Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
OKI Befejeződött az érettségi Uraltak a nehéz napok A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM 1982. JÜNIUS 27., VASÁRNAP Nemcsak a cégtábla változik Kisszövetkezet, nagy lehetőségek Autók suhannak Monoron, az Ady úton a 4-es műút felé, csattog a fuvarosok lovainak vasa a betonon. A porta üvegfala mögött ülő ősz öregember számtalan esetben szem- és fültanúja lehet a gépkocsivezetők dühös kifakadásainak, amikor idáig ér a lezárt sorompó miatt várakozó kocsisor. A kapu mögötti műhelyekben ebből nem ' sokat vesznek észre, hiszen kemény, tempós munka folyik ... Hogy hol is vagyunk tulajdonképpen, az az errefelé ismerősök számára a fentiekből valószínűleg kiderült A szóban forgó kis üzem helyét nyilván pjeg tudják jelölni, de a nevét aligha ismerik. — Szervomechanikai Kisszövetkezet, Monor — diktálta Bokros Károly elnök. — Ez az új hivatalos elnevezésünk. Sajnos, a cégtáblák és a bélyegzők lassan készülnek, úgy hogy még a régi felirat van kint. Monori Vegyesipari Ktsz — így hívták az 1951-ben megalakult jogelődjüket. Azután Monori Vasipari Ktsz, majd Monori Vasipari Szövetkezet lett. Időközben természetesen változtak a gazdálkodás körülményei, feltételei, átalakult a profil, s kiöregedtek az alapítók. Ma harminc év körüli az átlagéletkor, a szövetkezet pedig harmincegy éves Régi és új forma Bokros Károlyra várnom kellett, így volt időm végigböngészni az elnöki iroda falára függesztett számtalan elismerő oklevelet, emléklapot — Elnézést, segítenem kellett kicsit az egyik műhelyben — mondta, mikor megjött fémporos kézzel. Tavaly született az ismert minisztertanácsi rendelet, amely szerint a száznál kevesebb dolgozót foglalkoztató szövetkezetek kisszövetkezetekké alakulhattak át. A mo- noriak közéjük tartoztak. — Volt és van is még bizonytalanság. Szerintünk például az Mt-rendelet egyértelműen kimondja, hogy át kell alakulni, a KISZÖV mégis papírt kért. Kérvényezzük, mondták, hogy kisszövetkezet akarunk lenni. Azok lettünk, de még mindig nem mondhatjuk, hogy mindent tudunk. Máig nem kaptuk meg ugyanis az OKISZ által ígért mintát, az új szervezeti és működési szabályzathoz. Az alapszabályunkat természetesen megalkottuk, és a közgyűlés elfogadta — mondta Bokros Károly. Az elnök szavaiból később kiderült: azért nem ugrottak fejest az ismeretlenbe a mononak. Különböző számításokat végeztek a régi és az új gazdálkodási formának megfelelően, ugyanazoknak a paramétereknek a felhasználásával. Kiderült, ha már tavaly is kisszövetkezetként működhettek volna, körülbelül 200 ezer forinttal nagyobb összeg került volna az úgynevezett rendelkezési alapjukra. — A kisszövetkezeti forma legnagyobb előnye a dolgozók szemszögéből, hogy megszűnt, mint olyan a bértömeg és a bérszínvonal. Egyedül a rendelkezési alapunk nagysága határozza meg, hogy meddig mehetünk el. Ha a kifizetett bér gazdaságos, tulajdonképp nincs határ... — Az elnök nagy szőke bajusza sem takarta el hamiskás mosolyát. — Persze ez feszültséggel is járhat majd, példa rá a tsz melléküzemek sorsa, úgyhogy számítunk bizonyos szigorító szabályzókra. Alkalmazkodni kell Kétségtelen, a kisszövetkezetben már volt olyan hónap, hogy egy esztergályos 10—14 ezer forint fizetést Vitt haza. Csakhogy a korábbinál több pénzt azért kapta, mert tovább bent maradt, vagy szombaton is dolgozott... — Nagy előny, hogy a többletmunkáért a többletbért is ki lehet fizetni — mondta Bokros Károly. — A személyi jövedelmek azonban csak akkor nőhetnek, és olyan arányban, ahogy a termelés is nő. Jelenleg körülbelül nyolc- vanan dolgoznak a volt Vasipari szövetkezetben: a Szervomechanikai Kisszövetkezetben. — Nem nehéz száz alatt tartani a létszámot? — Kétségtelen, a hír gyorsan jár, csábító, hogy itt akadnak, akik az átlagnál jóval többet keresnek. Jönnek is, mennek is. — Akik mennek: maguktól, vagy küldik őket? — Is-is. Van aki rájön, nem bírja fölvenni az új tempót, s önszántából megy el. De mi azoknak is megadjuk a lehetőséget, hogy ők kérjék a munkaviszonyuk megszüntetését, akikre nekünk nincs szükségünk. Itt most már még keményebb munka folyik, még nagyobb fegyelemre van szükség. Lehet, hogy sokan álhumánumnak tartják az említett lehetőség megadását, de nem szabad elfelejteni: szinte egyik napról a másikra változtak itt meg a körülmények ... Még az idei esztendő tervei is a hagyományos gazdálkodási forma figyelembevételével készültek. Tavaly például 21 millió 800 ezer forint volt a szövetkezet árbevétele, ebben az évben 22 millió 800 ezerre számítanak. 1985-ben 26 millió 500 ezerig szeretnének eljutni. — Hogy ezeket a célokat elérjük-e az a termékösszetételtől függ — hangsúlyozta az elnök. — Fő profilunkat az elektromechanikus hajtóművek jelentik, ezek amolyan végrehajtó szerkezetek. A központi elhatározás, illetve elvárás ugye az, hogy növeljük az exporttermelést, az importpótlók gyártását. Mi ezt is tesszük. Kifejlesztettünk már újtípusú füstgáz csappantyúkat. gömbcsap-hajtóműveket. A korábbi hajtóműveinken olyan konstrukciós változtatásokat tervezünky amelyek lehetővé teszik, hogy állják az import| versenyt. A Fővárosi Távfűtőművekkel például megegyeztünk, hogy a VI. ötéves terv során részt veszünk «hajtóműveinkkel abban a 400 millió forint kihatású programjukban, amelynek az importból származó elzárószelepek és tolózárak kiváltása a célja. A Ganz-MÁVAG révén — a legnagyobb partnerünk — a közvetett exportban vettünk részt eddig, de most új lehetőségeink is nyíltak. Kilátásban van egy olasz üzlet, amiről még nem akarok beszélni. De valószínűleg bekapcsolódhatunk egy NSZK, jugoszláv kooperációba is a SZE.VEL villanymotorgyártó cég révén. — Győzik majd a sok munkát? — Jelenleg 800 hajtóművet gyártunk, ez a szövetkezet kapacitásának 45 százalékát köti le. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a mennyiséget átszervezéssel, jobb termelésirányítással a kooperációs készség fejlesztésével legalább kétszeresére lehet növelni. A szakember- gárdánk, a gépi felszereltségünk megfelelő. Csak rajtunk múlik. Visszafizetni ? — Valóban, de az emberek bírják-e, akarják-e ezt az állandóan feszített erősödő tempót? Hátha megelégednek azzal, hogy egy-két hónap alatt kiemelkedő jövedelemre tesznek szert, aztán kényelmesen megkeresik az átlagos fizetést. — Egyet ne felejtsen. Ez kisszövetkezet, ahol a dolgozók, vagyis a tagok érdekeltsége és felelőssége is közös. Mi valójában bérelőleget fizetünk, amiből, ha év végére gazdaságtalanná válik a tevékenységünk, vissza kell adni... Vereszki János Két nap kulturális programja Gyomron, ma és holnap 17- tői és 19 órától: filmvetítés. Monoron, 18-tól: a Nosztalgia ifjúsági klub foglalkozása A moziban, 16-tól: A tankcsata, 18-tól és 20-tól: Alma. Hétfőn, 14.15-től: az ifjúsági; 17- től: a felnőtt bélyeggyűjtők összejövetele és asztaliteniszedzés (a sportszékházban). A moziban, 18-tól és 20-tól: Hegyi emberek. Pilisen, 18-tól: ifjúsági klub- foglalkozás (az ifjúsági házban), holnap, 15-től: a Csepp II, irodalmi színpad próbája; 17-től: az asszonyklub; 18-tól: a népművészeti szakkör összejövetele. A moziban, ma és holnap, 17.30-tól és 19.30-tól: Újra szól a hatlövetű. A vizsgabizottság — Megyeri István tanár, dr. Halász János tagozatvezető, Mihalik Ferencné érettségielnök és Pavlyás István osztályfőnök — elégedett a válaszokkal. T: WT ífilfl Ketten a levelezd hallgatók közül — még számadás előtt. Péter László felvételei Az érettségi vizsgák is véget értek a héten, a monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskolába is beköszöntött a vakáció. Képeink az utolsó erőpróbán, a levele zős hallgatók szóbeli érettségi vizsgáján készültek. Huszonötén adtak számot tudásukról. A nappali tagozat minden diákja eredményesen érettségizett az idén, hatvanöt gimnazista s tizenkilenc szakközépiskolás lett „érett” a nehéz napokban. — Jé, ez még megvan? — pillant ki útitársam a kocsi ablakán a 4-es műúton, közel a monori Súgván utcai bejáróhoz. Ami megvan, az egy útszélre láncolt szemeteskuka, ott, ahol pihenőt alakítottak ki az Kuka autósok számára. Mint kiderül: társam kénytelenkelletlen figyeli, néha ugyanis neki is szüksége lenne rá: hol van még meg a szemét- gyűjtő edény? Ez az egy, mint ritkaság, még áll a helyén. A többit ellopták. Láncostul, mindenestül. S hiába morfondírozunk, kinek is jelent különös örömet, ha otthon rápillant a lopott kukára — nincs válasz. Erre sincs válasz. A gyomrai műhely Kamatozik az alkotó tehetsége Az elmúlt héten, a Vecsésen élő és dolgozó művészek gondjairól és problémáiról számoltunk be. Legutóbb Gyömrőn jártunk, Ünyi István amatőr festőművész műhelyében, aki a Nagy István-csoport tagja, ezen belül a monori járási regionális csoport gyömrői műhelyének titkára. Tudni kell, hogy járásunkban Gyömrőn él és alkot a legtöbb művész: ez lehet, hogy véletlen, lehet, hogy nem ... Bizonyosan hatással lehet rájuk a hangulatos környezet, a művészeit elismerő és számon- tartó tanácsi vezetés a hasonlóan gondolkodó emberek és művészek összefogást, összetartozást segítő munkája ... A nagyközségben él és dolgozik ifj. Pál Mihály Derko- vits-díjas szobrász, Gábor Éva szobrász, Tölgyes Tamás keramikus, Z. Horváth Gabriella textiliparművész, Simon László, aki fest és rézdomborításokkal is foglalkozik, Gyenes Andor, aki réz- és tűzzománc-alkotásaival igyekszik kifejezni önmagát, Pál Aranka, aki szintén fest és grafikával foglalkozik, valamint három amatőr festőművész, Bodócsi Béla, Vas Jenő és Ünyi István. Mindannyian a Nagy István-csoport tagjai. A gyömrői művészek nem olyan elkeseredettek, mint a vecsésiek, teli vannak tervekkel és a kilátásba helyezett lehetőségek is ösztönző hatásúak. A köz és az egyén Alakulóban van ugyanis egy központi műterem, illetve műhely, amely felszereltségével biztosítaná valamennyiük gondtalan munkáját. Egy régi öntöde épületében két helyiséget kaptak a tanácstól. A berendezés, felszerelés az Országos Közművelődési Tanácstól várható: 150 ezer forintból szeretnék megvalósítani, ha futja. Egy égetőkemence például 60 ezer forintba kerül. Ha a teljes berendezkedésre az idén nem is kerülhet sor, már időlegesen sokat javítana a művészek jelenlegi helyzetén, akik bíznak azért a lakosság közületek és brigádok felajánlásaiban is. A központi műhely a szobrászoknak, festőknek és tűzzománckészítőknek adna helyet, ezzel lehetőségeik nagyban kinyílnának, hiszen ily nagy anyagi befektetésre egyik művésznek sem lenne lehetősége egyénileg. Remélhetőleg sikeres lesz Pál Mihály szobrász- művész fáradhatatlan munkája, aki a Nagy István-csoport elnöke, s a szervezési munkák javát szinte egyedül vállalta. Igaz, sokat segített a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója, Varga Mária, aki nagy hozzáértéssel támogatja a művészeti élet fellendülését. Ünyi István lelkesen beszélt terveikről — nehéz volt rábírni, hogy munkásságáról is szóljon, végülis sikerült. — A Nagy István-csoport tíz éve él és működik, elődje az id. Pál Mihály baráti kör volt. 1950 körül, ennek égisze alatt nevelődtem, ezen felül nagy lendítő erő volt a katonai szolgálatom alatt nyílott lehetőségek sorozata. Művészi hajlamaim itt bontakozhattak ki, rendszeresen a Honvéd Stúdió műtermében dolgozhattam, első kiállításomat is ott rendezhettem ... — mondta. — Állandóan izgatott valami, hajtott a kíváncsiság, mit tudok visszaadni a bennem mozgó gondolatokból és a szemem elé táruló színvilágból... Elmélyülteti Az utóbbit igazolják a „Fények és színek”, a „Fényözön”, a „Tükröződés” és a „Csoda” című képei is, mind a négy díjnyertes, igaz sokan nem értik meg. Volt időszak, amikor paraszti témájú képeket festett, máskor tájképeket, pillanatnyi lelkivilágától függően. Élethű a kapuban nézelődő „Parasztemberek” című képe, gyönyörű látvány, templomainak monumentális kiemelkedése a tájból és valóban lenyűgöző a Csoda című kép színeinek kifejezőképessége, A kép alján két pici ember áll és csodálja a fénylő, tündöklő napkorongot, jól látható, milyen picik vagyunk a világmindenségben, hogy miJegyzet Idő í assú munkához idő kell! — így tartja a tréfás, de igaz szólás. — Bizony, így van! — bólogattak a gombai és bé- nyei vízműtársulati tagok az évekig húzódozó ivóvíz- hálózat építése közben. Kétségtelen, a szóban forgó két településen a PVCSV szakemberei nem vívtak ki maguknak olyan tekintélyt és népszerűséget, mint Gyömrőn vagy Üllgn. Majd megváltozik a helyzet — hallhatták az érdekeltek a falugyűléseken —, ha az üzemeltetők (ők is PVCSV-sek) veszik át a hálózat feletti felügyeletet. Ez meg is történt, de az is, hogy egy következő fórumon a vezetőjük kijelentette: tőlük ne várjanak csodákat, nekik kell minden hibát, hiányosságot megszüntetni. Csodákra persze senki sem számított, csak az ígéretek betartására: a hiánypótlások befejezésére, a cső-, csaptörések — bejelentés utáni — gyors elhárítására. Az egyik bényei utcában fel is szerelték a hiányzó kutat, a lebetono- zásáról viszont megfeledkeztek. Körülbelül egy hete csordogál egy tűzcsap: bejelentette tanácstag, tanácselnök. Hiába. Másképp is igaz a mondás? fJélmunkához is idő ■T kell!? V. J. A téeszben Munkahelyi tanácskozások Ebben a hónapban zajlottak, illetve zajlanak a munkahelyi tanácskozások a Rákosmezeje Tsz-ben. A kisközösségek tagjai ezeken egyrészt tájékozódhattak a termelőszövetkezet helyzetéről és a feladatokról, másrészt szóváte- hették munkahelyi, a munkavégzést nehezítő gondjaikat. Döntöttek olyan kérdésben is, hogy a közösen kiérdemelt jutalmat elosszák-e, vagy együtt használják fel. Két szocialista brigád az egyesülést határozta el. "■■■■■■■ ...■ Ün yi István: Szentendre lyen „csodák” születnek nap mint nap, ami mellett észrevétlenül elmegyünk. Egy ilyen ritka meglátást, rácsodálko- zást ábrázol a kép. Megszerveződött Gyömrőn egy műteremlátogatási akció, havonta egyszer egy-egy művész bemutathatja műveit, művésztársai s a közönség előtt. Az első találkozó május közepén Ünyi István műtermében volt, huszonketten jöttek össze, amikor a házigazda bátran kiállva meghallgatta a bíráló és elismerő kritikát egyaránt. Meghívó Ünyi Istvánék meghívták egy műteremlátogatásra és mint mondták, minél előbb szeretnék megmutatni a központi műhelyt. Rajtunk nem múlik ... Monostori Istvánná ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
