Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

1982. MÁJUS 25., KEDD x/uriav 3 Nyárias csúcsforgalom az országutakon Telt ház volt mindenütt Változó célokkal A jó acélhoz nedves taplót? Döntést, magatartást, tevékenységet befolyásol Mindannyiunk örömére tart a nyárias meleg, bár a hét vé­gére nem tűzött úgy a nap, a szórt fényben talán még kelle­mesebb a süikérezés, nem ége­ti le ilyenkor a napsugár a fénytől elszokott bőrt. Élvez­hetjük a természet tavasz végi tobzódását: havazást mímel a nyárfa mindenfelé szállingózó virága, messziről érezzük az akác bódító illatát. Az erdő­mélyről felhangzik a kakukk csalogatója. Foglalt hálóhelyek Kevesen maradtak a nagy­városok betonrengetegében, a fülledt lakásokban. A nyári kánikulai forgalommal ■ vete­kedtek a strandok. De, aki nem szereti az ottani ricsajos nyüzs­gést, vette sátorfáját, s fölment a hegyekbe vagy a kiskertjé­be. A kiskert-tulajdonosoknak nem gond a szállás, kisebb- nagyobb házikókban kellemes ilyenkor a hét vége. Viszont a kirándulók telt házra találtak mindenütt szombat este. Ta­nulság, hogy előre meg kell szervezni az éjszakai alvóhe­lyet. máskülönben még aznap hazamehetünk vagy jobb hí­ján elalhatunk a kocsiban, esetleg sátrat vásárolunk. s megoldódik a gond. Visegrá- don a hegy tetején lévő jurta­táborban foglalt volt minden sátor. Kedves szóval invitál­ták a vendéget, mondván, hogy sátrat még a legforgalmasabb időszakban fel lehet verni, csu­A Pest megyei Fogyasztási Szövetkezetek közül tavalyi gazdasági, társadalmi, mozgal­mi eredményeiért — ahogy ar­ról lapunkban is beszámoltunk — a megtisztelő kiváló címet nyerte el a Szob és Vidéke, a Ráckeve-ás Vidéke,-a Galga- - vidéke Afész, a kiskúnlacházi Fáy András Takarékszövetke­zet, s dicsérő oklevelet kapott a nagykátai takarékszövetke­zet. De nemcsak a kiválóak le­hetnek büszkék az eredmé­nyeikre, hanem a többiek is. Azaz finomítva a megfogalma­zást: nekik sem kell szégyen­kezniük — ahogy azt a Pest megyei MÉSZÖV elnöksége legutóbbi ülésén megállapítot­ta. A fogyasztási szövetkezeti tagság például egy év alatt 9 ezerrel lett több! Az áfészek- nek 136 ezer, a takarékszövet­kezeteknek 175 ezer, a lakás- szövetkezeteknek 9 ezer tagjuk van. S igaz ugyan, hogy ez nem jelent olyan szoros köte­léket, mint például a termelő­szövetkezeti tagsági viszony, de az kétségtelen, hogy nagy tömegekről, s ezáltal szövetke­zeti tömegmozgalomról be­szélhetünk. Ráadásul a fo­gyasztási szövetkezetek nem­csak közvetlenül az alkalma- zottaikra és tagjaikra hatnak, hanem szerepüknél fogva partnereikre is. Az áfészek pél­dául a vásárlóközönségre. Sőt, az áfészek felelősek területük kereskedelmi ellátásáért. Tavaly a szövetkezeti üzlet- hálózat összesen 9 ezer négy­zetméterrel bővült, s 7 új ta­karékszövetkezeti üzletházat, s 662 szövetkezeti lakást adtak át. Az áfészek árbevétele 11,5 milliárd forint volt, ami 7,6 százalékkal magasabb a ta­valyelőttinél. Az idén a bolti kiskereskedelmi forgalmat 7 százalékkal kívánják növelni. Legjobban — 7,8 százalékkal — várhatóan az iparcikkek el­adása emelkedik. ' A vendéglátóipari forgatóim 1981-ben igen mérsékelt volt, az előző évhez képest csak 2,4 százalékkal emelkedett. Min­den bizonnyal közrejátszottak ebben a vendéglátóipari és egyéb árak alakulása, emelke­dése. a vásárlói, szórakozási szokások változásai is, de a vendéglátók sem tettek meg mindent azért, hogy — jel­szavuk szerint — a vendéglá­tás szíveslátás legyen. Az idén fordulatot szeretnének elérni. A mostani terv átlagosan 5,7 százalékos emelkedést ir elő. örvendetes, hogy ezen belül a legtöbb figyelmet az étel és üdítő ital eladására fordítják. pán a jurtaférőhely véges. Ugyanitt szívesen igazítják el az érkezőt, hol ebédelhet, va­csorázhat finomat, olcsón. A túristaházban házias ízekre bukkan a túrista. csupán az a baj. hogy délután hat után már nincsen felszolgálás. A közel­ben levő Silvanus szállóba pedig csak tömött pénztárcá­val érdemes megérkezni. Bár a sörözőrészben pogácsa és sör mellett, olcsóbban megússzuk. Nagy élmény kiülni a teraszra, innen csodálatos kilátás nyí­lik a Dunakanyarra. Hosszabb rövidebb kirándulóutak vezet­nek az erdőbe a Silvanus mö­gül. Az utasok kérésére Dobogókőn csak függönyt lenget a szél a régi turistaház ablakán, a hangulatos kis fa­házat jó lenne, ha minél előbb berendeznék — akár túriszti- kai kiállítás vagy a Pilis ter­mészeti érdekességeit illuszt­rálhatnák —. mert a túristák bepillantva csupán törött bú­torok raktárát láthatják. Eny- nyit mindenképpen megérde­melne az ország egyik legré­gebbi fából épült túristaháza. A Nimród mögött hinta, gyer­mekjátékok várják a kicsinye­ket. Ugyancsak sok gyermek kereste fel a dobogókői kis ál­latkertet. Hogy miként lehet Viseg­Az ételekből 7,5 százalékkal szeretnének többet forgalmaz­ni. S hogyan? A propaganda javításával, a szerződéses üze­meltetési forma kiterjesztésé­vel és a jobb színvonalú ven­déglátással. Tavaly" Sí burgonya-, a zöld­ség- és a gyümölcsfelvásárlás és értékesítés árbevétele 652 millió forint volt. Az idén to­vábblépnek. A tavalyinál 19,6 százalékkal több burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt ter­meltetnek, vesznek meg és ad­nak el.. Ez mennyiségben — a terv szerint — 35 ezer 658 ton­nát jelent. Ka nem is álltak 6r8k me­gyeink határain, mégis nemrég szó sem lehetett arról, hogy a mégoly közel élő, másik me­gyéhez tartozó települések kö­zött kapcsolat jöjjön létre. Er­re jó példát szolgáltak a me­gyehatáron véget érő utak, de minden más jó kezdeményezés is legtöbbször a határokon be­lül maradt. Pedig sokszor egy szerény tábla jelentette azt, hogy az ember Pest, Bács, avagy Szolnok megyében jár. B.rja erővel Szentlőrinckátát elhagyva, a messzi határban csupán egy embert látni, szaporán emelge­ti, süllyeszti földbe ásóját. Lé- nárd Joakim Pest megye, ha­tárán Jászfényszaru tanyavilá­gában él. Kis házából jól látni a megyehatárt jelző táblát. Itt ér véget Pest és kezdődik Szol­nok megye. Megszólítom az idős embert, barátságosan válaszol: — A kertet teszem rendbe. Igaz, már a hetvenet taposom, de még mindig csülkölök. Pe­dig az a mondás járja: hetven felé hazafelé. No, de én még bírom erővel. Nézzen körül, alig van már itt tanya, leron­gyolódtak. Én maradtam, meg­szoktam itt. A többiek a köze­lebbi kenyérkeresethez húzód­tak. Amikor arról kezdtünk be­szélgetni, hogy itt a megyeha­táron merre veti az irányt, ha ügyes-bajos dolgát kell intéz­ni, kezével Szentlőrinckáta fe­lé mutat. — Vásárolni Lőrinckátára járok. Arról még utazni is könnyebb busszal, öreg lá­I baimnak közelebb a megálló. rádról Dobogókőre könnyen átjutni? Kevés autós gondol arra, hogy a révátkelőknél le­rövidíthetik útjukat. Nagyma­rosnál háromnegyed óránként, Vácnál viszont azonnal fordul­tak a kompok. A Dunakanyar mindkét oldalán összefüggő kocsisorok alakultak ki, főként vasárnap este. hazafelé jövet. Most érdekes módon nem is a Szentendrei úton volt torlódás — sokan letértek Budakalász- nál a külső Bécsi út irányába —. hanem a 2-es úton. mert a Váci út nehezen tudta fogad­ni a kocsiáradatot. Itt is akad megoldás a forgalom lecsapo- lására, ha Főt felé mennek el, de ez meglehetősen nagy ke­rülő. Sokan utaztak a HÉV- vonalakon és az autóbuszokon. Sohár István, a Volán 20-as számú Vállalat forgalmi osz­tályvezetőjének tájékoztatása szerint, a legtöbben Szentendre, Érd, Vác és Zsámbék térségé­ben utaztak. A három nap alatt 308 kisegítő járatot indítottak, 19 ezer 513 utassal. Vasárnap­tól új menetrend érvényes. A legtöbb gond a Monor—Üllő— Vecsés—Budapest útvonalon jelentkezett, ugyanis itt lénye­ges változtatások történtek. A tájékoztatás szerint az utasok kérésére a közeljövőben korri­gálják az időpontokat, ha szük­séges. Szigetszentmiklóson he­lyi járat indult, a Petőfi ut­cából indul a körforgalom. Strandellátás Leányfalun csaknem négy­ezren fürödtek, a gyermekme­dencében élvezték a legkiseb­bek a lubickolást, a meleg vi­zet. A Pest megyei Vendéglá­tóipari Vállalat két standja szendviccsel, üdítővel, fagylalt­tal várta a megéhezetteket. Koós Lászlómé termelési és értékesítési osztályvezető sze­rint. 70 ezer forint értékű for­galmat bonyolítottak le. VI- segrádon a Vár Étteremben fordultak meg sokan, 80 ezer forint volt a bevétel. Megnyílt és igen hangulatos Szentend­rén a Művész Presszó belső kerthelyisége. A mozgó büfé a Lupa-szigeti kempingezőket látta el. Sokan élvezték az es- jti órákban az autósmozi előadá­sát Szentendrén. I Er. K. Más fontos ügyeimet intézni a tanácshoz mehetek. Oda pedig csak kerékpárral jutok. Itt, a földúton nincs olyan messze, ott őrzik a fejlapom. Szentlőrinckáta három szom­szédos Szolnok megyei közsé­ge: Pusztamonostor, Jászfelső- szentgyörgy és Jászfényszaru. Az utóbbiban található a nagy­községi tanács székhelye is. A megyehatáron túl a Zagyva sem töri meg a táj egységét. Jászfényszaru utcáin ugyanaz a kép fogad, mint Szentlőrinc- kátán. Több új ház, s jó né­hány épülőfélben. Pedagógus elnök A jászfényszarui tanácshá­zán a szomszéd megyéből be­toppanó újságírót barátságo­san fogadják. Arra a kér­désre: választóvíz-e a megye­határ. már közösen kerestük a választ: — Lánykoromban a búcsúk vége verekedéssel ért véget. Az a virtus járta, hogy akár a szentlőrinckátai vagy a jász­fényszarui búcsún, ha idegen legény, azaz szomszéd falubéli jelent meg, nem szívesen fo­gadták. Akkor meg végképp magára haragította a helybeli legényeket, ha egy kislányra is szemet vetett. Na, de ennek már vagy húsz éve, s ma a gyerekeink együtt diszkóznak, hol itt, hol ott — mondja Bach- ler Józsefné, Jászfényszaru nagyközségi pártbizottságának titkára. Kiss László tanácselnök 1980 óta igazgatja a három község dolgait. Mint pedagógus, még­Tréfásan ugyan, de azt mondják a szakemberek: köny- nyebb fölsorolni, mi nem tar­tozik a gazdasági szabályozó eszközök közé, mint azt el­mondani, ez a bonyolult kap­csolatrendszer miféle elemek­ből tevődik össze. Való igaz ez, mert a közgazdasági sza­bályozók — ahogy a minden­napos szóhasználat egyszerű­síti a gazdasági szabályozó eszközök hivatalos elnevezését — az áru- és pénzviszonyok megjelenítésének egyik fő te­repeként a gazdaságirányítási akarat közvetítői. Céljuk: a vállalati mutjka terelése — részben korlátozásokkal, rész­ben kívánatos, mert sikert, eredményt ígérő feladatok ki­tűzésével — az össztársadalmi érdekekkel minél jobban egye­ző és ugyanakkor a csoport- és az egyéni érdekeket is ki­elégítő, azokat összehangoló útra. Nem volt jó irány Döntést, magatartást, tevé­kenységet — fejlesztési célo­kat, termelési, értékesítési gya­korlatot, mindezekben stra­tégiát és taktikát — befolyáso­ló eszközök rendszere a köz- gazdasági szabályozás és a hangsúly a rendszerre, tehát az elemek egyeztetett, össze­hangolt jellegére, működésére jut. Amennyiben ugyanis a rendszer bizonyos elemei nem aktívak, vagy nem ugyanab­ban az irányban hatnak, mint a többi, akkor a rendszer egé­szében fennakadások mutat­kozhatnak. Kézenfekvő példával élve: azért került sor 1980-ban a gazdasági szabályozó eszközök alapvető változtatására, majd 1981-ben további finomításá­ra, mert bebizonyosodott, hogy elemeinek jelentős része nem felel meg a világgazdasági változások követelte igazodás­nak, nem úgy, nem abban az irányban korlátoz, illetve ösz­tönöz, amilyen módon, ami­lyen irányban haladni kelle­ne. A megyében dolgozó ipar- vállalatoknál például az a fur­csa helyzet állt elő, hogy a kockázatot vállaló, a külpiaco­kon sikeres értékesítési akció­Is jól ismeri az embereket. Szérinte a kapcsolatok keresé­sében nagyobb része van az embereknek, mint a vezetők­nek. S ezen kell változtatni — fogalmazza meg. Mert köny- nyebb közösen tépelődni azon, hol kellene tenni az összekötő kapcsok erősítéséért. — Az igaz — szól elgondol­kozva —, éppen a minap jutott eszembe, hogy munkaerőgon­dokkal küzd a Pestről idetele­pített két gyár. S a jászfelső- szentgyörgyieket az Orion gyár busza Szentlőrinckátán ke­resztül szállítja. Csupán csak meg kellene állni, s felvenni az ottaniakat. Mindez szerve­zés kérdése. Egyiht ünnepelnek — A szolgáltatásokkal is még hadilábon állunk, azért a kezdő lépéseket már megtet­tük — szól az elnök —, hiszen az első ténykedéseim egyike volt, hogy meghívtuk a szent- lőrínckátaiakat, s felajánlot­tuk a költségvetési üzemünk segítését. Az orvosi ügyeletnél sem számítanak a mfegyehatá- rok: az orvos nem azt nézi, hogy melyik megyében él, ha­nem azt, mi a baja. De nemcsak áz orvos, ha­nem a községek lakói is szíve­sen járnak Lőrinckátára. Lé- nárd Joakim szavait erősíti meg a szentlőrinckátai közsé­gi tanács elnöke is. — Éppen közeli példát is mondhatok — mondja Kókai Ferenc tanácselnök —, hiszen kát lebonyolító termelőhelyek nyeresége kevésbé nőtt, mint azoké, amelyek a szürke kö­zépszer útját járták, kockáza­tot nem vállalva, a kivitelt visszafogva. Illő most már választ adni arra, mit értsünk a korábbiak­ban többször szereplő elemek kifejezésen. S itt visszautalunk a bevezetőben állókra, arra tudniillik, hogy a fölsorolás korántsem lehet teljes, éppen a részletek gazdagsága miatt. A gazdasági szabályozó eszkö­zök része: az ár-, a hitel-, a jö­vedelem-, a külkereskedelem- és a fejlesztés- (beruházás-) szabályozás, a termékforgal­mazás rendjének kialakítása, a területfejlesztési célok eléré­sének módszertana, a tanácsi gazdálkodás mikéntjének a ki­jelölése stb. Mindezek — és a nem em­lítettek úgyszintén — további részekre tagolódnak. így pél­dául a jövedelemszabályozás­ba tartozó adózás, elvonás és támogatás újabb csoportokra bomló fogalmakat ölelnek fel, mint ahogy az árszabályozás­nál — árformák, az árkalku­láció rendje stb. — hasonló a helyzet. Kissé elidőzve ennél a két szabályozási elemnél, néhány tényt segítségül véve mondandónk gyakorlatiasabb megvilágításához. Az állami költségvetésnek a megyéből származó bevételei között a legnagyobb tétel a vállalatok — ide értve a mezőgazdasági szövetkezeteket is — befizeté­se. Ezek a befizetések a teljes bevételnek több mint a négy­ötödét adják, a gazdálkodás különböző részvételeihez kap­csolódva, mint jövedelemadó, földadó, forgalmi adó stb. Segítője legyen Azt, hogy e források aránya miként alakul a gazdálkodók összes befizetésein bélül, meny­nyiben számíthat azokra a költségvetés, milyen mértékig terhelik azok a termelőket, a gazdasági szabályozók esz­közrendszere hivatott kijelöl­ni. Másfelől közelítve ugyan­ahhoz a gondolati maghoz: ár­támogatásokra, termelési tá­mogatásokra stb. a megye üzemeinek a költségvetés 1979­a munka ünnepét együtt ültük a szomszédainkkal. Persze nemcsak az ünnepeken talál­juk meg egymást, de a hétköz­napokon is. A jászfényszarui tanáccsal kötött szerződés is élő példája ennek. S az sem titok, hogy környékünkön na­gyon sok fóliás dolgozik. Ok azután megtalálják egymást, amikor tapasztalatot kell cse­rélniük. Az embereken múlik A Zöldért felvásárlótelepén a retket rakják teherautóra. Irány a budapesti piac! — Elmúlt már az az idő, amikor tilos volt a szomszéd megyéből felvásárolni, bár ak­kor is megtaláltuk az értékesí­tés módját. Van is bőven ter­melőnk, aki idehozza áruját. Több mint ötven családdal szerződtünk. Főleg paprikát, uborkáit főzőtököt és paradi­csomot hoznak. De nemcsak egyéniekkel, hanem a jászsá­gi áfésszel, a jászberényi ter­melőszövetkezettel is szerződ­tünk — magyarázza Máté Jó­zsef telepvezető. Ügy tűnik, már egyre in­kább tudatosul mindkét olda­lán a megyehatárnak, hogy rossz szomszédság török átok. A kezdő lépéseket már megtet­ték. De mégis figyelemre mél­tó a jászfényszarui tanácsel­nök gondolata: kapcsolatok milyensége nem rajtuk, ha­nem az embereken múlott. A közös munka, a közös föld eb­ben segített, de mégsem árta­na, ha tovább is lépnének, s a megyehatárt jelző tábla csak jelkép lenne mielőbb. De nem­csak Jászfényszarun és Szent­lőrinckátán. hanem a többi megyehatáron húzódó telepü­léseknél is. Szalai Mária ben háromszor annyit fizetett ki, mint 1970-ben. Ez a ked­vezőtlen irányú módosulás ar­ról tanúskodott, hogy nem a kívánt módon, nem a kellő következetességgel hatnak a szabályozóknak azok az ele­mei, amelyek feladata a gaz­daságosabb termelés, a ver­senyképesség fokozása, a ter- .melési költségek fajlagos csök­kentése mint megkerülhetet­len követelmény közvetítése lenne. Ilyen és hasonló tapasztala­tok birtokában vált szükség- szerűvé a szabályozók alapve­tő változtatása 1980-ban, ami­nek következményeként addig soha nem tapasztalt differen­ciálódás kezdődött meg a me­gye iparvállalatai között. Ez a differenciálódás mintha min­denkire ráijesztett volna — és ilyen ijedelmekkel gyakran ta­lálkoztunk —, mert lendülete megtört, mértéke csökkent 1981 második felében és idén ez az irányzat folytatódik. Márpedig bármennyire kelle­metlen is, tudomásul kell venni: a megye ipari, építő­ipari, mezőgazdasági vállala­tainak, szövetkezeteinek több­ségénél az ún. jövedelemter­melő képesség — leegyszerű­sítve, a tevékenység tiszta haszna — csekély, nemzetközi összehasonlításban és hosszú távra kivetítve nem biztat sok jóval változatlansága ese­tén. A gazdasági szabályozó esz­közök gerincét a gazdaságpoli­tika alakítja ki, s azért, hogy a gerinc — rajta a megfelelő­en elhelyezkedő idegekkel, inakkal, erekkel, azaz szabá­lyozási részletekkel — a nép- gazdasági terv végrehajtásá­nak segítője legyen. A szabá­lyozó eszközök rendszerének meghatározása tehát elválaszt­hatatlan a tervezőmunkától. (A népgazdasági tervezés tör­ténelmében első ízben a ne­gyedik ötéves terv — elfogad­ta az országgyűlés 1970. októ­ber 3-án — szentelt külön törvényrészt a gazdasági sza­bályozók rendszerének.) Eb­ben a megfogalmazásban már benne rejlik az is, hogy a vál­tozó célokat nem lehet válto­zatlan gazdasági szabályozók­kal elérni! A korszerűsítés — hol alapvető, hol finomító jel­leggel — elengedhetetlen, szüntelen folyamat, de ugyan­akkor ez a munka nem vál­hat szeszélyessé, váratlanul be- következővé, amire azonban mégis volt nem egy példa. Sőt, arra is, hogy visszamenőleges hatállyal változtak meg a szabályozás egyes elemei... A viták alapja Elismerve az elméleti és gyakorlati igazságot: tökéletes szabályozás nincsen, nem hoz­ható létre. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy az eszközrendszernek egyszerre kell kielégítenie a rugalmas­ság és a stabilitás — látszatra szemben álló — követelmé­nyét. Ha nem sikerül ezt el­érni, akkor úgy járnánk, mint az egyszeri ember, aki nagy pénzt adott ki azért, hogy a tűzcsiholáshoz jó acélja le­gyen, ám nem ment semmire mégsem, mivel arra már nem ügyelt, taplója nehogy nedves legyen. A részletnek, a nem döntőnek tartott tényező, a mellékes eszköz — a tapló, esetünkben a szabályozás esz­közrendszere — adott hely­zetekben döntővé léphet elő. Napjainkban a szabályozás több eleme — így a jövede­lemképzés, a bérszabályozás — heves viták kereszttüzében áll a megye iparvállalatainál, me- gőgazdasági szövetkezeteinél, öreg hiba lenne úgy vélni, ezeknek a vitáknak nincsen gyakorlati alapja! Sokféle ta­pasztalat mutat ar.u: a válto­zott és változóban levő gazda­ságpolitikai célokat — éppen a hatodik ötéves terv nyitottsá­gából következően — a sza­bályozás fejlesztésével elérhet­jük. ennek híján azonban alig­ha. E fejlesztésnek a késedel­me nem csupán a célok elé­résének késedelmével egyen­lő, hanem társadalmi-gazdasá­gi feszültségek fölhalmozója is lehet. Mészáros Ottó Az Áfészek 1982-ben Tovább bővülő hálózat Rossz szomszédság, török átok Választóvoitsl-e a megyehatár?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom