Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

%Mtíav 1982. MAJCS 29., SZOMBAT Színházt t.f.vét. Magyar haláltánc August Strind- i berg Haláltáncá- i nak hőse, Edgar [kapitány, egy isten iháta mögötti szi­getecske hajdan­volt börtönből erőddé előlép­tetett bástyái és falai között birkózik az életével, a saját rossz tulajdonságaival, a fele­sége, Alice befulladt vágyai­nak gyötrő felhánytorgatásával, egy alapjaiban félresiklott házasság poklával. Mikrovilág, zárt világ, melybe a kívülről érkező harmadik, Kurt, Alice unokafívére sem hoz be sem­mit a környező, életből, a világ tágabb köreiből. Strindberg lombikban forralja hősei éle­tét, egészen addig, míg a lombik fel nem robban vagy meg nem reped, s a túlnyomá­sos gőz ki nem áramlik, ha­szon nélkül, eredmény nél­kül, értelmetlenül. A (vitatható feldolgozás­ban) nemrég a televízióban is látott Haláltánc 1901-ben író­dott. A magyar haláltánc re­génye, az Űri muri, öt évvel korábban játszódik; 1896-ban, az ezeréves magyar államiság hazafias szólamoktól, nagyma­gyar álmoktól, a nemesi nem­zet túlburjánzott öntudatától dagályos évben. Az író, Mó­ricz Zsigmond, a millennium esztendejében még javában diák; éppen Sárospatakon. De a saját hányatott diáksorsában, meg a''családját érő balsze­rencsék sorozatában Is érzé­kelheti: az ezredévet ünneplő nemesi-úri Magyarország ku­lisszái mögött meghúzódik egy másik, tragikusabb világ is, a nincstelen parasztok, az örö­kös gondokkal küszködő kis- parasztok, a zsellérek, napszá­mosok világa. Közbül pedig ott vergődik egy jobbra törő, szándékokkal, tervekkel teli réteg, a korszerűbb gazdálko­dást akaró birtokos nagygaz­dák, gazdasorba csúszott dzsentrik kisszámú csapata. Ezt a jobb sorsra érdemes csapatot azonban visszahúzza a magyar közállapotok tunya semmittevése, a minden újtól irtózás ősi magyar tulajdonsá­ga, a magyar társadalom el­lentmondásainak feloldhatatlan tömege. A sárospataki, majd kisújszállási kisdiák Móricz mindezt tudatosan még alig­ha érzékeli, de a kisvárosok társadalmában mindenképp látnia kell a tüneteket, osz­tálytársai szüleiben fel kell is­mernie a tendenciákat. Ké­sőbb, amikor diákéveit regé­nyekben írja meg, vissza is emlékezik élményeire. Nem ez az ellentmondásos magyar vi­déki társadalom kapja ugyan a főszerepet a sárospataki diákoskodást megíró Forr a bort vagy a kisújszállási diák­éveket idéző Bál lapjain, de ott van bennük a kamasz Móricz Zsigmond ilyen irányú élményanyaga is, háttérként, meghatározó díszletként. S ott van még számos más regényében, no­vellájában is. A félig város, félig falu vidé­ki porfészkek unalma, tartal­matlan, üres élete árad bele Az isten háta mögött, később a Kivilágos kivirradtig feje­zeteibe, kitágítva a kört, az írói látókört egy jellegzetes magyar társadalmi réteg, a hajdani gazdagságból, nagy földbirtokból hivatalnokká, kisbirtokossá vagy csak ten­gődő életművésszé lecsúszott dzsentri átfogó bemutatásáig. A regények a századforduló körül játszódnak, a hamis, önáltató dicsőséges nagyság glóriájának talmi ragyogásától elvakult nemzeti gőg, nemesi öntudat eufóriájának idősza­kában — de Móricz éppen azt írja meg, ami e talmi, görög­tüzes ragyogás mögött a való­ság: a nyomorgó szegényem­berek Magvarországát festi oda a salát bukását nem érzé­kelő. öntudatlanul is a maga haláltáncát járó dzsentrivilág mögé. A legteljesebb körkép az 1928-ban Trott Űri muriban bontakozott ki. Hogy a félreér­téseket elkerülje, Móricz a regény 1®gelcő lanián leírja hogy „a Millennium nagy esz­tendeje" a regény cselekmé­nyének ideje. S ebben a nem­zetiszín ködben játszatja le a tragédiát, Szakhmáry Zoltán­nak, a poros alföldi kisváros háromszáznegyvenhét hold sa­ját földded, s egy tekintélyes méretű bérlettel rendelkező birtokos dzsentrijének a tra­gédiáját. Szakhmáry Zoltán kirí eb­ből a környezetből; érzéke­nyebb, értelmesebb, jobbra tö­rő, mint a hasonló birtokkal rendelkező, de száz évvel el­maradott módon gazdálkodó társai. A tragédiája éppen eb­ben, a másságban, a különbö­zésében van. A régit már nem akarja, az újat még népi tud­ja akarni — ebbe pusztul be­le. Hogy eközben ott a maga egyéni tragédiája is, a gőgös dzsentri-feleség megnemérté- sének és a vadvirág-tisztaságá­ban is rorftlott kis parasztlány- szeretőnek, Rozikának a von­zásai és taszításai között ver­gődő férfinak a magánpokla — az majdhogynem mellékes. Zoltán drámáját ez a motívum csak színezi, árnyalja — de nem ez okozza a végső bukást, hanem minden együtt: a kitö­rési kísérlet meghiúsulása, az álmok-vágyak elérhetetlensége, a tisztázatlan, rossz szerelmek, s végső soron: az egész úri Magyarország állapota, közéle­tének, társadalmának feszülő konfliktusai. Amikor Móricz annak ide­jén színművet írt az Űri mu­riból, s éppen a Vígszínház számára, ez a magyar halál­tánc, ez a sttindbergi mikrovi­lágnál százszorta érdekesebb, tragikusabb, — mert nem egy börtönerőd párszáz négyzet- méteres poklában, hanem egy ország, egy társadalom pok­laiban gondolkodó — móriczi mű alaposan megszelídült. A hangsúly inkább a szerelmi históriám, Zoltán két nő kö­zötti vergődésére, meg a lát­ványos záró jelenetre, Zoltán öngyilkosságára, s a mindent elpusztító, megemésztő tűz­vészre tevődött. Húsz évvel később, 1948-ban, a Nemzeti Színházban egy másképp nem pontos Űri murit rendezett meg Gellért Endre; bármilyen hatásos volt is ez az előadás, a móriczi haláltáncból majd­nem apoteózist csinált, a Szakhmáry Zoltán csaknem amolyan dzsentri-forradalmár­rá lett. (Az átrajzolás nem volt különösebben meglepő; ekkor kezdődött Móricz túlságosan problémátlanná magyarázása, „jorradalmárosítása”). A z Űri muri most visszatért az első bemutató színhe­lyére, a Vígszínház­ba. S megint csak átdolgo- zottan. De megint csak félsi­kerrel. A kolozsvári vendég­rendező, Harag György sem Szakhmáry Zoltán egyéni drámáját nem tudta kellően kibontani, sem a társadal­mi hátteret nem idézte meg hitelesen. Ami sikerült: a nagy murikat rendező dzsent­ri bemutatása. Ez azonban nem Zoltán, hanem a legvisszahú- zóbb karakter, Csörgheő Csuli felé billenti a mérleget. (Ta­lán Bessenyei Ferenc önma­gában kitűnő alakítása révén is). De hát az Űri muri nem Csörgheő-muri. Az Űri muri regény formá­jában ma is mély, igaz drá­ma. Igazi színpadi dráma most sem lett belőle. Talán legközelebb... • Takács István Szoboravatás A történelmi hagyományok ápolása jegyében, a tanulóif­júság jelenlétében avatták föl tegnap Pécelen, a Ráday Pál Gimnázium névadójának szob­rát, Cs. Kovács László szob­rászművész alkotását. Ünnepi beszédet Benda Kálmán, a Rá- day-gyűjtemény igazgatója mondott. Az adott szó kötelez A tanár buzdít, ha más csügged Hinni kell bennük és értelmes célokat kitűzni Hatalmas park közepén, lombos fák árnyékában áll az aszódi gimnázium. Sportudvar, árnyas padok nyúj­tanak a tanulás mellett kikapcsolódási lehetőséget a a gyerekeknek. A kellemes környezet az iskola falain belül is hat az emberre. Az épületbe vezető lépcsősor két oldalán üvegtárlók, régészeti és népművészeti em­lékekkel. Az előcsarnok vitrinjeiben Petőfi-emlékek sorakoznak. A könyvtár és az olvasóterem marasztaló csöndje, otthonossága vonzza a diákokat. A rousseau-i modell Ha egy szeptemberben el­sősként belépő gimnazista helyébe képzelem magam, bi­zonyos vagyok abban, hogy szívesen kezdeném el Itt a ta­nulmányaimat, mert barátsá­gos, jól gondozott, szép iskola ez. Olyan, ahová öröm belép­ni, gyermeknek, felnőttnek egyaránt. — Éppen ez volt a célunk és ez jelenleg is — mondja Cser László, a gimnázium igazgatója. — Hat éve állok az iskola élén. Amikor ideke­rültem, technikailag nagyon rossz állapotban volt az épü­let. Először is a park, ami annyira tetszett magának. Ak­kor egy ősdzsungel volt. Rög­tön nekiláttunk szintezni, fü­vesíteni, s az egészet park' Tv.etgyelő Ezer szállal II. a műit hét keddjén sugározta a televízió annak a riportfilmnek az első részét, amely Pest megye és a főváros kapcsolatát vette számba. Az a képsor — la­punkban is szóltunk róla — elsősorban a valóban ezer szálú kötődés gazdasági vo­natkozásait taglalta, s azt az örvendetes tényt hozta tudo­mására országnak-világnak, hogy hány és hány féle for­mában s eszközzel segíti Bu­dapest életét a környező or­szágrész. Jó és mind jobb az ellátás — egészen röviden fo­galmazva ezt a tanulságot von­hatta le mind a közvetlenül érdekelt, mind pedig a távo­labbról figyelő néző. A Reflektor szerkesztőség most emlegetett híradása e hét csütörtökjén folytatódott, mégpedig úgy, hogy ezúttal a mindenféle táplálékok megvá­sárlása helyett a termelő és fogyasztó népesség testi álla­potáról, magyarán egészség- ügyi ellátásáról esett szó. Regős István szerkesztő-ri­porter — aki eme képes-han­gos szemléjében szerencsére már kevésbé lexikonos túl- sűrítettséggel halmozta egybe anyagát — lényegében mind­azt tudatta, amit e tárgyban ismernünk kell. Nyugtázta te­hát, hogy Pest megye lakosai­nak, 171 község és nyolc vá­ros benépesítőinek alapvető orvosi gondviselése jó. Három nagy kórház áll a rászorulók rendelkezésére, s ezek mind­egyike, mondhatni, ugrássze­rűen, a legutóbbi évtizedben lett naggyá, tömegek befoga­dójává. A ceglédi mai utóda tizenegy éves, és ott mind a ceglédi, mind a monori, mind a nagykátai járás összesen ötvenezernyi lakója szakértő kezekbe juthat. Vácott immár háromezer műtétet végeznek évente, s az új pavilonokkal együtt a helybeli kórháznak jelenleg már 1019 férőhelye van. A kerepestarcsai társin­Jelenet a vígszínházt előadásból. Képünkön: Bessenyei Ferenc, Kovács János, Mádi Szabó Gábor, Huszár László, Farkas Antal és Koncz Gábor tézmény pedig valami egészen különleges letéteményese a gyógyításnak. Jó volt újból hallani s újból örvendezni afelett, hogy alig három év alatt készült el, s a benne so­rakozó 580 ágy „vendégeit” mind több olyan ápoló gon­dozza, aki ott is lakik a kór­ház közelében. (A forgatás idején 156 kórházi dolgozó ju­tott otthonhoz Kerepestar- csán.) S még mindig a kórhá­zaknál maradva: hallhattuk — s aki arra jár, látja — új szárnnyal bővül Budapesten a veterán Rókus-kórház is. Volt azonban néhány olyan észrevétel, amely a de szócs­ka mögé kívánkozik. Tehát: de még mindig kevés a szak­orvos, de még mindig kevés a rendelőintézet, s de még mindig a kelleténél kevesebb helyre jut el a mentőszolgálat.' Ez utóbbi életmentő gépkocsik a leginkább talán a megye .új városából, Érdről hiányoznak, ahol — így hallottuk — majd csak 1983-ban vagy 1984-ben készül el a négy szirénás, kékfényes, piros zászlós moz­gó ambulancia tervezett ott­hona. Addig, sajnos, továbbra is máshonnan kell hívni, vár­ni az egészségügyi gyorsse­gélyt ... Hát úgy nagyjából a fen­tiek derültek ki a szóban for­gó műsorból, no és mindezek­kel együtt még az is, hogy megyénk kórházai nem kizá­rólagosan a megye lakosságát fogadják, hanem — például az ódon Rókus vagy a legifjabb Kerepestarcsa — a budapestiek százait, ezreit műti, kezeli, gyógyszerezi. Az a bizonyos ezer szálú kötődés tehát nemcsak a fogyasztási javak átnyújtásának dolgában, ha­nem a rászorulók ellátásában is példásan megmutatkozik. Két asszony. Vitray Tamás újabban ritkán kér helyet magának a képernyőn. Soro­zata nem fut, és korábbi ígé­retével ellentétben a vasárnap esti Hetek összeállításait sem színesíti. Hogy, hogy nem, most csütörtökön éjjel mégis láthattuk Két asszony című műsorát, amellyel — pedig igazán nem csapott vele nagy hűhót — ismét a könnyekig meghökkentett. Előbb a man- kós férfi párja vallott hánya­tott sorsáról meg arról, miért talált értelmet abban, hogy azt a csonkolt lábat kötözges- se. Másodjára pedig a sötét bőrű kisfiú anyukája tűnőd- getett: miért és hogyan vált ily kanyargóssá az élete. Vit- ray szinte meg sem szólal. A nézőben mégis kényszerűen ott zeng tovább e két asszony­nak szinte mindegyik mon­data. Megnyíltak, mert meg­nyílhattak. Akácz László erdőszerűen oldottuk meg. Azon az első nyáron, a közös munka közben ismerkedtem meg a diákokkal. Még a ki­öregedett, régi fákat is kivág­tuk, s azok helyébe újakat ül­tettünk. Most minden osztály­nak van egy kis saját területe, amit gondoznak. Jutalomkép­pen egy-egy órát is szoktak ott tartani. Magyart vagy osz­tályfőnökit, valahogy úgy, mint Rousseau idejében: visz- sza a természethez ... A csöndes, halkszavú igaz­gatóból ki sem nézné az em­ber, hogy matematika—fizika —pedagógia szakos. Inkább humán érdeklődésűnek tűnik. Aztán a beszélgetés folya­mán mind egyértelműbbé vá­lik, hogy elsősorban az építé­szettel kapcsolatos dolgokat kedveli, de szereti az irodal­mat és a mezőgazdaságot is. 1947 óta tanít, s közel húsz éve iskolaigazgató. Aszódot megelőzően Pécelen dolgozott. Ős-péceli Aszódon — Nem is értették az otta­niak, hogy miért vállaltam el az aszódi állást, mikor ős-pé- celi vagyok. A családom itt élt mindig. Iparosemberek voltak, meg kovácsok. Ügy látszik, innen örököltem a vonzódást a technika iránt. Ez a magyarázata annak is, hogy eljöttem Aszódra. A fel­adat vonzott, no meg az épít­kezés, a bővítés lehetősége. Ezzel egyébként már Pécelen is éltem, a gyerekekkel közö­sen sportpályát építettünk. Reggel héttől este nyolcig egyfolytában dolgoztunk. Meg is lett az eredménye. Pénz nélkül kezdtünk hozzá és ma már modern sportpálya van Pécelen, lelátókkal, esti vilá­gítással. Cser László nemcsak együtt dolgozott a diákokkal, hanem ő volt egyszemélyben az épí­tésvezető és a szakács. Az el­múlt néhány évben megvál­toztatta az aszódi gimnázium arculatát is. Társadalmi mun­kában, saját tervek alapján készült el 1978-ban a könyv­tár, hasonló módon a tanári klubszoba. A kihasználatlan melléképületeket átalakítot­ták. Egy felvonulási épület­ből kondicionáló terem lett, amellyel télire tehermentesí­teni tudják a tornatermet. A lomtárból karbantartó mű­helyt alakítottak, ahol sok­mindent készítenek el házi­lag. Itt barkácsolták például egy asztalos irányításával a gyerekek a könyvtár és az ol­vasóterem falát borító lambé­riát. Minden alkalmat meg­ragadnak, hogy pénzhez jus­son az iskola. Volt olyan év, amikor közel félmillió forin­tot takarítottak meg útépítés­sel, kerítéskészítéssel. Ezt megkönnyíti, hogy van saját tanműhelyük, amely bérmun­kát is vállal. — Eljárt felettém az idő, lassan nyugdíjba megyek, de még búcsúzóul szeretnék egy tanuszodát építeni a gimná­ziumnak — mondja. — Ezt aa elképzelést mindenki támogat­ja. A tanulók voltak egy na­pot dolgozni, s ennek jövedel­mét is a tanuszodára fordít­juk. Erre annái is inkább szükség lenne, mert az iskolá­ban testnevelési és sportszer­vezési tagozat is van. Az összes költség négy és félmillió fo­rint. amelynek a fele már fel­ajánlásokból összejött. A mun­kához segítséget ajánlott a honvédség, a volt — és a je­lenlegi levelező tagozatunk. Most készül a végleges kivi­telezési terv. A megvalósítás­ban jó partnernek bizonyult az aszódi tanácselnök is. Aa uszoda egyébként hússzor ki­lenc méteres fedett létesít­mény lesz, vízforgató beren­dezéssel — s ha az anyagi fel­tételek véglegesen megterem­tődnek, akkor jövőre át is ad­juk rendeltetésének. Hadd tegyem hozzá, hogy ezzel nem fogjuk terhelni a nagyközség vízellátását, mert van egy kutunk, s arra telepí­tenénk az uszodát. Már az eddig elmondottak­ból is kitűnik, hogy Cser Lász­ló a tanításon és az adminiszt­ratív teendőkön túl ml min­dennel foglalkozik. Ezzel azon­ban még nem merült ki mind­az, ami az ő napi huszonnégy órájába belefér. Huszonöt éve tanácstag la­kóhelyén, Pécelen. Utcájukban négyszáz méter csatornát 'épí­tettek, tizenegy aknával, az 6 irányításával, társadalmi mun­kában. Járási pártbizottsági és párt-végrehajtóbizottsági tag, járási ifjúságpolitikai munkabizottsági tag és a Pest megyei középiskolai igazgatói munkaközösség elnöke. Külső munkatársa a megyei pedagó­gustovábbképzőnek, pártokta­tást vezet és népfrontmunkát végez. Munkáját megbecsülik. Az Oktatásügy kiváló dolgo­zója. megkapta az Ifjúságért Érdemérmet, a Haza Szolgá­latáért Érdemérmet, a Kiváló véradó kitüntetés ezüst foko­zatát. Idén érte a legnagyobb elismerés: megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Az esztétikum hatása Sokmindenről beszélgettünk még. Megnéztem a kollégiumot a volt Podmaniczky-kastély- ban, amely az igazgató egyik büszkesége. Most ott is átala­kítási munkálatok folynak. Igazgatói megbízatása 1986-ig szól. Addig mindazt meg akar­ja valósítani, amit ígért, hi­szen az adott szó kötelez. Pedagógusi ars poeticájáról szólva az esztétikus környezet nevelő hatását emelte ki. — Az iskolát úgy szeretném átadni az utódomnak, hogy as nagyon kultúrált legyen — mondja. — A gyerekekben pedig hinni kell, célokat adni nekik, s megteremteni szá­mukra a célok elérésébe* szükséges feltételeket, lelkesí­teni őket, ha csüggednek. Túl a szakmai tudáson, arra kell tanítani a diákokat, hogy nem szabad meghátrálni az akadá­lyok előtt. Körmendi Zsuzsa Csiribiri — a gyerekek kérésére Artisták, Menő Manó, Foxi Maxi A televízió a Csiribiri című kívánságműsorral kedveskedik a gyermekeknek holnap dél­után 14.35 órai kezdettel. A szerkesztők a kétórás adás nagy részét az Ide süss című műsorhoz érkezett kívánságle­velek alapján állították össze. Viszontláthatják kedvenceiket a képernyőn; többek között Alfonzót, a Keménykalap és krumpliorrból, a Macska őrs tagjait, a Papírsárkány című sorozatból, valamint a Menő Manóból két epizódot. A Foxi Maxi című, régebben vetített nagysikerű amerikai rajzfilm­sorozat egyik részletét, ezút­tal színesben sugározzák. A műsor Irodalmi betétek­ben is bővelkedik, a zeneked­velők pedig a Tízen túliak tár­sasága slágerlistájának élé­ről láthatják a Hungária és az Omega együttest, valamint Soltész Rezsőt. Az egyes műsorszámok kö­zött artistaiskolás növendékek mutatják be tudásukat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom