Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1983. ÁPRILIS 24.. SZOMBAT Pestről buraliznak a kenyérért A sercli is elfogyott Van még tíz percem a megbeszélt időpontig. Tudom, hogy az igazgató beosztása nagyon is feszes. Hova menjek addig? A kérdés szónoki, á választ maga a helyszín diktálja. Irány a dunaharaszti kenyérgyár mintaboltja. Semmihez sem hasonlítható illat; gyomorkorgató. De melyik kenyeret- kérjem? A hófehéret? A kukoricásat? Talán a sajtosat vikendet vagy korpás feketét? Legyen kukoricás... nahát, ez tényleg még meleg... Mi lenne, ha csak egy icipicit, a sarka csücskéből, egy morzsányit megkóstolnék? Csak éppen az ízéért, az illatáért. .. És, ha még egyetlenegy falatkát? Mire a mintaboltból a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat központjához érek a Polgárdi József igazgatóval megbeszélt találkozóra — a kenyér serclije már a múlté. Hiába! A haraszti kenyér nem véletlenül híres... 9 Polgárdi József dolgozószobájában fllünk, és próbáljuk nyomon követni életútját: hogyan lett a2 egykori péksegédből igazgató, hogyan változott a világ, miként vált a sokszorosan kitüntetett vezetővé, a Műszaki Tudományos Egyesület sütőipari szakosztályának országos vezetőjévé, miért kapott a Munka Érdemrend ezüst és arany fokoz ma után « közelmúltban Üjhelyl-dljat. Ml tartot- ta 25 éve Pest megyében, s tizenhat esztendeje ennél a vállalatnál? Ám beszélgetésünk főszereplője sehogyan sem akar Polgárdi József lenni. A kenyér, a jó kenyér, a sütőipar, a vevők — Ide kanyarodik vissza minduntalan. Lassacskán már mindent tudok a gyártás technikájáról, a technológia fejtődé- iéről, a táplálkozási szokásokról, anélkül, hogy egyetlen mondata énnel kezdődne. — A jó kenyér négy fontos dolgon múlik, megpróbálom fontossági sorrendben mondani: elsősorban ember kell hozzá, hozzáértő, jól dolgozó ember. Ezután következik a techni- ka, ezt követi a technológia és a nyersanyag minősége. Egy ideig az a hiedelem járta, hogy nem lehet jó kenyeret sütni, csak kisüzemi módszerekkel. Szerencsére azóta bebizonyosodott, hogy ez alapvető tévedés. A pékségeket, az 50-es évek elején államosították. Ez képezte a sütőipar örökölt bázisát. A mesterséget is többnyire örökölték a fiúk az apáktól, mindig szép szakma volt, de sose tartozott a divatosak közé. A 60-as évek vízválasztónak számítottak abból a szempontból, hogy az emberek ugrásszerűen többet kezdtek enni, mint annak előtte. Mi sem jellemzőbb, hogy messze távol hazánkban a legmagasabb a fejadag — kilencven deka körül mozog. A kenyér nem pótolható mással. Befolyásolja a hangulatot, — egészen más azoknak a közérzete, akiknek asztalára friss pékáru kerül. Sokan azt hiszik, nem szabad kenyeret enni, mert az hizlal. Ez is tévedés. Persze arról nincs szó, hogy fogyasztanak, de a mai korszerű termékek — a szójás, kukoricás, sajtos, korpás, búzacsirás kenyerek — sok vitamint tartalmaznak és nagyon egészségesek. Ezek alapvető komponensek, a rostanyagokkal együtt manapság elég ritkán kerülnek az emberi szervezetbe. Talán ez is az egyik oka, hogy elég sok a beteg ember. Az állatoknál más a helyzet, racionálisabban táplálkoznak, egészségesebbek. Termékfejlesztési irányunknak ez alapvető szempontja, melyet számos kutatóintézet is támogat és rendszeresen ellenőriz. Hogy mikor nem hizlal a kenyér? Ha csökken az energiatartalma, viszont emelkedik a rosttartalma, ha sok benne a fehérje és a vitamin. Azt hiszem, ezek a tulajdonságok — a hagyományos fehér kenyéren kívül — minden termékünket jellemzik. A kenyér több, mint táplálék. 9 Elég furcsán hangzik, hogy a jő ke- nyér első számú adaléka az ember, aki keveri, süti. De nyilván igaz, hiszen a technika — technológia — -alapanyag országszerte többé-kevésbé azonos. Mégis: micsoda különbség van vekni és vek- ni között, attól függően, ki és hol készíti. Bár manapság már jóval könnyebb a pskmesterség, mint valaha volt, de azért még mindig alaposan Igénybe veszi a munkások erejét. — Azt szoktam mondani; úgy dolgozzon mindenki itt nálunk, hogy ne kelljen a kertek alatt járnia, és szégyenkeznie. Nem dicsekvés, de errefelé — és a többi huszonöt üzemünk, 50 szaküzletünk háza táján — a pékek emelt fővel járhatnak a főutcán. Megbecsült szakemberek, előbb-utóbb lakáshoz jutnak, tisztelet övezi őket. Igaz, megdolgoznak érte. Már vasárnap délben el kell kezdeni a munkát, nem feltétlenül alvással telik az éjszaka — lehet akármilyen ünnep, az első munkanap reggelén szigorúan szondával indul a műszakn és, ha elszíneződik, az illető be sem mehet az üzembe. Azért aránylag rövid idő alatt megérti, megérzi az újdonsült pék, hogy csak így érdemes. Nem ismerek pardont, a minőség megszállottja vagyok. Dolgozóink fele nő, több mint harminc százaléka harminc éven aluli. Fiatal, lelkes, tisztességes emberek. Tudják, hogy a kenyérsütés csapatmunka. Egyetlen ember esetleges hanyagsága tönkreteszi mindenki teljesítményét. 9 Nem Polgárdi Józseftől, hanem közvetlen kollégáitól tudom; hallatlanul fegyelmezett ember, és ugyanezt meg Is követeli. A hanyagság, a nemtörődöm- ség ellensége, nem tűri egy percig sem, de — szó szerint — élen Jár, ha munkáról van szó. Éjfélkor indul műszakellenőr- zésre a megyében, sokat segít, de számon Is kér. Problémáival viszont bár- mikor hozzáfordulhat mindenki — és biztos lehet abban, hogy nem marad magára gondjaival. Ritkaság, de az Igazgató nagyon népszerű, ismert szigorúsága ellenére Is. — Nem szeretném, ha úgy tűnne, sikervállalat a miénk. Azért a bizonyos jó kenyérért — vagyis a mindennapi sikerért — kivétel nélkül minden áldott nap újra meg kell dolgozni. A kenyér táplálkozásunk első helyén marad még sokáig, változatlanul. Szeretném, ha a péktársadalom élete könnyebbé válna a miénknél. A technológia fejlődése elérhető közelségbe hozza a kényelmesebb életet. Ami újra csak biztosítja a mindennapi finomabb izét, amiért érdemes akár a fővárosból Dunaharasztiba bumlizni, mint ahogy manapság oly sokan teszik. 9 Talán szóra sem lenne érdemes, ha még nem lenné túlságosan Is íriss emlék a tegnap, amikor a műszak végi vonatokon, buszokon a fővárosból cipel- ték a megye dolgozói a kenyeret, mert mitagadás, jót csak ott gyártottak. Már- pedlg Pest megyének lassan idegeníor- galml nevezetessége lett az Igazi, finom, a ropogós kenyér — többségében a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalatnak köszönhetően. LÄNG ZSUZSA Romantikus történet Gyere világ, fütyülj a markomba! txjem mindenkit fürdet kézmeleg vízben a sorsa. Vannak, akiknek hol a forró, hol a hideg a része, főtt rákká vörösödve kapkodhatnak levegő után, hogy majd fogvacogva lessék ezt követően, mi jöhet még, mit tartogat a mát tessékelő holnap. Akadnak, akik belerokkannak ebbe a tűzbe-vízbe, mások leszegett fejjel viselik, mint sokat botló szépasszony a penitenciát, és lelni, olykor lelni olyat is, aki bírókra kél a sorssal és nem hagyja legyűrni magát. Napi tíz forintért Semmi különleges nincs abban, hogy az ötvenkét esztendős Hidas István immár negyvenhat éve a két keze munkájából él. Abba a világba, amibe beleszületett, ez volt a szokás. Már gyerekként menni dologra, mert vinni nem volt mit otthonról, hát hozni kellett. Huszonötben született, harminchatban — olyan ma ez, mint egy sosem volt birodalom pöttöm alattvalójáról költött komor mese —, azaz tizenegy évesen már dolgozott. Két idősebb testvére még korábban kezdte. Mögöttük meg hat kisebb! Kilenc gyermek!? Ennyi száj. ennyi kéz; nem volt az akkor ritkaság. A nagyon gazdagoknál. A nagyon szegényeknél. öt ez utóbbiak országot beborító tengerébe pottyantotta a gólya. Miről álmodott gyerekként? Színes virágként rajzolhatnék most ezt meg azt a papírra, ám a mai szavak és az akkori álmok között nem lehetséges az összesimulás. A tiszta szempár zavartalanul mustrál, ahogy az életben mindenkit így szemrevételezhetett. Megismétli Hidas István a kérdést: álmok, álmodozás? Csak egy álmom volt. Szerettem volna, de azt rettenetesen, egyszer, egyetlenegyszer jóllakni... Ülünk egymással szemben a hagyományos, diófa háló magas támlájú székein, testes asztala mellett, Nagykőrösön, a Kecskeméti úton, s egyszeriben hatalmába kerít a bizonytalanság. Négy férfi néz várakozóan reám, Hidas István és három fia, akiket apjuk egymaga nevelt fel. mert anyjuk... És itt most életraj znak kellene következnie, a szegény fiú és a dúsgazdag ügyvéd leányának házasságáról, az anyáról, aki megszült három derék fiúgyermeket, s amikor a legkisebb egyéves volt, akkor nekiindult valakivel a határnak, a nagyvilágnak. A valaki egy másik férfi volt. Szabad-e beavatni a nyilvánosságot egy ember, egy család életébe így, ezért a bizonytalanság, ám a négy tiszta szempár biztat, kérdezzek. felelnek ők. nincs miért, miről hallgatniuk. Konzervgyári főnökei úgy ajánlották az apát a figyelmembe, hogy no várjon csak, a Hidasé az egy romantikus történet, róla sokan példát vehetnének... A példákat a példaképeket hajlamosak vagyunk úgy értelmezi, mint a szabályos és az illendő összetalálkozását, a lehunyt szemmel is járható utat de vajon példa lehet-e egy apa, aki — mert tehetetlensége már nem kínált fel más megoldást — szó szerint a két öklével veri el a háztól középső fia cimboráit, az italbolt és a rendőrfogda között ingázó haverokat és addig talpal, kérlel, bizonykodik, míg a gyereket idő előtt be nem vonultatják katonának?! Példa az apa, aki felnevel három gyermeket, de példa-e a férfi, aki utolsó fillérig elveszi a kamaszodé fiúk kerggetét és naponta tíz forintot ad vissza ételre, italra, ciA város szélén Somogyi Győző szitanyomata garettára, lányokra, mindenre? Hiába kérdeném, a felnőtt fiúk úgyis mást felelnének, mint amit gondoltak akkor a kamasz gyerekek? Rá- érez Károly, a legidősebb, kéretlenül indokol: Házat akartunk nagyon. Addig bérbe laktunk, szoba, konyha. Képzelheti. Akkor apánk azt mondta, ha mind a négyen akarjuk, akkor lesz. Es lett. Pedig de szidtuk a napi tíz forintért...! Férfiak között természetellenes lenne az odahajló kedveskedés, a si- mogátás. Ezért a három fiúnak csak a szeme villan meg, ám úgy, amint érett kalászt cirógat a szellő. Ez a ház tényleg az övék. Három szoba, konyha, tágas más helyiségek, bár most már, hogy Károly is, ifjabb István is házas, ráadásul mindkét helyen ott az egy-egy unoka, kezdenek szűkén lenni. Idősb István és a legfiatalabb, még nőtlen fiú, Ferenc osztozkodik a harmadik, legkisebb szobán, a két család a két másikon. Nem telik' önálló házra, lakásra? Most ifjabb István indokol: Gyűjtünk, akár ma belevághatnánk Károlyékkal együtt. Tudja, mi úgy nősültünk, hogy megmondtuk: apánkkal maradunk, amíg csak ö akarja. Amint sebes sodrású patakban bukkan fel s le a pisztráng, úgy villannak meg itt pillanatokra az érzelmek, hogy megint eltűnjenek a kemény férfiarcok, a szemérmesen egy pontra függesztett férfitekintetek mögött. Mintha ez a négy férfi sok olyasmit tudna, amit mások nem. ami mások számára ismeretlen. úgy értik szemvillanásokból egymást, úgy tudnak tereferélni fej- mozdulatokkal, rábízva a nem beavatottra, hogy gondoljon, amit akar, tudni ők tudják azt, amit kell. Átalakítva a mintát Mi lehet ez a kell? Az apa szégyenlős igyekezete, amikor a félbehagyott öt elemi után ismét kézbe vette a tankönyvet, mert szakmunkás akart lenni, de ahhoz nyolc osztály a feltétel? A fiúk csöndes összeesküvése, amikor — akkor még — a nagyon nehéz munkán levő segédmunkás apjuk helyett takarítottak, főztek, bár utóbbit úgy, hogy a szomszédba rohangáltak át, kérdeni, most mit tegyenek bele... Milyen jelentéktelen apróságok ezek így, kívülről és a múltnak kijáró magaslatról nézve, ám mennyire jelentős kötőanyagok ember és ember, azaz testvér és testvér, apa és fiúk között! Hidas István szakmunkás lett felnőtt fejjel, három gyereket nevelve, amihez persze kellett a gyár adta segítő kéz is, kedvezményekkel a munkaidőnél, helyben szervezett tanfolyammal, ám szükségeltetett hozzá fogcsikorgató akarat. de mihez nem követelte ugyanezt Hidas Istvántól az élet? Gondolom én. Mert ő meg hők ken ve kérdi vissza, fogcsikorgatva? Dehogy! Tudja, nagyapámtól tanultam egy mondást, így hangzik, gyere világ, fütyülj a markomba! Hát ezt hajtogattam mindig, ez volt nekem a miatyánk, az üdvözlégy, a hiszekegy. Mert ki másra számíthattam?! A nyolc testvérem, ahogyan én, egy pendelyben ment neki az életnek, akkor az ő küszöbüket rugdossam, testvér, adjál? Miből? Mire nekik lett, nekünk is lett; a nincshez rös- tell kérni az ember, a vanhoz meg minek?! Filozófia? Ebben a körben nem filozofálnak. Magatartást testesítenek meg, hol tudatos, hol ösztönös elemeket elegyítve, magatartást, melyet sokkal inkább alakít a származás, a gyermekkorból hozott minták követése, mintsem múlékony érvényességű győzködések érvrendszere. Ahogy apjuk, úgy a fiúk is mintát követtek; apjukét. Ezt a mintát azonban már átalakította, átalakíttatta a világ; ők nem felnőtt főijei tanultak szakmát, hanem apjuk vasmarkának engedve gyerekként. Károly volt a legközelebb apjához, hát konzervmester lett. ment a gyárba. Ifjabb István már picit távolodott, mert a katonaságnál jogosítványt szerzett, leszerelés után tehát gépkocsivezető lett, igaz, itt helyben, a Volánnál. Ferenc megtett egy vargabetűt, gimnáziumot végzett, utána egy esztendőt egyetemre járt Sikeresen vizsgázott, mégis odahagyta. Indok? Rájöttem, nem való nekem. Apám annyira ránevelt bennünket, hogy senki előtt nem bokázunk, nem hajlongunk, hogy mindig azt mondjuk, amit gondolunk ... Elhallgat, néz rám, értem-e? Értem. Mégis megkérdem: Ezért hagyta ott? Ezért. Nem játszok szerepeket és ott azt kellett. Törés? Nem, nem, nem. Örömmel ment el szakmunkástanulónak, ám mert eljött az ideje, az okosodást félbesza- kíttatta a másféle tudomány, a katonaság. Amikor leszolgálta a tényleges idejét, segédmunkásnak akart menni; pénz kell, pénz kell. Az apa mutatta meg, merre induljon. Szó szerint megmutatta. Tenyérrel. Károly, a legidősebb jogán lehet pletykás: Franci néhányszor nagy ruhát kapott... Az érintett vörösödik, de nevet, azután nem takarja, amit gondolt; jót tett velem az apám. Jót tett-é? Avagy azoknak az atyai pofonoknak az ereje jobb lett volna, ha az egyetemre repít vissza? Az lett volna az emelkedés, * vagy éppen a mélybe hulla tás? Kérdezni kellene: elégedettek-e? Négy férfi, négy ember, aki ráhagyatkozik arra, amit a két kézre támaszkodó ész keres meg kenyérként; mi náluk áz elégedettség vagy elégedetlenség? A kereset? A megbecsültség? A befo- gadottság? Avagy a családi összetartozás, a jó feleség, a kedves gyermek? S még tovább: a saját, külön otthon, esetleg éppen a szűkös, de meleg együtt lakás? Tehát elégedettek? Lenyelem a kérdést, mert az elégedett mindig mér, méricskél, mit szeretne és mit adtak meg neki ebből, ők meg soha nem abból indultak ki, mit szeretnének, hanem mindenkor abból, mit akarnak és amit akartak, az úgy lett. Meglehet, azért, mert azt akarták, amihez erejük volt. ami csakis tőlük függött, amibe más nem szólhatott bele kénye-kedve szerint. Ha nem az elégedettségük, akkor a gondjaik? Vannak. Mint mindenkinek. Munkahelyi csatározások, itthoni zsörtölődések, az anyagiak beosztásának hol kellemes művelete, hol bűvészmutatvánnyal felérő igyekezete. Nem góliátnyi bosszúságok ezek, de nem is liliputiak,-mert ez utóbbiakat ők észrevétlenül lépik át. Erre tanította meg őket az élet, vagy egyszerűen ezt szokták meg? Nehéz lenne eldönteni, amint azt szintén, összetartozásuk bilincs-e, avagy egybekarolás? Furcsa, mert szoros fegyelmű élet jutott ki a fiúknak? Miért, hogy a fegyelemhez akaratlanul is a kényszert, a kényteleniséget, a kellet- lenséget, az elviselhetőséget társítjuk, holott — vélem — a fegyelem lehet más is. az összetartozás felismerése, a közös érdekeltség megvalósításának eszköze, a jót szolgáló valami. Ilyen fegyelem volt az övéké? Bizonyosan. Régi és új fényképeket mutogatnak a fiúk, apjuk csöndben ül, amilyen nagy csöndben csak a robuszr tus termetű férfiak tudnak ülni, akik hisznek erejükben és akik még soha nem csalatkoztak ebben’ az erőben. Lehunyja a szemét, mint aki fáradt, ám úgy hiszem, inkább csak pihen, amint valamikor a törzsek bölcse pihent övéi körében; megnyugodva. Ez lett az örökségük Nézzük a fényképeket. Fekete-fehér, fényes papírlapok, mégis, a szemek színe, mint a tiszta tavaszi ég kékje. Apa és három fiú. Apa és három fiú. Apa és három fiú. Azután apa és három fiú. meg egy lány. Károly menyasszonya. Apa, hárorrf fiú, két leány. Egy már a meny, a másik a jelölt még. Azután az apa, a két meny, az első unoka. Azután újabb kép, már a második unoka is rajta, de persze mind a többiek szintén, ahogy eddig. Mindig együtt. Még véletlenül sem hiányzik soha senki, amikor kattan a gép, amikor az élet egy pillanata a filmre merevül. így, együtt, hiányzó nélkül legyen emlék a kép. A két kis Hidasnak és majd a remélhető többinek. A két kis Hidasnak. akik ugyanolyan tiszta, tágra nyílt szemmel néznek a világba, mint apjuk, nagyapjuk. Ez lett az örökségük. MÉSZÁROS OTTÖ
