Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

1982. JÜNIUS 2., SZERDA

Járnak a szivattyúk

Öntözött határ

Megkezdődött az öntözési nagyüzem. Az ország több vidékén, a rosszabb vízgazdálkodású talajokon hozzáláttak a gabona öntözéséhez, ami eléggé ritkaságszámba megy. A nagyüzemek szakemberei az öntözővizet csakis abban az esetben adják a gabonának,

ha a növények a kiszáradás jeleit mutatják.

A legtöbb mesterséges csapadékot ebben az időszakban a kertészetekben táplálják a talajba, illetve juttatják a növényekre.

Az idei öntözési szezon elé várakozással tekintettek a szakemberek. A korábbi évekhez képest csökkentek a kedvezmények. A gépek vásárlásához kevesebb állami támogatást kapnak, ugyanakkor drágultak a gépi berendezések. A korábbi években a vízdíjak is emelkedtek. Mindezek után kérdéses volt: a termelők mennyire élnek az öntözés lehetőségével.

A MÉM számításai azt mutatják, hogy a gabona öntözése csak jelentős

hozamnövekedés esetén kifizető.

A kukorica esetében hektáronként az 1,2—1,8 tonnás többlettermelés ellensúlyozza csak a kiadásokat. A cukorrépánál csak 9 tonnás többlethozamnál fizetődik ki ez az agrotechnikai beavatkozás. Egyértelműen nyereséges az öntözés a kertészetekben a paprikánál és a káposztánál; viszont a karalábé és a vöröshagyma esetében már nem ilyen egyértelmű a jövedelmezőség.

Az idén májusban mindenekelőtt a korszerű gépekkel, öntözőtelepekkel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek éltek az öntözés lehetőségével.

A gyakorlat igazolta

A kezdet nem is olyan nehéz?

Napfényes vidámság

Ha nem lenne, ki kéne találni — írhatnám mottónak a megírandó cikk elé, bár kicsit túl közvetlen, túl könnyed kitétel ahhoz, amiről szó lesz. Tartalmában azonban tökéletesen fedi beszélgetésünk lényegét. És, hogy állításomat bizonyítsam, felforgatva az időrendet, Visontai János, Üröm-Pilisbo- rosjenő Közös Községi Tanács elnökének záró szavaival kezdem.

— A majdnem féléves tapasztalat birtokában nyugodtan állíthatom, a gyakorlat igazolta azt, amire a múlt év decemberében pályázatunk beadásakor számítottunk: ez az új munkaátcsoportosítás, ösz- szevonás, minden szempontból előnyös lesz. Elengedhetetlenül szükséges, főként azokban a községekben, amelyekben a tanácsi apparátus létszáma kicsi.

r

Némi kompromisszum

De, hogy végre nevén nevezzük a dolgokat! Ürömben is megalakult január 1-én a tanács önálló költségvetési intézménye, a Gazdasági-Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezet. Az indulásról, a nehézségekről, az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk.

— A személyi, tárgyi feltételek megteremtése okozott fejtörést?

— Nagyon sok támogatást kaptunk a megyétől, hogy mást ne mondjak; az adminisztrációs (gazdasági) csoporthoz három, a műszaki kialakításához szintén három státuszt. Természetesen maradt még bőven gondunk ezután is. A szakmailag megfelelő, rátermett munkaerő felkutatása.

— Sikerült?

Növényfajtákat minősítettek

A próbákat sikerrel állták

Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács legutóbbi ülésén tizenhat magyar, tíz külföldi és egy magyar—NDK- beli közös nemesítésű növény nyert állami minősítést, miközben öttől ezt az engedélyt visszavonták. Időközben elavultak, az új fajták, hibridek már lényegesen többet tudnak ezeknél.

Nyolc új kukoricahibrid sorsáról döntöttek; négy kapott termesztési engedélyt, négytől pedig megvonták ezt a lehetőséget. Az újak közül három amerikai eredetű, a kitűnő termelési tulajdonságokkal rendelkező Pioneer típushoz tartoznak. A negyedik, a francia nemkülönbén jó hozamú és ellenálló.

Ezúttal első ízben magyar nemesítésű hibrid napraforgók is megkapták a termesztéshez szükséges engedélyt. Valamennyi kiállta már a korábbi időszak termesztési-termelési próbáit; magas olajtartalmukkal tűnnek ki. és azzal, hogy különböző érési csoportba tartoznak, ennélfogva bő választékot kínálnak az eltérő adottságokkal rendelkező gazdaságoknak.

Import vetőmagot helyettesíthetnek a kunsági silócirokkal, a rostlen termesztését jól gépesíthetik a holland Regina fajtával és magas fehérjetartalmával a vele való foglalkozásra biztatja majd a termelőket az amerikai eredetű új szója. Az NDK-ból honosították a nagy termőképességű csillagfürtöt. Három új dohányfajta is állami minősítést kapott, és két paprika. Két új káposzta és egy magyar—NDK nemesítésű, konzervipari feldolgozásra kiválóan alkalmas uborkaféle gazdagította a kertészeti termelők lehetőségeit.

A dísznövények közül sikerre számíthat a pompás színű Tithonia, a nemesített muskátli, és a nyáron virágzó cserjés pimpo.

Most is érdemes

eljönni

a Domus áruházakba !

Ha május 24-e és június 12-e között a Modul Domus, a budapesti, a győri, a nagykanizsai, a szegedi és a szombathelyi Domus áruházakban vásárol a megjelölt lakószobák, szekrénysorok, ülő- és fekvőbútorok közül,

a vásárlás összegétől függően 1500-6000 Ft értékű

jádékutalványt adunk

a

Az ajándékutalvány az áruházakban kapható bármelyik kiegészítő lakberendezési cikkre beváltható.

A Domus megkönnyíti, hogy a lakását otthonná varázsolja!

— Némi kompromisszum árán. Elsősorban a csoportvezető személyének kiválasztásánál. Ugyanis a tanács két gazdasági előadója közül neveztük ki az egyik munkatársunkat a szervezet élére.

Mozgékonyabb csoport

— Több helyen hallottam: nagyon nehéz a műszaki csoporthoz megfelelő szakmai végzettséggel bírókat találni, mivel itt jóval kisebbek a kereseti lehetőségek.

— Azt hiszem, mi ebben is szerencsések voltunk. A műszaki csoport élére egy elektrotechnikust kaptunk, akinek sikerült ugyanannyi fizetést biztosítani, mint amennyi előző (pesti) munkahelyén volt. S miután ürömi lakos, szívesen vállalta a munkát, mert megszabadult a napi ingázástól, öt helyre átcsoportosítottuk a fűtőket, akik eddig más-más intézményben dolgoztak, s a többire betanított munkásokat is felvettünk.

Személy szerint én az egyik nagy előnyét az új szervezetnek éppen abban látom, hogy a meglévő munkaerők koncentrálásával, ésszerűbb, öko- nomikusabb, és mozgékonyabb csoportot lehet kialakítani. Mert vegyük csak példaképpen a mi öt fűtőnket (egyébként mindegyiknek van még más szakmája is). Eddig kü- lön-külön és csak egy-egy intézmény foglalkoztatta őket. Ezután helyes szervezéssel a két község intézményeinek egyéb karbantartási, javítási munkáiba is bekapcsolódnak, s oda mennek, ahol szükség van rájuk.

Tanulni nem szégyen

— Az intézmények vezetői nem aggódtak amiatt, hogy most, miután egy kalapból gazdálkodnak, így vagy úgy, de megrövidülnek?

— Az iskolák, óvodák a költségvetésből, ha szerényen is, de minden évben kaptak bizonyos összeget, amivel teljes egészében maguk rendelkeztek. Minél több társadalmi munkát tudtak szervezni (nyári festések, tatarozás, kisebb javítások, takarítás stb), annál többet takaríthattak meg és csoportosíthattak át egyéb célokra. A szolgáltató megalakulásával a gazdálkodás teljesen kikerült a hatáskörükből. Ezen mi is sokat spekuláltunk. S ha végiggondoltuk, arra az eredményre jutottunk, ezután vajmi kevés érdeke fűződik az intézményeknek a társadalmi munkák szervezéséhez. Gazdálkod- ja ki a költségeket a szolgáltató. Nem szégyen tanulni. Felkerestük a fótiakat, náluk már vagy három éve működik ilyen szervezet. Többek között nagyon megtetszett az általuk alkalmazott pénzügyi megoldás éppen erre a problémára. Attól függően, hogy az intézmények a társadalmi segítség révén mennyi pénzt tudnak a szolgáltatónak megspórolni, a megmaradt összeg 50 százalékát (szétosztva) megkapják saját céljaikra.

Olajozottan megy minden

— A tárgyi feltételeket sikerült megteremteni?

— Egyelőre ezt is kompromisszummal. Az adminisztratív csoport a Rozmaring Tsz ürömi irodájában kapott ideiglenesen szállást. A műszaki csoportnak végleges műhelyt találtunk. A volt tűzoltó szertárt alakítottuk át. Megnyugtatóan jövőre rendeződik a helyzet. Akkorra készül el az új iskolánk és a régi felszabaduló szükségtantermeit foglalja el majd az adminisztrációs csoport. Ezzel tulajdonképpen a két csoport összekerül, mert a műhely az iskolával szemben van.

— Mekkora összeget igényelt a műhely kialakítása, a felszerelések és egyéb eszközök beszerzése?

— A megyétől kaptunk 100 ezer forintot és mi a magunk pénzéből még 170 ezer forinttal járultunk hozzá. Ebből a pénzből egy IZS-furgont is vásároltunk, amivel a műszakiak mozogni tudnak. Nagy a

közigazgatási terület, két községet kell ellátni.

— Érezni-e már a hatását az új szervezetnek?

— Természetesen. Hogy mást ne mondjak. Január 1- től a szemétszállítás, a községi szemétgyűjtő rendszeres kezelése, őrzése is az ő feladatuk. Azóta olajozottan megy minden. Kaptunk már visszajelzéseket az intézmények vezetőitől is. Felszabadultak végre a sok teher alól. Azelőtt ha valami elromlott, futkároz- hattak szerelő után. Most csak egy üzenet, ez és ez a baj, és tovább njnes azzal gondjuk.

— önnek személy szerint mi a tapasztalata?

— Nézze! Ha egy-egy intézményünkben valami történt, én is ugyanúgy rohanhattam. A túlságosan sok és szétszórt feladat végre koncentrálódott, most már csak a szolgáltató munkáját kell figyelemmel kísérnünk, segítenünk.

S. Horváth Klára

Május 1. óta tart nyitva a leányfalui strand. Június közepétől gyerekeknek tartanak szervezett úszásoktatást. A kéthetes turnusok alatt megtanulhatják az úszás alapjait.

Barcza Zsolt felvétele

megy. Nézze meg a pulzusom, legalább 120. Nem ért hozzá? Még ez is!

I. J., 53 esztendős férfi:

— Én igazán nem vagyok hipochonder, de a májamba úgy beleállt a fájás, hogy az biztosan rák. Pedig a májrák halálos. Orvoshoz menni? Minek? Inkább beteget jelentek és elbotorkálok sétálni. Vagy kibírom, vagy nem. Ha nem, legfeljebb összeesem, akkor majd kivizsgálnak, aztán életem virágában gyászjelentést írnak rólam. Még ha ivós lennék, érteném, de csak cigarettázom. Tulajdonképpen tüdőrákomnak kéne lennie, nem pedig májrákomnak, de most már mindegy.

K. L., 59 esztendős nő:

— Influenzás vagyok, érzem. Köhögök, és itt, nem tudom mutatni, szóval hátul a lapockámnál szúr. A torkom is fáj. A bal torkom. Alig vagyok képes lélegzetet venni. Fogja meg a fejem, ugye lázas vagyok? Nem érzi. Hát lehet, hogy csak később jön a 42 fok. Hogy most nincs is influenzajárvány? Na ne mondja, mindenki arról panaszkodik, csak az egészségügy letagadja. Majd akkor jelentik, ha már legalább húsz boncolásnál kiderül.

M. N„ 80 esztendős férfi:

— Ne haragudjon, hogy fekve fogadom, de ma szíves napom van. Nem sokat számít, megszoktam, egy kis szárblokk. Ha időjárási front van, mindig előjön.

... És itt megálljunk. Aznap szeles idő volt, meleg font, utána hideg front. Mindenki — ez az én bölcsességem, ezt akartam bizonyítani — reagál rá A fiatalok másokban keresik az objektív okokat, az idősebbek saját fizikumukban, a legidősebbek bölcsen tudják, megszokták.

Mondom, ezt akartam bizonyítani, de akadt két ellenpéldám is azon a bizonyos csütörtökön. Az egyik O. P.. 00 éves férfi, aki megdi- csőült arccal adta tudtomra, hogy gratulálhatok neki, születésnapja alkalmából megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát és még csak nyugdíjba se küldik, sőt megkérték, hogy maradjon a helyén, mert nélkülözhetetlen. Így mondták: nélkülözhetetlen vagyok. A másik ellenpélda R. S., 25 éves nő. aki a nyakamba borult, arcomat buzgón csókolgatta, de biztosított, hogy csak boldogságában, mert szerdán a mérnök, aki már két éve a barátja. feleségül kérte és lakás is van, gyereket is akar.

Mármost önök azt mondhatják, hogy az ellenpéldák lerombolják azt, amit okadatolva alátámasztani akartam; aznap talán nem is volt front, vagy ha igen, nem annak a következménye, hanem az élet változatos voltának, mely főként sanyarúságokban nyilvánul meg. De önök — ez a második állításom — tévednek. Az ellenpéldák csak arra mutatnak rá, hogy az öröm gyógyít, boldogít, hatásával legyűri a legvadabb rossz hatásokat is, még a frontnál is erősebb.

Ha pedig a két következtetést összeolvasztom, a következő tanácsot adhatom a magam vaslogikájával: ha front van, akár hideg, akár meleg, ki-ki a maga érdekében és az emberek közüdve érdekében akkor jár el a leghelyesebben, ha nem ideges feszültségét ossza meg másokkal, hanem örömet okoz nekik. Ha azon a csütörtökön ezt már tisztán felismertem volna, és ha nem fájt volna a reumám, nem go- rombáskodott volna velem a családom és a nyomda jobb szedést adott volna kézbe — megpukkadtam, annyi hibát követtek el! —, akkor nem mondtam volna A. B.-nek, hogy váljon el, C. D.-nek, hogy járjon taxin, E. F.- nek, hogy nincs időm filozofálást hallgatni, G. H.-nak, hogy nem fejfájása, hanem neurózisa van, I. J.-nek, hogy a májrák azért nem mindig halálos, K. L.-nek, hogy a náthából csak ostoba emberek csinálnak nagy ügyet, M. N.-nek, hogy azért szívfájdalommal a legjobb kórházba feküdni, O. P.-nek, hogy manapság mindenki kap valami kitüntetést, ha azt az érdemet szerezte, hogy megért 60 évet, R. S.-nek pedig, hogy vigyázzon, A. B.-ék épp most válnak.

Amiről most

beszámolok, mint személyes megfigyelésről, az bizony közhely, mindenki tudhatja. De hát éppen az a tárgya írásomnak, mint az nyilván kitetszik belőle, hogy mindenki tudhatja ugyan, de éppenséggel jóformán senki sem akarja tudni.

Egy bizonyos csütörtöki napon lóti-futi programom volt, sok emberrel találkoztam, akikről bővebbet fölösleges lenne ideiktatnom, mint azt, hogy mit mondtak nekem. Tehát:

A. B„ 28 éves férfi:

— Elválok, én el válók! Ezt nem lehet tovább bírni idegekkel, tönkremegy az életem, én marha, megnősültem, és ezzel elástam magam. Hát tessék mondani, lehet így helytállni, keresni, nekem céljaim vannak, a feleségem meg már kora reggel úgy felidegesít, hogy egész nap olyan vagyok, mint a mosott szurok. Mért melegítem a tejet a gyereknek abban a fazékban, mért nem ebben, mért mondom, hogy jó reggelt, mért nem mondom, hogy szeretlek, mért nem csókolom meg, mielőtt elmegyek, biztosan, mert nem szeretem, holott azért nem csókoltam meg, mert tényleg nem szeretem, de miért? Mert egy kész idegbaj. Mit idegbaj, elmebaj!

C. D., 32 éves nő:

— Fenevadak az emberek, tessék elhinni nekem. Ugye, maga is észrevette? Persze az engem nem vígasztal, a falra tudnék mászni. Az a pimasz buszsofőr látja, hogy rohanok, de juszt is elindít az orrom előtt. Felszállók a következőre, ott egy férfi bámul, mint borjú az új kaput, már azt hittem, le akar szólítani, de nem, egyszerre csak rám ripakodik, hogy mért bökdösöm a táskámmal. Mért, mért — mondom neki —, mert egy nő úgy kell járjon a kedves férfiak kedvéért, mint egy kétlábú málhás szamár, mikor vásároljak be, ha nem reggel. Erre pofátlanul azt mondja, hogy akkor menjek gyalog. Odavágtam neki anyait- apait, nem köszönte meg, de mikor leszállt utánam, meglökött és röhögve továbbállt, én pedig nekiestem az oszlopnak, a harisnyám meg elszakadt. Elmondom az esetet odabent, a kedves kolléganőknek pedig annyi az egész megjegyzésük, hogy tényleg nagy a szájam. Hát csoda, ha bőgök?

E. F., 41 esztendős férfi:

— Csődbe jutottam az élet középkorán, akkor, amikor alkotókedvemnek szárnyalnia kéne. Mert csak az számít, amit az ember elér, ami szép és jó és igaz. De nem szárnyalhat az, akit az élet lehúz. Lehet, hogy magam vagyok benne a hibás, mert túlságosan is jó vagyok, de a kötelezettségek, a kötelezettségek! Nem tudom félvállról venni, félretenni azokat, én nem, ezért nem vagyok életrevaló. Az anyám beteg, kórházban van, lehet nem törődni vele? A főnököm fantáziátlan és óvatoskodó senki, nem hagy tervezni, gondolkodni, mindig van valami sürgős, állítólag vállalatvédelmi. a valóságban önvédelmi jellegű feladata, most rögtön csináljam meg ezt, csináljam meg azt. Este pihenni szeretnék, a feleségem pedig éppen akkor rohan meg a házi gondokkal. Ma a tévé rossz, tegnap a bojler, holnap a gyerek. Nem, sohasem fogok kilábalni ebből a kátyúból, sohasem lehetek önmagam, soha nem fogok nagyot teljesíteni, maradok intellektuális teherhordó, csáládi ap- rófahasogató rönk. Erre ma jöttem rá, mint egy villámcsapásra, de így igaz, isten engem úgy segéljen!

G. H., 48 éves nő:

— Egész nap fáj a fejem. Tudja, úgy tarkón, meg halántékon, meg mintegy alulról fölfelé, görcsösen. Biztosan migrén. Most mehetek orvoshoz, de attól csak rosszabbul leszek, odaslattyogni a rendelőbe, várni, borítékot dugni, aztán kapok valami vacakot, ami nem is használ. Egyébként a szemem éppen kigúvad, ugye nagyon ronda vagyok ma? Mondja meg, de igazán! Szép? Én szép? Ma akartam fodrászhoz menni, de ilyen fejjel nem bírok. Kócos fejjel kéne, fájós fejjel nem

Gombó Páli

_^z a íizonyoő csütörtök