Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

Építők napja #82 A tavasztól őszig tartó műszak Az első kőművesre, akit sze­mélyesen megismertem, kö­rülbelül egy évig haragudtam. Pedig amíg a munkához ké­szülődött — felvonult, ahogy mondják — megbámultam fur­csa szerszámait, ámultam ere­jén. Alig voltam magasabb egy méternél. Már második napja dolgo­zott nálunk, amikor reggeli Időben magához intett: — Gyere, megmérjük, meny­nyit nőttél tegnap óta. Az állvány mellé állított, lábfejemhez igazította a coll- stok egyik végét. A másik az orrom magasságában billegett. Maga felé hajlította: — Húzd ki magad, ne ro­gyadozz, mint egy vénember! Abban a pillanatban, amint a fejem felvetettem, elengedte az íjként feszülő collstok vé­gét. Az orrom hegyén akkora koppanást éreztem, mintha ne­kiszaladtam volna a falnak. S hogy miért egy évig hara­gudtam a tréfás kedvű kőmű­vesre? Addigra az orrom ma­gasabbra került egy méternél... Mindig versenyben Azóta számtalan kőművest megismertem már. Amióta el­bírom a betonszállító tróglít, s amióta újra divat a kaláka, van alkalmam tanulmányozni az építőipari szakmunkások életét. Találkoztam olyän mester­rel, aki, ha elkiáltotta magát: „száraz a malter!”, a házigaz­da nem a locsolótömlő, hanem a sörösláda felé nyúlt. — Két láda a napi adagja, meg a reggeli másfél deci — mondták. Azóta már többnyi­re kólát iszik, s több időt tölt táppénzen, mint munkával. Ismerek olyan kőművest, aki a kisebb munkákhoz nem visz, nem kér segítséget. Ma­ga keveri a betont, a maltert, hordja a téglát. A házigazdá­nak nem kell szabadnapot sem kivennie... Láttam viszont két olyan fiatal falrakót, akit az ötvenes évek sztahanovista jelöltjei is megirigyeltek vol­na. Az egyikük valamivel előbbre járt, öntötte, simítot­ta a maltert, a mögötte hala­dó társa hármasával kérte kézbe a téglát, s olyan ponto­san „vágta” a helyére, hogy talán a szokásos vezetőspárga sem kellett volna. Aztán ismerek még egy kő­művest, akiről azt mondják, ha felmegy az állásra hajnal­ban, estig csak enni ugrik le. Kivéve... Régebben verseny­szerűen crossozott, ma vadá­szik. Annak idején hegyen­völgyön toronyiránt közleke­dett. Ma, ha eszébe jut, hogy kacsa kellene a lábasba, ugyanúgy — feledve házigaz­dát, szerszámot. Június 13-a az építők napja. A bényei Kisasszony-völgyben mára színes, szórakoztató programot szerveztek a kő­művesek, burkolok, ácsok, fű­tés- és vízvezetékszerelők, te­tőfedők, bádogosok — egyál­talán a járás építőiparában dolgozók — számára. Legtöbben nyilván a Monori Építők Ipari Szövetkezetétől, az Építőipari Szövetkezeti Kö­zös Vállalattól (ÉSZKV) vala­mint a monori és a vecsési költségvetési üzemtől vesznek részt a pihentető programo­kon. ök azok, akikre a leg­jobban rá is fér a kikapcsoló­dás, s legalább ilyenkor, éven­te egyszer, a szubjektív indu­latoktól mentes, higgadt érté­kelés. Ha körülnézünk a járás bár­mely településén, nincsen olyan új iskola, óvoda, áruház, üzemcsarnok, s mindenekelőtt OTP- vagy tanácsi megbízás alapján épülő lakás, amelyen ne látszana a kezük munkája. Igaz, a nagyobb beruházáso­kon már egyre ritkábban lát­ni a szakemberek kezében a hagyományos szerszámokat, de a nap ugyanolyan erővel tűz, a szél ugyanúgy fúj, s az eső, a hideg változatlanul ellenfele az építőnek, mint tíz, húsz, vagy száz évvel ezelőtt. Hétvégi ráadás Sok bírálatot kapnak az épí­tők, talán oktalanul sokat, hi­szen rengeteg a munkájuk is. Az építőszakma csak maszek­ban jövedelmez jól, a vállala­tok lehetőségeit korlátozzák a legkülönfélébb szabályozók, rendeletek, elvárások. — Egy kötöttáras munka mellé két szabadárast kell felhajtanunk, hogy egyenesbe jöjjünk — panaszolta valame­lyik vezető. S az építők igyekeznek. Ver­senyeznek az időjárással, a határidővel, küszködnek az anyagellátási gondokkal, mű­szaki bajokkal, tervezési hi­bákkal. Ók állnak a sor végén, Idényvégi sportjegyzet Csapataink a mérlegen Országszerte befejeződtek az elmúlt vasárnap a különbö­ző szintű labdarúgó-bajnok­ságok, a figyelem középpont­jában most már a ma este kezdődő spanyolországi lab­darúgó-világbajnokság áll. Járásunk együttesei a ko­rábbi évekhez képest is gyen­gébben zárták az 1981—82-es bajnoki évadot. Elmúlt már az az idő. amikor négy-öt csapa­tunk szerepelt a megyei I. osz­tályban, s ott is az élmezőny­höz tartoztak. A most véget ért bajnokságban a járás két szélső községének együttese a sülysápi és a pilisi gárda sze­repelt ebben a bajnokságban. A sülysápiak a 13. helyen vé­geztek. Annak ellenére, hogy a babona ezt a számot szeren­csétlennek tartja, a sülysá- piaknak szerencsét hozott ez­úttal. Hogy miért? Mert bent­maradtak. A pilisiek viszont szinte az egész bajnoki évad folyamán az utolsó helyen ta­nyáztak, s így törvényszerű volt kiesésük. A szurkolók még ma is nosztalgiával emlékez­nek a régi elődök nagy-nagy sikereire. A mostani csapat csak árnyéka volt önmagának, nem volt a játékosokban lel­kesedés. s elmaradt a közön­ség is. Ha így folytatják, köny- nyen meglepetés érheti őket az alacsonyabb osztályban is. Reméljük, azért változtatnak. Ezt követeli meg a csapat múltja, a régiek példamutatá­sa. A megyei II. osztály A-cso- portjában bajnoki címet szer­zett a vecsési gárda, minden elismerés a játékosoknak, az edzőnek és a vezetőknek, hi­szen két egymást követő esz­tendőben is aranyérmesek lettek. Annál nagyobb csaló­dást okoztak híveiknek az ül­lőiek és a monoriak. Üllőn már örültek hogy vége szakadt a bajnokságnak, mert még né­hány forduló után a kiesés szélére sodródhatott volna az együttes. Belső morális problé­mák okoztak nem kis gondot a csapat házatáján. s ez ered­ményezte, hogy mindössze a 7. helyet tudták megszerezni. A járási székhely együttese a II. lett, s ezzel búcsúzni kény­szerült a II. osztálytól. A túl­zott fiatalítás nem hozta meg a várt eredményt, s a kiesés nagy csalódást okozott Mono- ron. Kedden kezdődő labdarúgó értékelő sorozatunkban szám­ba vesszük csapataink szerep­lését a különböző bajnokságok­ban, s értékeljük a járási I. osztály tapasztalatait is. Két nap kulturális programja Gyömrőn: még látható Vinkler László grafikáinak ki­állítása 14-től 19 óráig, 15- től: a balett-tanfolyam utolsó bemutató foglalkozása, 18-tól: a művelődési ház ünnepélyes évadzárása, melyen közremű­ködik a Decibel együttes. Ma és holnap 17-től és 19-től: filmvetítés. Monoron, 18-tól: a Nosztal­gia ifjúsági klub összejövete­le, hétfőn, 14.45-től: az ifjúsá­gi; 17-től: a felnőtt bélyeg- gyűjtők foglalkozása, 17-től: asztalitenisz-edzés (a sport­székházban). rajtuk csattan leggyakrabban az ostor... Azután, mikor letelik a hi­vatalos munkaidő, ha kell, társadalmi munkában, kom­munista műszakban dolgoznak tovább. Ha a beruházó bajban van, a takarítást is magukra vállalják, pedig már fel kel­lene vonulni az új helyen, örülnek, ha megköszönik, de ha morognak is rájuk — meg­szokták. Az építőszakma eléggé fel­hígult — mondta egy szakem­ber. Hogy miért, az ne legyen az ünnep témája. Persze, akadnak közöttük is hanya­gok, lógósok, iszákosok — mint minden más szakmában. De egy műszerész, egy irodai dolgozó (a választás véletlen!) ha pénteken hazamegy, nem várják ismerősök, barátok, ro­konok, azzal: — Csak egy félnapos mun­ka, pár sor tégla, te hamar végzel vele. Azután jő, ha vasárnap ebéd után már jut pár óra a pihe­nésre. Ma az építők programja reg­gel fél tízkor kezdődik Bá­nyán, a Kisasszony-völgyben. A köszöntő, illetve a rövid ün­nepi beszéd után máris a vi­dámságé lesz a terep. A közös torna után ki-ki választhat, hogy Latabár Kálmán vicc­brigádját nézi; hallgatja-e, vagy bemelegít az asztalite­nisz-versenyekre, az Építők Kupája kispályás labdarúgó­mérkőzéseire. Néhány rőzse- szedő „apókával” is nyilván találkoznak majd a környé­ken lakók, s ha nagyapónak szólítják őket — a főzőverseny leendő résztvevőit —, talán még a sejtelmes bográcsok kö­zelébe is kerülhetnek. Az idén is odaítélik ugyanis a Fakanál mestere, illetve a Legjobb szervező címeket. Az utóbbi várományosa a rendezők sze­rint az lehet, aki erre a napra a jó időt is elintézi az illetéke­seknél. Újra kezdődik Az építők műszakja — hal­lottam egyszer — kora tavasz­tól késő őszig tart. Ilyen mér­tékkel mérve az egynapnyi rendkívüli pihenő csak egy ci­garettaszünetnek számít. Egy jó slukk rá is fér mindenkire a szórakozásból, a sportból, a kellemes környezetből — a jó közérzetből. Hétfőn kezdődik újra min­den. Vereszki János ŐRI úlan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1982. JÜNIUS 13., VASÁRNAP Garzon enyhít a gondon Már az új, nagy iskolára várva ^ Áz általános iskolák ^ oktató-nevelő munkájá­J: nak színvonalát — ha 8 nem is közvetlenül —, de ^ befolyásolják az ott dol­^ gozó pedagógusok élet­^ és munkakörülményei. Gyömrőn, a nagyköz- $ ségi tanács végrehajtó ^ bizottsága legutóbbi ülé­^ sén a település 87 peda­| gógusának élet- és mun­$ kakörülményeiről tár- § gyalt. Az életkörülmények alapve­tő meghatározója, hogy az érintettek milyen lakáskörül­mények között élnek. Ebből a szempontból a gyömrői peda­gógusok helyzete jónak mond­ható, hiszen ötvennyolcán sa­ját maguk építette családi ház­ban élnek. Ezek a lakások jó­részt komfortosak, vagy össz­komfortosak. Tizennyolc ta­nár. illetve tanító szolgálati és tanácsi bérlakásban lakik. Kicsi termek Életkörülményeik egyik meg­határozója a kereseti lehetőség is. Az öt évvel ezelőtti orszá­gos bérkorrekció kedvezően érintette a gyömrői pedagógu­sokat is. Közismert, hogy to­vábbi béremelés várható Pest megyében, s ez megfelelő biz­tonságot jelenthet valamennyi gyömrői pedagógusnak is. Kedvelt időtöltésük a kül­földi nyaralás, turistautazás. Az utóbbi három esztendőben ötvenketten látogattak kül­földre. Ugyanakkor mindössze tizenkilencen kaptak szakszer­vezeti beutalót, s ez kevés. Kü­lönösen igaz ez. ha figyelembe vesszük, a főszezonban csak ritkán jutottak beutalóhoz. A végrehajtó bizottság beszá­molójából kiderült, hogy az érintettek anyagi megbecsülése megfelelőnek mondható, a ha­sonló munkakörben dolgozóké­val azonos szintű. Nem mondható el mindez a munkahelyi körülményekről. A négy iskola — az elmúlt évek fejlesztései, felújításai ellené­re is — az átlagosnál rosszabb körülményeket nyújtanak a nyugodt oktató, nevelő munká­hoz. Az oktatási intézmények elavultak, területileg szétszór­tak. kevés a szertár bennük, s a higiéniai követelményeknek sem felelnek meg. Kicsik a tantermek, sajnálatos az a tény is. hogy megfelelő méretű tornaterem sehol nincs. Így a téli testnevelési órákat tor­naszobában vagy a folyosón kénytelenek megtartani a pe­dagógusok. Átmeneti megoldás Tekintettel arra, hogy az el­következő esztendőkben a gyermeklétszám emelkedése várható az iskolákban, a zsú­foltság is egyre rosszabb hely­zetet teremt majd. Mindez visszahat a tanárok munka­kedvére. s kedvezőtlenül befo­lyásolja az oktató, nevelő mun­ka színvonalát is. A közelmúltban három álta­lános iskolában tartottak úgy­nevezett átfogó látogatást. Az illetékesek jónak ítélték az ott dolgozók munkáját. Az intéz­ményekben dolgozók igyekez­tek túltenni magukat a nem könnyű körülményeken, nem egyszer saját elképzeléseik, ki­vitelezésük alapján fejlesztet­ték a különféle szertárok fel­szereltségét, készítettek szem­léltető eszközöket. A közéletbe is egyre többen kapcsolódtak be az elmúlt években. Megtalálhatók a nagyközségi TIT-szervezetben, a HNF-bizottságban, a KISZ­alapszervezetekben. a párt kü­lönböző testületéiben, a szak- felügyelők soraiban, egyéb tö­megszervezetekben. Tevékeny­ségüket társadalmi munkában fejtik ki, túl a mindennapi ok­tató, nevelő munkán. A tanács vezetői igyekeznek minden segítséget megadni a helyben dolgozó pedagógusok részére. Tavaly két szolgálati lakást építettek, illetve vásá­roltak részükre. A további ter­vek között szerepei öt 36 négy­zetméteres garzonlakás tető alá hozása. Különösen a pályakez­dők lakáskörülményein kíván­nak ezzel javítani. Úgy terve­zik. hogy öt évre utalják ki a garzonokat, amely idő elegen­dő lehet arra. hogy saját lakás­gondjukat a pedagóguskölcsön igénybevételével megoldják. Ezen túlmenően szorgalmazzák azt is, hogy a fiatal házaspárok lakásépítő szövetkezetei hozza­nak létre, ebben az esetben családonként 270 ezer forint OTP-kölcsönhöz juthatnának, míg a telkeket a nagyközségi tanács biztosítaná. Új körzethatárok A munkakörülmények javí* tása érdekében alapvető válto­zást fog hozni az új általános iskola megépítése, amely en­nek a tervidőszaknak a kiemelt községpolitikai feladata. Felépülésével egy időben megoldódik majd_ a napközisi élelmezésellátás. Üj körzetha­tárok megállapításával, egyéb, szakmailag indokolt összevo­nással jelentősen könnyíthető lesz majd a meglevő iskolák helyzete. A testület alapos, minden apró részletre kiterjedő vita után a beszámoló jelentést megtárgyalta és elfogadta. Gér József Gyémántos öregség A hetven év előtti keringőrel Most már a fiataloké a jövő — Heilig úr, a következő keringőt velem, táncolja! — hangzott a fiatal lány megfel­lebbezhetetlen kérése azon az emlékezetes 1913-as gyömrői batyusbálon. S tényleg, a ke­ringőt már együtt táncolta néhány perc múlva Heilig Já­nos és Szewczyk Janka. A te­remben körbeállták őket, s ámulva, bámulva gyönyörköd­tek a harmonikus „lejtésben”. A tánc végén még meg is tapsolta őket a bálterem kö­zönsége. ///✓//////////////////, Aztán kitört az első világ­háború, hosszú évekig nem látta egymást a két gyömrői fiatal. Hét év után ismét ta­lálkoztak. Megint egy báli ösz- szejövetelen. Ismét táncoltak. Egyszer a lány odahajolt a fiúhoz: Heilig úr — mert ak­koriban így szólították egy­mást —, maga olyan rendes ember..., maga ... Több se kellett a fiúnak, »átölelte Jan­kát, s csak ennyit mondott: — Kisasszony, maga lesz a fe­leségem! Két év után meg is volt az esküvő. A nevezetes dátum időpontja: 1922. június 4. Azóta hat évtized telt el, id. Heilig János és felesége a napokban szűk családi kör­ben ünnepelték gyémántlako­dalmukat. A barátságos gyömrői Rákó­czi utcai családi ház nap­oszlottak, nem jöttek a fiata­lok. Pedig ma is azt tartom: a közös éneklés az egyik leg­szebb dolog a világon. '/////////////////////// Derűsen, jókedvűen zajlik beszélgetésünk, pedig az idős gyömrői házaspárnak voltak szomorú emlékeik. 1931-ben — egy év alatt — meghalt a hatéves és a 16 hónapos gyer­mekük. De aztán megszületett a fiuk, János, később lányuk, Erzsébet. Az ő felnevelésük, taníttatásuk jelentette a leg­nagyobb feladatot a szülők számára. A gyerekek meghá­lálták a szeretetet, a féltő gondoskodást, egyetemet, főis­kolát végeztek mindketten. S az unokák is méltó követőik szüleiknek. Kati végzős bölcsészhallga­tó, János most végzi a negye­dik évfolyamot a Műszaki Egyetemen, ök is nagyon szeretik a nagymamát, nagy­papát. Emlék 1977-ből. Kati érett­ségire készül, a nagymama megkérdezi, mit szeretne kap­ni ajándékba. — Nézd. mama, elmegyünk egy külföldi útra veled, ha te is beleegyezel. A mama beleegyezett. Bu­dapest—Madrid volt az úticél. A nagyi 80 évesen először ült repülőre ... — Még ma sem tudom el­felejteni azokat a szép napo­kat — mondja. — Igazán'jó programot állítottak össze a szervezők. Láttuk a Pradót, a híres madridi képtárat, vol­tunk Toledóban, Granadában, Sevillában. Csak a bikavia­dalra nem mentünk el az én kérésemre ... A Kati akarta... Még sok-sok emlék elevene­dik fel a beszélgetés során. Azt is megtudjuk, hogy János bácsi 1931 óta vegetáriánus, azóta egyáltalán nem eszik húsételt. A tészta, a finom sütemények, a zöldfélék, főze­lékek a kedvencei. Ma is fele­sége állítja össze a napi ét­rendet, változatosan, hogy kedvére legyen ezzel is férjé­nek. Szeretik nézni a televíziót, azt mondják, a ma kezdődő foci-VB minden mérkőzését szeretnék megnézni. Gyermekeik, unokáik sze­rencsére közel laknak hozzá­juk, rendszeresen látogatják őket. Sőt, Kati unokájuk — férjével együtt — most náluk lakik. Persze nekik nem sok idejük van ezekben a napok­ban. Végzősök az ELTE böl- ’ csészkarán. államvizsgára ké­szülnek. De azért mindig van egv-két kedves szavuk az öre­gekhez. */////////////////// — Megettük a kenyerünk javát, tisztességgel, becsület­tel felneveltük gyermekeinket ennél aligha tehettünk vol­na többet — mondja búcsú­zóul Janka néni. Most már a család fiataljaié a jövő. — Csak aztán ők se csinál­ják rosszabbul, mint mi... Az eddigi előjelek biztatóak, s ennek nagyon-naeyon örülünk a férjemmel együtt. G. J. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) fénnyel telített előszobájában beszélgetünk a házaspárral. ' — Nézze, a mi életünkben volt sok szomorúság, de leg­alább annyi öröm is. Én pap­lankészítő voltam a pesti László cégnél, a férjem cipész kisiparos és kereskedő — mondja a „gyémántos” asz- szony, aki ma 85 éves. — Fiatal koromban a szín­ház volt a szerelmem. Az ak­kori Király Színház minden darabját premierben láttam. Rátkay Márton, Kosáry Emmi, Király Ernő és a többiek szinte minden darabban sze­repeltek. Az én kedvencem a nagy komikus. Rátkay volt. Feleségének, Kalmár Rózsinak szülei itt laktak Gyomron a Rudolf utcában, minden év­ben itt nyaraltak. Arra külö­nösen büszke vagyok, hogy egyszer tőlem is rendeltek egy pehelypaplant... Több mint három évtizedig varrtam a szebbnél szebb paplanokat, régebben a szülők ezzel kedveskedtek az ifjú párnak az esküvő alkalmából. A férjemnek is akadt éppen elég munkája, hiszen a kör­nyék egyik leghíresebb cipész- kereskedőie volt. — - Az én kedvenc időtölté­sem az éneklés volt — foly­tatja a beszélgetést a másik „gyémántos”, a 89 éves id. Heilig János. — Szinte az ala­pítástól kezdve tagja voltam a gyömrői férfikórusnak. Saj­nos, néhány évvel ezelőtt fel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom