Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
Krem •GM/f n 1982. JÚLIUS 17., SZOMBAT n a P 3 Nemzetközi továbbképzés Hidrológusoknak A sikeres tanulmányokról szóló oklevelek ünnepélyes átadásával befejeződött pénteken a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központban a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam. Az UNESCO felkérésére és a Tesco, valamint az Országos Vízügyi Hivatal megbízásából — a mostanival együtt — az utóbbi másfél évtizedben 13 angol nyelvű továbbképző tanfolyamot szerveztek. Elsajátították a különböző víz-, csatorna-, öntözőhálózatok tervezésének, szervezésének, üzemeltetésének tudnivalóit, s megismerték a legújabb kutatási módszereket, korszerű vizsgálati eljárásokat és műszereket. Ezúttal 15 végzett tanfolyami hallgató búcsúzik a magyar és külföldi szakemberekből szervezett tanári kartól, ám ez a búcsú a korábbi tapasztalatok szerint nem lesz végleges, hiszen a régebbi tanfolyamok egykori hallgatóinak jelentős részével azóta is állandó kapcsolatot tartanak a magyar vízgazdálkodási kutatók. Vízen, vasúton, közúton A csepeli kikötő három közlekedési csomópont találkozása: vízen, vasúton, közúton érkeznek ide az áruk, illetve mennek innen tovább. Éves átlagban kétmillió tonnányi terhet mozgatnak meg, szinte teljesen gépesített munkával. Képünkön: az egyik óriásdaru. Azt adjuk, amit a vevő kér Ha nincs export, megszűnünk Nem csak a nagy üzlet az üzlet, hanem a kicsi- is. Gazdasági életünk sokáig mintha megfeledkezett volna erről az aranyigazságról; mind a belföldi, mind a külföldi piacokon nagyítóval kellett keresni a hazai, kis sorozatban és netán egyedi gyártásban készülő termékeket. Érthető, hiszen a túlméretezett vállalatoknak ez nem volt — és ma sem — kifizetődő. A belföldi piacokon az utóbbi időkben örvendetes változásnak lehetőnk szemtanúi — egyre-másra születnek a hiánypótló kis vállalatok és vállalkozások —, a külföldi piacok vonatkozásában azonban még ma is egyeduralkodók a nagyvállalatok és a nagy külkereskedelmi szervezetek. Ezért bír különös fontossággal az a kisvállalkozás, amelynek célja: befurakodni az exportpiacokon hagyott résekbe. Interexcoop Nehéz megtalálni, de a fővárosi Hámán Kató úton létezik egy iroda, melynek munkatársai ezt a — nem is köny- nyű — feladatot vállalták magukra. A fiatal irodavezetőt, Lerner Jenőt kérdeztem az előzményekről, a lehetőségekről. — A megye vezetőségének kezdeményezésére másfél évvel ezelőtt alakult meg irodánk Interexcoop néven — szólt a válasz. — Az alapítók; tizennyolc Pest megyei mező- gazdasági termelőszövetkezet és az Interag RT. Külkereskedelmi Vállalat. A gesztor a ráckevei Aranykalász Tsz. Célunkat, feladatunkat a téeszek lehetőségei és adottságai tálcán nyújtották; közepes termelési értékeikkel, kis áru- mennyiségeikkel nehezen, vagy sehogysem jutottak be a külkereskedelmi vállalatok köztudottan válogatós kapuján. Mi tehát elsősorban ösz- szegyűjtjük, összefogjuk az azonos ajánlatokat, igy képezünk olyan jelentős árualapokat, melyekkel már a külker vállalatoknak is érdemes fog- lalkozniok. Fő alapítónk és részvényesünk az Interag, de ez nem jelenti azt, hogy csak neki adhatunk el; partnerünk a Komplex, a Nikex, a Trans- elektro is. Speciális helyzetben — Lám, a külkereskedelmi vállalatokat is divatos szidni — még, ha olykor joggal is —, de be kell látnunk, hogy a nagy feladatok mellett ők nem vállalhatják magukra az apróságok felkutatását. Jóformán csak annyi lehetőségük van, hogy megkérdezzék a termelőt; mid van, mit adjak el? Ugyanakkor, ha mindenki fő- vállalkozóként akarna exportálni, ahhoz mindenütt hatalmas apparátus kellene; devizapénztár, nemzetközi jogászok, szállítmányozás stb., stb. Ezért nekünk sem célunk az exportjog megszerzése; fontosabb a jó munka. Speciális helyzetben vagyunk, véleményem szerint egy közbeeső formaként, egy másfajta lehetőségként feltétlenül szükség van ránk. Sok országban törvény írja elő, hogy csak ügynöki irodákon keresztül lehet eladni a terméket. Ilyen törvény nálunk nincs, de olyan vállalkozó sincs, aki a vevők igényei alapján kutatna a termeltetők után. Vagyis, nem csupán alapító szövetkezeteinket szolgáljuk ki, hanem ötleteket is adunk nekik, s ha nem vállalkoznak rá, hát má-, sutt is kereshetünk gyártót. Mindez nem jelenti azt, hogy ne fejleszthetnénk munkánkat, ehhez azonban szemléletváltozás kell. Bár a gyakorlatban legtöbbször önállóak vagyunk, sok esetben azért a rugalmasság rovására megy, hogy a termelő nélkül nem köthetjük meg a szerződést. Jobb lenne — nyilván azokban az esetekben, ahol mi vagyunk a gyakorlottabbak —, ha nem hárman mennénk tárgyalni, in- nem csak az Interexcoop képviselője. Az árkialakítást is sokkal rugalmasabban kellene csinálni, a külkereskedelmi árszínvonal ugyanis sokszor — az ipartól függetlenül — ni- vellálódik, elszakad a valóságtól. Kedvező lehetőségek — Mennyire kockázatos ez a vállalkozás? — Ha nincs export, akkor megszűnünk. De azt hiszem, most, amikor egyik legfontosabb népgazdasági célunk az exporttevékenység fokozása, ettől nem keli félnünk. Ráadásul, mint mondtam, nem vagyunk egymáshoz láncolva, sőt az alapítók érdeke is, hogy ahol lehet, megbízót találjunk. Ha az úgynevezett ajánlati tevékenységet 100 százaléknak vesszük, azt mondhatjuk, hogy ennek 5—10 százaléka jön be — magyarul fogalmazva: 100 ajánlat után 5—10-ből lesz szerződés —, ám ezekből megtérül a ráfordítás. Kockázatunkat csökkenti az is, hogy a megyében igen jelentős zöldség-gyümölcs árualap-növekedés várható, ezért már ennek exportbővítését is megkezdtük. — Melyek a legfontosabb, legérdekesebb munkáik e napokban? — Nagyon érdekes például az NSZK-ban folytatott lakásépítés. öt partnerünktől teszteléssel válogattunk ki 46 szakembert, ők végzik több’ városban a lakóházak szerkezetépítési munkáit. Erre azért nyílt lehetőség, mert az NSZK-ban nagyszabású lakásépítési kampány indult, ami hasonlít a mi magánerős építési formánkhoz. A kisemberek hétvégeken beszállhatnak saját lakásuk építésébe. A szerkezetépítéshez azonban szakemberekre van szükségük, s meg kell mondani, jobban szeretik az állami szerződéssel érkezett dolgozókat, mint a vendég- munkásokat. E munka értéke igen jelentős: kétmillió márka. Ezenkívül a Komplex vállalattal szerződésben Algériában a Monori Mezőgép Vállalat komplett vúgóhídját szereljük föl, Tanzániában kemencét építünk, az osztrák szállodákhoz vállalunk beszállításokat. Tunéziában gázbetétes gipiz- lapgyártó berendezést exportálunk, s gyártót találtunk a Szilasmenti téeszben fejsze gyártására, amit a fejlődő országokba küldünk. De sorolhatnám napestig; inkább egyetlen adatot még; az idei árbevételünket 80 millió deviza-forintra tervezzük. Kolossá Tamás Tapasztalatok az ötnapos munkarendről Nem zökkenőmentes, de sikerült Fél év telt el az ötnapos munkahét általános bevezetése óta. Az MSZMP Vác városi Bizottsága most elhatározta, hogy felmérést, illetve közvéleménykutatást készít a tapasztalatokról. Arra voltak kíváncsiak, vajon a rövidebb munkaidő, illetve a szabad szombatos munkarend hogyan hat a gazdasági eredményekre, s ha akadtak termelési problémák, úgy azokat sikerült-e megoldani? Választ kaptak arra is, hogy a munkaidő csökkenését sikerült-e pótolni műszaki, szervezési intézkedésekkel. Hasonlóan fontos, megválaszolandó kérdés volt, hogyan hatott a munkafegyelemre az új termelési rend. Megvizsgálták azt is, hogy a közlekedés, a kereskedelem, az oktatási intézmények tudtak-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Magas termelékenység Január elsejétől Vácott valamennyi üzemben — a fo-s lyamatosan dolgozó DCM kivételével —, átálltak a 40 órás munkarendre. A kevesebb munkaóra alatt az üzemek többségében teljesítménynöveléssel, a normák rendezésével tudták tartani a korábbi termelési szintet. Több vállalatnál átszervezték a technológiai folyamatokat, máshol létszámátcsoportosítást hajtottak végre, mint például a Taurusban, a Penomahnál, a DCM-ben, valamint a Duna- menti Regionális Vízműnél. Több üzemben a tervszerű megelőző karbantartást műszakon kívül végzik el. Néhány váci vállalatnál a munkaidőcsökkenést csak jelentős túlóráztatással, vagy alkalmi munkások segítségével tudják pótolni. A Tejipari Vállalat helyi üzemében az első negyedévi túlóra a korábbinak nyolcszorosára növekedett, a postán a hét végi alkalmazottak 50 forintos órabérért hordják ki az újságot. minden zökkenő nélkül, de most már megoldják az üzletek megfelelő kiszolgálását. A húsipari üzem már pénteken befejezi a szállítást. A tejipar — tekintettel a hosszú hét végére — hűtőraktárak építését tervezi. Sokan tartottak attól, hogy az új munkarend miatt majd kevesebbet keresnek. E felmérés is azt bizonyítja, hogy ez a félelem alaptalan volt. Kezdetben az is vitákra adott okot, hogyan adják ki a két és három műszakban dolgozóknál a munkaközi szünetet. Az egy műszakosoknál most már nem okoz különösebb gondot a munkaidő húszperces meghosszabbítása, illetve a munka közbeni ebédszünet. A többieknél viszont a műszak után van az ebédidő. Várakozó utasok Alaptalan aggodalom Vannak olyan termelőhelyek is, ahol az első félévi tervet nem teljesítették. Ennek oka azonban nem az új munkarend, hanem az időnkénti alapanyaghiány, a piaci nehézségek, vagy mint az építőknél, a mostoha időjárás. Kivételt képez az AFIT, ahol a munkaidő-csökkenéssel egy időben a megrehdelés is kevesebb lett, azért csökkent 10 százalékkal az árbevétel. Az élelmiszer-ellátásért felelős vállalatok, ha nem is A munkásszállításról, az új vasúti és autóbusz-menetrendekről megoszlóak a vélemények. A helyi közlekedés mindenütt alkalmazkodik a vállalatok igényeihez, de a vasút — elsősorban a Budapest —Vác—Szob, illetve a Veresegyház—Vác vonalon nem vette figyelembe a váci vállalatok kéréseit. Előfordul emiatt, hogy a műszakból jövőknek, például a tejipari vállalat dolj gozóiriak egy-másfél órát várakozniuk kell. Hasonló a helyzet a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, illetve az Izzónál, de a két vállalat egyelőre úgy segít a bajon, hogy rugalmasan kezelik a műszakkezdéseket. Az üzletek nyitvatartási rendje most már megfelel az igényeknek — bizonyítja a felmérés. Legfeljebb a Széchenyi utcai élelmiszeráruház korai hétfői zárását panaszolják. Szóvá teszik sokan azt is, hogy rontlott a pékáruk és néhány más élelmiszer minősége, illetve a szállítás ütemessége. Sokan kifogásolják, hogy szombaton az egész városban nincs körzeti orvosi és fogászati rendelés, s a kórházi látogatási rend sem megfelelő. Több a kifogás a Boy- szolgálat és a Gelka szolgáltatása miatt is. A Boy például hetente csak egyszer szállít olajat munkaidő után, a Gelka pedig csak napközben vállal helyszíni javítást. Az iskolák, óvodák munkarendje megfelelő, de a megnövekedett óraszám miatt a gyerekek túlterheltek, fáradtak. Panaszolják azt is, hogy a hétvégeken kevés a színvonalas kulturális rendezvén y, amely az egész család számára nyújtana szórakozást. Ez az egyik oka annak, hogy a szombat mindenütt a házimunka napja lett. Több a szabad idő Az MSZMP Vác városi Bizottsága a tapasztalatokat ösz- szegezve megállapította, hogy az ötnapos munkahét bevezetése, ha nem is volt zökkenő- mentes, de jól sikerült. Bebizonyosodott: a dolgozók belátták, a megnövekedett szabad idő érdekében nekik il többet kell tenni az eddigieknél. Ez lehet az oka annak, hogy kevesebb a hiányzás, a munkaidő alatti „maszek” ügyintézés. Igaz, ennek érdekében a vállalatok is szigorúbban bírálják el az igazolatlan hiányzásokat, s jobban megfontolják, hogy kinek és milyen okból adjanak munkaidő alatt kilépőt. Arra is alig akad példa, hogy a nem munka jellegű értekezleteket, kulturális rendezvényeket műszak közben tartanak meg. A városi pártbizottság az előbbi tapasztalatok nyomán elhatározta, hogy a még meglevő nehézségek felszámolásához további segítséget nyújt. Így például kezdeményezi a menetrend-módosításokat, a több szabadidős program szervezését, a szolgáltatásokban még fellelhető hiányosságok megszüntetését. Pálmai László, az MSZMP Vác városi Bizottságának titkára Ä csikósoknak nem jelmez Apaj. Az e vidéken élők szerint itt kezdődik a PUSZTA, így, csupa nagybetűvel, az a végeláthatatlan semmi, ami külföldiek és kemény valuták tízezreit vonzza minden esztendőben hazánkba, az Alföldre. Látványosság, bámulni való csoda a domboldalon legelésző, fürtö3 szőrű rackanyáj, az egykori szürke gulya, vagy a vágtató ménes, a lovak lebbenő sörénye, dobogó patája. Valahogyan úgy, miként Petőfi is megénekelte. A pattogó karikás, a csikósok bő gatyája azonban az apajiak- nak nem jelmez, nem a bemutató kedvéért magukra öltött módi, hanem olyan viselet, amelyet szívesen hordanak magukon, életformájuk része, őrzik éppúgy, miként az atomkorba átmentett szokásokat, például a pünkösdikirály-választást. Képeink ízelítőt adnak á jövő hét végén sorra kerülő lovasnapok látványosságaiból.
