Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
M pOR i Kstina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1982. MÁJUS 1., SZOMBAT Merre, milyen gyorsan? Az eredmények is irányíthatók Igazán bolondos április sarkára tapos a május. Szinte minden évszaknak volt néhány napja az elmúlt hónapban, csak épp a tavasznak nem. Kint a határban máskor ilyentájt már befejeződnek, vagy végéhez közelednek a Vetések, a talajelmunkálások. Az idén egyre érezhetőbbé válik a lemaradás, egyre több ' gonddal kell számolniuk a mezőgazdasági szakembereknek. Ezt a tényt ki így, ki úgy ■ yeszi tudomásul, a végeredmény mégis ugyanaz lehet: bármilyen áldozatos munkával meg kell termelni, be kell takarítani a gabonát, kukoricát és a gyümölcsféléket. Változtatások — Az időjárásra soha nem szabad számítani — mondja szinte szigorúan Kis Lajos, a Monori Állami Gazdaság igazgatója. — A terveket is úgy kell elkészíteni, s a tennivalókat is úgy ütemezni, hogy a legrosszabb időjárási körülmények esetén se lehessen lényeges fennakadás. Nos, ennek a véleménynek a gyakorlati igazolására ezekben a hetekben megvan a mód az állami gazdaságban és a termelőszövetkezetekben is. — Minden esztendő végén levonja az ember a tanulságokat. Én úgy vagyok vele, hogy a hibákat nem illik megismételni. Ez alapvető szempont — szögezi le Kis Lajos. — Természetesen egy ember, egy fejjel, egy észjárással kevesebbet tud, mint egy-egy közösség. Éppen ezért mi minden esztendőben még az igazi nagy munkák megkezdése előtt különböző munkahelyi fórumokon, párt- és szakszervezeti testületi üléseken szigorúan számot vetünk előző esztendei kudarcainkról, meg az eredményekről. A Monori Állami Gazdaságnak mint a legtöbb mezőgazdasági nagyüzemnek, a közelmúltban voltak jobb és gyengébb évei. Lényeges szerkezeti változást sem a növénytermesztésben, sem az állattenyésztésben nem kellett azonban bevezetniük az idén. Továbbra is nagy figyelmet fordítanak a gabonaprogramban való helytállásukra. Egyetlen, újnak számító növényük a napraforgó, amelyet 200 hektáron vetettek el. Ez is nehézipar — Változtatnunk kellett viszont a kukoricánk monokulturális termesztésén. Éveken keresztül ugyanis ugyanazokba a táblákba vetettük, s így aztán a terület java része erőteljesen elgyomosodott. A gazdaságosság főleg a kukorica és a burgonya esetében egyre élesebben felvetődő követelmény. Járásszerte sok panaszt hallani ezzel kapcsolatban. A Monori Állami Gazdaság mondhatni szerencsés helyzetben van, hiszen a kukoricafeldolgozó üzem garantálja a termesztési költségek megtérülését is. A burgonyával már nekik is nehezebb a dolguk. Általában örülnek annak, ha megtérül a ráfordítás, vagy kis hasznot sikerül elszámolniuk. — Nagyon oda kell figyelni a költségtényezőkre. Az értékesítés a másik gond. Ahhoz, hogy egyáltalán számíthassunk a jó végeredményre, legalább 300 mázsás hektáronkénti burgonyahozamot kell elérnünk. — Melyik a könnyebb feladat: csökkenteni a költségeket, vagy az előnyös értékesítésre alkalmas piacot megtalálni? — Egyik sem könnyű. Kétségtelen, hogy mindkét területen elsősorban azt kell maradéktalanul megtenni, ami rajtunk múlik. A szakszerűségre, a technológiai fegyelem szigorú betartására, az élelmes és pontos piackutatásra gondolok. Sajnos, vannak olyan külső tényezők, mint mondjuk alkalmanként a piac túlzsúfoltsága, amelyeket mi nem tudunk kiküszöbölni. Az állattenyésztés se nem könnyű, se nem a legeredményesebb ágazata a mezőgazda- sági üzemeknek. A Monori Állami Gazdaságban ráadásul a mezőgazdaság nehéziparinak tartott szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkoznak. A körülmények, s az eredmények változóak. — Általában kényszerpályán mozgunk — mondja Kis Lajos. — A termelékenység érdekében nálunk egy-egy gondozónak jóval több tehén ellátása a feladata, mint másutt. Ennek azonban nem a mi elhatározásunk a legfőbb oka, hanem az, hogy a jó kereseti lehetőségek ellenére, egyáltalán nem népszerű ez a munka. Tulajdonképpen érthető is. A korai kelés, a szombat-vasárnapi, ünnepi műszakok nem vonzóak. Mindenesetre a jelenlegi gárdánkkal elégedettek vagyunk, általában elvégzik azt, amit elvárhatunk tőlük. Versenyben maradni —1 Mind a piacért, mind a1 munkaerőért nagyon meg kell mostanában dolgozni. Mi egyik területen sem szeretnénk lemaradni — mondja Kis Lajos —, mivel a korábbi eredményeink nem erre, hanem épp az ellenkezőjére jogosítanak minket. Hogy kemény munka kell a versenyben maradáshoz? Az kell. Az eredmények nem maguktól születnek, a dolgokat nekünk kell irányítanunk. Rajtunk, vezetőkön és dolgozókon múlik, hogy merre és milyen gyorsan haladunk. Vereszkl János Krumplüiémozók a Péteri úti infsforfesi«! Milliószor mozduló kezek dolga Szántukra nemcsak a pénz a fontos Tépi a szél a sorompó egy szál karját a telep bejáratánál. Oldalt, a kerítés mellett kutyaól, de a portást a Harap-lak gazdája nemigen segíti, az orrát sem dugja ki a viharba. A monori Kossuth Termelő\ szövetkezet Péteri úti majorjának legszélső épülete a zöldségfeldolgozó. Tárva az ajtó mindkét szárnya, krumplit fuvaroznak befelé csapzott fiatalemberek. Az ajtó előtt habos. sötét víztömeg, a betonlapról folyik kifelé. Mindenkin gumicsizma van. észre sem veszik, hogy bokáig érő latyakban gázolnak. Valaki magas rácshidat állít a bejárathoz: tessék ezen próbálkozni... Fáradó csuklók Magas beton ládákban fröcsköl a víz. Krumpli, zöldség és hagyma szaga keveredik a nyirkos levegőben. Hosszú asztalok mellett asszonyok ülnek mellényekben, kendőben. Ha az arcukat nézem: mozdulatlanok. Egy pontra figyelnek. A kezük jár szélsebesen, gyorsított filmfelvételen látható mozdulatokkal. A jobb- kézben kés. a bal könyék mellett színes műanyag vödör. Zaj nélkül hullanak a megtisztított kruplikockák az edényekbe. Vagy csak azért zaj nélkül, mert valamiféle gép folyton zúg. minden mást elnyomó. folytonos zajjal...? — Március 8-án múltam hetvenhét éves! — mondja a legszélső asztalnál egy asz- szony. nevet, de nem néz rám, a kezét, a kést, a krumplikockákat figyeli. — Tudja, teljesítményre dolgozunk. Egy ilyen kék vödör - nyi mennyiség, amit mellettem lát. nekem négy forintot ér, ennyit fizetnek érte. Tegnap ötvenhéttel lettem készen, de nem ilyet csináltunk egész nap. Ez darabos, van, amikor egészre van szükség, azt nem kell aprítani. A műszak reggel hatkor kezdődött. A csukló azóta egyfolytában végzi ugyanazokat a mozdulatokat. — Fáj estére, sokszor mozgatni is nehezemre esik, mire hazaérek. Amikor nem vagyunk készen a rendeléssel, rá is hajtunk, s hattól este nyolcig, kilencig is csináljuk, kis pihenőkkel. Vállalták, vállalják Orv kis támadásokkal nyomul cipőm ellen a betonon locsogó víz. Fázom. —Jól fel kell öltözni. Megszokja, és meg sem érzi az ember. Pihenni? Lesz még időm. tudja, mire gondolok, ahol már mindenkinek pihennie kell... De jól bírom erővel. A pénz is kell. nyugdíjkiegészítésként. meg hogy legyen miből osztogatni az unokáknak. Hét rendes, meg hét dédunokám van. Ha otthon maradnék, én lennék a dada. Ügy gondoltam, jobb ez így... Közben azért beszélgetésre is jut idő, hajjaj, még veszekedni is tudunk! Meg aztán szükség is van ránk. másképp biztos nem jönne át értem a tsz kocsija Gombára, hogy idefuvarozzon. Mert innen inkább csak elmennek az emberek... Az asztaloknál ülők fel sem néznek. Ez a késő délelőtti óra alighanem kritikus időszak, már fáradnak az izmok, lazul a figyelem, s fél napnyi munkához kell még összpontosítás. — A vesém, az azért néha érzi, hogy nedves itt körülöttünk minden. Máskülönben megy a dolog. A tsz-től mentem én nyugdíjba, de azt pótolni kell, tüzelőre, másra ... Egyedül vagyok, itt a többiekkel jobban elmegy a nap. Het- venhárom esztendő van mögöttem. Nem látszik? Az a jó! Nem sok a fiatal arc. Kere- > sek egyet. Készséges és rao* solytalan. Figyel. — Sokáig Pestre jártam, da ahogy jöttek a gyerekek, fel kellett cserélnem itthoni munkahelyre. A műszak ugyan hatkor kezdődik, de én a gyerekek miatt nyolcra jövök be. Hogy nehéz-e? Vállaltam, csinálom. Itt mindenki így van ezzel. Ez a munka ilyen. Az üzemi konyháknak, a gyermekélelmezésnek szüksége van a konyhákon zöldségre, krumplira. A piacon nagy a kereslet a tisztított árura, az asszonyoknak pedig helyi munkaalkalomra. Harmincketteit dolgoznak a tsz feldolgozójában. a létszám több mint fele nyugdíjas. Minden reggel özvegy Varga József ni Gombáról, Kovács Károlyné, Bokros Istvánná Monorról é* társaik, minden reggel itt kezdenek műszakot. Munkájuk nehéz, s többségük annak ellenére csinálja hogy élete nagy, aktív „műszakján” is túljutott. S elsősorban azért, mert mindennapjaik abbahagyhatatlan értelme a hasznos tevékenység. a kéz hasznot hozó, látható eredményt produkáló elfoglalása. A munka. Kohlencz Zsuzsa Kitüntetett tanácsi közösségek Emberséges ügyintézés Elsők voltak kezdeményezésükkel a megyében A monori járásban 1970-ig nyúlnák vissza a brigád-, illetve munkakollektíva-mozga- lom szervezési gyökerei. Elsőként a sülysápi, majd a gyomról, a maglódi és az üllői tanácsnál merült fel igényként á szocialista közösségben való égyüttfhühkálkö'dás ’ megszervezése, melyet a közalkalmazottak szakszervezetének járási bizottsága, s a járási hivatal vezetése is örömmel üdvözölt, támogatott. Pest megyében elsőként a monori járásban indult útjára az alkalmazottak munkakollektíváinak megalakítása. Gyorsította az eseményeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a csepeli munkások felhívása.-k 1979-ben a közalkalmazottak szakszervezeti elnöksége A kert csodálatos. Tulipánok százai, gondozott gyümölcsfák, ritka virágok. Gazdájuknak nem tanult szakmája, nem hivatása a kertészkedés, de a szépség megteremtése, ápolása életének tartozéka. így teljesek, szépek a napjai, s azt mondja: az ülőmunka után nemcsak örömet, de kikapcsolódást is jelent számára a kert. A nap hosszabb részét még ma is a háromlábú széken üldögélve tölti. S Szakmája ugyanis — ci- 8 pész. Több évtizede. — Tizenhárom évesen, 1927- ben kezdtem a szakmát. Budapesten, pontosabban Rákospalotán egy cipészmester műhelyében. Engem mindenesnek vett fel a mesterem. Azt mondta, az inasévek alatt ott lakhatok náluk, a szállásért és az étkezésért tanulhatok. Farmosról kerültem fel, de hamar megszoktam a nagyvárosi nyüzsgést. Szaladgáltam bőranyagok után, kaszíroztam, bevásároltam, takarítottam. De nem szólhattam semmit, mert azért a szakmát hamar megszerettem. — Azért, amikor segédként felszabadultam, megváltam a régi műhelytől, s elhelyezkedtem. Bármennyire furcsának tűnik, a mi szakmánknak akkor is volt rangja, amikor javában tartott a világgazdasági válság. Az újságok tele voltak hirdetésekkel, ennek nyomán kerültem egy másik iparoshoz. — Dolgoztam több helyen, Akikről keveset beszélünk Ä mi szakmánknak rangja volt de mindig nagyon kellett hajtani, mert csak így lehetett a megélhetést biztosítani. A fizetésemet rendszeresen haza- küldtem a szüleimnek, akik éppen akkor fogtak a házépítésbe szülőfalumban. Több mint egy évtizednyi pesti tartózkodás után, 26 évesen hazatértem Farmosra, s ipar- engedélyt kértem. Akkoriban faluhelyen is nagy rangja volt enne a szakmának. De csak azok tudtak talpon maradni, akik jól dolgoztak, a megrendelők elégedettek voltak munkájukkal. Különben is nekem mindig az volt a véleményem: jó munka jelenti az igazi mércét minden embernél. így a cipészeknél is. Közben megnősültem, megszületett fiunk, Tamás és lányunk, Mónika. Mivel tisztában voltam azzal, hogy ez a munka nagyon nehéz, arra ösztönöztem mindkettőjüket, hogy tanuljanak. De ekkor már Gyomron laktunk, ebben a Dobó utcai családi házban. A gyerekek miatt jöttünk közelebb Pesthez. Boda András eddigi életútja tulajdonképpen sokban megegyezik hasonló korú társaiéval. Az azonban már nem szokványos, hogy 1951-ben ő is alapítója volt a Gyomron megalakult Vegyesipari Szövetkezetnek. Hét suszter fogott össze, s alakította meg a részleget. — Sokat dolgoztunk mindnyájan, mindig vizes volt • az ing a hátunkon. Csak egy példát, mennyit kaptunk egy új cipőért, ötszázharminc forintért készítettünk egy — akkor divatos — férfi lábbelit, ebből a munkadíj számunkra 48 forint volt. Később már többen voltunk, de a munkakörülmények nem sokat változtak. Mostohák voltak. A gyömrői cipészmester azzal magyarázza a szakma egyre gyorsuló hanyatlását, hogy nagyon sokat kellett s kell dolgozni ma is, az ellen-'' szolgáltatás nincs megfelelő arányban ezzel. Csak az tudná igazán értékelni az ő munkájukat, aki egy hétig leülne a háromlábú székre, s csinálná. Ügyesség, erő, türelem — talán ez a három legfontosabb tulajdonsága a jó cipésznek. S ezek az emberi természet kulcsfontosságú alapelemei is. Görnyedve a széken, dolgozni szorgalmasan, jól, hogy a megrendelők mindig elégedetten távozzanak. Boda András nyolc évvel ezelőtt érte el a nyugdíjkorhatárt, de tulajdonképpen nem lett sohasem nyugdíjas. A Monori Járási Szolgáltató Szövetkezet vezetőinek kérésére maradt a régi munkahelyén, a Steinmetz kapitány utcai kis műhelyben. Pár éve — Mi szolgáltatók vagyunk, a lakosságért dolgozunk ... Erdőst Agnes felvétele ismét ő lett a részlegvezető, tavaly kiérdemelte a szövetkezet kiváló dolgozója elismerést, s megkapta a 30 éves tagságért a jubileumi jutalmat. — Mindig megbecsültek a munkahelyi vezetőim, s erre büszke vagyok. Ezért is dolgozom még ma is. Igyekszünk mindenkin segíteni. Előfordult már olyan eset, hogy az utcáról jött be egy megszeppent fiatalasszony, ugyan tegyük már vissza a tűsarkot a cipőjére, mert útközben leesett. Megcsináltuk ... Nem győzött hálálkozni, pedig csak a kötelességünket teljesítettük. Hiszen mi szolgáltatók vagyunk, a lakosságért dolgozunk. A feleség, végighallgatva beszélgetésünket, csak ritkán szólt közbe. Azt már ő meséli el, hogy fia okleveles közgazda, a MÉM-ben dolgozik, lányuk a Kőolajipari Gépgyártó Vállalat belső ellenőre. Számviteli főiskolát végzett. Gyakran kijárnak a szülőkhöz, számukra ez az egyik legszebb kikapcsolódás. Olyankor ők is megcsodálják a gyönyörű kertet, amelyet édesapjuk és édesanyjuk féltő gonddal ápol, s amely párját ritkítja Gyömrőn. Búcsúzásunk előtt Boda András egy régi május elsejei emléket idéz fel. Tizenöt éves sem volt még, amikor kiment a ligetbe, s beállt az illegális felvonulók közé. Neki is jutott a kardlapos ütésekből. de néhány utcával arrább tovább vonult társaival együtt... Sohasem hiányzott a felvonulók közül. Nem felejti a régi május elsejéket, ma is sokszor eszébe jutnak a régi emlékek. Kezet fogunk a kapuban. Érzem kemény, férfias szorítását. Két kezén az erek kidudorodtak a hosszú évtizedek alatt. Mindig sokat dolgozott, ma sem tétlenkedik. S az idegen, aki nem ismeri, alig hinné el, hogy már 68 éves ... Gér József X áttekintette, s állásfoglalásában rögzítette a közalkalmazottak munkakollektíva-moz- galmával összefüggő időszerű kérdéseket. Ma már bizonyos, hogy e mozgalom alkalmas arra, hogy hasznosításával a feladatokat színvonalasabban^ hatékonyabban, gazdaságom sabban lássa el egy-egy érintett szervezet. A munka ünnepének tiszteletére tegnap díjátadó ünnepséget rendeztek a monori járási hivatalban, ahol a legeredményesebben tevékenykedő kollektívák vehették át Kozák Sándornétól, a hivatal elnökétől a jó munkával kiérdemelt címeket, okleveleket. Dr. Erdélyi Lajos, a szakszervezeti bizottság titkára adott áttekintést a 15 szocialista címért küzdő kollektíva eredményeiről/ amelyeket az önértékelések után, a hivatalvezetés és<-a járási szb értékelt. Harmadik alkalommal érdemelte ki a szocialista címet a járási hivatal Mező Imre, s az ecseri taöács Steinmetz kapitány kollektívája. Ezzel jogosultságot szereztek arra, hogy megpályázhatták a Pest megyei Tanács kiváló szocialista kollektívája címet is. Negyedszer lett szocialista kollektíva qz üllői tanács megyei kiválója, a Tamási Áron munkakollektíva. Második alkalommal jutott birtokul a zászló a sülysápi nagyközségi közös tanács Bogdán Flórián, s a járási hivatal Kossuth Zsuzsa kollektívájának. A mozgalomban kifejtett eddigi tevékenységéért elismerő oklevélben részesült a gyömrői Kállai Éva, a maglódi Váci Mihály, a pilisi Kaffka Margit, a vecsési Goldmann György, s a járási hivatal Péchy Blanka kollektívája. Meleg, baráti eszmecserével, pohárköszöntővel folytatódott az ünnepség, amelyen jelen voltak a tanácsok elnökei, a munkakollektívák vezetői, a járási hivatal párt-, szakszervezeti és osztályvezetői. Ez alkalomból tisztelettel köszöntötték mindazokat a kollektívákat, szocialista brigádokat; amelyek a járás' üzemeiben; intézményeiben, s valamennyi munkahelyen a közös boldo-' guláson munkálkodnak. K. Zs. ISSN 0133—2S5 1 (Monori Hírlap) \
