Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

*rcm * 4 rt & l f 1982. MÁJUS 25., KEDD Hazakerült * az Omagyar Mária-siralom Pieter de Somer, a Leuveni Katolikus Egyetem rektora hétfőn átadta Zircz Péternek, az Országos Széchényi Könyv­tár főigazgató-helyettesének azt a XIII. századi pergamen­kódexet. amely az egyik leg­régibb írásos emlékünket, az Omagyar Mária-siralmat tar­talmazza. A két intézmény ve­zetői aláírásukkal hitelesítet­ték a megállapodást, amelynek értelmében a leuveni egyetem flamand vonatkozású tudo­mány-. könyv és művelődés- történeti dokumentumokat kap cserébe a számunkra felbe­csülhetetlen értékű kódexért. Az ünnepségen jelen volt Kor- csog András művelődési mi­nisztériumi államtitkár, s a politikai, a tudományos, az irodalmi élet számos vezető személyisége, valamint Jacques G. Gerard, a Belga Királyság budapesti nagykövete. Vöröskeresztes fesztivál Nagykőrösön Sikeres filmbemutatók Vasárnap ünnepélyes külső­ségek között ért véget Nagy­kőrösön a VII. vöröskeresztes, egészségügyi és környezetvé­delmi amatőrfilmfesztivál. A nemzetközi zsűri megállapítá­sa szerint az idei verseny szín­vonala minden tekintetben felülmúlta a korábbi fesztivá­lokét. A döntés szerint a Ma­gyar Vöröskereszt nagydíját a bemutatott holland filmek együttesen kapták meg. A dí­jat dr. Kaposvári Júlia, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkárhe­lyettese adta át az alkotócso­portnak. A Vöröskeresztes Társasá­gok Ligájának nagydíját Cla­rissa Starey, a liga képviselő­je és a zsűri elnöke adta át dr. Csaba Jánosnak, a buda­pesti Balassa János Kórház sebészének Kambodzsa című filmjéért. , A Nemzetközi Amatőrfilm Szövetség, az UNICA díját dr. Buglya Sándor, az elnökség tagja nyújtotta át a spanyol delegáció vezetőjének, Raul Contel rendező Cos Trencat cí­mű filmjéért. Az Országos Or­vostudományi Filmszolgálat különdíját B. Tóth Lajos igaz­gató adta át az olasz küldött­ségnek dr. Elena Massarani, a Kínai orvoslás. című filmjéért. A vöröskeresztes filmek ka­tegóriájában az első díjat Nagy Gyula, az egészségügyi filmek csoportjában pedig az NDK dr. Georg Benjáminról elnevezett filmklubja, a kör­nyezetvédelmi kategóriában pedig a belga Frieda Dewilde vehette ót. A díjakat dr. Csi- csay Iván, a megyei tanács el­nökhelyettese, Kocsis Jánosné a városi tanács elnöke, dr. Ka­posvári Júlia és Fekete Tibor, a KISZ KB osztályvezetője ad­ta át. F. P. Illyés Gyula köszöntése Vácott Gondolkodó emberfők társai Mag nem hullhat Jobban termékeny földbe, mint abban a közösségben, amely sajátjának tudja nemzete nagyjait, s ahol a kimondott szónak annyi becsülete legyen, mint Vácott, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyárában. Egy tiz esztendővel ezelőtti látogatás Darvas Józseffel most ismét megújította a jelenlevők emlékezetét: a költő távollétében is a népben, nemzetben gon­dolkodó Illyés Gyulát köszöntötték. Mint a sereg felderítői, ajánlották neki szívből jövő tiszteletüket és megemlékezésüket nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Pádár Sándor igazgató kö­szöntötte a megjelenteket: Kozmucza Flóra Illyés Gyulá- nét. s a másik nagy gondol­kodó, Németh László feleségét, Czine Mihály egyetemi tanárt és Horváth Ferenc előadómű­vészt. Elöljáróban, mindenki figyelmébe ajánlotta azt a ti­zenhat fényképet, amely a már említett 1972-es látoga­tást örökítette meg, s azokat a kiadványokat, amelyek az ülyési életmű fontosságára, Összetettségére és mélységére utalnak. — Irodalomszerető, olvasó emberek készítették a kiállí­tást — mondta az igazgató —, s a hagyomány, amely irodal­mi estek sokaságát honosí­totta meg a gyárban, ma már csodákra képes: nemcsak az írókat, költőket, a híressége­ket várják dolgozóink, hanem a gondolkodó emberfők társai akarnak lenni. S hogy semmiféle idézet ne maradjon papíron, máris Hor­váth Ferenc következett, egy hosszabb lélegzetű, majd fél­száz évvel ezelőtti Illyés-vers életre keltésével. A kacsalábon forgó vár is a nézőpontok so­kaságára utalt, amiről ma épp­úgy kell és lehet beszélni, mint egykoron, s amely csak­úgy megkívánja a helytállást, mint születése pillanatában. — Nehezen kopik el a mon­dandója — fűzte hozzá meg­jegyzésként a versmondó, s hogy még keményebbé tegye szavait, belekezdett A költő felel nagyhatású gondolatfres­kójába, s felerősítette az ily- lyési közösségérzetet: magam is több vagyok, ha én általam erősödtetek. Alig hangoztak el a Széche­nyi szellemében is programot adó verssorok, Czine Mihály méltatta a jubiláns költőt. — Köszönteni nehéz azt. aki rendkívülit hozott, aki egy népközösség sorsát viseli, gondját megfogalmazza — mondta. — Ady, Néméth László, József Attila mellett ő adta a legtöbb felismerést arról, hogy a népet kell nem­zetté erősíteni, ha nem akar­juk, hogy kihulljon az idő Ócsaí kulturális napok Koncert remek környezetben Május 17—31. között vendé­geket fogad Öcsa. A kulturá­lis napok programjában, amelyben néptánc és népzene, kiállítás, színművészek ven­dégszereplése, játékos sport­vetélkedő, könnyűzenei talál­kozó egyaránt megtalálható, két alkalommal is méltó sze­repet kap a remek akusztiká­jú műemlék templom. Az elmúlt szombaton a fennállásának negyedszázados jubileumát ünneplő Magyar Kamarazenekar — hangver­senymester Tátrai Vilmos — és Friedrich Ádám kürtmű­vész adott hangversenyt. Egy héttel később Gregor József és Gallai Judit énekművész. Fenyő Klára hegedűművész és Kovács Endre orgonaművész estjére kerül sor. Az első koncert a Magyar Kamarazenekar jóvoltából Mozart Serenata notturna cí­mű darabjának megszólalta­tásává] kezdődött. A játékos humorú mű nyitó indulója és a záró rondó remek intonálá- sa megalapozta a hangver­seny sikerét. A közönség so­raiban egyaránt helyet foglal­tak a község lakói, valamint a komolyzene messzebbről ér­kezett szerelmesei, többek kö­zött a hazánkban vendégeske­dő világhírű filmszínész, Mi­chael York. Az est kiemelkedő esemé­nyét Mozart Esz-dúr kürtver­senyének előadása jelentette, amelyben a kürt egyszerre szólal meg a zenekarral, s csak a főtéma indításával vá­lik ki az együttesből. Fried­rich Ádám szólója az Alleg- róban, internálása a lassú má­sodik tételben, meleg, bárso­nyos játéka a fináléban egy­aránt emlékezetes volt a hall­gatóság számára. A program befejezéseként, tisztelegve a kétszázötven éve született Joseph Haydn mű­vészete előtt, a La Passione néven ismert f-moll szimfó­nia szerepelt a Magyar Ka­marazenekar műsorán. Haydn szenvedélyes muzsikáját leg­hűségesebben a bevezető Al- legróban, valamint a záróté­telben tolmácsolták, míg a közbülső két tétel kissé visz- szafogottnak tűnt. A hálás kö­zönség ráadást követelt, amely ismét egy remekbe sikerült Mozart-interpretáció volt: a D-dúr szerenád lassú tétele. A komolyzenei koncertek szervezésében és lebonyolítá­sában oroszlánszerepet vállaló Dunatours egyidejűleg az ócsai tájvédelmi körzet árhú­zóban rendezett helytörténeti kiállítást, s egyben a még el­hanyagolt állapotú, de rend­kívül érdekes ágasházat kí­vülről is megtekintésre aján­lotta. Pintér Emőke rostáján. A magyarságot gyö­kereinél kötötte össze az euró­paisággal, s ő volt az. aki azért jött haza Párizsból, hogy a néma tájról írjon eleven szí­vekbe. Czine Mihály megrázóan közvetlen és láttató szavai után Horváth Ferenc A refor­máció genfi emlékműve előtt című verset mondta el. majd a váci KISZ-kórus egy másik nagy nevelő, Kodály Zoltán kórusműveit szólaltatta meg. Kodály hallgatása közben is óhatatlanul Illyés sorai tolul­tak előtérbe, amit a nagy ze­neköltőről írt: ...bármily te­rületén működünk is az élet­nek, ha ottan olyan erővel, olyan egyenes jellemmel vé­gezzük munkánkat, amire ö példát adott, akkor mindnyá­jan, kivétel nélkül az ő nyom­dokain, részesei lehetünk egy egész nemzet nevelésének: irá­nyításának. Ekként hatott Illyés Gyula is, akit távollétében piros szegfű és fehér margaréta kö­szöntött az asztalon. Ezen a szombat estén szívből jött minden szó és érzelem: az emberek magukénak, közülük valónak tudták nemzetünk nagy j át. Molnár Zsolt Kiállítótermekből Emberi értékek újrafogalmazói Gálffy Lola és Kántor Andor gyűjteményes kiállí­tása a Szentendrei Képtár­ban június végéig tekint­hető meg. Hugo Landher tárlata a Pest megyei Mű­velődési Központban volt látható május 23-ig. Faze­kas Magdolna festményei a ceglédi kórházban vehetők szemügyre május 25-ig. Csöndes elmélyülés Sokan emlékeznek arra, hogy a Gálffy—Kántor mu- vészházaspár a szentendrei festőknek nemcsak példaképe volt harmonikus életvitelük és következetes alkotótevé­kenységük miatt, hanem a kertjükben elhelyezett malom­kőasztal sok esti beszélgetés­nek adott nyugalmat, otthont. Gálffy Lola emlékkiállítása egy olyan, törvényeit ismerő alkotó festőpályáját mutatja be, aki ismerte határait és művekkel építette a Nagybá­nya—Szentendre jogfolytonos­ságot. Arról van szó ugyanis, hogy Gálffy Lola Réti István tanítványa volt. Ifjúságát Nagybánya, felnőtt korát 1938- tól Szentendre határozta meg. Szívóssága nyugalom volt: csöndes és rendszeres elmélyü­léssel tudta összegyűjteni a piros almákban, kék pohár­ban, lámpás csendéletben, pe­reces kislányban, petúniákban, nagybányai templomban, szentendrei kertben. Rajzai­nak halk pedantériája ötvöző­dött színrendjével, mely emlé­kezetessé tudta tenni szobájá­nak csíkos huzatú karosszékét, olvasó lányát és a kertben fe­hérlő házat. Tisztességes em­ber, jó festő volt. Lehet en­nél többét mondani? Többet igen, igazabbat semmiképp. Oldott festőiség Kántor Andor a szorgalom és a festői becsület jegyében hozta létre tekintélyes életmű­vét. Rudnay Gyula volt a mestere, 1928-ban végzett a képzőművészeti főiskolán. Munkácsy-díjas, érdemes mű­vész, hosszabb ideig működött tanárként, igazgatóként a kép­zőművészeti gimnáziumban. Elemző festő, aki mindig új művek tapasztalatával járt vé­gig minden új lehetőséget. Vannak olyan alkotásai, ame­lyekben Barcsay, Ilosvai Var­ga, Kmetty eszményeihez kö­zelít, de mindig megmarad önmagának. Sajátos posztimp­Kántor Andor: Makkosék háza resszionista stílusában örökí­tette meg Szentendre panorá­mára bővített, majd kertre, házakra, virágokra szűkített valóságát, a nyári zöldek in­váziójában lélegző pilisi he­gyeket. Bár szélesebb a ská­lája Gálffy Lolánál, de ugyan­olyan szabados. Torockói kis­lányt láttamoz és Bükkös-pa­takot, sikátorban haladó sze­keret, szamárhegyi házakat és nagymarosi tetőket, Dunaka­nyart és pöttyös bögrét, osz­lopos kerítést és a régi mű­vésztelep vizuális események­ben mindig dús kertjét. Festőiségének oldottsága fel­erősíti a szerkezet szigorát. A kettő nem ellentéte egymás­nak, sokkal inkább kiegészítő­je. Pályája egyenletes, egye­nesen ível szívósan felfelé, megtorpanás nélkül. A színek és formák megegyező minősé­ge jelenti képeinek harmóniá­ját. Kántor Andor művészete kellő mértéktartással és arányérzékkel egyformán te­ret ad a valóságábrázolás­nak és a konstruktivizmusnak. Ez nemcsak stílusa, hanem magatartása, meggyőződése és lényege. így járult hozzá ah­hoz, hogy Szentendre Nagy­bánya után hasonló mérték­ben válhatott művészi kategó­riává. Egymásra hasonlítani Hugo Landher holland fes­tőművész ötven festményét a Magyar Eszperantó Szövetség­nek adományozta. A képekből láthattunk kiállítást. V-FIGYELŐ' Bárdi. Volt a mi televíziónk­ban már egy olyan néhány da­rabos sorozatocska (három vagy négy évvel ezelőtt — ki tudja az ilyesmit pontosan fej­ben tartani?), amely egy-egy jelesebb színészt léptetett fel a Moulin Rouge színpadán, még­pedig afféle házigazdaként. Azt hívtak meg szereplőtársu­kul, akit akartak, s olyasmi­ket adtak elő amely számok­hoz a legtöbb kedvet éreztek; tehát mintegy kivirágoztathat- ták tehetségük egész , rózsa­kertjét. Ügy látszik, most megint előkaparódott a régi ötlet, mert vasárnap este ismét a képer­nyő birtokosa lett egy kiváló teátrista, nevezetesen Bárdi György, aki Kisded játékaim címmel (bizony nem sokat törhette a kobakját az, aki eme elnevezést kiötlötte), öt­ven percen át produkálta ma­gát néhány kedves kollégájá­val. Nos, Bárdiról eddig is tud­hattuk. hogy legjava színpad­járóink közé tartozik, s drá­maszöveget éppen oly jól ad elő, mint verset, tehát, mint mondani szokás, ő egy all round színész. Nem is csalód­tunk benne: amit ezen a va­sárnap estén például Szép Er­nőnek A hasbeszélő című kis tragikomédiájában véghezvitt, az gazdag színezéséért, az át­élés tökélyéért, a néző elemi erejű megborzongatásáért iga­zán csillagos ötöst érdemel. És ugyanígy az a páros jelenet is, amely Molnár Ferenc Színház című darabjából került ebbe mustrába, és amelyben a szin­tén nagyszerű Ruttkai Évát láthattuk a Vígszínház szóban forgó tagjának oldalán. És ha már ezen szellemes párbeszédet említettük, némi panaszos felhanggal azt is te­gyük hozzá, hogy tulajdonkép­pen csak a molnári szöveg árasztott némi humort. A töb­bi magán- és társas szám bú- songott, komorlott — tehát a keserű Bárdit adta. Dacára annak, hogy tud ám ő vidítani is. Emlékezzünk csak a rádió­kabaré adásaira, hát azokban aztán úgy s annyit nevettet, hogy kénytelen a könnyeit po- tyogtatni a tisztelt hallgató. Kevés volt tehát ezekben a kisded játékokban a derű. Ma­gukban a vallomásos megnyi­latkozásokban pedig annál több volt a nem egészen ter­mészetesnek tetsző mélabú. Igen. amikor két jelmezes, maszkos föllépés között, a ci­vil öltönyös magánember is szót kért, akkor mindannyiszor valami ködös-borongós mono­lóg-részlet hangzott el a szí­nész magányosságáról, a fel­adatokban oly dús pálya ke­serveiről. Ezek a merengések, valahogy idegenül csengtek. Ügy úsztak tova, mintha szin­tén szerepkivonatok lennének, nem pedig afféle keresetlennek szánt közlendők. Ez az utóbbi körülmény igencsak mérsékelte a Bárdi­est hatását, aminthogy az a látszólagos apróság is, hogy csak találgathattuk: amikor a föntebb jellemzett mondatait mondta, akkor tulajdonképp a maga igazán jeles ízlésre valló otthonában üldögélt és sétálga­tott. vagy pedig egy mutató­sán berendezett televízió-stú­dióban. Ugyebár, vaiahngy ez sem volt egészen tiszta. Az meg végképp nem az, hogy lesz-e ezen jutalom játéknak folytatása. Egyedi termék volt, avagy sorozatkezdet? Bizony jó lenne megtudni. Hét Vége. ^mi egyébként a most túlélt hét végét illeti, an­nak a műsorkínálata az átla­gos minősítést mondatja az előfizetővel. Nagyobb szenzá­ciókra nem emlékezhetünk, ha csak arra nem, hogy a máskor oly sziporkázó Parabola most a megszokottnál kevesebb öt­letszikrát hányt, s hogy a va­sárnap esti Hét — akárcsak az utóbbi hetekben — szinte teljesen külpolitikai uniformist öltött. Nyilván annyi a baj s ezzel együtt látványosnál lát­ványosabb dirregő-durrogó filmriport, hogy nehéz lehet egyre is rámondani, nahát ez most kimarad, de azért a ke­vésbé mutatós hazai témákból sem ártana újra többet beso­rolni, hiszen végtére elsősor­ban azok szereplői, tanúi, kö­vetkezményeik jókedvű avagy búsongó elviselői vagyunk. Akácz László f* /.TA, :/i Fazekas Magdolna: Arcképvázlat A művész három évvel idő­sebb századunknál. Gyermek­kora óta fest. A hágai képző- művészeti akadémia tanára volt, jelenleg Amszterdamban él. Termékeny alkotó. Eszpe- rantista a festészetben is, hi­szen minden városa, tája azo. nos festői szótár és grammati­ka alapján szerveződik. Ha­sonlít egymáshoz Elzász és a régi francia halászfalu, vár­kastély az Alpokban és a vá­ros a Vogézekben. Festészete is azt sürgeti, amit az eszpe­rantó nyelv: hasonlítson egy­másra a világ, az ,emberiség. Gazdag szerénység Pest megye kórházaiban rendszeresen tartanak tárlato­kat: gyógyintézmények is szol­gálják a közművelődést sajá­tos eszközeikkel. Vácott Mer- sits Piroska tusrajzai szerepel­nek. Nemrégiben volt önálló kiállítása Szobon és Nagyma­roson, s ott is elsősorban a Dunakanyar és a Balaton vi­zuális értékeit láttamozta. Ez­úttal tusrajzaira korlátozta bemutatkozását. Korrekt, tisz­ta lapok idézik az ágakra csu­paszodon őszi fákat és a min­dig ballagó, valahová igyek­vő és valahonnan érkező asz- szonyokat. Mersits Piroska művészetében a táj emberi tartalmát fedezzük fel. Fazekas Magdolna értékei valahogy mind ez idáig rejtve maradtak. Pedig képessége ér­zékeny képek festésére teszi alkalmassá. Minősége az élet halk erőinek finom regisztrá­lásaiban követhető nyomon. Felületeinek lágy, selymes áramlásaiban áhítat és mély­ség terebélyesül, mindig meg­idéz valami fontosat az élet törvényeiből. Egy öregember arcgyűrődéseiben meglesi az időt, kezeinek háttérbe simuló szerénységében nemcsak az adott anatómiai formát, ha­nem saját magatartásának gazdag szerénységét, alázatát is kifejezi. Fátyolszerűen érzékeny Far­kas Magdolna festői felületke­zelése. Minden olyan álomsze­rűnek, légiesnek tűnik. Gyöngyházderengés jellemzi téli napsütését éppúgy, mint az általa észrevételezett virág­zó kertet, lovakat, behavazó fákat. A finomság egyúttal rendkívüli pontosságot is je­lent Fazekas Magdolna mű­vészetében. Losonci Miklós /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom