Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-22 / 170. szám

PTST me cm 3 1982. JÜLIUS 22., CSÜTÖRTÖK Korszak zárait le Ráckevén Vetés után aranykalászt aratnak megyei tanács vb ülése Lakáshoz jutni ifjú házasként Kezdeti tapasztalatok a kisvállalkozásokról Szerda délelőtt a megyeházán ülést tartott a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A testület a jóváhagyott napi­rendnek megfelelően először azt a jelentést vitatta meg, amely a fiatalok lakáshelyzetéről, a további teendőkről adott össze­foglalást. Ezt követően a kisvállalatok alakítására, valamint a kisárutermelés bővítésére hozott kormányhatározat végrehaj­tásának tapasztalatairól hallgatott meg tájékoztatót a végre­hajtó bizottság. A napirend második részében egyéb ügyek megtárgyalására került sor, ezek sorában a végrehajtó bizott­ság úgy döntött, hogy a zsámbéki általános iskola a jövőben a helyi tanárképző főiskola gyakorló iskolájaként működjék. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a testületi ülés két fő anyagát. Fontos a lépcsőzetesség elve és a fokozott helyi szerepvállalás Az utóbbi néhány esztendő­ben óriási összeget: mintegy 800 millió forintot ruházott be a ráckevei Aranykalász Tsz. Tavaly fejeződött be öntöző- rendszerük fejlesztése, általa 2 ezer hektárnyi terület kap, korszerű technológia alkalma­zásával mesterséges csapadé­kot. Több mint 2500 hektáron végeztek meliorációt — javí­tották a talajt, táblásítottak, rendezték a terepet. Üzemel az 1200 férőhelyes hízómarha­telepük, négyszáz hektáron te­lepítettek gyümölcsöst, átadták rendeltetésének a 4000 tonna zöldség és gyümölcs befoga­dására alkalmas hűtőházat. S míg e nagy kockázattal járó vállalkozások megvalósultak, három ízben nyerték el a Ki­váló Szövetkezet kitüntető cí­met és megkapták a MÉM termelési nagydíját is. Véget ért egy korszak, ami­nek eredménye egyebek között az, hogy a Gsepel-sziget déli része biztos munkalehetőséget, magas jövedelmet ad tagjai­nak és alkalmazottainak, je­lentős mértékben — évente ezer tonna hússal és 15 ezer tonna gabonával járul hozzá exportunkhoz. Fagyországban járva Ráckeve több pontjáról jól látható az Aranykalász Tsz mirelitüzemét fémes csillogás­sal jelző víztorony, a hűtőház feliratú hidroglóbusz. A gömb- kút tövében, — a három év­vel ezelőtti szórványszőlők helyén igazi élelmiszeripari nagyüzem. Varga Péter termelési veze­tő, aki a magyar hűtőiparban szerezte tapasztalatait, látha­tóan otthon érzi magát a tsz legújabb gyárában. Ez a gép mossa, az hegyezi a zöldbabot, itt főzzük, ott pe­dig a gyorsfagyasztás történik —- magyarázza kísérőnk a fogvacogtató, teremben, ,ahp] 30 lókkal fagypont alatti a hőmérséklet. — A beruházás második ütemében készül el az alma­tároló, és az 1500 adagos konyha, ahol az egész szövet­kezet számára főznek majd. A csonttá fagyott zöldséggel rakott dobozok mellett szólít­juk meg néhány percre Kajlik Sándornét. Egy esztendeje dolgozik itt. — A kombájnosok talán irigyelnek bennünket ebben a kánikulában, de higgye el, ép­pen a hideget szoktuk meg a legnehezebben. Tizenegy évig dolgoztam betanított munkás­ként a tsz műszeripari részle­gében. Aztán úgy döntöttem, itt vállalok munkát. — Mi késztette erre? — Hogy közel az üzem. Nézze, kisgyermekem van, így sokkal könnyebb a bejá­rás. Eleinte féltem a gépektől T avaly szerzett kitűnő mi­nősítéssel szakmunkás­bizonyítványt Gógán György, s az idén rátett egy lapáttal, immár a Csepel Autógyár legjobb ifjú villanyszerelője! S, hogy mennyire az: a vál­lalat Ki minek mestere? ve­télkedőjén hat pályakezdő kollégája előtt bizonyult a legfelkészültebbnek, a gyakor­latban legügyesebbnek. Amikor felkerestem a vé­kony, bajuszos fiatalembert, előbb mosolyogva igyekezett kisebbíteni teljesítményét mondván, nekem nagy elő­nyöm, hogy csak nemrég fe­jeztem be az iskolát! — Melyik volt a nehezebb; a szakmai elmélet, a gyakor­lat, netán a politikai kérdé­sek? — Be kell vallanom, hogy ez utóbbi okozott sok fejtö­rést — nevet fel Gógán György —, annál is inkább, mert nem szeretem a statisz­tikát, nehezen jegyzem meg az adatokat. Az egyik kérdés az volt, hogy Magyarország lakosságának hány százaléka munkás, paraszt, értelmiségi? Szerintem az átlagember ezt nem jegyzi meg. — Azt sem, hogy egyre ke- veseb a munkáskéz? — Hát ez érdekel, de ak­kor ezt kellett volna kérdez­ni. Mint ahogy jó kérdés volt és hiányzott a régi kollektíva, de most már összeszokott a brigád S a portéka megállíthatat­lan folyamban érkezik, telnek a kartondobozok. S micsoda széles repertoár: fellépett itt már az idén a meggy, a cse­resznye, a piros és fekete ri­biszke, a málna. Ezután kerül sorra a szilva, a paprika, a paradicsompaprika és a töb­biek. — Vajon hol terem meg ez a temérdek zöldség, gyümölcs? — kérdeztük ottjártunkkor Major Imre főmezőgazdászt. — Tekintélyes része az Aranykalászból, a többi part­nereinktől érkezik. Egy bizo­nyos, nem kell attól tarta­nunk, hogy üresen maradnak a hűtőkamrák. Keresik a csodabúzát _ Major Imre, aki egyébként új vezetőnek számít a rác­kevei tsz-ben, hiszen két esz­tendeje még a dánszentmikló- si Micsurin nagyszerű almá­sait járta, elsősorban a gazda­ság gabonatermesztésére büsz­ke. — Az előző ötéves terv ter­mésmennyiségét az idén ép­pen duplázni szándékozunk. Növeltük a vetésterületet és a hozamok miatt sem kell szé­gyenkeznünk. És nincs megállás. A tudo­mányos intézetekkel együtt­működve már az új csodabú­zát keressük. Az idén 12 faj­tát próbáltunk ki üzemi kísér- 1 léteink során. De jöjjön, néz­zünk szét a határban, akad bőven látnivaló, invitál Major Imre, és már azon vesszük észre magunkat, ismét „elva­rázsoltak” bennünket. Egy végeláthatatlan kukoricatábla szélén egy kerekekre szerelt, hosszú, önjáró öntözőcsőrend­szerre figyelünk fel. Mozgó csendes eső a forró nap alatt. ^ Az öntözéssel megterem­tettük a másod vetések teljes biztonságát. Az állatállomány tömegtakarmány-szükségletét majdnem „ingyen” kapjuk: hiszen a borsó után második növényként terem a silókuko­rica. Mindenünk megvan Szellős, tágas gépcsarnok: forgácsológépek, gyári rend­ben. Kovács Sándorné eszter­gályos így beszél a munká­járól és az üzemről. — A Csepel Autógyárban kezdtem, ötvenegyben tanul­tam ki a szakmát. Itt 11 éve dolgozom. A munkahely-vál- toztasással — nem kell ingáz­nom — naponta négy óra sza­bad időhöz jutok. És persze valamivel nagyobb keresethez is, a túlórák révén. Érdekes, amit csinálok: kis széria, egyedi darabok esztergálása a szakszervezet feladataival foglalkozó, vagy az üzemi de­mokráciához kapcsolódó. Ezekben ugyan nekem nincs sok gyakorlatom, de szívesen írtam le amit tudok, hozzá­téve a saját véleményem. Ez pedig az, hogy a munkáskézre szükség van, nem ártana né­ha jobban becsülni. A szak- szervezet meg valóban betölti feladatát — egyébként éppen most kaptam egy Pozsony— Bécs utat. Hát persze, hogy elégedett vagyok, s nálunk az érdekvédelemmel sincs baj! Az üzemi demokrácia? Fino­man fogalmazva is, jócskán fejleszthető még. De vissza­térve a versenyre: az elméleti számításokra gondoltam, ami­kor azt mondtam, hogy elő­nyöm volt. A gyakorlati fel­adatunk egy kétsebességű aszinkron motor bekötése volt, ezzel én lettem kész elsőként, s elég szépen sikerült. — A szépséget is pontoz­ták? — Hogyne — s egy félkész táblához vezet —, ilyen sok vezetéknél nagyon fontos a színkiválasztás, az áttekinthe­tőség. Mintegy 200 millió forintos beru­házással készült el a ráckevei tsz hűtőháza. A napokban fejeződött be a meggy feldolgozása, jelenleg a zöldbab fagyasztása van soron rajzok alapján. Változatos a munkám. Elégedett vagyok. S ha már az üzemmel kap­csolatban az elégedettséget említettük, hadd szóljunk ar­ról is, hogy a részleggel kap­csolatban álló ipari nagyválla­latok: a Pestvidéki Gépgyár, a Híradástechnikai Gyár és az Ikarus egyaránt korrekt, jó partnerüknek tekintik a rác­keveieket, s a megrendelésben sincs hiány. Rugalmasak, gyorsak: előbb a munka, utá­na a papír, főleg, ha sürgős kérésről van szó. Sűrűn teleírt jegyzetfüzet. A lapok még ezernyi más fon­tos információt tartalmaznak a ráckevei Aranykalász mun­kájáról, a környék életében játszott szerepéről. Természe­tesen tévednénk, ha azt hin­nénk, mindezt a sok sikert ingyen adták. Mert bár töret­len a fejlődésük, a megyei pártbizottság és állami szer­vek mindenkori támogatását, biztató segítségét is bírták, akadt ellendrukker is bőven. Nagyot, szinte erőn felül vál­laltak az elmúlt néhány esz­tendőben, de a nehezén túl­vannak. A vetés után követ­kezhet végre a termés betaka­rítása, az aranykalászok ara­tása. Miért éppdn a Csepel Autó­gyárban dolgozik, s készül-e a szeptemberi középdöntőre? — Azt hallom ugyan, hogy a téesz jobban fizet, de sze­rintem itt sokkal többet le­Területileg erősen különbö­ző megoszlásban, de az össz­lakosság jelentős részét teszik ki a 18 és 35 év közöttiek, az a több mint 260 ezer férfi és nő, akiket fiatalokként tarta­nak számon, a megyében. Hatvan százalékuk házas, la­káskörülményeik, lakáshoz jutási esélyeik kétségtelenül döntően beleszólnak minden­napjaikba. Nincsenek pontos és napra­kész adatok arról, a fiatal házasok lakásgondjai, lakás- körülményei miként módo­sulnak, hiszen a számítások szerint az albérletben élő 16-18 ezer házas egy része, főként a huszonnégy év alattiak, csu­pán átmenetnek tekinti ezt a helyzetet, viszont egy másik része az albérletben élőknek, nem tud lakásra gyűjteni, mert a magas albérleti díj, a meglevő gyermek vagy gyermekek, az adott jövede­lem mellett erre hiányzik a i lehetősége. Természetesen a lakásra várók sztimára nem vigasz, ám azért sokat . elmond a .tirsadalmi-gazdasági fejlő­désről, hogy a megyében a, 25 évnél fiatalabbak 42 szá­zaléka, a 25—29 közöttiek 57, a 30 és 35 év közöttieknek pe­dig 64 százaléka él saját tu­lajdonú lakásban. Indokoltan kapott hangot a testületi ta­nácskozáson: a gondok az eredményekkel együtt mér- legelhetők tárgyilagosan, az­az folyamatában szükséges szemlélni, mi, hogyan történt a fiatalok lakáskörülményei­nek javítására. Ehhez a mi, hogyan történthez például szorosan hozzátartozik, hogy 1978 és 1981 között a lakás­hoz juttatottak csoportjának több mint a fele fiatal volt minden esztendőben. Ide kapcsolódik az is, hogy az értékesített építési telkek döntő részét — a területi el­téréseket, figyelembe véve, hetven, nyolcvan százalékát — fiatalok vásárolták meg. Sokféle erőfeszítés és jö­het tanulni, fejlődni. Az is fontos, hogy Szigetszentmár- tonban lakom, a szüleimnél. Nem, nősülésen nem töröm a fejem, jöjjön előbb a kötele­zettség, a katonaság. A kö­zépdöntő szintén itt lesz a gyárban, sokat segítenek a versenyre való felkészülésben az idősebb szakemberek. szándék ötvöződik ebben a bonyolult feladatkörben, ami­re egyetlen példát az ülésen elhangzott sok Közül. A ter­melőszövetkezetekben 1976 és 1980 között 568 fiatal ju­tott lakáshoz, 1010 volt a kedvezményes, 227 pedig a vissza nem térítendő hitelt kapottak száma. Az sem mel­lékes tapasztalat: az 1976 óta értékesített OTP-lak*ások 83 százaléka lett a fiataloké. Nem feledve az eredmé­nyeket, a végrehajtó bizott­ság tagjai kritikusan vizs­gálták a kihasználatlan for­rásokat, így a többi között azt, hogy a megyében nem tudott gyökeret ereszteni az ifjúsági lakásépítő akció, amint a korszerű csoportos családiház-építés is a kezde­ti lépéseknél tart. Több fi­gyelmet kell fordítani azokra a kezdeményezésekre is — hangzott el —, amelyek vi­szonylag kis költséggel meg­szabadítják a fiatalokat az al­bérleti terhektől, amint ezt szolgálja például a szobabér­lők háza Ürömben, az ún. pe­dagógusszálló Érden, Mint minden újdonság, ért­hetően a kisvállalkozások is élénken foglalkoztatják a közvéleményt. A különböző rendeletek és határozatok megjelenése után — összesen huszonnyolc jogszabály kap­csolódik ehhez a területhez — volt némi kezdeti bizony­talankodás, majd nagyobb len­dületet vett az érdeklődéssel összekötött szervezés. A testü­let tegnapi ülésén elhangzott tájékoztató természetesen nem vállalkozhatott többre, mint az első tapasztalatok összegezésé­re, hiszen ezek az új gazdáikon dási szervezetek ténylegesen idén kezdték meg tevékenysé­güket. Aligha érdektelen a felsoro­lás, öt hónap alatt — idén ja­nuár eleje és mtijus vége kö­zött — milyen új egységek jöt­tek létre a megyében, Addig is működő öt ipari szövetkezet át­alakult kisszövetkezetté, nyolc új kisszövetkezet, négy ipari szövetkezeti szakcsoport, 33 ipari szolgáltató szakcsoport, a mezőgazdasági ágazatban Í6 új mezőgazdasági szakcsoport szerveződött. Megalakult nyolc mezőgazdasági vállalati gazda­sági munkaközösség, három ipari vállalati gazdasági mun­kaközösség, az építőiparban ti­zenöt gazdasági munkaközös­ség, ugyané formációból 12 ipari jelleggel, négy vállalati szerződéses részleg, tovbbbá húsz ipari szövetkezetnél 280 fő esetében tértek át átalány elszámoltatási rendszerre, míg a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteknél 2300 fő ezek szá­ma. Ez a rendkívül változatos lis­ta is bizonyítja, hogy a forma érdeködést keltett, a megala­kult egységek elsősorban szol­gáltatói feladatokat látnak el. Az építés, lakáskarbantartáson túl háztartási gépek, elektro­technikai cikkek, gépjármű­vek, mezőgazdasági gépek ja­vítására, kertépítésre, asztalos- ipari tevékenységre, szerszám­készítésre, számítástechnikai és kommunális szolgáltatások­Fényt vetett a vita arra is, lényeges eltérések terepe a fiatalok lakáshelyzete, hiszen az állami tulajdonban levő lakásokban élő ifjú családok felének a bérleménye mind­össze egyszobás és ezeknek az otthonoknak a felszerelt­sége sem éri el az átlagot, sok helyen csupán folyó víz van. Ugyanakkor az újonnan épí­tett lakásokba költöző fiatalok teljes komfortot élvezhetnek, ám ennek meg az anyagi ter­hei tetemesek. Óvakodni kell tehát a sémáktól, a mindent egy kalap alá vevéstől, amint attól is, hogy a családi házat építő fiatalok anyagi lekötött­ségeit — az új családi házak tulajdonosainak körülbelül a hatvan százaléka fiatal a megyében esztendőnként — szem elől tévesszük. Az élénk vita, a sokágú eszmecsere — amelyben részt vettek a közvetlenül közre­működő társadalmi szerveze­tek, így a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség képviselői is — lehetővé tette átfogó ha­tározat meghozatalát a teen­dőkről. A határozat az ered­mények sommás rögzítése mellett kitér a lépcsőzetesség elvének fontosságára a la­káshoz jutásban, a helyi tá­rnicsok fokozott szerepére — például az építési telkek ve­vőinek kiválasztásánál — a személyi tulajdonú otthono­kat építő ifjú házasok segíté­sében, a gépkölcsönzés lehe­tőségeinek bővítésében. Ä végrehajtó bizottság konkrét teendőkben való közreműkö­désre kérte fel a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsát, a KISZ Pest megyei Bizott­ságát, mind velük kapcsolat­ban, mind általában aláhúzva o feladat össztársadalmi je­lentőségét. ra, pénzügyi szaktanácsadásra jöttek létre különböző új szer­vezetek. Az ezekben tevékeny­kedők egy része a munkaidőn túl, mások főfoglalkozásban kívánják ellátni a vállaltakat. Kezdeti tapasztalatokról van szó, mégis biztatónak látszik — kapott hangot a testületi ülésen —, hogy például az ipa­ri szolgáltató szakcsoportok közbejöttével javult a terme­lőeszközök kihasználtsága, az érintettek körében stabilizáló­dott a munkaerő, az ‘átalánydí­jas részlegeknél pedig a ter­melékenység 20—22 százalék­kal emelkedett, az anyagkölt­ségek 8—10 százalékkal csök­kentek. Szintén biztatóak a kezdeti jelek a kereskedelemben, ahol jelenleg 253 üzlet, vendéglátó- hely működik szerződéses, il­letve bérleti rendszerben. Saj­nálatos viszont, hogy éppen az élelmiszerüzletek esetében cse­kély az új forma jelentősége, hiszen mindössze harmincegy bolt talált vállalkozóra. A ta­pasztalatok szerint ezek az új formában vevőt váró üzletek rövid idő alatt is friss vonáso­kat adtak környékük kereske­delmének, vendéglátásának, például bátrabb beszerzési gya­korlattal, megváltoztatott nyit­va tartási idővel, az eladótér bővítésével. A végrehajtó bizottság a kis­vállalkozások tevékenységének eddigi szakaszát eredményes­nek ítélte, ugyanakkor több olyan pontra is rámutatott, amelyek részben központi in­tézkedéseket, részben egységes megyei gyakorlatot igényel­nek. Fokozott figyelmet kell fordítani arra — mutat rá a testület határozata —, hogy az új gazdálkodó egységekben rj jövedelem arányos legyen a teljesítményekkel, érvényesül­jön a fogyasztói érdekvédelem. A még rendezésre, tisztázásra '•író kérdések ellenére is a kezdeti szakasz, az új lehetősé­gekhez fűzött elgondolások he­lyességét igazolja. M. O. K. T. Oklevél és pénzjutalom Jár a villanyszerelők ifjú mesterének. Gógán Györgynek (balról). A díjat Jene! Mihály, a Csepel Autógyár KISZ- bizottságának titkára adja át V. B. Csepel Autóból a középdöntőbe Nemcsak jól, szépen Is! Az új szervezetek érdeklődést keltenek és elsősorban szolgáltatást kínálnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom