Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1982. JÚNIUS 13., VASÁRNAP Nem kell mór a faluban kidobolni Gurul a borsószem a platóra Kerepestarcsa Ismét régiségek vására Elfekvő, fölösleges, megunt tárgyak, alkatrészek Nincs annak még egy év­tizede sem, hogy ilyenkor, bor­sószedés idején minden reg­gel hírül adta falunk dobosa: A termelőszövetkezetben meg­kezdődött a borsószedés. Aki munkát akar vállalni. jelent­kezzen az Ürgéseki dűlőben a brigádvezetőnél. A dobszóra megindult a falu. Kupi Károly, a kartali Pe­tőfi Termelőszövetkezet főme­zőgazdásza mosolyog az em­léken. — Szövetkezetünk a GBBR a Gödöllői Búza- és Bor­gótermelési Rendszer tagjaként — 308 hektáron termel zöld­borsót. A hét elejére betaka­rításra érett a szem, ami nem ért bennünket váratlanul. A betakarításra való felkészülés már előbb elkezdődött. Nehéz eligazodni — Nagyon fontos volt, hogy a Hatvani Konzervgyárral, mint a termést fogadó és a feldolgozást végző partnerrel egyeztessük a munkák ütemét. Ennek alapján napi 50 tonna fejtett zöldborsót szállítunk a gyárnak. A megállapodásban rögzítettek kötelezőek ránk, hiszen ha bármilyen mulasz­tás történik, leáll a konzerv­gyári feldolgozósor. Ennek tu­datában készítettük el szö­vetkezetünk zöldborsó-petaka- rítási kampánytervét, amely gépekre, eszközökre, emberek­re lebontva tartalmazza az elvégzendőket. Belelapozok a tervbe, amely most a szövetkezet minden ve­zetőjének a legfontosabb segí­tője. De a kívülről jött érdek­lődőnek nehéz eligazodni a különböző utalások, jelzések között. Kupi Károly bizony­talanságomat látva, megma­gyarázza a betakarítás ütemét, amelyet nem segít dobszó, nem kellenek a végrehajtásához messziről toborzott munkások, nem kell. hogy a kánikulai hőségben a borsótáblán asza- lódjon a falu apraja-nagyja. — A borsót szárastól, hü­velyestől rendrevágjuk. Ezt a ISMERŐSÖM dohog: bosz- szantó, hogy nálunk mindent félbehagynak. Itt van például a városközpont, ahol napokig betonoztak, de arra már nem voltak képesek, hogy a Hely- történeti Gyűjtemény, a mozi­iskola sarkán azt a kis részt is leburkolják. Ha egyszer vala­ha mégis megcsinálják, külön költséget jelent majd a felvo­nulás. S addig is sok bosszú­ságot okoz a gidres-gödrös, szárazban poros, esőben sáros útszakasz. Egy másik ismerősöm is do­hog: az üdülőövezet egyik ká- tyús útjára ott a domb aljá­ban, hosszú rimánkodás után, végre szállítottak néhány te­herautónyi salakot. De az el­terítésről már senki sem gon­doskodott, s azóta az eső meg az autók megtették a magu­két. most még rosszabb a helyzet : magasabbak az ugra- tók, mélyebbek az árkok. S veszendőbe ment az értékes anyag is. Egy harmadik ismerősöm is panaszkodik, aki magam is lehetnék: itt a tömegszerveze­ti székház előtt, amikor szét­szedték a kerítést, a kaputar­tó oszlopot egy erős marköl 6- val törték le. De úgy, hogy vagy egy húszcentis csonk megmaradt, s áll ki ma is a földből, a járda közepe tá­ján. Ha egyszer valaki nem figyel, vagy sötétben jár erre, hát jaj, neki, ha elvéti a lé­munkát két önjáró aratógép I végzi, amelyekre RAE-adapte- | reket szereltünk. A rendrevá- gott borsószár egy napig szik­kad a földön, és másnap hord­ják be a fejtőgépekhez. A hor­dásnál is csak a gépkezelőkre van szükség; mert ezt a mun­kát is elvégzik az önfelszedő takarmánykocsik. — A vérségi határban ki­alakított telepen hat gép éj­jel-nappal fejti a borsót és a zölden guruló szemek fél órán belül a teherautó platóján in­dulnak a 12 kilométerre levő konzervgyárba, ahol frissiben történik a feldolgozás. — A két nyújtott műszak­ban huszonnégy ember dolgo­zik. Hat gép kiszolgálásához egy-egy műszakban tizenkét személy szükséges, akikhez mű­szakonként csatlakozik az a három karbantartó, akik a gépek üzemszerű működését szavatolják. Csodálkozom a szervezett­ségen, elismerem, hogy a kor­szerű mezőgazdaságban az egyes részfeladatoknak a végrehajtása, de az egész évi tevékenység egyre inkább ha­sonlít az ipar szervezettségé­hez. A határban, a fejtőgépek mellett tapasztalom, hogy azok telepítése sem volt véletlen. Alig pár méterre a gépektől silózzák a borsó szárát, hüve­lyét. amely a közelben épült istálló szarvasmarháinak teszi változatosabbá és olcsóbbá a takarmányozását. Győzi a gyár Sem idő, sem termény nem vész kárba, és a fölösleges szállítási költség megtakarítá­sával csökken az energia, a munkaerő ára, vagyis kedve­zően alakul az önköltség. — Tervünk szerint — mond­ja Kupi Károly — július 5-ig 1232 tonna zöldborsót adunk át a Hatvani Konzervgyárnak. A borsószüret folyamatos, ugyanis tíz fajtát vetettünk, így szakaszosan érik be a ter­més. A 'gyár megbízottja vizsgál­pést. Mert itt is befejezetlen maradt a munka. De sorolhatnánk tovább Is, a már parkosított egykori épí­tési területen a földből kikan­dikáló kábelvéget, a tatarozás után, a járdán felejtett törme­léket, másptt a csak félig be­festett korlátokat, s ki tudja még mit. Magyarázhatjuk a jelenséget puszta figyelmet­lenséggel, nevezhetjük határ- idő-centrikusságnak, amikor is az utolsó pillanatok ádáz sietségében nem juthat idő ezekre az apróságokra, később pedig már a kutya sem törő­dik vele. De azért valamit tenni kellene ellene. ★ MAS ÉRTELEMBEN, de a félbehagyottságról vagy a fé­lig elkészültről hallottam ér­dekes okfejtést legutóbb Ke- repestarcsán. Egy már régen betelepült, s magát így ősho­nosnak tartó fiatal nő beszélt arról, hogy egy-egy sátoros ünnep előtt végigsétálva a fa­lu utcáin, egyszerű ránézésre megmondja, melyik házban laknak tőzsgyökeres községbe­liek, s melyikben a csak né­hány éve beköltözött újtelepe­sek. Ne gondoljunk valami lát­noki csodára: a következtetés alapja nagyon is prózai. A ho­vatartozás idejének zsinórmér­téke ezúttal pusztán az, hogy miként mutat a porta eleje, a ja a szemeket és elégedetten jelenti ki, nemcsak bőséges­nek, minőségileg is jónak mu­tatkozik az idei termés. — A gyár felkészült, s ha a termelőszövetkezet győzi, nincs semmi baj, a télen bőséges lesz a háziasszonyok által any- nyira kedvelt zöldborsókon- zerv. A főmezőgazdász meg­nyugtatja az átvételnél szor- goskodókat. Szinte észrevétlenül — Szövetkezetünk is felké­szült. A növénytermelésben dolgozó gyalogmunkások, akik most a borsófejtőt szolgálják, győzik erővel, szorgalommal, amint győzték a gépmunkások a gépek javítását, felkészíté­sét és győzik most a gépkeze­lők a fejtést, tűrik a hőséget, a perzselő napsugarakat. Nem tehetek róla, nekem is­mét a régi dobolás jut eszem­be. s erről a dobolásról a ha­tár képe, ahol százak és szá­zak hajlonganak a véget nem érő borsótáblában. Most har­minc-negyven ember elvégzi a nagy munkát, szinte észrevét­lenül, csendben, dobszó nélkül. Fercsik Mihály Javítják a szállítást A mezőgazdasági nagyüze­mek gépei, berendezései évről évre öregszenek, jól bevett főkönyvelői, közgazdasági fo­galommal szólva: amortizá­lódnak. így aztán valamennyit minden évben kell venni, hogy a régieket pótolják. A gödöllői tangazdaság — legalábbis így tervezték az év elején — mintegy tizenhárom­millió forintot költ új eszkö­zök, gépek vásárlására. Ezek között van tíz darab MTZ— 80-as traktor, öt IFA és öt ki­sebb, mezőgazdasági célokat szolgáló, terep járásra is alkal­mas tehergépkocsi. kiskert, a járda és az útpadka. Nem kell hozzá néprajzosnak lenni, hogy tudjuk: a nagy, az egész falut megmozgató ünne­peket, mint amilyen például a búcsú, össznépi takarítás előz­te, s részben előzi meg ma is. Ilyenkor rendbeteszik a kerí­tés és a ház közötti kertet, kijavítják a járdák nagyobb hibáit, kitakarítják az út men­ti árkot, lekaszálják a rézsű füvét. Beszélgetőtársam szerint, ezt a szokást ma már csak azok tartják, akik fiatal koruk óta tagjai a szűkebb faluközösség­nek, akik még ismerték a fa­lu apraját-nagyját, mindenki­vel köszönő viszonyban vol­tak, s akik a közösség hagyo­mányainak tiszteletén nevel­kedtek. Egy olyan nagyközségben, mint Kerepestarcsa, ahová a főváros közelsége az ország távolabbi tájairól ma is vonz­za a betelepülőket, sokféle szokás, érték keveredik. Ah­hoz jókora idő. s mellé még sok egyéb kell, hogy az újsü­tetű községi polgárok is a ma­gukénak érezzék azt, ami az őshonosoknak természetes. ★ NEM CSODÁLTAM a gö­döllői művelődési központ munkatársát: az előadás után félve faggatta a főszereplőt, vajon nem zavarja-e a színé­szi játékot, hogy nem is fél, hanem csak harmadház volt? Ki mit hoz? Ki mit vesz meg? Egyebekben ezekre a rövid kérdsekre ismét választ adnak vagy kapnak majd azok a kerepestarcsai Szilasmenti Tsz-ben dolgozók, akik szá­mára idén is megrendezik a Szllas-börzét. Minderre a ta­valyi börze sikere nyomán ke­rül sor, bár hogy ne legyen minden egyhangú, az idei program neve régiségek vásá­ra lesz. Akinek tehát van régisége, megunt tárgya — a nevezett gazdaságban —, az kezdheti A maga sajátos eszközeivel a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat is igyekszik előse­gíteni a szocialista brigádok művelődési vállalásainak telje­sítését, és a brigádtagok szak­mai tudásának gyarapítását. Ez utóbbiban folyt eredménye­sebb munka járásunkban és városunkban a helyi TIT-szer- vezet révén az elmúlt hóna­pokban. Mindenekelőtt a háztáji gaz­dálkodást segítő előadások iránt volt nagy érdeklődés. 'A kertbarátoknak és a kisállat­A GSC tekézői tavalyi ered­ményeikkel vívták ki a jogot az NB Ill-ban való szereplés­re. Újoncként szerencséjük volt. Ebben a sportágban most élik az átállás időszakát. Ettől az évtől kezdve itt is őszi-tava­szi rendszerben bonyolítják le a bajnokságot. Az idén tavasz- szal éppen ezért egyfordulós bajnokságot rendeztek, amely­ből nem esett ki senki. A gö­döllőiek úgy ismerkedhettek a magasabb osztály légkörével, hogy nem kellett rettegniük a kiesés rémétől. Milyen volt a tavasz? Milyen reményekkel vágnak neki az ősszel az új bajnokságnak? Er­ről beszélgettünk Ferencz Im­re intézővel és ifjabb Mészáros A válasz őszintének tetszett: nem, mert akik ott voltak, elég biztatást adtak a játék­hoz. S még azt is hozzátette; nem körben a színpad elé kel­lett volna telepíteni a jelenlé­vőket, hanem a díszlettel pár­huzamosan középre. Ügy min­denkinek jobb rálátása lett volna. Kétségtelen, a javaslat meg­gondolandó. De még inkább az, hogy vajon egyáltalán miért kell ilyen praktikákon törni a fejüket a szervezőknek és a messziről érkezett, s még harmadháznak is szívvel-lé- lekkel játszó színészeknek. Az előadásra ugyanis min­den jegy elkelt, pontosabban, erre az előadásra is szólt az a bérlet, amit a középiskolások­nak hirdettek meg a városban és a járásban. Csak éppen nem jött el a bérlettulajdonosok kétharmada. Talán mert itta nyár, talán mert az utolsó fe­leletekre készültek, talán mert egyszerűen elfelejtkeztek ró­la? Vagy — hiszen a korábbi előadásokon is maradt jó né­hány szék üresen —, mert nem is igazán érdekli őket a szín­ház, s a bérletet csak rábeszé­lésre vették meg? ÍZLÉSEK és pofonok külön­bözők. A diákok ízlésének ne­veléséért sokan felelősek, a népművelő kapta pofonok pe­dig keserűek ugyan, de tanúl- ságosak. Akik pedig nem jöt­tek el — szerintem —. nagyon bánhatják: a kaposvári Csíky Gergely Színház Goldoni-elő adása, a Két úr szolgája, nagy­szerű szórakozást nyújtott. Gáti Zoltán fényesítését, leporolását, vagy éppen mattolását, hogy föltét- len elkeljen a június második felében vagy júliusban tartan­dó börzén. Elvonatkoztatva egy kissé a szilasiak akciójától, talán ér­demes volna megpróbálni, nincs-e másutt is, nemcsak magánosoknál, családoknál, hanem vállalatoknál, intézmé­nyeknél, szövetkezeteknél olyan elfekvő, fölösleges, meg­unt, elfelejtett tárgy, alkatrész, gép, amit ott nem, de másutt talán még hasznosítani tudná­nak? tenyésztő csoportoknak szak­mai bemutatókat és kirándu­lásokat is szerveztek, például Kerepestarcsán és Veresegy­házon. Évenként mintegy száz­harminc ilyen rendezvény fö­lött bábáskodott a TIT. Érdekes, hogy ennél nehe­zebb terepnek bizonyult az ipari szakképzésben való rész­vételük. Jó példaként csupán a Péceli Ruházati Ipari Szövet­kezetben megtartott női szabó szakmunkás-tanfolyam említ­hető, amelyet a TIT működ­tetett. Györggyel, a csapat legeredmé­nyesebb játékosával. Tíz emberből áll a szakosz­tály. A legfiatalabb 21, a leg­idősebb 56 éves. Olyan sport­ággal állunk szemben, amely­ben a szokásosnál jóval hosz- szabb ideig szerepelhet valaki az élvonalban. Az együttes leg­jobb gurítói alkották a gerin­cet: a már említetteken kívül Varjú László, Tóth Béla Urbán Tibor, Kondek Rezső, és a leg­többet beugró Fekete József. Különböző foglalkozású embe­rek. Gödöllőiek. Tudva, hogy Magyarországon minden a labdarúgás körül fo­rog, azt ismerik a legjobban, meg kell említenünk, hogy a tekében más jellegzetességek érvényesülnek. Az itteni NB III csak nevében azonos a foci hasonló osztályával. A gödöl­lőiek például edző nélkül gya­korolnak. ami a labdarúgásban ilyen szinten elképzelhetetlen. Amikor a múlt évben a megyei bajnokságban játszottak, még bíró se igen volt mérkőzései­ken. Egymásnak vezették le a meccseket. Voltaképpen az NB III az első fok, ahol már teljesen ko­moly a dolog, mondják beszél­gető társaim. Hogyan sikerült a tavasz, ebben a komoly osz­tályban? Tizenhat csapat sze­repelt az ő csoportjukban, ti­zennégy fővárosi, a gödöllői és az aszódi. A tizenhatot újabb két csoportba osztották, amely­nek együttesei oda-vissza ala­pon mérkőztek meg. A gödöl­lőiek saját csoportjukban nyolcadikok, tehát utolsók let­tek. Magam is felkaptam itt a fe­jemet. gondolom olvasóim is, kérdezve, miért bíznak ezek után a bent maradásban? Nos az eredmények alapján, illetve fejlődésük okán Nyolc pontol szereztek, négy győzelmet arat­tak, s vereségeik is szorosak voltak. Mivel a csoportok nem az erőviszonyok alapján ala­kultak ki hanem a sorsolás szeszélye szerint, a 16 között vannak amelyek a gödöllőiek- nél gyengébben teljesítettek Föltehetően őket ősszel vagy ta-asszal legyőzik. Amihez nersze tovább kel! javulniuk. Az alaposabb felkészülésnek köszönhetően, no meg a jobb összpontosítás révén átlagosan 20 fával voltak jobbak a csa­pat tagjai mint amikor a me­gyei bajnokságban játszottak Különösen örvendetes a csapat legifjabb tagjának eredménye Ifjabb Mészáros 11. lett az or­Tesf vér városi küldöttség Négytagú küldöttség jön Gö-i döllőre csehszlovák testvérvá­rosunkból, Tyn-Nad Wltawou- ból. A delegáció kedden a ké­ső délutáni órákban érkezik; meg. Programjuk másnap dél­előtt fél kilenckor kezdődik a tanácsháza épületében, ahol az egészségügyi integrációról kap­nak tájékoztatót, majd meg­látogatják a rendelőintézetet, a tüdőgondozót és a szociális ott­hont. Délután a kerepestarcsai kórházat keresik fel. illetve a Szilasmenti Termelőszövetke­zet gyógynövénytermesztésével ismerkednek meg. Tizenhetedi­kén úgynevezett termelői napot tartanak a küldöttség számára, ekkor a város néhány üzemé­be és főbb intézményébe láto­gatnak. Este alkalmuk lesz a vendégeknek Gödöllő művelő­dési és kulturális életével is megismerkedni. A művelődési házban a vendéglátó in­tézményen kívül a városi hely- történeti gyűjtemény és a könyvtár tevékenységéről Is tájékoztatást kapnak. A har­madik napon Vácra; illetve Szentendrére utaznak, 19-én pedig szabad program és ek­kor utaznak el csehszlovák vendégeink. Szép bevétel A Művelt Nép Könyvter-' jesztő Vállalat gödöllői Mó­ricz Zsigmond könyvesboltjá­nak könyvheti forgalma vi­szonylag jól alakult. Noha volt olyan mű, amely már az első napokban elfogyott, az egy he­ti bevételük elérte a három­százhúszezer forintot. ____ sz ágos ifjúsági egyéni bajnok­ságban, A ceglédi megyei dön­tőn a 3., az egri országos elő­döntőn 4. lett. Az országos vi­déki döntőn a 7. helyet szerez­te meg. Hozzá kell tenni, hogy olya­nok társaságában állta meg ilyen szépen a helyét, akik sokkal jobb körülmények kö­zött edzhetnek. készülhetnek a versenyekre. A gödöllőiek pá­lyagondjaihoz érkeztünk. Ezek­ről azonban nem érdemes so­kat írni, hiszen belátható i<jőn belül nemigen oldhatók meg. Automatizálva egyhamar nem lesz a két pálya, legfeljebb a fűtés megoldását szorgalmaz­hatjuk. Annál is inkább, mert ez az egyesület többi szakosz­tályának érdekeit is szolgálná.' Rövidesen, a nyár közepén a gödöllői tekézők megkezdik felkészülésüket az őszre, az NB Ill-ban való megkapaszkodás reményében. Edző nélkül. De talán sikerül a későbbiekben havi két alkalomra szerződtet­ni szakembert, ami a csapat tagjai szerint nagyon sokat je­lentene. K. P. A nap kulturális programja Gödöllő, művelődési központ: Vasárnap: A gödöllői zeneiskola évzáró növendékhangversenye. 17 óra­kor. Hétfő: Nyugdíjas pedagógusok klub­jainak találkozója, 17 órakor. Aszód, helyőrségi művelődé­si központ: Vasárnap: Egész napos kirándulás a galgahévízi víztározóhoz, sport, játék, horgászverseny. Indulás 8 órakor. MöTilü» Vasárnap: Vigyázz, kígyó! Csak 4 óra­kor. Szexis hétvége. Színes, szink­ronizált olasz—francia film 6 és 8 órakor. Hétfő: . . És megint dühbe jövünk. Színes olasz kalandfilm 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap» Apró-cseprő (?) közügyeink TIT Bemutató, kirándulás Segítségadás az ismeretgyarapításhoz Teke Az első NB lll-as idény Bíznak a megkapaszkodásban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom