Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-18 / 141. szám

Formás csomagok Nemcsak a tartalom, a for­ma is fontos — tanulták meg az elmúlt esztendőben a ma­gyar külkereskedők. Az Ex­portanyag Csomagoló Vállalat szadai üzemében ennek meg­felelően indítják útnak a leg­különbözőbb magyar terméke­ket a külországokba. Az első képen: kézi varrógép zárja le a bálát. Második képen: kisebb he­lyet foglal a szövet, s formá- sabb is lesz a csomag, ha pré­seléssel kiszorítják belőle a le­vegőt. x Erdősi Agnes felvételei Testvérvárosi látogatás Ismerkedés az iparral Mozgalmas napja volt tegnap Is a csehszlovákiai Tyn nad Vltavoa-ból érkezett testvér- városi küldöttségnek Gödöl­lőn. A küldöttség vezetője Syrarátka Jan, a városi párt- bizottság elnöke már a szerdai fogadáson elmondta, hogy ná­luk nagy elismeréssel szólnak az emberek a 'magyar gyárt­mányú gyógyszerekről, ame­lyek egy jelentős része szerin­tük is méltán világhírű. A jelenlevő, helybeli egész­ségügyi szakemberek ugyan jó érzéssel konstatálták a megál­lapítást, amelyet a gyógyszer­gyártók nevében is örömmel hallottak, s máris jelezték a küldöttség tagjainak, hogy minderről egyébként még lesz alkalmuk tájékozódni, tekint­ve, hogy második napi prog­ramjuk — egyebek közt — a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet meglátogatása lesz. Tegnap azután Ritecz Györgynek, a városi tanács el­nökének kíséretében ellátogat­tak a Humánba, ahol Füvessy Imre műszaki igazgató adott tájékoztatót, s kalauzolta a vendégeket üzemlátogatásra. Az intézetnek lényegében négy fő profiljával ismerkedtek: az oltóanyag, az infúziós olda­tok, valamint a diagnosztiku- mok gyártásával, továbbá a vérfeldolgozás folyamataival. Megtudták a vendégek, hogy az intézményben több mint háromszáz különféle készít­ményt állítanak elő, s hogy az exportjuk nagyobb hányadát az oltóanyagok teszik ki. Csehszlovák barátaink teg­napi programja az Állatte­nyésztési és Takarmányozási Kutató Központban, valamint a Ganz Árammérőgyárban tett látogatással folytatódott a dél­utáni órákig, majd este a mű­velődési központban a város kulturális életével, vidékünk hagyományaival ismerkedtek. Ma Vácra és Szentendrére lá­togatnak el. If? Is takarékoskodhatunk Férfiak a tűzhely mellett Egyre több férfi áll nap­jainkban a tűzhely mellé. Ba­ráti összejövetelek fénypontja, amikor a házigazda asztalra teszi a nagy izgalommal ké­szített ételt, amely annál ran­gosabb, minél agyafúrtabb mártásokkal, szószokkal ön­tötték nyakon, s értékét to­vább növeli az ízesítéshez használt fűszerek sokasága. Ezeken a baráti összejöve­teleken nem vehető észre, hogy manapság a rádióban, televízióban, utcán, plakáto­kon a fokozott takarékosságra igyekeznek ösztönözni. Nap­jaink embere egyre inkább azt vallja, hogy az ízletes, bősé­ges* étel, a szép terítés a bé­kesség, a nyugalom hangula­tát hozza az ember életébe. Zsíros kenyér Van-e szebb kép, mint a vi­rággal díszített asztalon a gő­zölgő leves, a piros lében úszó paprikás sertéssült, kö­rülölelve a sárgán csillogó nokeöiihalommal? És ezekkel a képekkel el is juthatunk a felismerésig, amely szerint a főzés elsősorban nem azért van, hogy ehessünk, hanem hogy kiszűrhessük a termé­szetben rejlő sok-sok pompás ízt. Természetesen az ételek minősítését sokszor befolyá­solja, meghatározza az ember kora, nemegyszer a zsebe, a család anyagi helyzete. Emlékszem gyerekkoromra, amikor egy nagy karéj zsíros kenyér a világ tetejét jelen­tette. Micsoda íze volt annak, különösen akkor, ha meg is cukrozhattuk. Ki akartam próbálni ennek az egyszerű ételnek a receptjét. Fiamnak készítettem egy nap uzsonná­ra, de megkóstolásánál to­vább nem jutott. Jó szagú füst De ki ismeri, melyik gye­rek a kolbász nélküli papri­kás krumplit, «mibe nokedlit szaggatott dúltam a nagy­anyám. Igazolhatjuk sokan, hogy bizonyos körülmények között a legegyszerűbb étkek is nagyszerűen betöltik szere­püket. Mindez még a galga- hévízi Kodály-ünnepségen ju­tott eszembe, ahol népi étel­főző-bemutatót is szerveztek. A bejárat mellett a veresegy­házi Szabó Pálné és Dudás Lajosné bográcsában készült a veresegyházi burizsleves. Magyaráztam is Antal Teréz közművelődési felügyelőnek, .hogy a falusi embernek soha nem a konyhai tűzhely jelen­tette a főzés örömét és igazi romantikáját. Az égő gallyak ropogása, a jó szagú füst és a szabad szellő kellemes előlegét adja a LUOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, Hl. SZÁM 1982. JÜNIUS 18., PÉNTEK Szerződés és határidő Lassan épül a tűzoltólaktanya Gödöllő legjelentősebb köz­építkezése jelenleg a tűzoltó- laktanya. Ennek az .épületnek a sorsát korántsem kíséri ak­kora érdeklődés, mint annak idején a művelődési házét. Nyilván azért nem, mert no­ha közvetve mindannyiunkat szolgál, ezt csak a benne dol­gozók használják majd. A vá­rosért felelősök persze a lak­tanya építését ugyanúgy fi­gyelemmel kísérik, mint bár­mely más beruházásét. Nem véletlenül kereste fel az épít­kezési területet a párt-végre­hajtóbizottság. hogy a helyszí­nen tapasztalja meg a mun­ka állását. Városunk az elmúlt eszten­dőkben alaposan megnyúlt. A magas, tízemeletes épületek tűzvédelme más eszközöket kí­ván, mint a földszintes vagy a néhány emeletes házaké. A ré­gi tűzoltólaktanya elavulása mellett leginkább ez a tény sürgeti az új mielőbbi elkészí­tését. hiszen a korszerű védő­eszközöket csak itt tudják ál- lomásoztatni. Szokás szerint ez az építke­zés sem kezdődött meg zavar­talanul, mint ahogy most sem megy a munka fennakadás nélkül. Mire a legszükségesebb feltételeket megteremtették, a kezdési idővel már el is csúsztak. Az eredeti elképze­lések szerint két év állt volna az építkezők rendelkezésére, a késedelmes kezdés miatt azon­ban egy évre zsugorodott. A múlt év negyedik negyedében fogtak hozzá a munkához, s az idén szeptemberben kellene átadni. A beruházásért és építésért felelős emberek ugyan nem mondták ki, a pillanatnyi ké­szültségi fok azt sejteti, hogy ezúttal sem fogják tartani a határidőt. A kivitelező, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat köz­ismerten gondokkal küzdő üzem. Egyebek között nincs elegendő munkása. A létszám- hiány Gödöllőn a legnagyobb. A laktanya építkezésén a le­hetségesnél, de a szükségesnél is kevesebben dolgoznak. Égetően kell nekik az a tár­sadalmi segítség, amit a tűz­oltóktól és a Madách Imre Szakmunkásképző Intézettől kaptak. A tűzoltók eddig is jelentős mennyiségű munkát vállaltak és végeztek el. Ve­zetőjük szerint a későbbiek­ben sem lesz ez másképp. Sok szó esett a helyszíni szemlén a csatornáról. Annál is inkább, mert ott volt a kivitelező vállalat vezetője és a beruházó irányító szakem­bere. A vezeték keresztezi a vasutat és a közutat. Alatta kell átsajtolni, a gondot azon­ban nem ez okozza, hanem a közúttól való távolság, illetve a csemetekert miatti dilemma. A távolság szabványhoz van kötve, a kert szélén húzódó nyomvonal a kerítés és a fa­sor miatt nehezen közelíthető meg. Géppel semmiképpen nem ásható ki az árok úgy, hogy a kerítés és a fák sér­tetlenek maradjanak. A csemetekert tulajdonosa a Gödöllő és Vidéke Áfész. A szövetkezet vezetősége jóindu­latúan kezeli a kérdést, ami megkönnyíti a megoldást. A megbeszélésen elvi je­lentőségű kérdésről is szó volt, nem árt erre is kitérni. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy létezik a szocialista szerződés intézménye. Ilyet a többi között akkor kötnek, ha valamilyen beruházás, építke­zés a szokásosnál nehezebben halad. A tűzoltólaktanya épí­tésében érdekelt vállalatok és szervek tavaly ősszel szintén kötöttek szocialista szerző­dést. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kezdeti nehézsé­gek miatt a befejezés sem lesz zavartalan. invitált, amiért ennyire sze­rény étellel kínál, de utólag elmondhatom, finomabb volt az étel, amit elém tett, a tej­feles-paprikás csirkénél, és az egekig dicsért magyaros gu­lyásnál is. Fenyegető álom Elárultattam a receptet, mert éppen kezdődik az új- burgonya szezonja, sokan hasznosíthatják az egyszerű ötletet. Egy kiló aprószemű újburgonyát több, váltott víz­ben alaposan átmosunk, de nem hámozzuk meg. Vastag falú vaslábasban megforrósí- tunk három evőkanál olajat, belerakjuk a héjas burgonyát, és lefedve, időnként rázogat- va. de sohasem keverve, ad­dig sütjük, amíg a belseje megpuhult, külseje pedig ro­pogósra pirult. Közvetlenül a tálalás előtt sózzuk, így a burgonyaszemek nem esnek szét ps nem eresztenek vizet. Állítom, bátran fogyasztha­tó, még sör-, illetve borkor­csolyának is alkalmas, és a te­le gyomor szülte álmunkban sem viaskodunk üldöző bi­kákkal. fenyegető kakasokkal. — Nyugdíjasok élete. Olcsó és nem ráz — mondta Benkő György. De hát mióta mondogatjuk egymásnak, s mondják ne­künk: — A gyomrunkon spó­rolhatunk. Meg kellene pró­bálni, el kellene kezdeni. Ta­lán éppen a főzés tudományá­val most ismerkedő, alkalmi szakácskodást vállaló férfiak­nak. F. M. | Ennek részeként teljesítet­tek eddig a tűzoltók több mint ezerötszáz óra társadal­mi munkát, az ipari tanulók­ra ezer órányi vár. Az elvi je­lentőségű dolog, amit az egyik vállalatvezető hangsúlyozott és számon kért — a többlet. A szocialista szerződés ugyanis annyiban több és más a kö­zönséges megállapodásnál, hogy ebben a felek az elvár- hatónál többet, vagyis plusz­munkát vállalnak. Erről néha megfeledkeznek. K. P. A nags programja Gödöllő, művelődési köz* pont: Társas-ház, családi hétvégi programok: Formatervezés az autóipar­ban című kiállítás megnyitója a galériában. Megnyitja: Fü- löp Béla, az Autóklub gödöl­lői csoportjának elnöke, 17 órakor. Rock and Roll Kávéház. Zene: Old Boys együttes, 12 órától. Aszód, általános iskola: Tanévzáró ünnepség (közös) a Csengey úti iskolában, 18 órakor. Szolgáltatás, Gödöllőn: já­tékkölcsönzés, 16—20 óráig, meseszoba 17—20 óráig. Ügyelet 183 Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Pé- celen, Szadán, Veresegyházon június 19-én, szombaton 8 órától 21-én, hétfőn, 8 óráig! dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val* kőn, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon június 19-én, szombaton 8 órától 21-én, hét­főn 8 óráig: dr. Dóka József, Vácszentlászló, Kossuth u. 3. Sporthírek— Szükség van-e rá? Egyik múlt szeptemberi szá. munkban Saját erőből nem megy címmel Borbély Mihály tollából közöltünk írást, amely az egyre gyengülő gödöllői labdarúgással foglalkozott. Le­zajlott a bajnokság, a gödöl­lőiek kiestek a megyei I. osz­tályból. A foci városi rajon­gói még inkább elkeseredtek. Pillanatnyilag kilátástalannak látszik a helyzet. A csapat szétesőben, a pálya felújítása húzódik, az egyesület pénz­szűkében, a jövő semmi jó­val nem biztat. Realistán A vérbeli szurkoló kedvét azonban még ez$k a tények sem veszik el teljesen. Re­ménykedik és figyel, keresi a kiutat, még ha funkciója nincs is, tevőlegesen nemigen já­rulhat hozzá a kiútkereséshez. Borbély Mihálynak sincs tiszt­sége jelenleg, de ugyanúgy gon­dolkozik, mintha volna, mint akkor, amikor az ifjúsági csa­pat intézője volt. Ismét tollat ragadott, leírta aggodalmait, javaslatait. Időközben beszél­gettünk is vele, ennek alap­ján vetjük papírra az aláb­biakat. Sorainkat nem szánjuk több­nek, mint gondolatébresztő­nek. Könnyen elképzelhető, hogy némely ötlet megvalósít­hatatlan. Ügy véljük azonban, hogy egyik sem nélkülözi a realitás magjait. Akad köztük, amely csak a labdarúgásra ér­vényes, de általánosabb jelle­gű, a város egész sportéletét érintő is. Borbély Mihály szerint az erők egyesítése, a városi sport, egyesület létrehozása nem hoz­ta meg minden tekintetben a remélt eredményt. Legfőkép­pen az a baj, hogy a bázis­szervek egyike sem érzi igazán magáénak a klubot. Ennek el­lenére mégis fölvetette, nem volna-e-jó egyesíteni az egye­temi és a városi sportkört Alighanem ez a legmerészebb ötlete Borbély Mihálynak. Az egyesülés gyöngéit újabb egye­sítéssel eltüntetni. Felelősséget vállalva Lehet, hogy ez kivihetetlen az azonban bizonyos, hogy a' mai anyagi erőforrások szűkö­sek egy viszonylag színvona­las csapat fenntartásához. Te gyük hozzá, a GSC-nek van­nak más szakosztályai is. De egy sem olyan, amelyre vala­mennyi összeget ne kellene költeni. Szükség van szerelésre, pályára, utazni kell, edzőket foglalkoztatni, igazolásokat ké­szíteni, bírókat fogadni. Számítva arra, hogy az egye­sülés nem megy, Borbély Mi­hály javasolja, hogy egy vagy két vállalat patronálja a lab­darúgócsapatot, s mint bázis- szerv felelősséget vállalna ér­te. így lehetőséget teremthet­nének arra, hogy a játékosok edzésre járhassanak, s meg­felelő munkahelyük legyen. A szurkoló természetesen mindig többre vágyik, mint ami van, sőt a lehetségesnél is többre. Borbély Mihállyal igyekeztünk a valóság tala­ján maradni. Kérdésmre, hogy szerinte milyen szintű csapata lehetne Gödöllőnek, azt vála­szolta, hogy a legjobb esetben területi bajnokságban szerep­lő. Ami szerinte azt jelentené, hogy a hazai mérkőzésekre 2—3 ezer ember menne ki. Gö­döllő lakossága a tavalyi ada­tok szerint 29 ezer. A feltételek megteremtése esetén 4—5 év alatt összehoz­hatnának egy ilyen csapatot. A továbbiakban már inkább csapatszervezési és egyéb kér­désekről beszélgettünk, ame­lyeknek csak akkor lesz, le­het értelmük, ha az alapkérdés eldől. Nevezetesen az, hogy Gödöllőnek szüksége van-e je­lentősebb szerepre képes lab­darúgócsapatra. Kétezer ember Mindezt a szurkoló szemével néztük. A labdarúgást min­denekelőtt mint a szórakozta­tás egyik eszközének tekint­ve. Ilyen szempontból egyéb­ként a GSC-nek jóformán csak ez a szakosztálya jöhet szóba. A többi, a kézilabda kivételé­vel, csupa olyan sportág, ame­lyet a legmagasabb szinten is kis közönség előtt, esetleg szűk családi körben művelnek. A labdarúgás Magyarorszá. gon közügy. A sportélet fej­lettségét jószerivel csak a foci milyenségén mérik le. Hiába van Gödöllőnek NB I-es csa­pata olyan sportágban, amely­nek eredményeit a szaklapban is olyan eldugott helyen köz­ük, hogy alig lehet megtalál, ni. Nem vagyunk róla meg­győződve, hogy ennek így is kell lennie. A tényt azonban n^m hagyhatjuk figyelmen kí­vül. Kétezer-háromezer ember egy ekkora városban jelentős tömeg, őket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. K. P. jVtazLPMi 2x2 néha öt. Színes, zenés magyar filmvígjáték. Csak 4 órakor. A kobra napja. Színes, szinkronizált olasz bűnügyi film, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) remélt finom falatoknak. Hogy milyen volt a veresegy­háziak levese? Sokan meg­kóstolták, s mindenkinek íz­lett. Szabóné és Dudásné egymás szavába vágva mond­ták el a leves készítésének módját. Szerény étel Olcsó leves, mondták, de bizony ennek nem híg a leve! A készítés módja a következő. Hideg vízbe tesszük a vékony szeletekre vágott füstölt húst. Ha felforrt a víz, hozzáadjuk a sárgarépát, fehérrépát, zel­lert, vöröshagymát, fokhagy­mát és ízlés szerint a majo­ránnát, valamint törött bor­sot. Óvatosan sózzuk, mert a füstölt hús is sós. Ha mindez megpuhult, belekeverjük a burizst, és a pár szem krump­lit. Amikor ezek is ehetővé puhulnak, a lé tetejére piros paprikát szórunk és már tá­lalhatjuk is. Aki nem válogatós, és nem tartozik a konyhaművészek közé, meg a pénztárcája is beosztásra kényszeríti, bizto­san megpróbálja elkészíteni a Szabónéék által főzött levest. Én azonban itt még nem ha­gyom abba az ötleteket, s közzé adom, amit Benkő György gödöllői nyugdíjastól tanultam a minap. Igaz, szé­gyenkezett, amikor asztalához

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom