Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

KST dtrr.irt 1982. JÜLIUS 17., SZOMBAT »Színházt t.bvpt. Játékok országszerte Beindult a nagy­üzem: az ország i valamennyi nyári í színháza, játszási |: helye „üzemel”. A • hivatásos néző (ahogyan a kritikust sokan nevezni szeretik) száguldoz­hat Kisvárdától Sopronig, Egertől Pécsig, ha minden ér­demes produkciót meg akar tekinteni. S egyetlen ember még hivatásosként sem képes mindent bejárni, áttekinteni. Válogatni kell, szempontot, szempontokat kell keresnie, hogy azok köré szervezze nyá- ,ri színházi látogatásait. Ilyen szempont — mondjuk — az újdonság. Azaz: oda kell elmenni, ahol valami újat, ér­dekeset, eredetit láthatunk. Azt kérdezhetni erre: akad-e ilyen egy nem elsősorban ilyesmikre koncentráló nyári szezonban? A válasz: leg­alábbis az idén akad. S ez egyben azt is jelzi: nem egy nyári színház művészeti veze­tése összeegyeztethetőnek tart­ja a szabadtéri előadásokat a jó színház fogalmával, ősbe­mutató, rég nem játszott da­rabok, különleges csemegék találhatók a mostani nyári programban, nem ritkán olyan művek, melyeket szívesen lát­tunk volna (látnánk a jövő­ben) kőszínházi előadásban is, és nem is nagyon értjük, miért nem kerültek ott színre, már korábban. De tartsunk rendet, s vegyünk szemügyre három ilyen nyári eséményt. E gyik egy új játszási helyen zajlik: Szol­nokon, a Damja­nich Múzeum klasszicista stílusú udvarán. A Tisza-parti városban eddig nem rendeztek nyári előadáso­kat — illetve ilyen jellegűe­ket, kifejezetten egy bizonyos helyszínre tervezett, oda ren­dezett, ott bemutatott előadá­sokat nem tartottak. Az ötlet Szerencsés;1 a helyszín kitűnő, nemkülönben az udvar akusz­tikája. S ide illő a választott darab is: Niccolo Machiavel­linek, a reneszánsz sokoldalú egyéniségének Mandragora című komédiáját játsszák, Zsámbéki Gábor rendezésében. Az 1518-ban írott darab tu­lajdonképpen az első önálló reneszánsz komédia, klasszi­kus élőképek, utánzások nél­kül, s mindjárt elsőként a ko­rabeli Firenze polgárainak életét mutatja be, vérbő hu­morral, kis gonoszkodással, de szeretettel is. S ami még érde­kesebb: alapfiguráiban idáig nyúlik majd vissza a későbbi cammedia dell’arte is, hiszen Machiavellinél már jelen van a mulatságos öreg szerelmes (itt Nicia mester a neve), a csélcsap fiatalasszony (itt: Lucrezia), meg a jóképű fiatal Széptevő (itt Callimaco a ne­ve), nem is beszélve a furfan­gos és minden helyzetben talpraesett szolgáról (itt: Siro), meg a tébláboló, ravaszkodó, másokból élősködő bajkeve­rőről (itt: Ligurio). Szókimondó, mulatságos ko­média ez, remek színészi le­hetőségekkel. Nem is nagyon érthető, miért kerül oly rit­kán színre nálunk. De ha játsszák, talán kevésbé kelle­ne kizárólag komédiának, már-már burleszknek játszani, mint ahogyan Szolnokon te­szik. Végül is itt egy nagyon is temészetes és tiszteletre méltó emberi szándék meg- csúfoltatása történik: egy nyegle ficsúr majdhogynem fogadásból szerzi meg Lucre- zia kegyeit, s Nicia mester ilyképp sokkal inkább tragi­komikus, semmint burleszki, vagy majdnem ütődött, bugyu­ta figura. Zsámbéki rendezése is, Agárdi Gábor Nicia-alakf- tása is megelégszik a felülete­sen kínálkozó bolondozási le­hetőségekkel, s így ez a Mand­ragora nagyon mulatságos elő­adássá kerekedik, de Machia­velli mélyebb színeivel adós marad. A hogyan adós marad ha más módon is — az egri Líceum ud­varán rendezett ma­gyarországi bemutató is né­hány dologgal, noha komédiá­1 zásban, látványban Itt sincs hiány. Valló Péter, az Agria Játékszín művészeti vezetője, ezúttal Carl Zuckmayer né­met író 1931-ben írt, s nálunk eleddig sosem játszott komé­diáját, A köpenicki kapi­tány című „német mesét” vitte színre. A történet itt is közismert (talán a kiváló , ko­mikus, Heinz Rühmann ná­lunk is játszott, 1956-ban for­gatott filmje révén is): 1906- ban, a világ akkori legszerve­zettebb militarista államában, a német császárságban, egy öregedő szélhámos, Wilhelm Vogt pusztán azzal, hogy ka­pitányi egyenruhát öltött, el­lenállás nélkül letartóztathat­ta a köpenicki polgármestert, zsebre vághatta a város kasz- szát, s majdnem megúszta büntetés nélkül. E hírhedt esetből írt Zuclcmayer vígjáté­kot, de ő már az agyonszerve­zett, militarizált, „elvágólagos hatóságok hálójába keveredő kisember, egy kétbalkezes sie- mil komédiájává formálta az esetet; egyben a militarizmus, a minden állampolgár, min­den percére rátelepedő rend­őrállam elleni tiltakozásnak is hangot adott. Nos, Egerben ez a nagy gé­pezetbe bekerült kisember egészen másképp jelenik meg. Valló olyan színészre — Szi­lágyi Tiborra — bízza Vogt szerepét, aki már alkatilag sem kisember, nem örök vesz­tes, nem puszta játékszer a sors (azaz a' hatalom) kezében. Ettől aztán az előadás olyan felhangokat kap, melyek ide­genek ettől a matériától, túl­vezetnek Zuckmayer szándé­kain és egyszerűen mást mon­danak, mint az eredeti darab. Messzire vezetpe azt elemezni, meddig mehet el egy előadás az újra- és átértelmezésben — de ez a produkció ilyen gon­dokat vet fel. M ás gondokat — kellemesebbeket is talán — vet fel a gyulai Vár­színház ősbemutatója. Az er­délyi magyar író, Székely Já­nos új drámáját, a Vak Béla királyt játsszák itt, Marton László rendezésében. Székely gyulai háziszerző ez már a harmadik bemutatója itt. Té­mája most is izgalmas, akár csak a Caligula helytartója és a Hugenották esetében (előző bemutatói) is az volt. A XII. század eleji, közismert törté­nelmi szituációkat ugyanis ar­ra használja fel, hogy nagyon- is mai kérdésekről beszéljen. Következésképp ezt a drámát inkább a gondolatiság, sem­mint a színszerű drámaiság jellemzi; vitadráma, de annak nagyon izgalmas. Épp ezért nem igazán illik a Várszínház nagy játékterébe, bár Marton nem esik a túlzott látványosí- tás hibájába, talán mert már arra gondol, hogy a darab ősz­től a Pesti Színház színpadára kerül. Viszont így csak egyik rétegét kapjuk ennek a gon­dolatgazdag műnek. De: soha rosszabb nyári produkciót! Takács István Suhli vonósok Váci koncert A megyénkben vendégsze­replő suhli ifjúsági vonósze­nekar bemutatkozó koncert­jére Vácott, a Bartók Béla Ál­lami Zeneiskola hangverseny termében került sor. Az együttest Dieter Hossfeld ve­zényelte. . Händel opus 6-os jelzésű ti­zenkét concerto grossójából a harmadikat mutatták be mű­soruk nyitányaként Az ötté' teles darab csembalószólamát Birgit Schüler szólaltatta meg. A barokk zene valamennyi fi­nomságát, szépségét érett elő­adásban élvezhettük. Anje Kampe két művet énekelt Birgit Schüler zongorakísére­tével. Először egy áriát Per- golesi, majd egy dalt Mozart művészetét reprezentálva. Tisztán, átélten szólaltatta meg mindkettőt. Huszadik századi német és magyar szerzők szerepeltek még a programban. Sugár Re­zső Rondino című, zongorára és ifjúsági vonószenekarra komponált művének szólistája a zenészbarátság jegyében egy tehetséges váci kislány, Cs. Nagy Ildikó volt. Az egyszeri próbalehetőség ellenére mind az együttes, mind a szólista kifogástalan előadást nyújtott, ami a legfontosabb, az együttmuzsikálás is elsőran­gúan sikerült. Alfred Wagner, a suhli zeneiskola tanára, s mint az együttes kitűnő isme­rője, számukra komponálta Prelúdiumból és Sccerzinóból álló ünnepi zenéjét. K. Schwaen Négy intermez­zo című pozanszólóját Thomas Schneider játszotta, tisztán, bravúrosan. A zenekart is próbára tevő muzsikát a vo­nósok sikeresen oldották meg. Üjabb közös produkcióra ke­rült sor S. Stolte Neubranden­burger koncertjének előadásá­val. A vonószenekar mellé há­rom fúvós és egy ütős váci ze­neiskolás csatlakozott tanáruk vezetésével, nagy sikert arat­tak. Zárószámként Farkas Fe­renc muzsikája csendült fel, az öt tánc ifjúsági vonószenekar­ra. A hálás publikum a rá­adást is követelte. P. E. Század eleji Üstökösház Tardon megnyi­tották Borsod me­gye hetedik táj­házát, az üstökös­házat, vagy ahogy a tardiak mond­ják: bugyborékos házat, amely tető- szerkezetéről kap­ta nevét. Az üstökösházat század elejt népi bútorokkal, hasz­nálati eszközök­kel rendezték be a mezőkövesdi Matyó Múzeum munkatársai. Képünkön: az üstökösház hom­lokzata, a jól lát­hatóan különleges formájú tetőszer­kezettel. Műsorok mindenkinek Palota a közművelődéshez Ha csupán a külsejét kelle­ne leírnom a váci Madách Imre Művelődési Központnak, már akkor is zavarban len­nék. Aki még nem látta, an­nak aligha mond valamit az efféle hevenyészett kísérlet: egy lapos téglatesten kétszer olyan magas félhenger, amely­nek közepéből négyzet alakú ablakokból álló, félgömbszerű kupola áll ki, Szerencsére egy­re kevesebben kényszerülnek a képzelőerejükre hagyatkoz­ni, ha erről az épületről van szó; mindenkinek föltűnik a látványa, aki a Vácon át ve­zető főúton közlekedik. Futóvendég Skandináviából — A minap egy svéd rend­számú, szürke Mercedes állt meg a kapu előtt — meséli Végh Károly, (az intézmény fiatal igazgatója. — Kiszállt belőle egy férfi, bejött, kö­rülnézett, és nem a büféhez hTv-figyelő' Ävroszimov. A televízió mű­sora lassacskán visszatér meg­szokott medrébe, azután hogy a bőségesnél is bőségesebben zúdult elénk a labdarúgó-vi­lágbajnokság látványözöne. A régi forma felvételét egyebek mellett az is jelzi, hogy a mű­sorújság címlistájából eltűnni látszanak az ismétlésre utaló zárójeles megjegyzések, és egyszer-másszor önálló pro­dukciókkal találkozhat a néző. Az egyik ilyen hazai illető­ségű bemutatóként a Szegény Avrftszimov című tévéjáték került a képernyőre, amelyet az abház eredetű szovjet- orosz író, Bulat Okudzsava re­génye nyomán Spiro György segítségével Gát György ele­venített meg. Kern András (Kálmán király) és Gáspár Sándor (Almos herceg) gyulai Vak Béla király című előadásban Nos, ez az át- és feldolgozás mindjárt nagy fejtörést okoz­hatott a gólok becsapódásához szokott szemlélőknek, mert ti­pikus esete volt annak, amikor a látvány egyszerűen agyon­lapítja a mondandót. A de­kabristák felkelését követő vizsgálatoknak eme írói jele- netezése ilyenformán csak fé- lig-meddig vált érthetővé, an­nál is inkább, mert a históriá­ban kevéssé járatos átlagnéző nem tudta — mert nem is tud­hatta —, hogy tulajdonképpen miről van szó. Élmény helyett tehát vala­miféle kavalkádot kaptunk, benne kéjsóvár tisztek és fod- ros-bodros hölgyek csoportos ölelkezésével, meg-megújuló lófuttatásokkal. JOjjí esetek. Hogy milyen temérdek pénzbe kerülhettek azok a zöld megannyi árnya­latában fölvonuló mundérok — s velük együtt mindaz a sok kellék, maszk, terembér és ló­használat stb., stb. —, nem tudni, de az kétségtelen tény, hogy a feketén-fehéren jelent­kező Jogi esetek előállításához az ismeretlen nagyságú sum­ma töredéke is elég volt. Amit azonban ez a paragrafus-má- gyarázósdi érdemi mondandó­ként közölt, az messze többel gazdagodott, mint ama szem­kápráztató látomány. Tehát ami azt illeti, bizo­nyára sokak számára marad emlékezetesebb az a bírói be­jelentés, miszerint ha egy nászra alkalmas kutyamamá­ra fizetett kísérője nem jól vi­gyáz, és érdemén aluli ebek között leli meg párját a jó­szág, hát akkor igenis vállal­nia kell a fajtiszta utódok el­maradása miatt bekövetkezett kárt. Mégpedig annak egyhar- mad részét, mert bérezése el­lenére rosszul ügyelt, míg el­lenben a másik kétszer egy­harmadnyi összeg a tulajt sújtja, hiszen megfeledkezett a felvilágosításról. Akácz László indult, hanem a képzőművé­szeti kiállításunk képeihez. Szemmel láthatóan tetszett ne­ki az épület meg a tárlat, még a galériakiállítást is megnéz­te. Elismerően bólogatott, amikor a havi programunk­ban világszerte ismert művé­szek, írók nevét fedezte fel, majd elégedetten távozott. Legközelebb talán a családját is elhozza ide. — Nyilván mégsem elsősor­ban a külföldről érkező turis­táknak épült a művelődési ház — vetem közbe. — Természetesen mindenek­előtt a város közönségének. A régi kultúrotthont , kinőttük, abból úttörőház lett; az épí­tők ilyen jellegű intézménye pedig korszerűtlenné vált. Így a város állami, politikai szer­vei és a helyi vállalatok, üze­mek összefogásával, igen sok társadalmi munkával és né­mi anyagi támogatással 1976- ra elkészült ez a palota. Azóta azon dolgozunk, hogy a külse­jéhez méltó és a helyi igé­nyeknek megfelelő tartalom­mal töltsük meg. Itt következne annak a nyolcvan-egynéhány klubnak, szakkörnek, tanfolyamnak, elő­adássorozatnak a felsorolása, amelyeknek évente otthont ad a művelődési központ. Szorít a helyszűke, maradjunk az ízelítőnél: jazz-presszó, nyelv- tanfolyamok, egyetemi előké­szítők, ifjúsági klub, fotókör, amatőrfilmesek klubja, csil­lagász szakkör — itt álljunk meg egy pillanatra: Konténerből a csillagokig — Megyeszerte egyedülálló amatőr csillagászati bázisunk van — mondja az igazgató, és meg is mutatja „mini csillag- vizsgálójukat”: — Ez a váci hajógyárban készült konténer­szerelvény a városi tanács költségvetési üzeme által épí­tett, speciális alapzaton nyug­szik. Benne két távcső; egyik a Zeiss-művek gyártmánya, kifejezetten amatőr csillagá­szati megfigyelésekre, a má­sik a szakkörben készült, négyféle célpont kikémlelésére alkalmas: a Nap, a Hold, a bolygók és a kettőscsillagok, s a legnagyobb fényerejű, a halvány ködösségek tanulmá­nyozását szolgálja. A Madách Imre Művelődési Központ amatőr művészeti együttesei közül a legismer­tebb a Vox Humana kórus, de egyre nevesebb lesz a KISZ-énekkar is, amely a „nagyok” utánpótlásának a forrása. Hozzájuk kapcsolódik a Musica Humana zenekar és egy külön fúvósegyüttes, emel­lett közismert, saját irodalmi színpada is van a háznak. Minden napra egy program Hogy milyen neveken akad­hatott meg a skandináv láto­gató szeme? Nos. mivel az eset májusban történt, nézzük annak a hónapnak a prog­ramját: Shakespeare Hamlet­ját adta elő a szolnoki Szigli­geti Színház, Schiller Ármány és szerelem című darabját mu­tatták be a kecskemétiek, Milne Micimackóját a Reflek­tor Színpad, Arbuzov Én, te, ő című „lírai történetét” vit­ték színre, ugyancsak a szol­nokiak. Talán néhány magyar név is ismerősnek tűnhetett számára: Arany Jánosé pél­dául, akinek Toldiját mondja el Koncz Gábor, vagy Bar- csay Jenőé, akinek festmé­nyeit, grafikáit állította ki a váci művelődési központ má­jusban. Szolgáltatás és ízlésnevelés — A leghálásabb közönsé­günk a gyerekek — mondja Végh Károly. — Igyekszünk minél korábban „megfogni” őket a művelődés számára. Életkori sajátosságaiknak meg­felelően például kéthetenként, szombati napokon Naprafor­gó címmel játékdélelőttöket, ügyességfejlesztő foglalkozáso­kat rendezünk a kicsiknek. Máskor játékkiállítás, zenés gyermekműsor vagy bűvészek, bohócok, ifjúsági előadások szórakoztatják őket. Ilyenkor, nyáron a pokolszigeti napkö­zis táborba viszünk ki prog­ramokat. Vonzó külsejű és szépeit be­rendezett „kultúrpalota” a munkásművelődés megyei bá­zisintézménye is. A város több mint húsz üzemével kö­tött együttműködési szerződést, és a leírt sorok nem csupán papíron maradt elképzelések: élő, termékeny a kapcsolat a váci dolgozók és a művelődé­si központ munkatársai kö­zött. Sokoldalú ez a viszony. A munkások igényeinek meg­felelő programok szervezésé­ről rendszeresen gondoskodik a ház, sőt, ki is visz az üze­mekbe előadásokat, műsoro­kat, tanfolyamokat. Ezeket az igényeket nem a hasukra üt­ve találták ki a népművelők, nem is a szakirodalomból ol­vasták ki. Széles körű felmé­rést folytattak a város gyá­raiban az életmódról, a mun­kakörülményekről, a bejárók helyzetéről, a művelődési fel­tételekről, a mobilitásról, a helyi hagyományokról. Azóta a felmérések eredményei sze­rint választják ki a különbö­ző munkahelyeknek ajánlott programokat és a megfelelő módszereket. — Nálunk nem formális a szocialista brigádvezetők klub­ja — magyarázza az igazga­tó. — Elvont módszertan he­lyett igyekszünk a konkrét ké­réseket teljesíteni. A felnőtt­nevelési stúdióban az általá­nos iskola hetedik-nyolcadik osztályát is elvégezhetik, de tovább is képezhetik magukat a munkások. Van jogsegély- szolgálatunk, foglalkozunk la­káskultúra-, sőt komplex élet­mód-alakítással, ízlésfejlesz­téssel. Kiállításokat, vetélke­dőket. teljes üzemi napokat szervezünk a számukra, ün­nepségeiken fellépnek amatőr együtteseink, de kérésükre hi­vatásos művészeket is „meg- szerzünk” nekik. Várkonyi Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom