Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

4

Kftmap

1982. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK

Az idei művészeti díjasok

S Mint arról lapunk első oldalán beszámolunk, teg- ^ nap adták át a Parlamentben a Kiváló, illetve az fír- \ demes Művész kitüntető címeket, valamint a Vigadóban § az irodalmi és művészeti díjakat. Az alábbiakban kö- i zöljük az elismerésben részesítettek névsorát.

Szentendrei bemutatkozás

Omszkiak sikere

Koszorúzás a parkban

Tegnap este mutatkozptt be nagy sikerrel Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központban az omszki Olajmun- kás népi együttes. A vendég- művészek délelőtt az Omszki parkban koszorúztak, majd meglátogatták az Óbuda Tsz-t. Ezután Szentendre nevezetességeivel ismerkedtek: a városi tanács vezetői tájékoztatták őket a Dunakanyar ékszerének életéről.

Örkény-est

Megemlékezés a Kossuth Klubban

Örkény István születésének 70. évfordulója alkalmából emlékestet rendez április

5-én este 7 órakor a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Rádió és a^TIT budapesti irodalmi szakosztálya a Kossuth Klubban.

A rendezvényen R'éz Pál és Somlyó György idézi fel a közelmúltban elhunyt író életútját, munkásságát. Örkény István alkotásaiból neves színművészek — többek között Balázs Péter, Szilágyi Tibor, Szombathy Gyula — tolmácsolásában hangzanak el részletek.

A M4RV4R

népköztársaság kiváló

MŰVÉSZE KITÜNTETŐ CÍMET KAPTAK:

Bálint Endre festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Csenki Imre nyugalmazott Kos- suth-díjas karnagy;

Foky Ottó, a Pannónia Filmstúdió Munkácsy Mihály-díjas és Balázs Béla-díjas bábfilmrendezője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Görgei György Liszt-díjas karmester, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének vezetője, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Kiss Nagy András Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar N*ép- közlársaság Érdemes Művésze;

Kovács János, a szegedi Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Makk Károly, a Magyar Filmgyártó Vállalat Kossuth-díjas filmrendezője, a Színház- és Film- művészeti Főiskola tanára, a Ma-, gyár Népköztársaság Érdemes Művésze;

Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Psota Irén, a Népszínház Kossuth-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Ruzicskay György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Szőllősy András Erkel Ferenc- díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Ungvári 1 László nyugalmazott Kossuth-díjas színművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze;

Varga Mátyás nyugalmazott Kossuth-díjas díszlettervező, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze.

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE KITÜNTETŐ CIMET KAPTAK:

Békés Itala, a Madách Színház

Jászai Mari-díjas színművésze;

Bíró Miklós, a Magyar Televízió Bailázs Béla-díjas operatőre;

Esztergályos Cecília, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművésze ;

Fekete Tibor, a kecskeméti Katona József Színház Jászai Maridíjas színművésze;

Gelley Kornél, a Nemzeti Színház színművésze;

Gyimesi Kálmán, a szegedi Nemzeti Színház Liszt Ferenc-díjas magánénekese;

Hajdúfy Miklós, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas rendezője;

Hemző Károly Balázs Béla-díjas

fotóművész;

Kemény Éva Munkácsy Mihály- díjas és SZOT-díjas alkalmazott grafikusművész;

Koltai Lajos, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas

operatőre:

Komlóssy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas

magánénekese;

Koncz Gábor a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze;

Koós Iván, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas báb- és 'díszlettervezője;

Dr. Márkus Éva, a Pannónia Filmstúdió Balázs Béla-díjas szinkronfilmrendezője;

Melocco Miklós Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész;

Metzger Márta, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas

magántáncosa;

Mialkovszky Erzsébet, a Madách színház Jászai Mari-díjas

jelmeztervezője;

Mikes Lilla Jászai Mari-díjas

előadóművész, a Korona Pódium művészeti vezetője;

Oberfrank Géza karmester, a Fővárosi Operettszínház Liszt Ferenc-díjas művészeti vezetője;

Pongor Ildikó, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa ;

Romvári József, a Magyar Filmgyártó Vállalat osztályvezetője, Balázs Béla-díjas díszlettervező;

Sapszon Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara Liszt Ferenc-díjas karigazgatója;

Sebestyén János Erkel Ferenc- díjas 'és Liszt Ferenc-díjas orgona- és csembalóművész, a Magyar RáUió főmunkatársa;

Sinkó László, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze;

Sós László Munkácsy Mihály-díjas és SZOT-díjas alkalmazott grafikusművész ;

Szabó Isiván, a Magyar Filmgyártó Vállalat Kossuth-díjas filmrendezője, a Színház- és Film- művészeti Főiskola docense;

Szentpál Mónika, a Radnóti Miklós Színpad előadóművésze;

Szilágyi Tibor, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze;

Szuppán Irén Munkácsy Mihály- díjas textiltervező;

Temesi Hédi, a Magyar Filmgyártó Vállalat színművésze;

Tímár Éva, a miskolci Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze:

Uhrik Teodóra, a pécsi Nemzeti Színház Liszt Ferenc-díjas magántáncosa;

Vadas Kiss László, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc- díjas magánénekese;

Vajda Dezső, a Népszínház magánénekese.

JÖZSEF ATTILA-DlJAT KAPOTT:

Berták László költő, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója;

Czine Mihály irodalomtörténész, az ELTE egyetemi tanára;

Gyurkovics Tibor költő, drámaíró;

iszlai Zoltán költő, kritikus:

Kiss Tamás költő;

Simonffy András író;

Spiró György próza- és drámairó, műfordító;

Síikösd Mihály iré.

JÁSZAI MARI-DIJAT KAPOTT:

Látogatóban Debrecenben

Ilyen a művelődési mammut...

Oktatás, nevelés, művelődés, sport, hobbi, közösségi élet. Mindez a valóságban összefügg. Ésszerűnek látszik tehát a tevékenység — parcellák intézményeit is integrálni.

Ne áruljunk tovább zsákbamacskát: a komplex nevelési központokról van szó. A mi portánkon, Pest megyében még csak az első próbálkozásokról beszélhetünk. Ebben a szellemben épült és bővült például a halásztelki és a ráckevei iskola, de művelődési feladatokat vállal másutt is néhány oktatási intézmény: mint Vácott, Nagy- kovácsin, Ceglédbercelen. Annyi máris bizonyos: érdemes körülnéznünk a megye határain túl, hiszen az országban háromnegyed száznál több már az ilyen komplexum. A legnagyobb talán a pécsi és a debreceni. Ez utóbbiba látogattunk — tapasztalatokért.

Iskola utca

Aligha szükséges ecsetelnünk : Debrecen iskolaváros. Kétszázezer lakosa közül ma minden negyedik diák. S természetesen a többség lakótelepeken él, ahol az iskolára minden korábbinál nagyobb teher hárul az oktatáson kívül a közművelődés, a szabadidő szervezésében is. Így van ez a 30 ezer lelket számláló újkerti lakótelepen, ahol immár elkészült 200 millió forintért a mammutépület; az általános művelődési központ.

Érdemes itt körülnézni. Főfolyosóját csak iskolautcának becézik, s méltán. Innen nyílik ugyanis az úttörő-ifjúsági és művelődési ház, benne 120 személyes mozi, s úttörőtörténeti múzeum. Azután a 600 négyzetméteres alapterületű, most 25 ezer kötetes könyvtár, benne hat csatornán közve-1 títő magnó-rádió-lemezjátszó központ, mindegyik műsort tízen hallgathatják.

Tovább haladva kettős ét>ü- letszárny következik, az 1200 diáknak épített, de most kétezernél több gyermeket nevelő általános iskola.

Odébb a tanyáról jött gyermekek diákothona. A kollégiumot 168-an lakják, s csak a hét végén utaznak haza. Van itt óvoda is. négy pavilonjában a tervezett kétszáz helyett háromszáz apróságot nevelnek.

A sportblokikban található a négy részre választható hatalmas tornacsarnok — hasonló épült Budaörsön — s a változtatható vízszintű 25 méteres fedett uszoda. Ide tartozik még a két szabadtéri pálya, az egyik télen már kor- csoíyaparadicsom volt.

Sok és kevés

Tóth József, a nyolcadik E osztályba jár. Két éve tanul itt: — A régi iskolámban négyszáz tanuló volt, itt csak a felsősök több mint ezren vannák. Eleinte nehezen igazodtam el, az alsótagozatosokat ma sem ismerem. Otthonosabb volt a másik. Igaz, itt meg rengeteg a délutáni program, csak szakkörökből 15-fé- le közül választhatok. S persze a többi lehelőség is jobb. Saját újságunk van — Szivárvány a címe —, szeret-, nénk lakótelepi rajzpályázatot szervezni, aszfaltrajzversenyt is, nyáron pedig választhatunk. hogy a tíz különböző úttörőtábor közül melyik munkájában vegyünk részt...

Tomay Dénes hatodikos, a tanyai kollégium lakója: — Pocsajról kerültem ide az elmúlt évben, s az első napok nem voltak könnyűek. Hiányoztak a szüleim, a testvérem is, aki jövőre szintén diákothonos lesz. Most már könnyebb a hét végi látogatás után hazulról eljönnöm, mert találtam barátokat, szórakozást. Például ott a könyvtár. A tanulás után rendszerint olvasok, nagyon szeretem a kalandregényeket, legutóbb a Ka'rtal visszatér címűt kölcsönöztem ki. S jó az is, hogy helyben van az uszoda, a mozi. Talán az is lényeges, hogy a tanyai iskolából kisebb eséllyel jelentkezhetnék továbbtanulni. Jelesem van, gimnáziumba szeretnék menni, hogy mérnök lehessek...

Mindent egy helyen?

Dr. Kovács Györgyné, az óvoda vezetője így vélekedik: — A komplexitásnak több előnye is van. Például itt a mozi. A gyerekek életkorának megfelelő filmeket kérhetünk. Vagy a könyvtár: a legfogékonyabb korban ismerkedhetnek az olvasás, a zenehallgatás örömeivel. Az is megesett már, hogy egy szülőt

óvodás gyermeke hívott életében először a bibliotékába. Úszni is megtanulhatnak a középső- és nagycsoportosok. Közel az iskola, egy épületben velünk, így nem nehéz együtt szervezni az iskolaérettségi vizsgálatokat, s megkönnyíteni az átmenetet az óvodából az első osztályba.

Papp János a felsőtagozat igazgató helyettese. Kihasználhatjuk a ház nyújtotta lehetőségeket, ezért a tanulóink szellemileg és talán érzelmileg is inkább gazdagodhatnak, hiszen nem k*ll mindenért utazniuk, Különösképpen igaz ez a tanyai kollégium lakóinál, akik otthon soha nem juthatnának ilyen választékhoz. A gondunk főleg az. hogy több pedagógus kellene. Most ők adják a felügyeletet a szabadidős programokon, s kevés a tíz nálunk dolgozó népművelő, és akik a feladatoknak szintén csak egy részét oldhatják meg munkaidejükben.

Kihasználatlan lehetőségek

Dr. Lakatos János, az újker- ,ti általános művelődési központ igazgatója: — Intézményünk neve arra kötelez minket, hogy a lakótelep kulturális életét is szervezzük. Természetes az, hogy itt állandóan kiállótás várja a felnőtteket, délutánonként mozi. nálunk edzenek a telep sportklubjának tagjai, s kinyitjuk a korcsolyapályát a felnőttek előtt is, akárcsak a könyvtárat.

— De vitathatatlan, hogy ma még sok a kihasználatlan lehetőségünk, s talán akkor lesz nagyobb változás ez ügyben, ha a ma nálunk tanuló gyermekek — akik e falak között nevelkedtek — lesznek majd a felnőttek.

— S ami még fontos tapasztalatunk : ilyen intézményeket ott érdemes építeni vagy legalábbis a meglévőket összevon!, ahol a település zárt, ahol nincs másik mozi. másik könyvtár, másik uszoda. Ugyanis egy ekkora komplexumot rendkívül nehéz Irányítani. s most úgy tűnik: szervezetileg önállósítani kell majd a művelődési és oktatási, sportolási létesítményeinket. Azt hiszem a jövő inkább a tartalmi, mintsem a formai integrációé...

Vasvári G. Pál

Balázs Péter, a Vígszínház színművésze:

Csákányi Eszter, a Kaposvári

Csiky Gergely Színház színművésze;

Csiszár Imre, a miskolci Nemzeti Színház rendezője; ,

Falvay Klára, a szolnoki Szigligeti Színház színművésze;

Farkas Bálint, a Fővárosi Operettszínház színművésze;

Fóthy Edit. az Állami Bábszínház színművésze;

Gall László, a debreceni Csokonai Színház Igazgató-főrendezője;

Hetényi Pál, a Népszínház színművésze;

Káldy Nóra, a Madách Színház

színművésze;

Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője;

Ifj. Richter József, a Magyar Cirkusz és Varieté artistája.

LISZT FERENC-DÍJAT KAPOTT:

Gulyás Dénes, a Magyar Állami Operaház magánénekese;

Hargitai Zsuzsa, a Budapest

Táncegyüttes magántáncosa;

Nagy Ferenc, a Magyar Állami Operaház karigazgatója, karmester:

Polgár László, a Magyar Állami

Operaház magánénekese;

Sztevanovity Zorán előadóművész. zeneszerző;

Tillal Aurél karnagy, a Pécsi Tanárképző Főiskola főiskolai tanára ;

Tóth Ferenc kórusvezető, a komlói Kodály Zoltán ének-zenetagozatos általános iskola énektanára.

ERKEL FERENC-DÍJAT KAPOTT:

Jenev Zoltán zeneszerző;

Tal’.ián Tibor, az M,TA zenetudományi intézetének tudományos munkatársa, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola adjunktusa.

BALÁZS BÉLA-DÍJAT KAPOTT:

Balázsovits Latos, a Magyar F’im^yártó Vállalat színművésze;

Bíró Zsuzsa, a Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgia: Cserhalmi Gvftrgy, a Magyar Filmgyártó Vállalót színművésze: Dévényi László, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője:

Kovács Tamás fotóművész; Márk Iván, a Magyar Televízió operatőre:

Rófusz Ferenc, a Pannónia Filmstúdió animátora:

Tímár Tstván, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője: Vaida Béla. a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrendezője:

Wcsselv Ferenci a Pannónia Filmstúdió színkronrendezője.

MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJAT KAPOTT:

Banga Ferenc grafikusművész; Bőd Éva kerámikusművész; Bors István szobrászművész; Bujddsó Ernő festőművész: Domanovszkv Gvörgv művészettörténész, művészeti író;

Finta József alkalmazott grafikusművész ;

Horváth Márton övegtervező

iparművész:

Király László belsőépítész, Lakó- és Kommunális Énületeket Tervező Vállalat tervezője;

Dr. Miklós Pál művészettörténész, művészeti író. a Magyar Iparművészeti Múzeum főigazgatója;

Tóth Sándor szobrászművész.

■ Heti filmtegyzetb

A remény joga

Varga Miklós, A remény joga gyermekszereplője

Szomorú kötelesség, amikor egy félresikerült új magyar filmről kell elmondani, hogy rossz, s még megindokolni is szükséges, miért és hogyan rossz. Egy nem hazai rossz film sem öröm, de arról mégis könnyebb szívvel írjuk mega rosszat. Az itthoni kudarc azonban fájdalmas, különösen ha tehetségét korábban már igazolt alkotó vali fiaskót.

Kézdi-Koóács Zsolt új filmje (ő írta-rendezte). A remény joga, több alapvető szervi hibában leledzik. Az első mindjárt az, hogy két, manapság divatos témát — a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek, meg a magányos (sá lett) nők egyébként sok valódi drámát is hordozó témáját — úgy keveri össze, hogy nem a történet önnön, belső törvényei határozzák meg a cselekményt, hanem valamiféle szempontgyűjteményhez való igazodás érződik: mintha mindent bele akarna zsúfolni egy másfél órás filmbe, amit erről a két, nagyon bonyolult, sokféle megjelenési formát ölthe- tő konfliktuskörről el lehet mondani. így aztán a kissé link magyar anyától és a nem kissé felelőtlen NSZK-beli apától származó, tizenkét esztendős Tgmás sorsa erősen emlékeztet a sokat emlegetett állatorvosi tankönyv lóábrájára, melyen állítólag minden lóbetegség szemlélhető. Ennek a Tamásnak öreg, beteg nagyapja van, akivel egyedül él egy nagy házban, valahol • a budai hegyekben. Van itt egy gonosz hlbérlő is, akinek a lánya 56-ban disszidált, de azt hiszi, hogy a nagyapa családja eltette ott kint láb alól a lányt, s ezért (szó szerint) halálra zaklatja a nagypapát. A kisfiú mamája éppen gyereket vár egy régi szerelmétől, de ez nem zavarja abban, hogy Tamás apjához látogasson rendbehozandó (?) az életüket. Tamás nagynénje, anyja nővére, a bírónő, elvált asszony, de nem akarja, hogy kérője, a családos, árh elválni kész mérnök elvegye. Inkább a váratlanul befutó Corneliussal, Tamás papájával tölt egy meghittnél is bizalmasabb éjszakát, de a fiút ezzel sem (?!) tudja rábírni a papa,1 hogy vele menjen Münchenbe. Közben más bonyodalmak is támadnak, a kicsit kelekótya mama a nagy hasával egy tátrai sítúráról tér meg a fégi-új szerelmével, Tamás beteg lesz, majd meggyógyul, és, hogy a reménység joga megmaradjon (de miféle reménységé és kinek a reménységéé, azt nem tudjuk meg), az összes szereplő egy (talán) táncháznak nevezhető népitáncos bulin vesz részt a jelenlegi Néprajzi Múzeum csupamárvány előcsarnokában. Eme önfeledt körtánccal ér véget a film.

Jó, azt mondhatni erre: a történet' nem minden (bár ha ennyire kusza, ennyire kimódolt, ennyire élettelen és önkényes, mondvacsinált, akkor az már önmagában is súlyos hiba). Igen ám, de a filmnek nemcsak a sztorija életidegen, rossz sablongyűjtemény, hanem egyéb tényezői is: az érzelgős színészi játékstílus, a mesterkélt, irodalmiaskodá dialógusok, a szépelgő beállítások, az üresen esztétizálgató képsorok meg a képi közhelyek is. Ritkaság, hogy egy film a „filmség” valamennyi faktorában rossz legyen; A remény joga sajnos, ilyen. Mészáros Márta: Anna című filmje kapcsán nemrég emlegettem: a pécsi filmszemlén

felvetődött, hogy ennek a filmnek kellene kiadni „A legrosz- szabb magyar film 1981.” díjat, ha lenne. Most, A remény joga láttán, rá kellett jönni: az Anna méltatlanul kapta volna ezt a díjat...

A nők városa

Valahány Fellini-tilm, mindben központi szerepet kaptak a nők' (kivétel a Zenekari próba, de hát azt sokan nem is tartják igazi Feílint-film- nek). Fellini egy komplexusokkal teli kamasz szorongásaival, düheivel, vágyakozásaival, imádatával és gyűlöletével viszonyul a női nemhez, s ha róluk beszél, nem képes higgadt, tárgyilagos maradni.

Új filmje, A nők városa. megint csak ezt a bonyolult és ellentmondásos viszonyt taglalja. Hőse, Snaporaz profesz- szor (Marcello Mastroianni)

megint én-hős, Fellini altere- gója. De itt már nem az a hetyke, legalábbis álomképeiben nőidomító. korbácsos

kényúr. mint volt a 8 és '/2- ben. Ez a Snaporaz éppen,

hogy a nők idomítottja, a női egyenjogúság híveinek, a kábítószeres kis rüfkéknek. a szadista frigideknek, a lesbi- kus vadállatoknak, a férfifaló nimfomániásoknak. a

szűzies kielégíthetetleneknek a férfias széplelkűeknek. a romantikus bujáknak és az ol- vatag kékharisnyáknak a bohóca. Fantasztikus kalandok

esnek meg vele, miközben egy csodálatos szuperpopő után ered egy elvadult erdőben, i

Keblek, farok, csípők, combok, derekak, hátak, vádlik, karok, szájak, haj tömegek ka- varognak-hullámzanak Snaporaz körül, de mindez az agyvérzésig izgató nőiességóceán inkább csak a férfi hec- celásére, hergelésére, uszítására, kigúnyolására, kiröhögésére és kielégítetlenül hagyására szolgál, semmint beteljesítésére, célhoz juttatására. Snaporaz elkábul, elámul a nőknek ebben a kábító tenyészetében, s tehetetlenül hagyja, hogy történjenek vele a dolgok. Értetlenül, idegen, megalázottan, fél relök ötten,

arcán szomorú mosollyal bolyong a nők birodalmában, mintha egy másik bolygón járna, különös, felfoghatatlan lények között.

Fellininek hát nincs jó véleménye a nőkről. Ügy tűnik, mennél többet beszél róluk, annál kevésbé, hisz abban, hogy meg tudja érteni őket, s hogy azok meg» tudják érteni őt. Ebben az új Fellini- filmben (mely pontosan olyan film, mintha Fellini csinálta volna) ez a rezignált felismerés dominál, sugárzik át a fantasztikusan burjánzó képi fantázián és ötlettömegen.

1 ' Takács István