Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

/ 1982. MÁJUS 23., VASÁRNAP cm Gobefinreiseszánsz A Gobelin Háziipari Szövet­kezet tóalniási részlegében szebbnél szebb faliképet, szín­házi táskákat, különféle dísze­ket varr. Erdőst Ágnes felvétele A szállítási bizottság tárgyalta Az ötnapos munkahét jegyében A Pest megyei Tanács szál­lítási bizottsága legutóbbi ülé­sén az ötnapos munkahét ha­tását vizsgálta a személyszál­lításra, s megtárgyalta a köz­úti és vasúti teherfuvarozási tervek teljesítésének jelenlegi helyzetét. A Volán 20. számú vállala­ta tavaly az ötnapos munka­hétre való áttérés előtt 138 fővárosi és Pest megyei üze­met keresett meg. hogy mi­ként alakul majd dolgozóik munkaideje. A megkérdezet­tek közül budapesti egy sem és mindössze 78 Pest megyei adott tájékoztatást. Ennek el­lenére a menetrendváltoztatá­sokkal viszonylag zökkenő- mentesen alkalmazkodott a Volán az új helyzethez. Még az idei igényeket is többé-ke- vésbé figyelembe tudta venni. A problémát az okozta, hogy azokhoz is alkalmazkodni kel­lett, akik csak később térnek át az ötnapos munkahétre. összesen 1050 Pest megyei já­rat indulási idejét kellett mó­dosítani. Helyenként növelte a zsúfoltságot, hogy a csak dél­előtt dolgozók és az alkalma­zottak munkakezdésének idő­pontja közelített egymáshoz. A csúcsidők egyébként elto­lódta^ néhány órával a ko­rábbihoz képest. A legnehe­zebb nap a péntek, ugyanak­kor a szombati és vasárnapi járatok kihasználatlanok. A ma életbe lépő új menetren­A Biagyüzsssi köldökzsinórján EC!s^áf!s!k@zék tsz-közelben A fusizás száműzése a gazdasági életből, ez az ócsai Vörös Október Tsz egyik célja, amikor az elmúlt eszten­dőben a vezetőség úgy döntött, házon belül nyújt lehe­tőséget a kisvállalkozások különböző formáinak megala­kítására. Ezek rugalmasságuk, gyors reagálókészségük révén — a nagyüzem megfontolt integrációs tevékeny­ségének segítségével — jól hasznosítják a töredék mun­kaidőt és rejtett kapacitást szabadítanak fel. Az új rend­szer bevezetése éta több mint egy negyedév telt el. A szerzett tapasztalatokról Dóra Béla, a Vörös Október Tsz elnöke a legutóbbi Teszöv küldöttközgyűlésen tájé­koztatta a résztvevőket. Felszólalása nagy érdeklődést váltott ki. A jelenlévők szűk körén kívül minden bi­zonnyal a közvélemény szélesebb tábora is szeretne tu­domást szerezni az ócsaiak próbálkozásáról. Ezért is ke­restük fel a napokban Tímár Gyula közgazdasági elnök- helyettest, hogy legyen segítségünkre eddigi eredményeik ismertetésében. Több munka, több pénz — Hogyan szervezték meg a közös gazdaságban a kisvál­lalkozásokat? — Az önálló vállalkozók két forma, az ipari szolgáltató szakszövetkezeti szakcsoport és az átalánydíjas részlég kö­zül választhattak. Eioobiue mostanáig kereken hétszázan léptek be, a részlegek taglét­száma háromszáz. Természe­tesen ezek nem végleges ada­tok, év végéig továooi jelen­tős gyarapodásra számítunk. Beszéljünk előbb a szakcso­port tevékenységéről és azon belül a résztvevők kockázat­vállalásának körülményeiről. — A szervezet egy vagy több tagja önállóan vallalja a szakképzettségének megfelelő munkát. Annak elvégzése után a csoport elszámol vele: le­vonja a költségeket, és kifi­zeti az adózott jövedelmet. A vállalkozó az anyagot és eszkö­zöket egyaránt a szakcsoport­tól kapja. — Mi ebben a kockázat? — Nos az, hogy ha rossz a termék minősége, kifogásol­ható a szolgáltatás, a megren­delő nem, vagy csak keveset fizet. Tehát megtörténhet, hogy az árbevétel még a költ­ségeket sem fedezi, és a tagok­nak kell megfizetniük a fel­használt anyagok értékét. — Előfordult már ilyen? — Eddi:» még nem. A ma­gyarázat: a műszaki és minő­ségi ellenőrzést — a szakcso­port felkérése alapján — a termelőszövetkezet gyakorolja — Azt hiszem, a legtöbb ember az elérhető jövedelmek nagyságára a legkíváncsibb. — Nagyok a különbségek Általában azonban megálla­pítható, hogy a kisvállalkozás­ban a tagok intenzívebben dolgoznak. Az órabérek 50— 75 forint körül alakulnak a szakcsoportokban. Fegyelmezettebben dolgoznék — Sikerült-e a maszekolást, a fusizást végleg száműzni? — Korai lenne még kijelen­teni, hogy ebbeli törekvésünk maradéktalanul elérte volna célját. Vannak olyan munkák, különösen a lakosságnak nyúj­tott szolgáltatások körében, amelyeknek az ára ellenőriz­hetetlen. Bízunk azonban ab­ban, hogy a törvényesen támo­gatott szakcsoporttagok, akik mentesülnek az anyagbeszer­zés gondjaitól, szállítóeszközt, szerszámokat kapnak, eiőbb- utóbb rájönnek, nem érdemes vállalni az illegális munka ké­tes értékű rizikóját. A legfőbb érv persze a meggyőzésben a vastagabb boríték lesz majd. Tény viszont, hogy a termelő- szövetkezet tagjainak 10 száza­léka már felismerte a tsz-en belüli kisvállalkozás előnyeit. — Az imént beszéltünk a munkaintenzitásról. Hivatko­zott arra, hogy a szakcsoport­ban nagyobbak a teljesítmé­nyek. Mi ennek a magyaráza­ta? — A szabad idejét, ha már nem strandol, vagy pihen a telkén valaki, igyekszik úgy felhasználni, hogy a lehető legtöbbet keressen. Erre a cso­portban módja nyílik. Sajnos, a hagyományos értelemben vett munkaidőben a fegyelem lazább, mivel a díjazási rend­szer kötött és nem teszi lehe­tővé a kizárólagos teljesít­ményérdekeltséget. — Eddig csupán a szakcso­portokról beszéltünk. Mi a helyzet a másik kisvállalkozá­si formával, az átalánydíjas részlegekkel? — E részlegek mechanizmu­sáról elöljáróban annyit, hogy a szövetkezet megállapodik az érdekelt dolgozókkal a bér­ben, és abban, hogy ezért mek­kora átalánydíjat kapnak. Ha a részleg a szerződött árbevé­telnél többet ér el, a költségek levonása után a teljes összeg a dolgozókat illeti. t<3em bíznak magúkban? — A részlegekben tevékeny­kedők is dolgoznak munkaidő után? — Igen is, nem is. Ha idejü­ket az eddigieknél jobban ki­használják, s költségeket ta­karítanak meg, olyan jövede­lemre tesznek szert, ami szük­ségtelenné teszi a túlmunkát. Véleményünk szerint ez a rendszer a legösztönzőbb a hatékonyság szempontjából. — Mi az oka annak, hogy e forma iránt kisebb érdeklődés nyilvánul meg? — Egyszerű a magyarázat Ha a dolgozók nem végzik el a szerződésben vállalt mun­kát, a tsz-nek akkor is kötele­sek az átalányt befizetni, s Így munkabérük kerül veszélybe Az emberek mintha nem bíz­nának eléggé magukban, s tar­tanak attól, hoffv kockáztatják a jövedelmüket. — Lehet-e ez ellen a túlzott óvatosság ellen valamit ten­ni? — A feltételek — megrende­lés, anyag, eszközök — bizto­sításává! jelentősen csökkent­jük a tulajdonképpeni kocká­zatot. Reméljük, a keresetek is a forma életrevalóságáról győzik meg dolgozóinkat. Azt azonban joggal várjuk el a vállalkozni akaróktól; bízza­nak saját munkájukban. — Rendelkeznek-e már ada­tokkal a részlegekben szerez­hető jövedelmedet illetően? — Számításaink szerint, ha csupán 10—15 százalékkal nö­velik az érdekellek a munka­intenzitást, akkor év végére 10—ÍZ ezer forintos töboiet- jovedelemiiez juthatnak. Hang­súlyozom, bogy ez átlagérték. — Milyen problémádat lát a vállaldozas megvalositásáoan? Van-e olyan körülmény, amely akadályozza ennek kioontano- zását? — Kétségtelen, hogy ä gya­korlatban felmerülnek olyan kérdések, amelyek még a jog­szabály készítésékor nem ve­tődtek fel. Tapasztalataink szerint az illetékes hatóságok jelzéseinket komolyan veszik es problémáinak megoldásában segítségünkre vannak. Ä lógósokkal szembefordulnak — Mi a vetemanye a vállal­kozások megmozgatták-e a magántőkét, sikenut-e azt be­vonni azok pnanszírozusáoa? — A szakcsoportok esetében határozott igennel felelhetek. Várakozásaink szerint az év végére az ezer főre duzzadó létszámú csoport saját pénzé­ből 5 millió forintot fordít a szervezet önfinanszírozására. (Mostanáig 3 és fél millió fo­rintot tizeitek be.) A vagyoni betétek után, annak aranyá­ban, a nyereség egy részét a tagok év végén osztalékként kapjak meg. Az egyén tehát érdekeltté válik a szakcso­port nyereségének fokozásá­ban is. — Milyen osztalékra számít­hatnak betétjeik után? — Becsléseink alapján a magántőke 10—15 százalékára. Feltehető, hogy az elkövetkező evekben a tagok maguk ajánlják fel betétjük növelé­sét, amely saját maguk és a csoport meg a népgazdaság számára is haszonnal jár. — Es az emberi tényezők? — A legérdekesebb, hogy nem tűr'k meg azokat maguk között, akik lazítanak és a kö­zösségen akarnak élősködni. A munka intenzitása egyébként az átalánydíjas részlegekben 20—22 százalékkal jobb, jelen­tősen csökkentek az anyag- költségek. Jellemző például, hogy a fel nem használt anya­gokat viászaviszik a raktárba és gondoskodnak a különböző eszközök biztonságos tárolásá­ról és természetesen takaré­koskodnak az anyagokkal. Hogy mennyire jól ismerik egymást és értékelik munka­társuk teljesítményét, azt mi sem jellemzi jobban, mint­hogy. maguk között osztják szét a pénzt a végzett munka arányában, s az elmúlt ne­gyedévben egyetlen bérrekla­máció sem volt. Valkó Béla det már úgy állították össze, mintha mindenütt az új mun­karend szerint dolgoznának, ezért későbbi változások még várhatók. A MÁV is a munkaidőhöz igazította menetrendjét, a vál­tozás 150, a megyén is áthala­dó vonatot érintett. A leg­utóbbi értékelés szerint a vo­natközlekedésben romlás nem következett be a változtatások miatt. Mindössze néhány he­lyen okozott gondot, hogy a MÁV és a Volán nem kellően hangolta össze a módosításo­kat. A MÁV Budapesti Igazgató­ságának teherszállítási tervé­ben 9,5 millió tonnával szere­pel a megye, ez az összes el­szállítandó mennyiség 27 szá­zaléka. A tervkészítést itt is meghatározta az ötnapos munkahét. Bár ez gondokat is okoz: sok helyen szünetel a hét végi rakodás, sok kocsi tor­lódik össze. Az év első négy hónapjára tervezett mennyi­ségnek mintegy 83 százalékát teljesítették, több mint nyolc­ezer kocsit nem tudtak ki-, il­letve berakni időben. Idén az előszállítási kedvezményt a szokásos három hónap helyett négy hónapra terjesztették ki. De a tavalyi 32 vállalat he­lyett idén csak 22 kötött erre szerződést az igazgatósággal. Ennek egyik oka, hogy terüle­tük az elmúlt évihez képest csökkent. M. N. P. ■bA hét híre Az érésgyersítában Fáé? itlrik » a kukcrisót A szántóföldeken nemrég fe­jeződött be a kukoricavetés, ugyanakkor a Gabonatermesz­tési Kutató Intézet biológiai ;résgyorsító üvegházában má- l'et&fték az első idei termést. Szinte a világ minden részé­ből származó kukoricákat — kiiencszáz törzset — neveltek fel. A magot még tavaly decem­berben vetették el és most szé­pen fejlett, szemekkel kitelt csöveket takaríthattak be. Az üvegházi termést to­vább szaporítják. A legjobb tulajdonságú növényegyedek magját a következő napokban ültetik ki az intézet tenyész- kertjébe, illetve a trópusi ere­detű kukoricákat ismét az üvegházba. A biológiai érés­gyorsítóban ugyanis tetszés szerinti hőmérsékletet, pára- tartalmat és fényviszonyokat teremtenek az automata klí­maberendezések. Az intézet munkatársainak célja újabb rövid tenyészide­jű fajták kinemesítése és ezzel a korai kukoricák fajtavá­lasztékának bővítése. Idöttek taásskosása Mérlegre került a horgászat Csaknem száz küldött képviselte szűkebb pátriánk több mint 29 ezer 'Horgászát a Sasad Termelőszövetkezet budaörsi irodaházában tegnap délelőtt megtartott kül- döítértekez’.etcn, ahol a Magyar Horgász Szövetség Pest megyei Intéző Bizottsága adott számot a tavalyi közgyű­lés óta eltelt időszak munkájáról. Rendezett parton A néhány évvel ezelőtt hosszas vita után megalakult IB napjainkban már — mun­katervének megfelelően — egyre nagyobb segítséget nyújt az egyesületeknek. Lét­rehozták például az instrukto- ri hálózatot, feladatul szabva meg részükre, hogy az egyesü­leti tisztújító közgyűlések elő­készítésében és lebonyolításá­ban, valamint az időközben felmerülő gondok megoldásá­ban támogassák a közössége­ket. A kijelölt intsruktorok eredményesen népszerűsítették a Tiszta víz — rendezett víz­part mozgalmat is. amelynek eredményei szerte a megyében jól láthatók: mind több he­lyen teremtik meg a szabad idő kulturált eltöltésének fel­tételeit, sok egyesület épít tag­jainak tetszetős horgásztanyá­kat, máshol szeméttárolókat helyeztek el, autóparkolókat alakítottak ki. Az elmúlt esztendőben is a legnagyobb gondot a gyors ütemben növekvő létszám okozta. Egyre több az eszkimó, s kevés a fóka — jellemezhet­nénk a helyzetet. Az idén mór a megye vizein horgászok szá­ma eléri a 30 ezret, s még to­vábbi emelkedés várható, hi­szen ebben az évben a buda­pesti horgászegyesületekből mintegy 6 ezer, nem a fővá­rosban lakó embert irányíta­nak át szűkebb pátriánkba. Kevés a hal A növekvő igények termé­szetesen felvetik a halasítás kérdését, hiszen napjainkban a halak természetes szaporo­dása — elsősorban a környe­zeti feltételek kedvezőtlen vál­tozása miatt — nem fedezi azt a mennyiséget, amelyre a hor­gászathoz szükség van. Így az­tán érthető, ha a tegnapi kül­döttgyűlésen gyakran került szóba ez a téma. A halasítás- ban egyik legnagyobb feladat a Ráckevei Duna Halgazdál­kodási Szakbizottságra hárul, amelynek tevékenységét most is kiemelkedően értékelte az intéző bizottság. Fiatalok nevelése A Miseta János IB-titkár által előterjesztett beszámoló­ban még szó esett az egyesüle­tek közösségi munkájáról, a fiatalokkal való foglalkozásról is. A megye horgászainak fe­gyelmi helyzetéről dr. Tóth István, a fegyelmi bizottság elnöke számolt be, az egyesü­letek gazdálkodásáról pedig az ellenőrző bizottság nevében Komáromi Lajos készített elő­terjesztést. A beszámolókról folyó vitá­ban elhangzottakra a küldöt­tek helyben kaptak választ. A megbeszélés Czincok György­nek, az IB elnökének zársza­vával ért véget. F.Z. ÖSSZEFONVA © A Magyar Tudományos Akadémia állami és jogtudományi konferenciáján Markója Imre igazság­ügyi miniszter tartott előadást a jogalkotás fejleszté- sének feladatairól. @ Háromnapos nemzetközi oktatási konferencia zajlott le Székesfehérvárott. © Nemzet­közi műszaki könyvkiállítás nyílt a Budapesti Nemzet­közi Vásár területén. © A Közlekedéstudományi Egye­sületben a közúti személyszállítás új szabályait vitat­ták meg. © A hét híre az is, hogy a Textilipari Dol­gozók Szakszervezetének elnöksége a szakmunkáskép­zés helyzetét tekintette át. nél kevésbé tükrözi a fonó, szövő szakmunkások 26—27 forintos átlagos órabére, mi­vel ennyit fizetnek a megyei gyárakban a nőknek, mert ér­dekes módon a férfi szövők átlagbére kisebb a lányok, asszonyok átlagánál. A fizikai foglalkozásúaknak harmada szakmunkás a me­gye textilgyáraiban, a derék­hadat a betanítottak alkotják, míg egyre kevesebb gondot okoz — mivel a gépen dolgo­zónak kell kényszerűen átvál­lalni a feladatot — a fogyat­kozó segédmunkásgárda. ^ papíron levő és a valóságban kialakult munkamegosztásnak ez a fajtája aligha ösztönöz továbbtanulásra, amint az sem: a család terheinek java, főként a gyermekek gondja az asszonyokon van, férjem uram a legtöbb családban hallani sem akar arról, szakmát ta­nulna, fonó, szövő szakmun­kás lenne a felesége. Még ak­kor sem, ha a megye textil­üzemeiben a szakmunkásnők átlagos havi keresete 800— 1000 forinttal magasabb, mint betanított munkás társaiké. Szép vagyon gazdái a fonó­szövőgyárak, hiszen a megye könnyűiparának valamennyi részterületén együttesen nincs akkora az állóeszközök érté­ke, mint egyedül a textil­iparban. Jó lenne tehát össze­fonni a köz- és magánérde­keltség szálait, eszközkihasz­nálásban, termékkorszerűsítés­ben, bérezésben, szakképzés­ben, utánpótlásban. Ennek a fonogatásnak voltak, vannak jelei, ám hol már a szálak, hol a fonalak megszakadnak, szövet nehezen lesz belőlük, s ha lesz is, nem valami erős, tartós, tetszetős. Magyarán, fölhagyva a képes beszéddel: túl sok a kompromisszum, a következetlenség, az ideigle­nesség, módszer lett a kap­kodás, a rések tömése, ami persze, hogy nem vezethet eredményre. Ennek, mind­ezeknek tükre a textilipar munkaerőhelyzete, szakmun­kás-utánpótlása. Csodák nin­csenek, azaz egyik hétről a másikra nem lesz javulás. Valamit azonban el kell kez­deni, mert egyre kevesebben lépnek a nyugdíjba mentek helyére. Mészáros Ottó Leány kCT&bsn meg kellett tanulnia valamikor a fonást, a szövést a közember gyer­mekének; bár némely nemes úr sem bánta, ha a kisasz- szony belekóstolt az ilyen tudnivalókba. Természetes szükséglet volt a fonóorsó, a szövőszék kezelésének ismere­te, hiszen a gyáripar igazán csak a múlt században kezdte tömegesebben piacra adni az ágy- és asztalneműket, ruház­kodási kelméket. Nincs tehát semmi meghökkentő benne: a régészek, a néprajztudósok egyaránt nők találmányának tartják a fonás, a szövés va­lamennyi — gyáripar előtti — eszközét. A maguk gond ián enyhítettek azzal, ha gyorsabb, könnyebb lett a munka; a földművelő népek régészeti emlékei között már a fonás és a szövés ezernyi változatú eszköze lelhető meg. Ami azt illeti, napjainkban a lányok, asszonyok nem so­kat törik a fejüket e nagy hagyományú foglalatosság hol­napján. A megyében folyama­tosan csökken a textilipari vállalatok létszáma, ezen be­lül is gyorsan azoké, akik pá­lyakezdésként a fonó, a szö­vő szakmát választják. A fonó, szövő szakmunkástanulók fe­le már el sem helyezkedik ta­nult mesterségében az iskola végeztekor, további harminc százalék pedig öt éven belül hagyja ott textilipari munka­helyét, azaz minden tíz leány­ból, fiúból — igen, olykor, főként mint szövők, fiúk is felbukkannak a megye textil­üzemeiben — marad kettő a pályán, a mesterségben. Valamikor ajánló kellett ah­hoz, hogy valaki bekerülhes­sen a váci, a pomázi, a buda­kalászi, a kistarcsai üzemekbe, s ha sikerült, akkor sem a fo­nodában, a szövődében kezd­te, hanem mosóként, tépő­ként ... Ma bizony a legügyet­lenebb leánynak sem kell ag­godalmaskodnia; gép mellé fog kerülni. Kevés a fonó, a szövő, nincs olyan textilüzem a megyében, ahol ne állnának gépek létszámhiány miatt. Gyakran még a korszerű, nagy termelékenységű beren­dezéseknek is ez a sorsa. Há­rom műszak, erős fizikai vagy idegi megterhelés, ezeket a munkafeltételeket a szükséges-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom