Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

EGYÜTT A VILÄG HALADÓ ERŰIVEL A FEGYVERKEZÉS MEGFÉKEZÉSÉÉRT. A LESZERELÉSÉRT! Pohárköszöntők a világhelyzetről és a kapcsolatokról Díszvacsora Bad Kedden este a Bad Godes- felesége tiszteletére. A vacso- berg-i Redoute-ban Helmut rán a két államférfi pohárkö- Schmidt és felesége, díszva- szöntőt mondott, melyeket az csorát adott Kádár János és alábbiakban közlünk. Helmut Schmidt: Egyetértünk a kelet—nyugati párbeszéd folytatásában és kiszélesítésében — Mindenekelőtt az asztal körül összegyűlt valamennyi német nevében, még egyszer teljes szívből üdvözlöm önt, kedves Kádár úr, és vala­mennyi magyar vendégünket — kezdte pohárköszöntőjét Schmidt kancellár, majd így folytatta: nagyon szívesen em­lékezem vissza budapesti .lá­togatásomra 1979 őszén, két évvel azt megelőzően — 1977- ben —, látogatott ön ide, Bonnba, s emlékszem Lázár miniszterelnök úr tavalyi lá­togatására; de kiváltképp ar­ra, hogyan ismerkedhettem meg önnel hét évvel ezelőtt Helsinkiben. Helsinki nagyon sok minden jót indított el Európában, ami­ből még nagyon sok minden jöhetne ki, ha mindkét oldal ragaszkodik helsinki szellemé­hez. Ma délelőtt kimerítően be­széltünk a világhelyzetről, annak legégetőbb problémái­ról, s beszélgettünk azokról a megelőző évekről és évtize­dekről, amelyek a mai hely­zet kialakulásához elvezettek. Nagyon is élénken élnek em­lékezetemben az úttörő megál­lapodások Brezsnyev úr és Nixon úr között, valamint az is, amit mi magunk úttörő nyitással elértünk, hála a szomszédok nagyvonalú segít­ségének, előbb nyugaton és aztán keleten, Moszkvában, Varsóban, Prágában, Berlin­ben. Nagyon örülünk, hogy Magyarország a hetvenes évek elején csatlakozott azokhoz az európai népekhez és államok­hoz, amelyek arra törekedtek, hogy velük jószomszédságot keressenek. S szeretném ma este elmon­dani: sok millió olyan német van, aki hálás azért, hogy önök magyarok is készségesek vol­tak. Joggal beszéltem milliók­ról, hiszen minden esztendő­ben félmillió azoknak a szá­ma, akik tőlünk ellátogatnak önökhöz, Magyarországra, és sok-sok tízezer azon magyarok száma, akik évről évre ide látogatnak. Az érintkezés a két nép kö­zött olyan magától értetődő és olyan nyílt, amennyire ezt e pillanatban csak kívánni lehet. Nemcsak látogatók utaznak, hanem politikusok és gazdasá­gi vezetők is; utaznak a kü­lönböző bankok vezetői, szak- szervezeti emberek, utaznak színészek, muzsikusok; kultu­rális heteket tartunk egymás országaiban. Különösen Helsinki óta, amióta ez a folyam kiszéle­sedett, a magyarok nálunk igen nagy szimpátiának örven­denek, és mivel tudatában va­gyok annak, hogy ez a magya­rok, az ön személyes közre­működése nélkül. Kádár úr, nem következhetett volna be, szeretnék önnek személyesen, hivatalosan is köszönetét mon­dani. Ami bennünket illet, ezt a kapcsolatot nemcsak tovább akarjuk ápolni, hanem el is kívánjuk mélyíteni. Biztosíthatom önt és kollé­gáit, hogy nálunk kifejezett tisztelet és nagyrabecsülés ta­pasztalható a magyar munka- vállalók és vállalati irányítók szorgalma és teljesítménye iránt. Az a törekvésünk, hogy kiéoítsük a gazdasági együtt­működést is nemcsak abból az érdekből táplálkozik, hogy önök és mi gazdasági előny­höz jussunk, hanem nagyon mélyen gyökerezik egy politi­kai törekvésben is. Mélyen meg vagyunk gvőződve arról, hoav a népgazdasági együtt­működés ugyanakkor — mesz­sze túl a gazdaság területén — hozzájárul ahhoz, hogy meg­teremtsük és megőrizzük a politikai stabilitást. A jelenle­gi világban mindkettőre szük­ség van. Mindnyájan a gazda­sági stabilitás helyreállítására törekszünk, akár Budapesten, akár Varsóban. Berlinben vagy Moszkvában, akár Rómában, Párizsban, Londonban vagy Bonnban, akár Washingtonban vagy Dél-Amerikában. Fekete- Afrikában vagy Ázsiában — mondta Helmut Schmidt, majd folytatta: Hosszan beszéltünk a világ- gazdasági válságról, és tisztá­ban voltunk azzal, hogy csak nagyon nehezen lehetne felbe­csülni, melyikünket sújtja in­kább. Ugyanakkor beszéltünk a politikai válságról, amely egyidejűleg beárnyékolja a vi­lágot. Ez mindenekelőtt bizal­mi válság: a kölcsönös biza­lom válsága. Ügy is lehetne mondani, hogy a másik politi­kájának folytonosságába vetett bizalom válsága. Magától értetődő volt, és tudtuk egymásról, hiszen talál­kozások sora van mögöttünk, hogy teljesen nyíltan és min­den fenntartás nélkül vetünk szót a világ dolgairól. Ily mó­don napvilágra kerültek félre­érthetetlen egyet nem értések is — mind az okok tekinteté­ben, mind pedig a politikai válság leküzdésének lehetsé- gos módszereiben. Eközben önnek nem kellett hosszasan bizonygatnia nekem, hogy ön hű tagja az ön szövetségi rend­szerének, és az is akar marad­ni. S hasonlóképpen nekem sem. hogy megfordítva ugyan­ez vonatkozik ránk és a mi szövetségi rendszerünkre is. Nincs szükségünk arra, hogy magától értetődő dolgokat tisz­tázzunk egymással. De egyet­értettünk mindketten abban, hogy sürgetően szükséges a nyílt kelet—nyugati párbeszéd folytatása és kiszélesítése. Egyetértettünk abban, hogy mérsékletet kell tanúsítanunk saját külpolitikánkban. s egyetértettünk abban is. hogy készek vagyunk a dialógusra, a tárgyalásra és a megegyezés­re. Kifejtettem önnek, hogy ez a készség a tárgyalásra és megegyezésre a Szovjetunióval és Keiet-Európával külpoliti­kánk egyik fele. s ugyanígy ki­fejtettem azt is. hogy a Szov­jetunióval és Kelet-Európával szemben folytatott politikánk másik fele a szilárd eltökéltség saját magunk megvédésére. Kitartunk ama elvünk mellett, hogy az egyensúly nem bo- molhat meg egyoldalú fegy­verkezési előnyök révén. Hosz- szasan beszéltünk a közép-ha­tótávolságú rakétákról, a genfi tárgyalásokról, a SALT—II-ről és a SALT—III.-ról. amelyet most Startnak hívnak Ameri­kában; és magától értetődően nagyon is különböző vélemé­nyeket képviseltünk eközben. Abban viszont egyetértettünk, hogy a leszerelési tárgyalások a két nagyhatalom között le­hetségesek és szükségesek; s kölcsönösen bízunk egymásban a tekintetben, hogy mindegyi­künk a ma»a táborában, a ma­ga szövetségi rendszerében azért fáradozik, hogy meg­egyezések és szerződések Jöjje­nek létre: melyek a fegyverke­zést csökkentik. Egész bizto­san igaz, hogy Magyarország nem nagyhatalom, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság sem nagyhatalom, ám sem az önök. sem a magunk befolyá­sát nem becsülném le. Önök egészen biztosan be akarnak számolni barátaiknak mindarról, amiről itt ma tár­gyaltunk, mint ahogy ezt mi is megtesszük a mi barátainknál. Szívből remélem, hogy önök a barátaiknak arról is be tud­nál! számolni, hogy ismételten meggyőződhettek komoly tár­gyalási szándékainkról. Első titkár úr! Népének és országának továbbra is tartós haladást kívánok azon az okos úton. amelyre a magyarok az ön politikai vezetésével lép­tek. Itt igen nagy tiszteletet vált ki az ön személyes telje­sítménye, s egészen biztos va­Kádár János: gyök abban, hogy népem igen nagy többsége szívből kívánja, hogy az önök útja. az önök po litikája meghozza népük szá mára azokat a gyümölcsöket, amelyek elérésére törekszenek Befejezésül a kancellár po­harát emelte Kádár János és felesége egészségére, a Magyar Népköztársaság jövőjére, a to­vábbra is eredményes és sze­rencsés együttműködésre né­peink és államaink között, a közös jövőre a béke jegyében Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem elmélyítése Szeretnék köszönetét mon­dani a meghívásért, a vendég­látásért és az imént elhangzott baráti szavakért — kezdte po­hárköszöntőjét Kádár János, — A kancellár úr meghívásá­nak készséggel tettem eleget, erre két alapvető okom is volt. Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország jól fejlődő kapcsolatainak szolgálata. A másik: a jelen­legi nemzetközi helyzetben fontos, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság — a NATO tagállama — és a Varsói Szer­ződéshez tartozó Magyar Nép- köztársaság képviselői talál­kozzanak és emberi módon szót váltsanak azokról a gon­dokról, amelyek kormányain­kat és népeinket foglalkoztat­ják. A mi kétoldalú kapcsola­tainkról ebben a körben rész­letesen nem kell beszélni, a folyamatot szinte minden je­lenlevő ismeri. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mi minden, erre kész ország­gal gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törek­szünk, s ez nem utolsósorban vonatkozik Magyarország leg­jelentősebb nyugat-európai partnerére, a Német Szövetsé­gi Köztársaságra. Magyarország népe, kor­mányzata a béke, a vitás kérdések tárgyalásos megoldá­sának a híve. Mi az enyhülés hívei vagyunk; azt a szót, hogy enyhülés, én merem használni — mondotta. — Az utóbbi időben Nyugaton az enyhülés éveit sokan kriti­kusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok be­lebocsátkozni. De meggyőző­déssel állítom, hogy az eny­hülés évei százszor jobbak voltak a kormányzatoknak, a gazdasági élet területén dolgo­zóknak, és mindenekelőtt né­peinknek, mint a hidegháború esztendei. Ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy *a helsinki folyamatot történelmi jelentő­ségűnek tekintjük. És mirlden alkalommal arra is utalok, hogy Helsinkit nem befejezés­ként, hanem kezdetként érté­keljük. Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szel­lem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Ta­lán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk tér­ni. még azok is, akik ezt ma kritikus szemel nézik vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köz­társaság kormánya, közéleté­nek jelentős tényezői — ki­emelkedően Schmidt kancel­lár úr — nagyon sokat tettek a magyar—NSZK kapcsolatok fejlődéséért, konstruktívan se­gítették azt. Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emlékezetük van és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták. A kancellár úr szólt mai tárgyalásaink légköréről, az ott érintett kérdésekről, ered­ményeiről. Természetesen az is tükröződött, hogy különbö­ző szövetségi rendszerekhez tartozunk. Én mégis e fölé emelem azt, hogy a népek ba­rátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcso­latainak fejlesztése mellett foglaltunk állást — mondta Kádár János. — A jelenlegi kérdések megválaszolásának módozatait illetően bizony gyakori a hangsúlyeltolódás, de az igazi célt illetően — nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyetértőén mondottuk ki, hogy a kívána­tos, közvetlen cél a népek számára: egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb fokán. Ezért a célért — úgy vélem — mindkét oldalon készek va­gyunk valamennyi rendelke­zésünkre álló eszközzel dol­gozni. A kancellár úr megemlítet­te, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk; Magyaror­szág valóban kis ország. Am bár — megfigyelésem szerint — egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglal­kozik, de egy kis ország, vagy több kis ország, nem tudja a világ nagy gondjait megolda­ni. Viszont önöknek — éri úgy mondom —, egy középhatalom képviselőinek, és nekünk, egy kis ország képviselőinek, kö telességünk a rendelkezésünk re álló lehetőségek szerint a jó ügy érdekében dolgozni. A mi országunk nem nagy, gaz­dagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is ke­vés a tőkénk. A mi tőkénk — erkölcsi értelemben —: nyílt, tisztességes, megérthető és Kö­vetkezetes politika, az, hogy szövetségeseinknek hű szövet­ségesei akarunk lenni, baráta- inKnak jó barátai, szomszéda­inknak jó szomszédai és a partnereknek korrekt partne­rei. Ehhez ragaszkodunk — hangsúlyozta Kádár János. — Sokiéle lehetőségen keresztül próbálunk hatni annak érde­kében, hogy az ügyek jó irány­ba forduljanak. Mi — egy ki­csit feszültebb viszonyok közt is — a kapcsolatok, a kon taktusok megőrzésének, fenn­tartásának hívei vagyunk, s az érdemi tárgyalásokat támo­gatjuk. Tárgyalásainkon a hangsúlybeli eltolódást jól jel­lemezte a kancellár úr, amikor azt mondotta: úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok a genii tárgyalásokon megegye­zésre törekszik és reméli, hogy a Szovjetunió is. Ezt én így fogalmaztam meg: biztos va­gyok benne, hogy a Szovjet­unió Cenfben megegyezésre törekszik és remélem, hogy az Egyesült Államok is. Viszont abban megegyeztünk: válja­nak valóra mindkettőnk re­ményei és e két, kiemelkedő szerepet játszó ország képvi­selői jussanak megegyezésre Genfben. Biztosítom önöket, hogy mi a két ország, a két nép továb­bi kapcsolatainak bővítésén, fejlesztésén fogunk dolgozni, azzal a mély meggyőződéssel, hogy nemcsak e két ország népének teszünk kötelesség- szerűen becsületes szolgálatot, de más népeknek is. A Német Szövetségi Köztársaság népé­nek azt kívánom, hogy dolgoz­hasson és munkájának gyü­mölcsét békében élvezhesse. Emelem poharam a kancellár úr, kedves felesége, minden jelenlévő egészségére — fejez­te be pohárköszöntőjét Kádár János. Biil blokád a Falkkmd-szigstek körül Argentína támadásra számít $ Mint a Reuter hírügynük- ^ ség gyorshírben jelentette, ^ Nagy-Britannia pénteken greenwichi idő szerint ll.Oe ^ (magyar idő szerint 13.00) ^ oratol teljes légi és tengeri ^ blokádot von a Falkland § (Malvin)-szigetek köré. A ^ rendelkezést a hadügymi- ^ nisztérium szerdán hozta v nyilvánosságra. Az argentin csapatok fel­készültek a Falkland (Mal- vin)-szigetcsoport elleni eset­leges brit támadásra. Az or­szág egész területén teljes lé­giriadót rendeltek el, s a nyílt tengeren tartózkodó argentin hadiflotta kész a harc felvé­telére — közölték kedden este Buenos Airesben. Az argentin légierő valamennyi egységét maximális riadókészültségbe helyezték. Az argentin kormány ta­nulmányozza Reagan amerikai elnök tervét a Falkland (Mal- vin)-válság békés megoldásá­ra — közölte szerdán az ar­gentin kormány szóvivője. — „Minden diplomáciai csatorna nyitva van” — tette hozzá. Tájékozott források szerint az amerikai terv az argentin csa­patok kivonását és a tárgyalá­sok újrakezdését irányozza elő. Ezzel egy időben az argentin katonai kormányzat közzétette 35. számú közleményét, amely­ből az tűnik ki, hogy Argen­tína brit támadásra számít a szigetek ellen a következő 48 órában. Az ITV brit televízió-társa­ság kormányforrásokra hivat­kozva Londonban azt jelentet­te, hogy a szűkebb „háborús” kabinet megtárgyalta a Falk­land (Malvin)-szigeteken a hét végén végrehajtandó partra­szállás tervét. A hadügymi­nisztérium nem erősítette meg de nem is cáfolta az értesü­lést. Brit források a tárgyalá­sos rendezés lehetőségeit ille­tően kifejtették, hogy London „nem derűlátó". A 12 ezer tonnils „Intrepid” nevű hadihajó kifutott a nagy-britannial Plymouth kikötőjéből, hogy csat­lakozzék a Falkland-szigctek leié tartó brit flottához Az Amerikai Államok Szer­vezetének külügyminiszteri ér­tekezlete szerda reggel több órás tanácskozás után elfoga­dott határozatban elismerte Argentína szuverenitását a Falkland (Malvin)-szigetek fö­lött. A határozat egyben fel­szólítja Nagy-Britanniát és Ar­gentínát, hogy „azonnal szün­tessék meg az ellenségeske­dést” és tárgyalásos úton ren­dezzék a szigetek kapcsán tá­madt vitájukat. A Peru és Brazília által elő­terjesztett határozat ellen egyetlen állam sem szavazott a huszonegy ország közül. Ti­zenheten mellette szavaztak, négyen — az Egyesült Álla­mok, Kolumbia, Chile vala­mint Trinidad és Tobago — tartózkodtak;]:’"' -í - ■ ous.í-,. Lengyelország Könnyítő intézkedések Lengyelországban a belső helyzet normalizálódása nyo­mán, a nemzeti megmentés ka­tonai tanácsa több fontos in­tézkedést hozott. A többi kö­zött május 2-től feloldják az éjszakai kijárási tilalmat, és szabadon bocsátanak nyolcszáz internáltat. Mint a varsói televízió szer­da esti híradójában bejelen-' tették, Varsóban, Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok elnökletével ülést tartott a nemzeti megmentés katonai tanácsa. A nemzeti megmentés katonai tanácsának elnöke el­rendelte, hogy a könnyítő in­tézkedéseket május 2-val ve­zessék be. A katonai tanács egyidejűleg arra is utasítást adott az állami szerveknek, hogy határozottan lépjenek fei az olyan személyekkel szem­ben, akik visszaélnek a hata­lom bizalmával, nem tartják meg a szükségállapot továbbra is kötelező előírásait. A nem­zeti megmentés katonai taná­csa arról is intézkedett, hogy május 2-a után is vissza kell állítani a korlátozó intézkedé­seket az olyan körzetekben, ahol szélsőséges elemek rend­bontást provokálnak. Ugyancsak május 2-től a belügyminiszter megszüntette a tavaly december közepén bevezetett gyülekezési tilal­mat az olyan gyűlésekre, ren­dezvényekre, amelyeket a nemzeti újjászületés állampol­gári bizottságai, a lakóbizott­ságok és más társadalmi szer­vezetek tartanak, ide értve a munkahelyek által szervezett csoportos turistautakat is. Feloldotta a belügyminiszter azokat a korlátozásokat is, amelyeket több határátkelő- hely forgalmára rendeltek el a szükségállapot bevezetésé­vel. French terroristák képiehn követelései Elraboltak egy írét Egy eddig ismeretlen jobbol­dali terrorista szervezet elra­bolt egy francia írót, és szaba­don bocsátása fejében a kom­munista minisztereknek a kor­mányból való eltávolítását, s a belügyminiszter menesztését követeli a köztársasági elnök­től. Jean-Eder Hallier ismert ne­vű író és publicista néhány napja rejtélyes körülmények között eltűnt. Szerdán sokszo­rosított levél érkezett az AFP hírügynökséghez, s több pári­zsi lap szerkesztőségébe. Ebben a magát „francia forradalmi brigádokénak nevező, s mind­eddig ismeretlen szervezet be­jelentette: elrabolta az írót, s csak akkor bocsátja szabadon, ha a köztársasági elnök „eltá­volítja a kommunista minisz­tereket a kormányból, fel­mondja a Szovjetunióval kö­tött földgázcgyezményt, segít­séget nyújt az afganisztáni el­lenállóknak, s ha lemond Def­ferre belügyminiszter”. A le­vélírók azt követelik, hogy ezeket a feltételeket május 2- án 19 óráig teljesítsék. Laosz Ec/ytűtődik a kongresszus Szerdán Viantianéban a fő­titkári beszámolóról, a gazda­ságfejlesztési tervről, valamint a pártépítésről szóló dokumen­tumról folytatott vitával zaj­lott le a Laoszi Népi Forra­dalmi Párt kongresszusának második munkanapja. Szerdán hangzott el a vietnami, a szov­jet, a kambodzsai delegáció- vezető felszólalása, s ugyan­csak szerdán mondta el beszé­dét Rácz Sándor, az MSZMP küldöttségének vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom