Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
ttr.r.rr.t 1983. JÜNIUS 30., SZERDA 3 Nehéz munka a favágóké Hz erdő mélyén állunk a sátrak Száz nomád tanyája a Pilisben Slvercezer ember érdekében Átállásra kész kórházak, mentők Módosul a fekvőbeteg-ellátás rendje Válaszolnak az illetékesek Olvasóink több cikkünkből is értesülhettek arról: július 1-től Pest megye két körzetében módosul a kórházi betegellátás rendje. Az ügy a 30 ezer nagykőrösi és környékbeli embert, valamint a monori járás keleti részén hét település 20 ezer lakóját érinti. A monori járásiakat a ceglédi kórház helyett ezután a kerepestarcsai- ban gyógyítják, a nagykörösieket pedig — a belgyógyászat kivételével — a ceglédi kórház osztályain fogadják. Sok a kérdés: Van-e elegendő hely a betegek számára? Felkészültek-e a mentők a megnövekedő feladatokra? Hogyan érdeklődhetnek kórházban fekvő rokonaikról, miként látogathatják őket a hozzátartozók? Tájékoz- tatták-c az embereket a változásokról? Válaszért fordultunk az illetékesekhez. Nem igaz, hogy az ember képes igazán megszokni a kőből készült városokat, az aszfalttengert, a négyzetméterekre zsugorodott természetet. Legyen szó gyerekről, felnőttről, visszavágyik az erdőbe, a hegyek közé, a vizek partjára, ahol ismét próbára teheti erejét, kitartását, ügyességét. Ahol magának kell tüzet gyújtania ha meleget akar, gondoskodni az ebédjéről, vizet szerezni a forrásból. Ilyen kalandoknak néznek elébe azok a táborozó gyerekek, akik nem kevés viszontagság után a Pilis kellős közepén egy árnyas völgyben ütötték fel tanyájukat. Szentendréről jövet a néprajzi múzeum mögött kanyarodik el az út a Szabadság-forrás felé, ahol a budapesti Törökvész úti iskola száz piros nyakken- dős úttörője éli nomád életét. Igazi tábor ez, őrséggel, szabadtéri tűzhelyekkel, szellős sátrakkal, s az erdei élet minden izgalmával. Esténként idesüt a Hold, állatok neszeznek a környéken, félelmetes árnyakat vetnek a fák, ijesztő történetek járnak sátorról sátorra. Trombita mond jó reggelt, parancsszavak'után kúszik fel a zászló az árbocra, majd kemény munkával telik a délelőtt. Ifjú barátaink fát gyűjtenek, s a krumplipucolás otthon kevéssé gyakorolt mesterfogásaival ismerkednek. S vár rájuk néhány hasonlóan nehéz feladat. Örsi búvóhelyet kell felkutatni, megszervezni a tábori olimpiát. Óriási meglepetés vár mindenkire a tábortűzi műsoron, s ahogy vállalták, egy nap önkéntes munkával is adóznak a szép erdőnek. Most már senki sem gondol rá, pedig eléggé szomorúan kezdődött ez a táborozás. Az otthont, a sátorozóhelyet adó gazda, a parkerdőgazdaság késlekedett, vagy Budapest és Szentendre között vesztek el a hírek, nehéz lenne, de mar nem is érdemes kinyomozni. Az azonban biztos, hogy az eredetileg tervezett induláskor még semmi sem volt a helyén. A száz hátizsákos úttörő nehéz szívvel cipelhette haza a cókmókját a gyülekező helyről. Hitték is, nem is, hogy pár nap múlva indulhatnak. De ekkor már mindenki mozdult, hogy beválthassa a gyerekeknek tett ígéretet, az úttörőszövetség a szentendrei városi-járási pártbizottság munkatársai, az erdőgazdaság vezetői, dolgozói. Kommunista szombatot vállaltak a vízvezetékszerelők, az erdei munkások, hogy a száz gyerek mégse veszítse el teljesen a hitét a felnőttekben. S ígérték azt is (hogy feledtessék a rossz emlékeket), lesz most már minden, ami gyerekeket boldogít. Pónilovaglás és vadles, hegymászás és növényfelismerő verseny. Gyarapodjon ez a kis csapat egész életre szóló élményekkel a Pilisben. Ha a segítők, a gyermekbarátok, az önkéntes és hivatalos patrónusok most kilátogatnak, maguk is tapasztalják, milyen nagyszerű ügy mellett álltak ki. Jogosan gondolják majd magukban: nem dolgoztak hia ba. Cs. A. Egy kutyus, egy vicc, jó zene — Mindkét kórház kellően felkészült az átállásra — mondja dr. Zádor András, a Pest megyei Tanács egészség- ügyi osztályának vezetője. — Kerepestarcsán már megnyílt a kórház új szárnyának mind a négy osztálya, s a megnövekedett befogadóképességű kórházban csupán egyetlen tennivaló akadt: a szülészeti osztályon egy újabb tizenhat ágyas részleget kellett kialakítani, hogy a nagyobb betegforgalmat bírják. A részleg megvan, s június elseje óta már Cegléd helyett Kerepestarcsára viszik a kórházi ápolást igénylő monori járási pácienseket. Bölcsőde nyílt — És mi a helyzet Cegléden? — Hasonlóan felkészültek. Itt június 1-től teljes „nagykőrösi üzemre” álltak át a gyermekgyógyászaton, s a nagykőrösi régi gyermekosztály helyén azóta megnyílt már — némi átalakítás után — a negyvenszemélyes bölcsödé. Gyakorlatilag kiürült Nagykőrösön a szülészeti osztály is, a hónap eleje óta a szülő nőket, s az újonnan megbetegedő nőgyógyászati, sebészeti, gégészeti pácienseket szintén a ceglédi kórház gyógyító osztályain ápolják, kezelik. Elhagyják a sebészet és gégészet nagykőrösi osztályait az ott maradt betegek is, s munkához láthatnak az építők; a szülészet helyén rendelő-gondozó létesül, a másik két osztály rekonstrukciójával pedig kibővül 120 ágyasra a nagykőrösi belgyógyászat, amely a ceglédi kórház kihelyezett osztálya lesz. — Nem okoz majd gondot a betegek szállítása? — Semmiképpen sem. A mentő útja nem lesz sokkal nagyobb, mint korábban. Az időkülönbség talán a monori járásban észrevehetőbb, de ott sem annyira nagy, hogy veszélyeztetné a betegeket. A Pest megyei mentőszervezetet egyébként megerősítették: a nagykőrösi mentőállomás a meglévő három mellé negyedik mentőautót is kapott. A mentőtiszti és gépkocsivezetői állásra ma még keresik az embert. Felmérte a mentőszolgálat a nagyobb betegforgalommal járó igényeket, megnyújtották a szolgálati időt, így remélhetőleg nem lesz semmi gond. A monori járás betegeinek szállításához elégséges a monori állomás hét koc'sija, s a ceglédi állomás tíz mentő járművével szükség esetén mindkét körzetben segíthetnek. Mindenkit értesítettek? — Többen szóvá tették: jó lenne, ha a beteget kísérő hozzátartozók — főleg éjszaka, amikor nincs busz, vonat — a ceglédi kórházból mentővel utazhatnának vissza Nagykőrösre. Megoldható ez? — Nem. A mentőszolgálat szabályaival ellentétes. Arról van szó, hogy a mentők a visszaúton is kaphatnak betegszállítási vagy mentési feladatot, s kénytelenek lennének esetleg az út közepén kitenni az „utasukat”. Ráadásul értük nem vállalhatnak felelősséget sem, aminthogy a mentőautó stopposokat se vehet fel. Akad azért gyógyír erre a problémára is: a ceglédi kórházban külön várót alakítanak ki azoknak a kísérőknek, akik éjjel már nem tudnak visszautazni. — Az új rend érinti a betegeket kórházba utaló, esetleg utánuk érdeklődő körzeti orvosokat, rendelőintézeti szakorvosokat is. Értesítették őket, s a lakosságot? — Mindenki pontos, részletes tájékoztatást kapott a települések vezetőitől, több fórumon az egészségügy illetékeseitől is, s ezenkívül mindkét körzetben szórólapokon is felhívták a figyelmet a változásokra. A kórházak és a betegeket oda küldő rendelőintézetek kapcsolatát együtműkö- dési megállapodások szabályozzák, remélhetőleg úgy, hogy ne legyen fennakadás. Amin sok múlik: a telefon és a tömegközlekedés ... Buszjáratok, telefonok Wächter Roland, a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályvezető-helyettese mondja: — A tömegközlekedés ügyében megnyugtató a helyzet, a Volán 20. sz. Vállalata és a MÁV idejekorán, s nagy segítőkészséggel látott munkához. Ennek eredményeként már május végén megjelent két tájékoztató füzet arról, hogy miként juthatnak a kórházba, s onnan vissza az utasok. Természetesen módosították a menetrendet is. Cegléd és Nagykőrös között például hét közvetlen buszjáratot indítottak. Ezenkívül a Ceglédre induló és onnan érkező buszokhoz igazították a környék járatait, s a lakosság kérésére két vonatpár ezután megáll a Cegléd-szállások megállónál, a kórház közelében. A monori járásban is hasonlóan szervezték meg a közlekedést. Figyelembe vették a csatlakozásokat valamennyi községnél. Itt is indítottak új járatokat, közvetleneket a kerepestarcsai kórházhoz, és — többnyire monori átszállással — olyanokat, melyekkel egyszerűbb a látogatási napokon a kórházhoz jutniuk rokonoknak, ismerősöknek. — Mi lesz a telefonnal? Aki válaszol, Répáczky Dezső, a Budapest-vidéki Posta- igazgatóság távközlési és műszaki igazgatóhelyettese. — A hírközléssel kapcsolatos kérdések egy része hamarosan — egy hónapon belül — megoldódik. Az előkészületek már elkezdődtek. Elsősorban: közvetlen távbeszélő-összeköttetést létesítünk a ceglédi kórház és a nagykőrösi belgyógyászati osztály között. Másodsorban: kiépül a helyi telefonkapcsolat a belgyógyászat és a nagykőrösi szakorvosi rendelőintézet között is. A három intézményből egyszerűen elérik majd egymást az orvosok. — Hogyan érdeklődhetnek a ceglédi kórházban fekvő rokonaik állapotáról a nagykőrösiek, a kerepestarcsai kórház betegeiről a monori járásiak? — Az utóbbi területen a meglévő telefonhálózat útján. Más a helyzet Nagykőrösön. A település lakói, s a tanács vezetői kérték, hogy legyen elérhető helyen olyan nyilvános állomás, ahonnan közvetlen távhívással tárcsázhatják a városból a ceglédi kórházat. Szeretnénk eleget tenni ennek a kérésnek, de ma még nincs ehhez megfelelő automata telefonkészülék a birtokunkban. Természetesen amint lesz, bekapcsoljuk Nagykőrösön ezt a nyilvános állomást — a ceglédi, s ezzel az országos távhívóhálózatba. így nemcsak a kórházat, hanem bármely, a crossbar rendszerbe kötött távbeszélőállomást tárcsázhatják majd ezen a 2 és 10 forintos érmékkel működő automata készüléken. Földvédelem A belvíz évente átlagosan 100 ezer hektár területünket sújtja. Ezen a területen a terméskiesés mértéke félmilliárd forint. Ha lehet, még megdöbbentőbbek azok az adatok, amelyek szerint hazánkban évente körülbelül ötvenmillió köbméter talaj mosódik le a helyéről, és a talajkifúvás egy-egy szeles év tavaszi időszakában meghaladhatja a tíz centi- méteres veszteséget. Mindezeknek következményét pedig megvilágítja az a számadat, hogy a fent említett tényezők rendszeresen 20—60 százalékos termésveszteségek kiváltói lehetnek. Ugyanakkor azt is megállanították, hogy a füves területeknek a csapadék hatására bekövetkező talajpusztulása ezer- szerte lassúbb folyamat, mint a kapás szántóföldé. Vagyis a kapás művelésű növények termőföldjéről egyetlen év alatt annyi talaj mosódhat le. amennyi egy jó gyepes rétről legfeljebb ezer év alatt. Több mint egy évszázada meg is alkották már az Alföldlásítási törvényt, és hozzáláttak a végrehajtásához is. Ennek során a két világháború közötti időszakban hozzávetőleg 60 ezer hektáron tet^”íte+‘ek erdőt és föladattak gazdasási fásításokat. Ma viszont szembe kell nézni azzal a ténnyel, hegy a növénytermesztésünk kemizálásával, gépesítésével, a több száz hektáros nagyüzemi táblák, táblatömbök kialakításával nem tartott lépést a vízrendezés, megváltozott a talajok kémhatása, hiányoznak a vízelvezető árokrendszerek, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A felsoroltakat magába foglaló melioráció hiánya így hovatovább a termelésfejlesztés, illetve hozamnövelés gátló tényezőjévé válik. Ezeken kívül még a szemléletben meglevő hibákat bizonyítják azok a statisztikai adatok is, amelyek szerint az ország szántott területének hozzávetőleg négyötöde az őszi gabona lekerülését követően fedetlen marad. Így azonkívül, hogy hasznot nem hajt, még a víz és szél pusztító hatásának is fokozottan ki van téve. Az Alföldön különösen a nagyobb szelek nyomán kelt porfelhők, a hegyes-dombos vidékeken pedig a kiadós eső utáni talajhordalékok a legékesebb figyelemfelhívók arra, hogy mennyi értékes talaj kel útra ilyen módon, és csökken miatta a művelt területek talajának termő- képessége. Az előidéző körülmények vizsgálata során megállapították, hogy a nagymértékű talajpusztulásnak mindenekelőtt az emberi kapzsiság a kiváltó oka. Miután a talaj termékenységének meghatározó szerepe van a termést alakító tényezők sorában, a természeti hatások és a használat miatt már leromlott termékenység helyreállítása, a termőtalaj további pusztulásának megakadályozása elengedhetetlen. Pótolhatatlan veszteséget jelentenének különben a termelésből kieső földterületek. Megállapítható továbbá az is, hogy a talajpusztulás napjainkban fokozottabb mértékűvé válhat, ugyanis a fogatos korszak viszonylag kíméletes talaj művelésével szemben ma a nagy és súlyos gépek használatával helyrehozhatatlan károk keletkezhetnek. Például a gyümölcsösökben és a szőlőkben, valamint az egyéb több évig fenntartott ültetvényekben — mivel a gépek a sorok között csaknem ugyanazon keréknyomon haladnak számtalanszor — fokozott a talajtö- mörödés veszélye. H áborítatlan, ősnövényzettel borított területeken sem lehetetlen talajpusztulás, minden olyan helyen felgyorsulat, ahol az ember, miután az ősnövényzetet — az ősgyepet, az őserdőt, amely évezredeken keresztül képes volt megvédeni a talajt a víz és szél pusztító hatásaitól — letarolta kultúrnövényei megtelepítése érdekében, védtelenül hagyja a víz és szél károsító hatásaival szemben. K. S. Vasvári G. Pál
