Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

1982. JÜLIUS 14., SZERDA-é/Ps -g sJmiav Regenerált fagyálló Fagyálló hűtőfolyadék be­gyűjtését és regenerálását kezdték meg a Ferrokémia Ipari Szövetkezetben. Media nikai és kémiai tisztítás után pótolják a fagyálló folyadék elhasználódott fontos alkotó­anyagait, mint például a kor­rózióvédő adalékot. A KERMI vizsgálatai szerint a regfene- rált fagyálló hűtőfolyadék az eredetivel azonos minőségű, sőt korrózióvédelme a forga­lomban levőnél magasabb ér­tékűnek bizonyult. Nspck rJstl kész Konféiiemnilelő Miskolcon állítják fel rövi­desen az első olyan üzemor­vosi rendelőt, amelyet könnyű- szerkezetes térelemekből sze­relnek össze. Az elemeket a Dorogi Szénbányák Vállalat szolgáltatóüzeme gyártotta, a berendezésekről, az orvosi mű­szerekről a Medicor Művek gondoskodik. A két vállalat együttműkö­dési szerződést kötött arra, hogy a dorogi térelemek hasz­nosításával kisebb orvosi ren­delőket, elsősegélynyújtó állo­másokat, falukórházakat épí­tenek. Az ilyen elemekből ugyanis rendkívül gyorsan, na­pok alatt felállíthatják a kü­lönböző alapterületű, földszin­tes és emeletes épületeket. A dorogiak a Medicor kívánsá­gának megfelelően tervezik és gyártják á szerkezeteket. Ko­rábban öltözőket, vílcendháza- kat. óvodákat, laboratóriumo­kat és irodákat már készítet­tek a dorogi térelemekből, egészségügyi célra azonban most alkalmazzák először. A könnyűszerkezetes ele­mekből készülő, teljesen / be­rendezett egészségügyi állomá­sokat, rendelőket külföldön is értékesíteni kívánja a két vál­lalat. A dorogiak korábban Ausztriába, Líbiába és Nigé­riába szállítottak már köny- nyűszerkezetes elemeikből, i@§g!s@Ifpia a régi képsBzei ifewe Ätörvény önmagában nem elég Porfelhő QdüEőteiepre Néhány régebbi fénykép került a kezembe. Talán egy évtizede örökíthette meg a fotós Vácott a Duna-partot és a ligetet. Még élesen látni a fűzbokrokat, s kirajzolódnak a tóparti platánfák finom kéregmintái. Emlékeket idéz­nek ezek a felvételek. Okkai vagy ok nélkül? Mára sokat fejlődött a tech­nika. Nem kell hosszú évtize­deket megélnünk ahhoz, hogy jelentős változásoknak le­gyünk tanúi környezetünkben. Néhány éve még falusi utcát idéző' házsorok álltak a Föld­vári téren. Ott, ahol most tíz­emeletes házóriások törnek az ég felé. Évtizednél alig hosz- szabb idő alatt szinte telje­sen átváltozott a Duna-part. A füzes összeszűkült, ,egy ré­sze eltűnt, helyén aszfaltozott sétaút kígyózik. Legutóbb pe­dig napok alatt felismerhetet- lenül megváltoztatták a liget képét, eltüntették varázslatos szépségét, amit eredeti állapo­tában már soha többé nem le­het visszahozni! Pedig a múlt évben még szellő játszadozott tóparti platánfák széles le­veleivel, és gyermekünkkel együtt gyönyörködtünk a víz­ben lubickoló vízityúk- és vadkacsafiókákban. Van el­kerülhetetlen, szükségszerű beavatkozás a természetbe, olyan, amely az ember érde­kében történik. De ezeket a beavatkozásokat lehet, s^t, módjával kell csinálni! A ter­mészet felelőtlen háborgatása jóvátehetetlen károkat okoz­hat. Hosszú lenne számba venni az ártalmatlanul elpusz­tult értékes, és pótolhatatlan áldozatokat. Lehet az egy fe­lelőtlenül kivágott öreg fa, méregtől vagy puskagolyótól elpusztult parlagi sas, kere­csensólyom. A mi nemzedékünk még gyönyörködhet e nemes ma­darakban —, de vajon med­dig?! Ugyanis ezek a madarak • • Ore| ntetciosok régi motcrca A kecskeméti Fazekas Viktor 53 éve szerzett jogosítványt. Nemcsak iratai, hanem járműve is „múzeumi” darab: Sokol SL típusú oldalkocsis motorkerékpárját Lengyelországban gyártot­ták 1938-ban. Az öreg motoron még ma is gyakran kirándul feleségével. sában és a hazai szükségletek kielégítésében. A berendezés évi 100 millió gomb és csat gyártására alkal­mas, ezért lehetőség nyílik a különböző ruházati díszítőele­mek. választékának és mennyi­ségének növelésére is. Az új olasz gépek az év má­sodik felében érkeznek meg, az OKISZ Labor szakemberei — a szentendrei üzem veze­tője és a leendő gépkezelők — néhány hétig Olaszországban, a gyártó vállalatnál ismerkedtek a berendezéssel. Ugyancsak az olasz gyárnál járt az OKISZ Labor egyik gazdasági szak­embere is, aki megfigyelte a geo termelékenységét, hogy mire a folyamatos üzemet megkezdik, teljes felkészült­séggel láthassanak munkához. K. Z. hazánkban a kipusztulás szé­lén állnak, s az, egész világon megfogyatkozott számban él­nek. Egy kezemen meg tudom számlálni a váci járásban élő sasok, sólymok és más ritka ragadozómadarak számát. Közigazgatási területünkön egyetlen barna kánya fészke­lőiéről tudunk. A Börzsöny hatalmas területén is csupán egy-két parlagi sas és kere­csensólyompár fészkel. Ezek a madarak — sok más termé­szeti értékünkkel együtt — olyan pótolhatatlan kincset je­lentenek, melyeknek csak esz­mei értékéről beszélhetünk. Mert ami pótolhatatlan, az megfizethetetlen! Magyaror­szágon már régen volt igény a természet szépségének meg­mentésére. Ennek szellemé­ben alkották meg az első er­dővédelmi törvényt 1879-ben, majd ennek folytatásaként je­lent meg a természetvédelem ­ről és erdőről szóló 1935. évi IV. törvénycikk. A felszaba­dulás után alapvető változá­sok történtek a társadalmi és gazdasági viszonyokban, mely­nek következtében megnöve­kedett a természetvédelem je­lentősége is, és ez szükségessé tette az újabb szabályozást 1961-ben. Ez a jogszabály hosszú időn keresztül megfelelő keretet biztosított a természeti érté­kek megóvásához. Oltalom alá került számos madár- és állat­faj, és intézkedések történtek a kiveszőiéiben lévő fajok élőhelyének védelmére is. Törvény védi Az elmúlt húsz esztendő alatt azonban gazdaságunkban nagy változások mentek vég­be. Az új iparágak kifejlődé­se, a vegyi anyagok széles kö­rű alkalmazása, a mezőgazda­ság gépesítése az alapvető kedvező hatáspk mellett jelent­keztek annak nem kívánatos következményei is. A termé­szetet, a növény- és állatfajo­kat veszélyeztető tényezők riapjainkban megsokszorozód­tak. Ezért szükségessé vált olyan szabályozás kidolgozása, amely a megváltozott társa­dalmi-gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva nyújt védelmet természeti értékeinknek. Mindezt figyelembe véve al­kották meg a természetvéde­lemről szóló 1982. évi 4. szá­mú törvényerejű rendeletet, amely július hó első napjától lép életbe. Az új rendelet alap­vető változásokat is tartal­maz. Többek között beveze­tésre került a fokozottan vé­dett terület fogalma, s ez a természetvédelmi őröket fegy­verviselési és helyszíni bírsá­golás jogával ruházta fel. Ezenkívül meghatározza a vé­dett növények, madarak és más állatok természetvédelmi ériékét. Például a leány kö­körcsin kétezer, szarvasbogár 500. magyar gyík tízezer, gyur­gyalag 30 ezer, ugyanennyi a kígyászölyv, és 50 ezer forint a parlagi sas és kerecsensó­lyom értéke, hogy csak néhá­nyat említsek. Ezek a váci já­rás területén is élnek! A ter­mészetvédelmi érték nem azt jelenti, hogy annyiért el le­hetne adni azt a virágot vagy madarat, hanem annyira bün­tetik azt a személyt, aki ilyen értéket elpusztít, befog, vágy- más módon kárt okoz. Megkerestük a városi tanács mezőgazdasági osztályát, az­után érdeklődtünk, hogy az új természetvédelmi rendelet mi­lyen konkrét feladatot jelent a számukra? — Munkánkat általában nem befolyásolja az új rende­let, miúel a2 inkább a megyei tanácsoknak biztosít nagyobb hatáskört. Mi továbbra is a feljelentés jogával élünk, és kisebb szabálysértés esetén bírságolunk. Habár régebbi gondolatunk az, hogy a mező­őröknek legyen joguk a hely­színen megbírságolni az ille­gális szemetelőket, a természe­tes vizeket szennyezőket, azokat a felelőtlen embereket, akik gépkocsijukat a patakban, tó­ban mossák és a talajra enge­dik a fáradt olajat. Az új ren­delet erre most határozott le­hetőséget biztosít és hamartí- san be is vezetjük — mondta Versényi Péter mezőgazdasági főelőadó. Őrökké idsl^leraes — Városunkhoz két termé­szetvédelmi terület tartozik, ezek állapota jó, bár a DCM tájromboló hatása fokozottan érvényesül, és a jelentős beru­házások ellenére is nagy az üzem porszennyezése. Környe­zetvédelmi szempontból régi gondunk a 2-es út mellett a Verőcei út elágazásánál mű­ködő KPM kőzúzó üzeme, amely iszonyú port zúdít k környékre. S tájékoztatásuk szerint, már évek óta „ideig­lenesen” működik! De nem, hogy ez nem szűnt meg, ha­nem a régi verőcei téglagyár helyén is létesült egy keverő­üzem, amely Körtvélyest és Nyúlást szennyezi — sorolja keserűen a tényeket Versényi Péter, Pedig a múlt évben ké­szült egy tervezet ennek a tájnak üdülőterületté nyilvá­nítására. Dénes János üss utcaseprésre egy fillér se jut Órák a szabad iáiból Budaörs lakói idén az első negyedévben mintegy húsz­millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. E tetemes önkéntes munka nagy részét útépítésre, a többit pedig a közterületek tisztán tartására fordították. Visszatérő panasz, különösen a főváros környéki települése­ken, hogy szemetesek, piszko­sak az utcák. S a gondot első­sorban, nem az eldobált papír­zacskók, cigarettavégek jelen­tik. A gépkocsivezetők nem szállítják el a hulladékot, az építési törmeléket a kijelölt szeméttelepekre, hanem Pestet elhagyva az első faluban le­szórják. A közelmúltban a bu­daörsi lakótelepen például három autóra való fenyő- gallyat találtak. Előfordult már olyan is, hogy a szippantókocsi is a község területén ürítette ki rakomá­nyát. Ám esetenként a hely­beliek is megfeledkeznek lakó­helyük tisztaságának óvásáról. Mit tehet a tanács? Takarít- tassön, hangozhat a kézenfek­vő válasz, és büntessen, ha valakit tetten érnek szemétle­rakáson. Az utóbbit meg is te­szik azon ritka esetekben, ami­kor kideríthető, ki a tettes. Bár a büntetés értéke meg sem kö­zelíti azt az összeget, amibe egy teherautónyi szemét elszál­lítása kerül. A költségvetési üzem a há­zaktól a hulladékot elszállítja, de az utcák, terek tisztítására már nem futja erejéből. Buda­örsnek közterület-fenntartásra évente több mint 1 millió fo­rintja van. Ebből 800 ezer fo­rintot költenek parkosításra, a maradék 300 ezer pedig elmegy a szintén szükséges patkány- irtásra. Uíeaseprésrc egyetlen fillér sem jut. Szerényen számolva, évente ki­lencmillió forintra lenne szük­sége a nagyközségnek, hogy a közterületeket megfelelően tisztán tartsák. Márpedig eny- nyi nincsen. Újból föltehetjük a kérdést: mit tehet a tanács? Azt, amit ilyen helyzetben általában ten­ni szoktak. A lakossághoz for­dul, társadalmi munkát szer­vez. S mivel az emberek több­ségének nem közömbös, milyen környezetben kell élniük, szí­vesen fognak szerszámot, ál­doznak néhány órát a szabad időből. A budaörsi lakótelépen is két szombaton gyűltek ösz- sze a lakók a közelmúltban, hogy házaik környékét rendbe tegyék, egy harmadik szabadnapot pedig a költségvetési üzem dolgozói töltöttek ugyanitt munkával. Húszmillió forint hatalmas összeg, még az sem kis pénz, ami ebből a közterületek fenn­tartására jut. Csak elismerés és tisztelet jár mindenkinek, aki ezért dolgozott és tett. Ám. nem lehetne-e ennek a mun­kának legalább egy részét meg­takarítani, illetve másra for­dítani? M. N. P. Gombó Pál: A valóság mítoszai ^ Annyiszor láttam a véletlent diadalmas- ^ kodni a logika, az emberi erőfeszítések, sőt Sj a tények felett, hogy elkezdett foglalkoz­hatni egy gondolat: a valóság és a mítosz í viszonya. ELŐSZÖR képzeletem mozdult meg és az emberi dolgokban legkonkrétabb, mert lezárt korszakokkal foglalkozó tudományt, a törté­nelmet vette célba. Egy példa: Eginában Pheidos. Xrgos királya feltalálja a pénzverést és a világon elsőnek aranyérme­ket bocsát ki. Igenám, de ahol létrejön a pénz, nem marad el soká a pénzhamisítás sem. Tehát egy kevéssé derék eginai polgár, bizonyos Enkidu Mangorlosz megkíséreli az érme házilagos verését ólomból, csupán felü­letén arannyal... Aztán telnek az évszázadok, és mit tesz a tudomány? Az eginai .ásatások közben talál egy, egyetlenegy pénzdarabot, a világ alighanem első érméjét. Ez a pénz pe-. diglen ólomból készült, aranyborítással. E megállapítás ettől kezdve a szigorúan tány- központú tudomány szerint alapigazság; nebu­lók tanulják az iskolában, szakírók negyed­ívnyi honoráriumért az ólomárme leírását köz­ük, mibenlétét és jelentőségét fejtegetik. GONDOLTAM, ha ilyen képlékeny a múlt, semmi sem áll az útjában, hogy mai történé­seink .múlttá válván, a jövő is produkáljon valóság látszató mítoszokat. Erre is egy egy­szerű példa: R. G. magyar író divatos elemekből összeih- lett egy művet, amely nyelvtanilag teljesen szakszerű. B. T., magyar kritikus, aki néki testi-lelki híve, ír róla egy elragadó kritikát egy napilapba. Aztán telnek-múlnak az évszázadok, létre­jön a világállam, meghonosodik a világnyelv: közben még egyésmás történik, például a ma­gyar irodalmi archívum egy része megsem­misül. A második évezred irodalmából és iro­dalmáról semmi adat sem marad, kivéve egyetlen dokumentumot, amelyet egy khmer levéltár őriz: B T. kritikáját. És ezután a har­madik évezredi magyar irodalom a világ szemé­ben egyetlen ősre támaszkodhat: a csodálatos R. G.-műre, amelyről egyéb adat. és főként az eredeti munka híján el kell hinni, hogy a rea­lizmus magaslatán ábrázolta a bonyolult ma­gyar élet legizzóbb problémáját, a fiatalkorú bűnözők lelkivilágát. (Ami magában véve még nem is lenne olyan nagy baj. mit bánom én a majdani évezredeket, de a mítosz, a kezdő, olvasókra már ma is hat, noha számosán még ismerjük Karinthy és Móricz Zsigmcnd mű­veit is.) TOVÁBB gondolkodván rájöttem: de hiszen, ma, szemünk láttára is a valóság szintjén hat­nak mítoszok. Íme: Egy időben elterjedt nálunk az a hiedelem, hogy öntudatos dolgozó nem fogad el borra­valót. Tévhitnek bizonyult. Igenám, de a dia­lektika törvényei szerint egv antitázis-tévhit következett, nevezetesen az. hogy ha jó mun­kát akarunk, borravalót kell adnunk. Adtunk tehát a borbélynak, taxisnak, pincérnek, akik ugyan nem hagyják magukat befolvásoltatni a borravalótól, de már megkövetelik. A mítosz azonban nem vesztett erejéből. Következett az orvos, az autójavító és benzinkutas, jött a csúszópénz a kereskedelemben és a dugdo=ás a hivatali ügyek intézésénél, berobbant a fe­neketlen zseb az építkezés és javítómunkák területére, sőt a névadótól a temetésig min­denhová. Ez a hálapénz, amelyet se meg nem előz, se nemigen követ a hálateljesítmény, a tapasztalatok ellenére úgy terjed, miként a nátha: kézfogás útján — persze bélelt kézfo­gás útján. AZT IS állítani merem: a racionalitás Is át­csaphat mítoszba. Az például egy ésszerű gondolat, hogy a képzés javítja a teljesítményt. Sőt, el sem igen képzelhetnénk olyan orvost. mérnököt, akit kellően ki ne képeztek volnál. Igenám, de minden racionalitás csak bizonyé !s határok között érvényes. Viszont a képzés ér» tékeláse öncélúan dagad. Személyzeti ügyek­ben, amelyekben annyi megfoghatatlan elem­ről kell ítélkezni — képességekről, életmód­ról, szorgalomról, megbízhatóságról — véggre egy pontosan rubrikázható adat: bizonyítvánnyá van egyetemi, sőt egyetemen túli végzettség­ről. Amiből a legfaramucibb bukfencek: kö­vetkeznek. Hovatovább lemondunk a * legin­kább alkotóképes, fantáziadús és energiáktól buzgó életkorú fiatalok hasznos! tásárójl: har­mincéves Válaki. mire elengedik a h osszúkö- tslről és elkezdheti csinálni azt, ami re képes (ha ugyan nem képezték önállótlan ná). Egy jogi docens véleményét kinyilatkoztatásként közöljük — á népzenéről. Ha ez a mítosz to­vább harapódzik, mire valaki vezetbképesnek bizonyul, már érdemei elismerése szerint nyugdíjazhatják is. MIKÖZBEN a fentieket írtam, annyira meg­szaporodott társadalmasított mivoltcomból ere­dő gyomorsavam, hogy könnyedebb, mondhat­ni élcelődő tárgyakat idézve folytat om. Pél­dául mítosznak tartom azt. hogy v alóban ott van az ország közepe, ahol felállították az ezt jelző emlékművet. Meggyőződésem szerint az Ország közepe igenis: Budapest. Hogy ezt honnan tudom? A meteorológiai jelentések és a valóság összevetéséből. Azt mondja a mei teorológia: szép idő lesz, de nyugaton itt-ott elered majd az eső. Budapesten a;map esik: tehát nyugaton van. Másnap azonban azt jel­zik előre, hegy csak északon les:z csapadék. Budapesten akkor is zuhog: tehát, legalábbis északnyugaton fekszik. Igenám, de harmadik napon keletről szólnak, ahol majd szélvihar pu-ztít és Pesten dőlnek a fák. a negyediken dél következik, mint a melegfro nt betörésének színhelye és itt 34 fok van. Va gyis fővárosunk az ország északi, déli, keleti és; nyugati öveze­tében fekszik — ami csakis úsgy képzelhető el, hogy pontosan a közepén, atiol azok éppen összetalálkoznak. VÉGÜL pedig férfiasam bevallom, hogy a nők okosabb, saját mítefszt teremtettek ma­guknak. Annak bizony zégyenesen haszna van. Ök ugyanis vakon viwlják, hogy egy-egy új frizura széppé teszi. őket. Ez persze, tévhit. Aki öreg, nem lesz tőle fiatal, aki kövér, nem vá­lik formássá, akinek nagy az orra. ugyan ösz- sze nem megy a fodrászmunkától. Ráadásul még az is ritkább. mint egy-egy új ruha ese­tében. hogy tudniillik az új frizura jól áll ne­kik. Által/aban éopen amíg új. merevvé teszi az arcukeát, csinálmány jelleget viselnek a fe­jükön. igenám, de ők hiszik amit hisznek. És a hit. mint egyéb mítoszok is tanúsítják, min­dig megteszi a maga hatását. Aki hisz a frizu- ráijá'éan, kihúzza magát, fentről lefelé moso­lyig, nyugodt öntudattal cseveg és mindezekért kedvező benyomást gyakorol másokra.. Dig hát mindezzel együtt alkalmas arra. hogy' megrendítse bennem azt a mítoszt amelynél * jómagam rabi a vagyok: tüdniíiük az ésszarű- ség mítoszát. Pedig a gyakorlat azt biz.njvitja, hogy; nem mindig ésszerű ésszerűen viselked­ni. Évente 15 millió különféle gombot készítenek az OKISZ Labor szentendrei üzemében. Jelentős mennyiség ez. Kon­fekcióiparunk fejlődése és fő­ként áz egyre növekvő export következtében ennél lényege­sen több, s minőségben, kivi­telében igényesebb ruhadíszítő kellékekre van szükség. A szentendrei üzemben ezért jelentős termelési rekonstruk­cióra kerül sor. Olyan olasz gépsort vásároltak, amelynek segítségével az eddig kézierő­vel megpldott műveletek szá­mát mindössze háromra csök­kenthetik. A termelékenység a jelenleginek kétszeresére nö­vekszik. Az évi 30 millió da­rabos gombtermelés már nagy segítséget jelent majd az ex­portruházati termékek gyártá­Olasz gípser Szsíitesíárén Giiilik, csatek választéka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom