Pest Megyei Hírlap, 1982. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-09 / 159. szám

A Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság tájékoztatója Százhúsz tonna ivadék Telt ház a horgászparadicsomban Az ország egyik legnép­szerűbb kirándulóhelye a Ráckevei-Duna-ág. A víz­partot sűrűn ellepő hétvé­gi házak jelzik, hogy a környékbeliek és elsősor­ban a fővárosiak hamar felismerték a több mint ezerhétszáz hektáros vízte­rület előnyeit. Ez/.s ko.'al is kiemelkedik, hogy a Du- na-ág szinte az ország kö­zepén helyezkedik el, ezzel kiváló üdülési lehetőséget biztosítva a budapestieken kívül a környező megyék lakosainak is. A legboldo­gabbak azonban valószínű­leg a horgászok: olyan, csaknem ősi állapotában fennmaradt, a környezeti ártalmaknak viszonylag ke­vésbé kitett vízen hódolhat­nak kedvenc időtöltésük­nek, amelyre az országban kevés példát sorolhatnánk. A nap, ugyan süt, de az áprilist szél csípős. Díná szamár, a puszta mókamestere egykedvűen álldogál fáhozkötötten. Belebámulja szuper fényképezömasinák lencséjébe, tűri, hogy megsimogassák. A Jancsó-domb mögött (névadója a híres filmrendező, aki itt forgatja nem kevésbé híres filmjeit) békésen legel a ménes. A végeláthatatlan síkság felől varázsos illatot hoz a szél. Apajpusztán, a határokon túl is ismertté lett lovas­bemutatók színhelyén kora tavasztól késő őszig kelle­mes Időtöltést kínálnak külföldinek, vagy honi látoga­tónak egyaránt. Lovaspóló, fogatverseny, a pattogó ostorok kellemetlen zajában is rezzenéstelenül fekvő, vakon engedelmeskedő lovak... S ami a bámészkodó, álmélkodó, s tetszését tapssal kinyilvánító közönségnek szórakozás, az a puszta titkát ismerőknek az itt élőknek munka, kenyérkereset, üzlet... Bartos Sándor, a Kiskunsá­gi- Állami Gazdaság igazgató­ja abból is megtudhatja a ta­vasz megérkeztét, hogy ugyan­csak megélénkül házuk táján a jövés-menés. A toliforgatók hada az újdonságok, a bel- és külföldieket csalogató progra­mok iránt érdeklődnek, a szakmabeliek tapasztalatszer­zés céljából veszik irányba Apajpusztát. Jancsó-domb ás kútgém Miként mintegy tíz eszten­deje minden évben természe­tesen az idén is sok érdekes­ség várja az idelátogatót. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatallal kötött egjyüttműkö- désl szerződés kötelez, de szí­vesen látják' azokat a vendé­geket is, akiket a Pegazus Tours, vagy a Malév visz hoz­zájuk egy kis hamisítatlan ro­mantikát látni. Mert ez utób­bira a hitelességre nagy gon­dot fordának a gazdaságban. Ügy fogalmaznak, amit ők a pusztán nyújtanak, az nem bóvli, az nem olcsó látványos­ság. A néphagyományokat is­merő, tisztelő „legények” az egykori pusztai pásztorok ké­sői utódai az akkori életet va­rázsolják néhány órára vissza a mába. Ügyelve arra, hogy bemuta­tójuk ne megkoreografált, unottan lekottázott produkció legyen, hanem igazi, tartalmas szórakozás. A kontraszt, a teg­nap és a ma találkozása oly­kor döbbenetes. Miközben han­gos pstorpattogás közepette végigdübörög a pusztán a mé­nes, a lovak sörénye lebben a szélben, sok ezer méter ma­gasan elzúg a szuperszónikus vadászrepülőgép. Fémteste szürkén villan a napfényben... Nosztalgia, romantika, fol­klór. Ezt ígéri az apaji gazda­ság. S mindehhez azokat az apró figyelmességeket, ame­lyek valóban élvezetessé tehe­tik az itt eltöltött órákat. Szalonnasütés, pusztai barack- pálinka, babgulyás, pecsenye, s az elmaradhatatlan ízletes tú­róslepény ... Kell-e bizony­gatni, hogy a gasztronómiai élvezetek legalább akkora si­kert aratnak, mint a látvá­nyosságok: a bemutatók, a le­gelésző szürkegulya, a racka­nyáj ... Filmen, fotón meg­örökítésre méltó látnivaló. \ tenyésztés élén A Kiskunsági Lovasnapok rendezvénysorozata alkalmá­val minden évben 50-60 ezer embert látnak vendégül, ami nem kis megterhelés. Leg­alábbis akkor nem az, ha a maguk szigorú mércéje szerint Igyekeznek kielégítem az ér­deklődők sokrétű igényeit. Túl a gazdag programon — ebben ismét szerepel a négyesfoga­tok bajnoki fordulója, hét­nyolc ország legjobb 'hajtői mérik össze, irigylésre méltó tudásukat — felvonulnak por­tékáikkal az iparművészek, a népművészek, a bőrdíszműve­sek, a régen giccsparádénak tűnő kirakodóvásárt ma már az igényesség jegyében meg­emelt színvonal jellemzi. A Kiskunsági Nemzeti Park il­letékeseinek szigorú rostáján valóban csak a legjobbak ma­radnak fenn ... 1 Turizmus, idegenforgalom, s gazdálkodás — egy tőről faka­dó fogalmak a kiskunsági gaz­daságban még akkor is, ha a gazdálkodás alatt a hagyomá­nyos értelemben vett mező- gazdasági tevékenységet értik. A gulya, a ménes, a nyáj ugyanis nemcsak valutát- hozó látványosság, hanem állatállo­mány, amelyet a tenyésztés követelményei szerint gyarapí- tanak, alakítanak, nem feled­kezve el az anyagiakról sem. Ami a tenyésztést illeti nem lehet okuk panaszra. Ott van­nak évek óta az élen. Sport és haszon Az idei nyáron máT a tizen­ötödik alkalommal rendezik meg a Kiskunsági Lovasnapok eseménysorozatát. Mindeddig időjáráshoz kötött, szezonlát- ványosságot jelentett az apaj- pusztaiak — kétségkívül nagy hírnevet szerzett programja. A továbblépés jegyében azonban szeretnék kiiktatni a megle­hetősen ingatag szövetségest, az időjárást, s egész évben megfelelő turisztikai csemegé­vel kívánnak a nagyközönség elé lépni, legyenek azok honi kirándulók, vagy idelátogató külföldiek. Mint a földön araszoló óriás­hernyó úgy néz ki a peregi, vagy régi nevén Szent István major közepén magasodó na­rancssárga műanyag borítású épület. Itt lesz a fedett lovar­da, ahol aztán télemnyáron fogadhatják majd a vendége­ket. S mód lesz arra is, ami régi vágyuk, hogy a jó képes­ségű állatokat megfelelően trenírozhassák, a lovardát a tenyésztés céljaira js felhasz­nálják. Már alakul az egykori krstély is, szépül a park. A kastélyban helyezik majd el azokat a vendégeket, akik a hétvégét egy kis lovaglással, természetjárással akarják' el­tölteni. Hogy egészen pontosan kiket is? Például a hazai tu­ristákat. Még mielőtt bárki a szívéhez kapna, csillagászati összegeket emlegetne a hír hal­latán, megnyugtatjuk, úgy igyekeznek a dijakat, a szál­lásköltséget megállapítani, hogy az elérhető legyen még egy több tagú család számára is. (gáspár) A Duna-ág vízkezelési jogát a Magyar Országos Horgász Szövetség Pest megyei Intéző Bizottsága kapta meg, néhány esztendővel ezelőtt. Az azóta eltelt időszakban jelentős vál­tozások következtek be. Ezek közül is a legszembetűnőbb, hogy a horgászmozgalom fel­lendülésével egy időben míg­szaporodott az egyesületek taglétszáma is. Ma már akkora a zsúfoltság némelyik közösségben, hogy gyakran esztendőkig kell vá­rakoznia az új jelentkezőnek, mire felveszik. Mint Miseta Jánostól, az intéző bizottság titkárától megtudtuk, a Rác- kevei-Dunán horgászok szá­ma az idén elérte a tizenötez­ret. Ennél több embert ez a víz nemigen tud eltartani, ál­lítják a szakemberek, ezért több egyesületben létszámzár­latot vezetnek be. Annál is inkább, mert a fővárosi IB átszervezése miatt ebben az évben már a Pest megyeiek­nek kell gondoskodnia továb­Tessék kipróbálni. Sétakocsikázás közben Is forog az Idegen Apalousztán a készülő lovarda mint egy óriási műanyag hernyó emelkedik ki a tájból. Az év második felében talán már vendégeket Is fogad Otösfogat apajpusztai módra. A bemutató egyik Igazi látványossága Ahol a puszta kezdődik Lóháton forog az idegen Birkapörkölt Jó csípősen. Leggyakrabban ezt rendelnek az 51-es út mentén autózók, no meg a hétvégi kirándulók a hangulatos Kiskun vendéglőben. Lacházán Szép György felvételei bi, csaknem négyezerötszáz horgász szabadidejének meg­szervezéséről. Várható, hogy újabb húsz közösség alakul, például egyebek, között Duna- harasztiban, s esetleg Sziget- szentmiklóson és Ráckevén is. Ha az elmúlt esztendei sta­tisztikát lapozgatjuk, kiderül, hogy a Duna-ágban horgászók tavaly is eredményesen hó­doltak szenvedélyüknek. Az összefogásuk meghaladja a 314 tonnát, s ez azt jelenti, hogy egy-egy horgász átlagosan 20,7 kiló halat szákolt 1981-ben. E hatalmas mennyiség azt is mutatja, hogy a rendszeres és tervszerű telepítések egyre si­keresebbek. Elégedett lehet hát a horgásztársadalom a Rác­kevei Duna Halgazdálkodási Szakbizottságának tevékeny­ségével, amelynek tavalyi munkájáról nemrég számolt be Danes Sándor titkár az in­téző bizottság ülésén. Elmond­ta, hogy 1981-ben kifejezetten jó évet zártak. A siker jelei már év közben megmutatkoz­tak. A Duna-ág iránti egyre növekvő érdeklődést jelzi, hogy a 15 ezer területi enge­déllyel horgászó mellett há­romezren váltottak napijegyet, s e két forrásból több mint hatmillió forint bevétel szár­mazott. A bizottság irányításával működő halkeltetőben és a hozzátartozó tavakban össze­sen 120 tonna telepítésre al­kalmas ivadékot neveltek. Eredményeik országosan is kiemelkedőek, hiszen egy-egy hektár vízfelület „termésátla­ga” mintegy 2,5 tonna volt, s egy kilogramm halhús előállí­tásához csupán kétkilónyi ta­karmányt használtak fel. A halkeltető munkája alap­vetően a Ráckevei-Duna hal­utánpótlását szolgálja. Az el­múlt esztendőben a felnevelt Ivadékokon kívül még vásá­roltak is, így összesen több mint 160 tonna pontyot, több százezer süllő- és csukaivadé­kot helyeztek ki a Duna-ágban. Ezek mellett természetesen nagy mennyiségben fogható még a dévér és kárász is, sőt közkedveltek a jellegzetes har- csázóhelyek, mint amilyen például a ráckevei híd és kör­nyéke. A horgászok azonban nem­csak a vízparton eredménye­sek. Egyre több hír érkezik olyan egyesületekről, amelyek­nek tagsága évente több száz órányi társadalmi munkát vé­gez a helyi üdülési bizottsá­gokkal összefogva a1 természet felbecsülhetetlen kincséinek megvédéséért. Ennek látható jele, hogy mind rendezettebb, tisztább a part. S ha még azt is sikerülne megoldani, hogy a vízre települt — többnyire engedély nélkül épült — hét­végi házak háztartási és egyéb hulladéka ne a vizet szennyezze közvetlenül, valóban paradi­csomi idillt teremthetnének több százezer pihenni vágyó ember számára a Ráckevei- Dunán. Furucz Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom