Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
1983. JÜNIUS 12, szombat PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Békétlcnek - pereskedők Egészségpolitika és a társadalom Beszélgetés dr. Schultheisz Emil miniszterrel A lakosság egészségvédelme az egészségügyi hálózat munkája mindinkább a társadalom érdeklődésének középpontjába kerül. Állampolgáraink egyetlen szolgáltatással szemben sem támasztanak olyan magas igényeket, mint az egészségügyi ellátással szemben. Az orvos és a beteg kapcsolatának, az ellátás színvonalának hangulatteremtő szerepe van a közvéleményben. Az egészségügyi kormányzat munkáját milyen mértékben határozza meg ez a fokozott érdeklődés? Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel e kérdéssel kezdtük a beszélgetést. K ié legyen a fél méter széles, egykori mezsgye? Zavarja- e a szomszédot, ha az ablakával szemben fél éjszaka ég a villany a tornácon? Bezár- hatja-e a közös fürdőszoba ajtaját a társbérlő? Ki köteles megcsináltatni a magánház csöpögő ereszcsatornáját, a tulajdonos vagy a bérlő? Sok hatóságnak — bíróságnak, tanácsnak, rendőri szervnek — iktatókönyvéből százszámra lehetne hasonló apró ügyeket kimásolni. Köztük olyanokat is, amelyekben már döntöttek egyszer, kétszer vagy többször, de a megrögzött pereskedő — ha alulmaradt legutóbb — nem nyugszik meg semmilyen határozatban, ítéletben. Csakhogy vannak emberek, akik örömüket lelik a békétlen- kedésben. Találkozunk velük jár- tunkban-keltünkben. Ök azok, akik az autóbuszon lábunkra lépnek, s még meg is játsszák a sértődöttet. ök szólnak ránk, ha a boltban két-háromfélét akarunk vásárolni, s ha sorra kerülnek, fél órát is elvesznek a többi vásárló idejéből. Ök szórják szét a szemetet a lakóházban, s ők rohannak a lakóbizottsághoz, a házkezelőséghez, a népi ellenőrzéshez, s ki tudja, még hová, ha — valaki más fesz hasonlót. Vagyis: ők a pereskedők. Nekik feltétlenül igazuknak kell lenni. S ha mégsem úgy dönt a hatóság, ahová panaszkodni siettek, jobbik esetben kezdik elölről. Rosszabb esetben — nemrég volt rá példa — jelentéktelen .birtokvitáikat a másik ember élete, testi épsége árán, önhatalmúlag döntik el. Látszólag a maguk javára. Valójában: a társadalom kárára. Mi tagadás, vannak az ilyesminek hagyományai mifelénk. Már akkor sem volt újdonság, hogy Így beszélt a magyar ember: ha per, úgymond, hadd legyen per — amikor, csaknem 130 éve, versben örökítette meg Arany János a fülemile-pereket. Sokszor olyasmikkel fordulnak hatóságokhoz, amiket könnyen el lehetne intézni békésen, négy- szemközt, akár fehér asztal mellett is. Csupán kezdeményezni kellene egyik vagy másik félnek, kezet nyújtani, néhány barátságos szót szólni — s a másik talán mindjárt hajlandó volna a békülésre, egyezkedésre. Ám a jó szó helyett inkább — hadd legyen per. A perből pedig, akármilyen jelentéktelen ügyről van szó, mindjárt akta lesz, annak pedig az a természete, hogy vándorolni kezd, s közben egyre gyarapodik. A törvényesség megköveteli, hogy minden állampolgárnak bármilyen kis ügyével is lelkiismeretesen foglalkozzanak a hatóságok — s ez így van jól. Az már — Az utóbbi időben valóban megnövekedett a lakosság érdeklődése az egészségügyi tudományok és az ellátás minden része, ága és alágazata iránt Ez az érdeklődés azért is rendkívül fontos, hogy a lakosság, a társadalom az egészségüggyel együtt dolgozzék. Magyarországon az egészségpolitika a társadalompolitika integráns része. Természetesen ezzel az érdeklődéssel együttjáró jogos kívánságnak a kielégítésére nagyon sok új dolog bejelentésével nem szolgálhat a tárca. Egészségpolitikánk hosszú időt felölelő program, amelynek egyes eredményeit aránylag rövid idő alatt regisztrálhatjuk ugyan, de magát az egészségpolitikát évtizedekre tervezzük. — Sokat beszéltünk a betegségek sorrendjéről, a megbetegedések alakulásának számszerűségéről, elsődlegességéről. Közismert, hogy a szívás vérkeringési betegségek állnak az első helyen, és a daganatos megbetegedések mellett a külső tényezők által bekövetkezett — sérülések, balesetek, öngyilkosság — halálozások száma is magas. Ezenkívül jelentős a légzőszervi, mozgásszervi megbetegedések aránya. Hosszú évek óta beszélünk arról is, milyen magas Magyarországon a csecsemőhalandóság, pedig már a 20,8 ezreléknél tartunk. Ezzel sem lehetünk azonban elégedettek, hiszen az európai középátlagot sem értük el, de önmagunkhoz képest ez nagy eredmény. • A hazai szívsebészet __eredmény ei és íejlesztése szintén a lakosság érdeklődésének a középpontjában áll. Hogyan alakulnak a magyar szívsebészet lehetfiségei, hiszen közismert, hogy ma még sokan várakoznak szívműtétre? — A szívbetegek gyógyítása — a cardiológiai program — nem elsősorban a szívsebészet kérdése, hanem a szívbetegek korai felkutatását, az ilyen betegségre hajlamosak, a kiszűrtek megfelelő gondozását és ellátását jelenti. Lényeges változás van a szívműtét-javallatoknál is. A megelőző munka eredményeként megfigyelhető, hogy jóval kevesebb az olyan szívműtét, amelyet a gyermekkori láz maradványai indikálnak, inkább előtérbe kerültek az időskorú koszorúér-megbetegedéssel kapcsolatos szívműtétek. Ezekre felkészültek a magyar szívsebészek; és egyre több az ilyen beavatkozás. A felkészülés eredményeként pedig megteremtettük azt a lehetőséget is, hogy 4—500 szívfejlődési rendellenességgel született gyermeket tudunk megoperálni évente. (Körülbelül 1200 csecsemő születik szívfejlődési rendellenességgel, ezeknek körülbelül a fele sajnos nem műthe- tő, mert egyéb fejlődési rendellenességük is van.) Amíg nem volt lehetőség csecsemőkori szívműtétekre, évente 400 csecsemőt veszítettünk eL Most időben kivizsgálásra és műtétre kerülnek ezek a gyermekek. A jövőben tulajdonképpen ezen a módon tudunk előrehaladni a csecsemőhalálozás csökkentésében. — Ebben az ötéves tervben egyébként igen jelentős összegeket költünk a különböző célprogramokhoz szükséges eszközök és felszerelések beszerzésére. Jelenleg tehát nem az a gond, hogy valaki azért nem jut el a szívműtétig, mert a műtéttel kapcsolatos kivizsgálás gép hiányában nem végezhető el. A gond abból adódik, hogy a műtéti kapacitás miatt kell várakozni. Most 1000 —1200 kivizsgált beteg vár műtétre. Arra. törekszünk, hogy csökkentsük a várakozás idejét, ehhez azonban- az anyagi feltételek mellett a szellemi kapacitást, az e területen dolgozó speciális szakemberek számát is növelni kell. > A daganatos megbetegedések terápiás ellátásában várható-e a közeljövőben változás? Terveznek-e fejlesztést, milyen újabb gépi eszközök bevetése várható? — Budapesten a Weil Emil kórház sugárterápiás intézetében új kobaltágyút állítottak be, s a régit felújítják. összesen három készülék lesz az eddigi egy helyett. Az Onkológiai Intézet lineáris gyorsító készüléket kap, amely a legkorszerűbb sugárterápiás lehetőséget biztosítja. A szegedi régióban eddig nem volt lehetőség sugárterápiára, ezért odatelepítettünk egy megfelelő készüléket. Debrecenben és Pécsett pedig a meglevő sugárforrás megduplázódik. Nem kívánunk mindéi megyeszékhelyre ilyen készülékeket telepíteni, de ahol van, oda két vagy három berendezést is juttatunk, mert ezek a gépek komoly műszaki hátteret kívánnak meg, s így legcélszerűbb koncentráltan ellátni ' a betegeket. Még a győri régióban nincs ilyen sugárforrás, de az ott folyó kórházi rekonstrukció keretében a VI. ötéves terv végén sor kerül telepítésre. Miskolcon megoldott a sugárterápia, s ezzel valamennyi regionális egészségügyi központban lesz lehetőség a sugárterápiára, s így a daganatos betegek korszerű ellátására. > Mennyire felkészülteit ezek a regionális központok a műveieprogram végrehajtására? — Két központból hiányzott eddig műveseállomás, Szombathelyen és Győrben. Mindkét régióban rövidesen megszűnik ez a gond; a készülékeket már szerelik. — A terhesgondozásról — népesedéspolitikánk szellemében — az egészséges utódok érdekében gyakorta esik szó. Az egészségügyi kormányzat törekvései a mainál egy humánusabb terhesgondozást jeleznek; a gyermeket váró anya és a vele foglalkozó egészségügyi szakdolgozó komplex kapcsolatát szorgalmazzák. A mechanikus találkozások helyett valóban olyan orvos—terhes, illetve védőnő—terhes találkozásokat ígérnek, várnak el, amilyen az alapellátásban a körzeti orvos és betege között már-már általános jelenséggé válik. — Ez valóban nem anyagi kérdés, hanem elsősorban szervezési, tervezési és mindenekelőtt hivatásbeli felelősséget vár az egészségügyi dolgozóktól. Sajnos maguk a terhesek sem állítják életmódjukat születendő gyermekük szolgálatába. A szükségtelen gyógyszerszedés, az alkohol, a nikotin fenyegető ártalmairól — minden felvilágosító munka ellenére — nagyon sokan nem vesznek tudomást, és ezen a téren javulás alig észlelhető. — A magasabb szintű terhesgondozásra már igen jó sémák alakultak ki az elmúlt évek alatt az ország jó néhány régiójában. Egy-egy szülész szakorvos egy területet lát el, ő oldja meg a család- és nővédelmi feladatokat, akkor találkozik az anyával, amikor az még csak az első terhességi vizsgálatra érkezik a rendelésre, de ő találkozik akkor is vele, amikor az a 9 hónap végén a kórházba kerül. A másik törekvésünk, hogy fejlesszük a szűrővizsgálatokat a terhességi idő alatt A kiemelt programok között szerepel az ultrahangos magzatvizsgálat A cél az, hogy általánossá váljék ez a diagnosztikai eljárás. Természetesen a lakosság együttműködése nélkülözhetetlen elképzeléseink megvalósításában. A gondozási rendszerben élő gyakorlat: az anya elmegy az állami egészségügyi szolgálathoz lebélyegeztetni a terheskönyvecskét, ,tíe van magánorvosa. Ez a kettősség aztán azzal járhat, hogy mindkét orvos feltételezi: a másik helyen elvégezték a szükséges vizsgálatokat Bizony hiányosak azok a terheskönyvek, amelyekbe — az okokat kutatva — visszalapoznak koraszülés vagy szülési szövődmény esetén. Tehát sokirányú intézkedést kíván ennek a helyzetnek a megnyugtató rendezése. _#_Kérem, szóljon a külsó tényezők okozta sérülések ellátására tervezett vagy már megvalósulóban levó legújabb célkitűzésekről. — A Traumatológiai Intézet átépítése mellett szükségessé vált egy budai traumatológiai központ kialakítása, ezt a gondot jórészt megoldja a budai régió .számára a János Kórházban létesített új központ. A jobb traumatológiai ellátás érdekében tervezzük azt is, hogy Budapesten ne egy, hanem két helyen legyen egyidőben a járóbetegek számára traumatológiai ügyelet. Általában a baleseti ellátás — az ágy, a műszerezettség, a műtő, és a szakemberek tekintetében országosan megoldott. Gond azonban a balesetek utógondozása, rehabilitációjának meggyorsítása. Sajátos, de jelentős feladat az öngyilkosok egészségügyi gondozása. A Korányi utcai kórházban korszerű pszichiátriai központot teremtünk azok ellátására, akik életük krízishelyzetében az öngyilkosságot tartották egyedüli megoldásnak. Hogy mit tehet és mit kell tennie az egészségügynek a társadalom e válságba jutott csoportjának megmentésére, erről nemrégiben programot fogadtunk el, hiszen ez sokoldalú, elsősorban megelőző munkát igényel. Az öngyilkosság végállapot, s a mi feladatunknak ki kell terjednie a megelőző állapotra is, mégpedig a sérült emberek felkutatására, megfigyelésére, gondozására, a krízisszituációk feloldására, beleértve a fiatalkorúak deviáns magatartásaiból eredő bajok felszámolását is. Ehhez a jelenleginél sokkal aktívabb együttműködést kell elérnünk mindazokkal, akiknek hivatásuk mint pl. a pedagógusok, a családdal, barátokkal éppúgy, mint a társadalmi szervezetekkel. A megelőzés nem mellékes része a jó családi, munkahelyi légkör, a gondoskodás, amely a jó közérzet,, tehát az egészség alapja is. LÉGRADY ESZTER Vonalvezetés Durkó Gábor grafikája kevésbé, hogy ezzel a törvényadta lehetőséggel sokan és sokszor nemcsak élnek, hanem visszaélnek. Kötelezi a törvény a hivatalokat, hogy harminc napon belül válaszoljanak a hozzájuk érkezett panaszra, beadványra, levélre. Meg kell tehát indítani a hivatali gépezetet — amely köztudomásúan csakúgy, mint bárhol a világon, sok pénzébe kerül az államnak. A panaszt ki kell vizsgálni, a hivatal emberei tehát elmennek a helyszínre, többnyire kétszer-háromszor is, amíg sikerül — például — tisztázni, hogy hol is húzódik az a fél méter széles mezsgye. Utána meg kell nézni az ingatlan-nyilvántartásban, újra meg újra beszélni a peres felekkel, szomszédokkal, szakértővel, minderről jegyzőkönyvet készíteni, s végül határozatot hozni. Ám az ügynek még ezzel sincs vége. Ha például tanácsi jogkörbe tartozik az ügy, s megszületik a határozat, az elmarasztalt fél fellebbez, s ha a magasabb fórum megint csak nem ad neki igazat — mert nincs igaza —, bírósághoz fordul, majd ott is elmegy a másodfokig. S még azután is van lehetősége újrafel- vételt kérni, törvényességi panasszal élni és kérni az ügyészség segítségét — a sort nagyon hosszan lehet folytatni, hiszen törvényesség van. Közben múlnak a hetek, a hónapok, az évek. Sokszor megtörténik, hogy már az egyik vagy a másik pereskedőnek csak a gyermekei folytatják a hivataltól hivatalhoz szaladgálást, olykor alig ismerve a dolog eredetét. Az egyetlen, vékony levélként elindított akta több kilósra hízott, pecsétek és aláírások tömege van az ügydarabokon, s még mindig nincs vége. Rengeteg munka fekszik benne, különböző beosztású hivatalnokok, bírák, jogászok foglalkoztak vele. N agy terhet jelent tehát pénzügyileg a sok fölösleges, öncélú pereskedés. Időt és energiát von el sokkal fontosabb ügyektől, olykor azért tárgyalnak, határoznak fontosabb dolgokban később — mert az apró tyúkperekben is döntést kell hozni záros határidő belül. Fentről aligha lehet elválasztani a nótorius pereskedők ügyeit a valóban igazságukat, jogaikat kereső emberek alapos panaszaitól. Inkább a pereskedőknek kellene belátással lenniük, kétszer is meggondolniuk, hogy jelentéktelen dolgaikkal hatóságokat terheljenek-e. S talán az is meg-? gondolandó: nem kellene-e a nótorius pereskedőkre áthárítani — a törvényes kereteken belül — a miattuk előálló, fölösleges kiadá- sokät ^ VÄRKONYI ENDRE
