Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-09 / 159. szám

X KOZEP-DUNAVIDEK AZ tájékoztató^9 _A ^Jiázlelt Oiuaáó! Pest megyei Hírlapban megjelenő tájékoztatón­kat szeretném felhasználni arra, hogy bemu­tassam annak az intézménynek a munkáját, mely a Belkereskedelmi Minisztérium utasítá­sa alapján a volt Dunakanyari (DIB) és a Rác­kevei .(soroksári) Duna (RIB) Intéző Bizottságok jog­utódjaként Közép-dunavidéki Intéző Bizottságként te­vékenykedik. Tennivalóit a Minisztertanács az idegenforgalom terü­leti irányítására, korszerűsítésére vonatkozó rendeléte jelölte ki. A határozat, a tájegységi bizottságok felada­tává teszi, hogy — koordinálva a területi tanácsi és más érdekelt szervekkel — közreműködjenek a tájegység idegenforgalmi célú komplex fejlesztésében, a tervkon­cepciók elkészítésétől a végrehajtásig, a fogadóképesség feltételeinek megteremtésétől a turizmus (az üdülés, sport, kulturális programok) lebonyolításának elősegí­téséig. A bizottság számára ez a koordináló feladat különö­sen jelentős, hisz tájegységünk négy megye és a fővá* ros területén fekszik rendkívül változatos természeti, kulturális sportolási adottságokkal rendelkezik, szak­nyelven szólva: magas üdülési értékű terület. A Budapesthez északról és délről közvetlenül csatla­kozó idegenforgalmi tájegységünk az ország Balatont követő leglátogatottabb ' üdülőkörzete, idénynapi for­galmunk meghaladja a félmilliót. A Pilis és Börzsöny csodálatos helységeitől Apaj-pusztáig, a Ráckevel-Du- naág hörgászparadicsomától a Szentendrei-szigetig megtalálhatók a legváltozatosabb természeti adottságok, a terület gazdag, ma még kihasználatlan termálvizek­ben. Történelmi, kulturális emlékeink és az ezekhez kap­csolódó intézmények, múzeumok nemcsak a zene és képzőművészet alkotói számára biztosítanak megfelelő környezetet, de a széles néprétegek művelődését, pihe­nését, szórakozását is szolgálják. Az évente ismétlődő rendezvények az Esztergomi hís- tóriások, a Szentendrei nyár, Vácrátóti zenei esték, a Váci búcsú, vagy a legnagyobb tömegeket megmozgató kiskunsági pásztor- és lovasnapok ma már országosan ismert rendezvények, melyek nemcsak egyszeri látoga­tásra mozgósítanak, hanem tájegységünk bemutatásával egyre több lelkes rajongót, rendszeres látogatót is biz­tosítanak számunkra. Adottságaink, lehetőségeink változatosak, sok eltérő vonás tapasztalható területeinken,1 ami mégis egységes­sé teszi üdülőkörzetünket, az a főváros közelsége, és ebből adódóan az idegenforgalommal kapcsolatos igé­nyek gyors növekedése. Ez a növekedés az ötnapos munkahét bevezetésével, és az energiaköltségek emelkedése miatt — a kirádulá- si távolságok csökkenésével — várhatóan a tervezettnél is gyorsabb mértékben fog emelkedni. A légTöhtbsabb feladat, hogy a növekvő igényeknek a távlati tervek szerint mintegy 4-500 ezer ember kul­turált fogadásának úgy tudjunk megfelelni, hogy meg­maradjon tájegységünk legfőbb vonzereje, természeti szépsége, — megóvjuk környezetünket a szennyeződés­től — ne romoljon vizeink minősége — javuljanak a megközelítési, közlekedési lehetőségek, és mindehhez olyan infrastrukturális hátteret tudjunk biztosítani, ami az itt élő nagyszámú állandó lakosság igényein kívül az idegenforgalom szempontjait is kielégíti. A kidolgozandó fejlesztési koncepciókban különös gondot kell fordítsunk a meglevő adottságok jobb ki­használására, Üdülőkörzetünk jellegzetessége ma még, hogy kevés a térségben a kereskedelmi szálláshely. Ugyanakkor sok a magánüdülő, és ezekben csaknem 100 ezer hellyel szá­molhatunk. Évről évre növekszik ugyan a fizetőven-, dég-szolgálat keretében hasznosított szobák száma, de ez a hasznosítási forma nem jellemző területünkre. Tájegységünk számára a legnagyobb terhelést a spon­tán idelátogató turisták jelentik, akik főleg hétvégeken keresik fel a kirándulóhelyeket. Számukra is biztosítani kell a zavartalan ellátást, a sportolási, szórakozási, kul­turális lehetőségeket úgy, hogy ez sem az állandó la­kosság, sem az itt élő üdülőtulajdonosok ellátását ne zavarja. Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy a leg­kisebb időjárási változás is nagymértékben befolyásol­hatja a kirándulási kedvet és így a területen jelentkező igényeket is. Mindez komoly gondot jelent kereskedelmi és vendéglátó hálózatunk számára. További igények jelentkeznek területünkön üdülőtel­kek, zártkertek, kialakítására, további magánnyaralók létesítésére. Ezen igényeknek a terület természeti adott­ságainak megőrzése érdekében nem tudunk eleget ten­ni. Nem parcellázhatjuk fel legértékesebb természeti értékeinket, de javíthatjuk a lehetőségek jobb kihasz­nálását. Az intéző bizottság működési területén szép hagyo­mányai vannak a társadalmi munkának. A lakosság, az üdüiőtulajdonosok az eddigiekben is nagymértékben hozzájárultak, a térség fejlesztéséhez. A VI. ötéves tervre kidolgozott fejlesztési tervek ha­sonló célokat szolgálnak. A központi fejlesztési lehető­ségeket azokban a térségekben kívánjuk felhasználni, ahol a helyi kezdeményezőkészség, az aktív tenniakarás tapasztalható, ahol a térség lakói, üdülőtulajdonosai maguk is segítik környezetük szebbé, kulturáltabbá vá­lását. A Pest megyei Hírlap hasábjait szeretnénk fel­// használni arra, hogy bemutassuk a bizottság tevékenységét, a térségben eddig megvalósított létesítményeket, hogy ezzel is ösztönözzük to­vábbi területeken, és egyéb elképzelések meg­valósítására a társadalmi összefogást. Első jelentkezésünkkor az intéző bizottság működési területének déli részét, a volt Ráckevei (soroksári) Du­na Intéző Bizottság területét mutatjuk be. A következő alkalommal pedig a Dunakanyar területét, az ott vég­zett munkát és a táj értékeit, szépségeit kívánjuk be­mutatni. Reméljük, hogy e széles körű tevékenység megismertetésével olvasóink egyre szélesebb rétegét tudjuk megnyerni e közérdekű munka támogatására. Csonka Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, az intéző bizottság alelnöke Aki a ráckevei Duna-ágban, a Csepel-szigeten él, vagy éppen az üdülési célokra alkalmas 740 hektárnyi területen építette fel második otthonát, esetleg csak ala­pos ismerője ennek a vízi világnak, azt nem kell meg­győzni arról, hogy ez a gyönyörű vidék törődést, gondos­kodást, fejlesztést érdemel. Már ma is nyaranta egyszer­re ötvenöt-hatvanezer embernek nyújt pihenést, kikap­csolódást. Attrakciói sokak számára vonzóbbak is, mint az, amit a Balaton, a hegységek nyújthatnak. A Duna-ág sima víztükre al­kalmas a vízi sportok űzésére. Negyvenezerre tehető azoknak a horgászoknak a száma, akik esküsznek ezekre a természe­tes vizekre. S nincsenek keve­sebben azok se, akik szerint sehol sem lehet olyan jól pi­henni, kikapcsolódni, mint a víz partján épült hétvégi há­zakban. Egészségesebb élet E véleményekkel egyetért, s azokat támogatja a kormány­zat is. A ráckevei Duna-ág a főváros lakóinak egyik leg­kedvesebb pihenőhelyévé le­het. Közel van Budapesthez, személygépkocsi nélkül is meg­közelíthető, s még ma is van­nak szabad, beépíthető, feltár­ható területek. Ezeket az előnyöket számba véve döntött a kormányzat ar­ról, hogy fejleszti, feladatai el­látására alkalmassá teszi a vi­déket. S e cél valóra váltása érdekében az Országos Vízügyi Hivatal, valamint az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium megbízásából tavaly a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet és a Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság munkatársai elkészítet­ték a Ráckevei (Soroksári)- Duna üdülőkörzet hosszú távú fejlesztési programját, amely­ben már a legsürgősebben el­végzendő feladatokra is javas­latokat tettek. E javaslatok közül jó né­hány már ebben a tervidőszak­ban megvalósul, mások vég­rehajtása áthúzódik a követ­kező ötéves tervekre. Az azon­ban valamennyiben közös vo­nás, hogy kivétel nélkül a mai s jövendőbeli üdülők, pihenők, kirándulók kényelmét, kikap­csolódását, az egészségesebb élet lehetőségét teremtik meg. Ebből a részletes, a terület egészére, egy-egy községre, vagy üdülőterületre vonatkozó tervből, fejlesztési programból bocsátunk most közre részlete­ket. Szennyezett szakaszok Csúcsidőben — ezt bizo­nyítják a felmérések —, ma 55-60 ezer az üdülő-, kirán­dulóforgalom, de a körülmé­nyek megteremtése után az idelátogatók száma egy időben is elérheti a 140-150 ezret. A hétvégi házak, kempingek, fi­zetővendég-szobák, s az épülő szállodák befogadóképességé­nek ehhez azonban el kell ér­nie a 70 ezret, s ez a mainál 40 ezerrel több ember elhelye­zését jelenti. Kulcskérdés a víz. A Duna­ág felső szakasza erősen, kö­zépső része közepesen szennye­zett. Alkalmatlan a fürdőzésre, árt a halállománynak. A leg­fontosabb feladat, tehát o to­vábbi szennyeződés megállítá­sa, a környékbeli szennyező­források megszüntetése. Ehhez természetesen az ipari és la­kossági szennyvizek tisztításá­ra, csatornázására van szük­ség. A letelepülés elengedhetet­len feltétele a közművesítés, mindenekelőtt a regionális ivó­vízrendszer kiépítése. A terv számol a szigetszent- miklósi és a délegyházi ka­vicsbányák környékének ren­dezésével és idegenforgalmi célú felhasználásával is. Ezek, különösen az összefüggő, vi­szonylag nagy vízfelületű ta­vak horgászásra, a vízi spor­tolásra, környékük pedig par­cellázásra, hétvégi házak épí­tésére lehet alkalmas. Erdősítés, partrendezés. A vízpartok mentén, mindenek­előtt Dunaharasztin, Taksony­ban és Budapesten negyven hektáron telepítenek erdőt. Parkerdővé fejlesztik a maká- di, a domariba-szigeti és a tö­köli zöldövezeteket. Ugyancsak erdősávok ültetésével lehet majd védekezni a budapesti és százhalombattai nagyüzemek levegőszennyezése ellen. Ugyanez a feladat a tavak kör­nyékén is. Hévvel a metróig Az üdülőkörzet 53 kilométer folyószakaszán 14 négyzetkilo­méter vízfelülettel és 185 kilo­méter hosszú partszakasszal nyújt lehetőséget a kikapcso­lódásra. Ha ehhez hozzászá­mít júk a bányatavakat, akkor valóban lehetőség nyílik 140— 15Ö ezer ember pihenésére. Eh­hez azonban a mainál maga­sabbra kell emelni az infra­struktúra mai színvonalát. Ami a közlekedést illeti, be­látható időn belül meggyorsít­ja a terület elérését a főváros­ból, hogy a csepeli gyorsvasút elővárosi jellegűvé válik. Meg­hosszabbított vonala a Kálvin térnél kapcsolódik a metró­hoz, s a szigeten Szigetszent- miklósig közlekedik. Alapvető fontosságú a szigeti gerincűt korszerűsítése, kiépítése is. Az üdülőterület ellátó, kul­turális és idegenforgalmi köz­pontjává Ráckevét építik ki. A meglevő üdülőterületeken kí­vül a már említett bányatava­kon kívül alkalmassá teszik a Molnár-szigetet, a vízparti, fel­töltött új területeket, illetve bővítik az üdülőterületeket Taksony környékén is. Meden­cés srandfürdőre van szükség a budapesti XX., XXI., kerü­letben, Szigetszentmiklőson, Taksonyban és Dunaharaszti- ban. Ráckevén a termálvizes strand már jól pótolja a dunai fürdőzést, de természetesen a meleg vizet más célokra, pél­dául lakóházak, üdülők fűté­sére is lehetne hasznosítani. Óriási feladatokat ró a Kö- zépdunavölgyi Vízügyi Igaz­gatóságra és a többi érdekelt szervre a Duna vizének meg­óvása, a lehetőségekhez ké­pest a vízminőség javítása. A part- és mederszabályozásra, árvízvédelemre, a meder kot­rására évente milliókat költe­nek. Csak a hatodik ötéves tervben 20 millióba kerül a ha- jóutak biztosítása. Társas nyaralók A hétvégi házakon kívül a Duna-ágban egyelőre alig van kereskedelmi Szálláshely, azaz szállodai szoba, fizetővendég­szolgálati hely. A következő években ezek" száma is szapo­rodik. Az ősszel nyíló ráckevei motel mellett fejlesztik, bőví­tik a kempingeket, több lesz a fizetővendég-szoba is. A terv szerint a jövőben elsősorban a közös telkes, 2-3 szintes szö­vetkezeti társas nyaralók épí­tését támogatják. Ezek teszik majd ki az új épületeknek kö­zel hatvan százalékát. Végig a part mentén, a szi­geteken, a tavak mentén egy sorban épültek a házak. Éppen ez a szétszórt, elnyúló telepü­lésszerkezet teszi nehézzé azok dolgát, akik a víkendezők ellá­tásáról kötelesek gondoskodni. Az idényüzletek nyitására ál­lami, szövetkezeti, egyéni vál­lalkozó kevés akad, hiszen a forgalom nyáron is bizonyta­lan, rapszodikus, télen nem is érdemes nyitva tartani. Éppen ilyen okok miatt javasolja a terv a mobil, autóbuszokba te­lepített közértek üzemelteté­sét, hiszen így időről időre minden terület hozzájutna a IRTéZd BIZOTTSÁG Vertei József metszete legfontosabb élelmiszerekhez. Amenyiben ez a módszer nem nyerné el az illetékesek tetszé­sét 6500—7000 négyzetméter alapterületű élelmiszerüzletre, s majd ilyen nagyságú ven­déglői hálózatra lenne szük­ség. Az üdülők szórakozását, ki- kapcsolódását szolgálják majd a szabadtéri mozik és klubok, játszóterek. Ez utóbbiak építé­sében már eddig is jeleskedtek a hétvégiház-tulajdonosok. Nö­velné a terület vanzóerejét, ha műemlékei, látványosságai is jobban szolgálnák az idegen- forgalmat. Máris befejezték a Savoyai-kastély helyreállítását, s ezt tervezik a Hajós-kastély- lyal is. Jó ötlet: ismét helyre kellene állítani az elmúlt év­századok egyik legjellegzete­sebb építményét, a folyóra épített vízimalmot. Megérde­melnék a védelmet a még meg­levő, a szigetekre oly jellemző' népi házak is. Közös munkával Két súlyos kötet foglalja össze mindazokat a tennivaló­kat, amelyek végrehajtása le­hetővé teszi, hogy a Ráckevei Duna-ág valóban fejlett pihe­nőhelye legyen a fővárosiak tízezreinek. S minden bizony­nyal több mázsás lesz az a súly, amit a részletes tervek nyomnak majd. A papír, bár­milyen gondossággal vetik is rá a sorokat, készítik el a rajzo­kat és a számításokat. Ahhoz, hogy valóban megvalósuljanak ezek az elképzelések széles körű társadalmi . összefogásra van szükség. S ebben az ide­genforgalom fejlesztését szol­gáló költségvetési forintokon kívül az üdülők több tízezres tábora, a sziget lakossága, a környékbeli üzemek segítsége, a közös munkája is benne fog­laltatik. i Horgászok méla csendben Erdósl Agnes felvétele Báckeve látképe a XI.S. század elején i (Korabeli metszet) Milyen legyen az üdülősziget? Tízezrek második otthona

Next

/
Oldalképek
Tartalom