Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
1982. JÚNIUS 19., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Kis kőbánya, három mesterrel Szót fogai] az andezit Az ember legjobban mindig arra kíváncsi, amit tilalmak zárnak el előle. Van már vagy húsz éve, hogy a Börzsönyben csavarogva, Királyrét felett, a Bajdázó-tó környékén, ahol összeszűkül a völgy, egy IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET! tábla zárta el előttem is az utat, vagy húsz esztendeje. Persze, hogy továbbmentem. Kicsit félve, körbe-körbe tekingetve hagytam magam mögött a táblát. S ezzel a pár óvatos lépéssel, mintha más bolygóra csöppentem volna, vagy a mesevilág határát léptem volna át. Körben égnek szökő sziklafalak, fehéren-vörösen magasodtak fölém. Rajtuk, mintha csak a semmibe kapaszkodna a gyökerük, évszázados fák, bokrok. Lenyűgöző, ám mégsem vpjt félelmetes a látvány. Olyan sziv- bemarkolóan szép, mely csak ritka A végtermék pillanatokban simogatja meg az embert. Háttérzeneként szolgált a madárcsicsergés, s valamiféle csilinge- lés, melynek okát abban a pillanatban eszembe sem jutott kutatni. Csak ámultam, néztem az óriásokhoz méretezett sziklaköveket. —- Merre, merre fiatalember? — így a barátságos kurjantás, mely visszazökkentett a valóságba. Megfeszült a lábam, ha kell elfutok, de el is ernyedt mindjárt, amint alaposabban szemügyre vettem a hang forrását, az egyik jókora követ kopogtató félmeztelen embert. Nem úgy festett, mint aki elkergetné a magamfajtát. Hogy esett, hogy nem, már nem emlékszem pontosan. Ott ragadtam, fél .délután, összeszedtem a színes robbantózsinórokat, kipróbáltam az egylábú széket, a kőfaragók ősi, de ma is praktikus ülőalkalmatosságát, munkaeszközét. Kezembe kaptam a kis- és nagykalapácsot, a parányi, talán háromcentis éket, s a másfél méteres pajszert. A hely, ahová akkor betévedtem, talán már ki is találták: kőbánya. De nem olyan, mint azok, ahonnan a robbantások hangja naponta többször is végigszáguldozza a Dunakanyart. Ez, néhány kilométerre Királyréttől, a színes andezit, vagy ahogy ez ősi szakma mesterei emlegették, a trahit lelőhelye. Évek múlnak el, amíg egyszer kijön ide egy robbantóbrigád. Egy töltettel annyi követ választanak el a sziklától, ami a hol három, hol öt kőfaragónak évekig ad kenyeret. A munkások, akkor húsz éve, pártfogásukba vettek, s talán hogy unalmukat űzzék, vagy hogy valakinek eldicsekedhessenek tudományukkal alaposan kitanítottak, rendre mindent megmutattak. Láttam, hogy néhány vésővel, kalapáccsal tonnányi szikladarabot is képesek elrepeszte- ni. Ámultam rajta, hogy szót fogad az andezit: éppen ott válik ketté, ahol gazdái akarják. Megtanultam, a kőnek szála van, erezete, mint a fának, ezért lehet épp úgy alakítani, ahogy mi kívánjuk. Ez a kedves, félig-meddig már feledett emlék csalt fel a Börzsönybe, megkeresni újra a manufaktúrát, felidézni a kedves hangulatot, s ellenőrizni magam is: csak az ifjonti lelkesedés vagy a természet maga alakította oly széppé, meseszerűvé az öreg hegységnek ezt a parányi darabját. Örülök, nem csapott be a múlt. A parányi völgy fákkal és sziklafalakkal övezve még mindig ott rejtőzködik a Börzsöny mélyében. S ott van a három kőfaragó: Markovics Károly, Stedra István, Mihalik Vilmos. Mögöttük, szépen glédába rakva, a ciklopnak, a házdísznek való kockakövek. Csilingel a kalapács, ragyog a nap. A három mester sem feledte tudományát. CSULÁK ANDRÁS Véső, kalapács repesztl a sziklát Az apraja ciklopnak, kockakőnek már nem használható Erdős! Agne# felvételei Tisztelet a szülőföldnek Beszélgetés dr. Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával S A Magyarok Világszövetsége az utóbbi években széles körű § kapcsolatokat épített ki a külföldön élő magyarokkal, a magyar | egyesületekkel, klubokkal, kulturális csoportokkal, világi és egyházi . | vezetőkkel, híres művészekkel, írókkal, magyar nyelvet tanító is- í kólákkal, kiadványok és rádióműsorok szerkesztőivel, sőt egy-két $ esetben — a nyelvtanítás érdekében — hivatalos szervekkel, állami § főhatóságokkal is. E kapcsolatok sokféle jelét, eseményét ismerjük ^ mi, itthon élő magyarok is. Indokolt tehát, ha először azt kérdezzük ^ dr. Gosztonyi Jánostól, a Magyarok Világszövetsége főtitkárától, ^ hogy jellemezze röviden a határainkon túl élő magyarok osszetéte- ^ lét, rétegződését. — A magyarság egyharmada él határainkon túl, többsége a szomszédos szocialista országokban. A kapitalista országokban élő magyarok, illetve magyar származásúak számát egymillió-háromszázezerre becsüljük. A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele folyamatosan változik. Számításaink és becsléseink szerint ma már csak mintegy egyharmaduk első generációs, azaz olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelv- területen született. A második és harmadik nemzedékhez tartozó nagyobb rész viszont már nem beszél magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csupán fülmagyar, azaz valamelyest érti a magyar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből az következik, hogy figyelmünket fokozottabban kell a második, illetve a harmadik generáció felé fordítanunk. Természetesen mindenekelőtt azt a szándékot kell támogatnunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és unokák is — lehetőségük szerint ■— tanulják meg a magyar nyelvet. Kívánatos volna egy olyan gimnázium, ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg németül tanítanak, hosz- szabb-rövidebb ideig tanulhatnának a külföldi magyar fiatalok — és ha akarják — Magyarországon szerezhetnének érettségi bizonyítványt. Tárgyalásaink alapján vannak reményeink arra vonatkozóan, hogy egyikét éven belül létre tudjuk hozni ezt azt intézményt. A Az anyanyelv oktatását, védelmét sokféleképpen ösztönzi, Illetve szervezi a Világszövetség. — Igen, immár tizenegy éve, hogy hazai és külföldi szakemberek lelkes munkája nyomán, közös vállalkozásként útjára indult az anyanyelvi mozgalom és a Világszövetség keretén belül autonóm jelleggel megalakult az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Több tankönyvet adott ki, és jól dolgozik módszertani folyóirata: a Nyelvünk és Kultúránk. A védnökség több esztendeje rendszeresen megszervezi a külföldi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debrecenben, a diákok nyári kollégiumát Sárospatakon, és a gyermekek nyelvtanulással egybekötött üdülését a Balatonnál. Q Mindezekre az idén is sor kerül? — Természetesen. Sőt kulturális szaktanfolyamot is indítunk a klubműsorok, a gyermek- és ifjúsági társas összejövetelek szervezőinek, a színjátszó csoportok vezetőinek. A pedagógus továbbképzőn külön szekciót nyitunk a svédországi magyartanároknak. Közreműködésünkkel és támogatásunkkal a szombathelyi Tanárképző Főiskolán levelező oktatási formában folytatódik a burgenlandi tanítók részére a magyar nyelvű továbbképzés. Idén is fogadjuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisianai egyetem hallgatóinak egy csoportját a nyári továbbképzésre. 0 Melyek még az idei munka, illetve program főbb pontjai? — A Művelődési Minisztériummal közösen Tisztelet a szülőföldnek címmel megrendezzük a külföldön élő magyar művészek II. budapesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, a népművészet és a fotóművészet képviselői mutatkoznak be. Tervezünk további értelmiségi találkozókat bányamérnökökkel, észak- amerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel, majd megrendezzük a külföldön élő magyar orvosok első hazai találkozóját és tudományos tanácskozását. Ennek témája előzetes terveink szerint: A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlődéséhez. 0 A már szokásos nyári programokon kívül, gondoltak-e az idegenforgalom adta egyéb lehetőségekre is? — Hazai turistautakat szervezünk második és harmadik generációs fiataloknak speciális programokkal. Erre azért volna szükség, mert tapasztalataink* szerint a második és harmadik nemzedék — bár magyarul már nem vagy alig — beszél — előítélettől mentesen érdeklődik ősei szülőföldje iránt. Hangsúlyozottabban kívánjuk támogatni a nyugati országokban működő magyar kul- túrcsoportokat, mert azt tapasztaljuk, hogy a magyar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiatalokat, és nemcsak a magyar származásúakat. Alapos előkészítés után néhány év múlva meghirdetnénk Budapesten a magyar népi együttesek, tánccsoportok reprezentatív bemutatkozását. Ha a hazai részvétel egyik feltétele volna, hogy a befogadó országok népdal-, népzene- vagy néptánckincséből is mutassanak be valamit, akkor ezzel különösen szolgálhatnánk a népek közötti barátság ügyét. 0 A jelenlegi nemzetközi helyzet nem gátolja a Világszövetség munkáját? Nem veszélyezteti például a már elért eredményeket? — Mi az idei feladatok meghatározásánál a már meglevő, jó alapokra építettünk. Mindenekelőtt azt akarjuk folytatni tehát, amit évek óta csinálunk. Arra törekszünk, hogy a nehezebbé vált nemzetközi viszonyok ne késztessenek bennünket visszahúzódásra. Minden kapcsolatunkat meg kell tartanunk, sőt, ha , lehet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján idén a Világszövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, valamint a külföldi magyar egyházak között az együttműködést tovább kell szélesíteni. 0 Mennyire befolyásolják e kapcsolatokat a napi politikai kérdések? Mi támaszthatunk-e ilyen vonatkozásban feltételeket? — Mi ezekbe a régi és új kapcsolatokba nem építettünk és a jövőben sem építünk be semmiféle napi politikát. Változatlanul azt valljuk, hogy akik bármikor, bármilyen oknál fogva elhagyták Magyarországot, legyenek jó állampolgárai befogadó országaiknak, tartsák meg azok törvényeit. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését. Ez nem is lehet másként, Amit mi az együttműködés feltételeként megszabtunk, s amit a jövőben is kérünk, az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Magyarország iránt és ezen belül annak tudomásul vétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. © Mivel tudják segíteni a Világszövetséggel, illetve a hazánkkal kapcsolatban állókat? — -------------------------------------— Több segítséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen egyesület működik. Az év elején először küldtünk ki számukra egységes körlevelet, számos melléklettel. A mellékletek tartalmazzák az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének teljes, 1982-es rendezvénytervét és tájékoztatást egy új szolgáltatásunkról: az egyesületek videokazettákkal történő ellátásáról. Mellékeltünk egy részletes Kodály-életrajzot is, mert az egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjába megemlékezést javasolunk Kodály Zoltán születése 100. évfordulójáról. A Kodály-évforduló- val kapcsolatos rendezvények segítésére minden egyesületnek elküldjük a Szabó Ervin Könyvtár Kodály- kiadványát. Évente huszonhat alkalommal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek, amelynek olvasói minden évben megkapják a Világszövetség Kincses Kalendáriumát. Szinte minden évben megjelentetünk valamilyen időszaki kiadványt. Az Utazás Magyarországon című füzetsorozat utolsó számában nyolc füzetben, egyenként 10 000 példányban mutattuk be az egyes megyéket és városokat. Most új vállalkozásként, s ezúttal a Hazafias Népfronttal közösen, sorozatot indítunk „Néprajz mindenkinek” címmel. CSERHALMI IMRE