Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

1983 MÁJUS 29., SZOMBAT Ceglédi reggel Minden megeshet Reggel fél nyolc. Mindenki siet, nagy a forgalom Cegléden, a Táncsics Mihály utcában. Há­zunk erkélyéről végiglátni a hosszú kocsisoron. A Táncsics és a Kossuth Ferenc utca ke­reszteződésében, a Rákóczi út felőli oldalon, a stoptáblától jó 20 méterre állt meg a teherautó. Mögötte egy Trabant, egy mik­robusz, aztán Lada következett, és így tovább, egészen a kollé­giumig. Nem tudni, miért kényszerülnek vesztegelésre. Megelőzni szinte lehetetlen a teherautót, nagy a szembejövő forgalom, s mire felgyorsítana az előzést kockáztató, már fé­keznie kell, ä stoptábla miatt. Ha egyáltalán tudja, hogy ott Ilyen tábla van, mert a teher­autótól nem látni. AU a kocsisor. Várnak türe­lemmel. A f orgaml dugónak külön pszi­chológiája van. Az első szakasz, a türelmes várakozásé már lezá­rult. A második, amikor többen órájukra pillantanak, kiugra­ttak’ az autóból megnézni, ml történt. Harmadik szakasz: el­telt öt perc és még mindig semmi. Néhányan idegesen du­dálnak, de a tülkölés hatásta­lan. Most kezd veszélyessé vál­ni a szituáció. A sorban a má­sodik, a mikrobusz vezetője előzésbe kezd, egy gyalogos irányítja. Gáz, fékcsikorgás. A tiltó táblával egyvonalban, a gyalogos átjáró szélén éppen- hogy megáll, ötödik szakasz: ezen többen felháborodnak a kocsisor különböző pontjain. Az úton keresztbe álló autók, se vissza, se előre helyzetben. Szembe jövet, megjelenik egy lovas kocsi, az is megáll párhu­zamosan a teherautóval. Duda- koncert bírja jobb belátásra, ettől elindul. £s folytatódik a hajmeresztő előzés, tolatás. Teljes a káosz, lassan negyed órája. Következő szakasz: sietősen lépeget a közeli ABC-ből egy ember, kezében nagy csomó újhagymával. A teherautó so« főrje áthajol az utasülés felett, kinyitja az ajtót, átveszi a hagymát. A rakodó beül. Indul­nak. Ki hitte volna, hogy egy cso­mó zöldhagyma ily hatalmas érték, hogy felér több tucat ember testi épségével, érde­mes érte kockáztatni egy fon­tos útszakasz forgalmát, mások testi épségét... Van viszont oilyan is, akinek mindennél fontosabb mások épsége, ilyen gépjárművezető lehet az UY 87—09 rendszámú Trabant tulajdonosa is. A Kossuth gimnáziummal szemben, a strand melletti buszmegállónál sok a leszálló utas. A busz alig hogy indul, az ABC-nél jár, amikor ijesztő fékcsikorgással egy Trabant a túloldalon keresztbefordul. Ek­kor ugrik el az útból két kis­gyerek. Három- és ötéves for­mák, feltűnően gondozatlanok. Megállnak, figyelik a Trabant sorsát. A helyzetet, amit ők okoztak. Nem lehet elfelejteni az autós arcát; kétségbeesetten irányítja a kocsit. Egy pillanat alatt felméri a helyzetet: a másik sávban nem jön semmi, talán a túloldali járda előtt meg tud állni. Atvágódik a másik sávba, recseg az autó, az út­padkának csapódva mée egyet zökken, s megáll a buszmegálló és a fa között. A két imposztor most ered ám futásnak! A so­főr kiugrik, némán áll. A dermedt gyalogosok ocsúd, nak. Mily szerencse, hogy a trabantos lassan Jött! Az út­kereszteződésre, az induló buszra kellett figyelnie. Fogja a fejét, törli a homlokát. — Ha nem fékezek időben, mindkettőt elütöm «*• mondja, s beszáll a kocsiba, folytatja az útját. Zötyögő ütköző, lógó rendszámtábla jelzi a történte­ket. A két maszatos gyerek már messze jár. A jó ég tud­ja, miért penderültek fürgén, mint a villám, váratlanul as autó elé. Gy. A. Lemaradni veszélyes Mások rovására ne v A por a pórusokba rakódik. A forró színesfém gőze § marja, ingerli a légutakat. Alacsony, barakkszerű épület- ^ ben — a telephely végében — találom meg a Gyömrői ^ Vasipari Szövetkezet öntödéjét. Kalauzom — Polczer ^ Miklós, a szövetkezet fiatal elnöke — magabiztosan tá- i jékozódik a zegzugos udvaron, bár még egy éve nincs, S hogy erre a helyre és ebbe a pozícióba került. Hiányt pótolnak — Nem hagytam volna én abba a kisiparosságot, de ter­mékem kiment a divatból. A fiatalok már nem viselnek nyakkendőt. Meg aztán, kinek fcell a fejkendő, ki akar kézi­munkázni? Igazat adok neki, de egy fél óra múltán mosolyognom kell Hegyi ári Emilné egy 90-szer 90-es térítőt keres, virágmintá­sat akar venni. Ha nincs, ké­ri, hogy a hozott anyagra nyomiák rá a rajzot. Két férfi egymás után vásárol sötét nyakkendőt. Az ára 130 forint Már nem is csodálkozom, ami­kor ketten is fejkendőt pró­bálnak, igaz. otthagyják. A tulajdonossal nem lehet szót váltani. Állandóan újabb vevők érkeznek. Garbóból mezekből, kötött áruból, ru­hából. blúzból, szoknyából jó a választék. Elkel egy Joker blézer, a Kaposvári Ruhagyár terméke. Az ára 1 ezer 225 fo­rint. — Nem tartja drágának? — kérdezem Dombai Petemét, aki szemmel láthatóan elége­dett az áruval. — Nem. A butikokban sem borsosabbak az árak, mint az államiban. Sőt. van olyan áru­ház, aho' ez még drágább. — Legalább tíz helyen néz­tük a fővárosban — szól közbe a férj. — Mindenütt ugyan­azok a méretek voltak. Pedig a Skála Donna butikjában is megfordultunk. Rittenger Judit kozmetikus másodszor vásárol Skulka Zoltán boltjában. — Ha az állami üzletben lennének ilyen jó cuccok, ott venném meg. A pesti masze­koknál 50—60 forinttal is drá­gább ez az áru. Van időm nézni a vásárlást, hallgatni a tulajdonost. Udva­rias, gyors és nagyon finoman invitálja a kuncsaftokat a vá­sárlásra. Halomnyi térítőt hoz mosolyogva bocsát szemlére 6—7 pulóvert is. Kérésre na­gyon szép bogot köt a nyak­kendőre. Mindig mosolyogva — Hol szerzi be az árut? — Mindenütt. Gyári termé­ket éppúgy veszek, mint kis­iparit. A lényeg az, hogy tud ja az ember, melyik a keresett és szép áru. Sok időmet visz el a vásárlás. — ön mennyire tudja befo­lyásolni az árakat? Példám mennyit nyer ezen a Joker blézeren? — Tíz, húsz, harminc száza­lékot tehetek rá. Van úgy azonban, hogy egy fillérrel sem adom drágábban, pedig kurrens az áru. A vevővásár­lás is tudomány... — Forintban kifejezve mekkora értéket látok itt a butikban? — Vagy 150 ezret. De kevés Mert 1OÓ szoknyából például 5—10 vevőt tudok kiszolgálni Több szín, több méret kellene — Észrevettem, hogy ez a kosztüm 1 ezer 400-ért ponto­san olyan vászonból van, mint a próbafülke függönye. Nem tartja drágának? — Akinek jó a méret, meg tetszik is a ruha. az megveszi Ha csináltatja, csak a fazonért elkérnek 7—800 forintot. Mire kész, 1 ezer 400 körül lesz az ára. A fiamat nem engedtem Az öntöde itt — talán nem sértés — inkább egy falusi ko­vácsműhelyre emlékeztet, mint arra a képre, amelyet fénykép- felvételeken, televíziós közvetí­téseken láthatunk. Godó Sán­dor fémöntő gyakorlatilag ugyanazokkal a módszerekkel, szerszámokkal dolgozik, mint huszonöt éves korában, amikor 10-12 kisiparos társával meg­alakították a szövetkezet jog­elődjét. A megkövesedett ha­gyományok, az alig változó munkakörülmények, úgy tűnik, az emberi szervezetet is kon­zerválják, hiszen az alacsony, inas férfiról első látásra nehéz elhinni, hogy a hatvanhoz kö­zeledik. Pedig nem emberkí­mélő szakma az övé. — A fiamat nem engedtem öntőnek én sem. Pedig tudom, tapasztalom, mennyire kellene az utánpótlás, de keresse köny- nyebben a kenyerét, mint én. — Hagyhatta volna maga is a szakmáját, a szövetkezetét, ha annyira nehéz volt... Szinte dühösen néz körül: — Hagyhattam volna ... Könnyű mondani, nehéz meg­csinálni. Én még olyan csoda­bogár vagyok, hogy szeretem a szakmámat. Ez a szövetkezet meg az enyém is. Mi szervez­kedtünk, agitáltunk, mi vállal­tuk elsőnek a kockázatot több mint harminc évvel ezelőtt. Hogy hagytam volna itt, ami­kor gödörben voltunk...? Ha meg jól mentek a dolgok, bo­lond lettem volna. Majoros Jőzsefné műszaki kereskedő boltja nem az új hullám hátán érkezett, tíz éve számíthat rá a vevőköre, s azt hiszem, ennyi idő alatt itt is kevésszer mondtak nem-et. Csak bámulom, hogy a töré­keny alkatú tulajdonosnő mennyire ismer minden alkat­részt. Nem mond nemet — Önök hol vásárolnak? — Az Autókertől és a kis­iparosoktól. Az utóbbiak a hiánycikkeket gyártják. Nél­külük nem létezne az üzlet. Az árak a megengedett árrés rá­tételével alakulnak ki. Példáu1 egy kisiparos Wartburg kup­lungtárcsája 320 forint. Nincs semmi okom arra, hogy ne higgyek Majorosné- nak. Csak azért széles az áru- választék, mert nagyon sok alkatrészkészítővel van kap­csolatuk, s a férje kizárólag a beszerzéssel foglalkozik. A vá­sárlók egyöntetű véleménye szerint a kisiparosok gyárta­nak olyan jó terméket, mint a gyár, sőt Ács Károly pesti la­kos azt mondja, hogy a fény­védő sokkal jobb, mint az ere­deti. Egyébként a KERMI en­gedélye után lehet csak forga­lomba hozni minden árut. A jövőben még nagyobb szükség lesz rájuk, mert az Autóker csak heti egy alkalommal szerdán szolgálja ki a kiske­reskedőket. Mondják, hogy a Gogol utcában elképzelhetet­len a tülekedés. — Mi most a hiánycikk? — Például a Zsiguli vezér- műtengely. Komoly gépesített­séget kiván, kisiparos nem gyártja Magyarországon. — Mennyi a napi átlagfor galma? — Erről nem szívesen beszé­lek. — És az árukészlet? — Százötvenezer körül. Vicsotka Mihály lazítson — Örülök annak a kevés­nek, amit elértünk, de sok mindennel elégedetlen vagyok. Kevés a képzett fiatal szakem­ber. Lassa, reagálnak az em­berek a változásra. Kétségtelen, a Gyömrői Vas­ipari Szövetkezetben még szo­katlan az új, gyorsabb tempó. De Godó Sándor szerint egyre többen veszik észre, hogy le­maradni veszélyes. A lépéstar­tás viszont 130 ember közös ér­deke. Vereszkl János Tetszetős, korszerű épület kelti fel a pusztavacsi főutcán sietők figyelmét A Hunyadi téren a múlt év nyarán húsz­millió forintos beruházásba kezdett a Politoys Szövetkezet, és ennek első eredménye az 1200 négyzetméteres üzemi épület Még nem fejezték be az épí­tést, de már termelnek benne. Jelenleg mintegy harmincán, azok az asszonyok és lányok, akik addig magánszemélyeknél bérelt szobákban dolgoztak. Talán mondani sem kell: itt sokkal jobbak a körülmények. Öltözők és zuhanyozók — igen szép kivitelben. Az ebédlőről az első pillanatban azt véltük: a község új étterme. A büfé­ben mindenesetre a vacsiak is vásárolhatnak majd. — A beruházás készültségi foka még csupán ötven száza­lék körüli — tájékoztatott Man- ezur Ferenc, a Politoys főmér­nöke. — A már álló épületnek lesz egy párja, még nagyobb. 1550 négyzetméteres, abban két nagy terem csomagolásra, játékkészítésre. Amikor már minden épület állni fog, par­kosítjuk a terepet. Nemcsak a szövetkezetnek volt égető szüksége ezekre a beruházásokra, örömmel fo­gadják a helybeliek, a szom­szédos községek asszonyai, lá­nyai is a könnyű, tiszta mun­kaalkalmat. Részlegeik eddig, illetve még most is az ország különböző részein állítják elő a félkész játékokat, s ugyan­csak szétszórt településeken csomagolják. A jövő év elejé­től — a pusztavacsi munkák­ká1 december 31-ig szeretné­nek végezni — már innen Egyéni turistáknak is Apajpuszfai lovashemutafók A Kiskunsági Nemzeti Paris területén lévő Apaj-, illetve Bugac-pusztát ezentúl egyéni turisták is meglátogathatják egy lovasprogram keretében. A Dunatours pénteki napokon reggel 8 órakor indít autó­buszt a Duna Intercontinental szálló elől. A lovasbemutató 10 órakor kezdődik Apajpusz- tán, majd lovaglásra és ko­csikázásra is sor kerül. A Pusztatourist Bugac-pusz- tára szervez lovasprogramot, a hét több napján. szállítják a kamionok export­ra a játékokat. — Az épületek azért tága­sak, mert gyártmányaink sa­játossága a nagy térfogat, a kis súlyhoz képest. A bűvös kocka me'lett ma már renge­teg más, hasonlóan szellemes játékot készítünk, a kígyót például, de sok készül a gyer­meknyomdákból, sakk-kész­letből pedig 25 000 darabot kül­dünk Csehszlovákiába. Az építkezés technológiája valóban korszerű, a könnyű- szerkezetet a Nyugat-magyar­országi Fakombinát gyártja, az összeszerelést kooperációs partnerünk, az Örkényi Építő­ipari Szövetkezet vá'lalta. B. G. Készül a fllcpáma a sakkfigurák talpára Csomagolásra vár egy ezrednyl fehér futó A szerző felvétel«! Pusztavacsról a nagyvilágba Nemcsak a bűvös kockát... A maguk haszna és kockázata A vevőt megszerezni — tudomány Dolgozni kell, de megéri A két, még ma is dolgozó ala­pító egyike Godó Sándor. Két- háron* éve van a nyugdíjig. (Ha őket is a nagyüzemi ön­tőkkel egyenrangúan kezelnék, már nem kellene dolgoznia.) Persze, ő, ha bírja, biztos, hogy egyhamar így sem hagyja abba. Miközben beszélgettünk, Pol­czer Miklós távolabb állt, de láttam, egy-két mondatra fel­figyelt. — Az tetszik, aminek jósze­rével, sajnos én már csak a nyomát találtam itt: ebben az emberben él a tulajdonosi szem­lélet, a felelősség. Ez a téma nekem a korábbi munkahelye­men is vesszőparipám volt, de igazán talán most éreztem meg a fontosságát Bárhol megélne, mégis marad A Gyömröi Vasipari Szövet­kezettel kapcsolatban az utób­bi években vegyes hírek ke­ringtek, különböző állásfoglalá­sok születtek. Bizonytalanná vált a helyzetük, pedig mindig nyereségesen dolgoztak. Meg­gyengült viszont a vezetés, mert a korábbi elnök sokat be­tegeskedett, kórházi ágyhoz kö­tötte a baja, végül leszázalékol­ták. Helyben nem akadt olyan, aki a helyére álljon. Lazult a fegyelem, a közösségi kapcso­lat. Az alacsony bérszínvonal, s az általános munkakörülmé­nyek nem csábítottak ide sem jó, sem rossz szakembereket. Jurányi István szerszámké­szítő huszonhetedik esztendejét tölti a szövetkezetben. Képzett, ügyeskezű embernek tartják, olyannak, aki bárhol megélne a rutinjából is. Mégis maradt. — Nem vagyok nyughatat­lan, elégedetlenkedő típus. Va­lóban voltak nehéz évek. Nem olyan régen is sokat vitáztunk, meg most is. Csak nagy kü­lönbség, hogy a pénz miatti irigység vagy a munka miatt. — Maga miért szokott ve­szekedni, dühösködni? — Ha azt látom, valamit nem úgy csinálnak, ahogy kell, ahogy ésszerű. Meg ha valaki lazít, pedig tudja, hogy az ő gyor­saságától függ a darabbérben dolgozók keresete. Polczer Miklós, az IGV va- sadi gyárának szervező mérnö­ke lett U81. július 1-től a Gyömrői Vasipari Szövetkezet elnöke. — Hosszú időm nem volt a vizsgálódásra, ismerkedésre, a termelést nem lehetett ennek kedvéért leállítani. Stagnálás után a dinamikus fejlődés kez­dete — ez az első, néhány éves programom. Fölmértem, hogy milyen erőkkel, alapokkal ren­delkezünk, min kell és min le­het változtatni. Sok kihaszná­latlan tartalékot találtam. A szövetkezet profiljának gerincét az AUTÓKER meg­rendelésére készülő elektromos csatlakozók képezik. Emellett millió apró, bár fontos, hiány­pótló terméket készítenek. A legigénytelenebbtől a Robotron nevű, nyugati számítástechni­kai berendezés kiegészítő al­katrészéig. (Ezt a BNV-n is be­mutatták.) A csaknem egy esztendő alatt a szövetkezetben kétszer volt bérszínvonal-emelés. A dolgo­zók átlagkeresete 39 ezerről 46 ezerre nőtt. A termelési érték eddig 20 millió körül mozgott, az idén már 30 milliót tervez­nek A fejlődés garanciája lesz Tarsoly Lajos, a gyömrői nagyközségi pártbizottság tit- k' a: — Rossz volt a hangulat, gyengén mentek a dolgok az utóbbi években a szövetkezet­ben. Éppen a közelmúltban vol­tunk kint a helyszínen a Pest megyei KISZÖV vezető szak­embereivel és közösen is arra az álláspontra jutottunk, hogy jól látható — kívül, belül is — a fejlődés. Jövőre végre meg­kezdődhet a régei, halogatott rekonstrukció, s ez is garan­ciája lehet a fejlődésnek. Polczer Miklós: Ha öt évvel ezelőtt azt írja valaki, hogy a vállalkozA- sok korát éljük, az olvasó felkapja a fejét. Hogy kell ezt érteni? Ma már közhelyízű a kifejezés, realitását az üz­letek, kisszövetkezetek szaporodása bizonyítja. Skulka Zoltán is nyitott egy divatárubutikot Vácott, a Széchenyi utca sarkán. Valamikor nyakkendő-, kézimunka- és kendőkészítő kisiparos volt, anyagismerete, kapcsolatai megvoltak tehát ahhoz, hogy belevágjon az új vállalko­zásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom