Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-15 / 138. szám
1983. JÚNIUS 15., KEDD Wf mrxrtt Orsóra fut a szál A Kender-, Juta- és Politextil Gyárban két évvel ezelőtt szüntették meg a hagyományos alapanyagok feldolgozását, és áttértek a műanyag termékek gyártására. Ebben az évben mintegy hétszáznegyvenmillió forint értékben gyártanak vegyi zsákokat, széles szövetet és kiszerelt szálterméket. MESZÖV-KISZ Megállapodás Az ifjúsági parlamenteken elhangzott javaslatokat figyelembe véve felújítja korábbi együttműködési szerződését a Pest megyei MÉSZÖV elnöksége és a KISZ Pest megyei Bizottsága. A tegnapi tanácskozáson, melyen részt vett Tu- za Sándorné ár., a MÉSZÖV elnöke és dr. Husti István, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára, megállapodtak a tennivalókban. Az együttműködés kiterjed a gazdasági építőmunkára, az érdekképviseletre és a nevelési kérdésekre. Különös gondot fordítanak a pályakezdő fiatalok beilleszkedésének elősegítésére, valamint arra, hogy a legjobbak, rövid idő alatt alkalmassá váljanak vezetői feladatok ellátására. Egy tanulmányát tapasztalatai Állandó biztonsági felügyelet Ki mehet külföldi tanulmányútra? Ki volt egyáltalán, 6 mit csinált? Hogyan tudhatják meg az azonos érdeklődésű vállalatok, ha valaki már feltérképezte a témát? Miért nincs ilyen irányú információcsere a vállalatok között? Nehezen megválaszolható, vitatott kérdések. Egyértelmű örömmel fogadta tehát a szakmai közvélemény a kéthetente megjelenő Műszaki Élet — a MTESZ lapja — kezdeményezését, amely szerint a jövőben folyamatosan közük, hogy ki mely vállalattól vagy intézménytől, milyen témában, és hol járt külföldön. Kinti benyomások í' . - .110fíS2Í.'*í Az elsők között szerepelt e rovatban dr, Lenkei Péter, az Építéstudományi Intézet tudományos tagozatvezetője. Egy hónapig^ tanulmányozta Belgium nyolc nagy építésügyi vállalatának, intézményének működési rendjét, kutatási eredményeit. A kiutazás fő témája a vasbetonszerkezetek korszerű gyártása, biztonsági és szabályozási problémái, kísérleti bázisok szervezése. Ezek részleteiről hiába j is kérdeztem volna a szakem- | bért — annál inkább érdekel- | tek a belgiumi élmények, il- ; letve az ÉTI és az ottani in- 1 tézmények összehasonlítása. — Nem először voltam — még hosszabb ideig is — külföldön, ezért tapasztalatból mödhatom: Belgium nagyon 6zép, igen vendégszeretők az ottaniak, s én nagyon jól éreztem magam — mondja Lenkei Péter. — Tudni kell, hogy a belgiumi lélekszám annyi, mint a magyarországi, ám az ország területe egyhar- mada a miénknek. A népesség egyik fele flamand — holland származású —, a másik pedig vallon — francia eredetű. — A mindennapos életben ez a kettősség igen sok gondot okoz — még az építőiparban is. Bárhová mentem, először azt kellett tudni, hogy a terület melyik részhez tartozik, hiszen a két — azonos jellegű! — minisztériumnak külön-kiilön apparátusa van. Ha véletlenül vallon területen használtam el a flamand vasútjegyet — akkor jött a zűrzavar. A beszámoló jelentésemben említem is, hogy az ellentétek a kettévált egyetemeknél magát a képzést is hátráltatják. Van, ahol egy kar három évfolyamán mindössze 20—30 hallgatót oktatnak. Mai gyakorlat — Beszámolójában egy érdekes szervezetről olvastam. Eszerint a SECO-t a biztosító társaságok hozták létre, az építkezések állandó biztonsági felügyeletével bízták meg. S a tervezők, kivitelezők önként kérik ezt a felügyeletet... — Valóban, a SECO tekintélyelvű intézmény, nincs előírás, nincs rendelet, ami hozzá kötné a vállalatokat. Hogy mégis igénylik, annak több oka van. Először is Belgiumban mindenre lehet biztosítást kötni, még a saját hibáimra is. Egy nagyobb építkezésre hitelt is fel kell venni, s ez éppúgy kockázat, mint minden. A biztosító természetesen szakemberekkel vizsgáltatja meg a terveket, kivitelezést, s ennek alapján állapítják meg a díjat. Ha tehát a vállalkozó nem biztosít, túl nagy a kockázata. A SECO mindig a biztonságot vizsgálja, nem a gazdaságosságot. S a garanciakötelezettség — legalábbis számomra — megdöbbentő. A belga törvények szerint tíz év, de ha személyi sérülés történik, akkor korlátlan. — Keresztülvihető ez nálunk? — Nálunk az általános felügyeleti szerv az EMI. Én tisztelem, szeretem és becsülöm az ottani ismerős szakembereket, de meg kell mondani: gazdasági hatalmuk nincs, távol vannak a termeléstől. Az ötvenes évek gyakorlata is rossz volt, de az a mostani is, amelyben kialakult a szakmai összetartás, az építők nem engedik, hogy a hibázó kollégára ráhúzzák a vizes lepedőt. Azzal indokolják ezt, hogy a túlterhelés miatt nincs idő az. elmélyült munkára, s a felelősség mértékéhez képest, nincsenek megfizetve. Kísérleti telep — Szentendrén, az ÉTI kísérleti telepén több mint 200 ember dolgozik, a tartószerkezetek és mélyépítési tagozatban — amelynek ön a vezetője —, 85-en vannak. Hogyan látja a belgiumi út után: vajon elegendő ez a létszám, vagy sok, elég korszerű-e a tíz évvel ezelőtt tervezett laboratórium? — Nincs okunk szégyenkezésre, a laboratórium bármely országban megállja a helyét. Természetesen nekünk is kevés a pénzünk — bár mostanában Belgiumban is visszavetette a kutatást a recesz- szió —, de meggyőződésem, hogy reális esély van a laboratórium rekonstrukciójára. S ez nem ellentmondás. Minden laboratórium akkor a legkorszerűbb, amikor épül. — Nincs konkurrencia? — Be kell vallanunk, az egyetemek tanszékein nagyobb a szellemi kapacitás. Ott viszont kevesebb az eszköz. Sok gyár olykor szebb, jobb laborral van felszerelve, de az nyilván speciális-célú. Az alapkutatás — Kutatóintézetek esetében manapság divatos téma a nyereségérdekeltség és az alapkutatás ... — Nálunk ez keményebb dió, mint Blgiumban, ugyanis szinte lehetetlen bebizonyítani, hogy egy drága berendezés ára megtérül-e. Ugyanakkor, nálunk extra igényeket is ki kell elégíteni, aminek elszámolási gondjai súlyosak. Mi is adózunk, nálunk is van nyereségelvonás, s hozzá any- nyi, hogy a fejlesztési alap olykor a szintentartáshoz is kevés. Ami az alapkutatást illeti: bár a véleményem nem egyezik a most általában elfogadottal, de szerintem ahhoz, hogy a kutató lépést tudjon tartani a szakterülettel: szükségünk van az alapkutatásra is. Persze, mi nem engedhetjük meg magunknak az öncélúságot. Ilyesmire Belgiumban is nehéz menedzsert találni. Kolossá Tamás Jániusi vasáraap a hegyek között Alkalmi turistaként a hegyekben — Rossz vagy, Tamás! — feddte meg az üzletvezető beszélgetés közben az asztal tetején gördeszkázó fiút. E szavak Királyréten, a Börzsöny egyik legszebb kirándulóhelyén hangzottak el tegnapelőtt. Az elmúlt hét végén a hűvösre, csapadékosra fordult időjárás miatt a strandok kiürültek, így a turisták paradicsoma felé a Börzsönybe indultunk. Azt kutattuk riportunkban és az információgyűjtést második helyre rakván, milyen is egy júniusi vasárnap a természetűén a hegyek között. Ezúttal elmaradtak a táj szépségét ecsetelő lírai mondatok, helyette igyekeztünk valódi képet rajzolni rólunk, kirándulókról és vendéglátóinkról. Időnkből már nem futotta a részletes értékelésre, mérlegelésre. Csupán számba vettük a tényeket miközben utunk végén mi is megszámláltattunk. Vidám gyerekzsivaj, sokasodó tömeg a börzsönyi úttörő- vasút verőcemarosi végállomásánál. Tíz perc van még az indulásig, éppen elegendő idő ahhoz, hogy Paál István vonatvezetőtől a legszükségesebbeket megtudjuk: — Szombaton majd kétezren utaztak, s amint látja ma sem lesz kisebb forgalmunk. v _________________ Sz erda szünnap — Milyen gyakran indulnak a járatok Királyrétre? — Hétköznap 13 fordulót teszünk meg, szombat és vasárnap a szükség, az utasszám szerint — válaszolja. — Úgy látszik, a vasút szükségletei szerint — vélekedik már a vonaton Simon János nyugdíjas, akivel együtt szorongunk a zsúfolt járművön. — IgázáiTindTthatnának egyszerre két szerelvényt is, amikor Budapestről befut a vonat — állapítja meg bosszankodva. — A mai programjuk? — A családdal együtt a bakancsos turisták közé tartozunk. A kéktúra egyharmadát már megtettük, most a kisinó- ci turistaház felé igyekszünk és körülbelül 18 kilométeres gyaloglás áll előttünk. — Az első kocsi peronján hátizsákos nebulók gyűrűjében szólítom meg Dombóvári Antalt, a budapesti Diadal úti általános iskola tanárát. — Amíg Hévízgyörkön tanítottam úgy látszik nehezebben találtak meg — tréfálkozik, amikor lapunk nevét említem. — Ez' a tizedik kirándulásunk a tanévben. Most két napig tartózkodunk itt, megmász- szuk a Csóványost és a Magas Taxot és a kisinóci turistaházban szállunk meg. — És a család? — Általában velem tartanak. Tizenévesek találkozója A start előtt — Sződlíget A KISZ KB 1982. március 10-én fogadta el a Tizenéves diákifjúság mozgalmi munkájának továbbfejlesztése című határozatát, melyben több újdonság található, melyek a tartalmi munkát, a szervezeti életet érintik. A KISZ Pest megyei Bizottságán már megkezdték a határozat földolgozását a középfokú oktatási intézmények KISZ- és párttitkári; valamint ’•mácsadó tanári értekezletein. A tennivalókat legközelebb a nyári felkészítő táborokban vitatják meg. A hogyan tovább napirendre tűzése most azért is fontos, mert a KISZ KB — a szokásostól eltérően — idén nem adott ki központi akcióprogramot, s így az iskoláknak önállóan kell kidolgozniuk a feladatokat. Ezért a hagyományoknak megfelelően, de módosított tematikával zajlanak majd a nyári táborok, egyebek között Miskolcon, a csanyiki KISZ- iskolán. Ezen a Pest megyei gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek KlSZ-alapszervezetei- nek, valamint diáktanácsainak titkárai és a bizottsági titkárok vesznek részt, összesen háromszázötvenen. Ilyen nagy létszámú felkészítő tábort még nem rendeztek a megyei KISZ-esek, a szervezőket tehát alaposan próbára teszik az előkészületek. Hiszen szeretnének minél hasznosabb, kamatoztatóbb ismereteket adni, s persze, a komoly előadásokat, vitákat kellemes, nyári programokkal színesíteni. Az augusztus 9-től 19-ig tartó tábor résztvevőinek legfontosabb feladata a bevezetőben említett határozat feldolgozása lesz, de emellett kül- és belpolitikai tájékoztatók, fórumok is várják a fiatalokat, s természetesen előadások hangzanak majd el, s ezek központi témája a KISZ- élet elmélete és gyakorlata lesz. A kevéske szabad időben pedig koncertek — 100 Folk Celsius, műsorok — Markos György humorista —, polka- szinók, vetélkedők, discoprog- ramok között válogathatnak a tizenévesek. A miskolci nagy találkozó teljes sikerének érdekében most június lő—17 között sződligeti előzetesre kerül sor. A résztvevők a megyei • KISZ-iskolán ekkor vitatják meg a határozatot, azaz mini edzést tartanak az augusztusi start előtt. — Nem túl fárasztó 31 gyerek rendszeres túráztatása? — A gyerekek szívesen jönnek és nagyon fegyelmezettek. Ha nem így lenne, nem indulnék el velük. — Tetszett már jegyet venni — kérdezi határozottan Kristofál Judit hetedik, pontosabban nyolcadik osztályos jegykezelő. Barátnőjével a hetedikes Orosz Krisztinával reggel nyolc óra óta vannak szolgálatban. Munkájukat láthatóan áthatja a felelősségtudat mégha olykor többet is mosolyognak, mint a felnőtt, zord kalauzok. •— Végállomás, Királyrét! — kiáltja az úttörőket kisegítő hivatásos jegykezelő. A többi utassal együtt mi is lekászálódunk. A Királyrét végállomás. Az itteni vendéglátás és szolgáltatás tapasztalatait az alábbiakban adjuk közre: A szivattyús kút karját hiába rángatjuk, abból egy csepp víz nem sok, annyi sem varázsolható elő. A nyilvános WC- re elfelejtették kitenni a táblát: nagy ívben elkerülendő! Más kérdés, hogy a verőcemarosi állomás hasonló rendeltetésű építménye is ugyanolyan botrányos állapotban van. A falatozó, amely egy zöld házikóban Oltvai Gellért gödielsői lakos tulajdonában áll, e napon egyetlen vándor éhségét sem csillapította. A pecsenyét, a hurkát, a kolbászt, a palacsintát árusító sütöde ugyanis zárva találtatott. A kuncsaftoknak étel helyett egy rejtéllyel szolgált e felirat az ajtó fölött: Szerda szünnap. Nem rivális Az útirányokat jelző tábla előtt kissé kapatos társaság verődik össze. Magassarkú szandált viselő, lila répanadrá- gos ifjú hölgy nem kevesebbre akarja rábírni barátait, mint a Nagyhideghegy megmászására. Egy kopasz, fekete napszem- üveges középkorú férfi viszont egészen más véleményen van, ő azt javasolja, vegyenek valami italt és heveredjenek le a réten. Félszáz méterrel odébb a bisztró kerthelyiségében még csak itt-ott üldögélnek vendégek. Asztalukon sör, főtt virsli. Az árakról a szerződéses üzlet vezetőjét, Berceli Bélát kérdezzük. — Jugoszláv Bip sörünk van 22 forint és 10 filléres egységáron. A visrliből 10 deka tizenhatnyolcvanba kerül. — Üdítő? — Kanadai gyömbér üvegenként 5 forint 10 fillér. Ételből 8—10-félét tartunk, főként fri. sens ülteket: a legolcsóbb a babgulyás 24, a legdrágább a rántott borda 35 forint. — Milyen a forgalom? — Közepes, szombat vasárnap 13—14 ezer forint. Sajnos főleg az italból fogy t bb. igaz a kirándulók nagy része batyuban hozza az élelmiszert. A konkurrer.cia kői ajítás- nyira van az ugyancsak Pest- Budai Vendéglátóipari Vállalat 785. számú büféjétől. Hogy valóban riválisa-e a bisztrónak, abban legaláhjois kételkednünk kellett. Minket mindenesetre inkább taszított, mint vonzott a bodega. Az árnyas fák alatt meghúzódó asztal tetején Tamás, az uno- kaöccs gördeszkázc* elszántan. Aztán, hogy megunta a dolgot még végigsétált tornacipősen az ételek elfogyasztására kijelölt terepen. Gondoltuk, eltévedtünk, mert egy fa törzsére felszegeit táblán imigyen figyelmeztettek: ‘űzőrségi lőtér, lövészet ideje alatt belépni szigorúan tilos. A mo- '.sárágyúk és tarackok tűzpár- baja szerencsére elmaradt! csupán Báthy Erzsébet szerződéses üzletvezető kérdéseinek golyóbisai elől kellett ügyesen kitérni. i — Ki szólt be magul, oz? —• érdeklődött lakönikus tömöri séggel? — Csak úgy erre jártunk H válaszoltuk, s kíváncsiak vagyunk, kapható-e nála minden portéka, amire egy kiránduló nak, üdülőnek szüksége van. Hogy mit lehetett megvásárolni a 785. számú büfében vagy ahogy a cégérek egyikéről leolvasható, a 175. számú élelmiszerboltban, arról most hadd ne beszéljünk. Példás rend Mielőtt olvasóinkat végképp elriasztanánk börzsönyi ki. rándulástól, szeretnénk beszámolni ellenkező tapasztalatokról is. Tartsanak velünk a kisinóci turistaházhoz. Már az épület bejárata előtt tisztaság, rend fogad. Az étterem hangulatos, tele zöld növénnyel, az asztalokon pátyo- lattiszta abroszok, virág. A felszolgálók figyelmesek, fehér kabátjuk frissen vasalt. Itt nem egy, hanem 11-féle üdítőből választhat a betérő, eldöntheti szénsavas, vagy szén- savmentes italt akar-e fo-. gyasztani. Van hideg meggyleves, négyféle vadétel, válogathat a befőttekből a féltucat salátából és ha családostul szállóvendégként érkezik, nem dörrennek rá zárórakor, ha a hangulat, a tánc, a beszélgetés folytatását igényli. Füstös Gézáné vezetőnő mondja: rájöttünk sok. gyerekes családapa, családanya nem tudja megoldani csemetéi elhelyezését, pedig ők is szeretnének szórakozni. Nos, a mi szállónk és éttermünk segít ennek a problémának a megoldásában. — És mi miben segíthetnénk önöknek? — Írják meg, a hét végén csak egy autóbusz jön ide föl és a gyermekcsoportoknak nincs idejük megebédelni. Akárhogy is ezen változtatni kellene a Volánnak. Megszámlálnak És járjuk tovább a Börzsönyt, letelepszünk két munkásember a váci Szedlek Gyula és a kóspallagi Busái László mellé. A két földi kijött ide a csendbe feleleveníteni a gyerekkori emlékeket, meginni egy-két fröccsöt. Felkerestük a verőcemarosi ifjúsági Express-tábort is, ahonnét külföldi, szovjet, csehszlovák, NDK-beli, amerikai és más nemzetbéli ifjak, viszik el hírünket a világba. Jurij Mihajlovics Seranyev, nekitüzesedve mesél a szombati váci folklórfesztivál élményeiről. A kora délutáni órákban a 2. számú műúton ér utol bennünket az eső. Még megállunk egy 'pillanatra Vácott a révnél, hogy megszólítsunk a szigetről érkező, eperrel teli kosarakat cipelő házaspárt. — Mennyi volt a napszám? — Jól kerestünk, fél napra 250 forintot kaptunk. És természetben amit nálunk itt lát — felelnek. Gödön a szabad strandon senki sem fürdik, a szokásos nyüzsgő vízi életnek nyoma sincs. Hétvégi túránk utolsó kilométereit rójuk. Dunakeszi és Budapest között megállítanak bennünket narancssárga mel- lényes főiskolások. — Honnan jöttek, hová mennek? — tudakozódnak, s a választ füzetükbe írják. A később még épülő M2-es autópálya várható forgalmának megállapításához gyűjtenek adatokat Mi is megszámláltatturk. Valkó B it
