Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-28 / 98. szám

I Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Elkészült Budapesten Szetnéfégefcmű Április 30-ára, az Állami 'j'ervbizottság által előírt ha­táridőre, és a megszabott költségkereten — mintegy 2 milliárd 200 millió forinton — belül befejeződik a buda­pesti szemétégetőmű építése. Létesítését a Minisztertanács 1976. július 20-i határozatával állami nagyberuházásként hagyta jóvá. Az üzem a fővá­rosban egy évben keletkező, mintegy 4 millió köbméternyi szemét 60 százalékát semmi­síti meg — egyebek között er­ről tájékoztatta a sajtó mun­katársait Hajdú György, a szemétégetűművet üzemelte­tő Fővárosi Közterület-fenn­tartó Vállalat vezérigazgató­ja. A beérkező szemétszállító autók egy része tízezer köb­méteres „bunkerbe” üríti ter­hét. A darabos hulladékot nagy teljesítményű olló aprít­ja fel. A polipmarkolós daruk négy kazánba adagolják a szemetet. Egy-eg? kazán óránként 40 tonna, 40 bar nyomású. 445 Celsius-fokos gőzt termel. Az égetéskor keletkező gőz 24 megawatt teljesítményű turbinagenerátort hajt, mely nemcsak az égetőmű ellátását biztosítja, hanem az országos energiahálózatba is ..termel” áramot. A nagyvállalatra alapozzák jövőjüket Gyorsan változó névtáblák Nem titok, hogy Százhalombattán könnyebb a fia­taloknak önálló otthont teremteni, mint az ország más vidékein. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál, ametly idén ismét elnyerte a kiváló vállalat címet, rangos helyet foglal a szociálpolitika. A soron következő fejlesztések elválaszthatatlanok attól a műszaki programtól, melynek célja a termékszer­kezet korszerűsítésével a , szabad kapacitások fokozatos kihasználása. Épülő lakások Sokatmondó számadat, hogy a VI. ötéves tervben 789 mil­lió forintot költenek szociál­politikai célokra. A munkavé­delem és a munkahelyi körül, menyek javítása mellett nagy gondot fordítanak a lakásépí­tésre és a gyermekintézmé­nyek támogatására, a mun­kásszállások lakóinak kényel­mébe. A városban már lerakták egy új, első osztályú, százsze­mélyes munkásszálló alapjait. Az építkezés várhatóan októ­berre befejeződik. Az új beru­házások kivitelezői számára felújítják azokat az épülete­ket, melyek korábban a 2-es és 3-as ütemet kiszolgálták. Parlamenti bizottság előtt Az iparirányítás V an-e elegendő papír­zsebkendő? Lehet-e harisnyanadrágot kapni? Látszólag elhanyagolható apróságok. Mégis nagyobb súllyal esnek a latba, amint arról van szó, hogy az országban meg kell te­remteni mindenből a min­denkori keresletnek meg­felelő megnyugtató kínála­tot. Ebben nem kis része van a magyar iparnak, melynek új irányítási szer­vezetéről folyt a vita teg­nap az országgyűlés ipari bizottságának ülésén. A rövid egy esztendeje működő Ipari Miniszté­rium államtitkára, Rabi Béla említette a fentebbi — látszólag — apróságnak tűnő példát annak illuszt­rálására, hogy mi minden­nel illett foglalkoznia a formálódó tárcának, mi- . közben feltétlenül reagál­nia kellett a világgazdaság változásaiból fakadó ki­hívásokra, negatív hatá­sokra is. Az Ipari Minisz­térium létrehozása a Mi­nisztertanács 1980. decem­beri határozata alapján nem csupán a három ko­rábbi tárca összevonását jelentette, hanem egy olyan reform végrehajtását, amellyel lényegében 1968 óta adós önmagának az iparirányítás. Egy esztendő nem nagy idő. Arra azonban elegen­dő, hogy elkészüljön a sze­rény számvetés: mit sike­rült megoldani eddig? Alapvető cél volt, hogy az iparirányítási rendszer ko­rábbi széttagoltságából fa­kadó ellentmondások meg­szűnjenek, a szervezet egy­séges gazdaságpolitikai irá­nyító funkciót legyen ké­pes bétölteni, ugyanakkor ne nehezítse a vállalati te­vékenységet. Minden kez­det nehéz — szoktuk mon­dani. Ez jelen esetben is érvényes tétel. Különböző munkastílu­sokat kellett összhangba terelni, miközben szüle­tőben yolt az új szemléleti formai elszakadni az ope­ratív beavatkozástól, anél­kül. hogy zökkenők kelet­keznének a gazdaságszer­vezésben. Fontos volt meg­őrizni a nemzetközi kán­oniatok folvamatosságát, újabb külföldi partnerek­kel teremteni összekötte­téseket. Az eddigi működés azt bizonyítja, hogy az új szervezet létrehozása indo­kolt volt, s az Ipari Mi­nisztérium apparátusa al­kalmas a korszerű irányí­tási feladatok megoldására. Ez a megállapítás persze korántsem azt jelenti, hogy a továbbiakban nincs már tennivaló. Sok van még hátra ahhoz, hogy a tárca elnyerje végleges arcula­tát, optimális munkastílu­sa kiforrottá váljék. Az út elején állnak az Ipari Mi­nisztériumban, de jól ala­poztak — hangoztatták a vitában részt vevő képvi­selők. Szóba kerültek az egységes iparpolitikai kon­cepció egyes első lépcsőfo­kai: a gyógyszer, növény­védő szer gyártására, az elektronikai alkatrészek és részegységek előállítására vonatkozó, vagy a hosszú évek óta funkcionáló alu­míniumipari, valamint pet­rolkémiai központi fejlesz­tési programok. Látható és hallható volt, hogy az országgyűlési kép­viselőket mennyire érdekli mindaz, ami az iparirányí­tás formálódása közben történik. Kérdeztek, észre­vételeket tettek, egyebek közt arról, ami a jelenlevő két Pest megyei képviselőt, Kovács Lászlót, a bizottság tagját (Pest m., 20. vk.) és Fetter Gyulát (Pest m., 23. vk.) is élénken foglalkoz­tatta: milyen hatással lesz a vállalatok szervezetének további alakulására az irá­nyításban bekövetkezett változások sora? Hogyan lehet még fokozottabban a gyakorlat szolgálatába ál­lítani, még eredményesebb munkára ösztönözni a ku­tató-fejlesztő intézeteket? Az Ipari Minisztérium egy­séges információs rendsze­rének létrejöttével valóban csökken-e maid a vállala­tok adatszolgáltató admi­nisztrációs kötelezettsége? Milven lesz az ipar és a külkereskedelem kapcsolata a jövőben? Mikéonen lát­ja el az Toari Miniszté­rium a vállalatok érdek­képviseletét? A z világossá vált: ami­kor sor kerül arra, hogy az Ipari Minisztérium alkotmányos kötelezettsége folytán beszámoljon tevé­kenységéről legfőbb tör­vényhozó testületünknek, az országgyűlésnek, már lesz mit mondani. Bálint Ibolya A következő öt esztendőben 350 új lakást építenek a DKV dolgozóinak, kilencmillió fo­rintot fordítanak a gyermek­intézményekre és a városi ta. náccsal együttműködve elké­szítik a régóta igényelt szak­munkásképző középiskolát. Pihenőszerda A Hága László munkásszál­ló első emeletén húsz garzon­lakást rendeztek be azoknak a fiatal házasoknak, akik rö­videsen átvehetik önálló fő­bérletük kulcsát. Derekas Lajos gondnok kalauzol a fo­lyosón az egyforma ajtók kö­zött és közben arról beszél, hogy itt minden névtábla ideiglenes. A lakók általában egy éven belül átadják helyü­ket az új beköltözőknek. Váratlanul kopogtattam be Németh Attiláékhoz, de azért nagyon kedvesen fogadtak. Éppen szabadnaposak voltak, mert folyamatos munkarend­ben dolgoznak, és szerdára esett a héten a pihenés ideje. Az ideiglenes állapotot az is jelzi, hogy bőröndökben, pa­pírládákban állnak az előre megvásárolt holmik, amelyek­re majd az új otthonban lesz szükség, de egyelőre nehezen helyezhetők el a húsz négy­zetméteren. — A könyvek az ágynemű- tartóban vannak — mondja a fiatalasszony. Elégedett, hogy sok mindent vásárolni is tud­tak, miközben lakásra gyűj­töttek. A szobában ott áll a saját tévé, a lemezjátszó — rengeteg lemezzel, a nagy hűtőszekrény és még sok más holmi, a szálláshoz tartozó berendezés mellett. Így van ez a többieknél Is, és a szállás vezetőségének már gondot okoz, hogy az elektromos hálózat nehezen bírja a sok készüléket. A fiatalasszony saját készí­tésű finom süteménnyel kínál, de gyorsan hozzáteszi, csak most tanul sütni-főzná, mert erre eddig nem nagyon volt lehetősége. Munkahelyi isme­retségből született két évvel ezelőtt a házasság, az albérle­tet cserélték fel néhány hó­napja az összkomfortos gar­zonra. Németh Attiláné tanult szakmája szerint varrónő, de a jobb kereset, meg a lakás- lehetőség miatt eljött Bácsal­másról Százhalombattára, be­tanított munkásnak. A férjét pedig, aki középfokú gépsze­relő, egy barátja hívta kato­naság után a DKV-ba azzal, hogy itt biztos megtalálja majd a számítását. Nem csalódtak Nem is csalódtak. Kettőjük havi keresete megközelíti a tízezer forintot, és a garzon bére a fűtést, világítást is be­leszámítva mindössze 440 fo­rint. Ha már a számítgatásnál tartunk, az is szóbakerül, hogy nyolcvanezer forint kamat­mentes kölcsönt kapnak a la­kásépítéshez a vállalattól. Cse­rébe csak egy aláírást kér­nek, illetve egy kötelezvényt arra, hogy tíz évig itt marad­nak. Egy család a sok közül, amelyik otthont alapít a vá­rosban, és a nagyvállalatra alapozza jövőjét. Gál Judit Sajtótájékoztató a MÉM-ben Sikeres a munkaverseny A mezőgazdaságban folyó szocialista munkaverseny ta­valyi eredményeiről, az elbírá­lási rendszer tapasztalatairól és továbbfejlesztéséről tartott sajtótájékoztatót tegnap dél­előtt a MÉM-ben dr. Magyar Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes, valamint dr. Eleki János, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának főtitkára. Esélyesek Az elmúlt esztendőben hat­száz pályázat érkezett be a fel­hívásra, lényegesen több, mint két éve. Ez is jelzi, egyre több szövetkezet és vállalat kollek­tívája értékeli saját tevékeny­ségét úgy, hogy megfelelve minden követelménynek, esé­lyesek lehetnek valamely ki­tüntetésre. Az idén — a több­oldalú, részletes elemzés és pontozás után — 52 vállalat és 160 termelőszövetkezet kap­ta meg a kiváló címet, 55 gaz­dasági egység közössége mi­niszteri elismerő oklevelet ve­het át, 65 szocialista brigád pe­dig a szakma, illetve az ágazat kiváló brigádja kitüntetésben részesült. Az elmúlt esztendőben is­mét a viták középpontjába ke­rült az a kérdés, hogy'vajon az értékelés szempontjai meg­felelnek-e a népgazdaság hely­zetéből fakadó igényeknek. Az idei kitüntetettek kiválasztá­sakor is nyilvánvalóvá vált, hogy az elbírálás szempontjait meg kell változtatni, s a jö­vőben folyamatosan hozzá kell igazítani a változó helyzethez. Ennek megfelelően már a most folyó munkaversenyt is az új követelmények alapján fogják értékelni. Nagyobb hangsúlyt kap egyebek között a gazdálkodók önmagukhoz mért fejlődésének dinamikája, a huzamosabb időn át végzett kimagasló munka, a termelé­si eszközök hatékony kihasz­nálása, s például kisebb jelen­tősége lesz ebből a szempont­ból az üzemi tervek teljesíté­sének. Ezek a változások a ki­váló címért folyó verseny pon­tozásos rendszerében is tükrö­ződnek majd. Jutalmak Az elkövetkező napokban bensőséges ünnepségeken ad­ják át az elismeréseket a si­keresen dolgozó kollektívák­nak. A kiváló címet elért szo­cialista brigádok tagjai pedig összesen egymillió forintnyi jutalmat vehetnek át. F. Z. Magyar Nemzeti Bank Mérsékelt növekedés A Magyar Nemzeti Bank kedden tartotta évi rendes közgyűlését. Tímár Mátyás, a bank elnöke ismertette az 1981. december 31-i mérlegét, az éves eredménykimutatást és a tavalyi üzletévről szóló jelentést. A mérlegben tükröződik az 1981. évi gazdasági növekedés mérsékelt — bár az előző évi­nél élénkebb — üteme. Az arany-, a valuta- és a deviza- készletek, valamint a látra szóló követelések állománya — a külföldi források mérsé­A fogyasztási szövetkezetek küldöttközgyűlése Előnyöket kínáló közös úton Kicsi a bors, de erős. — A közmondások közül ta­lán ez illik leginkább a Pest megyei kisárutermelés, háztáji gazdálkodás jellemzésére. Bár az abszolút szá­mokat nézve ennek a sajátos borsnak a kicsisége meg­kérdőjelezhető, az erőssége viszont vitathatatlan tény. Pest megyében csaknem 80 ezer hektár, az összes me­zőgazdaságilag művelt terület 12,5 százaléka a kis- árutermelőké. • A bruttó termelési értékük több mint 3 milliárd forint, ami a megye mezőgazdasági termelé­sének 26—28 százaléka. Így azonban a számok fél- revezetőek — ahogy azt Nagy Gábor, a Pest megyei MÉSZÖV elnökhelyettese is megfogal­mazta a tegnapi küldöttköz­gyűlés vitaindító előadásában. Az ellátás fő bázisát termé­szetesen a nagyüzemek jelen­tik, de a kisgazdaságok sem tudnának ez utóbbiak nélkül létezni. Egyebek között azért, mert a takarmány tápot, a sza­porítóanyagot, a gépeket, az eszközöket, s még sok-sok mindent az ipari és mezőgaz­dasági üzemek állítanak elő. A Pest megyei áfészek éven­te mintegy 650 millió forint értékű eszközt, gépet műtrá­gyát szereznek be és adnak el a kisárutermelőknek. A fel­vásárlás, az értékesítés körül­belül 70 százaléka ugyancsak az áfészekre, a Zöldértekre hárul. Mielőtt azonban a ter­meltetés, a felvásárlás és ér­tékesítés gondjaival foglal­koznánk, tekintsük át legalább nagy vonalakban az eredmé­nyeket. Méz és húsgalamb A Pest megyei pártbizottság értékelésével összhangban most a küldöttközgyűlés is megállapította: a háztáji és kistermelés integrálásában szerzett tapasztalatok bizonyí­tották, hogy a fogyasztási szö­vetkezetek segítették a kister­melők kapcsolatainak alaku­lását (ez alatt elsősorban az áfészek termeltetés-szervezését értik), elősegítették a tudo­mányos eredmények alkalma­zását, a termelés mennyiségi növekedését, a gazdaságossag javulását. Jelentős eredményt értek el a kisgazdaságok az állatte­nyésztésben. A szarvasmarha 14,4 a sertés 56,4, a juh 17,4, a baromfi 67 százalékát ők tartják. A méznek 98, a házi­nyúlnak több mint 80, a hús­galambnak 100 százaléka a kisgazdaságokból kerül ki. Tudvalévő azonban, hogy a kisárutermelők többsége ter­melőszövetkezet, állami gazda­ság vagy áfész szervezte szak­csoportba tömörült. Ez mind­két félnek — a termelőnek és a termeltető, értékesítő gaz­daságnak, szövetkezetnek — egyformán jó. De akad gyen­ge pontja; a szerződéses ter­meltetés és értékesítés. S ezért mindnyájan — az egyé­ni kisárutermelők, a szakcso­portok, az áfészek, a Zöldér­tek, a tsz-ek, a feldolgozó ipar — felelősek. A küldött- közgyűlésen jól rávilágított er­re az ellentmondásra felszó­lalásában Demjén Sándor. Hosszabb távra A kisárutermelés rendkívül érzékeny a piaci ármozgásra. A háztáji gazdálkodás általá­ban nyereséges. De nem sza­bad csak egy év eredményeit nézni, mert előfordulhat, hogy éppen akkor nem tudják a kívánt eredményt hozni. Ha például alacsonyabb a nyúl vagy a baromfi világpiaci ára, akkor szinte már bűnt kö­vet el, aki hirtelen felszámol­ja a termelést. Hosszú távon kell gondolkozni, tervezni — mondta a Skála-Coop vezér- igazgatója. Csáti Sándornak, a ráckevei áfész elnökének, a MÉSZÖV vezetőjének felszólalásából is érdemes idézni. Elmondta, hogy a termelők szerint magas a kereskedelmi árrés. A ke­reskedők szerint viszont ez az árrés nem fedezi a költsége­ket. (Nagy mennyiséget, gyor­san kell például szállítani, s az árak emelkednek.) Éppen ezért egyedül az a célrave­zető, ha a termelők és a ke­reskedők a kölcsönös előnyt kínáló közös úton járnak. A jövő: az áfészek csatlakozza­nak a hűtőházakkal, a fel­dolgozó kapacitással rendel­kező gazdaságokhoz, a feldol­gozóiparhoz. Más szavakkal mondva: meg kell teremteni a vertikumot. Összhangot teremteni A fogyasztási szövetkezetek küldöttközgyűlésének határo­zata szerint hosszú távon szük­séges továbbfejleszteni a szer­ződéses rendszert. A határozat kimondja: a szakcsoportok létesítését, működtetését egy­aránt fontosnak tartják a me­zőgazdaság, az ipar és a szol­gáltatás területén. A zöldség-, a gyümölcs termelése, a fel­vásárlása és értékesítése kö­zött összhangot szükséges megteremteni. A küldöttköz­gyűlés támogatja a SZÖVOSZ kezdeményezését, miszerint rendkívül fontos a zöldség­gyümölcs nagykereskedelmi munka korszerűsítése. Szente Pál keltebb igénybevétele miatt — kisebb az egy évvel koráb­binál. 1981-ben mind a közép- és hosszú, mind a rövid lejá­ratú kihelyezett hitelek ki­sebb mértékben nőttek, mint 1980- ban. A vállalatok és szö­vetkezetek saját pénzeszközei bővültek, a bank a hitelek kibocsátása során figyelem­mel volt a vásárlóerő és az árualapok viszonyára. 1981. de­cember 31-én a bank rész­vénytőkéje változatlanul hat- milliárd forint, tartalékalap­ja — a tavalyi közgyűlési ha­tározattal végrehajtott emelés folytán — az egy évvel koráb­binál egymilliárd forinttal több, 3,4 milliárd forint volt. A banknál elhelyezett betétek 1981- ben összességükben 6,2 milliárd forinttal emelkedtek; ezen belül a lekötött bevéte­lek 8,4 milliárd forinttal nőt­tek, a látra szólóak 2,2 mil­liárd forinttal csökkentek. 1981 végén 81,3 milliárd forint értékű bankjegy és érme volt forgalomban, 8,6 milliárd fo­rinttal több, mint egy évvel korábban; e növekedés kisebb az előző évinél. A bank nyeresége 1981-ben 10,5 milliárd forint volt, 0,7 milliárd forinttal több, mint 1980-ban (a kamatbevételek növekedése ugyanis megha­ladta a kamatkiadásokét). A hitelpolitika továbbra is a külső és a belső egyensúly javítását, az exportképesség és a jövedelmezőség fokozását, a gazdaságos termékszerkezet kialakítását és az indokolat­lan mértékű készletfelhalmo­zás megelőzését szolgálta. A beruházási hitelek elsősorban a gazdaságosan értékesíthető exportáruk termelésének bő­vítését, az energiafelhasználás ésszerűsítését, a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosítását, a KGS^-koope- rációk megvalósítását finan­szírozták. Magyar Nemzeti Bank — a konvertibilis valuták nem ke­reskedelmi és kereskedelmi árfolyamok fokozatos közelíté­se után — 1981. október 1-én bevezette ezek egységes árfo­lyamait. A magyar lakosság utazási valutavásárlásainál megszűnt az illeték, nőtt a vá­sárolható valutaösszeg. A bank árfolyamjegyzései rend­szeresen követték a konverti­bilis valuták egymás közötti árfolyamváltozásait. A közgyűlés a mérleget, az eredménykimutatást és az üz­letévi jelentést megvitatta, majd egyhangúlag jóváhagy­ta. Egyben úgy határozott, hogy a nyereségből egymil­liárd forintot ebben az évben is a tartalékok növelésére for­dít. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom