Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

2 'xf&Um 1982. JÜNIUS 30., SZERDA 'Jegyzet A GENFI NYITÁNY UTÁN Elhaksztották az Arab Liga tanácskozását Diplomáciai erőfeszítések Bejrutban körmányíorrásra hivatkozó | jelentés szerint Szárkisz és Vázzán olyan javaslatot adott j át Habibnak, amelynek alap­ján a palesztin jegyveres erők egy vagy két dandárját beso­roznák a libanoni kormány­hadseregbe, a többi pedig el­hagyná Libanont. A terv alap­ján a PFSZ-vezetés állítólag áthelyezné főhadiszállását egy Bejruton kívüli, még el nem döntött helyre. Arafat a palesztin harcosok­hoz intézett felhívásában bá­torságra és kitartásra buzdí­tott. A WAFA palesztin hír- ügynökség által ismertetett üzenetben Arafat „nevetséges" kitalálásoknak nevezte azokat a híreket, miszerint palesztin harcosok ezrei hagyják el Bej­rutot fehér zászló alatt. Ariel Sáron izraeli hadügy­minisztert hétfőn a knesszet külügyi és hadügyi bizottságá­ban élesen bírálták, mert — mint mondták — félrevezette a kormányt a Libanon elleni támadás okait illetően. A Si­mon Peresz vezette munka­párti ellenzék támadta a had­ügyminisztert, amiért az ag­resszió „túlment azon a meg­hirdetett célon, hogy Dél-Li- banonból távolítsák el a pa­lesztinokat”. Egy nappal elhalasztották az Arab Liga miniszteri bi­zottságának keddre, a szaúdi nyári fővárosba, Taijba terve­zett ülését — közölték a szaúdi külügyminisztériumban. A ha­lasztás okát nem ismertették. A bizottságban öt ország (Szaúd-Arábia, Algéria, Ku- vait, Libanon és Szíria) kül­ügyminiszterei, illetve a PFSZ és az Arab Liga képviselői vesznek részt. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök kedden kijelentette: a libanoni válság megoldásába az is beletartozik, hogy „a pa­lesztinok adják át fegyverei­ket a libanoni nemzeti hadse­regnek”. Az AFP hírügynök­ség rámutat, hogy ez volt Mubarak első reagálása az iz­raelieknek a palesztinok le­fegyverzésére vonatkozó köve­telésére. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter, aki hírügynökségi jelentések sze­rint hétfőn palesztin vezetők­kel tárgyalt Kairóban, kedden Mubarak elnök Mitterrand- nak szóló üzenetével elutazott Párizsba. A Német Szociáldemokrata Párt országos elnöksége ked­den sürgette az összes idegen csapat haladéktalan kivonását Libanonból, s egyúttal Liba­non nemzeti szuverenitásának helyreállításáért szállt síkra! Befejeződött a JKSZ XII. kongresszusa Új vezetőséget választottak Ú jabb szovjet—amerikai tárgyalássorozat vette kezdetét tegnap a svájci kon- ferenoiavárosban. E tárgya­lások témája a legpusztítóbb fegyverrendszerek köre: a hadászati támadóarzenálé. A nukleáris robbanfejjel felsze­relt rakéták, amelyeket be­tonsilókból vagy tengeralatt­járóról vagy pedig repülőgé­pekről indíthatnak útnak, a legveszélyesebb részeit képe­zik asz atomhatalmak fegy­vertárának, hiszen máris any- nyi rombolóerő halmozódott fel, amely több mint tizenhét- szer alkalmas az emberi élet teljes megsemmisítésére föl­dünkön. Nem volt könnyű elérni, hogy az Egyesült Államok kormánykörei újra leüljenek a tárgyalóasztalhoz a hadá­szati támadó fegyverek csök­kentése ügyében. Az ésszerű­ség által diktált korlátozó egyezmények, amelyek gátat szabtak annak, hogy 1972 óta elszabaduljon a fegyverkezé­si verseny ezekben a fegyver- rendszerekben. 1979-től nem folytatódtak. Carter amerikai elnök ugyan még 1979 júniu­sában a bécsi csúcstalálkozón aláírta Leonyid Brezsnyevvel a máodik SALT (hadászati támadó fegyverzet korlátozó) szerződést és ebben szerepelt egy olyan kitétel is, hogy en­nek érvénybelépte után msg kell kezdeni a tárgyalásokat az új, a korábbiaknál radiká­lisabb csökkentést előíró SALT—III. egyezmény kidol­gozására és megkötésére — mindebből azonban semmi sem lett. M aga a SALT—II. szerző­dés is az amerikai el­nökválasztási hadjárat áldo­zata lett. A washingtoni sze­nátus mind a mai napig nem cikkelyezte be ezt a szerző­dést, s így nem is léphetett hivatalosan törvényerőre. Te­kintve pedig, hogy Reagan, aki republikánus színekben ■intézett eredményesen kihí­vást a demokrata párti elnök ellen, választási hadjáratában a SALT—II. szerződés teljes felülvizsgálatát hirdette meg, Fehér Házba való bevonulá­sa után több ízben nyilatko­zott úgy, hogy ezt az elődje által aláírt egyezményt nem tekinti semmiféle korlátnak ahhoz, hogy végigvigye a fegyverkezési hajsza újabb fordulóit célzó erőfeszítéseit. Reagan és szűkebb kabinet­je abból az elferdített felté­telezésből indult ki, hogy a SALT-egyezmények tulajdon­képpen a Szovjetuniónak nyújtottak arra egyoldalú le­hetőséget, hogy „az Egyesült Államokkal szemben katonai fölényre” tegyen szert éppen a legpusztítóbb nukleáris- rakéta-arzenálban. Ezért az amerikai kormányzatnak — hirdette a Reagan-vezetés — „szabad kezet” kell kapnia, hogy hátrányát behozva, olyan pozícióba kerüljön, amikor „egyenrangú félként”, sőt az „erő helyzetéből” tár­gyalhat a Szovjetunióval és olyan feltételeket diktálhat, amelyek megfelelnek az Egye­sült Államok érdekeinek. Nemcsak szovjet részről, ha­nem a tőkés világ által fenn­tartott katonapolitikai intéz­mények által közzétett adatok is megkérdőjelezték azonban ennek az állításnak a helyes­ségét. A való tények szembe­sítése a republikánus kor­mányzat állításával kimulat­ta, hogy a világon a nukleáris rakétaeröben a két világrend- szer között amolyan egyensú­lyi állapot van. V agyis, ha az Egyesült Ál­lamok „pótfelfegyver­zést” hirdet meg, akkor tu­lajdonképpen ennek az egyensúlynak a megbontásá­ra tör. s fenyegeti a Szovjet­unió és a szocialista közösség biztonsági érdekeit. Hová ve­zet ez az út? — vetették fel a hírmagyarázók, akik a reali­tások talajáról szemlélték eze­ket a nyilatkozatokat. Hiszen, ha amerikai részről megpró­bálkoznak azzal, hogy a ma­guk javára változtassák meg az egyensúlyi helyzetet, ezt a másik oldal nem nézheti tétlenül, s elkerülhetetlenül megteszi a szükséges ellenlé­péseket. S hol lesz akkor vé­ge az újra kibontakozó fegy­verkezési hajszának? A Reagan-kormányzat jó ideig még csak nem is vála­szolt a megújuló szovjet fel­hívásokra. Ezek egyrészt ar­ra irányultak, hogy mindkét fél ünnepélyesen jelentse ki: a SALT—II. egyezményt, an­nak ellenére, hogy amerikai részről elmaradt a ratifikálá-- Sa, tiszteletben tartja, és semmi olyat sem tesz, ami megsértését jelenti. Ugyan­így tizenhét hónapon át eredménytelenek maradtak azok a szovjet felhívások, hogy a két világhatalom újít­sa fel tárgyalásait a hadá­szati támadó fegyverek ügyé­ben, s igyekezzen új egyez­ményt megkötni ezek további korlátozására és csökkentésé­re. K ommentátorok felvetik: mi •késztette egyszerre most a Reagan-kormányzatot, hogy másfél évi ellenállás után, leüljön a tárgyalóasztalhoz a Szovjetunióval? Vannak olya­nok, akik azzal magyarázzák a történteket, hogy az ameri­kai kormányzatra fokozott nyomást gyakorolnak olyan monopolista csoportok, ame­lyek nem érdekeltek a nuk­leáris rakétafegyverkezési verseny újabb fordulóiban. Mások azzal magyarázzák az amerikai kormányzat tárgya­lási készségét, hogy a nyugat­európai és amerikai atomhá­ború-ellenes megmozdulások hatására volt kénytelen elfo- gadti a Szovjetunióval való megbeszéléseket. Valószínű, hogy ezek a té­nyezők egyszerre hatottak. De tény az is, hogy az Egyesült Államoknak az az álláspontja, amelyet Reagan elnök hivatalosan ismertetett, elfogadhatatlan a szovjet tár­gyaló küldöttség számára. Hi­szen Washington azt javasol­ja. hogy először radikálisan csökkentsék a szárazföldi in­dítású nukleáris rakéták szá­mát, miközben a repülőgé­pekről és tengeralattjárókról kilőhető fegyverrendszereket a csökkentés alig érintené. Tekintve, hogy a Szovjetunió nukleáris rakétaarzenáljában az amerikainál nagyobb há­nyadban szerepelnek e földi indítású eszközök, ezeknek az Egyesült ' Államokéval való egyenlő csökkentése is hátrá­nyos helyzetbe juttatná a Szovjetuniót, veszélyeztetné biztonsági érdekeit. E gyelőre tehát a tárgyalá­sok kezdetén az állás­pontok messze vannak egy­mástól, s a világsajtó több kommentátora is megírja, hacsak nem következik be változás az amerikai merev álláspontban a realitások fe­lé, hosszú, esetleg több évig tartó tárgyalásokra lehet szá­mítani Genfben. Mégis az a tény, hogy az amerikai kor­mányzat képviselője leült a tárgyalóasztal mellé, pozitív elem. Minthogy azt is üdvö­zölni kell, hogy kötelezettség­vállalás történt, nem sértik meg az amerikai szenátus ál­tal nem ratifikált SALT—II. egyezmény rendelkezéseit. A szovjet diplomácia folytatja küzdelmét ilyen körülmények között, hogy a realitások ér­vényesülését kikényszerítse, Árkus István Kedden éjféltől ismét közle­kednek a vonatok Nagy-Bri- tanniában. A vasutasszakszer­vezet bérkövetelő országos sztrájkja végül is csak két na­pig tartott: a szakszervezet or­szágos értekezlete hétfőn Ply- mouthban a munkabeszüntetés felfüggesztése mellett szava­zott. Brit elemzések szerint a dön­tés a tagság sztrájkellenes hangulatát tükrözte, aminek forrása a félelemben keresen­dő. Az állami vasútigazgatóság ugyanis világossá tette, hogv ha a sztrájk elhúzódik, nagy mértékben csökkenti a szolgál­Vendégünk: A mahysiw hüiügymin'siter Tan Sri Muhammad Ghazali Bin Shafie 1922. március 22-én szüle­tett Kuala Lipisben. A háború alatt aktív tagja az ellenállási mozgalomnak. 1946-ban állam- igazgatási tisztviselőként a (gyar­mati) kormány szolgálatába lepett. Felső szintű tanulmányait Ang­liában folytatta, s diplomájának megszerzése után Londonban, New Yorkban, és Delhiben teljesített diplomáciai szolgálatot. 1957-ben helyettes külügyi ál­lamtitkárnak nevezték ki. 1959- ben megbízott külügyi államtitkár lett, később több minisztérium ve- r.eíésével is megbízták. Kormány- átalakítások során a belügyi tár­ca mellett a miniszterelnöki hiva­tal tervező csoportját is irányítot­ta. Ez időben választották meg a Penang szövetség pártjának elnö­kévé. Az 1974-es parlamenti választá­sokon újraválasztották, és ismét belügyminiszter lett, 1981. júliusá­ig, amikor Mahatir miniszterelnök a külügyi tárca vezetésével bízta meg. (Folytatás az 1. oldalról) tlkus rakéták számát a Szov­jetuniónak 2350-ről 850-re kel­lene csökkentenie, az Egyesült Államoknak a maga 1700 ne­hézrakétájából viszont jóval kevesebbet kellene leszerelnie. Emellett Washington nem mond le az MX-rakéták rend­szerbe állításáról sem. Az amerikai tervezet nem vesz tudomást a hadászati arzenál más tényezőiről — a nukleá­ris tengeralattjáró-flottákról és a hadászati légierőről, ame­lyekben amerikai fölény ala­kult ki. Gerard Smith, az Egyesült Államok volt SALT-tárgyalója kedden irreálisnak minősítette az amerikai tárgyalási pozí­ciót, kijelentette: bízik ab­A legnagyobb élmény az el­ső francia űrhajós számára is a világűrből figyelni a Földet, s különösen Franciaországot, saját szűkebb hazáját, Bre- tagne-t, Erről beszélt a fran­cia újságírók kérdésére vála­szolva Jean-Loup Chrétien, a Szaljut—7. űrállomáson, illet­tatásokat, dolgozók sokaságát fosztva meg állásuktól. Há­rommillió munkanélküli mel­lett pedig nem könnyű Nagy- Britanniában állandó munká­hoz jutni. A szakszervezet meghátrálá­sa most valószínűleg még el­tökéltebbé teszi a vasútigaz- gatóságot abban, hogy az álta­la szeptember 1-től felkínált 5 százalékos béremelést csak ak­kor folyósítja, ha ezt megelő­zően a szakszervezetekkel meg­állapodás születik a munka ha­tékonyságának — ugyancsak létszámcsökkentő hatású — ja­vításáról. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vb • elnöke kedden hajnalban ta­nácskozott a libanoni vezetők­kel. Jól értesült források sze­rint a találkozón a libanoni vezetők, Szárkisz elnök és Vazzan kormányfő, beszámol­tak Arafatnak azokról a tár­gyalásaikról, amelyeket Philip Habib amerikai különmegbí- zottal folytattak. Bár a palesztin vezetés ha­tározottan cáfolta a megadás­ról és annak különböző mó­dozatairól terjedő híresztelése­ket, Arafat és a libanoni veze­tők találkozója után egy újabb hasonló változatról számolt be a UPI amerikai hírügynök­ség. A magas rangú libanoni ban, hogy ez az álláspont csak kezdeti állomása egy későbbi kompromisszum felé vezető útnak. Gerard Smith, vala­mint Malcolm Toon, az Egye­sült Államok volt moszkvai nagykövete üdvözölte azonban a tényt, hogy másfél év eltel­tével a hadászati fegyverkorlá­tozási erőfeszítések folytatód­nak. A nyugat-európai közösség állam- és kormányfői kedden véget ért tanácskozásukon fel­hívást intéztek az Egyesült Ál­lamokhoz és a versailles-i ve a földi irányító központban hétfőn este tartott nemzetközi „űr-sajtókonferencián”. A francia és a szovjet új­ságírók kérdéseit az irányító­központ továbbította az ötta­gú személyzetnek; az űrhajó­sok élő televíziós adásban vá­laszoltak. Az újságírók igen jókedvű, elégedett űrhajósok­kal találkozhattak a képer­nyőn, de a legboldogabb két­ségkívül a francia volt. Már az első űrhajósok elmondot­ták, hogy milyen csodálatos a világűrből a Föld — jelentet­te ki. — Ezt azonban el sem lehet képzelni addig, amíg nem nyílik alkalom arra, hogy személyesen is meggyőződ­jünk erről. A személyzet szovjet tagjai elmondották: kitűnően tud­nak együtt dolgozni francia társukkal, aki az út során is kiválóan képzett és igen tehet­séges űrhajósnak bizonyult — sőt, gondos házigazdának is, amikor francia ételekből ren­dezett vacsorát a Szaljuton. Közölték, hogy kényelmesen tudtak elhelyezkedni, noha ezúttal első ízben dolgoznak öten a Szaljut űrállomáson. A JKSZ XII. kongresszusa kedden, tanácskozásának utol­só napján délelőtt bővített, teljes ülést tartott. Teljes egyetértés alakult ki abban, hogy a legközelebbi években a JKSZ figyelme kö­zéppontjában az ország gaz­dasági stabilizációjának kell állnia, s a gyakorlatban való­ra kell váltani a Központi Bizottság erre vonatkozó leg­utóbbi határozatát, irányel­veit. Hangsúlyozták, hogy a gazdasági stabilizáció hosszú távú feladat, és minden kom­munistától, az egész társada­lomtól nagy erőfeszítéseket követel meg. A kongresszus határozatot értekezlet többi részvevőjéhez, hogy „tartsák be az ott közö­sen aláírt megállapodásokat”. Felszólították Izraelt a liba­noni agressziója megszünteté­sére és csapatainak kivonásá­ra. Megismételték azt az állás- foglalásukat, hogy a Paleszti­nái arab népnek joga van ön- rendelkezéshez, és hogy a tárgyalásos rendezésbe be kell vonni a Palesztinái Felszaba­dítási Szervezetet is. Mitterrand francia elnök és a kilenc nyugat-európai kor­mányfő hangsúlyozta: a dol­lár árfolyam-emelkedése, a közös piaci acélkivitel korlá­tozása és a szibériai földgáz- vezetékhez szükséges alkatré­szek embargója azzal fenye­get, hogy ,.súlyosan megrom- lanak a politikai és gazdasági kapcsolatok az EGK és az Egyesült Államok között”. Kö­zös érdek — teszik rögtön hozzá —, hogy ezt elkerüljék A tanácskozás köreiben szerzett értesülés szerint a kormányfők megerősítették, hogy az EGK felfüggeszt egy 40 millió dolláros kölcsönt Iz­raelnek, elhalasztja a társulá­si szerződés alapján esedékes vegyes bizottsági ülést, és a kormányok külön-külön meg­tiltják fegyverek eladását Iz­raelnek. Az iraki csapatok kedden befejezték teljes kivonulásu­kat a 23 hónappal ezelőtt kez­dődött háború során megszállt iráni területekről — jelentette az INA iraki hírügynökség. A kivonulást Szaddam Husszein hozott a JKSZ-nek a békéért, az egyenjogú nemzetközi együttműködésért és a szocia­lizmusért foiytatott harcban betöltendő szerepéről, majd külön határozatban élesen el­ítélte Izrael újabb agresszió­ját, s követelte az izraeli csa­patok azonnali kivonását. Határozatot szavaztak meg a JKSZ szervezeti szabályzatá­nak módosításáról és kiegé­szítéséről. A kongresszus a határoza­tok megszavazása után meg­tartotta záróülését, amelyen Mitja Ribicsics elnökölt. A küldöttek megválasztották a JKSZ új, 163 tagú központi bizottságát. A Központi Fel­ügyelő Bizottság 15, a szer­vezésügyi pedig 24 tagból áll. Ezt követően Mitja Ribicsics mondott záróbeszédet. A JKSZ Központi Bizottsága kedden délután megtartott első ülésén Mitja Ribicsicset vá­lasztotta meg a KB elnökségé­nek elnökévé'és Nikola Sztoja- novicsot a KB elnökségének titkárává. ★ Mitja Ribicsics 1919-ben Triesztben született. A ljublja­nai egyetemen jogot tanult. Szlovén nemzetiségű. 1941-től a JKP tagja, s kezdettől részt vett a jugoszláv antifasiszta népfelszabadító háborúban. A felszabadulás után számos fe­lelős párt- és állami tisztséget töltött be. Így többi között volt a szlovén köztársasági kor­mány belügyminisztere, majd a JKSZ PB-, illetve KB-elnök- ség tagja, a jugoszláv kormány elnöke, legutóbb pedig a Szlo­vén Dolgozók Szocialista Szö­vetségének elnöke. tr Nikola Sztojanovics 1933-ban született. Közgazdasági egye­temet végzett. A legutóbbi négy évben a Bosznia—her­cegovinál Kommunisták Szö­vetsége KB elnökségének elnö­ki tisztét töltötte be. •k Övári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével kedden este hazaérkezett az MSZMP küldöttsége, amely részt vett Belgrádban a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége XII. kongresszusán. iraki elnök rendelte el június 20-án. A visszavonulásról szó­ló bagdadi jelentés szerint az iraki csapatok most a határ mentén, harckészültségben he­lyezkednek el. Nzgy-Britannia Véget ért a vasutassztrájk Szovjet-amerikai tárgyalások Genfben kedden tárgyalóasztal mellé ült a szovjet és az amerikai tár­gyalócsoport, hogy megkezdje a SALART-tárgyalást. Felvételünkön: a szovjet és az amerikai küldöttségvezető Stajtckonhrencia a Szaljuton Tervszerű munka az űrben A közös picéi országok fölhívása Ellentétek a szövetségben Teljes iraki csapatkivonulás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom