Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1SS2. JÚNIUS 20., VASÁÉNAP A villdsiypássfor magában kévés®! ér Száz tehén van egy gulyában ESsm nagyér men! diáikévá Porfelhő kavarog a tehén­csorda nyomában. A jószá­gok mögött baktat a kisbojtár, s a gulyás. Nem kell biztatniuk a csordát, a tikkasztó hőség­ben szaporán igyekeznek az istálló felé. Három óra, letelt a legeltetés ideje. — Az idei tavaszon a szo­kottnál korábban hajtottunk ki — mondja Csonka Pál, az albertirsai Szabadság Tsz te­hénpásztora —, mert jó volt a fű, s fogyóban az eleség. Szabad ég alatt Az albertirsai porta a gaz­dák rendszeretetéről árulkodik. A patyolat abrosz mellett be. szélgetünk tovább a gulyással. A fakó kalap alól napszítta arc tekint rám. Látszik, szabad le­vegőhöz szokott a gulyás, s kint tölti fele életét az állatók mellett, ha süt, ha fúj. — A villanypásztor magában nem sokat ér, kell mellé em­ber is. Tizenöt éve vigyázom a teheneket. Már csak kutya nélkül, pedig még mindig megvan a jó kis pulim. De a telepre nemhogy kutyát, még kerékpárt és motort sem sza­bad bevinni. Ennyire óvjuk a jószágot a fertőzéstől. Nem gulyásnak születtem, csupán azzá lettem, előbb traktoros, majd gépkocsivezető voltam. Csak amikor leszázalékoltak akkor adtam a fejem a pász­torkodásra. Nyáron és ősszel kint a réten, télen pedig bent a telepen őrzöm a jószágot. Azt meséli, előbb még a ház. táji csőszködést is megpróbál­ta. — Nem jó dolog csősznek lenni — emlékszik arra az idő­re —. Könnyen ráfizethet az ember fia. Ha megfogja a tol­vajt az is baj, ha ez nem sike­rül, akkor meg azért szólnak neki. S mit tehet az olyannal, aki a szomszéd kukoricáját tö­ri le? Inkább vigyázok a tehe­nekre ! — Hogyan telik a napja? — Hét óra, amikor az asz- szonyok befejezik a fejést. Ez­után hajtunk ki, ebben egy gyerek segédkezik. Száz tehén van egy gulyában. Három gu­lya legel itt a dombhajlatban. Enyém az, amit látott. Arra kell ügyelnem, hogy ne tegye, nek kárt máshol, s maradjon mind a kijelölt legelőn. Köz­ben* arra is futja az időmből, hogy rádiózzak, olvassak, de a fél szemem az állatokon. Na persze, még az időmből arra is telik, hogy végiggondoljam életem sorát. — Hogyan is telt az ötven- hárorh esztendő? Gyűjtőitek a házra — Hat osztályt jártam csu­pán. Az asszony kitalpalta a nyolcat. Jól is forgatja a szót. Idény végi spsrijsgyzet (VI.) Csapataink a mérlegen Van egy mondás: akkor rúgd a győztes gólt, ha az ellenfél­nek már nincs ideje kiegyen­líteni. Hát valahogy így tör­tént ez a járási I. osztályú labdarúgó-bajnokságban is. A gyömrőiek szinte végig az első helyen álltak, a, 25. forduló­ban azonban kiütéses veresé­get szenvedtek Abonyban, s a i harmadik helyre estek vissza, I ott is maradtak. A Nagykőrösi állt az élre. végül ők lettek a bajnokok. Érthető volt a nagy elkeseredés a gyömrőiek háza- táján, hiszen ezúttal igazán kö­zel álltak a feljutáshoz. Az is. az igazsághoz tartozik, hogy a döntést nem szabad a végé­re hagyni, mert az idegesség, a nagy tét szinte megbénítja a játékosokat. Így volt ez a gyömrőiekkel is. A járási I. osztályú bajnok­ság színvonala ezúttal sem fe­lelt meg a várakozásnak. Bő­ven akadtak nagy gólarányú győzelmek, a Karatetétien az őszi szezon közepén visszalé­pett, s az sem titok, volt né­hány megkérdőjelezhető ered­mény is. ősszel a legnagyobb vihart a Gyömrő—Nagykőrös 4-1-es eredménnyel végződött meccs kavarta. A szövetség — a körösiek óvását elfogadva — újrajátszást rendelt el. Pedig, a. találkozó játékvezetője elzár­kózott attól, hogy ő műhibát követett el. Tavasszal a Gyöm­rő óvta meg a Kocséron el­vesztett találkozót. Az óvást ezúttal elutasították. Az már más kérdés, hogy miért... Ezek csak kiragadott epizó­dok a bajnokságból, mégis jól érzékelik, hogy nem volt min­den rendben. Egyes csapatok néhány mérkőzést komolytala­nul játszotta^ végig (lásd a Kocsér—Nagykőrös találkozót), bőven akadtak bírói tévedések is. Mindezek komoly morális problémákat takarnak. Xíem lehet szó nélkül hagyni a já­tékvezetők működését. T.ény: a bíróküldő bizottság nehéz helyzetben volt, hiszen kevés a\ sípmester. Az azonban még­iscsak furcsa, hogy egyes bírók egyszerűen nem mernek (!?) több csapat otthonában vezet­ni. Néhány együttes menet közben is vétót emelt több bí­ró ellen. A vétókat elfogadták, nyilván erre alapos okuk lehe­tett. A Nagykőrös óriási szeren­csével nyerte el a bajnoki cí­met. Nem kétséges, a városi csapatnak vannak a legjobb körülményei, de ezúttal a For­tuna is tolta a szekerüket. Az Abony és a Gyömrő is egy haj_ szállal csúszott le a dobogó legfelső fokáról. Mindhárman lehettek volna elsők, de ezúttal a Nagykőrösnek jutott az első hely. A többi csapatról csak egy mondatban. Mende: ragyogó tavaszi szereplés; Péteri: ke­vés gólt rúgtak, de okoztak meglepetéseket is; Maglód: ta­vasszal sokat javultak; Dán- szentmiklós: az őszre szíveseb­ben emlékeznek vissza...: Ceglédbercel: hol van már a tavalyi hó; Nyáregyháza: po­zitív és negatív meglepetések váltogatták egymást: Kocsér: a Gyömrő ellen kilehelték a lel­kűket, másoknak megadták magukat; Törtei: nagyon gyen­ge évadot zártak; Ecser: a hat büntetőpont levonását sajnál­hatják; Vasad: többre nem ké­pesek. Ezzel befejeztük a labdarú­gást értékelő sorozatunkat. Va­lamennyi együttesnek jó pihe­nést, eredményes felkészülést kívánunk a nyári holt szezon­ban. Folytatás: az 1982f83-as baj­nokságban, augusztus 22-én. G. J. S ha valami vitánk támad, ak­kor pedig azt nyelveli, hogy nekem csend legyen, mert hi­szen ő az idősebb. Hát szín­igaz! Három hónappal előbb látta meg a napvilágot. Azt is elmondja, hogy alig hagyta el az iskolapadot, már. is dologra fogták. Cseléd volt, más háznál szolgált, öten voltak testvérek, számítottak a keresetére. — Nem volt az egy kegyes világ — sóhajt nagyot, amikor a múltat idézi. Plárom évig volt katona. Le­szerelése után falubeli lányhoz kötötte életét. A ház, amely­ben laknak, családi örökség. Hosszú évekig egyszem lá­nyuknak gyűjtötték a házrava- lót. Amint az meglett, tovább kellett kuporgatni azért, hogy rendbe rakják teljesen. A pénz pedig eleinte nehezen került. Az első időben a téeszben is csak a munkaegység járta. Volt olyan esitendő, amikor még nekik kellett a juttatáso. kért visszafizetni. Lenne mit bepótolnom! — Ötvenhat után fordult jobbra a sorunk. Már a ház­táji mellé fizetést is kaptunk a közösből. Mi is azt kapunk mindketten. S nem panasz­kodhatunk. Az asszony a ker­tészetben elég jól keres, én pedig a rokkantsági nyugdí­jammal összehozom a 4320 fo­rintot. Az udvaron láb^s jószágok, tyúkok, csirkék. Az ólban disznó gömbölyödik. — Hol piheni ki a -fáradal­makat? Hegyvidék? Balaton? — Van tévénk, nézni foßom a meccseket. Az asszony élj a lánnyal kirándulni, viszik őket a téeszből. Én még nem mentem el semerre. Egyszer- kétszer Pesten voltam. Azonkívül? Legtávolabb ka- tonakoromban Békéscsabán. Esetleg ide, a Romantikába egy sörre*Balaton? Mátra? Hát. lenne még mit bepótolnom, hi­szen sehol se jártam. Szalui Mária Harminc©! család gondjai lóbant tagúkra maradt k volna? A döntés joga a tanácsé Sülysápon leszállunk a vo­natról, s a vasútállomás kö­zelében várakozó személyau­tóval folytatjuk utunkat. Már amennyiben az egyáltalán út­nak nevezhető, amin Sáp irá­nyába nagy zötykölődések, sá­ros cuppanások közepette el­hagyjuk a nagyközség központ­ját, Hamarosan egy volt ho­mokbányához érünk, ahol a földút kanyonszerűen hasít ketté egy magas dombot, s ka­nyarokat ír le a szurdok mé­lyén. — Olyan szép ez itt, mint egy westernfilmbeli táj ... Már csak az indiánok hiányoz­nak ... — nevet fel önkénte­lenül a gépkocsivezető. Talán meg sem lepődnénk, ha kétoldalt jóval a fejünk fe­lett magasodó meredély tete­jén cowboyok, azaz tehenészek jelennének meg, ugyanis dol­gos népek, állattartók, növény, termesztők, méhészek, egész­napos hajsza utáni vágyók lak­helyére, két kis tanyára igyek­szünk. Csak a nyoma Megérkezünk Sándorszállás első két házához. Egyikhez odamegyünk. Ér. deklödésünk tárgya a „segély­kérő telefon” élettelenül süket. Keressük a házigazdát. Nagy nehezen észrevétetjük vele magunkat, előjön, s kérdi: mi tetszik? Mondjuk, hogy tele­fonálni szeretnénk. Visszaküld minket a készülékhez. A kagy­ló már a kézben, de még süket a hallgató. A gazda az ablak mögött, a szobában lehajol (most kapcsolja be, mondja gépkocsivezetőnk), s valóban a készülék életre kel. Leg­alábbis veszettül búg, recseg. Azonban hiába a kurbli teker- getése, Nagykáta nem jelent­kezik. (Ugyanis 16 óra után már nem a sülysápi hivatal tart ügyeletet.) Közben kiszól a nyitott ablakon a tulajdonos, hogy kérdezzük meg, mennyi­be kerül a telefonálás, aztán majd fizessük ki neki a pénzt. Nagykáta nem jön be. A ké­zibeszélő visszakerül a helyé­re. Be a kocsiba, s irány s szomszéd tanya, Jakabszállás A két tanya határán áll a voll iskola, amely most két csalác magántulajdona szépen felú­jítva. A ház falán még. ott s volt segélykérő telefon nyoma Az előbb vizsgált készüléktől kilométerre lehet, s a két ta­nya középpontja még egy ki­csit ennél is beljebb van. Va­lahova oda szeretnének a hely­beliek egy valóban bármell időpontban használható segély­kérő telefonállomást. Kspscs nélkül ? Betérünk egy családhoz. Aj ilyenkor szokásos panaszol áradata indul el. főleg a sze­rintük is használhatatlan tele­fonról, az utak elhanyagoltsá­gáról, a postai kézbesítés töké­letlenségéről, az orvosi ellátás bizonytalanságáról. Mondtak olyan esetet is, hogy valakit háton kellett kivinni a közeli szilárd burkolatú országútra, hogy onnan stoppal juttassák sürgősen kórházba — Isasze- gen keresztül —, mert Süly­sápra bemenni, vagy onnan ki­jönni esős, vagy havas időben nem lehet a rossz földutakon. Tizenöt perc sem telik belé, egy másik családból ketten is betérnek, majd "újabb negyed­óra múlva egy harmadik csa. ládot is képvisel valaki. A fő téma a te'efon. amely mmdig akkor nem működik, amikor szükség lenne rá, mert aki „ke­zeli” az éppen a baj idején nincs odahaza. Fölkerekedünk, hogy más családokkal is elbeszélgessünk. Minden megkérdezett egyetér­tett abban, hogy legyen a két tanya, Sándorszállás és Jakab­szállás középpontjában egy, bárki által elérhető valódi se­gélykérő állomás. Sőt, Illés Pál nyugdíjas már vagy két éve ja­vasolta, hogy telepítsenek az Alföldön is bevált postaláda- rendszert mindkét tanyán a postai kézbesítés megkönnyí­tése, biztonságosabbá tétele ér­dekében. És ezenkívül még el. gondolkodtató dolgokat tud­tunk meg a helyiektől... Rendőr 20 éve nem járt Sán- dorszálláson, Jakabszálláson, a Felsö-Tápión átvezető tahidat maguk építették, saját anyag­ból, saját pénzből, meg a kör­nyék kivágott akácfáiból... Tanácstag már régen volt a településről, vagyis nincs köz- vetlen kapcsolata az itt élő 35 családnak a tanácsi szervek­kel ... Egy megjegyzés... Szeretnék ha orvosi ellátás szempontjából Isaszeghez tar­toznának (elsősorban a rossz közlekedés miatt, tehát nem a helyi körzeti orvosi ellátást hi­báztatják) ... S nem értik hogy az 1980. június 5-én a vök iskola falára fölszerelt .segély­kérő telefont miért kellett fel­újítás címén 17-én egy kilo­méterrel messzebb, jelenleg: helyén fölszerelni. Az elfeledett, magukra ma­radt, kicsit sértődött emberek­re jellemzően áradt a szó a helybeliekből. Meg is jegyezte egy 60 éves bácsi, hogy az el­múlt emberöltönyi időben az őket akkor fölkereső „újság­író” volt az egyetlen, aki sor­suk felől érdeklődött. Aszódi László Antal Megjegyzésünk; Tudósítónk írása nyomán a legégetőbb gond, a telefon miatt megkerestük az illeté­kest szintén telefonon, persze nem Sándorszállásról. Az át­szerelt telefonállomás kalandos történetéről, a posta-vezér­igazgatóságon a következőket mondta el a helyközi távbeszé­lő ügyekkel foglalkozó Szer- gyánné főelőadó, miután a Bu- dapest-vidéki Postaigazgató­ságtól vizsgálatot kért az ügy­ben : — A lakosok nyilván nem tudják, milyen nagy különbség van a segélykérő állomás és az úgynevezett, megbízott kezelé­sében levő nyilvános állomás között. Itt az utóbbiról van szó. Ugyanis az iskola meg­szűnt, s a 9-es számot viseli telefonja ma teljesen jogosan van a helyén, mert Sülysáp nagyközségi tanács vb titkára írásban rendelte meg a készü­lék átszerelését 1980. június 17-én. Azóta a készülék a ta­nács községi nyilvános állomá­sa Lengyel József lakásában van fölszerelve, aki a beszél­getésekért díjat szedhet be, számla ellenében, amit pedig a tanácsnak ad tovább elszá­molás végett. Az előfizető te­hát nem Lengyel József, ha­nem a községi tanács, így a készülék kezelőjével a posta nincs közvetlen jogviszonyban, s az állomást ő úgy működteti, ahogyan jónak találja. Ebbe beleszólása csak a tanácsnak van. Segélykérő állomássá csak úgy lehet, ha a tanács Lengyel Józseftől visszavonja a megbí­zást és a Budaoest-vidéki Pos­taigazgatóságon megrendeli a segélykérő állomás felszerelé­sét. A döntés; joga — a körülmé­nyek mérlegelésével — a helyi tanácsé. Természetesen szíve­sen adunk helyt az ő vála­szuknak, véleményüknek is ... Piád körkép Gycntrcről á Jé miniséi a jellsitző Ritka még a meggy és drága Elhunyt Furugiyás Géza Rövid ideig tartó, súlyos be­tegség következtében a hét elején 52 éves korában várat­lanul elhunyt Furuglyás Géza, a budafoki Csokonai Művelő­dési Ház igazgatóhelyettese. Korábban hosszú évekig a monori járásban tevékenyke­dett, igazgatója volt a járási, később a gyömrői Petőfi Sán­dor Művelődési Háznak. Ki­emelkedő eredményeket vall­hatott magának a közműve­lődés területén. Több társa­dalmi szervezetnek, így a KISZ járási vb-nek, a TIT já­rási szervezetének — hosszú évekig aktív tagja volt. S nem utolsósorban lapunk hűséges tudósítójaként is tevékenyke­dett több mint másfél évtize­den keresztül. Szorgalmasan küldte írásait szerkesztősé­günkbe, foglalkozásából ere­dően elsősorban a közművelő­dés gondjai, eredményei ihlet­ték az írásra. Szerény, közvetlen ember volt, szerették fiatalok és idő­sebbek egyaránt. Kapcsolata a járásból való távozása után sem szakadt meg a régi kollé­gákkal, barátokkal. Ha csak tehette, szívesen látogatott a szőkébb pátriába, érdekelte őt a járás fejlődése, élete. Furuglyás Géza végső bú­csúztatására június 24-én, csütörtökön 15 órakor kerül sor a fővárosban, a budafoki temetőben. Emlékét megőrizzük. Két nap kulturális programja Gyomron, 10 órakor: régi pénz és érmegyűjtők összejöve­tele, rózsakiállítás, a kertba­rátok körének szervezésével, 14-től 19-ig: Akropoliszi pilla­natok címmel Vinkler László grafikáinak kiállítása, 17-tőJ és 19-től: filmvetítés. Monoron, 18-tól: a Nosztalgia ifjúsági klub foglalkozása, hét­főn 17-től: asztalitenisz-edzés (a sportszékházban) 18-tól: a kert­barátkor összejövetele. Pilisen, 18-tól: ifjúsági klub- foglalkozás, hétfőn, 15-től: a Csepp II. irodalmi színpad próbája, 17-től: az asszony­klub; 18-tól: a népművészeti szakkör öszsejövetele. A légörvényt hajtó szélvihar, zivatar, majd csendesen, de szaporán szemerkélő eső mos­ta el a korábbi napok poros szárazságát. Így valamivel el­viselhetőbb volt a reggel a legutóbbi gyömrői piacon, a köra délelőtt már eléggé erő­sen melegítő napfény ellenére. A standok, mint mindig, ezúttal is tömöttek voltak, bő­ven akadt eladnivaló, s vásár­ló sem volt kevés. Igaz, e piac­ra most. inkább a mennyiség és a jó mi-őség volt a jellemző, a választék valahogy szerényebb volt a korábbi évek időszaká­hoz képest. ■ Cseresznye már elég szépen akadt, 15, 16 és 20 forintért kilója, de meggy csak egy helyen volt kapható 25 fo­rintért. A zöldpaprika méret­től függően és darabonként 2,50, 3, 4 és 5 forintért, vagy kilója 44—45, illetve 46 forin­tért ment. A csípős zöldpaprika darab­ja 2—3-ért, a paradicsom min­denkinél 50, s az új burgonya kilója 20—22 forintért fogyott. Az árnyalatnyival gyengébb minőségű paprikát, zöldségfé­lét, paradicsomot szinte alig vitték, olyan jól nézett ki a többi. Uborka nagyon kevés akadt, ami volt, az is gyorsan elkelt, kilója 22-ért, újhagyma 4,80-ért (csomója), s ugyan­ilyen kiszerelésben), sárgarépa, zöldség 8—10—12 forintért ke­rült a vásárlók kosarába, szaty­rába, a karalábé (félkilós fej) négyért. Fejlett őszi káposztát, paradicsom- és paprikapalán­tát is árultak, ötven fillér és egy forint körül szálját. A helybeli Szabó Lászlót nyilván sokan ismerik nemcsak a piacról, ahová 17 éve jár ki. Odahaza a Rákosmezeje Tsz­szel van leszerződve hízóra, s a hernádi Március 15. Tsz-szel húsbaromfira. Az üzlettel több­nyire a feleség foglalkozik, mint ahogy a boltot is ő ve­zeti. Fehér József Pécelről ér­kezett (otthon is árusít), Mol­nár József Zsámbokról jött Gyömrőre, de mint mond­ja, más Pest környéki település piacait is gyakran látogatják. Szalai Sándor Monorról tér át időnként, de helyben is kínál­ja termelvényeit. Budai Fe­renc Érdről, de volt aki Göd­ről autózott a. piacra, a hely­beli Győré Józsefné pedig másfél éve sikerrel kínálja a vevőknek saját készítésű szá­raztésztáit, s rendszeresen kap­csolatban áll a hivatásos piac­kutatókkal, akiknek kérdőívei­re mindig válaszol. Kisállatokat is láttunk a gyömrői piacon: a 10 napos liba darabja 100, a háromhe­tes kendermagos és vörös csip­ke 20—24. az öthetes fehér ugyanannyiért kelt el, a két­hetes kiskacsa 40 forintért, az egyhetes tizenkettőért. Egy pár fehér csirke körülbelül 5 kilóig 280 forint volt. De so­rolhatnánk a szárnyasok árait kortól, fajtától függően, eléggé változatos számokat kapnánk. Ám a lényeg az, hogyha válasz­tékban szerényebb is volt a szokottnál a piac, a minőség­re nem lehetett panasz. Színesítette a piaci vásárt a bőrdíszműárusok, kötődések népes felsorakozása, utóbbiak portékái között még szép számmal akadt melegebb hol. mi is ... A. L. A. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom