Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

NAGYKŐRÖSI KjTttta A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM 1982. JÚNIUS 27., VASÁRNAP Az SfW-ta {értőik Profilbővítés önerőből — Ha az ITV-t keresi, jó he­lyen jár. Mi vagyunk ma is a volt Irodagéptechnikai Válla­lat. Portálunkon az új név — már egyéves! — Információ­technikai Vállalat, csak azt je­lenti, hogy bővült a vállalati profil, lépést tartunk a mű­szaki-technikai fejlődéssel. S ahol mindez elhangzik: az előcsarnok, s aki mondja Ma- tuska István művezető. Míg fölkalauzol a titkárságra, ő szolgáltatja az első informá­ciókat is. — Téves a köztudat, hogy könnyű, nőknek való a mű­szerész szakma. Mert nálunk, ezt nem mondhatjuk. Persze, ha a konzervgyári három mű­szakhoz viszonyítjuk, már más a helyzet. Egy-egy munkás­nőnknek havonta 16—18 írógé­pet kell megjavítania, közben elképzelheti, hányszor emelge­ti, rakja, egyik helyről — a másikra? És nem kicsi a sú­lyuk. Mégis jó a híwink a vá­rosban, nemhogy létszámhiá­nyunk lenne, sőt... De, erről szóljon inkább a főnök! Csak egy átjárót... A főnök: Barna Benő. a szerviz vezetője. — Tartós — tizenkét éves —. hasznos és jó kooperáció ért véget számunkra tavaly év vé­gén. Az olasz OLIVETTI cég nem kötött velünk újabb üz­letet. Nem, ennek több gaz­dasági-politikai oka volt, s nem az, hogy bennünket nem találtak megfelelő partnernek. Törtük a fejünket: mi legyen a gyártásból felszabaduló 3ö— 35 emberünk sorsa? Akik többségükben nők, betanított munkásokként derekasan és becsülettel végezték a dolgu­kat — esztendőkön át. — Ügy éreztük, erkölcsi kö­telességünk is, hogy egyetlen emberünk se kerüljön az ut­cára. Természetesen a jövőre is gondoltunk. Hiszen vállalatve­zetésünk nem adta föl az újabb külföldi kooperációs munkák igényét; folytatnak tárgyalá­sokat, keresnek üzletfeleket. Es akkor? Ha eg.y-két év múlva újra indul valami jó üzlet? Akkor vegyünk föl újakat, tel­jesen kezdőket? Vállalta tehát az ITV nagy­kőrösi szervizüzeme „az át­mentést”, azaz megoldást ke­resett a munkások foglalkoz­tatására. A lehetőségért mesz- sze sem kellett menniük, csak a szomszédba. A szó szoros ér­telmében. A fővárosi központú Könyvkötő Szövetkezet szíve­sen vette ugyanis a felkínált munkaerőt, a segítséget, idei saját termelési feladatuk el­végzéséhez. Az egymás mellet­ti két üzem között csak egy át­járót kellett nyitni és megszer­vezni a könyvkötészeti részle­get az ITV harmadik emeletén. — Sikeres félévet zárhatunk — pillanat a ma még csak ce­ruzával írt kimutatásra Barna Benő. — Szolgáltatásunk ár­bevétele elérte a 10 millió fo­rintot; több a tervezettnél. Igaz. már nemcsak a hagyo­mányos író- és számológépeket javítjuk, hanem villanyírógé­peket, pénztár- és statikus sokszorosító gépeket is. A be­rendezések zömét Budapesten gyűjti be a központ, de még Szolnok és Bács-Kiskun megyéből is érkeznek „gyó­gyulásra váró” masinák hoz­zánk. Emellett, vannak úgyne­vezett szervizembereink, akik kijárnak a helyszínre, s ott javítják ki a hibákat. Több cég pedig átalánydíjas szerződést is kötött velünk. Dátumodnak, pecsételnek Jelentős — a könyvkötészet és a szolgáltatás mellett — az ITV alkatrészgyártása. Ezt ma értékben ki sem tudja fejezni a szerviz vezetője. Ugyanis az év végén, utólag kalkulálják a forintot. Viszont az alkatrész- gyártáson belül késztermék is készül — amelyről szintén csak majd eladás után derül ki, mennyit ért! — mégpedig a Posta igényeinek megfelelő, saját tervezésű utalvány-bé­lyegzőgép. Az első UB 1-es típusnál már sok helyütt találkozhatunk a postahivatalokban, szerte az országban. Azokról a kis masi­nákról van szó, amelyek ma­guk dátumozzák, pecsételik — ' olvashatóan! — és ketté is szabják a benyújtott pénzes- utalványt, csekket vagy tele­fonszámlát. Ilyenből, ebben a félévben húsz darabot szer­kesztettek, elkészült ugyanis egy újabb, fejlettebb változata is. Lengyelfalvi Mihály, a szol­gáltatás írógép részlegének csoportvezetője. Egyike a „gyáralapítóknak”. Mosolyog kérdésemen: nem nehéz-e sok nő főnökének lenni? — Most 35-en vannak a ke­zem alatt, s igazság szerint csak ízlelgetem a vezetés mű­vészetét. nemrég neveztek ki. A finommechanikai műszerész szakmát érettségi után válasz­tottam, itt tanultam ki, az ITV- nél. Amikor idejöttem még kis sufniszerű épületekben dolgoz­tunk, se öltöző, se fürdő. Ma meg...! Ceglédről járok át — vonattal —. de azt hiszem, másutt nem érezném jól ma­gam már. Nem az „AE£"-néI „Nagyon ügyes, gyors kezű. Sokat segít nekem. Most pél­dául az újak betanításában.” A dicséret Kovács Erzsébe­tet illeti. — Nagykőrösi vagyok, ter­mészetesen itt, helyben akar­tam munkát keresni, örültem, amikor ez a vállalat települt. Miért lettem műszerész? Mert érdekeltek a gépek. Nekem például havonta 16 gépet kell megjavítanom ahhoz, hogy meglegyen a pénzem. — A teljesítményünk termé­szetesen sok mindentől függ: mennyire hibás gépet fogunk ki: ki. milyen ügyes szemű és kezű, meg ilyesmi. - Igaz, most újabb feladatot bíztak rám, időlegesen a gyártásból hoz­zánk került munkatársaimat ismertetem meg az írógépjaví­tás fortélyaival. Mert ők mos­tanáig csak egy-egy apró mun­kaműveletet tanultak meg, il­letve végeztek. — Három hónapot kapnak a betanulásra, azután nincs par­don, be kell állniuk a sorba. A beszélgetésbe — ily módon — Hajagos B. Lászlóné kapcso­lódik be. Ő lassan húsz éve ITV-s, itt volt ipari tanuló is. — A férjemmel együtt! — mondja kis büszkeséggel. — Képzelje! Mi együtt jártunk gimnáziumba is, azután ide is együtt jöttünk. Megvártuk míg önálló keresők lehetünk, akkor házasodtunk össze: Kiderült: nemcsak egymáshoz vagyunk hűségesek, a munkahelyünkhöz is. ö ma már csoportvezető. — Te sem panaszkodhatsz! — szól közbe Kovács Erzsébet. — Te meg szakoktató lettél. — Ja, igen. Nagyon szere­tem a gyerekeket, s néhány éve, amikor kérdezték nem lenne-e kedvem a gyakorlatot tanítani a szakmunkásképző­ben, igent mondtam. Hiszen, így is idetartozom. Most nyá­ron, szeptemberig, a felnőttek betanításában segédkezem. Hogy kik tanulnak könnyeb­ben? Hát az itteni munkatár­saimmal nem kell „az ABC”- nél kezdeni, sok mindent már tudnak. A porta előtt jegyzem még föl, szinte válaszként a félbe­maradt kérdésre. Barna Benő búcsúszavait. — Nagyon jól összeszokott a közösségünk. S ezek nemcsak szavak. A gondokat nyíltan megbeszéljük, minden egyes ember segítségére számítha­tunk. Dodó Györgyi lídvdslet helyett Most meglepődsz tudom, hogy a megígért képeslap helyett, csupán e pár sor érkezik. Azt tanácsolom, hogy hétfőn déltájban ne akarj venni képeslapot Nagykőrösön a Postahiva­talban. Vagy egyébként is buta gondolatnak tartod, hogy éppen postán szeret­tem volna egy nagykőrösi képeslapot feladni? Valóban! Micsoda gondo­lat. Tudhattam volna, hogy a lap kifogyott. De a vá­rost bemutató kép helyett vegyek virágot. Mert vi­rág az van minden meny- nyiségben. No, nem a vá­rosban, csupán a képesla­pon. De bevallom, ' nem azért, mert rossz ember vagyok, de a virágot a la­pon nem szeretem. S még a kedves kis hölgynek nyílt kerekre a szeme, ami­kor nem egészen értettem, hogy két óra után lesz vé­telezés, akkor vegyek la­pot. Hogy miért nem vettem két órakor lapot? Ugye most azt kérded tőlem? Nem tehettem, hiszen ugyanúgy, mint sok más átutazó, én sem tudtam megvárni a „vételezést”. Annyit még megvártam ugyan, hogy megtudakol­tam a postahivatal vezető­jétől, miért nem juthat el az üdvözlőlapon, s miért nem kap rajtam kívül még jó néhány ember Nagykő­rösről készült képeslapot. Sokkal okosabb nem let­tem, hiszen a válasz úgy szólt, hogy helyettesítés volt, s ez az oka, hogy hét­főn nincs körösi lap. Tudom, most azt mon­dod, hogy akkor milyen helyettesítő az, aki így he­lyettesít? A fizetését bizo­nyára felveszi. Vigaszul még azt is megtudtam, hogy a lapunk igen kapós. Sz. M. Kiállítás állványerdővel Azt tartják, a nyár a köz­művelődésben az igazi ubor­kaszezon. A népművelők oly­kor tiltakoznak ez ellen, más­kor kénytelen-kelletlen elis­merik, a nagy szabadságok, ki- kapcsolódások időszakában nehéz mégoly vonzó és érde­kes programmal is közönséget toborozni. Az idei nyáron leg­alábbis elkerülik ezt a dilem­mát a nagykőrösi Arany Já­nos Művelődési Központban. Tájkép csata után — így is jellemezhetnénk a központ­ban ez idő tájt uralkodó álla­potokat. Állványok, törmelék, felfordulás mindenfelé — a felújítással óhatatlanul együtt­járó rendetlenség. Így aztán hiába a hétvégi sok-sok szabad idő. Aligha cso­dálható, hogy meglehetősen gyér a forgalom a központ­ban. A csak „negyedgőzzel** üzemelő házban egy-két szo­bányi hely jut a foglalkozá­soknak. Bársony Andor ház- felügyelő és Gál Györgyné az olvasóklubban azt bizonygat­ja, azért akinek kedve tá­mad rá, talál programot ma­gának a felfordulás és a nyá­ri szezon ellenére. A folyó­iratolvasó kényszerű házas­ságban él ezekben a hetekben a képzőművészeti kiállítások­kal. Balogh András képeit a vendégkönyv tanúsága sze­rint . komoly érdeklődés kísér­te a városban, s már ott sora­koznak az újabb tárlat képei a falak mentén. Szanthoffer Imre SZOT-díjas grafikus és festőművész kiállítását július 9-ig tekinthetik meg a képző- művészetet kedvelő nagykőrö­siek. hSportkírekb Atlétáink jó szereplés® Cegléden rengeteg indulója volt a serdülő B-korcsoportos atléták megyei egyéni bajnok­ságának. A Nk. Pedagógus SE fiataljai remekül szerepeltek: tíz első helyet szereztek, a fiúknál az összes dobószámot megnyerték, s minden elindult körösi to­vábbjutott a területi mezőnybe. 1968-as születésű fiúk, súly­lökés: 1. Nagy Attila. Disz­koszvető : 1. Tényi András. Gerelyhajítás: 1. Tényi. 1969- es fiúk, 100 méteres sífkutás: 1. Péli László. 200 m: 1. Pé­li; 2. Kolozsi Béla. Súly: 1. Botocska István. Diszkosz: 1. Botocska; 3. Fehér Csaba. Ge­rely: 1. Kolozsi; 3. Bata László. 1968-as leányok, 200 m: 3. Burján Edit. 1969-es leányok 100 m: 1. Zsuffa Dóra. 4x100 mPiaci jelentés­Éltetője ma is a munka Az idős mester munka közben A Rákóczi út elején levő házon cégtábla hirdeti, hol lakik Erdélyi Zsigmond nyer­ges- és szíjgyártómester. A műhely ablaka kirakattá van alakítva, melyben díszes bőr­övek, fonott ostorok, nyergek, táskák, különféle szíjak, pus­kátok, kutyaszájkosár talál­hatók. Mesternevelő A műhelybe lépve szorgos munka közben találom a 81 éves mestert, javításra szo­ruló iskolatáskák, lószerszá­mok, kerékpárnyergek sokasá­ga közepette. — Nyolc éve készítettem új hámot utoljára. Jelenleg a Megtudom még, hogy amin dolgozik és ül a mester, an­nak a munkapadnak csikó vagy kosu a neve. A lovat» a körösi emberek fuvarozásra használták. A vasút és a köz­lekedés korszerűsítésével a lótartás hanyatlott. A nyergek készítése és ösz- szeállítása nagy hagyományo­kon nyugszik, s ezek tovább éltek napjainkig. Az idős mester megmutatja, hogy a nyeregváz elemeit fá­ból hogyan faragták ki, s vé­konyra hasított bőrszíjakkal hogyan tűzték egymáshoz, ami erősítette, egyúttal díszítette is. A cifrázóvasak beverésével nemcsak a nyerget, a hámot és az ostort is díszítették. Gyógyulás Ostorféleségeket látok, a fo­natokat, bőrgyűrűket, csipké­ket, pillangókat, sallangokat, bőrrózsákat, bokrétákat meg­csodálom. A polcon sorakoznak a számadáskönyvek 1901-től napjainkig, a város megrende­léseit olvashatom belőlük, az üzemek, gyárak őskorából, a munkadíjak és a bőrárak alakulásának változását ta­nulmányozhatom. Örömet, gyógyulást hanyatló egészsé­gében Erdélyi Zsigmondnak a munka jelenti, a megszokod környezet s a megszokott munkaeszközök, szerszámok. Molnár Elekné m váltó: 4. Nk. Pedagógus SE, Súly: 2. Hasúr Erzsébet. Disz­kosz: 3. Hasúr. Gerely: 1. Zsuffa. Ezzel egy időben Újpesten rendezték az országos ifjúsá­gi csapatbajnokságot, renge­teg résztvevővel, ahol a körösi atlétagárda tarta­lékos volt. Diszikoszvetésben a Nk. Pe­dagógus-versenyzők eredmé­nyei: V. Szűcs György 37,80; Medgyesi Attila 35; Palotai László 32,80; Ványi Ferenc 30 m. A helyezés nem ismert. * A XVIII. nyári úttörő­olimpia IV. korcsoportos öt­próba versenyének városi ta. vaszi fordulóján sokkal jobb eredmények születtek a Kini­zsi-sporttelepen, mint ősszel. Most a tavaszi legjobb Kos- suth-iskolás fiúk 1218, az Arany-iskolás leányok 1005 pontot gyűjtöttek. A végeredmény a követ­kező. Fiúknál: 1. Kossuth iskola (Ha­lasi Ferenc, Szabó Ferenc, Ko- pa Zsolt, Fehér Elemér, On- hausz János, Keskeny Csabai 2257; 2. Arany isk. 1905; 3. Petőfi isk. 1876; 4. Rákóczi isk. 1627 ponttal. Leányok: 1. Arany isk. (Burján Edit, Kosa Márta, Dénes Mónika, Csen­gődi Beáta, Dómján Kornélia, Faragó Anikó) 2019; 2. Pe­tőfi 1906; 3. Rákóczi 1827; 4. Kossuth 1822 pont. A kupaviadal végeredménye (fiú+leány 3—4—5 próba együtt): 1. Kossuth isk. 9314; 2. Arany isk. 8110; 3. Petőfi isk. 7727; 4. Rákóczi isk. 7696 összponttal. Az úttörő-olimpia megyei atlétikai döntőjét egyéni szá­mokkal Cegléden rendezték. Fiú kislabdadobásban: 1. Dobránszky Zoltán (Nk. Kos­suth isk.) 80,44 m. (kiemelke­dő eredmény, utoljára 6 éve nyert körösi atléta megyei út­törő-olimpiát) Súlylökésben 12,56 m-rel Dobránszky 2. lett. Balszerencséje, hogy idén ez a legmagasabb szintű út- törőviadal. Hétfői sportműsor Labdarúgás Gimnáziumi pálya, 16.30: VGV II.—ITV, 17.30: Mészá­ros Tsz—Törteli Tsz, 18.30: 21-es Volán—Pedagógusok; Ifjúsági-sporttelep, 16.30: Tor­más—Kossuth utcai lakótelep, 17.30: PVCSV—TRAKIS, 18.30: VGV I.—NEFAG, kispályás TRAKIS Kupa-mérkőzés. S. Z. Szicíliai védelem. Színes, szinkronizált szovjet bűnügyi film. Előadás, 4, 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Hárem a sivatagban. Színes, szinkronizált szovjet kaland­film, fél 4-kor. A hétszáz éves titok. Szí­nes, szinkronizált szovjet bűn­ügyi film, fél 6-kor és fél 8- kor. Hétfői műsor Zsaru vagy csirkefogó? Szí­nes, szinkronizált francia bűn­ügyi filmvígjáték. Előadás 6 és 8 órakor. \ A stúdiómoziban A mama százéves. Színes, spanyol tragikomédia, fél 6- kor és fél 8-kor. ISSN 0153—2708 (Nagykőrösi Hírlap) gyes zöldség csomója 6, retek 5, zöldpaprika darabja 1—5,50 forintért kelt. A baromfipiacon a tyúk párja 180—200, vágócsirke 60 —160, kacsa 170—1801 2 * * S., napos­csirke darabja 8—10, tyúkto­jás 1,40—1,50, kacsatojás 4—5 forint volt. A halászati szövet­kezetnél az élő halat 30—70, az egész tyúkot 38, a baromfi­aprólékot 25 forintért mérték. A szemestermény-piacon a búza literje 5, az árpa 4,50, a morzsolt kukorica 4,5Ó, a kö­les, cirokmag és napraforgó- mag 12—~ií forint volt. Pénteken rendkívül gazdag és élénk piac volt. A zöldség­félék árában olcsóbbodás mu­tatkozott. A gyümölcs- és zöldség­piacon a tavalyi termékekből már keveset árultak. A fony- nyadt almát 8—10, óburgonyát 5. a héjas diót 25—28 forintért adták. Árultak tavalyi takar­mányburgonyát is 1,60 forin­tos áron. Az új paradicsom 25—40, uborka 10—12, cseresz­nye 22—24, meggy 22—26, eg­res 2—10, zöldbab 45, borsó 26, karfiol 30, kelkáposzta 10, új­burgonya 10—12, apró 6, ve­voltak. Egy homoktengerbe zárt, sajátságos alföldi mező­városi iparág alakult ki. A földműveléshez ökörigát hasz­náltak, a földművelő kisgaz­da inkább tartott ökröt, mint lovat. Jövés-menésre, fuvaro­zásra a lovat használta a nagyon laza, homokos talajon. — A remekelő legénynek a céhes időben egy pár kápás farmatringos lószerszámpt és egy magyar csikóskantárt kel­lett elkészíteni, remekbe. Tíz­tizenhét szíjgyártó mester látta el ebben az időben a szükségletet. Ahány hám, annyiféle. Van széles fölsői igára való hám, 16—18 kilo­gramm súlyú. A kulcsos hám parádéra 20—22 kiló. • A falon egy nagy méretű kép, mintegy iskolai szemlél­tető ábráról, a szíjgyártó, ló­szerszámkészítő műhely egész munkafolyamata leolvasható. A kép ábrázolta műszerfalon a szíjgyártó, mesterséghez szükséges műszerek láthatók. A kometán rendszerű hám­készítést ábrázolja a kép. Cifrázták Nem szükséges a képet néz­ni, mert a szíjgyártó műhely­ben kézbe vehetem ugyaneze­ket a műhelyi szerszámokat. A félhold és negyedhoid ala­kú, szárnyalakú késeket, a görbe szíjgyártó, török alakú, felhajtott élű nyeregkéseket. A lyukasztó fogót, a tűzésjel­zőt és a revolver lyukasztót. tsz-eknek végzek javító-kar­bantartó munkákat. Egy-egy hám élettartama 40 év. — Egy iparág hanyatlását, virágzását a kereslet és a nyersanyag határozza meg. Ha valaki végigkíséri a csalá­dunk történetét, melyben em­beremlékezet óta apáról fiúra hagyományozódott a nyerges- és szíjgyártó-, ostorfonó-mes- terség, akkor ennek az ipar­nak a történetét is megismer­heti. Városunkban a szíjgyár­tó céh 1837-ben alakult meg, a céh pecsétje is ebből az idő­ből való. Ekkor már itt éltek és szíjgyártóként dolgoztak ükapáim. Szerszámok Az állati bőrökkel dolgozó kézműiparhoz a félszilaj mar­hák bőre és a körösi határ­ban bőven tenyésző mocsári tölgy, mint kitűnő, cserző­anyag szolgáltatta a nyers­anyagot. Nemcsak helyi szük­ségletre dolgoztak, ebben az időben a körösi szíjgyártók vásározó tevékenységet is folytattak. — A körösi nyergek, ló­szerszámok az országos vásá­rokon is állták a versenyt. Jövedelmező foglalkozás lehe­tett a nyergesmesterség, mert a jobb módú, sőt a ne­mesi osztály , is szívesen adta a gyermekeit erre a pályára. Ez a város volt a környék mesternevelő központja. — Az utak nagyon rosszak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom