Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. JÜNIUS 19.. SZOMBAT Védett emlékeink Öreghegyi pincesor A hazai agrártörténeti emlékek fokozottabb védelme érdekében 1977- ben rendelet született. Ám azóta megtörtént felmérések alapján az ácsai öreghegyi pincesort muzeális értékként tartjuk nyilván. A szőlőkultúra a középkori Magyarországon a sík vidékeken is megkapaszkodott, vele együtt megjelentek a feldolgozás és a tárolás épületei. E tájnak megfelelően, gyakorta borház nélkül, földbevájt pincék formájában. Ilyen tulajdonképpen az ócsai öreghegyi pincesor is. A nad- rágszíj-parcellákon megbújó pincék méretei elárulják, csak annyi bort tudtak bennük tartani, amennyire egy parasztcsaládnak szüksége volt. A pincék lejárata veremszerű, a gádort, amelyet nevezhetünk hordógurító rézsűnek is, nyeregtetős nád- fedél védi. A lejáratok két oldalán az emberek pihenő, ülő fülkéket kéA gazda kóstol, mielőtt kínál szítettek, ahol munka után beszélgettek, borozgaltak. A pincék között — számuk meghaladja a kétszázat — akadnak egyágúak, ezeket anyapincének nevezik, és találunk olyan változatot, amikor a löszbe vágott építmények úgynevezett fiókpincékre ágaznak. A környék szerencsére érintetlenül maradt: védetté nyilvánítása előtt még nem jelentek meg a hétvégi háEnnyi tehát röviden a község közelében levő muzeális értékű pincesor tárgyi valósága. De vajon menynyi maradt meg abból a paraszti létformából, amely ezt a kultúrát létrehozta? — Gyermekkorom idején volt itt igazi élet, különösen szüretkor: mi hoztuk ki a vacsorát a satulóknak, vagyis a préselőknek — emlékszik vissza az egyik pince előterében üldögélő társaság asszónytagja. Idős Nyúlás Pálnak, a tulajdonosnak más a véleménye: most sem kihalt itt a vidék, mindig találkozom valakivel errefelé. Különösen szombat-vasárnap jönnek szívesen a falubeliek. De érkeznek idegenek, városiak, az ismerősök barátai is egy- egy pohár jó borra, baráti szóró. — No de vessen pillantást belülről is a pincére — invitál Bán Károly, Nyúlás Pál sógora. A lépcső nélküli gádorban lassan ereszkedünk alá vagy hat méter mélyre. A gazda előre megy a fiókpincébe, hogy világot gyújtson. A gyertyák pislákoló fényében dereng a löszbe vágott föld alatti terem. Hordók egymás mellett: kisebbek, nagyobbak, közepesek. Hamarosan kancsó kerül a csap alá. s a tisztesség úgy kívánja, fogyasszunk is egy jó pohárral a jóféle borból. — Ha nem is az öreghegyen, akkor hol terem a szőlő? — A falu határának egy másik fertályán, ide már csak a mustot hozzuk. Akár hiszi, akár nem, ezeknek a pincéknek olyan tulajdonságuk van, hogy a vinkót is zamatos nedü. vé változtatják, — állítja Bán Károly félig komolyan, félig tréfásan. S valóban, ha jobban körülnézünk, a falakon megleljük a nemes penészt, amely a hordókat is vastagon belepi. — A feleségem nagyapja — így mesélték a rokonok — annak idején még este 11-kor sem volt rest, nyakába akasztotta a szőrtarisznyát és kiballagott ide komázni, meghányni- vetni a falu dolgát. Előfordult bizony, hogy éjjel kettő felé tért meg, vidáman nótázgatva — mondja a sógor. Egyszál ingben vagyunk, s a pincében — nem hiába váltak be ezek az építmények olyannyira — a kinti forróság ellenére hideg a levegő. Igyekszünk hát felfelé. A két öreg feíkötözi kapáit a kerékpárokra és csendben elballagnak a falu felé. Az öreghegyen ugyan nem ritka látvány a lovas kocsi, a diófák alatt kaszáját fenő férfiember. A múltat azonban már senki sem hozhatja vissza. Elpusztíthatatlan, kikezdhetetlen örökség maradt viszont a lágy haj latú dombok között: a pincesor egyszerű szépsége és az ócsaiak vendégszeretete. VALKÖ BÉLA Sub pondere ereseit palma Semmiféle trükk, csak szívós munka A közelmúltban adtuk hírül: az országos középiskolai tanulmányi versenyen ismét jeleskedtek a Pest megyei diákok, négyen is díjat nyertek. Az olvasónak is szemet szúrhatott: földrajzból egy gimnázium két tanulója került a dobogó két legfelső fokára. Csáky Rita első, Bódis Mónika pedig második lett. A gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola negyedikeseinek felkészítő tanára Fábri Mihály. Ami nem tananyag — Hogyan kell nyerni? — Lehetőleg utcahosszal — így Csáky Rita. — Közöttünk csupán hárompontnyi volt a különbség, a harmadik helyzeti és a második között pedig tizenöt. Persze, ez nem csupán rajtunk múlott. Először is kellett a győzelemhez egy olyan lelkes tanár, aki — mint Fábri Miska bácsi — szorosan tartja a gyeplőt, s nem hagy más választást, mint tanulni. Méghozzá örömmel. Szükség volt persze, a háromévi intenzív ismeretszerzésre, a szorgalomra, a sok-sok egyéni kutatásra, az önfegyelemre is. Az első iskolai dolgozat legfeljebb nyolcszáz sornyi lehetett. Majdnem a duplájára sikeredett. Amikor rövidítettem, sajgott a szívem minden kihúzott szóért. — Miről szólt ez a pályamunka? — A népesség és a mezőgazdasági termelés növekedésének kérdéseiről a fejlődő országokban. Annyira érdekelt a téma, hogy negyven forrásmunkát — folyóiratot, könyvet, újságot — olvastam el. Az Agrártudományi Egyetem mellett lakom, ott készültem, a könyvtárban. A melegégövi tanszékről diaképeket is kaptam a dolgozat illusztrálásához. A szüleim hozták el, mert szeptemberben elszakadt két térdszalagom, műtötték is, hosszú ideig gipszben voltam, csak bicegve tudtam járni. Miska bácsi tartotta bennem a lelket. A végén odáig jutottam, hogy levelet írtam Rómába, a FAO — az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — főigazgatójának. Küldtek is egy kiadványt a fejlődő országok élelmezéséről, aminek nagy hasznát láttam. A második, Bódis Mónika, nem ment el Rómáig, csak a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályáig. — De ott is rengeteget segítettek, minden adatot megkaptam. Eleinte azt sem tudtam, mit kezdjek az óriási számhalmazzal, aztán lassan-las- san eligazodtam rajta. Pest megye elmúlt tízesztendős mezőgazdasági fejlődéséről írtam a dolgozatomat. Az első pillantásra száraznak tűnt a téma, ma már nem tartom annak. Édesapámmal jártam a megyét, a termelőszövetkezeteket, gazdaságokat, hogy fényképeket készítsünk a pályaműhöz. Bizony, próbára is tett ez a munka. Az iskolai földrajz tananyagot könnyen meg lehet tanulni, csak szorgalom és érdeklődés kérdése. A dolgozathoz statisztikai módszerek kellettek, s olyasmi is, ami szintén nem gimnáziumi tudnivaló: kifejező grafikonokat rajzolni, tussal. Az országos döntő előtt nagyon izgultunk: ott már nagy volt a tét. Nemcsak azért, mert a gimnáziumból korábban már mások is nyertek előttünk, hanem azért is, mert bizonyítani akartuk: nem hiába segítettek a tanáraink, az osztálytársaink. A mi osztályunkban nem volt szégyen tanulni. Amíg készültünk, a többiek érdeklődtek, folyton kérdésekkel bombáztak minket, hátha akad még valahol rés a tudásunkon ... Segítenek a régiek Rita kitűnő tanuló, Mónika jeles. Nevelőik szerint nem csak földrajzból, a többi tantárgyból is felkészültek. A két lány közötti barátság nem újkeletű, bölcsődés koruk óta jóban vannak, féltékenységről közöttük szó sem lehet. Mónika éppúgy büszke társa második helyére, mint Rita arra, hogy barátnője az országos középiskolai atlétikai bajnokságon aranyjelvényt nyert gerelyhajításban. Mindketten pedagógusnak készülnek. S örülnek, hogy — mert győztek — kevesebb tárgyból kell felvételi vizsgát tenniük. Felkészítő tanáruk, Fábri Mihály szakfelügyelő szerint, nem lehet eléggé korán kezdeni. — A győztesek, de a többiek is elsős koruk óta tanítványaim, s ebben a korai időszakban a tantárgy megszerettetését tartom a legfontosabbnak. Ehhez viszont ki kell lépni a tanterv és a tankönyv szűk keretei közül, hiszen a földrajz az egész Földről, a világmindenségről szól. — S hogyan lehet kilépni? — Mi például hatalmas utazásokra indultunk a földrajzórákon. A tévé, a rádió, az újságok minden fontosabb hírét felhasználtuk — s többnyire a tanulók önálló munkájával —. feldolgoztuk. A tankönyvben csupán néhány sor áll a tengerjárásról, az apályról, dagályról. De fejezetnyi tudnivaló összejön, ha minden gyerek elmeséli, amit olvasott, látott, hallott, tapasztalt erről. A gazdasági földrajz is csak annak emészthetetlen massza, aki nem ismeri. Aki eí? igazodik e sártekén, könnyen boldogul, ha tudja, hol milyen az éghajlat, érti, miért, s miként függ össze ezzel a mezőgazdaság. Amit ért az ember, azt rendszerint érdekesnek is találja... — Minden diák így van ezzel? — Az ilyen alkotó, építkező ismeretszerzésre csak az képes, akit már megfertőzött az érdeklődés, a tárgy szeretete. Azt hiszem, nincs semmiféle trükk, csak szívós munka. Akad akinek ez sok, s akad — mint Mónika és Rita — akinek ez kevés. A tehetséges diákot nem szabad hagyni unatkozni. Sub pondere ereseit palma — teher alatt nagyobbra nő a pálma. Ennek igazolására kiválóan alkalmas a versenyeztetés. A győztesek egyéniségek, nem is akármilyenek, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül neveltem őket ilyenné. Az osztályfőnök, a többi szaktanár, a FAO-nak írt levelet lektoráló angol Vásáron tanár szerepe legalább annyira fontos volt, mint az osztálytársaké, a szülőké, vagy azoké a volt tanítványoké, akik korábban már részt vettek, esetleg győztek a tanulmányi versenyen. Közülük néhányan már egyetemisták, de elegendő volt egy telefon vagy egy levél, s feláldozták a délutánjukat, hétvégéjüket, együtt tanultak a versenyre készülő gimnazistákkal. Hagyomány már ez nálunk. Ahogy a megyében másutt is, hiszen akad versenytárs. A monori József Attila Gimnáziumban dr. Halász János, vagy a ceglédi Kossuth Gimnáziumban Tűri Béla és Kürti György például nálunk korábban kezdte e módszer alkalmazását, s hamarabb ért el szép sikereket. Mindenki nyer — Kis középiskola a miénk, még Pest megyei léptékkel mérve is legfeljebb közepes — mondja a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatója, Heltai Miklós. — összesen 395 tanulónk van, közülük 260 gimnazista. A versenyzésnek nagy hagyományai vannak nálunk. Az elmúlt tíz év alatt nemcsak földrajzból, németből is került az országos verseny első tíz helyezettje közé tanulónk. Az első húsz között pedig szinte minden évben akad matematikusunk, fizikusunk, biológusunk, kémiából vagy magyarból jeleskedő diákunk. Földrajzból 1978 óta hatan értek el országos sikert, közülük hárman elsők, másodikok lettek. — Ennek is oka van.., — Ez áll a gimnázium munkatervében: „A tanulókkal történő együttes munkálkodás minden egyéni és csoportos formáját alkalmaznunk kell, különösen a tanulmányi versenyekre való felkészülést’’. — Miért? Versenyzőket nevel a gimnázium? — Szó sincs róla. Iskolánk alapvető feladata az, hogy továbbtanulásra készítse fel növendékeit. Ám aki egyetemre, főiskolára pályázik, ha nem is győztes a versenyen, sokat nyer. Gyakorlatot szerez az elmélyült önálló ismeretszerzésben, a problémamegoldásban, aki pedig díjazott lesz, könnyebben juthat a felsőoktatási intézményekbe, hiszen nem kell felvételi vizsgát tennie. Általános hasznú módszer tehát a versenyekre készülődés. Egy 20—30 oldalas dolgozat elkészítése megtanítja a diákokat a szakirodalom használatára, a tudományos munka módszereire, ráadásul tananyagon túli ismeretekhez is jutnak. Aki egy ilyen dolgozatot elkészít, már harmadikos korában tudja: milyen lesz az írásbeli érettségi, vagy felvételi vizsga ... VASVÁRI G. PÁL Hosszmetszeti rajz — a gádoron és az anyapincén keresztül
