Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-20 / 116. szám

1982. MÁJUS 20., CSÜTÖRTÖK Brezsnyev javaslatainak nyugati visszhangja Tárgyalóasztalhoz kell ülni „Brezsnyev megerősíti a Szovjetunió készségét a hadá­szati fegyverzetről való tár­gyalásokra”. Brezsnyev atom­befagyasztást javasol. „Brezs­nyev a nukleáris fegyverek befagyasztásához kapcsolja a hadászati fegyverkorlátozási tárgyalásokat”, „Reagan opti­mizmussal reagált a szovjet terv egy részére” — ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel jelentek meg a szerdai ameri­kai lapok, kivétel nélkül el­sőoldalas szenzációként, hosz- szú fényképes riportokban tá­lalva Leonyid Brezsnyev szov­jet államfőnek a Komszomol kongresszusán elhangzott be­szédét és a Fehér Ház félig elfogadó, félig elutasító vála­szát. A The New York Times egyenes idézetben közli a szovjet államfő beszédének a hadászati fegyverkorlátozásra vonatkozó részleteit, s kom­mentárjában egyebek között kiemeli, hogy bár Brezsnyev nem vál^zolt konkréten Rea­gan eurekai megjegyzésére, miszerint a tárgyalásokat már június végén meg lehetne kez­deni, „azt érzékeltette, hogy szovjet részről nem fogják halogatni a dolgot”. Brezsnyev a maga részéről csak egy specifikus javaslatot tett — folytatja a tekintélyes amerikai lap —, a hadászati fegyverek gyártásának befa­gyasztására szólított fel. Nyu­gati diplomaták ezzel kapcso­latban megjegyezték, hogy a szovjet javaslat nem tér el lényegesen Edward Kennedy és Mark Hatfield amerikai szenátorok hasonló indítvá­nyától, amelynek mintegy két­száz híve van a szenátusban, és a képviselőházban. Az amerikai válaszokat a lap „viszonylag visszafogott­nak” nevezi, idézve Reagan -keddi megjegyzését, amely ( .szerint a szovjet állásfoglalás; =derűlátásra ad okot, * amely­ben ugyanakkor „a szovjet előny törvényesítésének ne­vezte”, s elutasította a befa­gyasztásra vonatkozó javasla­tot. Az amerikai főváros új na­pilapja, a Washington Times csupán hírügynökségi jelenté­sek alapján szintén részletesen beszámol a moszkvai beszéd­ről, de kommentár-rovatában befagyasztás és tárgyalások helyett, az ultrakonzervatívok érvrendszeréből kölcsönzött „megoldást”, javasol a 1 fegy­verkezési hajsza megállításá­ra: állítsák le teljesen a nyu­gati technológia exportját a Szovjetuniónak. A Washington Post moszk­vai tudósítójának tárgyilagos hangvételű ismertetését közli, amely bevezetőben az új ha­dászati fegyvertípusok fej­lesztésének teljes leállítására, vagy erős korlátozására vonat­kozó szovjet javaslatot emeli ki, s arra is rámutat, hogy az SZKP főtitkára „abszolút egy­oldalúnak” minősítette Reagan kétszakaszos tervezetét. A Christian Science Moni- I tor azt írja, hogy „a nyugat- j európai közvélemény nyomása I késztette a Reagan-kormányt! arra. hogy tárgyalásokat kezd- | jen a Szovjetunióval tavaly | novemberben az európai kö­zéphatótávolságú rakéták kor­látozásáról. És most az ame­rikai közvélemény bírja rá a kormányzatot, hogy tárgyalá­sokat kezdjen a hadászati nuk­leáris fegyverekről”. ★ Elégedettség és derűlátás jellemzi azokat a hivatalos nyugatnémet állásfoglalásokat, amelyek szerdán hangzottak el Leonyid Brezsnyev keddi beszédével kapcsolatban. A bonni kormány szerdai ülésén Helmut Schmidt kan­cellár „elégedettséggel” álla­pította meg, hogy határozot­tan mozgásba lendült a ke­let—nyugati párbeszéd a fegy­verzetellenőrzés és a fegyver­zetkorlátozás területén — kö­zölte a kabinetülést követően Klaus Bölling kormányszóvi­vő. A kancellár ehhez még hozzátette: a szociálliberális koalíció mindig is a kapcsola­tok ilyen alakulásáért lépett fel kitartóan, mivel állás­pontja szerint mindkét szö­vetségi rendszer érdeke, hogy katonai erőegyensúly álljon fenn közöttük a lehető leg­alacsonyabb színvonalon. Most, hogy Leonyid Brezsnyev kifejezésre juttatta a Szovjet­unió tárgyalási készségét, a két nagyhatalomnak idővesz­teség nélkül tárgyalóasztalhoz kell ülnie, s ott kell közelíte­nie egymáshoz a hadászati támadófegyverekkel kapcsola­tos eltérő álláspontját — mondta Schmidt. Hasonlóan pozitívan érté­kelte Brezsnyev beszédét Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter is. Bécs Muhrl-Zaglagyin találkozó Franz Muhri az Osztrák Kommunista Párt elnöke ked­den fogadta a Bécsben tartóz­kodó Vagyim Zaglagyint, az SZKP KB tagját, az SZKP nemzetközi tájékoztatási osz­tálya vezetőjének első helyet­tesét. Az SZKP és az Osztrák Kommunista Párt képviselője kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, többek kö­zött az enyhülés, a leszerelés kérdéseiről, valamint a két párt és a két ország kapcsola­tainak fejlesztéséről folytatott eszmecserét. A brit flotta kész bármii fsa feladatra... Kétségek a békéltetés körül Miközben az ENSZ-főtitkár irányításával folyó New York-i brit—argentin békéltető tár­gyalások kritikus szakaszuk­hoz érkeztek, a brit hadveze­tés szükségesnek látta bejelen­teni, hogy a falklandi flotta­csoportosítás két fő eleme had­rendbe állt, kész bármilyen feladatot végrehajtani. A bejelentés szerint megér­kezett a falklandi vizekre — kétezer katonával a fedélze­tén a Canberra nevű (nemrég még utasforgalomra berendez­kedett) szállítóhajó, és a flot­Míttcrrand algériai nyilatkozata A Közös Piát súlyos válsága Az Európai Gazdasági Kö­zösségben szerdán életbe lép­tek az 1982—83-as mezőgaz­dasági idényre elfogadott új garantált árak, a brit vétó fi­gyelmen kívül hagyása, a többségi szavazással megho­zott döntés alapján azonban súlyos válság árnyékát veti előre Nagy-Britannia és a kö­zösség között. A britek „példa nélküli eset­ről” beszélnek. Szerintük a többiek felrúgták az 1966-os luxemburgi kompromisszu­mot, amely szerint minden fontos döntést — az alapító szerződés ellenére — csak egyhangú egyetértéssel lehet meghozni az EGK szerveiben. Brüsszeli körökben feltétele­zik, hogy a Thatcher-kormány ellenlépésekre készül: felfüg­geszti tagságát a közösségben, nem alkalmazza az árakat, esetleg visszatartja befizetése­it a közös kasszába. Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök szer­dán Algírban rövid időre megszakította tárgyalásait Bendzsedid Sadli algériai ál­lamfővel, hogy nyilatkozatban foglaljon állást az Európai Gazdasági Közösség mezőgaz­dasági politikájáról. Hétfőn, Thatcher minisz­terelnök-asszonnyal tartott londoni találkozómon nem hagytam kétséget a közös me­zőgazdasági politikával kap­Hivatalos baráti látogatás Babrek Karmai az Szerda délelőtt hivatalos ba­ráti látogatásra a Német De­mokratikus Köztársaságba ér­kezett Babrak Karmai, az Af­ganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Afgán Demokra­tikus Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökségének elnöke. A Babrak Karmai vezette afgán párt- és állami küldött­ség Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az államtanács elnökének meghí­vására érkezett Berlinbe." Eltérőek a bzdijefentések Iraki csapatok ellentámadása Az iraki csapatok szerdán ellentámadást indítottak Khorramshahr iráni kikötővá­rostól északra — adta hírül egy Bagdadban közzétett ha­dijelentés. Az ÍRNA iráni hírügynökség ugyancsak be­számolt erről az iraki ellentá­madásról, hozzátette azonban, hogy az iraki offenzívát az iráni egységek visszaverték. Teheránban azt közölték, hogy iráni erők legkevesebb 30 iraki páncélkocsit megsem­misítettek. Bagdadból azt je­lentették, hogy az irakiak Khorramsharh közelében le­lőttek egy iráni repülőgépet. Az INA iraki hírügynökség közleménye szerint az iraki offenzíva eredményeképpen „az ellenség összeomlott, visz- szavonulóban van”. csolatos francia eltökéltség fe­lől — jelentette ki Mitterrand. A brüsszeli döntések után a probléma már nem az EGK miniszteri tanácsán belüli többség vagy egyhangúság kérdése, hanem az a szerep, amelyet Nagy-Britannia szán­dékozik játszani. Végül pedig a kérdésre adandó választól függően Nagy-Britannia tag­sága vagy annak természete a gazdasági közösségben — mondotta Mitterrand. Margaret Thatcher szerdán Londonban egy interjúban szintén kitért az EGK brü.iz- szeli döntésére. Kijelentette, hogy a Közös Piac a mező- gazdasági árakkal kapcsolatos brit vétó mellőzésével a „leg­súlyosabb válságot nyitja meg” Nagy-Britannia belépé­se óta. ta további Harriereket, vala­mint helikoptereket kapott. Ezek pótolják az időközben el­szenvedett veszteségeket is. Basilio Lcmi Dozo tábornok, az argentin légierő főparancs­noka Buenos Airesben bejelen­tette, hogy a légierő készen áll a brit flotta elleni tömeges támadásra. Mario Benjamin Menendez tábornok, a szigetek argentin kormányzója pedig közölte, hogy a parancsnoksá­ga alatt álló csapatok felké­szülten várják az esetleges brit partraszállási kísérletet. Londonban Margaret That­cher kemény, komor nyilatko­zatot tett a parlament előtt. A miniszterelnök azt mondta, hogy Argentína hat hét óta — amióta csak tárgyalások foly­nak — semmi jelét nem adta, hogy hajlandó lenne végrehaj­tani a Biztonsági Tanács — egyebek között a Falkland-szi- getek kiürítését követelő — határozatát. Az argentin ma­gatartást Thatcher asszony „vég nélküli köntörfalazásnak” minősítette. Az ellenzék ama kérésének, hogy még mielőtt elszánná magát a katonai esz­kalációra, Vitassa meg a par­lamenttel a további lépésekét, nem volt hajlandó eleget ten­ni. A katonai akciókra sem­milyen haladékot nem kívánt hatályba léptetni. Az Andok-paktum tagorszá­gainak külügyminiszterei má­jus 26 án Bogotában megvitat­ják az argentin—brit viszályt. A tanácskozáson Venezuela, Ecuador, Kolumbia, Peru és Bolívia külügyminisztere vesz részt. Fejti György felszólalása Gyermekünnepély a Vörös téren Folytatódik a Komszomol XIX. kongresszusa Folytatódott Moszkvában a Komszomol XIX. kongresszusa. A képen: az elnökség tagjai. Jobbról a második Fejti György, a KISZ KB első titkára Moszkvában szerdán délelőtt a központi bizottság beszá­molójának vitájával folytatta munkáját a Komszomol XIX. kongresszusa. A délelőtti ülést követően a Komszomol-kongresszus kül­dötteinek jelenlétében nagy­szabású színes gyermekünne­pélyen emlékeztek meg szer­dán Moszkvában a Vörös téren a lenini úttörőszervezet meg­alakulásának 60. évfordulójá­ról. A Lenin-mauzóleum mellvédjéről megtekintette a parádét az SZKP és a szovjet állam több vezetője, a Kom­szomol, a szovjet úttörőszerve­zet vezetői. Jelen voltak a ba­ráti úttörőszervezeteknek a kongresszuson részt vevő veze­tői, köztük Varga László, a Magyar Űttörők Szövetségének főtitkára. A Komszomol-kongresszus szerda délutáni ülésén szólalt fel Fejti György, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titká­ra. A KISZ Központi Bizott­sága, a magyar ifjúság nevé­ben köszöntötte a XIX. kong­resszus küldötteit, az -egész szovjet ifjúságot, majd kijelen­tette: Mint a béke és a szocia­lizmus őszinte híve, a mi ifjú­sági szövetségünk is aktív tá­mogatója a lenini Komszomol azon erőfeszítéseinek, hogy a béke megőrzéséért, a leszere­lésért tenni kész más ifjúsági mozgalmakkal együtt hozzá­járuljon a nemzetközi bizton­ság megszilárdításához. Munkánkat kiegyensúlyozott belpolitikai légkörben végez­hetjük. Népünk és ifjúságunk pártunkkal összefogva, szocia­lista nemzeti egységben, nyu­godt, alkotó légkörben, ered­ményesen dolgozik a fejlett szocialista társadalom építé­sén — mondotta. Mi úgy véljük, hogy a népek békeharcában, a kölcsönös megértés és bizalom erősítésé­ben az ifjúsági szervezetek is jelentős szerepet játszhatnak. E területen csakúgy, mint ed­dig, a jövőben is együttműkö­dünk a lenini Komszomollal, a szocialista, a fejlett tőkés és a fejlődő országokban működő testvérszervezeteinkkel. De keressük az együttműködést és a párbeszédet azokkal a más ideológiai és politikai áramlatokhoz tartozó ifjúsági szervezetekkel is, amelyek ké­szek cselekedni a béke meg­őrzéséért — hangoztatta Fejti György. A tanácskozás délutáni ülé­sén beszédet mondott Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára és tolmácsolta a szövetség üdvöz­letét a Komszomolnak, a szov­jet fiataloknak. Jaruzelski fogadta KuHkovot Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornok, a LEMP KB első titkára, a nemzeti megmentés katonai tanácsának elnöke, miniszterelnök, szerdán Varsó­ban fogadta Viktor Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés Szervezete egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. ÚTKÖZBEN SZÍRIÁI TÁJAKON A LÓVAL SZERZETT AZ ARAB vendégszeretetről legendák keringenek; tanúsít­hatom, a legendák nem túloz­nak. Kairóban, Damaszkusz- ban, Bejrútban lépten-nyo- mon tapasztalhattam ennek megnyilvánulásait. Ha a zöld­séges éppen ebédel, az isme­rős vevőt asztalához invitálja, ha az italárus teázik, a kun­csaftot teával kínálja. Elfogad­ni nem kötelező. És ami jel­lemző a városi emberre, még- inkább jellemző a vidékire. Ezért nem is találtam sem­mi meglepőt abban, hogy Abul Húr teára hívott bennünket. Akkorra már alaposan meg­szomjaztunk, áz északnyugat- szíriai Homsz városából Ha- mán át hosszú utat tettünk meg Muszjafig. Vadregényes az Anszarije hegységen át ve­zető út, kanyargós szerpentin­jeivel; fenséges, mégis barát­ságos a táj, élesen tiszta a le­vegő. Már messziről feltűnt a kis város erődítménye, az ős­régi Sejzar-citadella, erről le­het ráismerni a hegyekben fészkelő kis városra, Muszjaf- ra. A városka közepéről három­felé ágazik az út. Melyik ve­zet a tengerpart felé? Meg kell kérdezni valakitől. Apró öreg­ember áll egy kapuban, meg­szólítom, arabul. Angolul kér­dez vissza: — Beszélnek angglul? Igenlő válaszomra megmu­tatja az utat, szemrevételez bennünket, majd azt mondja: — Szívesen látnám magukat egy teára a házamban. A meghívást örömmel elfo­gadjuk. Az udvaron ültet le bennünket a házigazda — a ház az asszonyok lakóhelye. Két nő jelenik meg a lakrész ajtajában, egy lefátyolozott, idősebb, meg egy fátyol nélkü­li fiatalabb. Abul Núr egy kéz­mozdulattal jelez nekik vala­mit, mire eltűnnek és kisvár­tatva teáskannával, poharak­kal, fehér juhsajttal kerülnek elő. Leteszik az asztalra, és kicsit hátrébb húzódva meg­állnak. A házigazda bólint, és egy alig észrevehető mozdulat­tal értésükre adja, hogy most már elmehetnek. — A felesége? — kérdezem az öregembertől. MIELŐTT válaszolna, für­készve néz rám. Mire gondol­hat a kérdés és az igenlő vá­lasz között. Talán arra. hogy: „nők csak felelnek, nem kér­deznek”?, vagy arra, hogy: „ez a természetes, minek ezt kérdezni”? Nem tudom meg­fejteni. A továbbiakban ezért meg sem igen szólalok. ha­gyom a férfiakat beszélgetni. Tudom, hogy a magánélet, a házasság, a házasélet errefelé, ahol még a régi szokások, ré­gi erkölcsök élnek, nem tár­salgási téma. Olyannyira nem, hogy a régimódi asszonyok még azt a szót sem használják, hogy „a férjem”. Inkább azt mondják: „a bácsim fia”, Ta­lán, mert ez nem kelt semmi­féle intim képzetet? De a fér­fiak egymás között — az me­gint más, az idegen asszonyt pedig, a vendéget (aki most én vagyok), mégsem lehet el­küldeni. Így aztán Abul Núr belenyugszik a helyzetbe, és a vendég faggatózására olyas­miről mesél, lassan, tempósan, hosszabb szünetekkel, amit csak férfifülnek szán. — Hát, bizony, ötvenegy éve annak. Akkor vettem el ezt az asszonyt. Nem akarták pedig adni... Abul Núr elmereng, hamis­kásan elmosolyodik: — Dehát, ha én valamit aka­rok, akkor annak úgy kell lenni... — Szép lány volt, ugye? Abul Núr bólint egyet, aztán még kettőt, nyomatúknak. Ar­ra gondolok, ugyan, honnan tudta, hogy szép az a lány, amikor le volt fátyolozva az arca. Lesz, ami lesz, most az egyszer megszólalok, ezt meg­kérdezem. A válasz: — SZÓBESZÉDBŐL. A ba­rátnői előtt nem volt lefá­tyolozva. így terjed el a hír. Elküldtem anyámat és a nagy- nénémet, nézzék meg a lányt, igaz-e, hogy olyan szép. Visz- szaiöttek, azt mondták, igaz, nagyon is. Akkor elment az apám az ő árijához, megtár­gyalni, amit kell. Az apósom engem nem ismert, ők másik városban laktak, ott. ahol én tanítónak tanultam. Ügy. szó­val tanító a fia. mondta a leendő apósom az apámnak. Hm. Hm. Ez azt jelenhette, hogy nem adja a lányt. Szép lány volt, gazdag kérőnek szánták. — Dehát, mondom, amit én akarok, annak úgy kell len­ni. Kérdezősködtem, milyen ember a leendő apósom. Mi érdekli, mit szeret. Mondták, hogy nagy lószakértő, rajong a szép paripákért. Sokba ke­rült, de vettem egy gyönyörű csődört. Feldíszítettem a leg­szebb szerszámokkal és be­ügettem a városukba. Tudtam, hogy az öreg minden délután a kávéházban ül, szívja a habblibabblit, a nargilét, ahogy Damaszkuszban nevezik. El­léptettem a kávéház előtt, két­szer egymás után. Másnap is, harmadnap is, öt napon ke­resztül. — Később mesélte, hogy föl­figyelt rám, azaz a lóra, már az első napon. Harmadnap megérdeklődte, kié az a szép csődör. Akkor tudta meg, hogy én vagyok az a kérő, akit el­utasított. Attól kezdve kezdett gondolkodni. Megint elküld­tem hozzá apámat, kérdezze meg, nem gondolta-e meg ma­gát. Mert ha igen, akkor az a gyönyörű paripa az övé lesz. Ajándékba. — így volt — bóligat Abul Núr, és nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem: — Mondja, Abul Núr. van­nak-e még ma is olyan szép lovak? Erre már elneveti magát, és azt mondja: — Minek az? Jobb a Mer­cedes, nem? MEGKÖSZÖNJÜK a szíves vendéglátást, az úticsomagből csokoládét halászunk elő a házban megbúvó lóval szer­zett asszonynak é» elindulunk Banijasz felé. Előbb balra, az­tán jobbra fordulunk, úgy, ahogy Abul Núr mutatta az utat. Hatos Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom