Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
1982. MÁJUS 19.. SZERDA ÍJ(M OOP Vállalati gazdálkodás Kedden Pécsett több mint kétszáz vállalati szakember részvételével megkezdődött a szervezési és vezetési tudómé nyos társaság kétnapos konferenciája. A napirendjén a szabályozó rendszer és a vállalati belső mechanizmus fejlesztése, a szocialista vállalkozás időszerű kérdései, valamint -az árrendszer működésének tapasztalatai szerepelnek. A konferencia bevezető előadásában. Meggyest Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője a többi között az elmúlt év és az idei első negyedév vállalati gazdálkodását értékelte. Elmondotta, hogy az iparban javult az anyagkiho-, zatal, a költséggazdálkodás, az energig-felhasználás, és erőteljesen — tizenhét százalékkal — nőtt a nyereség is. A gondosabb ármunka következtében a tőkés piaci' cserearányok is javultak, de a készletgazdálkodással még mindig nem lehetnek elégedettek a vállalatok. Változott a gazdaság szervezettsége is, leányvállalatok, kisvállalatok és szövetkezetek jöttek létre. A nyereség dinamikus növekedése ellenére — hangsúlyozta a továbbiakban az előadó ~r a fejlesztési alapok egyáltalán nem nőttek, s nem sikerült kellően visszafogni a vállalati — és különösen a mezőgazda- sági — beruházások ütemét sem. Országgyűlési bizottsági ülése Lakásépítés! rendezés Ebi kell a technológiával Az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága Sas Kálmánnak, a bizottság elnökének vezetésével kedden Zalaegerszegen tartotta ülését. A napirenden a komplex lakásépítés építészeti fejlesztésének, továbbá az építészeti műveltség fejlesztésének és terjesztésének cselekvési programja szerepelt. Mindkettőt Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter terjesztette a bizottság elé. Mint a miniszter, a többi között hangsúlyozta, az 'ország lakásállománya a felszabadulás óta eltelt időszak lakásépítési tevékenységének eredményeként jelentősen átalakult. 1951—1980. között csaknem 2 millió lakás épült. s ebből több mint másfél millió az utóbbi két évtizedben. Az ország 3 610 000 lakásának egyötöde a fővárosban, nyolcvan százaléka vidéken helyezkedik el. ■ Jelentősen nőtt a házgyári panelos, a blokkos és öntött technológiával készült lakások száma. Az első 15 éves lakás- építési programban tervezett mintegy egymillió új 'lakás felépítésének elsődleges célja a mennyiségi lakáshiány megszüntetése vplt. Ezt követte a második 15 éves építési program. Szemmel látható gyorsasággal alakultak ki a nagy sorozatban előállítható és telepíthető épületekből tervezett lakótelepek. Ezek többsége azonban, sajnos, magán viseli a mennyiségre törekvő, gyors építés uniformisát. Ma már azonban nyilvánvaló az is, hogy a tervezők se és a kivitelezők se törekedtek eléggé a panelos technológiában rejlő lehetőségek kili'asználá- sára, Mert több lehetőség volt benne, mint amennyit tervezőink kamatoztattak. Nyilvánvalóan bizonyítja ezt a zalaegerszegi példa, ahol egyéni varázsú városépítészetet valósították meg. Az utóbbi években sok jogos kritika érte tömeges lakásépítésünk, épített környezetünk színvonalát. Az építési tárca vezetői ezért szükségesnek tartották a lakásépítéssel kapcsolatos eddigi elképzelések, célkitűzések, irányelvek felülvizsgálatát és átértékelését, Szükségessé vált a hazai lakásépítés átfogó rendezése. E£e!e§áif^éJ, három műszakban Nővér, aki ápolna, aki segítene Mindannyian megbetegedhetünk. Kórházba kerülhetünk. Gyógyulásunk múlik ilyenkor az orvos munkáján s a nővérén is, aki ápol. Egészségügyi berkekben csak így emlegetik a 'problémát: szakdolgozó-ellátottság. A csúf kifejezés valódi gondot takar, nevezetesen azt, hogy kevés az ápolónő kórhazainkban. Hogy mennyire, s miként lehetne változtatni a helyzeten, ezekről volt szó a Pest megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának legutóbbi ülésén. Érdemes megismerkednünk a tényekkel... A vonzerő... Kedjük .azzal: Pest megye négy nagy gyógyintézetében — a váciban, a ceglédiben, a ke- repestarcsaiban s a Semmelweis (Rókus) kórházban — együttvéve 1636 a nővéri állások száma. Ám négyszázhu- szonnégy ápolónő hiányzik ... Aligha hangzik újként, mégis vitathatatlan, hogy az ápolónői hivatás nem tartozik ma a legvonzóbbak közé. Magas a követelmény. A szaktudás mellett kötelező a türelem, a gyógyító magatartás. E munkának ma még része a betegek emelgetése, ágyuk, környezetük tisztántartása is. Nővérnek lenni — három műszakos feladat. Ifjúsági parlamenteken visz- szaköszönő téma az ápolónők lakáshelyzete, egzisztenciateremtés i gondja. Nem véletlenül. Az egészségügyben az évi béralap egy százaléka fordítható csak jutalmazásra, s még a bérmegtakarítás egy része. A jutalom összege így ritkán haladja meg az évi 1500 forintot. A bérfejlesztés — évi 5 százalék — szintén nem túl kecsegtető, nővérenként átlagosan 200 forint egy esztendőben. Az egészségügyi béreket 1977-ben rendezték, emelték a műszakpótlékot is. Akkor azt gondolták, hogy nő majd a szakma vonzereje. Nem így történt, mert egyidejűleg más ágazatokban is emelték a béreket ... Hol vannak? Amiről eddig szó volt, indokolja, hogy miért üres most 114 ápolónői állás a kórházakban. Az imént azonban 424 hiányzó ápolónőről volt szó. Hol vannak a többiek? Nos, mert ez a hivatás elsősorban női, természetes, hogy gyesen, szülési szabadságon vagy betegség miatt tartósan távol a munkahelyüktől. Hogy ez mit jelentegyetlen kórházban, arra jó példa a ceglédi: itt a 437 nővér közül csupán huszonötnek üres az állása, viszont 110-en gyermekgondozási segélyen vannak. Nem sikerülhet mindannyiukat helyettesíteni, hiszen erre a feladatra csak a többi ápolónő vállalkozhat — saját munkáján felül. Így a kórház ma 71 nővér hiányával kénytelen számolni. Megyei méretekben az egészségügyi ágazat munkaidőkeretének egyötöde-egynegyede esik ki így! Különösen az agglomerációban nehéz a három műszakos munkára embert találni, mert nagy a főváros elszívó hatása. A váci és ceglédi kórház helyzete viszonylag jó, hiszen közelükben egészségügyi iskolák találhatók, ott könnyebb pótolni a „munkaerőt”. Tekintsük tehát a szakképzést. Az idén 71-en érettségiz-, nek Vácott az egészségügyi szakközépiskolában. (Ez utóbbi három év alatt készíti fel a fiatalokat a hivatásra, s érettségi nélkül.) A számok azt látszanak igazolni, hogy a túlnyomó többségük tanult szakmájában helyezkedik majd el. Tavaly Vácott 59-en hagyták el a középiskolát, heten továbbtanultak, ketten nem egészség- ügyi pályán dolgoznak, a többiek igen, s nyolcvannyolc százalékuk Pest megyében. Cegléden hatvanketten tettek egy éve képesítő vizsgát, s egy kivétellel mindannyian nővérek lettek, de csak 76 százalékuk helyezkedett el a megyében. A kalkuláció, eredménye: kevesebben jöttek a kórházakba munkát keresni, mint ahány az üres állás... Rangja legyen Hogyan tovább? Elsősorban: nem ártana újabb egészségügyi szakiskolát létesíteni. A tervek már készek. Átmenetileg Gödöllőn, a szakmunkásképző intézetben indul ősztől szakiskolai osztály, gyakorlati idejüket ennek tanúlói a kerepes- tarcsai kórházban tölthetik. Később az osztály iskolává fejlődhet. Más kórhó-akon, például a Rókuson s< -tene, ha több nővérnek tudnának szállást adni, vagy h^ jobban támogathatnák a magánerős lakásépítést, hogy letelepítsék dolgozóikat. Az utánpótlást szolgálná a nővérek munka melletti képzésének bővítése is. Az anyagi gondokon az enyhítene, ha az ágazatban keletkező — viszonylag magas — bérmaradványt a legnehezebb munkát végző nővérek között osztanák el. Mindez azonban együtt sem helyettesítheti azt, ami emelné az ápolási munka rangját: a jobb munkakörülményeket, az egészségügyi szakdolgozók gyermekeinek bölcsődei-óvodai elhelyezését, a fizikai erőfeszítéseiket könnyítő eszközök széles körű bevezetését, s olykor, ami rajtunk, betegeken múlik: gyógyulásunkért tett fáradozásaik megbecsülését jó szóval, tisztelettel. Vasvári G. Pál A megyei népfrercfeMkség ülése Iskola és család nevelési egysége HgiifeBiiásfyf éltető nemzetiségi klubok Megközelíti a négyezerhét- százat az általános iskolások száma, a középiskolásoké, szakmunkásképzőbe járóké pedig a kétezerhétszázat haladja túl Cegléden. Érthető és indokolt tehát, hogy a városi népfront- bizottság nagy figyelmet fordít iskola és család nevelési egységének megteremtésére. Az erőfeszítésekről, eredményekről és gondokról adott számot a városi testület a mozgalom megyei elnökségének ülésén kedd délután, s amint az az összefoglalásból,, valamint a hozzászólásokból kiderült, korántsem könnyű terepen kell haladást elérni. ESzárkózók Nem könnyű ez a terep, mert például elgondolkoztató az a tapasztalat, amely szerint, míg az általános iskolás korban levő gyermekek szüleinek egy része törekszik a szorosabb kapcsolatokra a tanintézettel, a középiskolásoknál ez már hiányzik. Meghökkentő tény az is, milyen sok család zárkózik el a feladatok ésszerű megosztásától, mondván, neveljen az iskola. A népfrontmozgalom a szülői munkaközösségek közvetítésével kíván és gyakorol is hatást iskola és család kapcsolataira. Cegléd több alsó fokú tanintézetében — így a Mészáros Lőrinc, továbbá a Földváry Károly általános iskolában — keresik a munka célszerűbb formáit, sikerrel tevékenykednek például a szülői munkaközösségek munkabizottságai. Ezek egy-egy részterület — mint a nevelési kérdések, a mozgalmi élet, az iskolafejlesztés, a napközisek — kézbentartását, segítését vállalják magukra. Nélküle nincs Sokféle úton-módon törekszik a városi népfrontaktívák hálózata fölismertetni a közös érdekeket A nevelési kérdésekről évente három-négy alkalommal megjelentetett híradóknak fokozódik a közkedveltsége, érdeklődés nyilvánul meg a szülők akadémiája előadássorozatai iránt, mind több szülő vállal részt a szakkörök tevékenységének támogatásában, a pályaválasztási tanácsadásban. Mindezek ellenére igaz — és ezt a felszólalások nyomatékosan kiemelték —■, hogy a családok döntő többsége mfig csupán a szülői értekezletekre korlátozza az iskolával fenntartott kapcsolatokat. Ezeken a megbeszéléseken 80—90 százalékos a szülők megjelenési aránya — és ez nagyon kedvező szám —, ám a nevelési gondokról az anyák, az apák egy része úgy nyilatkozik, oldja meg azokat a pedagógus. A család nélkül nincs gyermek- nevelés — ez a nagyon egyszerű igazság ismétlődően megfogalmazódott az elnökség ülésén, egyben a városi népfrontbizottság körvonalazta feladatoknak is az elvi alapját adva. Az elnökség elismeréssel szólt a Cegléden kifejtett munkáról, és egyetértett a teendők kijelölésével, aláhúzva: o szülők felelősségérzetének a felkeltése, erősítése mindennél fontosabb. Jó forma Ezt követően, a jóváhagyott napirendnek megfelelően a testület a megyében működő nemzetiségi klubok munkájával, a fejlesztés lehetséges irányaival foglalkozott. A megye eredményei a nemzetiségi lakosság hagyományőrző törekvéseinek támogatásában közismertek, ám ennek ellenére következetesen fölmerül a jogos aggály: vajon a ma idősebbek nyomába lépők milyen fontosságot tulajdonítanak múltjuknak?! Ilyen szemszögből nézve megnyugtató, hogy a megyében százkét óvodában, iskolában 528 tanulócsoport 11 800 tagja részesül nemzetiségi nyelvoktatásban. A hagyományok ápolásának jó formát kínálnak a művelődési közösségek, kórusok, zenekarok, tánccsoportok, ám figyelmet érdemel: bár 47 együttes van, a nemzetiségek lakta hatvan településből csupán huszonhat büszkélkedhet velük, ráadásul kevés a gyermekcsoport. Ami igazán gond, ezekben az együttesekben nagyon váltakozó a nemzetiségi nyelv használata, ápolása, a munka döntő része az éneklésre, a zenélésre, a táncra korlátozódik, és kevésbé terjed ki a nyelv, a kultúra más terepeire. Összehangolva Hatásosan képesek segíteni a tudatos nyelvművelő munkában a nemzetiségi klubok. A hetente, havonta rendszeresen Tisztségük — főbizalmi Nem bályegszedő automaták IVI anapság nem túl hálás fel- adat szakszervezeti tisztségviselőnek lenni. Lehet az ember akár bizalmi vagy főbizalmi — elmélkedik az egyik szakszervezeti titkár. Annál is inkább, mert ugyancsak az érdeklődés középpontjában áll, s ha kényes kérdésekben dönt, ritkán jár köszönet érte. — Magam sem gondoltam volna, hogy ennyi fejtörést okoz ez a pozíció — erősíti meg Jánosi Attiláné, az ISG budaörsi gyáregységének főbizalmija. — Pedig nem vagyok kezdő, régóta dolgozom a szak- szervezetben. Mielőtt — 1930- ban — főbizalminak választottak volna, jó tíz évig szociálpolitikai feladatokkal foglalkoztam. Jánosi Attiláné éppen tizenkilenc éve dolgozik a gyárban. A belső ellenőrzésen osztály- vezető. Munkája mellett jut arra is ideje, hogy másokért munkálkodjon. Az utóbbi időben szinte belefeledkezik teendőibe, ily módon keres gyógyírt fájdalmára; egyik lányát fiatalon veszítette el. Munkatársai észrevétlenül veszik körül gondoskodásukkal, szere- tetükkel, hogy érezze, mellette vannak nehéz perceiben. — A saját bőrömön érzem, mennyire más ma már a mun. kastílus a szakszervezetben. Körülbelül százan tartoznak hozzám. Valamennyiüket jól ismerem, mégsem döntök sohasem anélkül, hogy előtte a bizalmiakkal ne tanácskoznék. Az utóbbi időben volt is miről. A bérfejlesztés, a kollektív szerződés, a testületi ülések és sorolhatnám, mi mindenre kell alaposan felkészülni — magyarázza a főbizalmi. Azt is megtudom Jánosi At- tilánétól, hogy döntéshozatal előtti éjszakán álmatlanul forgolódik, mert a felelősség nem kevés. Ügy tűnik, ez idáig sikerült mindig megoldást találnia. Még ha nemet mondott, sem vetették szemére társai, hiszen azt a többség érdekében tette. ÍV emet akart mondani munL katársainak Keller Antal, a szerszám üzem csoportvezetője, amikor ismét tisztségviselőnek javasolták. — Ügy gondoltam — mondja —,-huszonöt év után már pihenhetek. Mégis rábeszéltek, s vállaltam a főtjizalmiságot. Bevallom, jólesett társaim bizalma. Ügy tűnik, nem csalatkoztak eddig bennem, s amíg dolgozom, igyekszem továbbra is becsülettel helytállni. Akik főbizalminak választották Keller Antalt, tudták róla: nemcsak társaiért áll ki, hanem munkáját is érti, szereti. Hatszor volt kiváló dolgozó, s társadalmi tevékenységéért többször kapott oklevelet. Bizalmi társai — akikkel együtt dolgozik — szintén régi motorosok, ahogy hallom, fél szóból, egy pillantásból is megértik egymást. Arról faggatom, volt-e már rá példa, hogy kedvét szegte, ha valami nem sikerült, s nem tudta kiharcolni igazát. Kicsit töpreng, majd így válaszol: — Mostanában nem, de egyszer már majdnem úgy volt, hogy veszem a kalapom. Győzött társaim bizalma, mégsem futamodtam meg. Mindkét főbizalmi vallja: ma már e tisztség korántsem azonos a bélyegszedő automatával. Sokkal nagyobb a hatáskör, a felelősség. S Keller Antal a fiatalokra gondolt, amikor nemet akart mondani. Most arra is van gondja, hogy utódját tanítgassa. Arca felderül, amikor helyetteséről beszél. — Lassan át kell adnom a stafétabotot — magyarázza. — Már nagyon sok feladatot old meg nélkülem, önállóan. Igaz mindenbe beavatom, s ellátom tanácsokkal. Itt kezdett a gyárban ipari tanulóként, remélem, benne sem csalatkoznak a2r üzemben. Szala! Mária összejövő közösségek — Pomá- zon, Lóréven, Százhalombattán, Tökölön, Pilisszentkerésztén, a most frissiben megalakult budakalászi klub — nyitottak, szívesen látnak minden érdeklődőt, tevékenységük, vezetésük a demokratizmusra épül. A tervszerű,'nyelvművelő programok gyarapítása éppen ezért nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is, például úgy, ahogyan Pilisszentkeresz- ten, Pilisszentlászlón teszik, a szlovák gyermekklubok keretén belül. Jó alapok állnak rendelkezésre tehát ahhoz — kristályosodott ki a vitában —, hogy a klubok munkája gazdagodjék, sőt újabb ilyen közösségek is létrejöhetnek. A helyi, népfrontbizottságok szorgalmazzák az iskolák, a könyvtárak, a művelődési otthonok összehangolt tevékenységét az egészen nagy feladatoktól odáig, hogy az említett intézmények fizessenek elő horvát, szlovák, szerb, német képes- és hetilapokra. Kívánatosnak látszik a nemzetiségi nyelvű könyvek árusításának megszervezése — akár bizományosok révén —, amint a nemzetiségi klubok vezetői részére továbbképzés megteremtése is szükséges a fokozott támogatás mellé. A feladatok kijelölésével egy időben a testület eredményesnek ítélte az eddigi munkát, és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a nemzetiségi klubok működését bármilyen formában támogatják. Végezetül az elnökség tájékoztatót hallgatott meg az idei olvasótáborok szervezésének előkészületeiről. M. O. Olcsóbban termelnek i&pguerfgia fűt Az energiaárak emelkedése rákényszeríti a mezőgazdasági nagyüzemeket a magas energiaigényű technológiák helyettesítésére. A hazai viszonyok között mindenekelőtt a takarmánygabonák szárítás nélküli tárolása és felhasználása jöhet számításba. A hatodik ötéves terv időszakában mintegy 2—3 millió tonna kukorica korszerű tárolására rendezkednek be az üzemek. Két év óta kedvezményes feltételeket biztosítanak a racionális energiafelhasználáshoz szükséges beruházások támogatására. A gazdaságok mind több helyen a földekről, erdőkről lekerülő hulladékokat új berendezésekben elégetik; a tervek szerint 1985-ig ezzel a módszerrel évente 300 ezer' tonna olajat takaríthatnak meg. A Pest megyei termelőszövetkezetekben az energiaracionalizálási intézkedések nyomán tavaly 116 millió forint kiadást tettek feleslegessé. Az összes energiaköltségnek több mint 7 százalékát megspórolták: benzinből 1000, gázolajból pedig 2700 tonnával kevesebbet használtak fel, mint egy évvel korábban. A fűtőolajból szinten kevesebbel beérték; összesen több mint tízezer tonna a megtakarítás az elmúlt évben. Az Óbuda Tsz pünkösdfürdői növényházaiban például olaj helyett fokozatosan földgázfűtésre térnek át; egy év alatt 600 tonnával kevesebb fűtőolajra volt szükségük. A Rozmaring Tsz-ben új virágfajták termesztésével csökkentik a fűtőolaj felhasználását, ezek ugyanis kevésbé érzékenyek. Az albertirsai Micsurin Tsz- ben napelemekkel állítanak elő meleg vizet, ugyanúgy a gödöllői tangazdaság baromfitelepét már részben a napenergia fűti. Termálvizet vezetnek a ceglédi Lenin Tsz sertéstelepére, ahol részben feleslegessé teszik az olajkazánokat. Az ácsai Vörös Október Tsz a cellulóznyárfa hulladékanyagait hasznosítja; a legújabb vizsgálatok szerint 4 kiló hulladékfával egy kiló tüzelőolajat helyettesítenek. A gazdaság az állattenyésztési telepek“* fűti majd faaprítékkal.