Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-12 / 109. szám

1982. MÁJUS 12., SZERDA Az alapanyag rendelkezésre áll Kristálycsodák üvegből A világon évente több mint hétmilliárd üvegpalackot, csaknem egymillió négyzetmé­ter táblaüveget, mintegy más­fél milliárd izzólámpaburát és egymilliárd kilométer távol­ságnak megfelelő üvegcsövet állítanak elő. Ez a néhány szám is meggyőzően bizonyítja az üvegnek a mindennapi éle­tünkben betöltött fontos sze­repét. A kiindulási anyagok cél­szerű megválasztásával bősé­ges választékban állíthatók elő a célnak megfelelő üvegfaj­ták. Az ablaküvegnek egészen mások a tulajdonságai, mint például az optikai vagy a hőálló üvegekéi. Minthogy a szükséges nyersanyagok gya­korlatilag korlátlan mennyi­ségben rendelkezésre állnak, és az előállítás, feldolgozás sem okoz ‘ különösebb nehéz­ségeket, Ha a nátriumot káliummal helyettesítik, a divatékszerek készítéséhez is használt úgy­nevezett koronaüveget kap­ják. De nemcsak a kálium és a nátrium, hanem a kalcium is helyettesíthető, például ólommal. Ekkor az üvegek vi­szonylag alacsony hőmérsék­leten olvadnak meg, ólomtar­talmuk miatt meglehetősen sú­lyosak, fénytörő képességük igen jó. Az ilyen ólomkristály­üvegből vagy flintüvegből op­tikai készüléket vagy kristály­tárgyakat gyártanak, s ez utóbbiakat csiszolással még tovább nemesítik, díszítik. A képen: olyan ólomkris- tály-üvegből dús csiszolással készült különleges dísztárgyat, egy üveg bokszkesztyűt látha­tunk, amilyennel minden év­ben a Szovjetunió abszolút ökölvívóbajnokát tüntetik ki. A Sasadban Kítenyészfett förpefygák Energiatakarékos baromfi- fajtát nemesítettek ki a Sasad Tsz genetikusai. A Minavis el­nevezésű broiler-szülőpár anyaállata a tenyésztői munka eredményeként lényegesen ki­sebb súlyú a normális változat­nál, utódai között azonban már nincsen különbség. Az állattar­tók nyeresége abból adódik, hogy a törpetyúk kevesebb ta­karmányból is megél, tartása olcsóbb. A különleges, új ba­romfi az eddigi vizsgálatok szerint megközelítően tíz kiló­val kevesebb takarmányt igé­nyel a fölneveléshez és a tojás­termeléshez, mint normál nagyságú társai. Ugyanakkor a törpetyúkból a hagyományos­nál több fér el a tojóházban, jobb a helykihasználás, és gaz­daságosabb a fűtés. Az előnyök kamatoztatására a Sasad Tsz gesztorságával megalakult a Minavis Gazda­sági Társaság. Eddig tizenkét állami gazdaság, termelőszö­vetkezett rendezkedett be az új fajta tartására. Megtelt a jurtatábor Nyáron is lehet síelni A tavasz mostanig tartó mos­toha időjárása nem kedvezett a hazai kempinfezőknek. Tavaly ilyenkor a vendéglátók már túl voltak az első forgalmas hét­végeken. Idén, a jelek szerint még várni kell az igazi, verő- fényes kiránduló- és napozó­időre. Még jókor nyitott tehát a Pilisi Parkerdőgazdaság uta­zási irodája, a Natours buda­pesti képviselete. A Pilisbe, vagy a Hortobágyra vágyókat május eleje óta várják a XII. kerületi Eötvös út 59. szám alatt. Gémesi Károly, a Natours vezetője elmondta, hogy a Nagyvillám—Mogyoróhegy ki­Hiéba szép, ha drága Raktárban maradt a tapéta A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat két esztendeje kezdte el s az idén hagyta abba a textiltapéta gyártását. Minő­sége, esztétikus külleme ellen nem lehet kifogás, strapabí- róbb is, mint a papír, csak éppen drága. Nem lehet eladni. Dr. Matyasovszki Géza, az LSZV kereskedelmi főosztály- vezetője elmondotta, hogy az eddig gyártott 110 ezer négy­zetméter textiltapéta egyhar- mada raktáron maradt. A négyzetméterenkénti 110 forin­tos árat ugyanis a vásárlók nem hajlandók megfizetni. S, hogy nagy része mégis elkelt, az csak az adakozóbbnak mu­tatkozó közületeknek köszön­hető. A nyilvánvaló kudarc elle­nére Budakalászon még egy­általán nem tartják lefutott­nak a mérkőzést. Ezután is akarnak tapétát készíteni — tegyük hozzá igény is van rá — de elérhető áron. Ennek egyetlen útja van: korszerű, gazdaságosan üzemelő gé­peket kell beszerezni. Már tárgyalnak egy osztrák céggel; az elképzelések sze­rint az LSZV termékkel fi­zetne az új berendezésért. Ha az üzletet nem sikerül tető alá hozni; egy másik va­riáció szerint a kcsztölci tsz­szel szövetkeznének. Ott ugyanis már hosszú évek óta gyártanak papírtapétát. Egy nagy ■ kapacitású, magas mű­szaki színvonalú masina beál­lításával azonban textiltapé­tát is tudnának készíteni. A kooperációban az LSZV látná el partnerét a szükséges anyagokkal, papírral, lenfonal­lal. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat az elkövetkezendő időszakban 30 százalékkal szeretné leszorítani az árat. Ez a biztosítéka annak, hogy belföldön vagy akár a kül­piacokon is sikert érjen el termékével. ránduló központban megnyílt jurtatábor 120 helye már fog­lalt. A sátorral vagy lakóko­csival érkezőket azonban még tudnák fogadni, hozzávetőlege­sen 200 személyt. Az általános iskolák felső­tagozatos diákjai már jelent­kezhetnek a nyári nyolcnapos üdülésekre is. A szülők nyu­godtan elengedhetik őket, har­madéves egyetemisták gondjai­ra lesznek bízva a pajtások. A szép napok ígérete: pónilovaglás. gyepsízés, vadle- sezés. úszás és még más meg­lepetések. A felnőttek számára szerve­zetten, klub formában nyílik lehetőség a nyári sízésre. Két terep áll az újszerű szórako­zás kedvelőinek rendelkezésé­re. A Normafánál a kát-három- száz méteres pályák aljából fel­vonóval lehet visszatérni a starthoz. A másik lejtő Viseg- rád mellett a Nagyvillámon várja, hogy megerősödjék a sportoláshoz szükséges gyep. B. G. SCfl - Matrjoska-móflra Tarka kutyától szivattyúig Bővülnek síz ÉVIG exportlehetőségei A terv valóra válik Nagy utat futott be 1952 óta az ÉVIG ceglédi gyára. Folyamatosan a város® ipari termelésének élvonalába emel­kedett. Magas fokú szervezett­ség, jó műszaki színvonal, igényes munkásgárda alakult ki az évek során. Tudatosan elébe mennek a fejlődésnek. Cél- és szerszámgépeiket ma­guk tervezik és gyártják, a termékszerkezet korszerűsíté­sén törik a fejüket, gyártmá­nyaikat tökéletesítik és még némi piackutatásra is vállal­koznak. így aztán nem csoda, hogy az ötödik ötéves terv minden maguk elé állított kö­vetelményét maradéktalanul teljesítették. A múlt esztendő is jó eredménnyel zárult. Az ütemes termelésre mi sem jel­lemzőbb, mint az, hogy a minden egyes munkanapra előírt, forintban megszabott termelési tervet 99 százalékra teljesítették. Tiszteletre méltó szervezés, hogy száz munka­nap közül kilencvenkilencen nem volt semmi fennakadás. Bizony sokak számára elgon­dolkodtató lehet ez a példa. A munkások fegyelmezett fá­radozását majdnem tízszázalé­kos bérfejlesztéssel honorál­ták. Idén 422 millió forintos termelési értékkel számolnak, s ennek 85 százalékát már most megrendelések fedezik. Tőkés társat találtak Mostanában egy új nevet próbálnak megtanulni a ceg­lédi EVIG-esek, amely kissé szokatlanul hangzik: SPHER'D —ÉVIG Korlátolt Felelősségű Társaság. Hosszú lenne a tör­ténet szálát elejétől felgombo­lyítani, dióhéjban eléged­jünk meg annyival, hogy az országban működő nyolc nemzetközi közös vállalat egyike kapott termelőüzemet a ceglédi gyár korszerű üzem­csarnokában. A tőke 51 száza­lékát az ÉVIG, 49 százalékát a külföldi fél adta, megvet­tük a keringetőszivattyúk sza­badalmát és gyártási jogát. Alig egy esztendeje kötte­tett meg a szerződés, s ma már a próbagyártásnál tarta­nak Cegléden. Szinte hihetet­len gyorsasággal jutottak el a szándéktól a megvalósításig. Szerelőik egy Nyugat-Berlin- ben levő üzemben szerelték le és itthon állították össze a magás színvonalon automati­zált berendezéseket. A ceglédi gyár jó szervező- készségére, munkás- és mű­szaki gárdájának, vezetői ál­lományának felkészültségére vall, hogy nemcsak a tárgyi feltételeket teremtette meg szinte máról holnapra, hanem saját gárdájából számottevő átcsoportosításra is képes. Most induláskor 45-ös a lét­szám. Zömükben betanított munkásnők. A vezetőket régi posztjukról irányították át. Idővel a gárda eléri a 80, majd a 130 főt. A vezetés bi­zakodó, hiszen a jelenlegi gyermekgondozási szabadsá­gon levő száz kismama visz- szatér, s általuk bővül az ál­lomány. Az idén hozzávetőleg 110 ezer darab szivattyút tud­nak gyártani. A későbbiekben — igény szerint — 200—500 ezer darab is elhagyhatja az üze­met évente. A hazai cégek ed­dig drága devizáért külföldről szereztek be ilyesmit, már most 11 ezer darabra adtak megrendelést. A kft. képvi­selői annyit elárultak, figye­lemre méltó nyereségre tesz­nek szert, ha az előzetes kal­kuláció szerint alakulnak a költségek. Közvetett formában a cég» lédi EVIG-gyárnak is van haszna ebből a korlátolt fele­lősségű társaságból. Az üzleti élet bevett normáinak megfe­lelő módon szolgáltatási szer­ződést kötöttek. Ebben a vas­kos irományban mindent pontosan lefektettek. Az ÉVIG gyára pénzt kap a kik­től, a többi között az úthasz­nálatért, a térvilágításért, a vízért, áramért, gázért, az öl­tözők, fürdők, az ebédlő hasz­nálatáért és még sok más cí­men. Az is természetes, hogy az esetleg előforduló géphibá­kat a helybeli tmk-műhely — megrendelés alapján — gyor­san kiküszöböli. A vezetők mellékfoglalkozásként irányí­tanak. Mindent megtérít A tőkés partnernek lehet, hogy furcsa, ami nekünk ma­gától értetődő; abban az üzemben is van párt-, KISZ- és szakszervezet, s már meg­alakult három szocialista brigád is, amelyek nyomban bekapcsolódtak a munkaver- seny-mozgalomba. Noha még alig indult el a gépezet, a SPHERO—ÉVIG KFT hazai irányítói máris azon töpren­genek. hogyan tudnák egész családdá bővíteni, továbbfej­leszteni a keringető szivaty- tyút? A minap — az új közös vállalkozás indulását tanul­mányozandó — a párt városi végrehajtó bizottsága testületi­leg ellátogatott az EVIG-be, ahol nemcsak az üzemet te­kintették meg, hanem ülésen hallgatták meg Bárki Kálmán vezérigazgató és Tankó Zoltán ceglédi gyárigazgató tájékoz­tatóiét az eddig történtekről. Sárik Ferenc, a párt városi bizottságának első titkára, a testület elismerését fejezte ki az ÉVIG párt- és gazdasági vezetésének a sikeresen in­dult vállalkozásáért, amely nagyban javítja a vállalat tő- késexvort-lehetöségeit és hosz- szú távon biztos piacot jelent számukra. Ismerik az orosz népművé­szetből a Matrjoska babákat, amelyek egvre kisebb példá­méit egymásba lehet rakni? Valahosv ehhez hasonlít most az ÉVIG ceglédi gyára is, amelvben megszületett egy fievelemre méltó, korszerű ki­sebb üzem. • Tamasi Tamás A tfl messze esett a falutól. Széle pocsolyás volt, nád, sás, káka nőt­te be. Vékony drótkerítés ölelte kö­rül, mert a tóban halak, a tó vizén meg ezerszámra úszkáltak a ka­csák. A téesz kacsafarmját két öreg­ember őrizte. Keresetük jó nyugdíj­kiegészítés volt. Gondjuk, bajuk ke­vés, néha megetették a kacsákat, körbe jártak a kerítés mellett, meg­zörgették a tavalyi nádat, hogy nem lapul-e ott kacsapecsenyére vágya­kozó róka, aztán leültek a kalyiba elé és beszélgettek, kártyázgattak; Vasárnap is. Estende paprikást főztek, megették, de a bort már a kuckóban iszogatták rá, mert sze­merkélni kezdett az eső. A rádió egész nap szólt, néha odafüleltek, hallgatták, majd a híreken medi­táltak. Vasárnap este is. Akkor is, amikor meghallották a motorzúgást. — Ki az isten lehet az? Ellenőr, ilyenkor? — tűnődtek. Kimentek a kalyiba elé. A vas­villát, egyetlen fegyverüket nem vették a kezükbe. Nem lehet rossz szándékú ember, aki jön, gondolták, a tolvaj csendesen, lapulva jár. A kalyibába vezető ösvény előtt leállították a motorokat. A három motorkerékpárt. A két kacsacsősz elindult a bekötő út felé. Káromko­dó, tántorgó suhancok körvonala bontakozott ki előttük. — Mit akartok? — kiáltott feléjük Gedő. — Álljatok meg! — kiáltott már Somogyi is. Egy pillanatra mintha megtor­pant volna a társaság. Egymást lök- dösték. — Menj már, csak nem rezeltél be ettől a két vén szarostól. És megindultak a csőszök felé. A két öreg megállt, szétvetették lábukat, vártak. — Mit akartok? Már alig tíz lépésnyire volt tőlük a hívatlan vendégsereg. Káromkod­tak magukban, hogy pont most hagyták a kalyibában a villát, még egy bot sincs a kezükben, amivel védekezhetnének, mert már sejtet­ték, hogy csak rossz szándékú em­berek lehetnek. — Öt kacsát, öreg. — Micsodát?! — rikkantott Somo­gyi és az éjszakai őrködéshez hasz­nált sapkáját feljebb tolta homlo­kán. — Süket vagy? öt kacsát mond­tam. Fogjátok ki szépen, adjátok ide, aztán már itt sem vagyunk. A csőszök kényszeredetten nevet­tek. — Ne bolondozzatok fiúk. A ka­csák a téeszé, abból egy fiát nem adhatunk. Megszámlálták, amikor idehozták, és megszáipolják majd, amikor elviszik. Ha hibádzik, a mi keresetünk bánja meg. Most a fickók nevettek. — Majd megmondjátok, hogy megdöglöttek! Vagy bezabáltátok. — Nem úgy van az. Ha mi egyet megeszünk, igaz. jutányos áron, de levonják a bérünkből. A döglött jó­szágot meg le kell sorba rakni, és addig nem áshatjuk el, amíg meg nem számolják. Mindennap jön az ellenőr. De itt eddig még hulló jószág nem volt. — Mi az istent papol ez itt? Vagy azt hiszi, hogy szemináriumon van. Kuss, pofa be, elég a szócséplésből. Ide a kacsákat vagy megemlegeti-1 tek! — kiabáltak a fickók. Hadonászva, handabandázva men­tek az öregek felé. — Ha nem értitek, hogy mit aka­runk, akkor magatokra vessetek. Vagy húzódjatok be a kalyibába, amíg el nem megyünk. Kifogjuk mi magunk is. — Ebből ugyan nem visztek el egyet sem — káromkodott,' kiabált Gedő öklét rázva. — Nem értitek, hogy ez a téeszé? — Menjetek haza, részegek vagy­tok! Hiába szóltak így, szóltak úgy az öregek, a suhancok nem tágítottak. Csak csoszogtak előre, széjjel hú­zódva, csatárláncban. — Kuss! Ide a kacsákat! — Ezek nem akárkik, ha motor- kerékpárral jöttek — súgta Gedő Somogyinak. — Vigyázz. Egymás mellett maradjunk, úgy könnyebben védekezhetünk. Egy szempillantás alatt ráugrot­tak a két öregre. Gedőre hárman, Somogyira ketten. Ütöttek, rúgtak. A két öreg csontos ökle is nyomot hagyott annak az arcán, akit elta­láltak. Hirtelen változott a helyzet. Somogyira mentek hárman, mert az megtántorodott, lerántották a föld­re. Somogyi összegörnyedt, hogy a hasát, arcát védje. Záporoztak rá az ütések, rúgások, de mégis össze­szedte erejét, felugrott és dühödten ugrott az egyik fickónak. Elkapta a nyakát. — Megfojtalak, ha nem mentek el azonnal. A lógóbajszos lihegett, kapkodta a levegőt, megpróbálta szétfeszíteni Somogyi vasmarkát. Tehetetlen volt. Térde megbicsaklott. Somogyi nyom­ta le a földre. — Menjetek el, mert megfojtalak. Az a fickó, aki már menekülésre gondolt és elódalgott, a nyüszítő kiáltásra visszafordult. Egy bot csat­tant Somogyi arcán, fülén, fején. Az öregember összeesett, elszédült. Gedő nem mehetett segítségére, bir­kózott a másik kettővel. Somogyi érezte, hogy meleg lé folyik az ar­cán, füle zúg, nem hall semmit, az­tán zsibbadó fájdalmat érzett fülén, fején, gyomrában, combjában, láb­szárában. Elszédült, karját előre lök­te, már nem védte sem az arcát, sem a gyorrrát. A három fickó meg­torpant. Zseblámpa villant. Ez ki­nyiffant, mondta az egyik, gyerünk innen. Már Gedő is a földön fetren- gett, nem bírt a két fiatalemberrel, de még védekezett, ahogy tudott, legalább egy kutyánk lett volna, gondolta. Aztán már csak arra esz­mélt ő is, hogy nincs ütés, nincs rú­gás. Valahol a távolban motorkerék­párok zúgnak. És csendesedik a zú­gás is. Utána semmit sem hallott. Pirkadt. a bárányfelhők mögül előbukkantak a nap sugarai. Világo­sodott. Nem messze a hápogó kacsa­hadtól, a zsombékos ösvényen véré­ben fetrengett a két öreg kacsacsősz. A tápot hozó legény bukkant rájuk. Felrázta őket kábultságukból. — Mi történt itt? — öt fickó jött... — Mit akartak? — öt kacsát. Motorkerékpárosok voltak. — Miért nem adtak nekik. Ogyls elkapták volna őket és duplán meg­fizettették volna velük az árát. — Nem adtunk. Mert ez a közösé. Ránk bízták. — Teremtőm, öt kacsáért majd­nem gyilkoltak. A kis teherautóhoz cipelte a két öregembert. A platóra fektette őket és száguldott velük a kórházba. Közben morgott: az istenit ennek a világnak, ezek a motoros gazembe­rek öt kacsáért már képesek gyil­kolni is! \ Az elegáns igazgatói tárgyalóterem mahagónipolcán ^ afféle házi múzeum. Harminc év termékeinek gyűjtc- ^ menye kapott helyet a tekintélyt sugárzó környezetben. ^ Fő helyen a cég büszkesége, a Kiváló Áruk Fóruma ^ emblémájával a barkácsgép. Valamivel lejjebb sze- ^ Ténykedik egy zsemletarka kutya, amelynek anatómiai- j! lag a legfontosabb része a farka és az állkapcsa. Ha ^ ugyanis valaki munkára fogta a bugyuta ebet, meg- § emelvén a farkát, egy szem szájába dugott diót össze- ^ Toppantott az öntöttvas kutyafogsor. A diót evő kutyá- ^ ról, az ÉVIG elődjének első termékéről a kukoricamor- ^ zsolóra, a lószerszámok fénylő rézcsatjaira kalandozik ^ a tekintet, végül megállapodik a holnap slágere, a piros­ig ra festett keringető szivattyún. Bába Mihály: ^J^acóacáőázöh története

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom