Pest Megyei Hírlap, 1982. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
’vMbm 1982. JÚNIUS 12., SZOJXBAT Színházt levét, Vidám dolgokról Volt idő, amikor Budapesten négyöt olyan színház is működött, melyben főként a vígjátékok, zenés darabok adták a műsor gerincét. A múltkoriban, a Józsefvárosi Színházról írottak kapcsán, egész sor ilyen színházat emlegettem; bevallom, némi nosztalgiával. E kis, gyakran a város külsőbb kerületeiben működött színházak ugyanis nagyon hiányoznak manapság. Szó szerint is. hiszen — mint erről is írtam — csupán a Józsefvárosi Színház maradt meg közülük, s ez a színház játszik még ma ;is. és — gyógyír a nosztalgiára — vígjátékokat, zenés komédiákat. Hiányoznak e színházak azért is, mert nélkülözzük azt a (csúf szóval élve) profilt. mely az övék volt. Nevezetesen a víg darabok. a friss, ügyesen megírt, nem éppen az örökkévalóságra függesztett szemmel készült, de a napi, aktuális igényeket megfelelő színvonalú, jól szórakoztató jó komédiák, zenével vagy anélkül. Amikor e kis színházak még virágzottak, tucatnyi — és nem is éppen lebecsülendő kvalitású — író szállította azoknak a darabokat, és nem keveset, mert a nagy szériában játszott kiugró siker akkor is elég ritka volt, így aztán sűrűn követték egymást a bemutatók. Nos, manapság alighanem ez a szerzői gárda is hiányzik; nem divat vígjátékot írni, nem sikk, mert szerzőjét nemigen becsülik. sem írói ranggal, sem anyagiakkal. Pedig hát van olyan rangos feladat, s van olyan nehéz munka egy jó vígjáték megírása, mint egy rossz drámáé. Ami nem azt jelenti persze, hogy csupa vígjátékokat írjanak a szerzők, de azt mindenképpen, hogy, aki vígjátékírásra adja a fejét, s ráadásul jó vígjátékot (vagy: vígjátékokat) ír., ne tekintsék fekete báránynak, ne nézzék le és ki a szent testületből. Hogy aztán mi egy jó mai vígjáték ismérve, az más kérdés. Mint egyéb színpadi műfajoknak, a vígjátéknak is sokféle fajtája lehet, a hagyományos szerkezetű és hagyományos vígjátéki témákról a groteszkig, az abszurdig, a szatíráig, a bohózatig, a jellemvígjátékig és a többi. S témában is ezernyi a lehetőség. Minden variációban elképzelhető jó darab, s mindegyik jó darabból elképzelhető jó előadás. T ermészetesen ha van hol előadni a reménybeli jó vígjátékokat. Mert ma az a helyzet, hogy a fővárosban egyetlán olyan színház működik, mely a vidám műfajra, a vígjátékokra és zenés darabokra szakosodott, s ez a Vidám Színpad. Az igaz ugyan, hogy időről időre a József Attila Színházban is bemutatnak komédiákat, zenés darabokat, de az utóbbi időben ott eléggé háttérbe szorult ez a műfaj, s maguk az előadások sem érték el a 60-as évek nagy ottani sikereit — másrészt meg a színház profilja is olyan, hogy a vígjáték csak második vagy harmadik helyen szerepelhet a műsortervben. Az említett Józsefvárosi Színházban hasonló a helyzet: sok más egyéb mellett találunk vígjátékokat a műsorán. Marad tehát a Vidám Színpad — amelytől meg azt várják el sokan — s nem is ok nélkül —, hogy kabarészínház is legyen, mert hogy kabarénk sincs elég (és elég jó). A Vidám Színpad számára ez az igény i nem jelenthet kis gondot A színház körül évekig eléggé tisztázatlanok voltak a dolgok. Igazgatók követték egymást, művészi elképzelések cserélődtek, kísérletek történtek egy rangos szórakoztató .színház létrehozására is — aztán gyakorlatilag minden maradt a régiben. A sokat kárhoztatott kevésbé igényes szórakoztatás egyik állandóan emlegetett példája lett ez a színház s talán .lem is csak a műsorterv okán, hanem in- Vaszary Gábor: Bubus című zenés bohózatában Bodrogi Gyula, Urbán kább azért, mert színészgárdá- Erika « Zana József Pedig a kapuk kitártak Nemcsak a húszéveseké a... Országjáró Vízi cirkusz Csodálkozik a családom. Furcsálló kétkedés a tekintetekben. A biztonság kedvéért a feleségem még egyszer megkérdezi, hogy hol töltjük a hét végét. — A művházban — ismétlem a választ. — A budai járási és érdi városi művelődési központban. Az asszony csak áll és nem akar hinni a fülének. Elismerem.^szokatlan a felelet, de talán nem is olyan sokára jónéhány család közkedvelt szombat-vasárnapi zarándokhelye lesz a kultúrotthon. színű, élvezetes programot állítsanak össze erre az alkalomra. Elkészült a biot'otó: háromhárom válaszlehetőség közül választhatták ki a kisdiákok a kérdésekre adandó helyes feleletet. Az írásbeli vetélkedést ismeretterjesztő filmcsokor követte. míg a teszteket értékelték a tanárok. Végül a szóbeli verseny döntött, s az eredményhirdetés, a jutalmak átadása után még tovább gazdagíthatták zoológiái ismereteiket a gyerekek. Eredetileg növény- és rovargyűjteményekből terveztek kiállítást a népművelők és a pedagógusok; ezt az elképzelést az időközben megjelent környezetvédelmi rendelkezés hiúsította meg. A rendezvény így is remekül sikerült. Ha péntek — akkor diszkó Ezeket az intézményeket jobbára a fiatalabb korosztályok tagjai látogatják. Kifejezetten a tizenéveseknek, pontosabban a húsz körülieknek szól Érden péntek esténként a diszkó. A mind általánosabbá váló szabad szombat a diákok többségét is érinti, az ő ví- kendjük tehát már előző este elkezdődik. Az idősebbek ilyenkor még inkább a hétköznapok fáradalmait próbálják kipihenni. — Régebben százával jöttek a fiatalok a diszkóra — meséli Gregelics László, az érdi művelődési központ előadója. — Mostanában, jó ha ötven-egy- néhányan vannak. Pedig a zene nem rosszabb, mint azelőtt. Igyekszünk érdekességekkel felfrissíteni időnként a műsort. Nemrég volt űrdiszkó, filmvetítéssel, ismeretterjesztéssel, meg is fizették érte sokan a harmincforintos belépődíjat. December óta rock-klub működik itt; a zene mellé ismertetőket kaphatnak az érdeklődők, felvehetik magnóra is a programot. Ám a rendszeres látogatók száma egyre csökken. — Vajon miért? — Engem is érdekelt a dolog, noha én elsősorban az ismeretterjesztő rendezvények felelőse vagyok — mondja^ a fiatal népművelő. — Megkérdeztem néhány fiatalt egy alkalommal. Azt mondták, főleg a közönség nem tetszik. A többiek. Egymás szemszögéből nézve tulajdonképpen ők maguk. — Mit lehet itt tenni? — Törjük a fejünket. Sajnos éppen most nem hozakodhatunk elő például videokazettás vetítésekkel zene közben; az ilyen műsorok szerzői jogrendszerét mostanában módosítják, addig péntek esténként csak a muzsika szól nálunk. Tudomány és fantasztikum Magam is megkérdeztem egy 19 éves lány ismerősömet, aki tavaly éretségizett az érdi gimnáziumban: — Miért nem jársz a városi művelődési központba? — Nem is tudom — válaszolta. — Kétszer, háromszor voltam, de inkább csak amikor felléptem az iskolai ünnepségen. Vendégként nem éreztem volna jól magam. Talán a nagy előcsarnok, a kopár, egyszínű falak, a sivár berendezés az oka. hogy nem igazán otthonos és vonzó.f?!) Próbálkozzunk talán inkább egy szombat délelőtt. Legutóbb élővilág-vetélkedőt hirdettek az érdi iskolásoknak. A művelődési ház zoológus körének tagjai és a helyi szaktanárok összefogtak, hogy sok— A zoológus klub mellett gitártanfolyam is van szombatonként — tájékoztat Mogyorósi Erika, aki a gyermekműsorok felelőse az intézményben. — Most már a sokadik hét végén vagyok ügyeletes, egészen megszoktam a szomszédból áthallatszó lágy muzsikát. Kicsit talán összeolvad a másik klubszobából ideszűrődő hangokkal, de hát ma sci-fi délután is van. Talán a tudományos-fantasztikus témájú vetítések, előadások a legnépszerűbb rendezvények itt. Évek óta működik a sci-fi klub, egy-egy ritkán látható filmnek óriási közönsége és sikere van az érdi művelődési központban. Eleinte főleg a tizenéveseket érdekelte, aztán amikor fogyni kezdett a számuk, megpróbálkoztak a házigazdák horrorfilmek műsorra tűzésével is. Ez inkább a húszon, harmincon felülieket vonzotta, de egyes produkciókat amúgy is eleve csak 18 éven felülieknek mutathatnak be. A Csillagok háborúja és Űrodüsszeia után tehát manapság King-Kong és társai hódítani. Ám az eddig is borsos árú belépőkre akkora az igény, hogy a jövőben zártkörű lesz a klub és minden vetítése. S hogy ez nem az alantas igényűek köre. arra biztosítékot nyújtanak az alkalmanként elhangzó tudományos, materialista alapon álló előadások. Színház, mozi, mese, móka — Várjuk a Népszínházát — mutatja Erika a csaknem négyszáz személyes előadóterem színpadán épülő díszletet. — A Kodály-centenárium alkalmából a Háry Jánost mutatták be az érdieknek. Ebben a daljátékban szerintem minden korosztály találhat magának élményt, mégsem volt telt ház. Nyilván vannak, akik másféle előadásra vágynak. Szinte nekik találták ki a havonta Érdről induló színházi buszokat, amelyek meg is szoktak telni rendszeresen. — A vasárnap délelőtt a gyerekeké — folytatja Erika. — A bohóc-bűvész parádéknak már nagy hírük van. de élvezik a kicsik a mesefilmeket, a vetélkedőket, a zenés műsoro kát is. Legalább félszázan jönnek alkalmanként, közülük sokan a szüleikkel. A mese-móka matiné alatt a felnőttek'is jól eltölthetik az idejüket a bé- lyegkörben vagy a sakkozók között. Tervezünk gyermek- diszkót, amolyan suli-bulit is a kicsinyeknek. A nagyobb gyerekek pedig szórakozva ta nulhatnak a társastánc-tanfolyamon. ugyancsak vasárnap délelőtt. A hét utolsó napjának délutánja és estéje aztán újra a filmeké. Ilyenkor megint ösz- szejöhet a család a vászon előtt. Várkonyl Ferenc Első ízben szerepel magyar utazó vízi cirkusz hazánkban. A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat óriáscirkusza, 3000 személyes sátrával, 112 jármű vés kocsiparkjával, Tatabányán kezdte meg országjáró műsorát. A vízirevü-részben tavat és szigetet alakítanak ki a porondból, a közönség látványos vízi attrakciókban gyönyörködhet. eíTv-figyft ö Szentendrei grafika. Röviddel azután, hogy az Ezer szállal című — e rovatban többször is emlegetett — televíziós sorozat harmadik része egyebek között Szentendrét, mint a képzőművészek kedvelt lakás munkahelyét mutatta be, a Tv Galériájának legutóbbi adása megintcsak e Duna menti városban keresett s talált témát mind a festők és szobrászok, mind pedig a műbarátok sok ezres tábora számára. Mégpedig egy olyan kezdeményezésről számolt be Ránki Júlia műsorvezető (ugyan miért csak a hangját halljuk gyakran, amikor teljes valójában is igazán megérdemli, hogy a képernyő megmutassa), amely, mondhatni, egyedülálló hazánk művészeti életében. Ez a most ország-világ elé tárt próbálkozás a Szentendrei Grafikai Műhely nevet kapta, és lényegét abban fogalmazták meg a nyilatkozók* hogy ebben a szépmívességre alkalmas helyiségben egyrészt tényleg ábrákkal ékes lapokat lehet sokszorosítani, másrészt meg ismerkedni, barátkozni lehet ezen igyekezet közben mindazoknak, akik — lévén pályatársak — bizonyára igénylik a tartalmas eszmecserét. Az ötnapos héten Az új tanév munkarendje A Művelődési Minisztérium közzétette az 1982—83-as tanév munkarendjét. Eszerint idén az általános iskolákban és a középfokú tanintézetekben augusztus 30-án, az első tanítási nappal kezdődik meg az új tanév. A nyitó ünnepélyt — a nevelőtestületek döntése alapján —, az első tanítási napot megelőzően, 28-án vagy 29-én, illetve a 30-i munkakezdés reggelén lehet megtartani. Az első félév 1983. január 30-ig tart, az utolsó tanítási nap január 28-ra esik. A diákok és szüleik február 4-én kapják meg az addigi munka minősítését tartalmazó értesítést. Az utolsó tanítási nap az alsófokú oktatási intézményekben, a középiskolák 1—3 osztályaiban, a gép- és gyorsíró iskolákban, valamint az egészségügyi szakiskolák 1—2 osztályaiban jpvőre június 17- én lesz. A szakmunkásképző intézetekben — az utolsó évfolyamok kivételével —, június 10-ig tart a szorgalmi időszak. A végzős középiskolá sok, illetve egészségügyi szakiskolások, május 13-ig, a szakmunkásképző intézetek végzős növendékei május 27-ig, a nemzetiségi gimnáziumok negyedikes tanulói pedig május 12-ig járnak iskolába. A téli szünet december 23- tól január 3-ig tart, s 4-én folytatódik a tanítás. A tavaszi szünet első napja április 5. az utolsó pedig április 8. lesz. Az új tanévtől általánossá váló heti’ ötnapos tanítási munkarendben, az évközi vakációkra, s a különböző célokra fordítható idő a korábbihoz képest megrövidül. Az érettségi írásbeli vizsgák a nemzetiségi gimnáziu mokban május 13-án. a többi gimnáziumban és szakközép- iskolában május 16-án, az esti és a levelező tagozatokon oedig május 30-án kezdődnek A közös érettségi-felvételi dől gozatokat május 23-tól írják a diákok. A szakmunkásvizsgákra június 16-tól. illetve a középiskolát végzettek számára indított másfél éves tanfolyamok zárásaként február 17-től kerül sor. És nemcsak tartókba kerülnének azok a szitanyomatos lapok, hanem a kisgalé- ria boltjába is, ahol ki-ki megveheti azokat. Igaz, nem számolatlan mennyiségben, hanem csak korlátozva. Hogy támadt-e már érdeklődés a szentendrei grafika- mintázók termése iránt? Bizony támadt! Míg korábban inkább csak a hazai gyűjtők veszegették a műhely nyomatait, addig a mostani időkben az ábrázolatoknak jó 60 százalékát külföldi vendégek vásárolják meg. Ez pedig kétségkívül jól jelzi, hogy nem csupán egyszerű időtöltés céljából fordulnak meg a kamerák által megörökített helyen a művészek. Nagy-nagy örömünkre Baf- csay Jenő mester is nyilatkozott, s megint olyat mondott, ami igencsak megszívlelendő. Míg az Ezer szállal című, főváros és Pest megye kapcsolatát taglaló, a Reflektor szerkesztőség gondozásában készült riportban attól óvott, nehogy az ő kedves, Erdélyt idéző városát összenövesszék valamiképpen Budapesttel, most szinte ifjúi lelkesültség- gel arra biztatta kollégáit, hogy minél bátrabban s minél többet tanuljanak a fiataloktól. Kísérletezni kell — mondta, javasolta, hozzátéve azt is. hogy nem szabad félni az újabb és újabb generációktól, hiszen azok mindegyike hozhat olyasmit, ami az éltesebb alkotókat is gazdagítani tudja. A középgenerácíó képviseletében Deirn Pál szintén a grafikai műhely hasznossága mellett voksolt. Mégpedig elsősorban azért dicsérte meglétét, mert egyszerűen alkalmat ad arra, hogy a különben érzékeny s a visszahúzódásra hajlamos festők, szobrászok rendszeresen találkozhassanak. A legifjabb művésznemzedék gondolatait Kocsis Imre foglalta szavakba. Az a Kocsis Imre, aki — lévén a Képző- művészeti Főiskola tanára — be is mutatta, hogy s mint készülnek azok a számozott s aláírt szitanyomatok. Lipták Mihály nyomdász kollégájának társaságában szinte egy rövidített tanfolyamot tartott a sokszorosításnak e különös és mutatós technikájáról. Mindezek után mondanunk sem kell, hogy míg a szóban forgó televíziós műsort nézte. épülhetett, okulhatott, tartalmas és hangulatos élményekkel gazdagodhatott a néző. Hiányérzetről ezúttal szó sem eshet. Akácz László ja leragadt egy gyakran csak manírokból, modorosságokból élő. a színész ismert sablonjait s nem a figura karakterét eljátszó stílusnál. E z a helyzet alapos szakmai elemzést érdemelt volna — ehelyett inkább csak a szidás, az elmarasztalás jutott ki a színháznak. Holott teljesen nyilvánvaló volt. hogy egy jó vígjátékokat és jó zenés komédiákat jól játszó, igényes műsorrendű és igényes színészi-rendezői munkát felvonultató Vidám Színpadra nagy szükség lenne. Ezt a látogatottság is aláhúzta: jóformán nem lehetett olyan gyönge darabot olyan harmatos előadásban színre vinni, hogy közönségsikere ne lett volna. A közönségsiker önmagában azonban semmit sem igazol; a néző a hervadt poénokat, a színészi modorosságokat, a rossz dialógusokat. az öreg vicceket, az érdektelen cselekményt is elfogadja, ha nem kap mást, vagy ha ehhez szoktatták. Az évad közepén most mintha változások szelei kezdtek volna fújdogálni a Vidám Színpad táján. A könnyű műfaj egyik vitathatatlan mestere, Bodrogi Gyula lett a színház új igazgatója. Közben persze az évad is zajlott, ugrásszerű változásokra tehát nemigen lehetett gondolni. Vannak biztató jelek, s ezt az évad elég későre hagyott két utolsó bemutatója is igazolni látszik. Az egyik egy bűnügyi história, mely a színház kamaraszínpadán került színre. Rochard Harris Végzetes játék című darabja amolyan Agatha Christie-utánérzés, s így nem is különösebben érdekes, — de érdekes az, hogy az öszsesen háromszereplős darabban a társulathoz a József Attila Színházból évad közben átszerződött Kállay Ilona játszik, meg hogy vendégként Avar István tesz kirándulást a szórakoztató műfajba. Ez az igényesség jó jel, s aligha tesz rosszat a színháznak. ha ebben az irányban is vállalja a megújulást. A másik bemutató egy valaha nagy sikereket aratott szerzőt a 30-as évek egyik legtermékenyebb írója és színpadi szerzője, Vaszary Gábor Bubus című vígjátéka. Szenes Iván dalszövegeivel. Fényes Szabolcs zenéjével. Nem jobb ez a darab számos más franciás vígjátéknál, de nem is rosszabb. Az javára írható, hogy szerzője legalább tud szerkeszteni, bonyolítani. A színház vendégrendezőt hívott az előadáshoz: a veszprémi színháztól Pethes Györgyöt. Ez is vérfrissítés; a sablonokat igyekszik kerülni a rendezés, s egy kicsit magvasabbra próbálja hangolni az előadást — elsősorban a színészek révén. S miután ebben az előadásban Bodrogi is játszik, mellette pedig ott van régi József Attilá-s komédiás társa. Horváth Gyula. meg a kitűnő Schubert Éva. Zana József, s mások — ez is kellemes, jó előadás. A színház bizonyára talál majd Vaszarynál jobb szerzőket is — a fő. hogy a vidám daraboknak legyen végre igazi otthona a Vidám Színpad. Takács István
