Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
4 1982. MÁJUS U SZOMBAT MAHART Nemzeti és Szabadkikötő a Csepel-sziget északi partján. Az 1920-as években épült, Duna-tengerjáró hajók befogadására is alkalmas. 1929- ben adták át a forgalomnak. Keleti, ipari része elsősorban haj^javítási célokat szolgál. A nyugati kereskedelmi rész rendkívül fontos, ún. szabadkikötő (vámmentes kikötő), ahová külföldi árut elvámolás nélkül hozhattak be, ott feldolgozhatják, csomagolás és vámolás nélkül továbbvihetik. A csepeli kikötőben mintegy 200 — köztük sok idegen — hajó fordul meg évenként. 32,8 kilométer hosszú közúti hálózat biztosítja kapcsolatát a környező területtel. (Űj Magyar Lexikon) A méheüenségek előfordulásának világtérképe Elmélyülve a parazitoléfpáhan 5 Az idén augusztusban Magyarország lesz a házigaz^ dája a méhész-világkongresszusnak, az Apiomondiának. ^ Ebből az alkalomból beszélgettünk a 78 esztendős dr. ^ örösi Pál Zoltánnal, a Gödöllői Állattenyésztési Kutató ^ Intézet méhészeti osztályának tudományos tanácsadójá6 val. A tanár úrhoz, a szakma nagy öregjéhez még ma is ^ úgy nyitnak be a tudomány külföldi művelői, mint a % méhészek Mekkájába. Az élet közbeszólt — Milyennek ítéli meg a méhészeti ismeretek terjesztését a 80-as évek elején? Erre azért is kíváncsiak vagyunk, mivel a Méhek között című könyve, amelyik hét kiadást ért meg, utoljára 1968-ban vott kapható. — Nem panaszképpen mondom, de tény, volt idő, amikor a legeiökelöDb helyet foglalta el a világon méhészetünk. Ma már nem jelentőségének megfelelően kezelik. Az illetékes szakminisztériumban egyetlen ember foglalkozik a kérdéssel, résztémaként. Nem a jóindulat hiányzik, hanem a kezdeményezőkészség. — A könyvemről csak any- nyit, nem tudom az okát, miért nem jelent meg 1968 óta. Bár magam is tartottam előadásokat a különböző egyetemeken és főiskolákon, én változatlanul megoldatlannak látom a vezető méhészek képzését. Meggyőződésem, hogy az oktatás terén lemaradtunk a külföldtől és hiányzik a kutató- utánpótlás is. Pedig nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy gondoskodunk-e — elsősorban a gyümölcsösökre figyelemmel — a növények idegen megporzásáról, vagyis a nagyobb termések előfeltételéről Másé a haszon — Az elmondottakon kívül a mezőgazdaság kemizálásá- nak veszélyei sem kedveznek a szakma térhódításának. — Vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő országok is. A szaksajtó naponta ad riasztó mérgezésekről híreket. Ami Magyarországot illeti, alapvető szemléletváltozásra lenne szükség, amit már az iskolában kellene kezdeni kialakítani. Kár, hogy nem minden nagyüzem ismeri fel: érdeke fűződik a méhészethez. Valamiféle térítésre is szükségük lenne főként a kevesebb méhcsaládot tartóknak, hiszen tevékenységük sokszor ráfizetéssel jár, a gazdaságok haszna viszont minden esztendő-' ben kimutatható. Énje a régi — ön egész életét a tudománynak szentelte. Maradt-e ideje arra, hogy magánember is legyen? — Amit csinálok, tökéletesen kielégít, néha hiányzik a kollégák segítsége, különösen a laboratóriumi • munkában, Ogy vélem, a hosszú évtizedekkel felhalmozódott tapasz- talataimíat is csak a munkában tudnám igazán átadni. Meglehet, hiba volt, hogy soha sem kerestem a kapcsolatokat, az érvényesülés különböző útjait. Igaz, nincs okom panaszra, sok kitüntetést, díjat kaptam, igen sok cikkem, írásom jelent meg külföldön. Most már be kell érnem azzal, hogy a zoológusok, a méhészek ismernek, de a hivatalokban kevésbé, Elégedett vagyok. örülök, hogy kutathatok, hiszen égy rendes ember, ha eljön az ideje, nyugdíjba vonul. Itt Vannak a műszereim, a könyveim, egészséges vagyok, a munka nem fáraszt. Voltam igazgató, osztályvezető, jelenleg tanácsadó vagyok, de úgy gondolom, belül ugyanaz vagyok, mint egykor. Én annak idején a méhészetet választottam, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy az ember o helyén legyen 4 világban. — ön ma Is aktívan dolgozik, kutat. Mit vár a jövőtőlt — Azt hiszem, rengeteg megoldásra váró feladat áll előttünk, s ezekből, amíg képes leszek rá, szeretném, a lehető legteljesebben kivenni a részemet. Va.kó Béla — Mikor és hogyan jegyezte el magát a szakmával? — Gyerekkoromban, és erőszakkal. Székelyudvarhelyen születtem és tizenhárom éves koromban megszűnt a reáliskola, ahová addig jártam. A gimnáziumban latinból, három év tananyagából kellett különbözeti vizsgát tennem. Két hónapom maradt a felkészülésre. Pontosan kiszámítottam, hány szó jut egy napra. Nos, elég nagy szám volt az eredmény. Apám egy idő után félteni kezdett és erővel egy méhészeti telepre vitt kikapcsolódni. Hát így kezdődött... A könyveket mindig nagyon szerettem. Amikor egy évvel később, 1918-ban a történelem szeszélyéből a Nyugati pályaudvart mondhattam ideiglenes otthonomnak, az apámtól kapott pénzt egy fillérig elköltöttem az Üllői út egyik könyvkereskedésében. — Mi történt az áttelepülés után? — Ekkorra már eldöntöttem, hogy a méhészetet választom élethivatásul, s éppen ezért a bölcsészkarra iratkoztam be, mert itt tanították'felső fokon. Ma is büszke vagyok arra, hogy már hallgatóként a Bo- czonádi-féle méhészlapnak lehettem főmunkatársa, ö volt akkoriban a legnagyobb név, ő reformálta meg az egész mesterséget. Heves vitákat váltott ki az általa javasolt újfajta kap tárak elterjesztése. Magam is dühös cikkeket írtam védelmében, jő néhány sajtóperem is volt Ma már sokkal jámbo- rabb vagyok. Melléktéma lett — Ml befolyásolta legjobban tudományos pályafutását? — A harmincas években három évig dolgozhattam ösztöndíjasként Berlinben. Itt lettem igazán a méhbetegségek értője, mélyedtem el a para- zitológiában. Előnyben voltam az ottaniakkal szemben, mert ők állatorvosok lévén, nem ismerték úgy a méhet, mint én. — Es Gödöllő7 — A sok-sok átszervezés, számtalan szervezeti változás fémjelzi az intézet történetét. Egykor Európa első és egyetlen méhészeti intézeteként kezdte pályafutását. Magam 1942-ben kerültem ide, a méhészeti iskolát és gazdaságot kutatóbázissá alakítottam, ahol egyben előadóképző tanfolyamokat is rendeztünk. — Mit tart tudományos munkássága legnagyobb sikerének? — Mindig tudatában voltam annak, hogy a gyakorlatot kell szolgálnunk, még ha a legelméletibb oldalról is közelítjük meg. A legérdekesebb és legfontosabb tudományos eredménynek az általam felfedezett hat méhélösködő leírását tartom, s azt, hogy elkészítettem a méhtetvek előfordulásának világtérképét, a Fokföldtől Japánig. Daruk, hajók, birkák A szabadklkStS látkép* A folyam legnagyobb kikötőjében TENGERI RAKODÓ A DUNA PARTJÁN Egy zsák — egy ember Lendvai Lászlónak személyes emlék villan eszébe. Valaha maga is rakodó, dokkmunkásként kezdte, s az első műszak után roppant mód’ elcsodálkozott az izomkolosszus kollégái között dívó szokásokon, hogy a fürdőben egymásnak mossák meg a hátát. De néhány hét múlva a zsákolástól-maga sem tud'a vállánál hátrább rakni a kezét. Elmúlt 54 esztendő, de dokkmunkások Csepelen ma ff foszfátot hozott az uszály Nyissanak fel egy hajózási atlaszt, s a horgonyjelről meglátják, Magyaroszágnak is van tengeri kikötője. Így van ez akkor is, ha dokkjaiban majd tíz évig nem fordult meg tengerjáró. Előtte annál több, s most mintha újra jobb szelek fújnának a Duna-tengerjáróknak, A szakemberek ismét úgy vélik, érdemes közvetlen összeköttetést teremteni a földközi- s a fekete-tengeri országokkal átrakás nélkül elhajózni az exportárut. Így történhetett, hogy a közelmúltban ennyi év után először, ismét tengerjárót rakodtak Csepelen. Egy fecske nem csinál nyarat, szögezzük le, a csepeli, a folyam legnagyobb vízi pályaudvara mégiscsak igazi dunai kikötő. Éppen ötvennégy éves. Bárkákkal Indiába Gyermekkorunk romantikus vágyai, Rejtő Jenő levi- tézlett tengerészeinek aranyr köpései juthatnak eszünkbe, ha a szabadkikötő mellett húz el a HÉV, vagy átellenből a Duna túlsó partjáról, a balatoni gyorsról pillantunk át. Ismerkedjünk meg most egy kicsit közelebbről a kikötői világgal Buczkó László, a csepeli szabadkikötő gazdasági vezetője, főkönyvelő és Lendvai László gazdasági tanácsadó segítségével. Nos, aki a romantikát keresi Csepelen, az alighanem csalódik. Nincsenek kocsmák, hajóstoborzó irodák, dülöngélő matrózok, s kívül rekedt az alvilág is, de azért akad, ami a múltat juttatja eszünkbe. Mindenekelőtt e gabonatároló tizen-egynéhány emeletes tömbje, melynek legfölső szintjéről nemcsak a nagy kiterjedésű kikötőt, hanem a Petőfi-hídtól a Vasművekig az egész területen pásztázhat a •zem. A múltat emlegetve mindenkinek más jut eszébe. A főkönyvelőnek az, hogy menynyit korszerűsödött a technika, a technológia, s ma már a forgalom nagy részét nem a mezőgazdasági termékek, hanem a vas- és acéláruk és a vegyipari cikkek teszik ki. S mások a hajók is. A régi gőzösök, lapátkerekesék helyett a már emlegetett Duna-ten- gerjárók, tolóhajók, önjáró, s vontatott uszályok. Ott sorakoznak az Interlighter-bárkák is. Terhükkel a Duna-torkola- tig csorognak, s mint valamiféle dobozokat, gyomrában viszi azokat tovább Indiába, Délkelet-Ázsióba az anyahajó. Korszerű szállítási módszer vízen s szárazföldön egyaránt a konténer, melynek éppen itt Csepelen van a legnagyobb hazai rakodóhelye. vannak. A törzsgárda T—8 ezer forint körül keres, de akad köztük olyan is, aki többet, mint az igazgató. Az újaknak természetesen nem fut ilyen jól a csikó, de ha egy hónapnál tovább kitartanak, megszokják az egy zsák, egy ember törvényt, s akkor ugyancsak megugrik a fizetésük. r Nyolcszáz ember dolgozik a kikötőben, de többségük már nem gyalogmunkás. Darukezelők, targoncavezetők, konténereket mozgatnak, vagy éppen a tengeri kikötőkből ismert pilótát, a boxert. A köz- érthetőség kedvéért: azok a kis motoros hajókat vezetik, amelyek a nyílt vízről bevontatják az uszályokat a rakodóhelyre. S mert a technika fejlődése nem hagyja érintetlenül a szabadkikötőt sem, ezért sok, a berendezések megbízható üzemeltetéséhez szüksége# javító és karbantartó szakemberre is szükség van. Téved, aki azt hiszi, hogy a forgalom csupán a darab- és tömegáru ki- és berakodásából áll. Mint vámmentes kikötő, sokféle külföldi áru kezelésével, csomagolásával is foglalkozhat Csepel. Afféle elosztó és továbbító Szerep is jut az itt dolgozóknak, hiszen a közút, a vasút, s a víz találkozik egy helyen. Két hatalmas medencéje közül, az egyikben uszályokat és motorosokat is javítanak, de szükség esetén ivóvízzel, üzemanyaggal is ellátják a hazai és a külföldi vízi járműveket. Mit hoz a csatorna? Akár a barométer a légnyomásváltozásra, úgy reagál a kikötő a gazdasági élet cikkcakkjaira. Az utóbbi években éppen a recesszió, a gazdasági pangás miatt kicsit megcsappant a forgalom. Gyakran a MAHART-nak kell fuvar után mennie, rábeszélni a külkereskedelmi és termelő vállalatokat a vasútnál, s a közútnál egyaránt sokkal olcsóbb vízi szállításra. Így is sok még a tartalék, a kihasználatlan kapacitás. Határt szab-a fejlődésnek a hajópark nagysága, a hazai kikötők kis száma, s a megszokás. Pedig éppen most, az utóbbi években kerekedett heves vita a szabadkikötő, s általában a dunai hajózás körül. Befejezéshez közeledik az Európa-csatorna, a Duna—Raj- I na—Majna vizi út építése. A I forgalom minden bizonnyal I megsokszorozódik a folyón. A I hajócsordáknak pedig kiszolHórukkolnak a dokkmunkások A* ország legnagyobb konténerrakodója Erdősl Agnes felvételei gálóhelyek, javítóműhelyek, a megnövekedett forgalomhoz raktárak és dokkok szükségesek. Ha mi nem készülünk fel ezekre az egyébként igencsak nyereséges kikötői szolgáltatásokra, a szomszédos országok viszik el a hasznot, nem is beszélve arról, hogy a dunai teherforgalomban is csak alárendelt szerepet játszhatunk majd. Ha már pénz Is lesz Mi a véleménye erről a MAHART vezetőinek? Szerintük semmi ok a sietségre. S nemcsak azért, mert az Európa-csatorna átadása egyelőre késik, hanem mert az új medencék építésére, a kikötői berendezések korszerűsítésére vannak kész tervek. Am pénz, egyelőre nincs. Ha megérnek a feltételek, igazán rövid idő, pár év alatt lehet pótolni ezt a mostani, látszólagos lemaradást. Ha így történik még megérjük, hogy a Csepel-sziget északi része nevéhez híven, valóban olyan lesz, mint valamely igazi tengeri kikötő. Csulák András Szívvel szorgoskodik Bepillantunk a konyhába ^ A Termelőszövetkezetek $ Országos Tanácsának elniik- ^ sége a nemzetközi nőnap ^ alkalmából a Kiváló ter- ^ melőszövetkezeti munkáért J kitüntetést adományozza az ^ alábbiaknak:... Lomén ^ Kihálynénak, a gombai Fáy ^ András Tsz szőlészeti dol- § gozó.jának. ^ (TOT-tájékoztató, 1982. fc március 22.) Csend a hegyen Fenn, a hegyen lassan elcsendesedik a munka zaja, vége a műszaknak. Az asszonyok csomagolnak, átöltöznek, s indulnak haza. Mi még maradunk, beszélgetünk Lomén Mihálynéval. — Hűvös volt ma — húzza összébb a vállára hajtott pulóvert, s mintha kérdőre akarná vonni, a sápadozó napra villan tekintete. — Neim jó ilyen csalóka időben itt kint, az ember könnyen megfázhat. Meg a szőlőnek, a gyümölcsnek sem jó. Csak el ne fagyjanak a'virágok! — Ttt már másképpenn alakítottuk ki a tőkéket — mutatja —, ez korszerűbb művelődési mód, mint amaz ott — bök a kezével egy távolabbi ültetvény felé. — Emitt meg kivágjuk a szőlőt, mert már kiöregedett. Hűvösödik, bemegyünk a nemrég elkészült öltözőbe. Végignézzük a még befejezetlen helyiségeket. A zuhanyozót, meg a mosdót, amelyet jelenleg raktárnak használnak. Bepillantunk a konyhába is, amelynek gazdája Lomén Mi- hályné. ö osztja naponta az ebédet is a többieknek. — örülünk ennek az új épületnek, de örömünk akkor lesz igazán teljes, ha a villanyt is, meg meg a vizet is bekötik. Megígérte az elnök, s ahogy én ismerem, állnC fogja a szavát. Mert így ez olyan, mint a félkarú ember. Bezárjuk az ajtót, hazafelé tartunk. Ahogy a kocsi száguld a keskeny úton, Lomenné egyre csak a mellettünk elsuhanó gyümölcsültetvénye- <iet nézi. Két évtized — Ismerem én az Irmuskát, tudom, hogy nagyon szereti a munkáját — indokolja Szá- szik Károly téeszelnök, miért is terjesztették fel kitüntetésre Lomén Mihálynét. — Aft tartottuk a legfontosabbnak, hogy immár húsz esztendeje vesz részt szövetkezeti munkában. S mindig ott dolgozott, ahol a legnagyobb szükség volt lelkesedésére, szorgalmára. Munkájáért már tpbbször kapott elismerést, s mert a tagság tiszteli, beválasztották a vezetőségbe is. Furucz Zoltán
