Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
'ihat Mt WEST hf cirr ‘ 1D82. ÁPRILIS 28., SZERDA A Móricz gimnáziumban már készülődnek Matura előtt Szentendrén Az aprócska gyerekek olykor már csókolommal köszönnek nekik. Nagydiákok. Negyedikes gimnazista fiúk és lányok. Mégis mostanában a kisebbek módján számolgatják, hányat is kell még aludni. Bizony egyre kevesebbet, mert közeleg a próbatétel ideje, május nyolcadikén ballagás, s már tizenhetedikétől három napig írásbeli érettségi vizsga... Mumus a feudalizmus — Március első felében kaptuk meg az érettségi témaköreit, csak azóta készülök intenzívebben a vizsgára — így Horváth Adrienne a 4/B-ből. — Persze, ha úgy vesszük, hogy most négyéves tanulásról kell számot adnunk, akkor elsős korom óta... Eleinte jó tanuló voltam, mostanában kicsit visszaestem, 3,5 körüli az eredményem. Talán az az oka, hogy válogatok. Magyarének szakos tanár szeretnék lenni, a szegedi főiskolára jelentkeztem. A kötelező tárgyakon kívül a fizikát és a németet választottam az érettségire. Szó sincs arról, hogy túlzottan izgulnék, egyedül a történelem miatt aggódom: ahogy tanulom, egyre inkább az az érzésem, hogy keveset tudok. Még az a szerencse, hogy a felvételi vizsgánál nem számít az érettségi eredménye, csak a felvételi tárgyak harmadik és negyedik év végi jegyei. Azért persze nem szabad megbuknom a matúrán ... Szintén a negyedik B-be jár Tóth Zoltán, választott tárgya: a fizika és az orosz. — Fizikából és matematikából még az ismétlésnél tartunk, magyarból új tananyagot veszünk, de a történelem négyévi ismereteit már csaknem megtanultam. Naponta öt órán át bújom a könyveket, körülbelül két órát szánok a kötelező iskolai felkészülésre, hármat már az érettségire. Kell is ennyi, mert minden témáról vázlatot készítek. — Akad a vizsgatémák között mumus? — Nem szeretnék a történelemvizsgán a feudalizmus kialakulásából felelni. Az érettségi után dolgozni megyek — ha sikerül, az erdő- gazdaságba —, azután tízhónapos vadász-vadtenyésztő tanfolyamra pályázok. Van kockázat is — Fizikus szeretnék lenni, az ELTE természettudományi karára jelentkeztem, s jobban tartok a felvételi vizsgától, mint az érettségitől — mondja Puppán István, aki idén a középiskolai tanulmányi versenyen az országos döntőbe jutott matematikából és fizikából. — Nagyon rossz napot kell kifognom, hogy ne sikerüljön az érettségi. Presztízskérdés számomra az ügy, mert a bátyám öt éve ugyanitt maturált — jelesre. Most rajtam a sor.., Tóth Zoltáné a szó ismét: — Most még csak annyit tudok az érettségiről, amennyit a tanárok, egykori diákok elmondtak. Volt, aki nyugtatott — neki természetesen sikerült a vizsgája —, volt, aki rémisztgetett — ő kis híján megbukott. Egy biztos, az osztályfőnökünk, Víg Istvánná nagyon aggódik értünk: — Jobban izgulok a huszonkét diákomért, mintha magam vizsgáznék. Akadnak a gyerekek között, akik nagyon felkészültek, s olyanok is, akik talán nem tudnak majd helytállni. Nem vagyok pesszimista, de meglepett, hogy félévkor hat bukás volt az osztályomban, harmadikig pedig egy sem. Firtattam is az okát. Azt mondják a tanítványaim, hogy az alsóbb osztályokban kevesebbet kellett tanulniuk az elégségesért. Az is közrejátszhat, hogy most már kifelé tekingetnek az iskolából. Pedig becsületbeli ügy lenne mindannyiuknak jól érettségizni. Így hát izgulok, s reménykedem abban, hogy nem fertőző a szorongásom. Elvégre türelmetlen nem lehetek, nyugodt, jó légkör kell a felkészüléshez. Azért nem árt, ha tudják a gyerekek: az érettségin kockázat is van ... Vizsgázik az iskola Nemcsak nappali tagozatosok éretségiznek Szentendrén. Három éve ötvenhat szakmunkás kezdte tanulmányait a gimnázium levelező tagozatán. Bár sokan kimaradtak, mert túlértékelték szorgalmukat, kitartásukat, vagy mert a munka és a család mellett már nem futotta energiájukból tovább — harmincötén most állnak a vizsgabizottság elé. Ahogy a levelező tagozat vezetője, Retezi Lászlóné mondja: — Az évközi három korrepetáláson kívül elkél még az érettségi előtt is a pedagógusok segítsége. Tény, hogy a gimnáziumban tíz esztendeje egyetlen levelező hallgatónak sem kellett megismételnie az egész érettségi vizsgát, legfeljebb olyan akadt, Szobornéző a Műcsarnokban Nagy érdeklődés kíséri továbbra is nap mint nap a Műcsarnokban megtekinthető országos képzőművészeti kiállítást. Habár a tárlat egésze — az egyéni vélekedések, de a beszámolók, kritikák szerint is — kívánnivalót hagy maga után, vagyis meglehetősen vegyes, azért mégsem csak öncélú vállalkozás egy ilyen seregszemle. Egyes műveket különösen megőriz a látogatók emlékezete, más esetben pedig még az alkotókról is megfeledkezik. Varga Imre Liszt Ferenc figuráját ábrázoló hegesztett krómacél plasztikája láttán sokan eltűnődnek. merre is halad a kortárs szobrászat iránya. Akadnak, akik rajonganak, lelkesednek ezért a plasztikáért, mások éppen ellenkezőleg, rá sem vetik tekintetüket... Ám nehogy azt higgye bárki, hogy Varga Imre alkotása az egyetlen, amely rokonszenvet vagy ellenvéleményt szül. A kiállításon közel ötszáz műből lehet válogatni, szemezgetni. Május 16-ig, amíg a bemutató nyitva tart, lehet ütköztetni a véleményeket, Barcza Zsolt {elvétele aki egy-két tárgyból javításra szorult. Sorolja az adatokat Kocsor- di Károly, a gimnázium igazgatója: — Három párhuzamos osztály hatvanhét tanulója érettségizik idén a nappali tagozaton. Mindössze tizenegygyei kevesebb, mint ahány négy éve megkezdte itt tanulmányait. Az osztályfőnöki órákon már ismertették a pedagógusok a gimnáziumi vizsga- szabályzatot, összegyűjtötték a diákok érettségi jelentkezési lapjait is. — Milyen az érdeklődés a vizsgatárgyak iránt? — A magyar, történelem és a matematika mindenkinek kötelező érettségi tárgya, a szabadon választhatók közül a legnagyobb érdeklődés a földrajz, az orosz, a fizika, az angol és a biológia iránt mutatkozott, a legkisebb a kémia iránt. Harminchatan tovább szeretnének tanulni, ők az ország húsz felsőoktatási intézményébe pályáznak. Most még tart a szorgalmi időszak, a ballagás és az írásbeli közötti nyolc napon konzultációkat tartanak a tanárok az érettségizőknek magyarból és matematikából; az írásbeli és a szóbeli közötti négy hét alatt pedig előkészítőn mélyítik el tudásukat a vizsgatárgyak húsz-húsz témájáról. — És ön izgul? — Magától értetődően igen. Elvégre a gimnázium is vizsgázik, a pedagógusok — közöttük magam is — szembesülnek négyesztendei munkájuk eredményével. Vasvári G. Pál Koszorúzás, emléktábla-avatás Születésének 75. évfordulója alkalmából tegnap koszorúzá- si ünnepségen emlékeztek Háy Károly László festőművészre, grafikusra, a KMP tagjára, a szocialista képzőművészek csoportjának alapító tagjára, aki a felszabadulás utáni művészeti élet aktív részvevője volt. Sírjánál a Farkasréti temetőben a Magyar Szocialista' Munkáspárt Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Kornidesz Mihály osztályvezető és Drexler Gábor politikai munkatárs, a Művelődési Minisztérium nevében Tóth Dezső miniszter- helyettes és Horváth György osztályvezető helyezte el a megemlékezés koszorúit. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége nevében Szentgyörgyi József és Csav- lek András festőművészek, a szövetség társadalmi vezetőségének tagjai rótták le kegyeletüket, majd a sírnál elhelyezték a tisztelet és megemlékezés virágait Háy Károly László családtagjai, tisztelői. A koszorúzási ünnepség után Háy Károly László egykori lakóhelyénél, a XIII. kerület Hegedűs Gyula utca 20/b. számú háznál felavatták a képzőművész emléktábláját. Oelmacher Anna művészet- történész méltatta a festő s a harcos kommunista életútját, majd az emléktáblánál az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, az MSZMP III. kerületi Bizottságának képviselői, valamint a családtagok, volt pályatársak koszorúztak. A vers hitele Diákantológia Vácott ,.Mindenki ír az életében verset...” — írja Hujber Tamás gimnáziumi tanuló, a váci Sztáron Sándor Gimnázium diákklubjánák különkiadásában megjelent, Messze indulnék című versantológia előszavában. Hízelgő ez a megállapítás, de nem egészen pontos. Pontatlanságát magyarázza kérdésessége: valóban, mindenki ír az életében verset? Bár úgy lenne. Mert gondoljunk csak a vers, a mű mindenkori kritériumaira, s a mindenkiből máris néhány lesz. Néhányan, a diákantológia szerzői közül valóban figyelemre méltó versgondolatokat mondhatnak magukénak. Többek között Dóra Zoltán, akinek Korunk című verséből idézett sorok — „Ingem mostmár testet talál / Testet talál ingem mostmár / Ingem testet mostmár talál / Talál testet ingem mostmár”, vagy ugyanonnan: .,De annyi éve már / Dalomtól huzatos a hátam (Derekam megszólal) S gerincemen pendül a húr / Ica néni drága / Hát mit ígér az Ür?” — frissesége, zeneisége, játékossága, több mint ígéretes. De meglepő érzés olvasni az olyan ironikus, diákhumor hitelével íródott szösszeneteket is, mint Huj bért Tamásét. Blues anytime című kétsorosa így hangzik: .....nem hagy nyug ton, nem / óh, nem, az aranyerem .. A lírikus humort és iróniát az antológia más darabjai sem nélkülözik. Így például Fehér János és Koltai Gábor gondolatai sem. Ez utóbbi egyben a Grafikái nemcsak egyszerű illusztrációk, önálló életet élnék. Filozofikus tartalmuk: a teremtés gondolata, a kalitkában szárnyaló madár képe, és a borítón a címadó szöveg („... Messze indulnék”) tartalmát megjelenítő emberalak drámai rajzolata, a továbbgondolkodás tág asszociációinak teremt lehetőséget. És ha a drámaiságról esik szó. akkor óhatatlanul idekívánkoznak az olyan, nem éppen életkori sajátosságokkal magyarázható verssorok is, mint Csányi János: Az első tíz parancsolat-ának két rövid szakasza: „Ne hordozz belül tisztaságot, / Mert a gonosz is hasonlót szeret.” S milyen igaz. Fordítva egyet a gondolaton. Füst Milán szavaival máris rákérdezhetünk: mit csinál a gonosz? A válasz így hangzik: elviszi és megbünteti a rosszakat. — De hisz akkor a gonosz is jó. Végezetül pedig, a gonosz jósága mondatja velem, hogy az olvasott verspróbák többségét túlírt, pongyolán, olykor érthetetlenül megfogalmazott gondolatok egymásutánja jellemzi. Épp ezért nem ártana gyakrabban felidézniük, a Sztáron Sándor Gimnázium írást kedvelőinek, a régi jó tanácsot: csak annyit és olyant írj, amit legjobb lelkiismereted szerint teszel, mert a vers csak úgy, és akkor hiteles, ha teste és orcája azonos a tiéddel. Németh Péter Mikola Zenei panorámái Katonakórusok bemutatója § Területi minősítő hangversenyt tartottak szombaton Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban a magyar néphadsereg amatőr kórusai és hangszeresei részére. A több mint négyórás műsor szervezetten, kato'násan pergett. A zsűri — Kiss l^ván Liszt-díjas karnagy, Juhász Frigyes zeneszerző és Nógrádi László szakfelügyelő — munkáját nehezítette az a tény, hogy a mezőnyben a frissen bevonultakból alig pár hónapja alakult kórusoktól, a huszonöt éves jubileumát ünneplő együttesig igeit széles volt a skála. Igényes műsorok A köszöntő szavak után elsőként a zongorista Szirtes László honvéd mutatkozott be igényes műsorával. A kórusok mezőnyét a Gábor Áron férfikar nyitotta meg, Herczegh Zsolt irányításával. Színes, hangszerek kíséretével kiemelt műsoruk ezüst fokozatot kapott, legerőteljesebben a befejezésként elhangzó katonadalokat énekelték. A Kocka István vezette vasútépítő század dalosai népdalokat, valamint Szabó Ferenc-, Farkas Ferknc- és Balázs Árpád-műveket szólaltattak meg. A tavaly ősz óta működő kórus tempói még néhol megoldatlanok, de a Ba- lázs-mű megszólaltatása már ígéretesebb teljesítményt mutat, mint a most elért bronz fokozat. Először karnagy nélkül, majd Koncsák Mihály, illetve Egri István karnagyok irányításával mutatkozott be a következő alakulat kórusa. Leghangulatosabban egy Nouák-művet énekeltek, összteljesítményükkel ezüst fokozatot sikerült elérniük. Bronz fokozatot kapott a Pentele férfikar, Molnár Lajos tanár vezetésével. A számukra még kissé nehéznek tűnő összeállításból a béresdalok intonálása, kidolgozása sikerült a legjobban. Két kiemelkedő, arany fokozatot érdemlő vegyes kar következett megyénkből. A hely-, beli kórust Bogányi Tibor dirigálta, műsorukban Kodály-, Lassus-, Friderici- és Bárdosdarabokat hallhattunk. Szerencsés adottságú a váci énekkar: a leánykar vonzereje, yo meg a közös éneklés szeretete a már leszerelteket is a kórushoz köti. A mezőny legszínesebb összeállítású együttese kétségkívül a helyőrségi művelődési központ Tavasz kórusa volt Aszódról. A gyermekkarból, asszonykórusból és természetesen férfikarból álló együttes bemutatkozását az ikladi citerások és a karnagy, Sára Ferenc furulyakísérete tette meg változatosabbá. Igényes összeállításukból a zsűri külön méltatta a Galga vidéki népdalok nívós előadását. Az éneklés szeretete Az első részben hallhattuk még Bódis Miklós honvéd gordonka- és Ruszkó László honvéd trombitaszólóját. A szünet után jazzegyüttes szórakoztatta a résztvevőket, és Skerlecz József őrvezető klasszikus gi- társzolója következett. Majd két énekes is bemutatkozott: Molnár Zsuzsa és Kovács Attila. Kiemelkedő énekesi teljesítményéért és kórusának zongorakíséretéért az utóbbi kapott meghívást a gálára. A Szakáig Mátyás vezényelte férfikar igen igényes műsorral jelentkezett. A zeneileg, tónusokban is szépen kidolgozott összeállításon már csak néhol kell csiszolni, így ezüst fokozattal jutalmazták őket. A Floriana énekkar férfi énekeseivel egy harmadikos, általános iskolás „honvéd” is fellépett. Kedves volt szólója, de éles szopránja megbontotta az összhangzást. Bronz fokozatot kaptak. Továbblépésükhöz Borbély József né karnagy szerint több segítséget kéne kapniuk például egy zongora, a kották biztosításával. Az_ alig egy hónapja együtt éneklő Fényes férfikar Samu Tamás irányításával természetesen még kidolgozatlan, bronz fokozatú előadást produkált. A befejező népdalcsokorban azonban már nemcsak az éneklés szeretete, de igényessége is felcsillant. Tíz éve működik, már eddig is sok sikert aratott a Kapos kórus, Pásztor Jánosné szakavatott irányításával. Vastapssal honorálták őket most is. Előadásukban különösen a Lassus-mű tolmácsolása emelkedett ki, ahol a visszhangot a nézőtéren álló néhány kórustag biztosította. Arany fokozatuk megérdemelt, jó munkájuk eredménye. A legnagyobb várakozás a Soós Sándor vezette Petőfi férfikar szereplését előzte meg. Az immár huszonöt éve az élen szereplő együttes most is kiemelkedő, arany fokozatú teljesítményt nyújtott. Műsorukban Balázs-, Kulikov-, Novikov- és Kodály-műveket szólaltattak meg osztatlan sikerrel. Pintér Emőke Rádiófigyelő SZÉKELYFONÖ. A műsorújság e heti második oldalán egy ötven esztendő előtti lappéldány címoldaláról készült felvétel. A rádiósélet, az egykori rádióújság adott benne hírt Kodály Székelyfonójának operaházi bemutatójáról. Aki gondosan végiglapozza az újságot az emlékeztető sorok elolvasása után bizonyára meghallgatta a daljátékot bemutató előadást hétfőn délután, melyben Juhász Éva ismertette a mű keletkezésének körülményeit, Kodály szándékát és a megvalósítandó célt, melyet e játékkal el akart érni. Annak idején erről ő így beszélt: „Ez a daljátékom a zene alapján áll, mert ismerés, hogy az opera történetében réges- régóta két ellentétes felfogás uralkodik, az egyik: hogy a fő a zene, a másik: hogy a fő a cselekmény. A Székely- fonóban a fő a zene, mert nincs benne se verisztikus, se szimbolikus, se filozófiai dráma. Az egész pedig úgy keletkezett, hogy a zene van meg egységes nagyobb formában, s a szöveg, azaz a cselekmény jóformán a dalok szövegéből tevődik össze, hiszen az életben tömérdek olyan jelenetet látunk, melyek alkalmasak a megzenésítésre. Miért ne aknáznák ki végre azokat a dalokat, melyek tőről metszett népi szövegéből kerek mese alakul ki? Bántott, hogy minden más nemzetnek van dalos szava a tulajdon operája színpadán, csak nekünk nincsen. Annak idején éles viták folytak afelett, hogy vajon a magyar dal bevezethető-e egyáltalán az operába? Nos hát: igen, mert ha valaminek, úgy ennek a sűrített magyar levegőnek, vagy ha úgy tetszik zenei beszédnek igenis ott van a helye a legelső zenés-énekes színházban.” Ha pedig a rádiót úgy tekintjük, mint a zenei ismeret- terjesztés egyik leghatékonyabb formáját, akkor különös örömmel fogadhattuk a Magyar Nemzeti Galériából közvetített hangversenyszerű előadást, melyen a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Maróthy Kórus működött közre. Basilides Mária és Budano- vits Mária egykori szerepében Tas Ildikót, Palló Imréében Kertész Tamást, Báthy Annáéban Hegyes Gabriellát, Rosier Endre szerepében Horváth Józsefet hallhatta a nagyérdemű. Hallgatva a tiszta forrás csobogását idéző kodályi dallamokat, az ihletett előadást, csak azt sajnáltuk, hogy nincs az egykori bemutatónak hangemléke. Minő vállalkozás és élmény lenne egyszer egymás után hallani e mű első és jelenidejű előadását, összevetni az első, a szerzőhöz nyilván nagyon is közelálló rendezői felfogást a centenáriumi ünnepségek alkalmával újrarendezett előadások rendezői felfogásával. Természetesen így is szép élményt nyújtott mindazoknak, akik így délidőben — tegnap egy órától közvetítették — meghallgathatták. TÖRVÉNYKÖNYV. Ismét — sajnos — közérdeklődésre szá- mottartó kérdést tárgyalt műsorában Szigethy Anna. A válási árvák láthatását járta körül, e számtalan családnak nagy, olykor feloldhatatlan gondot okozó kérdéskört. Nagyon felelős, gyermekük sorsát őszintén és okosan szívén viselő szülők kellenek ahhoz, hogy a felnőtteket gyakran irritáló bírói döntést, mindenki, de elsősorban a gyermek számára kedvező, lelki harmóniáját legkevésbé zavaró módon hajtsák végre. S ehhez igyekezet a szerkesztő segítséget nyújtani — jól. Bányász Hédi
