Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. JtNIUS 5., SZOMBAT A réci járás KISmtéből Az oklevelek, az elismerések ellenére... Az elmúlt esztendőkben számos sikert értek el a váci járás területén működő ifjú gárda alegységek, Legértékesebb eredményeket a vá- mosmikolai és a fóti gyermekvárosi fiatalok mondhatják a magukénak. Az egyre sokasodó oklevelek, elismerések ellenére mégsem elégedettek az ifjúkommunisták a honvédelmi nevelőmunka színvonalával, ezért újabb, fontos tennivalókat jelöltek meg a legutóbbi KISZ-bizottsági ülésen. Alkotó viták A váci járásban 136 alapszervezet működik, s ezekben csaknem 2 ezer 800-an tevékenykednek. Mint minden KISZ-szervezet, ők is kidolgozzák évente akcióprogramjaikat, amélyekben jelentős helyet foglalnak el a fiatalok honvédelmi nevelésével kapcsolatos feladatok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közösségekben nem mindenütt kap kellő hangsúlyt az IG-alegységek munkája. Sőt, több alapszervezetben nem is törekednek megalakítására, annak ellenére, hogy a honvédelmi nevelőmunka a szervezeti élet részét képezi: az ifjúsági szervezet politikai képzésében, az ifjúsági vitakörök tematikájában évente egy, illetve két foglalkozáson dolgozzák fel a résztvevők ezeket a témákat. Az ilyen találkozások jó alkalmak arra is, hogy a kellő fel- készültséggel rendelkező propagandisták alkotó vitákban tisztázzák az alapvető fogalmakat és folyamatokat, s megfelelő tájékoztatást adjanak katonapolitikai kérdésekről. Jobb együttműködés A KISZ-szervezetek mellett működő IG-alegységekben természetesen nagyobb teret kap a képzés során a politikai ismeretek elsajátítása. Az egyenruhát viselő fiatalok a váci járásban többnyire határőr, tűzoltó, honvédelmi és polgári védelmi rajokban dolgoznak. Szó szerint dolgoznak, hiszen a kiképzéPincetörténet /y em mondom, nem könnyű fába vágtad a fejszédet. Mert, ha x ' a pincénkről akarsz írni, akkor vissza kéne menni az időben egészen a török korig, vagy legalábbis köztünk leélni, itt, Érden húszharminc évet. Akkor talán meg tudnád érteni, mi volt nekünk valaha ez a pince, s mit jelent, akarva, akaratlanul, még ma is. A történetet, gondolom, ismered. Legalábbis azt, ami járja róla, mert az írott anyag ahány, annyiféleképpen beszél. A legvalószínűbb mégis az, hogy a török időkben alakult ki a pincerendszer, találtak ugyan jeleket még korábbról valót is. Annyi bizonyos: a törökök használhatták először tárolónak, meg búvóhelynek. Folytatása, ki tudja, hova vezet? Sokan tartják, hogy a pincéből földalatti folyosó visz tovább, ha néhol megkopogtatod a falat, hallhatod: üres hordóként kong. Ettől a végtelenségtől rögtön olyan romantikus lesz az egész: nekünk, érd-ófalui gyerekeknek annak idején meg kiváltképp az volt. Hányszor elképzeltük, hogy mi vagyunk a törökök, vagy ha szerencsésebben választottunk: a magyarok, s megvívjuk, persze mindig győztesen, a csatát. Szapáry Péterek akartunk valahányon lenni, de mert nem lehetett mindegyikünk az, volt, aki Hamzsa bég elképzelt ruhájába bújt és boldogan halt meg. Mert a pincét, ezt is tudhatod, Szapáry-pincének hívják. A gróf emlékére, akit napközben az eke elé fogtak és nyolc évet töltött ebben a fülkében, ami, látod, akkora, hogy egy ember nem tud felegyenesedni benne. Ezt találtuk mi gyerekfejjel gyönyörűnek: ökör helyett vele húzatták az ekét. Ott élt nyolcszor háromszázhatvanöt napon át összegörnyedve egy fülkében, és amikor bosszút állhatott volna, önmagán túlemelkedve kegyelmet kínált halálos ellenfelének. Persze, akkoriban, gyerekésszel nem így gondoltuk el, csak játszottuk Szapáry Péter és Hamzsa bég történetét és büszkék voltunk arra, hogy ő is, mi is magyarok, sőt, érdiek vagyunk. Még akkor sem tudatosult bennünk ez a kötődés, amikor valamelyikünk kitalálta: csinálni kéne ebből a pincéből valamit. Volt ebben önzés is, persze. Nem akartuk, hogy a pincét, a MI PINCÉNKET (mert ezt csak így, nagybetűvel• lehet leírni, ahogy Molnár tette a GRUND-dal a Pál utcai fiúkban), szóval, hogy ezt a bölcsőt, ami bennünket ringatott, szanaszét hordják. Mint tették a kastéllyal. Mert volt itt egy kastély is, épp a pince fölött. Sárkányok, Sinák birodalma, de hát ez egy másik történet... Szóval, összekaptuk magunkat, hasonkorú ófalui fiatalok, és dolgozni kezdtünk. Nem volt nekünk pénzünk, csak a kezünk munkája, ezzel a két kézzel lapátoltunk, ástunk, villanyt vezettünk. Valamikor a hetvenes évek elején történhetett. De utána is nézhetsz, mert azon az éven már itt rendeztük a járási KISZ-majálist. Szép ünnep volt, a munkánk méltó ünnepe. Hát még a tervek! Pinceszínházat terveztünk. galériát, az egyik érdi művész (na jó, hogy konkrétabb legyek: Domonkos Bélának hívják, ma már országszerte ismerik a nevét), szóval ő mintázta meg Szapáryt és Hamzsa béget, nekünk ajándékozta müvét, vagyis, hát, nem is nekünk: a pincének. Aztán egyszerre mindennek vége lett. Meglehet, megfakult a romantika, mi megöregedtünk, körülöttünk is elkezdett kavarogni az élet. Minden fontosabb lett, mint Szapáry Péter története, meg a pince sorsa. S ahogy mi elhanyagoltuk saját munkánkat, úgy hanyagolták mások is. Igaz, a sok idegennek kisebb dolga is nagyobb volt, mint a mi pincénk ügye. Éveken át nem is jártam arra, s legutóbb is kár volt lemenni. Csak fájt a szívem, amit ott találtam. A huzalok, amiket a két kezünkkel vezettünk, ott lógnak ki a falból, életveszélyesen. A föld félig beomolva. Mintha a török idők óta senki nem járt volna erre. Pedig jártak, ahogy hírlik, de jobb, ha nem tették volna: ma pincénk orgiákról, razziákról híres. rf e is zárták, s ha bezárták, jól tették, s ahogy hallom, most újß ragondolják a pince sorsát. Színházat terveznek bele, galériát ... A szobrász visszaígérte a szobrát. Pénz, tudom, most sincs, de munkáskéz talán még akad. A maiak között is, meg talán még mi, öregebbek is megfogjuk a lapát nyelét. Nekünk ugyan már nem lesz izgalmas mese Szapáry gróf története. De a gyerekeinknek újra azt jelentheti, mint néhányunknak annak idején. Ahogy Molnár írja: az édes grundot, ahonnan fúj a szél... Az érd-ófalui fiatalok elbeszélése alapján írta: MAJOR ÁRVÁCSKA seken, a versenyeken szabadidejükben vesznek részt. Tevékenységüket a KISZ járási bizottsága mellett működő IG-parancsnokság koordináljál s természetesen igénybe veszik a fegyveres testületek kijelölt tisztjeinek, tiszthelyetteseinek segítségét is. Ez azonban nem mindig zökkenőmentes: gyakori, hogy a kiképzésben közreműködő hivatásos katonák, határőrök, vagy tűzoltók felmentésüket kérik e munka alól, s a sűrű személycsere rányomja bélyegét a honvédelmi nevelés színvonalára. Ezen csak a parancsnokokkal való jobb együttműködéssel lehetne változtatni. S ugyanez vonatkozik a Magyar Honvédelmi Szövetséggel kialakult kapcsolatokra is! Honvédelmi napok Egyebek között e gondok miatt :sökkent tavaly az IG-alegységek létszáma. Az elmúlt esztendőkben Szobon és Nagymaroson szűntek meg rajok, s a szebb napokat megért Vámosmikolai ifjú gárda tevékenysége szintén sok kívánnivalót hagy napjainkban. Ám ennek más okai is vannak: az utóbbi években több olyan fiatal szakított az aktív közéleti munkával, akik KISZ-ve- zetőként esztendőkön át kimagasló eredményeket értek el, nem csak a szervezeti életben, hanem például az IG-ben is. Helyükre tapasztalt, felkészült embert találni rendkívül nehéz feladat, s valljuk be őszintén, nem is mindig sikerül. Sok területen alapvető változásra van tehát szükség, ezért a járási KISZ-bizottság több pontba összefoglalva, határozatot hozott. Eszerint már az idén az összetett honvédelmi versenyen kívül — ebbe egyébként bevonják az úttörőket is — megrendeznek egy honvédelmi napot. Emellett célul tűzték ki, hogy Letkésen, Szobon, Nagymaroson és Verőcemaroson a helyi KISZ-bi- zottságók a járási IG-parancsnok- sággal együttműködve ismét szervezzenek alegységeket. Ezt jelölték meg a legfontosabb feladatként azoknak az ifjúkommunistáknak, akik olyan MHSZ-klubokban tevékenykednek, amelyekben a fiatalok nagy száma lehetővé teszi az ifjú gárda rajok megalakítását. Nagy hangsúlyt kapott az Edzett ifjúságért mozgalom kiszélesítése, hiszen a honvédelmi nevelés alapvető része a sport is. Változások várhatók tehát a váci járásban, s hogy a szavak kellő nyomatékot kapjanak, a testület úgy határozott, ezután nem kétévenként, hanem minden esztendőben értékeli a tetteket, vagyis az IG tevékenységét, az Edzett ifjúságért mozgalom eredményeit. FURUCZ ZOLTÁN B ZENESARO(C)K A Karthago kimagaslott ^ A Budapest Sportcsarnok- ^ ban immár hagyományos ven- $ dég a rock; legutóbb a múlt ^ heti Popmajálison randevúz- ^ tak a zenekarok és az értük S lelkesedő sok ezres közönség. A programot a Ninive egyjittes koncertje nyitotta meg (nem sok vizet zavart), majd az ötletes és jó humorú GM 49 következett. Hangulatos zenét játszott a harmadik fellépő, a Prognózis zenekar, azután a KFT-t láthattuk, amely — nem kis meglepetésre — sehogy sem találta a kontaktust a közönséggel. Az első igazi sikert a P. Box aratta, a számokat a nézők együtt dalolták az énekessel, Varga Miklóssal. Műsorukból kiemelkedett az utópisztikus szövegű Szupergép című dal, amelyben Cserháti István bizonyította billentyűs tudását, valamint a Halálkatlan című szerzemény, Bencsik Sándor látványos gitárszólójával. Korántsem szokványos, de élvezetes programot nyújtott az új hullám képviselője, a Rolls Frakció, majd az est csúcspontja, a Karthágó koncertje következett. A Requiem című szám — az együttes talán legnagyobb slágere — különleges hatást váltott ki a közönségből. A dalt a zenekar egy fiú emlékére írta, aki egy túlfűtött Karthagó-hangverse- nyen halt meg. Felhangzásakor a fiatalok gyertyákat gyújtottak (több ezer apró fáklya világított), miként az már szokás a V’ Moto-rock koncertjein is, az elmúlt év dala, a Gyertyák megszólalásakor. A műsort az Edda zárta. A miskolci együttes hosszabb szünet után lépett ismét a színpadra, különleges díszletek között. Kiáltó katonafej, homokzsákok, a hangszórókból közben fülsértő géppisztolysorozatok halatszottak. Mindezek jelezték, hogy az Edda valamiféle „másfajta” programmal kérésén (a krónikás szerint nehezen követhető) új utakat A zenei formákból, a muzsikából alig lehetett felismerni valamit, eltérően a Karthágó műsorától, amely — szerencsére — nem nélkülözte a dallamot, a ritmust. Az Edda így is elérte a célját: tömeghisztériát váltott ki, de igazi érzelmeket aligha keltett. összességében elmondhatjuk, hogy a Popmajálisnak akadtak kellemes és kellemetlen pillanatai, nem is várhattuk el, hogy minden zenekar egyformán csillogjon. Annál kevésbé, mert ezen a napon — a Karthágó kivételével — a második vonal szerepelt, a legjobb hazai együttesekkel ezúttal nem találkozhattunk, VANKÖ MAGDOLNA Építőtábori híradás Start: június 14-én Idén Pest megyében mintegy húsz építőtábort szerveznek, ezek^ be az ország minden részéből közel tízezer fiú és lány érkezik. S a ^ Pest megyei fiatalok? Az ö lehetőségeikről Kátai Ildikó, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársa tájékoztatott bennünket. Elmondta, hogy a 2300 Pest megyében élő fiatalt — ennyi volt a jelentkezők száma — a nyáron nyolc építőtábor várja. Kecskeméten, Ti- szakécskén, Kunbaján mezőgazdasági, Tatabányán, Szolnokon, Pécsett, Tiszaföldváron és Siófokon pedig szakmai táborokat szerveztek. (Ez utóbbiak külön előnye, hogy a szakmai gyakorlatoknak is elfogadják.) A nyári tábori program érdekessége, hogy több színhelyen újdonsággal várják a fiatalokat. így például Siófokon, ahol — az országban elsőként — a „vendéglátós” fiatalok szakmai táborát rendezik meg. Folytatódik — tavaly sikere' volt — a „tiszakécskei program” is, azaz nyáron ismét várja a jelentkezőket a vízügy öntözéses szaktábor, s kuriózum az is, hogy ugyanitt, az első turnusban érkezők részére KBT- szaktábort szerveztek. A Pest megyei KISZ-esek hívták életre azt a tábort is, ahol a süketnéma fiatalok tölthetnek el két hetet. A premier évekkel ezelőtt volt — meg kell jegyeznünk, hogy akkor többek idegenkedtek tőle —, s azóta már hagyományossá vált A helyszín ismét Kecskemét lesz, a beilleszkedést gyógypedagógiai főiskolások segítik majd. A minap valamennyi színhelyen megtartották a brigádvezetői értekezleteket, azaz a munkák irányítói és a táborok vezetői tájékozódtak, terveztek, felkészültek. Szükség van erre, hiszen a Pest megyeiek táborai mindig jó hírnévnek örvendtek, s a szervezők szeretnék, ha ez a jövőben is így lenne. Az első turnusok június 20-án startolnak, az utolsók pedig augusztus 14-ig fejeződnek be — értesülhettünk Kátai Ildikótól. Mi pedig — valamennyi résztvevőnek — a lehető legkellemesebb táborozást kívánunk! Töprengők a vetélkedőn A sződligcti KISZ-iskola tanárai nemcsak a katedrára állnak föl. Mint képünkön láthatjuk, Czakó Erika éppen egy székről irányítja a foglalkozást. Igaz, most nem komoly óráról, hanem játékos vetélkedőről van szó. A színhely: Visegrád, ifjúsági találkozó. HALMÁGYI PÉTER felvétel«
