Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 79. SZÄM 1982. ÁPRILIS 3., SZOMBAT Számadás után a mszogazdasáifi’ól Kedvezőek a start feltételei ^ A termelőszövetkezetekben később kerül sor a ^ számadásra, mint például a gyárakban. A közgyűlések ^ után lehetőség nyílik arra, hogy a járásunk mezőgazda- ^ sági egységeinek eredményeiről, gondjairól néhány jel- lemző adatot, gondolatot közreadjunk. A kép pontos \ megrajzolásához segítséget kaptam Magas . Árpódtó.l, az ^ MSZMP váci járási bizottságának gazdaságpolitikai osz- ^ tálya munkatársától. A kérdések és válaszok summázata úgy foglalható j; össze, hogy 1981-ben a váci járás mezőgazdasági egy- ^ ségei erősödtek, gazdagodtak, fejlődtek, de nem minden $ mutatószámmal és nem minden termelőszövetkezettel ^ lehetünk elégedettek. Városunk a Igazai lapokban Jegyzet A mi dolgunk „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!” A közmondás régen születhe­tett, s bizonyára már a születésekor sem pusztán a bajvívásra gondoltak az emberek, hanem minden más célok, törekvések való­ra váltásában a lelemé­nyességre. Hallgatom a fáradt há­ziasszony kitöréseit, amint éppen a társadalmi munka ellen sorakoztatja fel in­dulatos érveit, de lehet, hogy nyugodt pillanataiban másként fogalmaz. Idéz­hetnénk ugyanis más köz­mondást, például a nyúj­tózkodás és a takaró hason­latát, amely bizony a vá­rospolitikában és város- fejlesztésben is rövidre si­kerül néha, pedig tovább szeretnénk nyújtózkodni. Az efféle igényeinket korábban inkább megértet­ték azokon a helyeken, ahol a központi támogatá­sokat osztogatták, bár még mindig nem panaszkodha­tunk. Vác fejlődéséhez ma is jócskán érkezik pénz ilyen címen, de mégsem annyi, amennyi fedezné minden szükségesnek minő­sített beruházásaink költ­ségeit. Rövidebb tehát a kard vagy a takaró, nevez­hetjük ahogy akarjuk, s ilyenkor helyi tartalékok után kell néznünk. Iskolák, művelődési in­tézmények büszkélkedhet­nek ma már azzal, hogy a felszereléseiket, berendezé­seiket sokkal olcsóbban szerezték be, mint ameny- nyi az igazi költségük. Még évekig várhattak volna rá­juk, de segítettek az üze­mek, a szocialista brigádok, gyakran a szülői munkakö­zösségbe választott szakem­berek. Tari Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese a vá­rosi pártbizottság legutób­bi ülésén elmondta, hogy 1981-ben a városrészek csi­nosításában, közintézmé­nyek létrehozásában, s más munkában résztvevők any- nyi értéket hoztak létre, hogy a város minden mun­kaképes lakójára átlag 600 forint értékű társadalmi munka jutott. Ez szép ered­ménynek tekinthető — mondotta, bár igaz, a szá­mok szerint még ennél is magasabb a megyei átlag. Van. ahol 900—1000 forint esik lakosonként. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy na­gyon sok önkéntes vállalást és annak teljesítését annyi­ra természetesnek tartanak az emberek, hogy a munka befejezése után nem marad nyoma a statisztikai jelen­tésekben. Úgy vélik: nem azért kell ezt csinálni, hogy másokkal versenyezzünk, hanem segítsünk ott, ahol lehet. Tavaly csupán a két kom­munista szombat bevételé­ből 1 millió 430 ezer forint érkezett a város számlájá­ra. Ennek köszönhető töb­bek között, hogy tavaly végre megnyithatták a 120 iskolást befogadó nyári napközi otthont a pokol­szigeti úttörőtábor terüle­tén. A segítők és példamuta­tók között is a sor elején haladtak tavaly: a Kommu­nális és Költségvetési Üzem, a DCM, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a Forte Fotokémiai Ipar dolgozói, a Lővy Sándor Gépipari Szak- középiskola, s a 204. sz. Kil- lián György Szakmunkás- képző Intézet tanulói. — Minden forintért kö­szönetét mondunk — han­goztatta az elismerés hang­ján Tari Kálmán, aki sze­rint az idei évre is sok ön­kéntes vállalást jelentettek be a tanácshoz. A ligeti tó rendezésénél 18 ezer. összesen pedig 43 ezer óra társadalmi munká­ra számítanak, s 23 millió forint bevételt terveztek, mivel az előző évek gyakor­lata alapján ez tervezhető. Sokan prózai lehetőség­nek tekintik, hogy ma ilyen területen lehat és kell a közös ügyekért, a társada­lom előbbre jutásáért dol­gozni. Pedig csak örülhe­tünk. hogy elődeink harcai, áldozatvállalásai után szá­munkra már ez jutott. Kovács T. István A járásunk területén 18 ezer 154 ember keresi meg a kenyerét ebben a termelési ág­ban. Az általuk létrehozott termelési érték 1981-ben 4,5 milliárd forint volt. Egy dol­gozó 249 ezer forinttal gyara­pította a közösség vagyonát, mialatt 52 ezer 400 forintot vitt haza. A fenti két szám­adat dinamikus fejlődést mu­tat, a folyamat biztosítására, a további fejlesztésre az anyagi és szellemi források rendelkezésre állnak. A ter­melési érték járási szinten 1980-hoz képest 20,2, a nyere­ség 8,9 százalékkal emelke­dett. Gazdasági szempontból nagyot lépett előre a letkési Ipolyvölgye Termelőszövetke­zet. Az új vezetés fellendítette az ipari tevékenységet, ügye­sen alkalmazkodtak az új sza­bályokhoz. A nyereséget meg­háromszorozták. Külön Ítéli szólni azokról, akiknek az alaptevékenysége, az évi össz- jöveáelmi árbevétele az összes árbevétel fele körül van. Ma már a szövetkezetek a jöve­delmük többségét a mellék­üzemágakból szerzik. A cél elsősorban az alaptevékenység fejlesztése. A püspökhatvani és a kisnémedi Aranykalász Ter­melőszövetkezet a sertéstar­tásból, a tehenészetből és a búzatermesztésből jutott szép nyereséghez, a perőcsényi Vö­rös Csillagban a bogyósok ter­mesztése hoz sokat a kony­hára. Jó dolog, hogy tartalmas együttműködések alakultak ki a termelőszövetkezetek között. Jó azért mert a szakosodáshoz, a magasabb színvonalú ter­meléshez teremt lehetőséget. Példaként hozható fel a Szarvasmarha Egyszerű Társa­ság, melynek keretében Kos- don hizlalják a szarvasmar­hát. Sződön üszőnevelés fo­lyik, Perőcsényben hústerme­lésre fogják a-lábasjószágot. A termelőszövetkezeteinkben megfelelő termékszerkezet ala­kult ki, az éghajlatunknak, földminőségünknek és hagyo­mányainknak megfelelő nővé-; nyékét termesztenek. Alapvető fajtaváltoztatásokra nincs szükség. Kedvező jelenség az is, hogy a munkaerő vissza­áramlása az iparból megin­dult. Az 1977. évi mélypont után tavaly már 8 ezer 378-an dolgoztak a termelőszövetke­zetekben, 1981-ben 18 ezer 154-en álltak munkaviszony­ban. Nem vitás, hogy a nagy­arányú létszámnövekedés el­sősorban a melléküzemágak szaporodásával van összhang­ban, de ha a termelőszövetke­zet a megtermelt nyereséget az alaptevékenység fejlesztésére és vonzóvá tételére fordítja, akkor nem szül visszatetszést, a dolog. Új létesítmények A többség követi ezt az elvet, hiszen pusztán a mezőgazdasági főágazat jöve­delmezőségéből nem tudtak volna a gödiek broilercsirke- telepet, tojáspépüzemet, a sző- diek 220 négyzetméteres liba­keltetőt és -nevelőt, a berne- cebarátiak hűtőalagutat vagy például a kisnémediek sertés­hizlalót építeni. Máris a be­ruházásoknál tartunk. A szá­mok azt mutatják, hogy 1981­ben a váci járás mezőgazdasá­gi beruházásainak összege 365 millió forintra rúg. Az új lé­tesítmények is segítették az ár­bevételt, amely 21,2 százalék­ra emelkedett. Aminek változni kell Figyelni kell azonban olyan jelenségekre is, amelyek nem kívánatosak. A zöldségfélék­ből többet kellene termelni, az ültetvénytelepítés is csökkent, az 1977. évi 265 hektárral szemben. tavaly már csak 46 hektár földet ültettek be, a tervet még felére sem teljesít­ve. Persze gazdaságonként kell megvizsgálni azt, hogy negatív jelenségként kell-e értékelni a megtorpanást. Az viszont min­denképpen megszívlelendő, hogy a termelőszövetkezetek­ben az árbevétel úgy növe­kedett, hogy a jövedelmezőség csökkent, vagyis, száz forint munkabérre kivetítve ötszáz­háromról ötszázharminckettő­re növekedett, míg a nyereség ugyanezen egységet tekintve ötvenegyről negyvenhét forint­ra csökkent. Ennek oka két­ségtelenül a gyorsan növeke­dett létszám. A tagok mel­lett sok a munkavállaló. Né­hány mezőgazdasági egysé­günknél az ott dolgozók egy részének egész évi nyereség- termelése a felét sem éri el, a keresetének. Növekvő költségek Az utóbbi esztendőben növe­kedtek a termelés költségei. A szakemberek ezt úgy fogal­mazzák meg, hogy a termelé­kenység korántsem növekszik olyan mértékben, mint a rá­fordítás. Enyhén szólva elké­pesztően magas a gépek ára. Példaként említhetjük, hogy míg néhány évvel ezelőtt egy FT 6-os rétborona ára 48 ezer forint volt, most 116 ezer. Egy Rába IH 10-es eke 400 ezer forintba kerül. A termelőszö­vetkezeteknek gondot okoznak az olyan dolgok, melyeket az ekefej esetével lehet szemlél­tetni. Ezt a fontos eszközt kü­lön nem lehet megvenni, csak ha az egész ekét megvásárol­ják. Ezekkel szemben áll­jon az, hogy a kukorica ára tíz évvel ezelőtt 257 forint volt. most a szállítási költsé­gekkel együtt — melyet a ter­melőszövetkezet visel — 321 forintot ad érte a Termény­forgalmi Vállalat. Régi nóta az alkatrészhiány. Megmagyaráz, ható, de nem megnyugtató, hogy a külföldi, szocialista or­szágokból vásárolt gépek el­látása akadozik, de — mint Gyovai Pál a TESZÖV tit­kárhelyettese mondja — az érthetetlen, hogy a Rába Stei- gerekhez sincs alkatrész, vagy tárcsa és vetőgép. Mindezek ellenére a terme­lőszövetkezetek 1982-es start­helyzete jobb, mint 1981 ha­sonló időszakában volt. Örökzöld kabarétéma lett az évek során a „Mester”, akit hetekig várunk, és ha el is jön, több kárt okoz, mint amennyit javít. A váci Város­gazdálkodási Vállalat dolgozói ezeket a kabarékban szereplő „mestereket” szeretnék kitö­rölni még az emlékeztünkből is. Szocialista brigádok Balogh István munkavédel­mi előadó, a munkaverseny titkára, a városi munkaver- seny-foizottság tagja azt mond­ja: — Szeretnénk, ha a vállala­tunk jobb lenne az átlagnál. Ezt főleg a szocialista brigád­jainktól, a munkaverseny- mozgalomtól várjuk. — Milyen különbségekre gondol? — Elsősorban minőségi munkára. Bár nálunk a mennyiségi mutatók is változ­tak. Két éve 19 brigádunk volt 184 taggal, 1981-ben már 22 brigád 205 taggal. Az idén tovább folyik a szervezés. Üjabb brigád alakult 9 tag­A Népszabadság szombati száma képekkel illusztrált cikket közölt városunkról Vác vállalkozik címmel, s abban Weisz György városi tanácsel­nök nyilatkozott a legújabb létesítményekről, s a közeljö­vő terveiről. A Szövetkezet arról írt, hogy Szokolyától Ipolytölgye- sig mind kiegyensúlyozottabb lesz a kiskereskedelmi ellátás, s ebben nagy része van a váci Tejipari Vállalatnak is, amely jó minőségű árut szállít’a bol­tokba. A Népszava hírül adta, hogy az Egyesült Izzó váci üzemé­ben a tavalyi 15 millió helyett idén 22 millió darab fénycsö­vet készítenek, s egy részüket exportálják. Vácott gyártják a burákat is az új üveggyári részben. gal. Felvettük Csikós József nevét Ennek külön aktualitá­sa, hogy az idén ünnepeljük a forradalmár néptanító születé­sének századik évfordulóját. — Milyen eredményt értek el eddig a munkacsoportok? — Az Ady Endre és a Váci Mihály nevét viselő szocialis­ta brigádok az idén elnyerték a „Vállalat kiváló brigádja” címet. Ezenkívül tíz arany-, 4 ezüst-, 5 bronzkoszorús szocia­lista brigád dolgozik az üze­mi szervezetben. A taValy alakult munkabrigádunk is igen szép eredményt ért el. A legkisebb szervezeti egységek szocialista szerződést kötöttek a Mártírok útján, a Népek barátsága útján, az Eötvös utcában, a Zrínyi utcában le­vő óvodák, a Kölcsey utcában, az Eötvös utcában, a Zrínyi utcában levő bölcsődék, a Hámán Kató, Gábor József, Petőfi Sándor általános isko­lák vezetőivel, ' hogy az idő­közben szükségessé váló javí­tásokat azonnal és társadal­mi munkában végzik el. Vál­lalták, hogy felállítják a vá­ros által rendezett ünnepsé­gek helyén az emelvényeket, felszerelik a technikai beren­dezéseket. Az 1980-ban elvég­zett társadalmi munka időben 2 ezer 900 órai fáradozást je­lent. A tavaly elvégzett tár­sadalmi munka 5 ezer 220 órát tett ki. Ez utóbbi félmil­lió forintot hozott a közösség pénztárába. — Ebben szerepelnek a kommunista műszakok is? — Nem. A kommunista mű­szakokban a vállalat összes dolgozója, tehát háromszázhu- szonhatan vettek részt. Ez 1981-ben 3 ezer 912 órát jelen­tett. Brigádjaink nemcsak a termelésben és * a társadalmi munkában járnak elöl jó pél­dával, hanem a tanulásban, a magánéletükben is. Fát is vágnak Főiskolára, egyetemre hár­man, középiskolába tizenöten, szakmai tanfolyamra kilencen iratkoztak b.e. A politikai tan­folyamokon minden brigádtag részt vesz. Gondolom, érde­mes megerhlíteni azt is, hogy míg 1980-ban öt, addig 1981- ben már csak két üzemi bal­eset történt. Szocialista bri­] A Somogyi Néplap érdekes I összehasonlításban mutatja be a kaposvári Zselic-áruházat, és a váci Naszály-áruházat, jó ötletként említve, hogy Vácott időnként NDK-, és csehszlo­vák kereskedelmi napokat ren­deznek, sikerrel. A Magyar Hírlap értesülése szerint a váci AFIT-szerviz is vállalja most már a személy­autók által vontatott pótko­csik vizsgáztatását. A kem­pingkocsik mind jobban, elter­jednek, s a lakosság örül az új szolgáltatásnak. A Dolgozók Lapja (Tatabá­nya) Váci városképek címmel bemutatta a Dunakanyar ipa­ri centrumát, szép felvétele­ket közölve a Diadalívről, a város’főteréről, a régi kórház­ról és a Géza király tér. mű­emlékeiről. gádjaink megszervezték az egyedülálló, idős nyugdíjasok támogatását, akiket rendsze­resen meglátogatnak, rendbe hozzák a lakásukat, fát vág­nak, bevásárolnak. Részt vesznek minden Vácott rende­zett brigádvetélkedőn. Életük­ből a nőnapi és Télapó-ünnep­ségek sem maradhatnak el. A múlt évben hobbikiállítást, klubnapokat szerveztek, és az „Ismerd meg hazádat” moz­galomban több mint tíz ki­rándulást tettek. Tavaly má­jus 1-én elhangzott egy fel­hívás: „Tegyük szebbé kör­nyezetünket”. Ehhez minden brigád csatlakozott. Rendez­tük a deákvári fasorban levő telepünket, az utcát fásítottuk, parkosítottuk. Több volt ez egyszerű takarításnál. Tovább léptünk és szeretnénk, ha eh­hez más vállalatok is csatla­koznának. Ennek lényege: ta­tarozás, építés, javítás alatt tisztán tartani a munkahe­lyet. Az átadott, befejezett építkezés helyén szinte nagy- takarítást végezzenek. Így nem mutatna elhanyagolt ké­pet egy-egy építkezés. A munkák befejeztével nem lennének szemétdombok a vá­rosban. Munka után — A tisztán hagyott mun­katerületen kívül még mit kapnak a lakók? — Minőségi garanciát. Most vezettük be munkánkra adott garancialevelet. Ebben a Vá­rosgazdálkodási Vállalat által végzett javításokért, tatarozá- si és karbantartási munkáért az ott dolgozó brigád minősé­gi garanciát vállal és erről levelet ad át. Ez annyit jelent, ha valamit rosszul végeztek el, azt munkaidő után, díj­mentesen és azonnal kijavít­ják. Természetesen mi azt szeretnénk, ha nem reklamá­cióval. hanem megelégedéssel emlegetnék brigádjainkat. Miközben e sorokat írtam, mellettem egy vaskos dosszié feküdt, melybe bele-beleoívas- tam. A dosszié borítóján: „Kö­szönőlevelek a vállalat igazga­tójához.” Mészáros Marietta ISSN 0133—2753 (Váci Hírlap)^ Peru ai otthonban A sződligeti Szociális Otthonban órarendszerű pontosság­gal zajlik az élet. Mindig újszerűséget, színt — és egy kis iz­galmat — jelent egy-egy vendégcsoport megjelenése. Legutóbb az egyik Vác környéki honvédalakulat kulturá­lis csoportja kereste fel az otthon lakóit. Az Illés Tibor ve­zette Kaucsuk együttes énekkel, verssel, gitármuzsikával derí­tette jókedvre a fehérhajú öregeket és az intézmény vezetőit, akik köszönetét mondtak az egyórás műsorért. Bányavári P. felvétele Vicsotka Mihály Zsákok milliószámra Az idén 38 millió cementeszsákot készítenek hétféle méret­ben a váci DCM Zsákgyárában. Képünkön: a gyártósor vé­gén leszedik a zsákokat. Barcza Zsolt felvétele Mi van a dossziéban? Adott sző és gersliidévé!

Next

/
Oldalképek
Tartalom