Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

1982. JÜNIUS 2., SZERDA Járnak a szivattyúk Öntözött határ Megkezdődött az öntözési nagyüzem. Az ország több vi­dékén, a rosszabb vízgazdálko­dású talajokon hozzáláttak a gabona öntözéséhez, ami elég­gé ritkaságszámba megy. A nagyüzemek szakemberei az öntözővizet csakis abban az esetben adják a gabonának, ha a növények a kiszára­dás jeleit mutatják. A legtöbb mesterséges csapa­dékot ebben az időszakban a kertészetekben táplálják a ta­lajba, illetve juttatják a növé­nyekre. Az idei öntözési szezon elé várakozással tekintettek a szakemberek. A korábbi évek­hez képest csökkentek a ked­vezmények. A gépek vásárlá­sához kevesebb állami támo­gatást kapnak, ugyanakkor drágultak a gépi berendezések. A korábbi években a vízdíjak is emelkedtek. Mindezek után kérdéses volt: a termelők mennyire élnek az öntözés le­hetőségével. A MÉM számításai azt mu­tatják, hogy a gabona öntözé­se csak jelentős hozamnövekedés esetén kifizető. A kukorica esetében hektáron­ként az 1,2—1,8 tonnás több­lettermelés ellensúlyozza csak a kiadásokat. A cukorrépánál csak 9 tonnás többlethozam­nál fizetődik ki ez az agro­technikai beavatkozás. Egyér­telműen nyereséges az öntözés a kertészetekben a paprikánál és a káposztánál; viszont a ka­ralábé és a vöröshagyma eseté­ben már nem ilyen egyértel­mű a jövedelmezőség. Az idén májusban minde­nekelőtt a korszerű gépekkel, öntözőtelepekkel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek él­tek az öntözés lehetőségével. A gyakorlat igazolta A kezdet nem is olyan nehéz? Napfényes vidámság Ha nem lenne, ki kéne ta­lálni — írhatnám mottónak a megírandó cikk elé, bár kicsit túl közvetlen, túl könnyed kité­tel ahhoz, amiről szó lesz. Tar­talmában azonban tökéletesen fedi beszélgetésünk lényegét. És, hogy állításomat bizonyít­sam, felforgatva az időrendet, Visontai János, Üröm-Pilisbo- rosjenő Közös Községi Tanács elnökének záró szavaival kez­dem. — A majdnem féléves ta­pasztalat birtokában nyugod­tan állíthatom, a gyakorlat igazolta azt, amire a múlt év decemberében pályázatunk be­adásakor számítottunk: ez az új munkaátcsoportosítás, ösz- szevonás, minden szempontból előnyös lesz. Elengedhetetle­nül szükséges, főként azokban a községekben, amelyekben a tanácsi apparátus létszáma ki­csi. r Némi kompromisszum De, hogy végre nevén ne­vezzük a dolgokat! Ürömben is megalakult január 1-én a tanács önálló költségvetési in­tézménye, a Gazdasági-Műsza­ki Ellátó és Szolgáltató Szer­vezet. Az indulásról, a nehéz­ségekről, az eddigi tapasztala­tokról beszélgettünk. — A személyi, tárgyi felté­telek megteremtése okozott fejtörést? — Nagyon sok támogatást kaptunk a megyétől, hogy mást ne mondjak; az admi­nisztrációs (gazdasági) cso­porthoz három, a műszaki ki­alakításához szintén három státuszt. Természetesen maradt még bőven gondunk ezután is. A szakmailag megfelelő, ráter­mett munkaerő felkutatása. — Sikerült? Növényfajtákat minősítettek A próbákat sikerrel állták Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács legutób­bi ülésén tizenhat magyar, tíz külföldi és egy magyar—NDK- beli közös nemesítésű növény nyert állami minősítést, mi­közben öttől ezt az engedélyt visszavonták. Időközben el­avultak, az új fajták, hibridek már lényegesen többet tudnak ezeknél. Nyolc új kukoricahibrid sorsáról döntöttek; négy ka­pott termesztési engedélyt, négytől pedig megvonták ezt a lehetőséget. Az újak közül há­rom amerikai eredetű, a kitűnő termelési tulajdonságokkal rendelkező Pioneer típushoz tartoznak. A negyedik, a fran­cia nemkülönbén jó hozamú és ellenálló. Ezúttal első ízben magyar nemesítésű hibrid naprafor­gók is megkapták a termesz­téshez szükséges engedélyt. Valamennyi kiállta már a ko­rábbi időszak termesztési-ter­melési próbáit; magas olajtar­talmukkal tűnnek ki. és azzal, hogy különböző érési csoportba tartoznak, ennélfogva bő vá­lasztékot kínálnak az eltérő adottságokkal rendelkező gaz­daságoknak. Import vetőmagot helyette­síthetnek a kunsági silócirok­kal, a rostlen termesztését jól gépesíthetik a holland Regina fajtával és magas fehérjetar­talmával a vele való foglalko­zásra biztatja majd a termelő­ket az amerikai eredetű új szója. Az NDK-ból honosítot­ták a nagy termőképességű csillagfürtöt. Három új do­hányfajta is állami minősítést kapott, és két paprika. Két új káposzta és egy magyar—NDK nemesítésű, konzervipari fel­dolgozásra kiválóan alkalmas uborkaféle gazdagította a ker­tészeti termelők lehetőségeit. A dísznövények közül siker­re számíthat a pompás színű Tithonia, a nemesített mus­kátli, és a nyáron virágzó cserjés pimpo. Most is érdemes eljönni a Domus áruházakba ! Ha május 24-e és június 12-e között a Modul Domus, a budapesti, a győri, a nagykanizsai, a szegedi és a szombathelyi Domus áruházakban vásárol a megjelölt lakószobák, szekrénysorok, ülő- és fekvőbútorok közül, a vásárlás összegétől függően 1500-6000 Ft értékű jádékutalványt adunk a Az ajándékutalvány az áruházakban kapható bármelyik kiegészítő lakberendezési cikkre beváltható. A Domus megkönnyíti, hogy a lakását otthonná varázsolja! — Némi kompromisszum árán. Elsősorban a csoportve­zető személyének kiválasztá­sánál. Ugyanis a tanács két gazdasági előadója közül ne­veztük ki az egyik munkatár­sunkat a szervezet élére. Mozgékonyabb csoport — Több helyen hallottam: nagyon nehéz a műszaki cso­porthoz megfelelő szakmai végzettséggel bírókat találni, mivel itt jóval kisebbek a ke­reseti lehetőségek. — Azt hiszem, mi ebben is szerencsések voltunk. A mű­szaki csoport élére egy elektrotechnikust kaptunk, akinek sikerült ugyanannyi fizetést biztosítani, mint amennyi előző (pesti) munka­helyén volt. S miután ürömi lakos, szívesen vállalta a mun­kát, mert megszabadult a na­pi ingázástól, öt helyre átcso­portosítottuk a fűtőket, akik eddig más-más intézményben dolgoztak, s a többire betaní­tott munkásokat is felvettünk. Személy szerint én az egyik nagy előnyét az új szervezet­nek éppen abban látom, hogy a meglévő munkaerők kon­centrálásával, ésszerűbb, öko- nomikusabb, és mozgékonyabb csoportot lehet kialakítani. Mert vegyük csak példakép­pen a mi öt fűtőnket (egyéb­ként mindegyiknek van még más szakmája is). Eddig kü- lön-külön és csak egy-egy in­tézmény foglalkoztatta őket. Ezután helyes szervezéssel a két község intézményeinek egyéb karbantartási, javítási munkáiba is bekapcsolódnak, s oda mennek, ahol szükség van rájuk. Tanulni nem szégyen — Az intézmények vezetői nem aggódtak amiatt, hogy most, miután egy kalapból gazdálkodnak, így vagy úgy, de megrövidülnek? — Az iskolák, óvodák a költségvetésből, ha szerényen is, de minden évben kaptak bizonyos összeget, amivel tel­jes egészében maguk rendel­keztek. Minél több társadalmi munkát tudtak szervezni (nyá­ri festések, tatarozás, kisebb javítások, takarítás stb), an­nál többet takaríthattak meg és csoportosíthattak át egyéb célokra. A szolgáltató meg­alakulásával a gazdálkodás teljesen kikerült a hatáskö­rükből. Ezen mi is sokat spekuláltunk. S ha végiggon­doltuk, arra az eredményre ju­tottunk, ezután vajmi kevés érdeke fűződik az intézmé­nyeknek a társadalmi mun­kák szervezéséhez. Gazdálkod- ja ki a költségeket a szolgál­tató. Nem szégyen tanulni. Felkerestük a fótiakat, ná­luk már vagy három éve mű­ködik ilyen szervezet. Többek között nagyon megtetszett az általuk alkalmazott pénzügyi megoldás éppen erre a prob­lémára. Attól függően, hogy az intézmények a társadalmi segítség révén mennyi pénzt tudnak a szolgáltatónak meg­spórolni, a megmaradt összeg 50 százalékát (szétosztva) meg­kapják saját céljaikra. Olajozottan megy minden — A tárgyi feltételeket si­került megteremteni? — Egyelőre ezt is kompro­misszummal. Az adminisztra­tív csoport a Rozmaring Tsz ürömi irodájában kapott ideig­lenesen szállást. A műszaki csoportnak végleges műhelyt találtunk. A volt tűzoltó szer­tárt alakítottuk át. Megnyug­tatóan jövőre rendeződik a helyzet. Akkorra készül el az új iskolánk és a régi felszaba­duló szükségtantermeit fog­lalja el majd az adminisztrá­ciós csoport. Ezzel tulajdon­képpen a két csoport összeke­rül, mert a műhely az iskolá­val szemben van. — Mekkora összeget igé­nyelt a műhely kialakítása, a felszerelések és egyéb eszkö­zök beszerzése? — A megyétől kaptunk 100 ezer forintot és mi a magunk pénzéből még 170 ezer forint­tal járultunk hozzá. Ebből a pénzből egy IZS-furgont is vásároltunk, amivel a műsza­kiak mozogni tudnak. Nagy a közigazgatási terület, két köz­séget kell ellátni. — Érezni-e már a hatását az új szervezetnek? — Természetesen. Hogy mást ne mondjak. Január 1- től a szemétszállítás, a közsé­gi szemétgyűjtő rendszeres ke­zelése, őrzése is az ő felada­tuk. Azóta olajozottan megy minden. Kaptunk már vissza­jelzéseket az intézmények ve­zetőitől is. Felszabadultak végre a sok teher alól. Azelőtt ha valami elromlott, futkároz- hattak szerelő után. Most csak egy üzenet, ez és ez a baj, és tovább njnes azzal gondjuk. — önnek személy szerint mi a tapasztalata? — Nézze! Ha egy-egy intéz­ményünkben valami történt, én is ugyanúgy rohanhattam. A túlságosan sok és szétszórt feladat végre koncentrálódott, most már csak a szolgáltató munkáját kell figyelemmel kí­sérnünk, segítenünk. S. Horváth Klára Május 1. óta tart nyitva a leányfalui strand. Június köze­pétől gyerekeknek tartanak szervezett úszásoktatást. A kéthe­tes turnusok alatt megtanulhatják az úszás alapjait. Barcza Zsolt felvétele megy. Nézze meg a pulzu­som, legalább 120. Nem ért hozzá? Még ez is! I. J., 53 esz­tendős férfi: — Én igazán nem vagyok hipochonder, de a májamba úgy beleállt a fájás, hogy az biz­tosan rák. Pedig a májrák halálos. Orvoshoz menni? Minek? Inkább beteget jelentek és elbotorkálok sétálni. Vagy kibírom, vagy nem. Ha nem, legfeljebb összeesem, akkor majd kivizsgálnak, aztán életem virágában gyászje­lentést írnak rólam. Még ha ivós lennék, ér­teném, de csak cigarettázom. Tulajdonképpen tüdőrákomnak kéne lennie, nem pedig máj­rákomnak, de most már mindegy. K. L., 59 esztendős nő: — Influenzás vagyok, érzem. Köhögök, és itt, nem tudom mutatni, szóval hátul a lapoc­kámnál szúr. A torkom is fáj. A bal torkom. Alig vagyok képes lélegzetet venni. Fogja meg a fejem, ugye lázas vagyok? Nem érzi. Hát lehet, hogy csak később jön a 42 fok. Hogy most nincs is influenzajárvány? Na ne mond­ja, mindenki arról panaszkodik, csak az egész­ségügy letagadja. Majd akkor jelentik, ha már legalább húsz boncolásnál kiderül. M. N„ 80 esztendős férfi: — Ne haragudjon, hogy fekve fogadom, de ma szíves napom van. Nem sokat számít, meg­szoktam, egy kis szárblokk. Ha időjárási front van, mindig előjön. ... És itt megálljunk. Aznap szeles idő volt, meleg font, utána hideg front. Mindenki — ez az én bölcsességem, ezt akartam bizonyítani — reagál rá A fiatalok másokban keresik az objektív okokat, az idősebbek saját fiziku­mukban, a legidősebbek bölcsen tudják, meg­szokták. Mondom, ezt akartam bizonyítani, de akadt két ellenpéldám is azon a bizonyos csütörtö­kön. Az egyik O. P.. 00 éves férfi, aki megdi- csőült arccal adta tudtomra, hogy gratulál­hatok neki, születésnapja alkalmából megkap­ta a Munka Érdemrend arany fokozatát és még csak nyugdíjba se küldik, sőt megkérték, hogy maradjon a helyén, mert nélkülözhetet­len. Így mondták: nélkülözhetetlen vagyok. A másik ellenpélda R. S., 25 éves nő. aki a nyakamba borult, arcomat buzgón csókolgatta, de biztosított, hogy csak boldogságában, mert szerdán a mérnök, aki már két éve a barát­ja. feleségül kérte és lakás is van, gyereket is akar. Mármost önök azt mondhatják, hogy az el­lenpéldák lerombolják azt, amit okadatolva alátámasztani akartam; aznap talán nem is volt front, vagy ha igen, nem annak a kö­vetkezménye, hanem az élet változatos voltá­nak, mely főként sanyarúságokban nyilvánul meg. De önök — ez a második állításom — tévednek. Az ellenpéldák csak arra mutatnak rá, hogy az öröm gyógyít, boldogít, hatásával legyűri a legvadabb rossz hatásokat is, még a frontnál is erősebb. Ha pedig a két következtetést összeolvasz­tom, a következő tanácsot adhatom a magam vaslogikájával: ha front van, akár hideg, akár meleg, ki-ki a maga érdekében és az emberek közüdve érdekében akkor jár el a leghelye­sebben, ha nem ideges feszültségét ossza meg másokkal, hanem örömet okoz nekik. Ha azon a csütörtökön ezt már tisztán felismertem vol­na, és ha nem fájt volna a reumám, nem go- rombáskodott volna velem a családom és a nyomda jobb szedést adott volna kézbe — megpukkadtam, annyi hibát követtek el! —, akkor nem mondtam volna A. B.-nek, hogy váljon el, C. D.-nek, hogy járjon taxin, E. F.- nek, hogy nincs időm filozofálást hallgatni, G. H.-nak, hogy nem fejfájása, hanem neuró­zisa van, I. J.-nek, hogy a májrák azért nem mindig halálos, K. L.-nek, hogy a náthából csak ostoba emberek csinálnak nagy ügyet, M. N.-nek, hogy azért szívfájdalommal a leg­jobb kórházba feküdni, O. P.-nek, hogy ma­napság mindenki kap valami kitüntetést, ha azt az érdemet szerezte, hogy megért 60 évet, R. S.-nek pedig, hogy vigyázzon, A. B.-ék épp most válnak. Amiről most beszámolok, mint személyes megfigyelésről, az bizony köz­hely, mindenki tudhatja. De hát éppen az a tárgya írásom­nak, mint az nyilván kitetszik belőle, hogy mindenki tudhatja ugyan, de éppenséggel jó­formán senki sem akarja tudni. Egy bizonyos csütörtöki napon lóti-futi programom volt, sok emberrel találkoztam, akikről bővebbet fölösleges lenne ideiktat­nom, mint azt, hogy mit mondtak nekem. Tehát: A. B„ 28 éves férfi: — Elválok, én el válók! Ezt nem lehet to­vább bírni idegekkel, tönkremegy az életem, én marha, megnősültem, és ezzel elástam ma­gam. Hát tessék mondani, lehet így helytáll­ni, keresni, nekem céljaim vannak, a felesé­gem meg már kora reggel úgy felidegesít, hogy egész nap olyan vagyok, mint a mosott szurok. Mért melegítem a tejet a gyereknek abban a fazékban, mért nem ebben, mért mondom, hogy jó reggelt, mért nem mondom, hogy szeretlek, mért nem csókolom meg, mi­előtt elmegyek, biztosan, mert nem szeretem, holott azért nem csókoltam meg, mert tény­leg nem szeretem, de miért? Mert egy kész idegbaj. Mit idegbaj, elmebaj! C. D., 32 éves nő: — Fenevadak az emberek, tessék elhinni nekem. Ugye, maga is észrevette? Persze az engem nem vígasztal, a falra tudnék mászni. Az a pimasz buszsofőr látja, hogy rohanok, de juszt is elindít az orrom előtt. Felszállók a következőre, ott egy férfi bámul, mint borjú az új kaput, már azt hittem, le akar szólítani, de nem, egyszerre csak rám ripakodik, hogy mért bökdösöm a táskámmal. Mért, mért — mondom neki —, mert egy nő úgy kell járjon a kedves férfiak kedvéért, mint egy kétlábú málhás szamár, mikor vásároljak be, ha nem reggel. Erre pofátlanul azt mondja, hogy ak­kor menjek gyalog. Odavágtam neki anyait- apait, nem köszönte meg, de mikor leszállt utánam, meglökött és röhögve továbbállt, én pedig nekiestem az oszlopnak, a harisnyám meg elszakadt. Elmondom az esetet odabent, a kedves kolléganőknek pedig annyi az egész megjegyzésük, hogy tényleg nagy a szájam. Hát csoda, ha bőgök? E. F., 41 esztendős férfi: — Csődbe jutottam az élet középkorán, ak­kor, amikor alkotókedvemnek szárnyalnia ké­ne. Mert csak az számít, amit az ember el­ér, ami szép és jó és igaz. De nem szárnyal­hat az, akit az élet lehúz. Lehet, hogy magam vagyok benne a hibás, mert túlságosan is jó vagyok, de a kötelezettségek, a kötelezettsé­gek! Nem tudom félvállról venni, félretenni azokat, én nem, ezért nem vagyok életrevaló. Az anyám beteg, kórházban van, lehet nem törődni vele? A főnököm fantáziátlan és óva­toskodó senki, nem hagy tervezni, gondolkod­ni, mindig van valami sürgős, állítólag válla­latvédelmi. a valóságban önvédelmi jellegű feladata, most rögtön csináljam meg ezt, csi­náljam meg azt. Este pihenni szeretnék, a fe­leségem pedig éppen akkor rohan meg a házi gondokkal. Ma a tévé rossz, tegnap a bojler, holnap a gyerek. Nem, sohasem fogok kilábal­ni ebből a kátyúból, sohasem lehetek önma­gam, soha nem fogok nagyot teljesíteni, ma­radok intellektuális teherhordó, csáládi ap- rófahasogató rönk. Erre ma jöttem rá, mint egy villámcsapásra, de így igaz, isten engem úgy segéljen! G. H., 48 éves nő: — Egész nap fáj a fejem. Tudja, úgy tar­kón, meg halántékon, meg mintegy alulról fölfelé, görcsösen. Biztosan migrén. Most me­hetek orvoshoz, de attól csak rosszabbul le­szek, odaslattyogni a rendelőbe, várni, borí­tékot dugni, aztán kapok valami vacakot, ami nem is használ. Egyébként a szemem éppen kigúvad, ugye nagyon ronda vagyok ma? Mondja meg, de igazán! Szép? Én szép? Ma akartam fodrászhoz menni, de ilyen fejjel nem bírok. Kócos fejjel kéne, fájós fejjel nem Gombó Páli _^z a íizonyoő csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom