Pest Megyei Hírlap, 1982. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. ÁPRILIS 24., SZOMBAT Az újságcikk papírja kicsit már megsárgult és törődött, de azért minden sor jól olvasható. Tudó­sítás egy csaknem négy évtizede zajlott megyei sakkbajnokságról, ahol feltűnt egy „tizenhat éves, nagyon tehetséges és csinos ta­nyasi kislány”. A kislány azóta nemzetközi hír­nevet szerzett, harminc éve egy­folytában válogatott kerettag; Sinka Brigitta sakkmester. Estefelé jár az idő, de csak néhány perce érkezett haza jókora piros bő­röndjével, melyben harminc sakk­táblát őriz, a hozzá tartozó figurák kai együtt. Gyermekekkel játszott szimultánt ezen a délutánon is, bár nemzetközi versenyre készül, ahol társaival együtt a magyar színeket képviseli. Sinka Brigitta tavaly a fővárosban és Pest megye járásaiban több mint ezernyolcszáz gyerekkel játszott — összesen nyolcvannégy alkalommal — szimultánt. Hivatásának megszállottja mindahány Az erköles és az írott jog mezsgyéjén Nem számoltam 1 hányszor hang­zott el a szó, felelősség azon a tanács­kozáson. Elnézem őket, a gyermekvé­delmi konferencia előadóit-rendezőit- hallgatóit: bírákat, ügyészeket, gyám­ügyi előadókat és az egykori egyetemi évfolyamtárs kutató szemével állapítom meg: nem is olyan fiatalok. Nem ko­rukat nézve, így mentem őket, s velük együtt magam, hanem annál a ténynél fogva, hogy alig harmincévesen ma ők alkotják a gyermekvédelem derékha­dát. Kortalanságuk záloga munkájuk maga: aki gyerekekkel foglalkozik, így tartják, sokáig fiatal marad. Ráadásul hivatásának megszállottja mindahány. Nincs látványos statisztikám, de a ta­pasztalat azt mondatja: erről a terület­ről nehezebben mozdulnak az embe­rek. Úgy lehet, többségük tudatosan készült feladatára. Mellettem a rácke­vei gyámügyi előadó ült, emlékszem, az egyetemen „fiatalkorúakról” írta szakdolgozatát. De még a szakterületre véletlenül betévedők is, belekóstolva a gyerekekkel foglalkozás szépségeibe- nehézségeibe, ottmaradókká válnak. Paragrafusok keretében Pedig lenne, mi mozdítsa őket. A konferencián a legfőbb ügyész helyet­tese sorolta az adatokat: tíz év alatt megháromszorozódott a veszélyeztetett gyermekek száma hazánkban. A pécsi bírónő Baranyából hozott országosan érvényes tapasztalatot: a veszélyezte­tettek számán túl nőtt a fiatalkori bű­nözés, s az elkövetési módok között gyakori az erőszak. Nem tudom, e té­nyek miatt rendezték-e a konferenciát vagy sem, de hogy a fenti adatok szük­ségessé és időszerűvé teszik az effajta közös beszélgetéseket, annyi bizonyos. Már csak a gyermekvédelem mint fogalom és mint munka meghatározat­lansága miatt is. Nem a bírák-ügyé- szek, a szakma „elitjének” munkájáról van szó: szerencséjükre-szerencsétlen- ségükre feladatukat és tennivalójukat a paragrafusok fogják keretbe. S gondjuk legföljebb, ha akkor támad, amikor hiányos tvagy mint az e témá­ban gyakori: elvtelenül engedékeny — a gyermek kárára) a szabályozás, avagy a jog kötöttségei kerülnek embe­ri gondolkodásukkal szembe. A fogalom és a munka bizonytalan­sága egy lépcsővel előbb (hátrább?, alább?) kezdődik: a gyermekvédelem tanácsi szintjén. Ott, ahol — így fo­galmazott a nagydorogi előadó — „a gyámügyes a jog és az erkölcs mezs­gyéjén” dolgozik. Azon a legalsó szin­ten, ahol eldöntetik: melyik induló emberi sorsból lesz idejekorán akta, avagy a szakzsargon nyelvén: ügy. Ki nyilváníttatik veszélyeztetettnek ’és ki nem kerül a listára? Munkájuk és munkájuk anyagának elmosódó határai, sürgető tennivalóik és a segítség- nyújtás korlátái tették emlékezetesen élénkké, értelmesen vitázóvá a konfe­rencia gyámügyi szekciójának munká­ját. A gyermekvédelem útját kutatva, önmagukban találva meg a munka korlátáit. A téma vizsgálatát nálunk, a veszélyeztetett gyámügyi ügyintézőnél kell kezdeni — mondotta tréfásan-ko- molyan a mátészalkai osztályvezető. S ha állításában volt is némi túlzás, vélekedése joggal irányította a beszél­getést a gyermekvédelmi munka alap­kérdéseire. Arra, hogy míg minden más területen nő a szakmai végzettség követelménye, gyámügyes bárki lehet. S mikor egyre több feladat kíván egész embert, s egyes szakterületek tennivalóit nagyközségnyi apparátussal felérő tanácsi osztály intéz, addig Pest megye — gyermekvédelmi szempontból is hazánk egyik legnehezebb helyzetű területe — 163 ügyintézőjéből gyám­ügyis mindössze 22 a függetlenített. Afféle emberbarátoknak tartanak ben­nünket — mondta a gyámügyi munka presztízsét érzékeltetve a szegedi elő­adó. Szavait a szolnoki fölmérés • tá­masztotta alá: az elmúlt időszak nyolc­van megyei kitüntetettje között egyet­len gyámügyes akadt. Ügy lehet, pá­lyájuk iránti elfogultságuk is mozgató­ja a nekikeseredett vélekedéseknek. Mégis sokszor úgy tűnik: a gyerekeket veszélyeztető társadalmi okok szövevé­nyével a gyámügyi ügyintéző áll egy­maga, védtelenül szemben. Kaukázusi krétakör Az okok pedig valóban bonyolul­tak és összetettek, ahogy a témáról szót ejtve belénk rögződött sztereotípiaként használjuk a veszélyeztetettség moz­gatóinak jelzőit. Kezdődik pedig az okok sora mindjárt a meggondolatlan házasságokkal s a hasonló gyorsaság­gal letudott válásokkal. Hiányzik a fe­lelősség a házasságokból — állapította a szentendrei előadó. Hiányzik a csa­ládi önszabályozás — mondta a váci gyámügyes. A megalapozatlan házassá­got rendszerint nemkívánt szülés, válás követi. Időnként úgy érzem magam — mondta a pécsi bírónő —, mintha a Kaukázusi krétakör játszódna le előt­tem. Ügy huzakodnak a szülők, önös érdekből, a gyereken. S még ha békés is a döntés, a csonka család gyereke máris sérült: a gyermekelhelyezés min­dig igazságtalan döntés. Család, iskola, tömegkommunikáció — e három hatást vizsgálta 99 gyer­mekkel készített mélyinterjújában­felmérésében a dabasi közjegyző. A be­szélgetésekből kiderült, hogy bár a szülők szerepe döntő, a gyermekek többsége által jónak vallott családi kapcsolat is legföljebb közös evésre, tévézésre terjed. Elenyészően kévés a közös munka, ezáltal a közös fele­lősségvállalás a család életéért, s mi­nimális az együttes szórakozással töl­tött idő. A családi közös élettér hiá­nyát a barátságok sem pótolják, mert a válaszadó 8—9, illetve 10 év fölötti gyerekek közül kevésnek van baráti társasága. A családi engedékenység az iskolai kötelezettségek fellazulásával párosul. Az igazi gyámügyesek a peda­gógusok: az ő egész munkájuk gyer­mekvédelem — mondta a váci előadó. Amikor a pedagógus csődöt mond, jön a gyámhatóság — így a gyönki gyám­ügyes. Egységesen, egy emberként Információadás és modellállítás — ez a tömegkommunikáció szerepe éle­tünkben, s már a gyerekekében is. Hiszen a dabasi megkérdezettek több mint fele naponta néz tévét, a 10 szá­zalék a hét végén több mint hét órát tölt a készülék előtt, s többségük nézi — nézheti — az esti és az éjszakai mű­sorokat is. Sokkalta nagyobb és káro­sabb a televízió hatása a gyerekekre, mint azt hinnénk — mondja a felmé­rés. A megkérdezettek 72 százaléka fél, 93 százaléka izgul a műsorok láttán; a 8—9 évesek 43, a 10 év fölöttiek 57 százalékának támad kedve verekedni egy-egy film hatására. A tévé sugallta életideál a sikerember, s a megkérde­zettek közül mindössze három gyerek válaszolt önmaga céljaként ekképp: jó akarok lenni. A vizsgált három hatás, mondta a dabasi közjegyző, antiszociális személyi­ségek kialakításához vezethet. S mert effajta személyiség kialakulása nem csupán a veszélyeztetetteknél fordul­hat elő, a gyermekvédelem tárgya: minden gyermek. Ebben állapodtak meg a konferencia résztvevői, s a megoldás útját keresve egységes meg­előzési módokra tettek javaslatot. Egy emberként kiállva a gyermekvédele­mért dolgozó önálló osztály (szervezet) létrehozása mellett. Amikor gyermekeinkről gondosko­dunk, magunkról gondoskodunk — mondta a konferencia egy idősebb résztvevője, mintegy a tanácskozás mottójául. Ügy lehet, ez a felismerés teszi, túl a konferenciák két napjain, napi munkájukban is felelősen gon­dolkodóvá a gyermekvédelem munká­sait. Mindannyiunkat. major Árvácska Amikor erről a tehetségkutatást Is szolgáló, valóban nem mindennapos mérkőzéssorozatról kérdeztem, ak­kor vette elő. a gondosan megőrzött kis újságkivágást, a saját pályakez­désére emlékezett: — Tanyán nőttem fel. alig ötéves múltam, amikor az édesapámtól megtanultam sakkozni. Később a plébános vette észre, hogy jó érzé­kem van a játékhoz, és foglalkozni kezdett velem. Tizenhat évesen in­dultam azon a versenyen, ahol fel­figyeltek rám, és az újságban is megemlítették a nevemet. Akkor már tudtam, hogy én ezzel a dologgal ko­molyan akarok foglalkozni. Pestre költöztem, bár ez nagy áldozat volt, mert el kellett szakadnom a csalá­domtól és az otthonomtól. A mai gyerekeknek már könnyebb a dol­guk, vidéken is nyitottabbak a lehe­tőségek. Vaskos jegyzetek Vastag füzetkötegek kerülnek elő, és mindegyikben feljegyzések az ál­talános iskolásokkal játszott szimul­tánokról. Egy időben a tanulmányi eredményeket is feljegyezte, hogy bi­zonyítani tudja;- ez az elfoglaltság nem árt a diákok tanulmányi ered­ményének. Sőt, éppen ellenkezőleg: a tehetséges játékosok között sok a jó tanuló! — A sakkozás fejleszti a logikai, a kombinatív készséget, és fegye­lemre nevel. Megtanít a mások fejé­vel is gondolkodni és tárgyilagosan dönteni. Hasznosan töltött idő annak is, aki nem akar versenyezni — jegyzi meg beszélgetés közben. Ma már egyébként bizonygatni sem kell. hogy a jó sakkozókból nem lesznek bukott diákok — ezért vált fölöslegessé a versenyen indulók ta­nulmányi eredményének adminiszt­rálása. Ugyancsak Sinka Brigitta érdeme a MÉH-kupaversenyek megszervezé­se és lebonyolítása. Tavaly, o fővá­ros és Pest megye több mint ötszáz általános iskolájában hirdették meg a sorozatot, melynek elődöntőin csaknem négyezer fiú és lány mér­kőzött. akik közül százhetvemheten jutottak a döntőbe. De miért éppen a Budapest és Vi­déke MÉH Vállalat szerepel a sport­ág patrónusaként? A bajnoknő har­minc éve ott dolgozik, és ezalatt — őt ismerve igazán nem lehet csodál­ni — sok hívet szerzett a sakkjáték­nak. A szimultánokat egyébként ju­talomként kapják a különböző MÉH- akciókban eredményesen szereplő is­kolák. — Játszottam olyan helyeken, vi­déken — mondja —, ahol a szimul­tánoknál derült ki. milyen sokan szeretnek és tudnak sakkozni. Szak­osztályokat szerveztünk, a tehetsé­ges gyerekeket klubokba irányítot­tuk. Tehetséges gyerekek Említi, hogy régebbi felfedezettjei között van Perényi Béla nemzetközi mester. Nézegetjük a feljegyzéseket a nemrég zajlott mérkőzésekről. Még nem lehet tudni, hogy a sok biztató ígéretnek számító fiú és lány közül ki váltja majd be a hozzáfűzött re­ményeket. Sinka Brigitta lakásában minde­nütt érmek, díjak, oklevelek látha­tók — egy sikerekben gazdag élet­pálya tárgyi emlékei. Bár már nyug­díjas. a versenyzéstől nem vonul vissza, és a korábbinál is több időt szán a tehetségkutatásra. Búcsúzáskor tréfásan biztat, hogy emeljem meg a piros bőröndöt, ame­lyik ott áll az előszobában. A har­minc sakkészlet bizony nem köny- nyű csomag, mégis mindig azzal in­dul útnak Pest megyei iskolákba. GÁL JUDIT Sakkfigurák piros bőröndben Mester, kis mesterek között

Next

/
Oldalképek
Tartalom