Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-28 / 98. szám

1982. ÁPRILIS 28., SZERDA

%Mdm>

Túplésága szorgos héfkoznspok

Lassan, de ébred már a falu

Egyensúlyira!! van-e a mérleg?

Szabadság miatt zárva a patika

Reggel hét óra. Hűvös északi szél kergeti fejünk fölött a felhőket, a lúdbőrös tócsák szegélyezte műút két oldalán kerékpáros asszonyok és férfiak karikáznak. Lassan ébred Tápiószőlős.

Kicsit sápadt

Határszemléről érkezett az Üj Barázda Termelőszövetkezet központjába Ábrahám János elnök és helyettese, Bez- zegh János. Csizmájukon sáros göröngyök.

— Nehezen enged szorításából a tél, sok a munka — mondja az elnök. — Most fo- gasoljuk az őszi vetést, de „vakarni” kell a lucernát, a gyepet is.

— Hogyan teleltek át az ősziek?

— Sajnos, nagyon sápadt színe van a búzának, rozsnak és az árpának, de ha beköszöntenek a melegebb napok, két-három hét múlva megerősödnek a sár jak.

Megadja a levesbe valót

A szomszéd község, Újszilvás kertjeiben is tempósan dolgoznak. Ki a fákat metszi, mások a szőlőt, van, aki sorhúzó zsinórt feszít az ősszel ásott, s most elgereblyézett, bevetett ágyások fölé. Birinyi István vastag törzsű nyárfát fűrészel házuk szomszédságában, az autóbusz-pályaudvar közelében.

— Itt állt már évek óta — mondja két szusszanás között a férfi. — Olyan volt ez a kiszáradt fa, mint egy nagy felkiáltójel. Hát kivágtam.

A porta földje már vas-t sebezte, a gazda ma hajnalban is a tyúkokkal kelt.

— Tavaly ilyenkorra már el is felejtettem a veteményeHivatal és fórum

Kapcsolat a takáccsal

A

lapjában véve kétféleképpen találkozunk a tanáccsal, mint ügyfél és választópolgárként. Ügyfelekké ezerképpen válhatunk, ilyenkor a szakigazgatási szervek embereivel találkozunk, telek- és adóügyben, ingatlanvásárláskor és lakásigénylés esetén, különböző hatósági igazolványok kérésekor. Az ilyesféle randevúk mindannyiszor rejtegetnek feszültségeket, amelyek például a mi tájékozatlanságunkból, az ügyintézők törvény- és szabályismeretéből, az azokhoz való kötelező ragaszkodásból fakadnak.

Elindulunk a tanácsra valamit elintézni, de előbb beszélünk róla ismerőssel, szomszéddal, akinek hasonló ügye volt, s mint tapasztalatokkal rendelkező ember, elmondja nekünk, hogyan is kell azt csinálni, mit kell magunkkal vinnünk, hogyan viselkedjünk, mire számíthatunk. Mégsem alakulnak úgy a dolgok, ahogyan elképzeltük, ahogyan a szomszéd, ismerős intelmei nyomán reméltük. Egyik esetben minden egyszerűbb és gyorsabb, kellemesen csalódunk. A másik alkalomal elhúzódik az ügy. kiegészítő adatokat, igazolásokat kérnek tőlünk, ismételten be kell mennünk.

Tegyük fel, hogy mind az ügyintéző, mind magunk csupa jóindulattal igyekszünk a megoldást megtalálni, mégis adódnak kuszaságok. Amit a szomszéd látszólag sokkal hamarabb elintézett, az nekünk tetemes időbe és utánjárásba kerül. Pusztán azért, mert az ügyeink csak látszólag azonosak, ami nem meglepő, hiszen az általános igazság itt is érvényes: két egyforma ügy nincs.

Ügyfélként könnyen kerülhetünk tehát konfliktusba a szakigazgatási szervekkel, csupa jóindulat esetén is. Hát ha még nem áll feladata magaslatán a tanácsi dolgozó, avagy mi vagyunk ingerültek, érthetetlenek.

Választópolgárként egyszerűbb és bonyolultabb viszonyunk a tanáccsal. Ilyenkor nem a szakigazgatási szervekkel, a hivatallal, hanem azzal a testületül áüunk szemben, amelyet bizonyos időközönként megválasztunk. Egyszerűbb, mert oda sem kell mennünk, hiszen képviselőink dolga a döntés, felhatalmazásunk alapján. Bonyolultabb, mert nem vagyunk ott, s noha igyekszünk jól kiválasztani képviselőinket, azért kíváncsiak vagyunk, mit tesznek, hogyan érvelnek, miként foglalnak állást a lakókörzetünket vagy az egész várost érintő kérdésekben.

Kíváncsiságunk azonban legtöbbször kíváncsiság marad. Nem sokat teszünk azért, hogy meg is tudjuk a dolgokat. Elmehetnénk a tanács üléseire, hiszen azok nyilvánosak, nemigen megyünk. A tanácstagi beszámolókon a lakók kisebbik része szokott megjelenni, s azok is többnyire hallgatók, nem firtatják, mit is tett képviselőjük, avagy mit tegyen a jövőben, hogyan képviselje jobban érdekeiket .

Jellemző, hogy a kapcsolat javításának igénye a tanácsban, még előbb a pártbizottságban merült fel, annak végrehajtó bizottsága tárgyalta a tanács tömegkapcsolatainak helyzetét, azt követően dolgozta ki a tanács eme kapcsolatok továbbfejlesztésének feladattervét.

A feladatterv lényege a nagyobb nyilvánosság, a a szélesebb körű tájékoztatás, tájékozódás, az előterjesztések megvitatása politikai és társadalmi szervezetek lakóterületi testületéivel. Több szem, több fül, több oldalról való megközelítés, s a nyomában minden bizonnyal alaposabb döntések, amelyek éppen ezért nagyabb megértéssel és támogatással találkoznak.

Mind a két minőségükben szeretnének jobb kapcsolatot teremteni velünk. Az ügyfélnek a dolgát például úgy vélik megkönnyíteni. hogy helybe hozzák a hatóságot és a vezetői fogadóórákat. A Ganz Áram- mérőgyárban tartott kihelyezett hatósági ügyintézés sikeres volt. A gyakorlatot folytatják és kiterjesztik. Az üzemi vezetői fogadóórák már korábban is bizonyították életrevalóságukat.

A választópolgár számára az eddig szokásos lehetőségeket is tágítani kívánják. A tanácstagi beszámolók mellett egyebek között réteg fórumokat terveznek, amelyeken egy-egy szakma, foglalkozási ág képviselői beszélnék meg a dolgokat. Felmerült a Gödöllő baráti társaságának a gondolata, amelybe nemcsak a jelenleg a városban lakókat vonnák be, hanem az elszármazottakat, akik ma is tenni szeretnének szülőhelyükért, volt lakóhlyükért,

L

ehetőségeink bővülnek. Nekünk ezeket ki kellene használnunk, sőt az sem volna baj, ha kezdeményezésünkre tovább tágulnának.

K. P,

zést, metszést. Nem nagy birtok ez — négyszáznegyven négyszögöl csupán —, de megadja a levesbe való zöldséget.

Birinyi István a Betonútépítő Vállalat gépkezelője, most a tavalyról áthozott néhány szabadnapját tölti munkával a kertben. Felesége a gyönyörű, háromszobás családi ház egyik, felvásárló helyiségének kinevezett sarkában szorgoskodik. Négy-öt asszony topog az ajtóban, karjukon tojásokkal megrakott kosár. Birinyi Istvánná a Tápiószele és Vidéke Afész tojás- és baromfifelvásárlója.

Juditkát és nagymamáját — özvegy Varga Mihálynét — a mosókonyhában, kazalnyi ruha között találom. Zúg a mosógép, a centrifuga, s néhány perc múlva máris az udvaron feszülő köteleken száradnak a kelmék.

Lakcdalcm lesz

Újszilvás felvégén, Veres Pálék portáján is teljes a nagyüzem. A családfő és felesége szorgalmasan eteti a betonkeverőt, az ügyes kezű kőművesmester, Pataki Sándor pedig gyorsan elteríti a kész masszát a kapubejáró előtt. Ott segédkezik apósa, Nagy István is, aki Üjszászról bu- szozik naponta az Alkotmány utcai ház udvarába.

— Ennyire sürgős ez a munka?

— Most kaptunk egy kis jó időt, s különben is, május nyolcadikára meg kell csinálnunk a betonkerítést is — mondja Veres Pál.

— Mert esküvő lesz — szól közbe a ház asszonya. — Megnősül az egyik fiunk, s itt, ezen az udvaron tartjuk a lakodalmat.

A ház előtti járda és a betonút közötti földszalagot is szépen elegyengetik.

Besze Imre

Üdülés közben történt, hogy receptet akartam kiváltani a községi patikában, de zárt ajtókat találtam, meg egy táblát a felirattal, hogy szabadság miatt zárva.

Kellemetlen helyzet. A következő gyógyszertár öt-hat kilométerre lehet, az autóbusz kétóránként közlekedik és egyébként sem tudni: hátha ott is éppen szabadságát tölti a gyógyszerész?

Szolgálati lakás

— Előfordulnak hasonló esetek máskor is? — kérdezem dr. Kempler Kürtőt, a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központjának főgyógyszerészét.

— Sajnos nem ritka eset, hogy szabadság vagy betegállomány miatt hosszabb-rövi- debb ideig bezár egyik-másik patika. Kevés a dolgozónk, és a száznyolc községi gyógyszer- tár kétharmada egyszemélyes. Dunavarsányban meghalt a gyógyszerész, és egy teljes esztendeig nem tudtuk megoldani az utánpótlást. A betegek a szomszéd községbe jártak mindaddig, ha orvosságra volt szükségük.

— Hogyan sikerült végül megoldást találni?

— A községi tanács lakást biztosított egy ott letelepülő gyógyszerésznek. A közeljövőben Hányban nyílik új patika, ugyancsak szolgálati lakással. A régi gyógyszerészek között vannak olyanok, akik a fővárosból járnak ki a községekbe, de kevés fiatal vállalja az ingázást.

— Véleménye szerint milyenek a munkafeltételek?

Női szakma

— Sok mindent meghatároz, hogy ez is női szakma lett. Az egyetemről kikerülő fiatalok kilencven százaléka asszony

és leány. Azért hangsúlyozom ezt a körülményt, mert családanyák számára a hét végi ügyelet mindenképpen nagyobb megterhelés. A kereseti lehetőségek sem túl vonzók, a legutóbbi statisztikai évkönyv adatai szerint a gyógyszertári átlagkereset 3534 forint, amely alig haladja meg a bolti eladók jövedelmének átlagát. Pedig a munka rendkívül felelősségteljes, itt minden tévedésnek még a lehetőségét is ki kell zárni.

— Az emelkedés azt mutatja, hogy több a beteg ember? Vagy inkább túlságosan köny- nyen folyamodunk az olcsón és könnyen beszerezhető pirulákhoz?

— Nem lehet ilyen sarkosan fogalmazni. Keressük a megnövekedett fogyasztás okait, de egyelőre nincs kielégítő magyarázat. Kétségtelen viszont, hogy a külföldi készítményeket tekintve szakadék van az igények és a tényleges szükségletek között. A betegek sokszor akkor is ragaszkodnak a külföldi gyártmányhoz, amikor rendelkezésre áll a minden szempontból megfélelő hazai. Pest megyében egyébként több mint harminc gyógyszertárat jelöltek ki külföldi készítmények forgalmazására, ami az ellátás szempontjából igen kedvező.

Recept nélkül

— Egyensúlyban van-e a patikamérleg, ha összehasonlítjuk a városi és a községi ellátást?

— Véleményem szerint igen, még akkor is, ha esetenként erősen érződik a szakemberhiány. A körülményekből adódik, hogy kisebb településeken sokkal közvetlenebb kapcsolat alakulhat ki az ismétlődő vásárlásoknál, mint például a forgalmas fővárosi gyógyszertárakban, ahol a

legjobb szándék mellett sem lehet számon tartani, megbeszélni a panaszokat. Az emberek gyakran vásárolnak recept nélkül, kérnek valamit köhögés, fejfájás vagy egyeb baj ellen. Ismétlődő panaszok esetén nagyon fontos az időben érkező figyelmeztetés; forduljanak orvoshoz.

Gál Judit

Könnvebben megy

A Pilisi Állatni Parkerdő- gazdaság lepencei fafeldolgozó üzemében, a Pilisben kitermelt évi 200 ezer köbméter tölgy- és bükkfát dolgoznak fel. Óriási segítség az újonnan beállított NSZK gyártmányú ESTERER AG keretfűrészgép, mely egy műszakban 50—60 köbméter fát darabol fel.

ErdSsi Agnes felvétele

Bába Mihály

N

appal havazott, szitált az áprilisi

hó. Éjszaka jeges szél zörgette az ablakot. Szatmári nyugtalanul forgolódott ágyában.

— Hallod? — mozgatta meg alvó felesége vállát. — Hallod, hogy fütyül a szél?

A felesége felriadt.

— Mi az? Mi bajod? Miért nem alszol?

— Hallod? Fütyül a szél, zörgeti az ablakot. Megnézem az ablakkülsőre szerelt hőmérőt.

Az asszony felgyújtotta a villanyt. Álmos, morcos volt.

— És éppen most jut eszedbe, éjnek idején?

Szatmári már kinyitotta az ablakot, és a hőmérő higanyszálára meresztette a tekintetét.

— Mínusz kettő. Itt a városban! Akkor kint a határban, akár mínusz öt fok is lehet. Nem lesz gyümölcsünk a nyáron — sóhajtott.

Egy hete, hogy kint jártak a telkükön, és szemük örvendezett, mikor látták a virágzó mandulafákat, a korai barackfát, s az éppen nyílni akaró já- nosi-alma virágait. Vége, mindennek vége, gondolta. Cigarettát halászott elő az újsághalom közül, rágyújtott és szinte összeroskadva ült le a megvetett rökamé szélére. A felesége szeméből elröppent az álom, rágyújtott ő is. Csak most kezdte megérteni férje riadt aggodalmát. Úristen, gondolta, akkor a virágaim is lefagynak. Vethetem újra. De mikor lesz abból virág?

— Holnap betelefonálok a vállalathoz — mondja lassan, majdnem nyögdé- cselve Szatmári —, hogy nem megyek be és kiszaladunk megnézni a telket. Nem tudok nyugton maradni, amíg nem látom.

— Jó — mondta a felesége —. megyek én is veled. Majd Iza helyettesít, úgyis helyettesítettem én már eleget, különben sincs félfogadás, csak a postát, meg az átküldött aktákat kell átvenni.

Reggelig már alig aludtak, csak forgolódtak nyugtalanul az ágyban. Kilenckor már indultak is. Az út elején Szatmári szótlanul vezetett, csak később vetette oda feleségének;

— Na, ha minden virágzó fánk lefagyott, akkor örülhet a barátnőd. k

— A barátnőd? Az a szipirtyó, az a...

— Ne folytasd. A puszi-pajtáskodás- ból két virágtő miatt, hogy melyik virít szebben^ micsoda istenverte harag lett. Már köszönni se köszönünk egymásnak.

— Nekem nem hiányoznak — duzzogott tovább az asszony.

Amikor befordultak a bekötőútra, Szatmári csak a fákat figyelte. Alig látott virágzó fát. A zsugorodott levelek táján, feketére fagyott virágszirmok gubbasztottak.

— Milyen szomorú látvány — mondta Szatmári —, a mienk is ilyen lehet.

Még egy kanyar, aztán fel a kis dombra, és már ott álltak a telkük bejáratánál.

H

irtelen, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Nem bírtak mozdulni. Tágra meredt szemmel bámulták a kertet, ahol mintha sohasem járt volna fagyhullám, pompáztak a mandulafák, a barackfa rózsaszínben illegette magát, az őszibarackfák is bontani kezdték a virágaikat.

— A mi kertünket elkerülte a fagy — álmélkodótt az asszony.

— Meg a szomszédét — mutatott Szatmári Vargáék kertje felé.

Csakugyan, gondolta az asszony, azt is megkímélte az isten. De mit érdekli ez őt, az a fontos, hogy az övék nem fagyott le.

Szaladt, rohant a kertbe, a fák alá, a virágos ágyások közé, nem is figyelt a férjére, aki az udvaron felszedett karóval kapirgálta a fák közötti kis buckákat.

— Lujzika, gyere csak — kiáltotta Szatmári.

— Mi van?

— Nézd csak...

— Mit nézzek rajta, hamu, egyszerű

hamurakás.

— De hogy kerül ide? Nicsak, ott is van. amott is van egy kupac.

Az asszony nem törődött vele, ment a virágos kertbe.

Ezt csak Varga Anti tehette, a szomszédjuk. töprengett, mert az 5 fasorai között is felfedezte a hamucsomókat.

Megyek, megköszönöm neki. A kis vi- tyillóban talált egy üveg bort, aztán rá se hederítve a feleségére, elindult a szomszédba.

— Hová mégy? — kiáltott utána a

felesége.

— Antiékhoz.

— Megbolondultál? Az ellenségedhez? És bort is viszel neki?

— Hát persze, megérdemli. Rögtön jövök.

Varga éppen falatozgatott a kis konyhában, amikor betoppant Szatmári, az ellenséges szomszéd.

— Köszönöm — mondta Szatmári, kezet nyújtva. — Nélküled feketevirágba borult fákat találtunk volna most. Hoztam egy üveg bort, gondolom melegítőnek jó lesz. Meg arra, hogy elfelejtsük azokat a nyavalyás virágtöveket, ami miatt, érted ugye.

Varga Anti nevetett.

— Jól van, jól van, hanem idehallgass, van nekem egy kis házipálinkám, inkább abból igyunk, de kávém nincs, elfogyott, nem gondoltam, hogy három napig kint maradok.

— Van nekünk, gyerünk akkor hozzánk.

Bolondozva, vidáman kacarázva mentek át Sza'máriékhoz.

— Lujzika, főzz egy jó erős kávét, Anti már két napja nem ivott, mert fűtő-ügyéletes volt.

— Micsoda? — döbbent meg az asz- szony.

— Tudod, amikor jöttek a hideg éjszakák, ő kijött és két, vagy három éjszaka, meg nappal is, füstölt a fák alatt, hogy le ne faggyon ...

— Hogy maga, vagvis te ... ót nevettek mind a hárman. Régi

haragjuk messze szállt. Koccint- gatás közben mesélte aztán el Varga Anti, hogy nem volt szalmája, úgy ka- pargalta össze a szárrz füvet, még a tizedik szomszédhoz is elment szalma- meg fűkaparékért, hogy füstölni tudjon a fák alatt.

Szatmári né arca kipirult a második pohár pálinkától.

— Tudod Anti, azt hiszem mégiscsak a ti virágotok volt a szebb, meg a ti futórózsátok, persze ez én tulipánom ...

A két férfi hangosan kacagott. Felkapták a poharakat.

— Éljenek és viruljanak a Szatmáriék virágai, meg. a Varga Antiéké is.

— Na, na — zökkent vissza a jókedvű hangulatba Szatmáriné —, most nem a virágokról van szó, hanem a gyümölcsfákról, hát erre igyunk, meg a megmentőjükre. És nincs harag!

L

4Uirdazó manduláidL