Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

1982. MÁJUS 4.. KEDD 3 Színpompás ceglédi találkozó az erdei tisztáson (Folytatás a» 1. oldalról.) Turcsek Ferenc, az albertir- sai Micsurin Tsz ágazatveze­tője (Pest megye 8. vk.) Ott láttuk a megye, a járás és a város társadalmi és tömeg­szervezetei, vállalati, intézmé­nyi veztőit, a fegyveres testü­letek képviselőit. Számvetés eredményekről Dr. Csehák Judit, a SZOT titkára beszédében mindazo­kat köszöntötte, akik áldoza­tos munkájukkal lehetővé tet­ték, hogy a munkásosztály nemzetközi seregszemléjét Pest megyében is nyugodt és ki­egyensúlyozott légkörben ün­nepelhettük. A lakosság tava­lyi eredményes munkáját hir­deti, hogy a megye 42 válla­lata, szövetkezete, illetve me­zőgazdasági nagyüzeme nyerte el a kiváló címet. Sok új lakás épült fel me- gyeszerte, bővült az egészség- ügyi intézmények hálózata, a kerepestarcsai kórház tovább épül. Pilisvörösvár, Dabas, Monor, Érd és Cegléd új rendelőkkel gyarapodott. Egyre több kis­gyermeket lehet elhelyezni a bölcsődékben és az óvodák­ban, szaporodott az iskolai tantermek száma. A fejlődés meghatározó eleme volt tavaly a megye lakosságának 684 mil­lió forintnyi társadalmi mun­kája. Cegléd is együtt ha­ladt a megyei célkitűzések el­érésében. Nemrég készült el a tennivalókról Vasipari-, Elektromos és Mű­szerész Szövetkezet központi telephelye, s a városbeli vál­lalatok 500 millió forint nye­reséget értek el tavaly. Az em­berek büszkén tartják számon az átadott 90 OTP-lakást, a 60 személyes bölcsődét, a 100 sze­mélyes óvodát, az ABC-áruhá- zat és a szolgáltatóházat. A szónok a továbbiakban a megye sajátos helyzetéről s az ebből adódó feladatairól be­szélt, amelyek a főváros szom­szédságában megszabják a teendőket. A megye lakóinak munkája is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a ünnepet is az ered­mények, a munka tisztelete, a biztonság jellemezte. Meg kell becsülnünk kormányunk biz­tonságra törekvő békepoliti­káját, hiszen a magyar mun­kások ebben a szellemben akarnak dolgozni és élni a to­vábbiakban is. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után az lnternacioná- lével ért véget a politikai ün­nepség, s ezzel kezdetét vette a késő délutáni órákig tartó vidám szórakozás. Körséta a gazdag árubemutatóknál A megyei vezetők és a ven­dégek — Cservenka Ferencné- vel az élen — megtekintették a Ceglédi és a járásbeli üze­mek árubemutatóját. Láthat­ták a KÖZGÉP útépítő gépeit, az albertirsai Micsurin Tsz csepegtető öntöző berendezé­seit, a törteli Dózsa Tsz mun­kavédelmi kesztyűit, a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Válla­lat gyártmányait, a Közép­magyarországi Pincegazdaság standját. A háztáji gazdál­kodás támogatása szívügye a Dél-Pest megyei Áfész-nek, amely kisálíattenyésztő szak­csoportjának nyulait, galamb­jait, kecskéit hozta el. Arrébb a jászkarajenői Árpád Tsz nutriái kínáltak látványossá­got, de ott állt a PEVDI, a ZÖLDÉRT, a ceglédi Lenin Tsz, a Mechanikai Művek, az Alföldi Tej és a PENOMAH sátra is. Az erdő egyes részeit a különböző munkahelyek vet­ték birtokukba. A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke, Bódizs Antal elmon­dotta a vendégeknek, hogy csak a tagság egy része tölti itt az ünnepet, mert aki csak teheti, kinn dolgozik a határ­ban, vetik a kukoricát. Alig valamivel arrébb a KÖZGÉP gyárának dolgozói népesítették be az erdei sport­pályát. Nagy érdeklődés kísér­te a lányok—asszonyok, meg a kövérek—soványak foci­meccsét. Dr. Bényi József, a KÖZGÉP Vállalat igazgatója komolyabb témát pendített meg: ő a nyugatnémet céggel kiszélesítendő kooperációról, a ceglédi gyár várható új ter­mékeiről, az ezek gyártásához Szükséges új csarnok felállítá­sának tervéről szólt. A vendé­gek tájékozódtak a Ceglédi Állami Tangazdaság eredmé­nyeiről idei terveiről és az ÉVIG ceglédi gyárának sike­res munkájáról is. Pergő műsorok, mytsiklmdé ízek A hatalmas tisztáson zajlott lölt területeken. Aki fejébe az élet, nem különben a vál- vette, hogy sorra jár minden lalatok letelepedéséhez kije- helyet, az igencsak róhatta a Kicsik és nagyok vidáman szórakozhattak reggeltől napszálltáig. Kis várakozás után mindenki sorra került az óriáskeréken Már a kora reggeli órákban elindult az autókaraván a nagygyűlés színhelyére kilométereket. Volt miért, hisz’ szeme előtt pillanatonként vál­tozott a kép. mintha kaleidosz­kópba nézett volna. A távol­ságot, mint üveg- / golyót megkapod ... Innen a magas­ból, a televíziós kamera les­helyéről rácsodálkozunk a környékre. Hunyorított szem­mel nézve, akárha festmény elevenedne, összefutó és szét­váló, majd foltokat, alakzato­kat öltő színekből. A nagy színpadról már levonultak a nyitószám szereplői, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ néptáncosai, iskolás gyerekek. Derűmarasztaló lett a ceglédi Április 4. Közgazdasági Szak- középiskola látványos esernyős tornagyakorlata, ránevetett a nap a sok tarka esernyőre, szél kergette a tér fölül a fel- leget. Dél felé járt, amikor a ma­gyar néphadsereg Vörös Csil­lag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese — a tánckar és a népi zenekar — produk­ciójának látványa csalt ezre­ket a tér központjába. A tö­megben itt is, ott is kis sziget: földre terített pléden patyolat­tiszta konyharuha, a vászonon elemózsiás doboz, otthonról hozott sülttel, süteménnyel, válogatott finom falatokkal. Majális-ebédre készülődött a család. Ám ez csak az első for­duló volt, az alapozó. Nemsoká az ínycsiklandó illatokkal csa­logató vendéglátó sátrak felé igyekezett az is, aki röviddel azelőtt az otthonról hozott jó falatokat dicsérte. Futótűzként terjedt a hír, hogy a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat egyik állomáshelyén — mert több is volt — most mérik a majális-díjas pacalpörköltet. A Dél-Pest megyei Afész Al­földi étterme hazai ízeket kí­nált. Látványosságot néznj vo­nultak a népek oda, ahol ma­lac és kacsa pecsenyéje pirult, Sok ezren tekintették parázs fölött forgatva, nyár­son. (Azt, hogy a nap folya­mán a megyei ünnepség szín­helyén hány adag gulyást, főtt virslit, debrecenit, cigánype­csenyét fogyasztott a vendég­sereg, még nem összesítették. Szó ami szó, rengeteget.) Mosolygós asszonyok kínál­ták az egyik sátorban az al­bertirsai Szabadság Termelő- szövetkezet ételét-italát. Egész hegynyi pogácsa mosolygott a vevőkre, kalácsok társaságá­ban. A főhelyen cakkos szélű, aranyló tésztaköltemény: he- rőcével, vagyis forgácsfánkkal megrakott komatál állt. Tom­bolán lehetett, nyerni épp úgy, mint a celofánnal borított, gusztusos töltött csirkét. — Hajnalban sütöttük a csirkét, a pogácsát, a kalácso­kat, kemencében, hagyomá­nyos módon — mondta özvegy Sima Jánosné. — Egy kis nép­szokást is akartunk magunk­kal hozni, így került ide a ko­matál. Ponyvás pulpitusok tarka világa — Kislányom, az ünneplő ruhád! — szisszent fel egy asszony, tenyerét összecsapva. Nem csoda, hiszen csemetéjét Varga Gábor keramikus ko­rongja mellett ülve látta meg. A gyerek boldog mosollyal dolgozott egy agyagdarabon, a keramikus segítségével. Ügyet­len mozdulatai nyomán, hogy, hogy nem, mégis takaros kis agyagdísz született a forgó la­pon. A titkot Varga Gábor őrizte mosolyogva, miközben segített terelni a csupa agyag kis kezet és a kéz alatt lapuló anyagot. A majális másik bugyrában a bazárosok és mutatványo­sok terén is zajlott az élet. Kovács Károlyné monori mé- zeskalácsos biztosan nem so­pánkodott alkonytájt, hazafelé készülőben, hogy kár volt el­jönniük Ceglédre. Kilószám fogyott a házi készítésű cu­korka, tucatjával masíroztak á ponyvás pulpitusról a vevők kezébe, táskájába a mézeska­lács huszárok, mézesbábok. A tükrös szíveket vajon hányán őrzik, s hányán taposták dur­cásan a porba? Kozák József Budapestről fél diónyi agyagcsipogókat, mini okarinákat hozott. Mel­lette bőrdobokat pergetett az árus ujja. Jó napjuk volt a körhintásoknak, céllövöldá- seknek, jó a lufiárusoknak. Csak annak a néhány fiatal­embernek telt lassan az idő, akik a Magyar étterem sátra közelében állomásoztak egy mikrobusszal és utánfutóval. — A szolnoki MHSZ egyik hőlégballonját strázsáljuk — mondták nekiszomorodva. — Felszállna az óriás léggömb, a PEVDI reklámjával, ha lehet­ne. De nem lehet, mert igen erős a szél. így a látvány el­marad. Rikkancsok hordták a különkiadást Sziget a majális központ sar­kában: a Pest megyei Hírlap sátra, dobogója. Kora délelőtt már alkalmi rikkancsok hord­ták szét a hírlapot, s mellékle­tét, a négyoldalas Majális cí­mű különkiadást, amely ofszet nyomással erre a napra ké­szült. A különkiadás érdekes­sége egy keresztrejtvény volt, amelynek sikeres megfejtői közt a vállalatok és intézmé­nyek által felajánlott tárgya­kat, ajándékokat sorsolták ki, nem kis értékben. A szerkesz­tőségi fődíjra, a vadonatúj ke­rékpárra bizony sokan áthítoz- tak. A minigolf sikere. Az ünneplők nagy lelkesedéssel próbálták ki ügyességüket meg a vállalatok és tsz-ek termékeit kiállító pavilonokat. A kerékpárt a ceglédi Tán­csics iskola tanulója, a negye­dik osztályos Atkári Zoli nyer­te. — Tesómmal töltöttük ki együtt a rejtvényt — mondta élete első interjújában. — Bá­tyám hetedikes. Van kerékpá­runk, neki is, nekem is. De az enyém elromlott, és épp sze­rettem volna újat venni, vagy­is kunyerálni, hogy vegyünk. Ezen a majálison alighanem Zoli volt a legboldogabb gye­rek. Ö lett a vásár fia, övé lett a drága vásárfia. Ám nemcsak a nyereménye­ket mustrálta érdeklődve a kö­zönség lapunk pódiumánál. Nagy sikert arattak a majáli­son készült fényképek, me­lyekből az újság fotóriporterei igen rövid idő alatt kiállítást rendeztek. A kiállítás megint utat nyitott a szerencsének: aki a jelenlevők közül felismerte a képen önmagát, azt egy kis ajándékkal is megörvendeztet­ték. Tamasi Tamás Eszes Katalin ★ Szinte nem volt olyan tele­pülése, járása Pest megyének, ahol ne állítottak volna má­jusfát, sátrat, ne kerekedett vol­na fel a család apraja nagy­ja, a község lakossága ünne­pelni. Biatorbágytól Halászte­lekig szinte egész napos prog­ramot kínáltak a majális részt­vevőinek. Együttesek fellépé­se, a rövidre szabott, de annál többet mondó ünnepi megem­lékezések, a körhinta forgása, az aszfaltrazjverseny ered­ményhirdetését megelőző izga­lommal teli pillanatok, a bog­rácsokban fövő ételek íze, a nyárson sült pecsenyék zama- ta, az ügyességi versenyek so­ra tette ismét emlékezetessé mindegyik korosztály számára ezt a majálist. Pest megye minden települése ünnepi dísz­ben, hangulatban köszöntötte a munka ünnepét. A Pest megyei Hírlap kereszt­rejtvény-pályázata főnyereményé­nek boldog birtokosa, Atkári Zoli. A képeket készítették: Balázs Gusztáv, Barcza Zsolt, Erdősi Agnes, Halmágyi Péter és Veress Jenő. IfÉls A rejtvénypályázaton több százan vettek részt. Sokan bizonyították, hogy a tisztáson guggolva is ki lehet tölteni az értékes nyeremények­kel kecsegtető keresztrejtvényt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom