Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

4 1982. MÁJUS 23., VASÄRNAP Alaphangja a kisplasztika Házhoz viszik a kiállítást Önálló szellemi arculat Összhangban a változó világgal Az MSZMP szabadfoglal­kozású képző- és iparművé­szek alapszervének egyik sar­kalatos programja: kiállításo­kat házhoz vinni, illetve az üzemekbe azokhoz, akik mun­kabeosztásuk miatt vagy egyéb okból nem jutnak el a múzeumokba, a tárlatokra. Nem az alapszerv leleménye ez, mert a Fővárosi Képtár már 1947-től kezdeményezte a vidéki városokban való be­mutatkozásokat. A legjelentő­sebb az 1948-ban szervezett bányavidéki vándorkiállítás­sorozat volt, amelyet tíz bá­nyavárosba vittek el. A dolgo­zók helyben ismerkedhettek a magyar művészet remekeivel, Munkácsytól Derkovitsig. Te­hát hagyományt folytatunk, azzal a különbséggel, hogy most élő, főleg az alapszerv művészeinek alkotásait mutat­ják be egyéni és csoportos ki­állításokon. Nem hallgatható el, hogy sok segítséget nyúj­tott ehhez a Pest megyei párt- bizottság helyiség és egyéb támogasátként, s hogy hűséges partner az Egyesült Izzó és a huszonkettedik kerület. Szuggesztív hatás Amiről itt most szólni kell, az egy mammutvállalat (Vo­lán) talán legkisebb üzemegy­sége, a váchartyáni telep. Itt került sor Marosits István szobrász kamarakiállítására. Ez a fiatal művész legúabb ko­runk neveltje, s mestere Pá- tzay Pál nem csupán ismere­teket adott, a mesterség fogá­sait, hanem szemléletet, ami­vel világlátásra, az összefüggé­sek felismerésére nyitotta ta­nítványai szemét és elméjét. Marosits mindezekre különö­sen fogékony volt, s amint 1972-ben befejezte a főiskolát, azonnyomban Derkovits-ösz- töndíjat kapott. Megszolgálta, majd még egy Derkovits-díjat ítéltek neki, mert már növendék korában kiállító művész volt, s figye­lemre méltó művekkel szere­pelt csoportos kiállításokon itt­hon és külföldön, s több mint tíz önálló kiállításon jelentke­zett. Noha erőssége a kisplasz­tika, több jelentős köztéri mű­vét állították fel. Tatabányán a bányászmártír emlékmű, 1975-ből három különös, bál­ványszerű betonoszlop, külön­állón, de mégis együtt, szöges­dróttal, vagyis annak jelzésével összekötve. Későbbi munkáin kevésbé elvont, de szobrász módon stilizál, mert különbö­ző anyagok harmonikus, vagy éppen egymásnak törő alkal­mazásával ér el szuggesztív hatást, A durván munkált be­ton mellett — s azzal együtt is — a fém dominál, mint az átszellemült Led nyfej eseté­ben, amelyen a finoman ci­zellált felületeket a darabo­sabb mintázás keretezi. Míves művészet Marosits míves művész, vagyis a gondolat úgy ölt tes­tet, hogy a manuális meg­munkálás szépsége és öröme járja át szobrait. Sajátságos Bartók-szobra egy ugyancsak hosszú betonhasáb, redők jel­zéseivel, tetején teljesen ka­rakterhű kicsi bronzfej. A pillértest felső felén lazán át­dobott fémháló, mint egy fá­tyol. Címe: Bartók álma. Vagy­is mi lengi körül az alkotót, miféle áttört és áttörhetetlen érzés, szándék, amiből végül a mű lesz? Nagyon vonzó öt­let, szép megoldásban. A Félúton című kompozíció 1981-ben készült, s a negyven­hez közeledőt számadásra készteti. Ismét beton és fém az egy tömbbe komponált fő­figura, asztallapra könyökölve töpreng egy, csiszolt golyó előtt, melyen három — a be- végzefct évtizedek — alig ki­fejtett kis alak áll. A vízszin­tes lap a felező vonal az ová­lisba zárható töprengő tömege előtt. És végül a Niké, akinek alakja és szelepe — első és utánozhatatlan tökélyű meg­Félúton. Gondolatok ötvözete jelenése után — minden mű­vészt megragad. Ez a Niké durva fémöntvényen álló szárnyaló alak, kezében dár­da, ami ugyan Pállasz Athéné, de a fegyverrel és szellemmel győző, harcos-szárnyas ö. Bartók álma. Marosits István két nagy kvalitással bír; egyik, hogy bátran házasít, sőt ötvöz kü­lönböző anyagokat, ha a gon­dolat — az eszme — maximá­lis kifejezését szolgálja. A má­sik, hogy van egyáltalán esz­méje — szocialista művész —, amit gazdag anyagismerettel és még gazdagabb forma-va­riánsokban, szépségesen kö­zöl. A Különös, mint esztéti­kai kategória (Lukács György) Marosits művészetében benne foglaltatik. Stílusa teljesen egyéni, mondanivalója a jelen valósága és a jövő hivatása és munkálása, bárha a múltba, vagy legendába öltözteti. És mert hihetetlen élmény- és energiatöltésű ember, szép verseket ír és rajzol egybe, hamvasan szépeket, akárha valamikor egy Blake nevű an­gol. Sokféle anyagban, szóban, képben, szoborban képes csak kifejezni érzelem- és eszmevi­lágát és mindebben üzenet van a befogadó számára. Oelmacher Anna — Egy nappal múlt öt éve, hogy előző küldöttgyűlésünkön a megyei elnökség azzal a megbízatással kapott mandá­tumot, hogy a TIT Pest me­gyei Szervezetének ismeret- terjesztő munkáját újítsa meg. és az addigi eredményeket továbbfejlessze. Most ezen megbízatás teljesítésének érté­kelésére jöttünk össze — mondta bevezetőül dr. Maráti Mihály, a szervezet megyei elnöke azon a tanácskozáson, amelyet két és fél ezer tag képviseletében tegnap tartot­tak a budapesti Kossuth-klub- ban. A gondolatgazdag kül­döttgyűlésen, a megjelentek között köszöntötte dr. Köpeczi Béla akadémikust, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat alelnökét, dr. Tóth Albertat, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezetőjét, dr. Kormos Sándort, a Műve­lődési Minisztérium főosztály- vezetőjét, Kovács Antalnét, a Hazafias Népfront Pest megyei titkárát, dr. Novák Istvánt, a Pest megyei Tanács művelő­dési osztályának vezetőjét. Tízezer rendezvény A küldöttgyűlés résztvevői a már korábban megkapott írá­sos anyagot, áttanulmányozva az elmúlt öt esztendő tevé­kenységének értékelésekor egyaránt találkozhattak ered­ményekkel és gondokkal. Az utóbbi fél évtizedben végbe­ment társadalmi, gazdasági változások ugyanis egyrészt segítették, másrészt viszont nehezebb feltételeket teremtet­tek az ismeretterjesztés szá­mára. Hatott rá az a szabad­idős munka, amelyhez széles körű szakismereteket nyújtot­tak, elsősorban a háztáji és kisgazdaságok termelőinek. Mások viszont éppen emiatt fordítottak kevesebb időt a művelődésre. Éppen akkor, amikor Pest megyében jelen­tősen megváltoztak a közmű­velődés tárgyi feltételei, s ez színvonalasabb közösségi és önképzés elterjedését tette le­hetővé. Földes István, a megyei szervezet titkára szóbeli ki­egészítésében elmondta, hogy a társulat az állami felügyelet következtében — megtartva korábbi önállóságát — jobban kapcsolódott a művelődéspoli­tika helyi feladataihoz, a he­lyi intézmények munkájához. Az évente megtartott mintegy Politikai kiadványok Kincseket érő tapasztalatok FORMÁS FÜZET^ jelent meg a TOT kezelésében, termelő­szövetkezeti vezetők mondják el benne közös gazdaságuk sokéves tapasztalatait. Az elő­szót Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának elnöke írta. Megálla­pítja, hogy a magyar szövet­kezeti mozgalom nagy sikere­ket ért el az elmúlt negyed­században. Persze, ezeket az eredményeket nem adták in­gyen. Száz és százezrek hoz­záértése, kezdeményező ereje, hite, bizalma testesül meg ben­nük. Harmincnégy tsz-vezető vall munkájáról, kincset érő tapasztalatairól, agrárpoliti­kánk megvalósulásáról. S mint ez a kötet is bizonyítja: közös gazdaságaink sikereinek for­rása éppen az, hogy rendsze­resen és gyorsan merítettek, és merítenek egymás tapasztala­taiból. Gondoljunk csak az el­múlt két évtized fejleményei­re, a bátor útkeresők szemlé­letformáló próbálkozásaira, frontáttöréseire, amint ebben a kötetben a Sasad Tsz-ről szóló írásban is olvashatjuk. A kötetnek is éppen ez a célja: a segíteniakarás, a jó módszerek átadása, a haté­konyság növelése. Mert két­ségtelen, hogy vannak ered­mények a magyar mezőgazda­ságban. de még mindig van­nak bőven tartalékok, amelyek feltárása előbbre viheti a gaz­dálkodást, az egész tsz-moz- galmat. Gondoljunk csak a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok együtt­működésére, bővülésének le­hetőségeire, a kistermelők be­vonására a kiegészítő tevé­kenységbe. Hogyan csinálják, miként alapozták meg mind­ezt egyes helyeken? Erről be­szélnek a cikkek írói, a val­lomástevők. PEST MEGYEI, illetve bu­dapesti tsz-vezetők mondták el a többi között a könyvben, hogy miként jutottak el idáig, hogyan alapozták meg gazdál­kodásukat. Néhány példa. Ág István, a Sasad Tsz nyugdíjas elnöke szerint, azért értek el kiváló eredményeket. mert bátran keresték az újat, s már 1962-ben önelszámoló telepe­ket hoztak létre, érdekeltté tették az embereket, ahogyan kifejezi magát, együtt sírtunk és nevettünk alapon gazdál­kodtak. Munkájukban mindig az embert, a közösség érdekeit nézték. Győré Sándor, az abonyi Ságvári Tsz elnöke, ország- gyűlési képviselő, arról vall, hogy miként teremtették meg a korszerű állattenyésztésüket, miként vezették be a szigorú pénzgazdálkodást, hogyan lett szövetkezetük önfinanszírozó gazdaság. S minden sikerük záloga az volt, hogy a dönté­sekbe, a gazdálkodás megszer­vezésébe bevonták a tagokat, s érvényesült a józan paraszti ész. TERMÉSZETESEN nem azért mondják el a tsz-veze­tők, hogy valami receptfélét adjanak másoknak, csak ép­pen leírták tapasztalataikat. Tudják, hogy egy az egyben úgysem lehet semmit átvenni, mert sok mindenben eltérők a tsz-ek gazdálkodásának a kö­rülményei: más a talajok mi­nősége, mások a termelési ha­gyományok, különböznek a szállítási, értékesítési lehető­ségek, magasabb vagy alacso­nyabb színvonalú a vezetés, nem szólva az anyagi lehető­ségekről, a hitelképességről, az informáltságról, a vállalati kapcsolatokról és egyéb ténye­zőkről. Mégis hasznosak ezek a tapasztalatok, hiszen sok mindenről szólnak, a gazdál­kodás mikéntjéről éppen úgy, mint a szövetkezeti demokrá­ciáról, a vezetési stílusról, a tagság és a vezetők kapcsola­táról. Olyan tapasztalatok ezek, amelyek valóban kin­cseket érnek. Ezért is volt hasznos ennek a TOT-füzet- nek a megjelentetése. A KÖTETET Csekő Ágoston szerkesztette igazán értő mó­don, az anyagokat Tóth Be­nedek állította össze, a lekto­rok pedig ismert szövetkezed szakemberek voltak: dr. Né­meti László és Zsuffa Ervin. Nemcsak a tsz-vezetőknek ér­demes lapozgatni a könyvet, hanem mindenkinek, akit ér­dekel a termelőszövetkezetek küzdelemes útja, az elért ered­mények, s azoknak is, akik ta­nulni akarnak mások tapasz­talataiból. Gáli Sándor tízezer rendezvény azt iga­zolja, hogy Pest megye min­den lakóhelyén igénylik a tár­sulat tagjainak jelenlétét a sza­badegyetemtől kezdve az alkal­mi előadásokig. Valamennyi szakosztály úgy élt önálló életet, hogy közben egy cél le­begett a tagság előtt: igénye­ket ébreszteni az anyagi javak birtokában könnyen elégedett­séget érző emberekben, vala­mint felkelteni a kevésbé ki­váncsiak érdeklődését. Megújuló hozzáállás A tartalmas vitában hozzá­szólók további lelKesedésükrol, hozzáállásukról adtak számot. Dr. Kovács József, a zsámbé- ki tanítóképző . főiskolai tago­zat tanszékvezetője a mozga- lomtórténeti, valamint az anyanyelvi szintű nemzetiségi ismeretterjesztés fontosságára hívta fel a figyelmet. Dr. Vígh Károly, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmun­katársa a szűkebb haza, a la­kóhely múltjának megismeré­sére ösztönzött. Lür István, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ igazgatója a tömeg­kommunikációs eszközök . sze­repéről beszélt, s figyelmezte­tett a nyugdíjasok kulturális igényeire is. R'ddi László Szentendréről az előadók utánpótlás-nevelésével foglal­kozott hozzászólásában. Dr. Novák István átgondoltnak és átfogónak értékelte a megyei szervezet munkáját. Utalt ar­ra, hogy a közművelődési in­tézmények és az iskolák még az eddigieknél is gyakrabban, illetve komplexebb módon tá­maszkodjanak a társulat mun­kájára, mert így gyorsabban reagálhatnak a változó világ jelzéseire. Köpeczi Béla akadémikus úgy fogalmazott, hogy a TIT Pest megyei Szervezete bizo­nyos területeken úttörő mun­kát végez, örvendetesnek tar­totta azt, hogy megyénkben az értelmiség tudatában van an­nak: a tudományos ismeret- terjesztés hozzátartozik saját funkciójának gyakorlásához. Örömmel állapította meg, hogy a megye szellemi arcula­tának kialakítása mellett igyekszik saját öntudatát is megerősíteni. Hozzászólásában beszélt társadalmunk művelt­ségéről, a tudománnyal a népért jelszó fontosságáról, az értelmiség szerepéről. Dr. Tóth Albert, a kezdeményezőkész­séget emelte ki a társulat munkájából, s hangsúlyozta önmagunk rhindenkori meg­újításának elkerülhetetlenségét. Kuslics Károly, a GATE hall­gatója az egyetemisták szelle­mi szükségleteinek felszításá­ról beszélt, míg Fésű József, a toki művelődési ház igaz­gatója a tervezőmunka össze­hangolásának szükségességéről mondta el gondolatait. A kiváló munkáért A tizenhat hozzászóló véle­ményét Földes István megyei' titkár foglalta össze. Ezt kö­vetően került sor a megyei szervezet elnökségének, ellen­őrző bizottságának, az országos választmányok megyei tagjai­nak, valamint a VIII. orszá­gos küldöttgyűlésen részt ve­vő megyei küldöttek megvá­lasztására. A negyvenhárom tagú elnökség dr. Maróti Mi­hályt választotta elnökévé, al- elnökeivé Bódi Andrásáét, Göndics Józsefet és Ihászi Jó­zsefet. A TIT megyei titkára ismét Földes István lett. Az ügyvezető elnökség tagja lett még Bihari József, ifj. Fehérdy Győző, Gesztesi Albert, Jakab Béla, Raffay Béla és dr. Vigh Károly. A TIT Pest megyei Szerve­zete VIII. küldöttgyűlésén dr. Köpeczi Béla, az országos el­nökség Aranykoszorús em­lékplakettjét adta át a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem tanácsának, a Hazafias Nép­front Pest megyei elnökségé­nek, a ceglédi Kossuth Műve­lődési Központnak, Fodorné Mészáros Piroskának, a ceg­lédi IBUSZ-iroda vezetőjé­nek. A TIT aranykoszorús jel­vényét kilencen vették át. M. Zs. raTTÁ dió fi gye löm CSÚCSFORGALOM VÁ­COTT. Jóval túl van a 60Ü adásán az autósok-motorosok kedvenc műsora és egyfoly­tában Petress István tartja kezében a másfél órák alatt a volánt és a sebességváltót. Nem csekély teljesítmény, sőt a rosszmájúak akár azt is mondhatnák; gombócból is sok. Való igaz, a riporter, sa Csúcsforgalom alighanem si­kerrel pályázhatna címszóra a legek könyvében is. A kor azonban ez esetben nem érdem, s ennyi év múl­tán csak az tarthatja ébren az érdeklődést, hogy e magazin mindig kíváncsian járja az or­szágot, nemcsak letudja a mű­soridőt. hanem igazi cseme­gékkel, érdekes információk­kal, villanásnyi portrékkal te­szi változatossá a pergő rit­musú összeállítást. Segítőkész, de sohasem kioktató hangon kerülnek terítékre az éppen időszerű bajok. Így például Vácott az a helybeliek, az er­re utazó 100 ezrek számára egyáltalán nem lényegtelen hosszúság, hogy a villanyrend­őr — annak idején több éves készülődés után, milliókért építették —, többnyire mit sem érő sárga villogással dühösít autóst és gyalogost. Ismét — ki tudja hányadszor — pa­naszkodtak az emberek a put­tonyos fantomokra, a cemen­tes autókra, amelyek több ton­nányi terhükkel száguldoznak a forgalmas váci utcákon. Evezzünk ezúttal szelídebb vizekre is. A Pest megyei Kis­hajózási Vállalat vezetője mu­tatta be a Szobtól Dunaújvá­rosig mozgó hídként szolgáló csónakokat, motorosokat, kom­pokat. Így tudtuk meg. hogy a váci önjáró komp egymaga a teljes forgalom 40 százalé­kát bonyolítja. Az a hír azon­ban már három nappal .ké­sőbbről, de ugyancsak Petress Istvántól, s a Kishajózási Vál­lalat vezetőjétől származik (Jó utat! A Csúcsforgalom magazinja), hogy eme dunai góliátot jövőre igazi óriásra cserélik ki, s a többi motorost is leváltja egy korszerű típus. Kicsi az ország. Duna is csak egy van, s a kishajózási vállalatot is szeretjük. Még­sem biztos, hogy egy és ugyanazon a héten éppen ró­luk kell kétszer hallanunk. HAZUNK TAJA. A Falurá­dió Csömörre látogatott, s úgy megtetszettek a gonddal, sze­retettel. ízléssel és nem kis haszonnal művelt kertek, hogy Vass Ottó szerkesztő az ottani tapasztalatokat egybe­gyűjtve állította össze a Há­zunk táját, a kistermelők, ker- tészkedők műsorát. Engedtes­sék meg, hogy most ne idéz­zük fel mindazokat az okos ötleteket, amiket az iparosok­ból, diplomásokból, földműve­lőkből verbuválódott közösség kitalált a maga örömére, s gyarapodására. Inkább azon örvendezzünk, hogy Csömörön — mint sok más Pest megyei településen is —a kertészkedők egyesüle­tei már nemcsak afféle gazda­körök, hanem valódi falukö­zösséget teremtő igazi, demok­ratikus közéleti fórumok. Ezt vette észre a Falurádió jószemű gárdája, s ezért min­den dicséret megilleti a mű­sor alkotóit. Azért már kevés­bé, hogy a riportok hangneme ezúttal néha falsra sikeredett. Hol a letűnt korokat idéző urambátyám, máskor a le­ereszkedő Na igyunk már egy kicsit abból a jóféléből stílus miatt kaphatta fel a fejét a hallgató, S 'ez már csak ezért is érthetetlen, mert éppen a Falurádió legjobb erényei kö­zött szoktuk emlegetni, hogy úgy szól a vidéken élő em­berekhez. mint a szakmájukat magas színvonalon művelő, az ország bármely más lakójával egyenrangú, s megbecsült pol­gárához. Csulák András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom