Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

A munka ünnepén Nagygyűlés, szórakozás A nagyközségekben felvonulást rendeznek Gödöllőn és a járás közsé­geiben is készülnek május el­sejére, a nemzetközi munkás­szolidaritás megünneplésére. A városban a hagyományoknak megfelelően a vállalatok, üze­mek, intézmények felvonulásá­val kezdődik a nap, majd a 30-as út mentén felállított tribün előtt nagygyűlést tarta­nak, amelynek szónoka dr. La­katos Tibor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter he­lyettese. Ezután az Alsó-park­ban tartanak majálist, amely­nek, mint évek óta, az idén is a lovasverseny a legérdeke­sebb eseménye. A járás nagyközségeiben szintén felvonulással köszön­tik a munka ünnepét, majd politikai nagygyűlésen méltat­ják jelentőségét. A délután itt is a majálisé, a sporté. A töb­bi községben szintén majá­list és sportvetélkedőket tarta­nak ezen a napon. Szombati jegyzet PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1982. MÁJUS 1., SZOMBAT Szilasmenti Tsz Kiállítás, szakkör, klub Vegyesipari Szövetkezet Harmadszor is vándorzászfó^ Mint arról hírt adtunk, a kerepestarcsai Szilasmenti Tsz- ben nemrég kiállítást rendez­tek Bada Márta festő alkotá­saiból, a napokban pedig Se­bők Lajos grafikusművész ka­marakiállítását láthatják az érdeklődők, mindenekelőtt a tsz tagjai, dolgozói és azok az idegenek, akik valamilyen ok­nál fogva megfordulnak a gazdaság központjában. Ügy is fogalmazhatunk, hogy ezek az események ré­szei annak a programnak, amely a kulturális, közműve­lődési tevékenység idei, má­sodik negyedévének tennivalói között szerepel. Ide tartozik az is, hogy a szövetkezet közmű­velődési bizottsága és a nagy­községi művelődési ház ápri­lisban díszítőművészeti szak­kört indított, s ennek tagjai a Szilasmenti Tsz irodaházának kis tanácstermében találkoz­nak minden második hét kedd­iének délutánján. Ugyanott, csak másnap sza­bás-varrás tanfolyamot tarta­nak kezdőknek és haladóknak. Az effajta elfoglaltság iránt elég nagy az érdeklődés, a ko­rábbi években tartott tanfo­lyamok is sikeresek voltak. Egy-egy vállalat, gazdaság munkatársainak, dolgozóinak kapcsolata természetesen első­sorban a termelőmunkában alakul jól vagy rosszul. Van­nak azonban olyan események, rendezvények, összejövetelek, amelyek más módon erősíthe­tik az együvétartozást. A ke­repestarcsai Szilasmenti Tsz- ben például szervezik az Ag­rárklubot, amelynek feladatát mindenekelőtt a szakmai to- vábbkéDzésben. a tapasztalat- cserék lehetőségeinek megte­remtésében. a legúiabb terme­lési. tenvésztési módszerek be­vezetésében. ismertetésében jelölték meg. A klubban, így a szilasmentiekében is alkal­mat teremtenek egyfelől /a gazdaságon belüli szakmai ta­pasztalatcserére, másfelől mint hírlik, az agrárkjub ne­ves külső szakemberek alkal­mankénti meghívását is ter­vezi. / E rövid tudósftásból is ki­derült talán, hogy a kerepes­tarcsai gazdaságban odafigyel­nek arra, hogy a közösben nemcsak a napi munka irányí­tása, szervezése a fontos, ha­nem a közművelődési felada­toké is. F. I. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Szombat, vasárnap: A Pécs-csoport 7 kiállítása, 15—20 óráig. Hétfő: Polkaszinó, 18 órától. Egy nehéz nap, éjszakája, filmvetítés. Angol film a Beat- lesekről, 18 órakor. Kcrepestarcsa, Szilasmenti Tsz: Sebők Alajos kamarakiállí­tásának megnyitója. Megnyit­ja: Sári Katalin művészettör­ténész, 15 órákor. Mozi Szombat, vasárnap: Egy kis romantika. Színes, szinkronizált amerikai film, 4, 6 és 8 órakor. Hétfő: A hótündér. Színes, szink­ronizált szovjet mesefilm. Csak 4 órakor. Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok, I—II. rész. Szinkronizált amerikai krimi. Csak 6 órakor, 14 éven aluli­aknak nem ajánlott. A héten mi is hírt adtunk róla, hogy a péceli Vegyes­ipari Szövetkezetét ismét ki­tüntették: harmadszor nyerte el közösségük a KISZÖV el­nökségének vándorzászlaját. Miután az elmúlt években többször is volt alkalmam be­tekinteni munkájukba, tulaj­donképpen nem ért váratlanul elismerésük híre. Nem, mert egyetlen olyan esetről sem hal­lottam velük kapcsolatban, amikor igyekezetük, munka­kedvük megcsappant volna. Fejlődésük, különösen az el­múlt évtizedben töretlen, s azt figyelhettem meg, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy — mint az mindenütt elvárható és szükséges is — igen jó a kö­zösségi szellem ebben a szö­vetkezetben, az irányításban, a vezetésben munkálkodók, és a tagok, dolgozók viszonya ki­egyensúlyozott, a bizalomra évül, \ Fontos próbakő Ezzel már a dolgok közepé­ben is vagyunk, ha azt akar­juk firtatni: hogyan érték el a kimagasló eredményt, amiért a lehetségesek közül majdnem á legnagyobb kitüntetést kap­ták. Mit is mond erről Cser­mely Gábor, a szövetkezet el­nöke. — Mindenekelőtt egy kicsit hosszabb időszakra tekinte­nék vissza a számadásban — kezdi beszélgetésünket a szö­vetkezet vezetője. — Az az igazság, hogy 1975-től minden egyes gazdasági év fontos pró­baköve volt tagságunk munka­bírásának. Mi pedig igyekez­tünk a józan előrelátás, a terv­szerű, folyamatos munka fel­tételeinek megteremtésére. Ak­kor sem estünk kétségbe, ami­kor az 1976-ban életbe léptetett másfajta gazdasági szabályo­zórendszer átmenetileg csök­kentő hatással volt eredmé­nyeinkre, szövetkezeti tagsá­gunk jövedelmére. Gazdálko­dási, illetve termékstruktúránk változtatásával, a továbbiak­ban sikerült elérni a nyereség­szint emelését, dolgozóink ma­gasabb anyagi elismerésének lehetőségét. Exportra is Sok akadályt, nehézséget kellett persze tavaly is leküz­deniük ahhoz, hogy munkájuk minősége, a szállítási határ­idők betartása ne szenvedjen csorbát. A központjukban két éve átadott, ma is rendezett, tiszta tekercselő, szerelőcsar­nokban készülnek például a TRAKIS Szövetkezettel való kooperációban a hat-tízenkét voltos átkapcsolásos akkumu­látortöltők is. Végszerelésük előtt, egyebek között itt állít­ják elő ezekhez a transzfor­máló tekercseket is. Ennek a műhelynek a meósától hallot­tam a következőt: — Nemcsak a töltőkkel, ha­nem az egyéb termékekbe ke­rülő általunk gyártott alkat­részekkel, részegységekkel kapcsolatban sem volt az el­múlt években minőségi rekla­máció — mondja Balogh Ti­bor, elektrotechnikai műsze­rész, aki a szövetkezet KISZ- alapszervezetének titkára is Máskülönben alapító tagja a tekercselő Tyereskova nevét viselő szocialista brigádjának, amelyről még szó lesz. — Szállítottunk mi már holland exportra, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba is termékeink­ből — folytatja a fiatalember —, de soha nem vallottunk szégyent, s ezt most is jóleső érzéssel mondhatom el. — Ám azt is hozzátenném munkánk értékeléséhez, hogy az adott lehetőségekkel élni, s a megnövekedett nehézségek közepette is eredményesen gazdálkodni nem külön érdem, hanem kötelesség. Mi leg­alábbis így gondoljuk — Tőle nem távoznak üres kézzel A címbe foglalt állítás ma­gyarázatra szorul. De kezdjük az élj én. A sürgető igények ki­elégítésére, a hatvan évek kö­zepén megkezdték Gödöllőn a Laboratóriumi Törzsállatte- nvésztő Intézet telepének épí­tését. Az építkezések 1970 elejére fejeződtek be, ekkor kezdték meg munkájúi, t azok, akik a laboratóriumi kisállatok tenyésztésével és forgalmazásával, a keverék takarmányok gyártásával szol­gálják a magyar egészség­ügyet, illetve mezőgazdasá­got. Sósky Gizella vegyészmér­nök reszese volt az első évti­zed minden sikerének, ered­ményének és gondjának. Az első évtizedet mint a kémiai labor vezetője és az alapszerve­zet titkára dolgozta végig. A kezdet kezdetén három árt- tag volt az intézetben, ma bu­szán vannak, létszámuk az in­tézet állományánál nagyobb ütemben gyarapodott. Messziről, Soroksárról járt be. hajnalban kelt, hogy ide­jében Gödöllőre érhessen, ? kora este lett, mire ismét Visszaérkezett otthonába, pi­ciny házukba, ahol édesany­jával éi. Napjait a munka, a laboratóriumi vizsgálatok, a pártügyek foglalták le. Nap­jait, eletet. Az intézet minden rezdülésének részese, minden iránt nyitott ember, akihez bárki bármikor bizalommal fordulhatott, biztos lehetett a meghallgatásban, az együttér­zésben és a cselekvő támoga­tásban. A pártszervezet mindennel foglalkozik, ami a vállalattal, az ott dolgozó emberekkel, munkájukkal, életükkel kap­csolatos. Sósky Gizella, az alapszervezet titkáraként, szót értve az emberekkel, bizal­mukat megnyerve és élvezve — annál is többel. Tőle senki nem távozott üres kézzel. Tudott szigorú lenni, voltak érvei, tanácsai, intelmei. Mindenki Gizikéje, párttagnak és pártonkívülinek egyaránt. o o Sorainkban keveredik a je­len a múlt idővel. Sósky Gi­zellát most is mindenki Gizi­kének emlegeti, noha nincs a kollektívában. Súlyos betegsé­ge utáni lábadozása hosszú időt vesz igénybe. Most is so­roksári otthonában él. messze a gödöllői vállalattól, de még­sem elszakadva attól. Noha állapota nem engedi, hogy sűrűn fogadjon látogatót, az igazgató, dr. Tőzsér Béla rend­szeresen felkeresi, s amennyi­re lehet, beszámol életükről, ami szemlátomást érdekli a beteget, örül minden ered­ménynek. Tavaly is május elsejére ké­szültek, mint minden gödöl­lői vállalat és intézmény, az előző estén azzal váltak el munkatársai Sósky Gizellától, hogy az ünnepen hol és mikor találkoznak. A megbeszélt időpontban nem érkezett meg ő, aki híres volt pontosságá­ról. Várakozás, féltés, aggo­dalom, de a menet elindult, mint minden évben, elhalad­tak a dísztribün előtt, folytat­ták útjukat a parkba, ahogy Gödöllőn szokás. Sósky Gizella ezekben az órákban élet és halál közölt volt. kórházi ágyon, súlyos agyvérzés után. Életét az or­vosok megmentették, beszéd- készségét azonban nem nyer­te vissza azóta sem. A legtermészetesebb emberi megnyilatkozás, hogy föltesz- szük a kérdést, miért történt s keressük a választ, noha az időt nem forgathatjuk vissza, mégis megfogalmazódik: el­kerülhető lett volna? o o o Sósky Gizella szíve nem volt a legegészségesebb, ő mégis válla'ta a terheket. ;a- lán erején felül is. 1980-ban az időközben vállalattá szer­veződött intézmény legnehe­zebb részlegének, a takar­mánykeverőnek lett a vezető- 'je. Igen kemény feladat ez, fogalmazza meg véleményét az igazgató, különösen, ha fi­gyelembe vesszük, hogy Sóskv Gizella korábban nem dolgo­zott a termelésben. Harminc­ötmilliót produkál a részleg évente, ami rengeteg gonddal jár, az anyagbeszerzéstől az értékesítésig, ami mind nyom­ja vezetőjének a vállát. Sósky Gizella tudta, vállal­ta, s mint az eredményei bi­zonyították, nem vallott ku darcot. Szívesen tette, emlé­kezik vissza az igazgató, aki a részleg korábbi vezetője volt. s akivel naponta konzultált a munkáról. És mégis. Az ember nem szabadul a közhelytől, attól, amit oly gyakran hangozta­tunk, amit mégsem követünk úgy, ahogy kellene. Arra az intelemre gondolunk, mely szerint egy-egy közösség tag­jainak jobban kell törődni dk egymással, a munkahelyen és azon kívül, hogy adott eset­ben a lehető legkisebb hiba­százalékkal dönthessenek va­lamely hely betöltéséről, -'ala- mely munkatárs teherbíró­képességéről, feladatvállalá­sáról. o o o o A Lati Közös Vállalat pél­dásan gondoskodik munka­társáról, betegsége kezdetétől tartják vele a kapcsolatot, s mindent megtesznek, hogy napjait megkönnyítsék. Meg­adtak minden anyagi támoga­tást s vitték, viszik a híreket, amelyek szeretett vállalatá­nak életéről tájékoztatják. Újra május van, újra felvo­nulnak Gödöllőn a város dol­gozói. A Lati kollektívája Sósky Gizella nélkül, de biz tosak lehetünk benne, hogy a közösség valamennyi tagja gondolatban vele van, mint ahogv lélekben ő is itt vonul munkatársaival. Kör Pál mondja Csermely Gábor el­nök. — Az viszont már a mostani adottságainkhoz tar­tozik, hogy már az idei esz­tendő indításakor teljes gyár­tókapacitásuk hetven százalé­kának lekötéséhez volt elég megrendelés erre az évre. Így aztán újra itt a lehető­ség a bizonyításra. Már szó volt egész közösségükről, s kü­lön is megemlíthetjük azokat, akik kilenc szocialista brigád­jukban tavaly is jól helytáll­tak. Közülük a Tyereskova- brigád — a szövetkezetben elsőként —, tavalyi munkája alapján elnyerte a szövetkezet kiváló brigádja címet. Kezdeményezés — A tyereskovások 1972, alapításuk éve óta, hatszor voltak aranykoszorúsok, itt a tekercselőben dolgoznak, nagy megelégedésünkre teljesítik évről évre vállalásaikat — mondja róluk Talapa Jánosné, a szövetkezeti bizottság elnö­ke. — Kezdeményezőkész­ségükkel is kitűnnek: akár a napi munkáról, akár például a különféle mozgalmi tevékeny­ségről van szó. A Vöröske­resztben is sok segítséget ad­nak, s ők szervezték meg a Fóti Gyermekváros bővítésére indított helyi akciót, a gyűj­tést is. A nagyobb lélekszámú cigánycsaládoknak használt ruhaneműket gyűjtöttek. Nagy Józséfné, á brigád ve­zetője és Pilók Istvánná, az alapító tagok közé tartozik. Szinte egyszerre említik azt a fejlődést, amit az egész szö­vetkezet a mostani elismerésig elért. — Az is nagyszerű dolog — mondja Pilókné, hogy a régi műhelyeket, az igen rossz kö­rülményeket, sikerült meg­szüntetni. Fehér István Kiaknázatlan lehetőség Jobban is működhetne a jö­vőben a Gödöllő és Vidéke Áfész, úgynevezett Sláger­boltja, amelyet a Pest-Nóg- rád-Komárom megyei Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalattal közösen nyi­tottak meg tavaly a vasútállo­más közelében. Ebből az üz­letből nemcsak a városlakók, az átutazók, hanem a közüle- tek és a magánkereskedők is vásárolhatnak. A Füszért Vállalat harminc- napos fizetési kedvezménnyel nyújt folyamatos áruutánpót­lást, s ezt a kedvezményt az áfész kisebb üzletei is igény­be vehetnék. Néhány üzletve­zető élt is ezzel a lehetőség­gel, de még nem elegen, pe­dig számukra, illetve boltjuk részére a szövetkezet teher­gépkocsija szállítja kézhez az árut. Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Pé- celen, Szadán, Veresegyházon, május 1-én, szombaton 8 órá­tól május 3-án. hétfőn 8 óráig: dr. Rédling Tibor, Kerepestar- csa, Váci Mihály u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon, május 1-én, szombaton 8 órától május 3- án, hétfőn 8 óráig: dr. Hamar György, Valkó, Szabadság út 63. Mecénások Nem járnak könnyű idők a közművelődés, a köz- gyűjtemények, a múzeumok háza táján. Nem mintha egyébként nagyon panasz­kodnának, hiszen a tavalyi­nál, ha kevéssel is, de bő­vebb költségvetésből gaz­dálkodhatnak itt a város­ban. De ezzel együtt sem kecsegtetik őket azzal, hogy a közeljövőben olyan látvá­nyos fejlődés következhet­ne, mint mondjuk az el­múlt öt-tíz évben. Mi itt még szerencsés­nek is mondhatjuk magun­kat, hiszen felépült az új művelődési ház, s tavaly, a gödöllői művésztelep ál­landó kiállításához kapcso­lódva, új termekkel gyara­podott a városi helytörté­neti gyűjtemény amellett, hogy kívülről is tatarozták. Maradjunk most az utóbbinál, ahonnét nemré­giben azt a hírt kaptuk, hogy szerződést kötöttek a Sziiasmenti Termelőszövet­kezettel: A megállapodás 1985 végéig szól, s mindkét félnek hasznos. A legfonto­sabb: a szövetkezet éven­te 25 ezer forinttal járul hozzá a gyűjtemény költ­ségvetéséhez, s cserébe, előzetes bejelentés után használhatja az intézmény termeit. A múzeum vállal­ta azt is, hogy vándorki­állításokat, előadásokat tart, segít a dokumentumössze­állításban, részt vesz a gazdaság történetének fel­dolgozásában. Most látványos fordulat lenne, ha azt írhatnánk, ez aztán a jó példa, s mi­lyen nagyszerű volna, ha újabbakról számolhatnánk be. Csakhogy így beszél­ve, nem volnánk igazságo­sak a város, a járás válla­lataival, szövetkezeteivel szemben. Mert jó példa, sok akad. Például arra, hogy a járási közművelődési alap­ba, évenként fizetnek nagy­ságukhoz mért összegeket a járás cégei, s a városiakkal együtt részt vesznek a gö­döllői városi-járási művelő­dési ház fenntartásában is. De ugyanígy: nincs olyan iskola, óvoda, amelynek ne lenne patronálója egy-egy gazdasági egység szemé­lyében, s akkor még nem is beszéltünk a sportról. Egy hasonló szombati jegyzetben már írtunk ar­ról, hogy vajon meddig bírják még az érintettek az adakozást, s meddig nem szégyellnek pénz, támoga­tás, segítség után kuncso­rogni a rászorultak. Akkor is, most is ugyanazt mond­hatjuk: még a mainál jobb helyzetben is át nem hárít­ható kötelessége ez a gaz­dasági egységeknek, mert úgy tűnik; a tanácsi és a saját költségvetés, bevé­tel vékonyan csordogáló fo­rintpatakjait, csak ők tud­ják manapság bővebb vizű­vé tenni. A kor mecénásai itt és most a vállalatok, a szövet­kezetek. Ezt bizonyítják azok az esetek is, amikor egy-egy művészt, írót, fes­tőt, szobrászt pártfogolnak. Vagy megrendelésekkel, ösztöndíjjal, vagy mint a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat Bada Mártát, aki­nek nemrégiben zárt a gö­döllői tárlata, alkotónap­pal. A helytörténeti gyűjte- ményben arról is hallot­tunk, hogy új ötletként egy igazi mecénásakciót szeret­nének meghirdetni. Egy cég — egy műtárgy a mú­zeumnak címmel. Mert köztudomású az is, hogy ma csak szerény összegek­ből lehetséges a közgyűjte­ményt gyarapítani. Néha még az értékes tárgyak fel­kutatása is nehéz, megvá­sárlásuk, esetleges restaurá­lásuk pedig mindenképpen meghaladja a szűkös lehe­tőségeket, mint például ép­pen a művésztelepi kiállí­tás egy-két alkotása eseté­ben. S mert ma nincsenek nagypénzű magánadakozók, patrónusok, ez a felhívás is nyitott fülekre kell hogy ta­láljon a kor mécénásainál. Gáti Zoltán ISSN 0133—1357 (Gödöllői Hírlap) & O

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom