Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

•• Ötletek a gyakorlat mérlegén Az újítások foszissításárél Közvetlen érdekeltség a megvalósításban NÉPGAZDASÁGUNK HELYZETÉT elemezve esz­tendők óta eszünkbe jutnak az újítók és azok az ötletek, amelyek megvalósítása gazda­ságosabb, vagy minőségében jobb — tehát piacképesebb — terméket eredményezett. Tu­dunk persze olyan esetről is, amikor a zseniálisnak tűnő ta­lálmányból, újításból eszten­dőkig nem lett semmi, pedig elfogadták, úgy, ahogy díjaz­ták, csak éppen a gyakorlat­ban nem vezették be őket. Gyakorta hajtogatjuk is, hogy sokat jelent további fej­lődésünk szempontjából az al­kotókedv, az újító szándék erősödése. Évről évre szebb számokkal dicsekedhet országosan az újítómozgalom, a vállalatok egyre nagyobb mértékben tá­mogatják az újítókat, mégis szinte évtizedes változatlan­sággal érvényesek iazok a pa­naszok, hogy hosszadalmas az ötletek elbírálása, nehézkes, vagy éppen szinte lehetetlen az újdonság bevezetése. Kétség­telen tényekkel alátámasztott panaszok ezek, ahogy általá­nosan elterjedt szokás az is, hogy közreműködői díj gya­nánt olyanok is tartják a mar­kukat, akiknek éppen nem sok I közük volt az újítók érdemi munkájához, csupán a válla- I lati hierarchiában elfoglalt he­lyük tette lehetővé, hogy ők is alábiggyesszék nevüket a be­adott újításnak. Arról is eleget hallhatunk, hogy a szolgálati találmányok benyújtásakor nem kis gondot okoz az alko­tó tevékenység anyagi és er­kölcsi díjazása. Ezek szerint nem igaz, hogy fejlődik az újítómozgalom, hogy sokasodik az ötletes és ötleteikkel hasznossá váló em­berek száma? Vagy túlzottak a panaszok, megalapozatlanok a lassúságra, helyenként ér­dektelenségre tett megjegyzé­sek? Egyik állítás sem valótlan! Sőt, a kettő csak együtt lehet igaz, hiszen a tények — már­mint az újítómozgalommal kapcsolatos tények — csupán látszólag ellentmondásosak. A képlet szinte egyszerű: minél több a hasznos ötlet, talál­mány, annál jobban bosszant mindenkit, ha a növekedéssel csaknem egyenesen arányosan szaporodnak azok az újítások, amelyek egyre csak várnak a megvalósításra. SOKAN ÜGY VÉLTÉK, hogy ezen a helyzeten lényeg­be vágóan változtatnak majd a magánvállalkozások, hiszen azokban, úgymond nem gátol­ják az ötletek és ötletes em­berek érvényesülését. Csak­Sporthírek Tekézők formaerzáse Serdülőtema-siker Kiskunhalas volt a színhe­lye a területi serdülő fiú II. osztályú tornász-csapatbajnok- ságiiak. A körösi fiatalok ügye­sen mozogtak és továbbjutot­tak a vidéki bajnoki mezőny­be. A Nk. Kinizsi (Bognár Fe­renc 51,8; Bari Béla 49,5; Pod- horszki Péter 51,7; Ajtai Atti­la 52.1; Bállá László 54,4; Ka­sza Tamás 55,8) a második he­lyen végzett. A minősítés ér­dekében egyénileg is indult több kinizsis (ők is hat sze­ren): Kis Rezső 46,9; Zsiga György 47,9; Pozsár Zsolt 48,6 pontot ért el. A Toldi-sportcsarnokban rendezték a középiskolás női Toldi KISZ Kupa-viadalt. A Nk. Toldi DSK és a Nk. Gim­názium tornászleányai vetél­kedtek tizennyolcán, három kategóriában. Nk. Mészáros Tsz SK— KÖZGÉP (Cegléd) C 7:1 (2332-2068). A hazaiak jó já­tékkal, remek összfa-ered- ménnyel alaposan visszavág­tak az áprilisi vereségért. E. psz.: Lóczy (419), Fekete (402), Szabó T. (390),’ Petróvics (387), Kovács (371). Hétfői sportműsor Labdarúgás Ifjúsági sporttelep, 16.30: ITV—PVCSV, 17.30: TRAKIS— Törteli Tsz. 18.30: VGV II.— VGV I.; gimnáziumi pálya: 17.30: 21-es Volán—Kossuth utcai lakótelep, 18.30: Pedagó­gusok—Mészáros Tsz kispályás TRAKIS Kupa-mérkőzés. Torna Győr: a XVIII. nyári úttörő­olimpia országos döntője. S. Z. hogy a légvárépítgetők lehűté­sére hadd szögezzük le itt is, hogy a népgazdaság fejlődését ' a továbbiakban is a nagyüze­mek határozzák meg alapve­tően, ahogy a műszaki-techni­kai fejlődést is iparági mére­tekben lehet — és kell — elő­segíteni. Az viszont kétségtelen, hogy a nagyüzemek és ipar­ágak a későbbiekben rugalma­sabb stílussal lehetnek csak eredményesek. Követni kell a piac igényeit, a piaci kínálat­hoz kell igazítanunk termelé­sünket, s ebben nagyon fon­tossá válhat az újítók tevé­kenysége, hiszen állandóan újabb technológiát követel a váltakozó mértékben — és áron — rendelkezésünkre álló ipari nyersanyag. Az ötletes ember pedig, aki hasznosan se­gít ilyen problémák megoldá­sában, természetesen a továb­biakban is fokozott megbecsü­lést érdemel, s az elismerés­nek természetesen anyagi vo­natkozásai is vannak. Ebben a helyzetben jelentek meg az új szabályozók, ame­lyek elsősorban abban módo­sítják az eddigi gyakorlatot, hogy az újítókat és a szolgála­ti találmányok benyújtóit köz­vetlenül érdekeltté teszik a megvalósításban. Ennek az új rendelkezésnek elsősorban az az előnye, hogy törvényesíti az ötlet, újítás, találmány megva­lósításában közreműködők te­vékenységét és annak díjazá­sát. A vállalatok, üzemek szer­ződhetnek az újítóval, s e szerződésben kiköthető, hogy az újító, feltaláló a munkaköri kötelességén túl milyen mó­don, mértékben és milyen ja­vadalmazásért vehet részt a gyakorlati megvalósításban. Nyilvánvaló, hogy egy ren­deletmódosítás, vagy egy új rendelet önmagában nem old meg semmit. Annak ésszerű alkalmazása viszont már eredményt hozhat. Az újítók, feltalálók közreműködését szabályozó új rendelkezések egyértelműen arra orientál­ják a vállalatokat, hogy segít­sék ötletes embereik alkotó munkájának eredményeit a termelés szolgálatába állítani. ÖSZTÖNZŐEN hat az újfaj­ta szabályozás az újítókra is. Az új helyzetben elsődleges szemponttá válik, hogy minél előbb megvalósítható talál­mánnyal hozakodjanak elő, hiszen személyes — a jövőben szerződésben biztosított — ér­dekük a közreműködés, a gya­korlati megvalósításban való eredményes részvétel. L. G. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1932. JÚNIUS 20., VASÁRNAP Muezfecs és pihenés Üdülőt bérel a szövetkezet Néha érdemes rajta egy kicsit elgondolkozni, hogy egy emberöltő alatt milyen nagyot fordult a világ kere­ke, mennyire változtak a min­dennapok. Reggelenként a rá­dió köszönt bennünket, estén­ként a televízió mutogatja az egész földkerekséget. Sok becsületben megörege­dett, dolgos, idős földműves ember, aki fiatal korában csak akkor jutott túl a város ha­tárán, ha katonának hívták vagy háborúba vitték, most nyugdíjat kap és az öregek klubjába jár. Sok nyugdíjas idős asszony, akinek valami­kor munkája közepette, se ünnepe, se vasárnapja nem­igen volt, most szívesen jár az Arany Já­nos Művelődési Központ, a termelőszövetkezetek, s a gyárak, vállalatok ki­rándulásaira, és veszi igénybe az üdülteté­seket. Ezekről az eléggé meg nem köszönhető és becsülhető vál­tozásokról beszélgettünk a napokban Csípő Balázsnéval, az Arany János Termelőszö­vetkezet személyzeti vezető­jével és nőbizottsági elnöké,- vel, akit a tsz dolgozóinak és nyugdíjas tagjainak idén nyúj­tott szociális és kulturális juttatásokról kérdeztünk meg. Elmondotta, hogy a Tsz-szö- vetség által rendezett lenin- grádi kirándulásra a szövet­kezetben kimagasló társadal­mi munkát végző Szűcs Im- rénét és Tornyi Dénesnét küldték el. Emellett a Német Demokratikus Köztársaságba szerveztek kirándulást, melyen az Egyetértés brigád 20 tag­ja vett részt. — A jelentkező dolgozó és nyugdíjas tagoknak azután — folytatta Csípő Balázsné, négy esztendő óta Hajdúszoboszlón biztosít egyhetes nyaralást a szövetkezet. A szép fürdőhe­lyen egy házat bérelünk, ahol június -29-től szeptember 6-ig I felváltva, minden héten két j család nyaral. A múlt évek­ben alig tudtunk minden igényt kielégíteni, de az idén, az élénk háztáji kertészkedés folytán, szinte biztatni kell a tagokat, a jelentkezésre. Az az elsők között Juhász István­ná és Boros Ferencné nyug­díjas kertészeti dolgozók nya­ralnak majd Hajdúszoboszlón. Most kétnapos miskolc­tapolcai kirándulás szer­Június 22-én, kedden dél­után 5 órakor Berkes József, a Művészeti Alap osztályve­zetője nyitja meg az Arany János Művelődési Központ­ban Szanthoffer Imre gra­fikus és festőművész kiállítá­sát. A SZOT-díjas művésznek 1973-ban volt az első önálló kiállítása Budapesten. Külö­nösen híressé váltak külföldi útjain készített alkotásai, va­lamint munkásábrázolásai. Pénteken nagy árufelhoza­tal mellett, élénk piac volt. Sok volt a zöldség és gyü­mölcs. A baromfipiacon már idei libát is árultak. A szemesterménypiacon a búzát literenként 5, az árpát 4,50, a morzsolt kukoricát 4,50 és a kölest 15 forintért mér­ték. A gyümölcs- és zöldségpia­con az alma 10—15, a héjas dió 25—28, az óbürgonya 5, a száraz bab 30 forint volt. A szamócát 20, a meggyet 16—20, a cseresznyét 18—20, a paradicsomot 30—40, az ubor­kát 18, a karfiolt 30, a kelká­posztát 16, a fehér káposztát 7—10, a tökkáposztát 16, a vezéséről tárgyalnak az IBUSZ-szal. Emellett egyes brigádjaink saját kis autóbuszunkkal többskör 'tartanak kisebb ki­rándulásokat. Ám arra vigyá­zunk, hogy a kirándulások ne essenek a nagy gyümölcs- és paradicsomszedések idejére — fejezte be tájékoztatását Csípő Balázsné. Kopa László Több különböző kiállításon mutatta be eddig az orenbur- gi gázvezeték és a Paksi Atomerőmű építésénél készí­tett grafikáit, festményeit és a bányászokról készült mun­káit. A SZOT-díjat 1978-ban kapta meg. Szanthoffer Imre nagykőrö­si kiállítása július 9-ig te­kinthető meg hétfő kivételé­vel minden nap 8—19 óráig. főzőhagyma csomóját 6, a sár­garépát és gyökeret 10—12, a retek csomóját 3, a karalábé darabját 2,50—3,50, a salátát 5, a fokhagymát 3 a zöldpap­rika darabját 140—5, kilóra 40—50 forintért adták. A baromfipiacon a tyúk párja 180—210, a vágócsirke 90—150, a kacsa 200, az idei liba 300, a kéthetes csirke darabja 20, a napos kacsa 30, a kéthetes kacsa 40, a tyúk­tojás 1,50, a kacsatojás 4 fo­rint volt. A halászati szövet­kezetnél csak ponty volt, me­lyet 70 forintért mértek. A piacon most is sok virágot árultak. Munkásábrázoiás Grafikák az atomerőműről Piaci jelentés­Hány jó esniher van Kőrösén? Virágszigetek a j í dák peremén Középiskolások, a kupáért (4 szeren előírt+kettőn szaba­don választott gyakorlattal): 1. Szénási Gyöngyi (T) 54,V, 2. Varga Éva (G) 54; 3. Csókás Ágnes (T) 53,3; 4. Kucher Éva (T) 52,4; 5. Toricska Anita (G) 52,1; 6. Simon Éva (G) 50,5 ponttal. Ugrásban és talajon Csókás, felemáskorláton és ge­rendán Szénási bizonyult a legjobbnak. Haladók (4 szeren előírt ■gyakorlattal): 1. Szekeres Gab­riella (G) 34,6; 2. Mócza Ilo­na (T) 34,5; 3. Papp Éva (G) 34,4; 4. Nagy Judit (T) 32,8; 5. Feith Anikó (T) 32,2; 6. G. Nagy Ágnes (T) 32; 7. Herbály Gizella (G) 25,5 ponttal. Kezdők (4 szeren előírt+ta- lajon szabadon választott): 1. Fischer Renáta (T) 43,6; 2. Szi­getvári Ágnes (T) 43,3; 3. Bodrogi Ágnes (T) 41,3; 4. Dá­vid Anita (T) 41,2; 5. Farkas Anikó (T) versenyen kívül. Tekézők Az őszi—tavaszi rendszerű csapatbajnokságra való felké­szítés, valamint a játékosok foglalkoztatása és formában tartása a célja a mostani fél­éves megyei tekebajnokság­nak. Az utolsó előtti forduló­ban a körösi sportolók váltako­zó sikerrel szerepeltek. Ered­ményeik a következők (mind­két találkozó városunkban, a temetőhegyi tekecsarnokban volt). KÖZGÉP (Cegléd) B—Vo­lánbusz (Nk.) 6:2 (2264-2201). Az autóbuszosok jó játékkal sokáig kétessé tették az JTB-s tartalékok győzelmét, akiknél az egykori sokszoros válogatott Rónaszéki is szerepelt. Egyéni pontszerzők: Váradi (400) és Tóth F. (391). Hány jó ember van Nagy­kőrösön? Valakinek valamiért bizonyára minden városlakó az, ám „virágperspektívábóí’ ítélve már nem ilyen egy­öntetű az utcákat járó króni­kás előtt a kép. Különösen ha a közmondást idézi: Aki a vi­rágot szereti, rossz ember nem lehet... S bizony, sok nagykőrösi utca inkább hasonlít „elha­gyott tájra, ős, buja földre”, mint virágos kertre. Néha több tucat — amúgy szépen beva­kolt, kifestett — házfalat is magunk mögött tudhatunk, mire a gazverte, gyomos jár­daszegélyek után föltűnik szemünk előtt egy-egy „szi­get”, szép virágos kertecske a házak árnyékában ... Illatos, szemnek üdítő az a kis petúniaszőnyeg, amely a Patay utca 5/a számú ház előtt pompázik. Gyommentes, fris­sen öntözött földben virulnak a fehér, rózsaszín és kékeslila színű virágok, Godány Feren- cék petúniái. A háziasszony éppen húst süt az apró udvaron szerény­kedő apró nyárikonyhában s hogy beköszönök, megtörli ke­zét, elzárja a gázt. — A virágok? Ó, az a kis utcakert a mi gyönyörűségünk — mondja. — Minden tavasz- szal kiültetünk néhány tucat tövet s egész nyáron ott, a jár­da mellett virulnak a petú­niák, gyertyavirágok. Estén­ként a párommal kiülünk a járda mellé, s hallgatjuk a csöndet, szippantunk az illa­tos levegőből. — A belső kertben is van­nak virágok? — Nincs nekünk semmi ker­tünk, c-sak ez az udvar. Levá­lasztott házban lakunk. Az udvar fölé sátrat vont a szőlőlugas ezernyi ága, meg­annyi levele. — Tízévesek a tőkék — mondja az asszony. — Tavaly százhúsz liter bort „szüretel­tünk” a vesszőkről. Csupán ennyi zöld maradt nekünk, s persze, az utcafront... Még a szomszédomnak is adtam vi­rágtöveket, hadd legyen szép a környék. — S a többi ház előtt miért nincsenek virágok? — Nem tudom... Talán nem szeretnek vele bíbelőd­ni... ★ Kossuth Lajos utca 44., Be- kő Károlyék háza. Fényben fürdik ,a hatalmas épület, s a járda mellett megbúvó, mű­anyag szalaggal bekerített, smaragzöld színű virágoskert. Szemközt, az utca túloldalán építők húzzák a falakat: tég­la- és törmclékhalmok ott, s fehér lilíftmok, tátikák soka­sága itt, Bekőék háza oldalán. Bekő Károlyné a 189. szá­mú tejbolt vezetője. Mint mindennap, ma is hajnali öt­kor kelt ki az ágyból s mi­előtt nyitná a boltot, sorra megöntözi a virágokat. Az ut­caiakkal kezdi s folytatja a belső udvar százféle növény- kéinél. — Mi csupán a hajdani, szép hagyományt folytatjuk — mondja két mozdulat között az apró üzletben. — Valami­kor az egész Kossuth Lajos utca két oldalán pompáztak virágok. Aztán kiszélesítették az utat, s persze, a lakásépít­kezések miatt sem lehetett a túloldalon virágot ültetni. Ha­nem a mi frontunkon maradt akkora sáv, hogy széppé te­gyük a járdaszegélyt, környe­zetünket. — A szomszédok nemigen törődnek azzal — vetem köz­be. — Megváltoztak az embe­rek, s lehet, hogy idejük sincs erre. Pedig megérné azt a kis fáradságot. A virág hálás jó­szág, nekem különösen az. Itt, az üzletben négy fal között dolgozom s ha bezárok, első utam a kertbe vezet. Ott, a vi­rágok között pihenem ki ma­gam. Néha kiülünk, a gyerme­keim — a lányom meg a fiam — is becézgetik a növényké­ket. — A járókelők nem bánt­ják az utca virágait? — Megszokták, megszeret­ték azt a kis oázist. Van, aki becsönget: Tessék mondani, ezt és ezt a virágot honnan szerezte, hogyan ápolja? Elma­gyarázom. S ha látom: rendes ember, a belső kertből adok neki néhány szálat, tövet. Az utcai virágokat nem bolyga­tom, azok csak a szemnek va­lók ... ★ Subicz Dezső cipész kisipa­ros parányi műhelyének ajtaja tárva-nyitva áll: e keskeny ré­sen cserél helyet a bőr- és enyvszag az utcáról beáramló virágillattal. A mester — negyvenöt éve az — mint mondja, szemeit pihenteti, ha figyeli az üvegajtón túli vilá­got. Az pedig aranylóan sárga virágözönt jelent... — A háztulajdonos, Koselák Ferencné ültette azokat — mutat az öreg mester a járda peremére. — Tavasszal tuli­pán, most bársonyka, ősszel krizantém nyílik az ajtóm előtt. Én szoktam locsolni ezt a kis kertecskét. Ha valaki hoz valami munkát, azzal kezdi: Dezső bácsi, csak nem ker­tész akar lenni? Nem én, mon­dom, maradok a kaptafánál. Szóval, aki erre jár, nem saj­nálja azt a néhány percet, hogy megcsodálja Koselák Fe­rencné virágait... S aki feljebb, a családi ház udvarába zarándokol, még in­kább eltelik gyönyörűséggel. Tisztára söpört udvar, rózsalu­gasok, árvácskaszőnyegek. Ez a Mama — Koselák Ferencné — birodalma. — Apró kislány — Koselák Zsuzsika, a Mama hét uno­kája közül éppen jelen levő — kezében futóftizsaszál. — Tedd a vázába, Zsuzsika — mondja a nagymama s az­tán felém fordul. — Tudja, a család mellett nekem mindig a virágok jelentették az életet. Igen, a szép környezet élteti az embert. — Megkérdezhetem, hány éves? — Nem titok az, kedves­kém: hetvennégy. Fél évszá­zada is elmúlt, hogy itt lakom, a Kossuth Lajos utca 58-ban. Virág mindig volt ennél a háznál. Az utcára is jutott, s jut ma is. Egynyári növénye­ket ültetek, mert az évelőket gyökerestül kitépdesik a rossz emberek. S mire pótolnám, már nem adja a pompát. Igaz, a tulipánjaimat is letépdesték tavasszal... Nem bánnám én, ha azok valahol otthonokat dí­szítenének, de sajnos, inkább szétszórják a virágokat a jár­dán. Zsuzsika közben Lórit, a zöld tollú papagájt becézi. — És te szereted a virágo­kat? — kérdem a csöppnyi kislányt. Rámnéz, aztán az asztalvég­re mutat. Az imént még hervatag ró­zsa most vízzel teli vázában virul. Bársonyos szirmait meg­fürdeti az üvegverandán be­szökő napfényzuhatag... B. I. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom