihajol, nem tud kiesni. Elég bonyolult cselekvésláncola­tot kellett végrehajtania. így az egész érthetetlen. A váci kórházban — ahová a sérült kisfiút szállították — nem tudtak már sokat tenni. Másnap hajnalban — még egy nap sem telt el elindulásuk óta! — ,N. István bonyhádi kisfiú meghalt. Szomorú tanulság Végezetül még egy idézet a jegyzőkönyvekből: „A helyszínen megállapítást nyerti hogy az emeleti szobák ablakain védőrács van, de az»k az ablakszárnyakkal együtt nyílnak. A melegre való tekintettel a szoba abla­ka nyitva volt.” Eddig az emberéletet köve­telő történet. Tanulsága mesz- sziire mutat! Szalai Mária Erzsébet: — Nagyon hara­gudott ránk, mert amikor nekiesett anyámnak, mi nem hagytuk,- rámentünk mind, és kivettük őt a keze alól. Volt, áruikor nem tudtunk mind menekülni előle. Szegény, sánta öcsém nem’ bírt elsza­ladni. De sokat kapott hiába. Engem is megsüketített a po­fonokkal, nem hallok rende sen. Mi, kérem, olyan lányok voltunk, . hogy nem moziba jártunk, hanem dolgoztunk. Akkor is azt kiabálta ránk, hogy nem fogunk embert kap­ni... Nagyon sok verésen mentem keresztül, még most is visszaálmodom, nem tudom elfelejteni, föl is ijedezem éj szaka, öt éve, hogy külön la kom a családtól, szép házam van, és jó férjem, két gyer­mekem. Radics: — A családom tag­jai összebeszélnek ellenem. Látszik ez abból is, hogy szó­ról szóra egyezik a vallomá­suk. Erzsébet: — A gyilkos úgy tud beszélni, hogy tíz ügyvé­déi is kitesz! Sírni is tud, ha kell, tudja magát sajnáltatni-. Én a halálát akarom. Akasz szák fel vagy lőjék le. Még enni sem mertünk előtte, mint más gyerek az apja előtt. Ki­dobálta a lábasokat, az étellel együtt, mikor már ő jóllakott, hogy mi ne együnk. Radics: — önvédelemből tettem, amit. tettem, nem gon doltam, hogy a fiam meghal, és a kés is kicsi volt. Hctcentfs kés Radics Sándor 23 éves do­monyi fiatalember március 20-án meghalt. Életében elő­ször lázadt fel, menyasszonya jelenlétében az apai brutalitás ellen. Bement a> szobájába ... A kés alig volt hosszabb 7 centinél, közönséges konyha- eszköznek számít. De: szíven találta. A bíróság Radics Zsigmon- dot emberölés bűntette miatt 12 évi börtönre ítélte és 10 évre eltiltotta a közügyektőil. Az ítélet nem jogerős. Paládi József Hónapokig szárított fából Szövőszékreneszánsz Egy ősi mester­ség fölvirágzását hozhatia a Gyönki Vegvesipari Szö­vetkezet vállalko­zása: bükkből. gyertyánból készí­tenek háziivori munkákhoz szövő­székeket. A soro- zatgvái;tást Mözsi- Szabó István fes­tőművésznek. a szekszárdi műve­lődési központ szakköre vezetőjé­nek a tervei alap­ján kezdték meg. \ másfél miter magas szerkezet elemeit előbb ki­szabják. maid fél évig szárítják a fát. és csak akkor dolgozzák fel, ha nem találnak raj­ta semmilyen re­pedést. veteme­dést. Ilyen előké­szítés után facsa­pokkal állítják össze a szövőszé­ket. amely azután több évtizedig használható. Az újdonság iránt elsősorban a közművelődési in­tézmények szak­körei érdeklődnek, de egyéni megren­deléseknek is ele­get tudnak tenni a gyártók. Az első sorozatban száz szövőszéket készí­tettek kétféle vál­tozatban, ötven és hetvenöt centimé­teres szélességben, de mivel inkább az utóbbit keresik, a következő ötven darabot már a na­gyobb méretben készítik. Ezen csaknem három méter hosszú sző­nyeget vagy szőt­test lehet megsző­ni. Az egyszerű szövőszékekből — amelyeken akár otthdn is meg le­het tanulni a szö­vés alapjait — hú­szat a Nógrád me­gyei Idegenforgal­mi Hivatal kéré­sére Hollókőre, a népi építészet be­cses emlékeit, a hagyománvokat őrző műemlék fa­luba is szállítot­tak. együtt AZ UTAKON Az elmúlt hét végén Igazán nem volt okuk panaszra a ki­rándulóknak, talán az év legmelegebb napjait jegyezhették fel a meteorológusok. Vagy ez a hét vége még forróbb lesz? Re­méljük, sem az időjárás, sem a forgalmi viszonyok nem okoz­nak különösebb gondot. AZ UTINFORM JELENTI Karády László: — Nyári, nagy forgalom várható, s reméljük, mindehhez jó idő is társul. A Dunakanyarba készülők útján, a 11. szá­mún és a 2. számún zavartalan lesz a forgalom. Korlátozás ^n^vanis sehol sincs. Az Ipolyságba Szobon át haladók készüljenek útszűkületre, Szobon közművesítenek. A Balaton felé az M7-es autópálya Jól járható, a tó körül a fő­utakon sincs korlátozás. A hét végén is aszfaltoznak az 5-ös főúton, Kiskunfélegyháza, valamint Kistelek térségében. A szokásos korláto­zás; félpályás lezárás és forgalomirányítás lassítja a haladást. Javában aratnak. Egyre több főúton — a mezőgazdasági munkák elősegítése érdekében — feloldották ideiglenesen a lassú járművek közlekedési tilalmát. Széles gépek, lassan döcögő, több pótkocsis von­tatók jelenlétére számítva vezessenek, ne feledjék, hogy a sebesség­különbség igen nagy, s ezért megnő az utoléréses, ráfutásos balesetek veszélye. A RÓMAIAK IS ISMERTÉK Lapunkban beszámoltunk arról, hogy nemrégiben új utat nyitottak meg Pilisszentlászló és Visegrád—Lepence között a túlzsúfolt 11-es számú fő közlekedési út tehermentesítésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy máris sokan meg­kedvelték, és egyre több autós keresi e festői tájat. Kevesen tudják viszont, hogy ez az újnak nevezett útvonal már ősidők óta biztosította az összeköttetést a Dunakanyar két régi települése, Visegrád és Pilisszentlászló között. Ismert volt a római korban is. A XIV. századbeli pálos kolostorból Gentile pápai követ talán ezen az úton járt le a visegrádi királyi vár­ba Róbert Károlyhoz. Itt járhattak a királyi uradalom vadász­vendégei is a visegrádi vadászkastélyból a királykunyhói va­dászházhoz, amelyet a hagyomány szerint ma is Erzsébet ki­rályné féltve őrzött lúcfenyői öveznek. Századunk húszas éveiben már makadámút épült ezen a vonalon, amelyet a Pilisi Parkerdőgazdaság a hatvanas évek végén felújított, mivel felismerte, hogy az út nemcsak erdő- gazdasági szállítópályaként jelentős, hanem munkásszállító út­vonalként is. Ez a legrövidebb az erdőgazdaság legfontosabb munkabázisa — Pilisszentlászló és a Visegrád környéki erdé­szeti munkahelyek között. Ma már minden autósnak rendelkezésére áll ez a szép út, s úgy látjuk, egyre többen használják is, s nem csupán a hét­végeken. tűltöltés Az utóbbi években többszörösen emelték ugyan a benzin árát, ám úgy látszik, ez még mindig nem elég ahhoz, hogy mindenkit taka­rékosságra ösztönözzön. Nem egy személygépkocsi oldalán látni ugyan­is, hogy a tankból — túltöltés következtében — kilötyögött az üzem­anyag, s csúnya, sötét foltot hagyott a karosszérián. Persze, az eszté­tikai szempont ez esetben a legutolsó. Sokkal érdekesebb és zsebbevá- góbb az anyagi. Nyilvánvaló pazarlás ugyanis fél literrel, egy literrel többet töl­teni a tankba, mint amennyi kilötyögés nélkül elférne benne. A kuta­sok hajlamosak a túlköltésre, részint azért, mert sietségükben nem tudnak centizni, másrészt pedig azért, mert a forgalom növelése is ér­dekükben áll. Harmadik, legfőbb okként talán az említhető, hogy sem a gépkocsivezetők, sem a kutasok nem tudják, valójában mennyi fér a tankba? Ezt nehéz is, úgyszólván lehetetlen kiszámítani a legtöbb gép­kocsitípusnál. Mivel az autós érdeke, hogy kevesebbet fizessen, neki kell figye­lemmel kísérnie a tankolást, s inkább kevesebbet töltessen, mintsem az aszfaltra csurogjon a drága üzemanyag. Még akkor is, ha hosszú útra indul; inkább tankoljunk többször. A túltöltésnek ugyanis meg­van az a veszélye is, hogy a szellőzőnyíláson, a tanksapkán át a fölös benzingőz nem tud eltávozni. A túltöltéssel nemcsak az üzemanyagot pazaroljuk, hanem veszélyhelyzetet is teremthetünk. VISSZA A KERÉKPÁRHOZ Az országutakon és a településeken egyaránt mind több kerékpárost láthatunk. Becslések szerint az országban most körülbelül 4 millió kerékpár lehet, és számuk a jövőben csak növekedni fog. A téma tehát egyre időszerűbb lesz. Pest megye lakótelepein, községeiben is megfigyelhetjük, hogy egyre többen vásárolnak kerékpárt. Sokan, akik koráb­ban az ABC-ig se tudtak kocsi nélkül elmenni, most inkább biciklire ülnek. Ennek, kettős a haszna: részint takarékoskod­nak az üzemanyaggal, másrészt a napi testedzést is letudják. A biciklizés nagyon egészséges, mivel a legtöbb izmot meg­mozgatja. Nem csoda, hogy egyre több a híve. Igenám, de hogyan kerékpározzunk az országúton, a gép­járművek áradata közepette? Kevés a kerékpárút, ezért a bi­ciklisek jól teszik, ha — ahol erre mód van —, lehúzódnak az útpadkára, de legalábbis az út szélére. Gondoskodjanak a kerékpár kifogástalan műszaki állapotáról, lámpáról, fényvisz- szaverő prizmáról stb. Az autósok dolga ezután már csak any- nyi, hogy vigyázzanak a kerékpárosokra! Tudvalevő, hogy autópályán, autóúton tilos a kerékpáro­zás. (Ezt ma már a biciklisták többsége is tudja, noha közle­kedési ismereteik nem túl alaposak.) Örömmel láttuk, hogy a Budapestről a Balaton irányába kivezető Budaörsi úton ki­rakták a zöld közlekedési jelzőtáblát, amely eligazítást nyújt bármely kerékpárosnak. Eszerint: bár az M7-esen nem bicik­lizhetnek, a 70-es számú fő közlekedési úton nyugodtan teker­hetik a pedált, egészen a Balatonig. MILYENEK A SZOVJET KOCSIK? Figyelemre méltó cikket közölt nemrégiben a Szoclallsztlcseszkaja Indusztrija cfmíl szovjet lap. Az elemzés a Magyar Távirati Iroda .ré­vén jutott el hozzánk. A Szovjetunióban Jelenleg nyolcmilliónál több gépkocsi van ma­gántulajdonban. A szovjet gépkocsitulajdonosok gondjairól, az autó­vásárlással és -fenntartással kapcsolatos problémákról rendezett kerek- asztal-beszélgetést a lap. Az erről szóló cikk megállapítja: a kereslet még jóval felülmúlja a kínálatot, s ezért a gépkocsik többségét nem a szabadkereskedelemben értékesítik, hanem az arra érdemes dolgo­zók munkahelyük javaslata alapján vásárolhatják meg. A vásárlási lehetőség megadása tehát a Jutalmazás egyik formája. A gépkocsi ma már nemcsak örömet, hanem igen sok gondot, bosszúságot is szerez tulajdonosának — állapítja meg a szovjet lap. A Zsigulikat, Moszkvicsokat, illetve a Zaporozseceket gyártó három nagy szovjet személygépkoesigyámak a beszélgetésben részt vevő képviselői is elismerték: a hazai piacon értékesített személygépkocsik egy része gyári hibával hagyja el az üzemeket. A Zsigulik esetében a reklamációk aránya mintegy 10 százalék, a másik két gvár termékei­nél ennél több. A Zaporozseceket gyártó üzem egyik vezetője a szere­lési hibákat a szerelőszalagon és az ellenőrzésben dolgozók nem meg­felelő szakképzettségével Indokolta. Sok gondot okoz a vásárlóknak maga a gépkocsikereskedelem is, mivel szétaprózott, a kereskedelmi hálózat sok hdvütt hiányos műszaki feiszereltségű, és nem képes biztosítani az ilyen bonyolult termék megfelel« színvonalú értékesítését, eladásra való felkészítését A szervizhálózat fetlctlenségc miatt a fenntartás. Javíttatás ma még Igen sok időbe, utánjárásba kerül a génkocsifulaidonosoknak. Komoly fennakadásokat okoz sok fontos alkatrész hiánva is. aminek a szervizhálózat Vezetői szerint az az oka. hncv a génkocsigyárak salát belátásuk szerint határozzák meg a gyártandó nótalka'réezek faitáiát és mennyiségét. Van. amiből szükségtelenül sokat, másokból viszont alig valamit gyártanak, figyelmen kívül hagyva a reális ke­resletet. Balesetmentes közlekedést, jó utat kívánunk. P. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom