Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

2%rn ^jPr W 4 _______________________________1382. JÜNITÍS 30., SZERDA A pedagógusok nyara Kiállítótermekből Értékük nagyobb hírüknél Párizsi részlet (Szajna-hld) Sokszor irigyeljük a pedagó­gusokat, hogy jó-jó, igaz ugyan, hogy a tanítási év alatt nagyon leterheltek, de nyáron viszont senkinek sincs két, két és fél hónap szabadsága, mint nekik. Ezt azonban csak a kí­vülállók látják így. Túl azon, hogy általában minden tanár, tanító kiveszi a részét a nyári napközi és út­törőtáborokból, az ő számukra ilyenkor tartják a különféle továbbképzéseket. Pest megyé­ben például már a hónap ele­jén elkezdődött a pedagógusok nyári programja. Vácott tar­tották az általános iskolai gya­korlati foglalkozás és techni­ka tárgyak szakfelügyelőinek felkészítő tanfolyamát, vala­mint a kisegítő iskolai neve­lők új tantervi felkészítését. A megye számos városában fog­lalkoztak az ötödik-nyolcadik osztályos végleges matemati­kát tanító tanárokkal, Cegléden pedig a hónap végéig tart a Befejeződött az Óbuda— Solymár Zenei hetek rendez­vénysorozata. A megnyitó kó­rushangversenyekről és a nép­zenei találkozóról korábban már beszámoltunk lapunk­ban. A gyermekkórusok fellé­pése, az ifjúsági hangszeres kamaraegyüttesek bemutatója, valamint a két oratóriumkon­cert sok érdeklődőt vonzott Továbbképzés Az elmúlt héten négy napon keresztül a karvezetők és ének-zenetanárok továbbkép­zése szerepelt a programban. Bárdos Lajos: Prozódia; Mo- hayné Katanics Mária: A le­írt hangzó, az énekelt betű és Szokolay Bálint: Zene a köz- művelődésben című előadása; Itzés Mihály: Tanterven kívü­li zenei nevelés; Makiári Jó­zsef: Kórusmű elemzés; Tillai Aurél: Felkészülés a kóruspró­bára (Kodály-művek) című be­mutatója; Sinkovits Georgette kórusképzés gyakorlatai, vala­mint az azokat követő szak­mai beszélgetések igen hasz­nosak lesznek az elkövetkező évek tanári gyakorlatában, a résztvevő pedagógusok mun­kájában. Jó hangulat A zárókoncertre a solymári Apáczai Csere János művelő­dési ház udvarán a fúvószene kedvelői gyűltek össze vasár­nap. Ekkor került sor — im­már hatodszor — az évenként megrendezett fúvószenekari találkozóra. Bár az időjárás délelőtt zivatarral fenyegetett, a délutáni hangverseny kez­detére kisütött a nap, a felhők elkerülték a több mint kétórás bemutató színhelyét. Kuthy Tamás találó, a műsorszámok stílusához Illeszkedő ismerte­tői már a zenekarok megszó­lalása előtt megteremtették a jó hangulatot, amit az egyre gyarapodó közönség tapsa is bizonyított. Szokolay Sándor fuvósszig- nálja után elsőként a több mint ötventagú nyíregyházi Ifjú Gárda együttes mutatta be műsorát. Tonté László ve­zényletével változatos prog­ramot szólaltattak meg: Ko­dály-, Albinoni-, Johann Strauss-műveket és egy fran­cia gyermekdalt. Legéretteb­ben a Háry-részlet, a legsike­resebb a Denevér-egyveleg hangzott el. A barokk mű elő­adására kissé színtelennek, a záródarab előadása pedig túl hangsúlyozottnak tűnt. Ráadások Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a szobi zeneiskola körze­tében jó kezekben van a fú­vósutánpótlás. Mayer József, aki nemcsak vezette, de a megbetegedett tubás helyett, ki is segítette növendékeit, re­mek együttest hozott Solymár­ra. Műsoruk sokszínűsége, a szólisták — Lukács Gábor, Siktár Zoltán, Király Tibor és Pados Jenő — tiszta, köny­napközis nevelők új tanfervi tanfolyama. A még hátralevő két nyári hónap sem lesz azonban ke­vésbé zsúfolt. Ez idő alatt sze­rezhetnek új szakmai és mód­szertani ismereteket az orosz, a biológia, a földrajz, a törté­nelem, a magyar nyelv és iro­dalom és a rajztanárok. Külön foglalkoznak a negyedik osz­tályos környezetismeretet taní­tókkal, valamint a középisko­lai tanárokkal. Nyíregyházán és Kecskemé­ten kerül sor például jú­liusban a bábjátékos módszer­tani napokra és a Kodály Zol­tán szemináriumra. Augusz­tusban tanfolyamot indítanak a megyében a még összevont osztályokat tanítók részére és fölkészítik az új tanévre a korrekciós osztályokkal foglal­kozó pedagógusokat is. Az óvónők részére a napok­ban fejeződik be a kecskeméti óvópedagógiai nyári egyetem. nyed játéka, valamennyiük jó­kedvű, összeszokott muzsiká­lása méltán aratott nagy si­kert. Indulók, polkák szere­peltek programjukban, s elő­adásukban lehetőség nyílt va­lamennyi fúvóshangszer kü- lön-külön és együttes bemu­tatására. Solymáron, nagy hagyomá­nya van a fúvószenének. A községben régóta működik a Strach János vezette együttes, s ők zárták műsorukkal a vi­dám délutánt. „Hivatalos” programjukban négy polka, egy keringő és egy induló elő- I adása szerepelt, de ráadások- | kai még szintén sokáig gyö­nyörködtették közönségüket. A német, a szlovák és a ma­gyar fúvószene számos sláge­re szerepel repertoárjukban, s nem először történt, hogy a helybéliek szinte velük dúdol­ják, dobogják, tapsolják szá­maikat. Ki mit vállal? A három zenekar tudása ja­vát adta. Ha a közönség so­raiból többen keveselték is a műsort, egyikük sem a kon­cert színvonalát és hangulatát kifogásolta, sokkal inkább a résztvevő együttesek létszá­mát. De ez már hosszabb elemzést kíván, mindenekelőtt a szereplők feladatvállalását, s kevésbé a szervezők hozzá­állását. BARÁTI KÖRBEN. Építő­táborozó diákok között járt Kispista István, a falusi élet­képek régi, nagynevű rádiós mestere. A gyümölcsöt szedő középiskolásoktól tulajdon­képpen azt szerette volna megtudakolni, mennyire isme­rik a vidéket, a falut, a nagy­üzemi mezőgazdaságot, s ko­rábbi ismereteiket vajon ki- egészítették-e a közös munká­val töltött két hetek? Nem tudni, hogy véletlenül sikeredett szomorúra a kép, vagy a szerző szándéka éppen az volt, hogy nevelésügyünk komoly hiányosságára irá­nyítsa a figyelmet. A tény mindenesetre az, hogy a jó hangulatú beszélgetések után úgy tűnt, ezek az egyébként Bács-Kiskun megyéből való gyerekek olyként mozognak az állami gazdaságban, mintha csak a holdon járnának. Nem­csak hogy reális képet nem sikerült szerezniük a mai ma­gyar faluról, az ott élő embe­rekről, de valójában világké­pükből szinte teljesen hiá­nyoznak az erről az életfor­máról, a vidék gazdasági-tár­sadalmi szerepéről szóló in­formációk. Ha így van, az sú­lyos hiba. Hiszen bármeny­nyire is ismerik ezek a gye­rekek a differenciál- és integ­rálszámítást, a nukleáris ha­sadás törvényeit, a történelem nagy sorsfordulóit, ha éppen I művész emlékkiállítása július 16-ig látható a szentendrei Mű­vésztelepi Galériában. Baska József festményei és plasztikái a szentendrei Műhely Galériá­ban várják vendégeiket július 5-ig. Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban Bala- nyi Károly grafikáit és Vágfal- vi Ottó festményeit tekinthet­ték meg az érdeklődők. Az utóbbi időben a kiállítá­sokon szerencsésen felhalmo­zódtak az értékek, s ezárt ko­moly feladatot jelent az ér­deklődők és a művészeti írók számára az igazságos felmérés és számbavétel. Napi gyakor­lat, hogy olyan festői minő­séggel találkozhatunk, amely szívósan áramlik elő a csönd­ből, s az emberek tudatában, eszméléséban válik közkinccsé. A festő poézise Diener-Dénes Rudolf élet­műve olyan tartalékot jelen­tett eddig is, amelyről tud­tuk: értéke nagyobb hírénél. Közművelődésünk hatékony­ságának éppen az a feladata, hogy ezt a háttér gazdag ságot, kultúránk maradandó értékű tartalékát fejlessze a közgon­dolkodás részévé. A szentend­rei tárlat lépés azon az úton előre, hogy Diener-Dénes ké­peit egy érdemeihez méltó na­gyobb közösség élményévé avassa, hiszen festőtársai, szűkebb baráti köre eddig is tisztában volt jelentőségével. Illyés Gyula bizonyos hon­talanságról beszél Diener-Dé- nesseil kapcsolatban, ami sem­miképpen sem a magányosság érzete, hanem az általános emberi magatartás művekké gyűjtődé összpontosítása; olyan karakter, amely befelé fordul, miközben a világ, az élet látványait érzékeli. Em­beri „honvágy” ez; azt igényli, hogy a festészet egészséges tégláival az emberség Ottho­nait építse. Ebben közös ars poeticája, küldetése az olasz Modigliani, az orosz Chagall, a bolgár Pascin, a litván Soutin, s a magyar—in­diai Amrita Sher-Gil törekvé­sei. Emellett érzékeny, meg­bízható festői. Ütmenti házai­ban, szentendrei utcáiban, kertjeiben, bretagne-i halász­falujában, párizsi Szajna-híd- jában, virágcsendéleteiben egyaránt az élet poézisét szó­laltatja meg nemes eszközök­kel és ideákkal, hiánytalan megoldásokkal. Kristálytiszta rendszer napjainkról nincsenek fogal­maik, az gyakorlati gátja le­het társadalmi beilleszkedé­süknek. De lépjünk túl az iskolai, családi nevelés vélt vagy való­ságos hiányosságain, s lássuk, ott lenn, a táborban mi várja ezeket az ismeretekre koruk­nál fogva mindenképpen éhes és fogékony fiatalokat? Jól tudjuk, mezőgazdaságunk nemzetközileg elismert sike­reit jórészt annak köszönhet­jük, hogy most már majd minden tsz-ben, állami gazda­ságban akad jő néhány főisko­lát, vagy egyetemet végzett agrárszakember. A tervszerű, egyre színvonalasabb képzés teszi lehetővé, hogy a mező- gazdaságban gyakorta maga­sabb színvonalú gépi technoló­giákat üzemeltetnek, mint az iparban. S mégis, e gyerekek a falu népéből pusztán két mezőőrt ismertek meg, akik ugyan átélték a zsellérsorsot, de ha beszédes kedvükben vannak is, a mai magyar fa­luról, az agrártechnológiákról vajmi keveset mondhatnak el. Kispista Istvánnal együtt gondoljuk, hogy e nyomunk­ban járó korosztály nevelése, számukra a valóság feltárása legalább olyan fontos tenni­való, mint az exportra szánt gyümölcsök leszedése a fáról. HARMADIK MŰSOR. Gon­dolom, sokadmagammal va­vészetét érettnek és hibátlan­nak minősíthetjük. Lehetősé­ge azonban még több. Miért? Baska képzeletének lírikus töl­tése elvonatkoztatott formák­ká alakulva értelmezi a vilá­got. A plasztikák, szitanyoma­tok, olajképek organikus for­ma- és színvilága tovább nem tökéletesíthető. A gondolat át­lós irányokban feszülő egye­nesei és a természet görbe vo­nalritmusai olyan arányokban ötvöződnek, amelyek minde­nekelőtt egy érzelmi, s vele együtt egy értelmi állapotot véglegesítenek. Hogyan tovább? Szűk csa­páson vezet az út előre: ott, ahol a kép jel rparad, még inkább jellé válik az emlékek és valóságelemek kicsit na­gyobb mértékévé. Mondhatná bárki: mindez kompromisz- szum, bizonyos elemek feladá­sa, lemondás az öntörvények kristálytiszta rendszeréről. Ám ez így nem igaz, mert a híd is összeköti a partokat, s ha a festő, jelen esetben Baska Jc zsef arra törekszik, hogy meg­talált és kiválasztott eszközei­vel még intenzívebb kapcso­latot létesítsen a kor, a jövő emberével, akkor a képet előbbre lendítette a maga út­ján, s helyesnek bizonyul mű­vészi szándéka. Ötvöződő elemek A váci művelődési központ­ban rendezett tárlatokon lát­hattuk Vágfalvi Ottó és Bala- nyi Károly munkáit. Vágfalvi balatoni tájaiban sok. olyan finomságot tár fel, amely tó- ismeretén és festői érzékeny­ségén alapul. Korrekt munkái gyök úgy, hogy a heti rádió­újságot böngészvén, nem első­sorban kedvenc zeneszerzői­met, énekeseimet keresem, ha­nem kifejezetten az élőszóval elmondható rádióscsemegékre vagyok kíváncsi. Különösen szívesen veszem, ha valami olyanra bukkanok, ami e so­kat próbált műfajban is új­donságnak számít. Az utóbbi esztendőkben az ilyen kísérleteknek, legyen szó irodalomról, publicisztiká­ról, vagy ’ riportról, sokszor éppen a mai napig is csak e sorszámnévvel jelölt adó volt a színtere. Itt hangzott el pél­dául az a sztereóban közvetí­tett sorozat, amelynek leg­emlékezetesebb darabjáról, a Ferihegyi repülőtér gondjait bemutató riportról néha még ma is beszélnek, s melynek ta­lán még abban is volt szerepe, hogy az illetékesek e nemzet­közi légikikötőnek akkor még csak ironikusan nevezhető épületrekonstrukciója mellett döntöttek. S mert az újságot böngész­vén, a keresőgombot csavar­gatva ilyen műsorokra ezen az adón mostanában nem ta­lálunk, úgy gondoltam, talán nem fölösleges az illetékesek figyelmét felhívni erre a saj­nálatos hiányra. Cs. A. közül is kiemelkedik a Nádas­tűz és a Rianás című, amelye­ken a helyi jelleg vizuális ér­tékké válik. Vágfalvi nem tá­gítja, hanem elmélyíti világát. Hűséges marad jégváraihoz, a monumentális felhőinváziók­hoz, a tó szelíd ringásához. Nemcsak keresi, hanem meg is találja azt a látványkincset, amit a Balaton Egry József után is fenntart számára a szürke és kék tónusok özöné­vel. Balanyi Károly grafikái tisztázott, bár kissé elvont al­kotások, s csak ott jelentenek problémát, ahol a reális és absztrak elemek ötvöződnek, így a Küzdelem című lapján zavaró a naturalista részlet, idegennek tűnik. E fenntartás ellenére mind a vonalvezetés­ben, mind a színkultúrában az ápolt hagyományok alapján frissíti fel lehetőségeit. Losonci Miklós A Milánói Scalában Tavaszünnep A Milánói Scala vezetősé­ge vendégszereplésre hívta meg a Magyar Állami Opera- ház balettegyüttesét., Az Igor Sztravinszkij születésének 100. évfordulója alkalmából rende­zendő eseménysorozaton a társulat négy estén — július 13-án, 14-én, 15-én és 16-án — mutatja be a Scalában Sztravinszkij—Béjart Tavasz­ünnep című táncjátékát. Hagyomány gyű j tők Élő néprajz Hetedik alkalommal szer­vez nyári néprajzi tábort az idén a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsé­ge és a békéscsabai Munká­csy Mihály Múzeum, ezúttal a Hajdú-Bihar megyei Körös­szegapátiban. A július 2-án kezdődő tíznapos táborozásra harminc román nemzetiségű középiskolás és egyetemista fiatalt várnak; a gyűjtés az eddig kevéssé feltárt hagyo­mányos népi műveltség fel- térképezését szolgálja. Az eddigi hat román nép­rajzi tábor Battonya, Bedő, Elek, Méhkerék és két alka­lommal Kétegyháza népraj­zának jobb megismeréséhez járult hozzá, ez folytatódik most két további román la­kosságú községben, Körös­szegapátiban és Körösszaká- lon. A táborozás első két napján a fiatalok szakmai felkészítést kapnak, majd megkezdik a szellemi nép­rajzi anyag és a tárgyi emlé­kek gyűjtését. Ez utóbbiak nagyobb részben a falu ké­szülő román tájházába ke­rülnék. MOZIMŰSOR JÚLIUS 1-TÖL 7-IG MONOR, Kertmozi ABONY 1—2: A pogány Madonna 3—4: A terasz I—II.* 4: Púpos lovacska (du.) 5—G: Vigyázz, kígyó! BUDAÖRS 1—4: Kojak és a Marcus- Nelson gyilkosságok I—II.* 4: Nuki majom kalandjai (du.) 5—G: l’élcnk vagyok, de hódítani akarok CEGLÉD, Szcbadság 1—4: Hárman a slamasztikában * 5—7: Tűzszekerck CEGLÉD, Kamaraterem 1—7: Az inkák kincse (du.) Kopaszkutya* (este) DABAS 1—2: Puska és bilincs 3—4: Szenzáció! 5: Ratataplan DUNAHARASZTI 1—2: Országúton* 3—4: A nő illata** 4: Szent Péter esernyője (du.) 5—G: A veréb is madár** DUNAKESZI, Vörös Csillag 1—2: A nyolcadik utas: a Halál*** 3—4: Csínom Palkó (du.) Sanchez gyermekei** (este) 5—G: Kojak Budapesten DUNAKESZI, József Attila 1: Sivatagi show 4: Mindenkinek a maga keresztje* 5: Egy másik férfi és egy másik nő I—II, 7: A vízesés fia ÉRD 1—2: Az egér és a macska 4: A XX. század kalózai 5—G: Félelem a város felett** FŐT 1—2: Cha-cha-cha* 3—4: A nagy balhé 4: A negyedik akadály (du.) 5—G: Szívzűr* GÖDÖLLŐ 1—4: Szicíliai védelem (du.) Ez Amerika** (este) 5—7: A XX. század kalózai (du.) Bosszúvágy** (este) GYAL 1—2: Hotel a Halott alpinistához* 3—4: A dominó elv* 5—6: Vadölő LEÁNYFALU, Kertmozi 1— 2: Vük 3—4: Egy elvált férfi ballépései* 5—7: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* MONOR 2— 4: A fekete farkasok üvöltése* 3— 4: Vigyázz, kígyó! (du.) 5—7: Hárman a slamasztikában 2— 4: Szerelem szieszta idején*** 5—7: A nyolcadik utas: a Halál*** NAGYKATA 1—G: A Keresztapa I—II.** 4: Repülés az űrhajóssal (du.) NAGYKOROS, Arany János 1—4: Tüzszekcrek 5—7: Szabadlábon Velencében NAGYKOROS, Stúdiómozi 1—7: A kapitány kalandjai (du.) 1—4: A szentév (este) 5—7: Kaparj, kurtái (este) PILISVÖRÜSVÁR 1—2: Kabala* 3— 4: A keselyű három napja** 4: Óz, a csodák csodája (du.) 5: Egy pisztoly eltűnik POMÁZ 1—2: Egy elvált férfi ballépései* 3—4: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* 4: A dzsungel könyve (du.) 5: Mackcnna aranya RÁCKEVE 1—2: A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók 3—4: Félelem a város felett** 4: Keresztül a nagy vízválasztón (du.) 5—6: Start két keréken SZENTENDRE 1—4: Mackenna aranya 5—7: Vük (du.) Szicíliai védelem (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi 1—7: Földrengés Tokióban SZIGETSZENTMIKLÓS 1—4: Szuperexpressz* 3—4: A korona elrablása, avagy új^a a bosszúállók 5—G: Egv kis romantika TÁPiÓSZELE 1—2: Rally 3—4: 2001 Ürodüsszela I—n. 4: A fekete varázsló ajándéka (du.) 5: Kramer kontra Kramer* VÁC, Kultúr 1— 2: Szenzáció! 3—4: Cha-cha-cha* 5—7: Kétszer kettő néha Bt (du.) Emberek és farkasok* (este) VECSÉS 2— 4: Hegyi emberek* 3— 4: Kincskereső kisködmön 5—7: Ez Amerika** VECSÉS, Kertmozi 1-2 és 4: A vadnyugat hSskora I—II. 5—7: Gyilkos a tetőn*» • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 10 éven felülieknek. **• Csak 18 éven felülieknek. Zenei panorámái Solymári hagyományok Pintér Emőke A kortárs Baska József mű­mRadióftgyfio /

Next

/
Oldalképek
Tartalom